Srácok szétcsúsztam elvesztettem a fonalat. Itt már annyi kincs van, amit összerakni, kidolgozni, publikálni kéne (mert itt elsüllyed), hogy túlnőtt rajtam...
A következő cikkeket lehetne összerakni szerintem: (legalábbis ezek munka címek egyelőre amik kapásból eszembe jutnak)
- Alapok - prehisztorikus idők mítoszai más szemszögből (Nolanusz príma összefoglalója alapján - erről már volt szó régebben ugyebár hogy össze kéne rakni, csak rest voltam mindeddig)
- A Vénusz, mint szakrális égitest
- Teotihuacan
- Charoux-ról (vagy ezt elég lenne valamelyik cikk után mellékletként?)
- Mandics Györgyről
- A Szfinx
- Asenath mítosza
- (végül de nem utolsó, hanem inkább első sorban!) A HELIUPOLISZI TESTVÉRISÉG!!!
Nagyon kéne már ez utóbbiról egy alapos, átfogó egy konzisztens anyag - nekem csak foszlányaim vannak, amiket kiollóztam az itten irományokból - hiszen mondhatni, az itt kutatott mítosz- és misztérum világ alapját képezi! Nemde?
Az Argoanauták 2. részének most nekilátok (aki nem látta még az 1. rész ugyebár itt olvasható ) és ezt a Porsennát sem ártana idővel egyben feltenni, ha egyetértesz Sanyi...
Arra gondoltam, hogy esetleg a középkorban még lehettek olyan kódexek, melyek tartalmazták Varro eredeti munkájából a Porsenna sírjára vonatkozó részt, de már nem élhették meg a 19. századot -mert elpusztultak- mikor úgyszólván minden ókori szerző munkáját kinyomtatták, főleg német tudósok, kikörmölve azokat a középkori kódexekből és pergamenekből.
A "Hypnerotomachia Poliphili" 1499-ben jelent meg, s egy képzeletbeli álomutazást ír le benne Francesco Colonna dominikánus szerzetes. Elbeszél egy piramist, amiről Pozzi azt hámozta ki, hogy annak föld alatti részének leírását éppen Plinius Porsenna sírjának labirintusa ihlette (Huelsen viszont a Hypnerotomachia piramisleírását meg éppen Plinius Artemisia mauzóleumának leírására vitte vissza). A Hypnerotomachia rajzainak szerzője máig nem ismert, de az egyik kép mutatja a "piramist" (itt szerencsére utalhatok Nolanus leírására és az ott közölt piramisképre: Hypnerotomachia ). Viszont találtam benne egy másik rajzot (lásd itt), ami egyformán utalhat a Serabitban talált képre és Plinius leírására, pedig ezeket egymástól évezredek választják el...
Majd megtaláltam Jean-Jacques Lequeu francia építész 1792-ben készített tervrajzát Porsenna mauzóleumáról. Lequeu-ra kétségkívül nem hatott Arun herceg sírjának kliséje, sőt láthatólag egy olyan Plinius szöveg állt rendelkezésére, ami bővebb volt a fennmaradottaknál vagy még ismert olyan ókori forrást, ami független volt Pliniustól, és szintén leírta Porsenna műemlékét. Lequeu rajza persze megdöbbentő, mert ugyanazt a képet látjuk, amiről már beszéltem és nem csak a Szfinx kapcsán, hogy a világ több pontján (a brazíliai őserdőtől, Afrikán, Etrurián át Guineáig megtalálható ezen oszlopokon lévő gömbök hagyománya. Erről pedig már beszéltem: Világítótestek1 Világítótestek2 Világítótestek3
Az is bizonyos, hogy nem lehetett az etruszkok sajátja ez a technológia, nyilván örökölték vagy magukkal hozták. Az épületet Porsenna talán kisajátította és nem építette. Talán azon nép öröksége, akiknek három hatalmas kőtumuluszát Montevecchia közelében (tehát a későbbi etruszk területen) 2003-ban megtalálták, melyek prehisztorikus eredetűek, azaz régebbiek 5000 évnél (és ezek az első piramisok, amiket Itáliában találtak)...
Robert Charroux szintén felfigyelt Porsenna sírjának leírására, és ezt fűzte Plinius leírásához "Az ismeretlen rejtélyek könyve" c. munkájában: "Érthetőbben, ezek a kúp alakú piramisok kőtumulusok voltak és az egész épület nyilvánvalóan egy mágikus célt takart. Egy labirintust helyeztek a mágikus piramisok alá, ami az atlantisziaknak tulajdonított jellegzetes építészeti módszer volt, melyet örökül hagytak az egyiptomiakra, keltákra és mexikóiakra." (1969). Charroux szerint az etruszkok kelták voltak és az atlantisziak leszármazottai.
Lett volna egy nagyon ősi, vízözön előtti civilizáció, mely megoldotta volna az energia drótnélküli továbbítását? Amivel korunkban csak Tesla próbált kísérletezni...? Meglepő feltételezés, de több minden utal erre. Tehát a földön többfelé elhelyezett ez a civilizáció valamiféle "energiaközpontot" vagy "erőművet", amit az odatelepült ókori civilizációk, templomoknak, istenek várának, vagy sírjának gondoltak, s csak a beavatottjaiknak voltak néminemű fogalmaik ezek használhatóságáról. Kellett valamiféle "vevőkészülék" ezen "villamosenergia" fogadására, ami sokszor egy kis "szobrocska", ami működhetett fegyverként is. Mikor Porsenna egy Volta nevű szörnyeteget megölt villámcsapással, az éppen ilyen eset lehetett. Hasonlók történtek a kabirok templomaiban a behatolókkal: villámok csaptak le rájuk. Pauszaniasz említi Athéné Pronaia templomába behatolók szintén szörnyű halált haltak, ott is villámok csapkodtak, de ír még egy érdekeset: "meggyulladt a levegő"!!! Hasonló jelenségről számoltak be Tesla egy fénykísérleténél, mikor maga a levegő világított, ami szintén ismert jelenség volt a beszámolok szerint a piramisok kamráiban.
Hozzáteszem még, hogy a misztériumok labirintusát a régi beavatottak úgy hozták létre, hogy azok valamiféle "elektromosságot" vonzanak magukhoz. Ez kapcsolatban állt a járatok belső megvilágításával. A derengő fény a labirintus középpontja felé erősödött. Azt is elmondom, hogy ne kérdezzetek ezen energia, villamosság átadásának mikéntjéről, elemeiről, anyagairól, mert nem tudom, hisz csak úgy tudnám, ha én magam találnám fel, azaz szabadalmaztatnám. Én csak elmondom, hogy mire vezettek a vizsgálódásaim, de ezek megoldása a jövőre vár, amihez azért most adtunk néhány fogódzót...
És különösebben nem érdekel a hivatalos történettudomány jelenlegi véleménye, hisz ők csak a "mostaniak", mert Cortenovis korai kutatásai az etruszk villamosságról és Porsenna "hatalmas elektromos generátoráról"... és hogy szerintem létezhetett egy ilyen etruszk "erőmű", valamint Charroux szuggesztiói... tovább űznek minket a nagyszerű atlantiszi idők felé, egy korábbi civilizáció másmilyen technikái felé...
Ki így, ki úgy próbálta értelmezni Plinius szövegét. Amit tovább bonyolított, hogy Plinius középkori kéziratos másolói is kisebb eltérésekkel vették át a szövegeket.
Luigi Canina (1795-1856) híres olasz építész és régész szintén szép rajzot készített az általa elképzelt a sírról.
James Fergusson angol építész 1849-ben kiadott egy könyvet a világ ősi építményeiről. Ebben foglalkozik Porsenna mauzóleumával is. És eltér valamennyiben a korábbi változatoktól.
