Az intelligencia szempontjából nincs alapvető különbség az ősi (jégkori) emberek és a mai emberek között. A génkészletük, a rendelkezésre álló fizikai és szellemi potenciális adottságaik, vagyis a lehetőségeik, a képességeik legalább olyan voltak (sőt, akár még fejlettebbek is lehettek bizonyos területeken), mint a mai emberé. A jégkori ember rendelkezésre álló eszközök és technikák sokkal egyszerűbbek és kevésbé fejlették voltak, mint a mai modern technológia. Az őskori társadalmaknak másféle szokásaik, hagyományaik és társadalmi struktúrájuk volt, mint a mai társadalmaknak. Az emberek életmódja, vallási és szertartási gyakorlataik is mások voltak. De a legfontosabb, hogy egy sokkal változékonyabb, zordabb, szélsőségesebb hatásokkal járó éghajlati-természeti körülmények között éltek a jégkorszak keretei között, ahol a legfontosabb cél nem a "modern" tudományos fejlődés beindítása, hanem a fennmaradás, a szélsőséges természeti feltételekhez és a rendelkezésre álló erőforrásokhoz való szakadatlan alkalmazkodás volt az elsődleges szempont!
„Szóval a jégkori vadász szerintem ugyanolyan intelligens lehetett akár egy mai ember, csak a háttértudás mértéke az ami hiányzott alóla, az a tudás, ami az elkövetkező 10-15 ezer év során fog felgyűlni. Elég ha arra gondolunk, milyen egyszerű dolog a kerék, de egyszerűen ennyi intelligenciával még se jöttek rá évezredekig... (sőt, Ó-Amerikának mi mutattuk meg, pedig ár írtak, csillagászkodtak és piramisokat emeltek).”
Az a tény, hogy az emberi intelligencia, tudástartalom korszakokhoz köthető, az emergenciát, a „meg érettséget” követő felbukkanást igazolja. Tulajdonképpen, be kell érnie egy szellemi korszaknak ahhoz, hogy magasabb szintre léphessen. A kerék feltalálása is egy szintugrást jelentett az emberiség számára. Vannak dolgok, amiket nem lehet kitalálni, feltalálni, hanem csak kiérdemelni. Amikor a felgyülemlett tudást szintetizálva, kiérdemeljük a fejlődést, a továbblépést. Az ember számára az intuíció, egy ajándék, amit az elvégzett munka után kiérdemel. Ez az ajándék az, ami már nagyon hiányzik az emberiség számára, mert még nem érdemelte ki. Ideje lenne szintetizálni. !
Volt már itt szó a csillagképek régiségéről. Hiszen az ember az kőkorban, mikor még nem volt közvilágítás, gyakran vizslathatta az egét, s konstatálhatta, hogy a kép változik. Innen még hosszú az út a "csillagászatig".
Viszont ma a legrégibb sziklafreskó egy vaddisznót ábrázol Indonéziából, amit 45 ezer évesnek saccolnak. Így annyira nem érdemes, valamiféle szuperintellines emberekről beszélni 200-250 ezer évvel ezelőttről. Göbekli Tepe 11-12 ezer éves maradványai nagyszerűek a későbbi (!) megalitikus dolmen-rakókéhoz képest, de ők is amolyan előszele az első civilizációknak. Egy fejlett civilizáció alapvető ismérve az írás és a használható matematika (ahogy ma is). Ettől ők messze álltak.
Úgy látszik a csillagok nézése, a kőtömbök cipelése, a hajózás, a művészeti érzék mind sokkal korábbiak, mint az írás és a matematika.
Egyébként a nyugat-európai őskori barlangképek közt felbukkanó altamirai bölényt (38 ezer éves), Mas d'Azil-i vadul nyerítő lónak faragványát (13 ezer éves) viszonylag tökéletesebbnek tartom a Göbekli Tepe kőfaragványaitól (művészi tökéletességben):
Szóval a jégkori vadász szerintem ugyanolyan intelligens lehetett akár egy mai ember, csak a háttértudás mértéke az ami hiányzott alóla, az a tudás, ami az elkövetkező 10-15 ezer év során fog felgyűlni. Elég ha arra gondolunk, milyen egyszerű dolog a kerék, de egyszerűen ennyi intelligenciával még se jöttek rá évezredekig... (sőt, Ó-Amerikának mi mutattuk meg, pedig ár írtak, csillagászkodtak és piramisokat emeltek).
Ami azt illeti, a Nap sugárzása még csak ezután fog felerősödni, amikor a vörös óriás fázisába lép.
„Lehettek más keringő égitestek is a naprendszerben. Az egész naprendszer is halad valahonnan valahová a hatalmas Univerzumban.”