A problémát tehát abban látom, hogy Porsenna sírjára az egyedüli fennmaradt ókori dokumentum Pliniusé, aki maga egy korábbi szerzőt idéz. A másik, hogy a 19. századi építészek rekonstrukció mind belevették Porsenna fiának, Arunnak állítólagos sírjárónak felépítését. Elég csak megnézni a sírról készült rajzot és összevetni a rekonstrukciókkal.
Én többször tanulmányoztam Plinius szövegét. Tehát van egy nagyjából 90 x 90 méteres alapterületű és 15 magas, kőből rakott építményünk. Ebben volt egy kibogozhatatlan labirintus. Ez persze nem lehetett az említett domb alagútjai, de az ókori Clusiumot teljesen behálózták az etruszkok föld alatti alagútjai ("cunuculi"), melyek még ma is ott vannak Chiusi modern városa alatt. A masszív kőépítményen öt hatalmas obeliszkszerű valami állhatott, melyek 44 m magasak voltak. Ezek fenntartottak egy hatalmas bronzkorongot, csakhogy itt Plinius az "orbis" szót használja, amit egyaránt alkalmaztak körre vagy gömbre is. Mi van, ha éppen ez utóbbiról van szó, és teljesen félreértelmezték Plinius szavait?
Egy legendagyűjtemény, amit egy toszkán nő mondott tollba 1934-ben, s a nagyanyjától vette át a történeteket, elmondta, hogy a környékben élt egy monda arról, hogy Porsenna király mikor érezte közeledni halálát, mesteremberével egy aranyszekeret csináltatott, amire szarkofágját fektették. Elé 12 aranyból készült lovat fogtak. mikor meghalt szolgái ezen temették el, és a 12 arany lóval együtt, amit követett egy aranyból készült tyúk és 5000 aranycsibe.
A modern régészek a mesék birodalmába űzték Plinius szövegét, de nem így tett Angelo Maria Cortenovis (1727-1801) itáliai barnabita szerzetes és tudós, aki egy tanulmányt írt annak bizonyítására, hogy Porsenna sírja tulajdonképpen egy „hatalmas elektromos gépezet” volt (Il mausoleo di Porsena, 1799). Pedig milyen korai volt még az ilyen vélemény: Galvani 1786-os békacombbal végzett kísérletei nyomán kimutatta az „állati elektromosságot”, ami nyomán Alessandro Giuseppe Volta pisai tanár 1800-ban elektromos áramforrást készített (Volta-oszlop), lényege, hogy a kémiai energiát villamos energiává alakította. Cortenovis pedig már arról írt, hogy őseink ismerték az elektromosságot (Dell’ elettricismo conosciuto dagli antichi, 1799). Sőt, írt egy könyvet 1790-ben (!) "Che la Platina Americana era un mettalo conosciuto degli Antichi" címmel. Cortenovis felfigyelt arra, hogy az ősi Amerika kohászai használták a platinát. Ókori versekből idéz, ahol szerepel az „electro” vagy az „electrum” szó. Aztán olyan ókori forrásokat idéz, ahol valamiféle elektromos jelenségről beszélnek, mint pld. Ktésziasz csodakardos szerkezete.
Cortenovis idézi Plinius két helyét, ahol arról beszél,,hogy az etruszkok képesek voltak villámcsapást előidézni. Porsenna sírja egy olyan gépezet volt, ami a villámot vezette el. Cortenovis arra alapozta teóriáját, hogy az építményt ellátták egy bronz kalappal, amiről bronzláncok csüngtek. Ez valójában egy berendezés volt, ami összegyűjtötte az atmoszférikus elektromosságot vagy a villámot vezette el (hasonlót feltételeztek nem sokkal utána a jeruzsálemi templomról is, olyanok, mint a fizikus Arago vagy Michaelis).
A zseniális szerzetesnek, Cortenovisnak csak hibája volt, hogy rossz korba született, s fantáziája már nem volt képes átlépni az évszázadokat, hisz bár láthatóan jó úton haladt, mégsem kerülhetett közel a megfejtéshez. Ugyanis nem a mi általunk is ismert elektromosságról van szó, hanem valami másról, amire itt már többször tettem utalásokat, és amit -az egyszerűség kedvéért- "kabir-elektromosságnak" neveztem. A régi szerzők többször leírták, hogy ez igen veszélyes volt már az ókorban, sokszor maguk a kísérletezgetők is meghaltak.
Kétségtelen az is, hogy a régészek teljesen tévesen azonosították a Plinius által leírt mauzóleumot a Chiusi (az etruszk Clevsin) közeli tumulussal, amire újabban valóban erős kétely merült. 2004-ben Giuseppe Centauro Firenzei Egyetem professzora bejelentette, hogy a régészek hibásan azonosították az ókori Clusiumot a mai Chiusival, mert az valójában Firenze közelében feküdt. Porsenna sírjának maradványait itt kell keresnünk. Maga a sír már valószínűleg az ókorban lerombolódott: George Dennis úgy gondolta, hogy a felső rész már akkor elpusztult, mikor Brennus, a gallok királya lerohanta i.e. 390-ben Clusiumot, míg a többi részét Sulla tábornok döntötte romba, aki i.e. 89-ben rabolta ki a várost.
Hogy a négyszögletes építmény tetején öt obeliszk egy óriási "bronzgömböt" tartott, további gondolatok felé sarkalt. A sínai Serabit el Khadimban szándékosan betemetett alkimista fészekben, Hathór-templomában talált kőlapra gondolok, aminek képét már korábban a Szfinx mellé tettem. A Szfinx egy nagyon távoli korban az alkimisták kultuszhelye volt, és ezen technika veszélyességét is bizonyítja, amit nem olyan régen kifejtettem a Szfinx árokfalának "megolvadásáról"... Hogy ennek furcsa analógjára is figyelmeztessek: a toszkánai etruszk sírokból tömegével kerültek elő egyiptomi kanópusz-edények másai, kis terrakotta szfinx-szobrocskák. Nem lehet, hogy a Serabitban ábrázolt fura szerkezethez hasonló valami állt egykor Porsenna építményének tetején?
Végül úgy döntöttem, hogy tovább kell nyomoznom, ha az etruszkok birtokoltak egy vízözön előtti technikát vagy csak átvették egy korábban ott lakó néptől, és volt egy sajátos "erőművük", annak mindenképpen nyomára kellett jutnom, de hogyan menjek tovább...???
A római történetírók feljegyezték a szabin származású Numa Pompilius római királyról (i.e. 716-673), Janus papjáról, hogy ismerte a villám létrehozásának és irányításának művészetét. Numa azért újította fel a "saliusok" rendjét, hogy a kabiroknak mutassanak be áldozatot. A legenda szerint még az etruszk papok is beavatták tudományukba, megtanítva őt Juppiter erejére, a villámra, melyen leereszkedik a földre.
Volt egy hagyomány arról, hogy az itáliai őslakók királyát Picust, és fiát Faunust csellel elfogatta. Faunust más mondákból is ismerjük, de ott Hermész fia, s valószínűleg azé a Hermészé, aki egy kabir-törpe, s Szamothrakén Kadmiloszként tisztelték és a sziget alapító héroszának, Szaónnak apja. Faunus maga is egy Kabirszerű alak, őskirály, mágus, egy incubus, aki saját lányát, Bona Deát kígyó képében tette magáévá. Gyerekeket rabolt és lázat küldött az emberekre. Picus kénytelen volt elárulni Numának, hogyan lehet elhárítani Juppiter villámait, amit ölésre is használhatott. Numa később a "villámok tisztításával" is foglalkozott Juppiter Elicius templomában, mert magától Juppitertől tanulta meg az. Numa könyvben is leírta, amit Picus és Faunus elmondott a fogságban a villámok természetéről, amivel eljutott "a démonok titkaihoz" (Szent Ágoston). A Numát követő király, Tullus Hostilius (i.e. 673–641) elolvasta Numa könyvét, de helytelenül hajtotta végre az utasításokat a templomban, és "villámcsapás érte".
Azt mondták Porsenna etruszk király -aki Porsenna i.e. 507–ben elfoglalta Rómát- szintén ismerte Numa titkát, és ismerte a művészetét annak, hogyan lehet villámokat alkotni és irányítani. Mikor Volsinium városának vidékét egy Volta nevű (!) szörny pusztította a maga által keltett villámmal sújtotta agyon. Viszont más hagyományokban ez sokkal régibb tudomány volt Numánál, mert az etruszkok már jóval korábban ismerték, hiszen kultúrhéroszuk, a törpe Tages hagyta hátra számukra, mielőtt eltűnt. Porsenna pedig etruszk beavatott volt, és sokkal hitelesebb, hogy az első római királyok is éppen az etruszk papoktól vették át ezt a tudományt és nem fordítva. Peter Kolosimo olasz író az "Időtlen Föld" c. könyvében írja: „Néhány szaktekintély úgy gondolja, az etruszkok birtokolták az elektromosságot, és Róma királyai eltanulták azt az etruszkok bölcseitől… Lars Porsennáról másrészt azt mondják, elektromosságot használt, hogy megszabadítsa királyságát egy szörnyetegtől, akit egy különös egybeesés folytán Volta néven emlegettek.” (1964).
Tehát múltkor ott tartottam, hogy Porsenna építtetett egy mauzóleumot magának, melynek az alsó részét "labirintusnak" mondták. Sajnos, Plinius szövege már nehezen érthető, hozzávéve, hogy maga is csak idéz egy korábbi szerzőt, Varrót, aki megint idézhet, mint Niebuhr gondolta, miszerint Varrónak -akiben etruszk vér is csörgedezhetett- etruszk könyvek lehettek a forrásai. A mauzóleum leírását már a 19. századi történészek mesébe illőnek gondolták, s a 20. századi utódaik éppen ezért már nem is foglalkoztak vele. Az 1840-ben Clusiumnál (Chiussi) felfedezett Poggio Gajellának nevezett domb járatait megnézte akkoriban George Dennis angol utazó és már akkor azt írta útikönyvébe, hogy a járatok természeteseknek tűnnek a dombban, és még azért lehet remény Porsenna igazi sírjának (legalábbis annak alsó részének) megtalálására. Ma mégis úgy mutogatják, mint Porsenna sírját... Viszont tudjuk, hogy Sulla római tábornok i.e. 89-ben elfoglalta Clusiumot: nem lehet, hogy ekkor lerombolták Porsenna mauzóleumát...?
Viszont szerencsére még a régi, 18-19. századi építészek megpróbálták a nehezen érthető leírás alapján rekonstruálni Porsenna építményét (mint Graves, Charles de Brosses, Luigi Canina, Quatremere de Quincy). Az előző hsz-ben idéztem Varro szövegét, említve, hogy "petatust" helyeztek a bronzkorongokra. Petatus (petasus) pedig egy csúcsos kalapformájú épületdísz volt általában. Viszont az említett szövegrész így is fordítható: „Mindegyik csúcs [vagy a csúcsok összessége?] fenntartott egy bronz korongot [orbis: kört? gömböt?], amelyen egy egyedülálló kupola [petasus] volt.”
Szóval az építészek rekonstrukciói éppen ezért ingadoztak a lehetőségek közt.
Quatremere de Quincy rekonstrukciója (1836)
Porsenna sírja Mrs. Hamilton Gray könyvéből (1840)
Quatremere de Quincynak egy későbbi rekonstrukciója
Külön köszönet az ismertetőért, amit Flamel könyvéről írtál. Nekem nagyon érdekes volt, pláne hogy nem is hallottam felőle eddig, de már az ismertető alapján is elég bizarr és különös különös könyvnek gondolom...
"De mi egyébként ez a közös forrás, valami titkos Ősgeszta, vagy valami felett elsiklottam?" - Fogalmam sincs, hiszen rengeteg könyvet, cikket olvastam, és évekkel ezelőtt jegyezhettem ki valamelyikből. Valószínűleg ezt vagy egy hasonszőrű könyvet olvashatott Bakos is.
"Azt még hozzátenném, hogy a tojásnak mindenfelé erős kozmológikus jelentést is tulajdonítanak..." - éppen ezért nem is tértem rá még a további jelentéseire, mert azok ált. mitológiai lexikonokban, jelképtárakban megtalálhatók, így aztán csak arra tértem ki, amelyek nem: a vénuszi lények fajai tojásból születtek...
"Kösz a Flamel kivonatot. az ilyen szimbolikák kiagyalói is azért visszább foghatnák magukat." Ezeket nem is kívülállóknak szánták, csak kiszivárogtak. A könyv eleje egyébként Flamel elmondása szerint szörnyű átkokkal van tele az illetéktelen olvasók távol tartására.
"Mózes esszé hogy teszett egyébiránt" Először nem értettem mire gondolsz, mert az Edesszás fejezeteket kezdtem el olvasni, meglehetősen jók, kitűnő illusztrálása annak, amire a nagyhatalmi politikával kapcsolatban felhívtam a figyelmet.
Aztán visszamentem az elejére és ott megtaláltam a Mózeses passzust. Akár Schenouda is írhatta volna, leszámítva, hogy nem említi a Vénuszt és a Kabírokat. Nekem kicsit furcsa, hogy megállapítja a nem túl kellemes dolgokat Mózessel kapcsolatban, de nem gondolja tovább...
"Na, most ezt a Bakost sem ismerem, vagyis amíg az előbb be nem ütöttem a keresőbe, addig nem. Mivel, amit odavettem már évekkel ezelőtt leírtam, úgyhogy azt gondolom, onnan ered, ahonnan Bakos is vehette." Bakos érdekes fazon, bár kissé egzaltált. De mi egyébként ez a közös forrás, valami titkos Ősgeszta, vagy valami felett elsiklottam?
Kösz az összefoglalót a tojásokról és a galambokról, így már van egy keretünk ahová beilleszthetjük az újonnan előkerülő hasonszőrű szerzeteket.
Azt még hozzátenném, hogy a tojásnak mindenfelé erős kozmológikus jelentést is tulajdonítanak; egyfelől ez az egész univerzum képe, amin belül, mint egy alkimista edényben végbemegy egy sokszor ismétlődő feloldódás-megszilárdulás fázis, Indiában ez a Sesa kígyó, ami a tűzben való ciklikus világpusztulások után maradványaiból, hamvaiból újjáteremtődik: ananta-sesa, vagyis a végtelen kígyó, amit mint a világtojást kerítő, saját farkába harapó Ouroboros-t ismerünk. Ezzel kapcsolatban a tojás jelent egyfajta ősi állapotot is, egy primordiális, tökéletes állapotot, aminek során az organizmus az ősi 'aranyétket' fogyasztja, önmagából táplálkozik egy visszatérő cikluson keresztül, salakanyagok keletkezése nélkül. Tulajdonképpen ezt bontja meg a tojás erőszakos felhasítása, a 'fájdalmas születés' (pszichologizáló kedvűek párhuzamba állíthatják ezt a magzati állapotra való 'tudattalan' emlékezéssel).
Szóval elég nehéz kihámozni, hogy egy-egy esetben, amikor feltűnik egy tojás, éppen melyik értelmezést tartotta szem előtt az ábrázoló.
Szintén elterjedt szimbólum ezzel kapcsolatban a tojást felfalni készülő kígyó képe, ahol a tojás igen gyakran a Nap; Indiában ez a Rahu/Ketu sárkánykígyó, aki a monda szerint valaha felfalta a Napot, de Shiva levágta a fejét, ebből lett Rahu, aki azóta sem mondott le erről a szokásáról, míg a farokrész Ketu. Ez tulajdonképpen a napfogyatkozást írja le: mivel Rahu csupán a kettévágott test felső része, a Nap minduntalan előbukkan belőle, hiába nyeli el.
Ez egy elég lényeges momentum, és nem csupán Indiára korlátozódik. Rahu/Ketu egyben két 'virtuális' planéta is: a két holdcsomópont; ebből adódik, hogy a hind asztronómia/asztrológia 9 bolygót ismer. Ez persze nyugaton sem ismeretlen, azonban kisebb szerepet játszik( ez viszont nem mindig lehetett így). Ez a Caput Draconis / Cauda Draconis, vagyis a sárkány feje és a farka. A fogyatkozások tulajdonképpen ezeknek a virtuális planétáknak a manifesztáció; csillagászatilag akkor történnek, amikor a Nap és a Hold egyszerre tartózkodnak a nap és a holdpálya kereszteződési pontjában. Ezt a két pályát a régiek általában két útnak nevezték, a holdcsomópontok így 'kereszteződések', és nagyon valószínű, hogy hitük szerint a lelkeknek égi útjuk során itt van az 'átkelés helye' (ált. 'révészek' segítségével, a két nagy víz, vagy tenger találkozásánál, amikor maguk mögött kellett hagyniuk a szublunáris szférát - vagy éppen visszatérni onnan).
Ez ugyanakkor a misztikus mennyegző is, vagyis a Nap és a Hold konjunkcióa, ami, érthető okokból, 'sötétséggel' jár, vagy a 'sötétségben' megy végbe - a konjunkció a halál állapotán vezet keresztül, de újjászületésben végződik.
"Olykor felismerjük a Rosszat abból, hogy mennyire nem fér össze a Jóval" ilyen felismeréshez mégis mindkettő egyidejű jelenléte szükséges.. (meg újabban van hogy a negatív pozitivabbnak hat, a pozitív meg sterilen könyörtelennek, pl. Bulgakovnál :))"
FAUST: Ki vagy tehát? MEFISZTÓ: Az Erő része, mely örökké rosszra tör s mindig jót mível. A Gonosz apológiája.
Machen-ről és Golden Dawn-ról:
Szerintem a Golden Dawn azért nem volt rászorulva Machen-re, Westcott-ék saját kútfőből is meglehetősen messze eljutottak; persze maga a GD is csak egy külső héj volt, és bizonyos köröknek egyáltalán nem derogált ez a 'plebejus' máguskodás. Érdemes megnézni pl. a Quatuor Coronati-t, amiben Westcott mellet ott volt a kezdetektől nagy hevülettel Charles Warren és Walter Besant.
Walter Besant az elhíresült Annie(akinek nagyívű pályája a marxizmustól a teozófián át a lobogó szabadkőművességen keresztül vezet) bácsikája volt, akit egyébként Crowley a Holdgyermekben a 'Fekete Páholy' belső körének talán legrejtettebb, legbefolyásosabb és legbaljósabb személyeként prezentál A.B. monogram alatt.
Charles Warren is felettébb érdekes jelenség. Elkötelezett szabadkőműves, mérnök és katonatiszt, aki a terepmunkától sem riadt vissza, az ő vezetésével indultak meg ugyanis Jeruzsálemben a Templom-hegy alatti alagutakat kereső ásatások... Később 'furcsa, véletlen egybeesések' sorozata következett. 1886-ban megalakul a Quatuor Coronati, majd szintén ebben az évben, sokak számára meglepő módon, kinevezik a londoni rendőrség vezetőjévé (ami egész Angliai legbefolyásosabb rendőrségi posztja), 1887-88-ban kikristályosodik a Golden Dawn, megalakul az Isis-Urania templom, és 1888-ban történnek a Hasfelmetsző Jack gyilkosságok is, amik előtt a rendőrség érdekes módon 'tehetetlenül állt'. Meglehetősen erős kezdés, mondhatni.
Westcott-ról egyébként Crowley nem állhatta meg közölni, hogy a halottkémi mesterségének igen jó hasznát vette bizonyos 'szertartásoknál', és hogy a hullákhoz a munkakapcsolaton kívűl egyéb szálak is fűzhették. Na persze mindez, ahogy írja is, bizonyára nem több, mint 'csupán kitaláció és a beteges képzelet szüleménye'...
igen, gyakran úgyfest egyedül Bran feje segíthetne rajtam, vagy az időstop.. :)
kösz a Flamel kivonatot. az ilyen szimbolikák kiagyalói is azért visszább foghatnák magukat. (bár az a sanda gyanum hogy Schenouda szerint lehet nem is annyara szimbólikus eredetileg az ábra, mit Flamel olvasatában.) de azért jó hogy az oltáriszentségnél nem egy az egyben kannibalizmus-vámpírizmus történik. a Mózes esszé hogy teszett egyébiránt?
Nem tudom megállani, hogy a többszintes több száz cellás egyiptomi labirintusról ne jusson eszembe a saját fixa ideám Osiris energiában igen dús magvával kapcsolatban.
"Nolanus, 7353.hsz.: a Flamel Miklós történetet nem igazán sikerült kihüvelyeznem (újabban kórós időhiánnyal küzdök), de egyébként nem is úgy értettem azt, hogy 'csak-csak elmegy'..." Aha, te akkor ezért jársz Bran feje nyomában!
"Ábrámról írja hogy barlangban született, amiről eddig nem volt tudomásom, és ha hozzá veszem hogy problémái voltak (ill. feleségének, aki ráadásul szép és olykor takargatja) a gyermekáldással/áldozással, akkor furcsa gondolatok környékeznek. nyugtassatok meg, hogy ő nem kabir... :))" Megnyugtatni nem nagyon tudlak, már csak Flamel-el kapcsolatban sem. Ha kabír nem is, de valamilyen hasonszőrű vonal beavatottja lehetett, erről már írtunk korábban Melkizedek kapcsán.
Szóval a Flamel legendája szerint, olcsó pénzért hozzájutott egy igen érdekes, finom megmunkálású és gazdagon díszített könyvhöz. A könyv lapjai 'fiatal fák' kisimított kérgéből készültek, és a fedőlapján általa ismeretlen írás betűi és ábrák voltak. A könyv első lapjára ez volt írva:"Ábrahám a zsidó, herceg, pap, levita, asztrológus és filozófus. Üdvözlet az Isten haragja által Galliába szóratott zsidó népnek." Mint azt Flamel komenntálja, "Gondolom, biztosan szegény zsidóktól vették el, vagy talán valamelyik hajdani lakóhelyükön találták...", vagyis, valószínűleg valamelyik szokásos középkori zsidóüldözés során maradt hátra a könyv. A tartalmát illetően csak a most szóban forgó részekre szorítkozom: "Az ötödik lap másik oldala egy királyt ábrázolt, kezében hatalmas késsel, aki a körülötte álló katonákkal nagy számú kisgyermeket öletett meg, az anyák pedig a könyörtelen fegyveresek lábainál zokogtak. Közben a kiömlő vért más katonák összegyűjtötték, és egy hatalmas edénybe tették, amelybe a Nap és a Hold jött fürödni az égből. Mivel ez a kép felidézte a Heródes által meggyilkoltatott ártatlan gyermekek történetét, és mivel ebből a könyvből tanultam meg a művészet nagyobb részét, az Aprószentek Temetőjében ábrázoltam e titkos tudományok titokzatos szimbólumait. . . .
a legtöbbjük csúfot űzött belőlem, és a szent kőből, egy bizonyos Anselm mester, az orvosi tudományok licenciátusa kivételével, aki szorgalmasan tanulmányozta ezt a művészetet. Égett a vágytól, hogy láthassa a könyvemet, és mindent megtett, hogy megpillanthassa. Én azonban biztosítottam róla, hogy a könyv nincs a tulajdonomban, de részletesen elmagyaráztam neki, mit tartalmaz. . . . A primus agens, mondta, ... semmi egyéb, mint az a fehér és nehéz víz - vagyis a higany -, amelyet nem lehet megfogni és megkötni ... másként, csakis hosszas, a kisgyermekek tiszta vérében történő forralásával. Ebben a vérben a higany az arannyal és az ezüsttel egyesülve először egy olyan növénnyé fog változni, amilyet a kép mutat. Azután a putrefakciója során kígyókká alakul, melyek a tűzben való teljes szárítás és főzés után arany porrá esnek majd szét - és ez lesz a bölcsek köve. Ennek a tanácsadónak a számlájára írható, hogy huszonegy hosszú esztendőn keresztül hibák ezreit követtem el, anélkül azonban, hogy vért használtam volna, ami kegyetlen és hitvány dolog lett volna. Könyvemből rájöttem ugyanis, hogy amit a filozófusok vérnek neveznek, nem más, mint az ásványi szellem, amit minden fém tartalmaz, de leginkább a Nap, a Hold és a Merkuriusz, melyeket folyamatosan igyekeztem egyesíteni. A fent említett magyarázatok azonban inkább voltak találékonyak, mint pontosak."
El lehet képzelni, hogy mit gondolhattak az egyszerű "beavatatlanok" azokról, akiknél ilyen könyveket találtak; abba viszont még hátborzongatóbb belegondolni, hogy mit gondoltak azok, vagy nem csupán gondoltak, akik szó szerint igyekeztek megvalósítani a valójában szimbolikus instrukciókat, akár csak az "orvos"Anselm mester...
Mindazonáltal, ha talán szándékosan torzított formában is, de Flamel Anselm szájába nem csupán teljességgel légből kapott utalásokat ad.
Magának a "labirintusnak" mint jelképnek az értelméről is sokat lehetne beszélni, de magát a labirintust, mint építményt is kapcsolatba hozták a beavatással, a titkos misztériumokkal. Ezt sokszor a föld alatt vagy ligetekben helyezték el. de igazából, most csak három érdekel, melyről az ókori szerzők rendre beszámoltak.
A legnagyobb Egyiptomban volt, a Moirisz-tó partján, s Hérodotosz nagyobb csodának mondta, mint a piramisokat: 1500 föl feletti és ugyanannyi föld alatti szobája volt. Kőből építették. Plinius félévezreddel később, már az előrehaladott pusztulásáról számolt be, majd a római korszak végére teljesen el is tűnt. Csak Lepsiusnak sikerült 1843-ban silány rommaradványait fellelnie a fajjumi Haware-ben, de az egész kiábrándító volt. Sőt, az ókori szerzők leírásai egyáltalán nem hasonlítanak az itt feltárt romhalomra, és Pierre Montet kiváló francia régész el is vetette, hogy ez lenne a híres labirintus helye, mert az még felfedezésre vár. Már az is érdekes, hogy kőből épült, holott nem volt templom, pedig Egyiptomban csak a templomokat és sírokat emelték kőből, míg a palotákat és közigazgatási épületeket vályogból. Hérodotoszt nem engedték le a föld alatti helységekbe, de az őrök azt mondták neki, hogy ott őrzik a szent krokodilusok tetemeit is. Na, most Fajjumban Szobeket tisztelték krokodilus alakjában, és Szobek valószínűleg csak átvette itt a rettegett Széth isten szerepét. Azt is gondolom, hogy az épületet nem III. Amenemhat emeltette, mint azt az egyiptológusok hiszik, hanem sokkal régibb annál, mint ez újabban egyre világosabbá válik. Az ókori szerzők szerint erről a labirintusról vette a mintát Daidalosz a kabir "technikus", hogy megépítse a krétai labirintusát (Daidalosz azonban v.leg nem egy személy volt, hanem egy "technikusokból" álló ősi céh neve). Volt még egy híres labirintus Itáliában is, de mind a krétai, mind az itáliai -mondja Plinius- az ő idejére már teljesen elpusztult.
Arra gondolok, hogy mind a három labirintus valamiféle történelem előtti ipari létesítmény mintája alapján készült, de ez technika távol állt a miénktől. Azon tudás alapján épültek első modelljei, amit a lázadó Széth és a kabirok birtokoltak. Viktor Kernbach román mitográfus a krétai labirintus leírásaiban alkimista laboratórium képét fedezte fel, ami azonnal a krétai kuréteszek, Kréta titokzatos őslakói felé visz minket, akik a rodoszi telkhinek egy törzse volt. A krétai labirintust persze ugyanúgy hibásan, a knosszoszi királyi palota maradványaiban igyekeztek megtalálni a régészek, mint az egyiptomi esetében már ez megtörtént.
Tehát volt egy hatalmas, csiszolt kőlapokból emelt és ugyanilyen kőlapokkal fedett építmény, amit "labirintusnak" írtak le. Aztán ismertek valamiféle villamosságot, de nem úgy, mint mi. Ez összefüggött a légkör elektromosságával és a villámok "megszelídítésével". A Szfinx árokfalának rongálódásánál már kitértem valamiféle ősi alkimista kísérletre, hogy az Izisz templom Leltárköve szerint Kheopsz idejében villám csapott a szobor hátába, mikor a hét isten leszállt ezen a helyen, ami mögött valamiféle elhibázott alkimista kísérletre vagy egy félresikeredett leszállásra gyanakodtam. És arra, hogy volt valamiféle szerkezet a Szfinx jobb vállánál lévő nagyméretű alapzaton. Ez egy vízözön előtti technológia találmánya volt, amit egy vastag több méter magas oszlopon lévő hatalmas fehér gömbnek írtak le más beszámolók, ami néha világított is (ahogy annak idétlen rajzát éppen itt adom). Ennek rajzát találhatták meg a sínai Serabit el Khadimban. Később mikor innen eltávolították a gömböt, az alapzatra egy szent ciprust, a láng jelképét ültették.
De igazából nem a krétai és az egyiptomi labirintusról vagy a Szfinxről akarok beszélni, hanem az Porsenna i.e. 6. századi etruszk királyról, Clusium város uralkodójáról és az ő síremlékéről. Plinius leírta a síremléket, de elmondja, hogy az ő idejében már semmi nem volt a sírból meg, s a leírást is a tudós Varro egyik könyvéből veszi, aki viszont egy még régebbi forrást használhatott... Varro írta: "Clusium városának határában temették el, ahol egy kváderkövekből épített négyszögletes emlékművet hagyott maga után, amelynek minden oldala háromszáz láb (88,8 m) hosszú és ötven láb (14,8 m) magas. A négyszögletes alapzatban található egy kibogozhatatlan labirintus... Ezen a négyszögletes alapzaton áll öt piramis, négy a sarkokon és egy középen. Ezek alul hetvenöt láb (22,2 m) szélesek, és százötven láb (44,4 m) magasak. Úgy végződnek csúcsban, hogy mindegyikre egy bronzkorongot és egy petatust helyeztek, amelyről lánccal odaerősített csengettyűk lógnak . Amikor ezeket a szél megmozgatja, messzire elhallatszik a hangjuk, miként egykor Dodonában . A korongon egyesével még négy piramis áll, mindegyik száz láb magas, és fölöttük egyetlen alapon még öt található." Ekkor átveszi a szót Plinius: "Ezeknek a magasságát Varro szégyellte beszámolójába bevenni; a mesébe illő etruszk hagyomány szerint ugyanakkorák voltak, mint az egész építmény magassága ezekig a piramisokig"
Sokan ezt a különös építményt Porsenna fiának, Arun herceg állítólagos sírjához hasonlították Albanóban (lásd a képen). Majd 1840-ben Clusiumtól 5 km-re egy domb alatt felfedeztek egy hajdani 15 m magas tumulust, amiről kapásban azt hitték: ez Porsenna sírja (holott Plinius az alépítmény hasáb alakúnak, csiszolt kőtömbökből építettnek mondja, melynek tetejét is nagy kőlapok alkották). Ma is mutogatják a turistáknak barlangszerű járatait, mint Porsenna labirintusát (lásd az alsó képen), de ez esetben is ugyanúgy jártak a régészek, mint a krétai vagy a fajjúmi Labirintus esetében: bemutattak valamit, mint amit sokan kerestek, de ők megtaláltak, pedig nem az volt, s elég kétségbeejtő, hogy az ókor végére mindhárom építményt szőrén-szálán eltüntették a történelemből...
1.) Nem tudjátok véletlenül, mi van Zahi Hawass honlapjával? Egy link se működik.
2.) A dínós dolgokkal kapcsolatban megfordult már valakinek a fejében, az időutazás kifejezés. Mert nekem az jutott eszembe, hogy lehet, hogy valaki a jövőben szórakozik a történelemmel.
"Carlta Belota, a mai Erice" "Úgy látom ez Bakostól ered, lehet erről tudni valami többet?" - Na, most ezt a Bakost sem ismerem, vagyis amíg az előbb be nem ütöttem a keresőbe, addig nem. Mivel, amit odavettem már évekkel ezelőtt leírtam, úgyhogy azt gondolom, onnan ered, ahonnan Bakos is vehette. Az ún. Grál-legendákat és történeteket csak bizonyos mértékig ismerem, vagyis csupán mindig is csak egy részük érdekelt (a többi, azaz nagyobb részük csupán kimerített). De szerintem már erről is írtam.
A tojásokról: hát mint szimbólumot, nehéz lenne itt még csak körbe is írni, mint a keletkezés kozmikus tojásától az alkimisták tojásáig, oly széles a skála. Egyik "alapmítoszát" a pelaszgok mesélték el a görögöknek: Eurünomé, a Mindenség Anyja tojta azt a Világtojást, melyre Ophión, az óriáskígyó rátekergőzött és kiköltött (és ennek változatait más régi népek is ismerték, lásd az egyik képedet).
Ha viszont elfogadjuk, hogy a Vénuszról a prehisztorikus időkben értelmes lények kerültek a földre, úgy viszont jó néhány mítosz átértékelődik. Pld. a héliupoliszi Főnix lángoló fészkében -a naptemplom udvarán- egy óriási tojást rak. A Főnix náluk a Vénusz bolygót jelentette és Aszenáth-történetében is ugyanez bukkant fel. Néha istenek jönnek elő a tojásból, mint egy perui mítoszban, ahol különböző fémekből készült tojások szálltak le a hegyekre, és azokból emberek jöttek elő. A dogonok szerint az ősapjuk ellopta az égből a tüzet és a földön egy piramisba rejtette. Nommo isten erre nagyon megharagudott és villámokat szórt a piramisra, majd egy kovácsüllőt helyezett a csúcsára. Az ősatyjuk ezért lett kovács. Legendáik szerint Nommo vezetésével nyolcan érkeztek a Földre egy őstojásban, és magukkal hoztak egy kovácsládát. Ez megint logikus valami, ha belegondolunk, hiszen a bolygók is nagyjából gömb vagy tojásdad formát vesznek fel, így utaznak az űrben. Azt hiszem idővel törvényszerűen az űrjárműveink vagy űrvárosaink (ha lesznek egyáltalán) a gömbformát fogják felvenni.
A harmadik dolog azonban még érdekesebb a tojással kapcsolatban, mert az "istenek és más bizarr lények" keletkezésére ill. szaporodására ad fogódzót. Mert mind a hüllők, mind a madarak tojást raknak. Ha pedig a Vénuszon az értelmes élet nem csupán az emlősökből, hanem más fajokból is kifejlődött (lásd a madáremberek ill. kígyónemzettségek mítoszait), úgy ez az értelmezés nagyon is kifejező. De fejlődjön ki madarakból vagy hüllőkből is az élet, annak formája mégis "emberszerű" kellett legyen (fejméret, kétlábon járás, kezek használhatósága, stb). Dale Russel és Ron Séguin kanadai kutatók kimutatták, hogy a Stenonychosaurus nevű dinófajta kicsi volt, két lábon járt és viszonylag magas intelligenciával rendelkezett. Ha nem haltak volna ki a szauruszok, ők lehettek volna a Föld urai. Dinoszaurusz-ember Dinoszaurusz-ember1
Na, most ha erre a földön eshetőség volt, miért ne lehetett volna a hajdani Vénuszon, és ez számtalan rejtélyt megvilágítana a Kabiroktól a szárnyas angyalokig, vagy hogy miért volt az incubusok teste hideg, nyálkás, ahogy azt leírták és így tovább...
És nem csak a kabir-telkhinek-koboldok, hanem a szárnyas angyalok is inkább hüllők, mint emlősök. Tojásból kelnek ki, akár a nagy istenek. Az egyik nephilim, Istár (Asztarté) egy „Holdból leesett” tojásból jött elő. Asztartét vagy Aphroditét galambszárnyakkal is ábrázolták. Perszephonét mükénéi időkben "Galamb-istennőnek" (Perse) nevezték. A trójai Helené egy kék tojásból született. Nyx istennő tojásából kell ki Erósz, a szerelem aranyszárnyú istene. Tojásból kelt ki Klütaimnész, Kasztór, Polüdeukész, az orphikusok Phánésze. Lükophrón szerint Enorkhész is tojásból született. Athéné istennő egyes források szerint egy Pallasz nevű szárnyas óriástól származott. Zeusz hattyú képében közösült Lédával, és a gyermekeik tojásból születtek. Molioné és Poszeidón (vagy Aktor) fiai (Kteatosz és Eurütosz, vagy mások szerint Kasztór és Polüdeikész) egy ezüsttojásból keltek ki. Keleten a babiloni Oannész, az egyiptomi Thot, Ptah, Amon, sőt –Diodórosz szerint- Ozirisz is tojásból született. Knéph ősisten szájából egy tojás jött ki, melyből megszületett Ptah. Amont vagy Thot istent szárnyakkal vagy egyenesen madarakként is ábrázolták. Kákosy említi, hogy Hermupoliszban, Thot szent városában még az i.e. 4. században őrizték az őstojás héját, amiből Thot született. Pszeudo-Hyginus ezt írja Venus istennőről (akit idéztél imént): „Azt mondják egy csodálatos méretű tojás hullott az égből az Euphratesz folyóba, amit a halak a partra görgettek. Galambok tanyáztak rá, felmelegítve azt és kiköltötték belőle Venust, akit később Szíriai Istennőnek is neveztek.” (Fabulae, 197). Hyginus Venus istennőn Asztartét értette, aki a Közel-Keleten a Vénusz-bolygó egyik megszemélyesítőjének számított. Egy hüperboreászi barlangban élt a kétarcú, szárnyas és kígyó lábú Bóreász, de testi jegyeit a vénuszi Éósztól örökölte . Éoszphorosz fia, Keüx és annak felesége Aküné madárrá változtak. Szankhuniathón Kronoszt (Él) kétfejű, szárnyas lénynek írta le. Az Úr angyalait és a lázadó angyalokat egyaránt szárnyas lényeknek mondták... Szóval nem akarom tovább ragozni ezt Nolanus.
A galambokat pedig rendszeresen a Vénusz-bolygóhoz köthető istennőkkel hozták kapcsolatba, mint Aphrodité, Perszephoné, Venus, Astarté és így tovább. Másfelől ugyanilyen meg nem magyarázott kapcsolat volt galambok és az istenek eledele (pld ambrószia vagy a Grállal kapcsolatos eledel). Az elsőnek mélyebb jelentősége nem lehet, valószínűleg a reflexszerű emberi reakció és képzelet társította az istennőket a kézenfekvő galambokkal , míg a második már keményebb dió... Hogy a misztériumban mennyire használták a galambot, nem tudni biztosan, de amúgy is csupán azt jelentené, hogy az ember önmaga milyen képzeteket társított hozzá, képzelőereje merre ragadta, hisz nem "vénuszi-titkokat" takar, csupán az emberi értelem cirkulációját. De még annyit erről, hogy Aphroditénak néha galambot áldoztak, de pld. Asztegik az armeniai csodaszép Vénusz-istennő ünnepein galambokat engedtek szabadon. Ám néha maguk az istennők változnak galambokká, mint a Perszephonét kereső szirének, Pleiászok, Szemiramisz vagy mint tudjuk, hogy a katharoknál is jelentős szimbólum volt a galamb, és mikor Montségur várát elfoglalták, két Esclarmondénak nevezett papnő galambbá változva repült el a várból...
Viszont számomra különösen fontos lehet, hogy ez a "galamb-mítosz" a szirénekkel, Perszephonéval (aki korábban volt Galamb-istennő, mint Aphrodité) az ambrosziát szállító galambokkal, Atlasz lányaival a Pleiászokkal, akiknek neve a "galambraj" szóból ered... és így tovább: a hajdani Atlanti-óceáni szigetekre vezet (mint ahogy a hét Pleiász mindegyike megszemélyesített egy hajdani szigetet az óceánon). De már így is nagyon sokat beszéltem a galambokról....
"minap egy Edesszával és hasonlókkal foglalkozó manus blogját olvasgatva Ábrámról írja hogy barlangban született, amiről eddig nem volt tudomásom, és ha hozzá veszem hogy problémái voltak (ill. feleségének, aki ráadásul szép és olykor takargatja) a gyermekáldással/áldozással, akkor furcsa gondolatok környékeznek. nyugtassatok meg, hogy ő nem kabir... :))" Ez valóban érdekes történet, és érdekesnek tűnika blog is, amint lesz egy kis időm átolvasom. Ezt a témát pedzegeti egyébként Adrian Gilbert könvye is, a Napkeleti Bölcsek. Persze ő egy kicsit 'Hancock'-os, szerencsére egyéb források is bőven rendelkezésre állnak. A lényeg hogy ez a terület (Harrán és Edessza) igen ősi, és igen élő misztériumokkal rendelkezett, a harráni Szabírokról már esett szó pl., akikről az a hír járta hogy 'csecsemőáldozók', és mellesleg asztrális vallásuk volt, de a Yezidik sincsenek annyira messze, akiket a muszlimok ott ütnek ahol tudnak, mert ördögtisztelőnek tartják őket; de mint ahogy azt a blog és Gilbert is fejtegeti, Osroene történetébe is érdemes volna mélyebben beleásni (tekintettel pl. a Nimród-hagyományokra). Azért különösen érdekes érdekes ez a terület az i.sz. kezdete környékén, mert ütközőterület volt Római és a Pártus Birodalom között. Ha jól emlékszem Szíriai Szent Efrém említi pl., hogy a Háromkirályok 'Nimród kinyilatkoztatásaiból' olvasták ki a 'Megváltó' születését... Nagyon úgy néz ki, hogy 'Jézus tevékenységét' szorosan figyelemmel kísérték Kelet felől (és akkor még visszafogottan fogalmaztam).
"(A két Babilon cikket nem volt időm átnézni, elég zavaros, de láton Nimród ott is szerephez jut.)" Én se olvastam végig, de a fejezet végén amit linkeltem igen érdekes adalékok vannak a 'mézmisztérium'-okkal kapcsolatban. A szerző egyébként egy skót klerikális fanatikus, akinek az a fixa ideája volt, hogy a Pápaság intézménye és a katolicizmus tulajdonképpen az ősi nimródi és szemiramiszi (Astarte, Vénusz stb.) tradíciót fenntartó öszeesküvés... (na ekkor jöttek képbe az ápolók, meg az albínó jezsuiták :-)
Ev Cochrane a Talbott testvérekkel együtt a Velikovsky nyomdokain halad. http://www.velikovsky.info/David_Talbott Bár szerintem egy kissé 'földhözragadtan' (vagy inkább Szaturnuszhoz) értelmezik a mítoszokat. Mindenesetre úgy néz ki, jó sok anyagot összegyűjtöttek.
Nekem az az Indián mítoszokkal kapcsolatban az volt az igen érdekes, hogy ennyire belenyomják az ember képébe ezt a Vénusz témát, ráadásul úgy, hogy pl. a görög anyaggal is eléggé mély összefüggésben állnak.
"Carlta Belota, a mai Erice" Úgy látom ez Bakostól ered, lehet erről tudni valami többet?
Persze a Parzifal önmagában is igen nagy téma. Pl. a "Csodaoszlop"-nál egyből a mítikus 'világítótornyok', megy egyebek is eszembe jutottak. És persze ezeket is Klingsor rabolta. Érdekes módon a Parzifalban Klingsor itáliai, míg viszont az egyéb német hagyományban szerény kis hazánkból érkezik... http://hu.wikipedia.org/wiki/Klingsor_von_Ungerlant Otto Rahn is foglalkozik vele szépen. Egyébként szintén ő hívja fel a figyelmet arra, hogy Tannhauser is a Vénusz-hegy 'ihletett régióiban' tölti napjait, innen érkezik, és ide is tér vissza. Erről jut eszembe, itt egy 'kakkukktojás':
"Azt mondják, hogy tartozik a nemhez - alosztály - az ádáz ragadozó Tyrannosaurus Rex.
Balasinor is váltak, amit a tudósok mondanak a megkövesedett maradványait a kígyó, hogy vacsorázott a dinoszaurusz tojásokat - a 67 millió éves csontvázat találtak egy dinoszaurusz fészek.
A 3,5 m fosszilizálódott kígyó, úgy tűnik, etetni a fiókákat a sauropodák. Megállapítást nyert, köré egy baba titanosaurus. Ez úgy vélik, hogy az első bizonyíték a táplálkozási magatartás olyan fosszilizálódott primitív kígyó.
A kutatók úgy vélik, hogy a kígyó volt, és áldozata, egy fióka, hogy épp most bukkant elő a tojásból. Az eseményt követően legyőzni egy természeti katasztrófa, esetleg egy vihar, és az egész jelenet volt fagyva az időben. "
én is észlelek újabban magamon némi paranoiát, (mindenben kabírokat látok újabban :). a minap egy Edesszával és hasonlókkal foglalkozó manus blogját olvasgatva Ábrámról írja hogy barlangban született, amiről eddig nem volt tudomásom, és ha hozzá veszem hogy problémái voltak (ill. feleségének, aki ráadásul szép és olykor takargatja) a gyermekáldással/áldozással, akkor furcsa gondolatok környékeznek. nyugtassatok meg, hogy ő nem kabir... :)) http://dzsundi-sapur.blogspot.com/2009/10/3-abraham-nimrod-es-kezdetek.html (A két Babilon cikket nem volt időm átnézni, elég zavaros, de láton Nimród ott is szerephez jut.) egyébként ebben a blogban van egy Mózes esszé is. mit mondjak, a Tórát sem tentával írták eredetileg...
Nolanus, 7353.hsz.: a Flamel Miklós történetet nem igazán sikerült kihüvelyeznem (újabban kórós időhiánnyal küzdök), de egyébként nem is úgy értettem azt, hogy 'csak-csak elmegy'...
7349.: Böhmével úgyfest árnyékra vetődtem. az indiai köpülés egy forgó mozágás, amit a hegyre teker(csel)t kígyót huzigató pozitív-negatív hatalmak 'gerjesztenek'. Böhmé egy sebesen forgó kerékről ír, amit egy fullánk ösztökél.. (egy spontán belső megismerés révén próbálja leírni az időbeliséget és emberi észt meghaladó teremtés erőinek játékát) és bár később írja:
"... De mivel az alaptalan mélységben (amelyben az örök alap nyugszik) mint temperatúrában oldja fel magát, amelyben minden erő egy, így a fény- vagy szeretet-tűz ama szellemi vizet (amely a feloldódásban inkább olaj vagy _tinctura_ lesz, semmint erő a tűzből és a fény ragyogásából) önmaga táplálékául újranemzi.
30. Itt rejlik pedig a legnagyobb _Arcanum_: szellemileg táplálkozni. Kedves fiaim, ha ezt tudnátok, akkor minden titok alapját és a lények lényegét birtokolnátok. Erről mondta Krisztus, hogy az örök élet vizét szeretné nekünk adni, amely örök életre szökellő vízforrás lesz bennünk (Jn 4,14); nem a külső fénytűzből született külsőt, hanem az isteni fény-tűzből született belsőt, amelynek a külső csak képe."
..de ezt nem a kerék kapcsán írja. tehát a köpülést és szómát csak én láttam bele, ahogy a teknőst is, az örök alapba.
Schenouda: 7355: köszi a Charroux ísmertetőt és írásokat.
7354: Arthur Machen idézet: "Annyi, mintha meg akarnánk ostromolni az eget – jelentette ki Ambrose. – Az én szememben az a Bűn, ha valaki tiltott módon akar egy másik, magasabb közegbe hatolni." erről nekem többek közt Anatol France Angyalok lázadása utolsó fejezete jutott eszembe..(talán mert épp nem rég olvastam újra, Jaldabaoth után kutatván..)
"Olykor felismerjük a Rosszat abból, hogy mennyire nem fér össze a Jóval" ilyen felismeréshez mégis mindkettő egyidejű jelenléte szükséges.. (meg újabban van hogy a negatív pozitivabbnak hat, a pozitív meg sterilen könyörtelennek, pl. Bulgakovnál :)) egyébként meg értem amit mondasz és ami miatt idézted, csak ezek ötlöttek fel bennem míg olvastam.
7370: vajon be lehet azonosítani a szóbanforgó fekete-tengeri szigeteket?
Ezt az Ev Cochrane-t nem is ismertem eddig, de megnéztem egyik könyvének címlapját, ami a Vénuszhoz fűződő mitológiáról szól. Már a címlapja is választ ad azon értetlenkedő kérdésekre, hogy miért van az, hogy a szépség és a szerelem planétájára -ahonnan a gyönyörű istennők és nimfák jöttek- én szintén odavizionálom a csúf kabirokat és más ronda szerzeteket is. De erre már Velikovsky is rávilágított: „A gyönyörű Hajnalcsillagot kötötték Ahrimanhoz, Széthhez, Luciferhez, mely nevek a Sátán megfelelői. Ez volt a kananeusoknak és a tíz törzs Északi Királyságának Baálja is, az az isten, akit a bibliai próféták gyűlöltek Belzebub, Baálzebub vagy a légy Baálja néven is....”
Cochrane Könyve: "A sokarcú Vénusz".
Persze, Amerika is tele van Vénuszra mutató mítoszokkal: az andoki Orejona istennő mítosza, a mexikói tanítómester Quetzacoatl szintén a Vénusz megszemélyesítője volt, a kisebb indiántörzsek hasonszőrű mítoszait nem is említve... Pld. USA nyugati partjának indiánjai a Vénuszt hullócsillagnak és tűzvetőnek nevezik. Egyébként Quetzalcoatl ikertestvére Xolotl személyesítette meg az esti Vénuszt. Xolotl maga a halál, a Vénusz éjszakai útja, ezért koponyaként ábrázolták vagy kristálykoponyák formájában.
Hogy az egész téma bonyolultságát, szerte-ágazóságát is mutassam, amibe szándékosan nem mentem bele és nem is nagyon akarok: A Grál-legenda luciferi alakja Klingsor, kinek varázskastélya (Castle Merveille) a Venus-hegyen áll. A legenda szerint ez megfelel a szicíliai Monte Castello hegyének, ahol az ókorban az orgiasztikus Aphrodité-Venus kultusznak szentelt templom állott (Aphrodité Eryx szentélye). Erről jegyezte meg Diodórosz, hogy Daidalosz -aki valójában egy kabir ezermester-technikus- „egy csodálatos aranylépet” készített az eryxi Aphroditének. (Eschenbachnál Kalot Embolot Klingsor kastélya, az ősi Carlta Belota, a mai Erice felett.)
Nem tudom miért kellene hanyagolnunk, mikor már a topic rég nincs a "tudományos" részben. Elég beleolvasnod más topicokba ebben a részlegben, s könnyen beláthatod, hogy hozzájuk képest még elég normálisnak is tűnünk...
Most ehhez szóljatok valamit: http://en.wikipedia.org/wiki/The_Two_Babylons Lehet jobb lenne hanyagolni a témát, mielőtt megjönnek az ápolók. Vagy az albínó hasszaszin hajlamú jezsuiták.
"An egg of wondrous size is said to have fallen from heaven into the river Euphrates. The fishes rolled it to the bank, where the doves having settled upon it, and hatched it, out came Venus, who afterwards was called the Syrian Goddess"--that is, Astarte. Hence the egg became one of the symbols of Astarte or Easter; and accordingly, in Cyprus, one of the chosen seats of the worship of Venus, or Astarte, the egg of wondrous size was represented on a grand scale. http://philologos.org/__eb-ttb/sect32.htm
És mindenhol a galambok, és a galamb-áldozat, most már erről is lehet majd írnom egy kicsit. Korábban említetted futólag a galambáldozást, szerinted ez is szerves része volt a vénuszi misztériumoknak?
Szintén elterjedt szimbólum ezzel kapcsolatban a tojást felfalni készülő kígyó képe, ahol a tojás igen gyakran a Nap; Indiában ez a Rahu/Ketu sárkánykígyó, aki a monda szerint valaha felfalta a Napot, de Shiva levágta a fejét, ebből lett Rahu, aki azóta sem mondott le erről a szokásáról, míg a farokrész Ketu. Ez tulajdonképpen a napfogyatkozást írja le: mivel Rahu csupán a kettévágott test felső része, a Nap minduntalan előbukkan belőle, hiába nyeli el.
Ez egy elég lényeges momentum, és nem csupán Indiára korlátozódik. Rahu/Ketu egyben két 'virtuális' planéta is: a két holdcsomópont; ebből adódik, hogy a hind asztronómia/asztrológia 9 bolygót ismer. Ez persze nyugaton sem ismeretlen, azonban kisebb szerepet játszik( ez viszont nem mindig lehetett így). Ez a Caput Draconis / Cauda Draconis, vagyis a sárkány feje és a farka. A fogyatkozások tulajdonképpen ezeknek a virtuális planétáknak a manifesztáció; csillagászatilag akkor történnek, amikor a Nap és a Hold egyszerre tartózkodnak a nap és a holdpálya kereszteződési pontjában. Ezt a két pályát a régiek általában két útnak nevezték, a holdcsomópontok így 'kereszteződések', és nagyon valószínű, hogy hitük szerint a lelkeknek égi útjuk során itt van az 'átkelés helye' (ált. 'révészek' segítségével, a két nagy víz, vagy tenger találkozásánál, amikor maguk mögött kellett hagyniuk a szublunáris szférát - vagy éppen visszatérni onnan).
a legtöbbjük csúfot űzött belőlem, és a szent kőből, egy bizonyos Anselm mester, az orvosi tudományok licenciátusa kivételével, aki szorgalmasan tanulmányozta ezt a művészetet. Égett a vágytól, hogy láthassa a könyvemet, és mindent megtett, hogy megpillanthassa. Én azonban biztosítottam róla, hogy a könyv nincs a tulajdonomban, de részletesen elmagyaráztam neki, mit tartalmaz. . . . A primus agens, mondta, ... semmi egyéb, mint az a fehér és nehéz víz - vagyis a higany -, amelyet nem lehet megfogni és megkötni ... másként, csakis hosszas, a kisgyermekek tiszta vérében történő forralásával. Ebben a vérben a higany az arannyal és az ezüsttel egyesülve először egy olyan növénnyé fog változni, amilyet a kép mutat. Azután a putrefakciója során kígyókká alakul, melyek a tűzben való teljes szárítás és főzés után arany porrá esnek majd szét - és ez lesz a bölcsek köve.