Amennyiben beigazolódik, hogy létezik az X bolygó, az egész Naprendszerre vonatkozó szimulációkat lehet végezni a jövőre és múltra visszamenőleg is. Játszunk el a gondolattal, valós létező az X bolygó. Egy hosszan elnyúló ellipszis pályán kering a Nap körül, ráadásul a Merkúrhoz hasonló rozetta-pályán. Ennél fogva lehetséges egy olyan bolygó együttállás, amely megháborgatja még a belső bolygók pályáját is. Így előfordulhatott valamikor réges régen, hogy a Vénusz is közelebb került a Naphoz. Mivel a rendszer egyensúlyra törekszik, a „kilengések” csillapodnak. Ha sikerül megpillantani az X bolygót, talán még a pályasíkját is meg lehet állapítani, az egyéb adatokból, mint a tömege, sebessége. Olyan szimuláció készülhetne, amiből kiderülne mikor várható egy újabb Napközeli háborgatás. Ha igazak a legendák a Nibiruról, akkor az is kiderülhet a bolygóról, hogy lakható volt, vagy nem. De erre nem sok esélyt látok.;-)
Talán régen a Nap kevésbé sugárzott, a legközelebbi égitesten (Merkúr) volt életnek megfelelő körülmény, aztán haladt kifelé a Nap sugárzása erősödésével. Lehettek más keringő égitestek is a naprendszerben. Az egész naprendszer is halad valahonnan valahová a hatalmas Univerzumban.
Ha valóban volt egy bolygót beborító óceán a Vénuszon, akkor az élet akár ott keletkezhetett először a Naprendszerben. Még az is lehet, hogy a Föld és a Mars is közrejátszott benne, a pánspermia utazgatásaival. Ennek a gyors vízvesztési folyamatnak, lehetett egy kozmikus karambol a kiváltó oka azzal, hogy a becsapódástól rengeteg víz került a légkörbe, és heves vulkáni tevékenységet indított be.
„A Vénuszon mindez a következőképp játszódott le: a planétának a Naphoz való közelsége miatt megnőtt a légköri vízgőz szintje, amelyet a napfény aztán oxigénre és hidrogénre hasított. A hidrogén pedig tehát az űrbe távozott (mint a mostani tanulmányból kiderül: például tehát a HCO+ molekula hatására), vagyis a bolygó víz körforgása nem tudott stabilizálódni, és a Vénusz légköre, amely feldúsult szén-dioxiddal, intenzíven megtartja a hőt, ami hozzájárul a borzalmasan forró felszíni hőmérséklethez.”
Amennyiben a kozmikus karambol következtében a Vénusz egy kicsivel is közelebbi pályára került a Naphoz, az beindíthatta a vízkörforgás egyensúlyának elvesztését, a vulkáni tevékenységtől pedig, a légkörének szén-dioxiddal való feldúsulását. Ez csak a laikus elképzelésem.
Ha valóban volt egy bolygót beborító óceán a Vénuszon, akkor az élet akár ott keletkezhetett először a Naprendszerben. Még az is lehet, hogy a Föld és a Mars is közrejátszott benne, a pánspermia utazgatásaival. Ennek a gyors vízvesztési folyamatnak, lehetett egy kozmikus karambol a kiváltó oka azzal, hogy a becsapódástól rengeteg víz került a légkörbe, és heves vulkáni tevékenységet indított be.
„A Vénuszon mindez a következőképp játszódott le: a planétának a Naphoz való közelsége miatt megnőtt a légköri vízgőz szintje, amelyet a napfény aztán oxigénre és hidrogénre hasított. A hidrogén pedig tehát az űrbe távozott (mint a mostani tanulmányból kiderül: például tehát a HCO+ molekula hatására), vagyis a bolygó víz körforgása nem tudott stabilizálódni, és a Vénusz légköre, amely feldúsult szén-dioxiddal, intenzíven megtartja a hőt, ami hozzájárul a borzalmasan forró felszíni hőmérséklethez.”
Amennyiben a kozmikus karambol következtében a Vénusz egy kicsivel is közelebbi pályára került a Naphoz, az beindíthatta a vízkörforgás egyensúlyának elvesztését, a vulkáni tevékenységtől pedig, a légkörének szén-dioxiddal való feldúsulását. Ez csak a laikus elképzelésem.
„A régészek nemrég arra utaló jeleket találtak, hogy évszázadokkal a Gobekli Tepe megjelenése előtt a kőkorszakban élő vadász-gyűjtögetők a régióban kis, állandó településeket építettek, ahol közösen éltek, megosztva táplálékaikat. A megosztás társadalmat jelent. Csillagászat - mezőgazdaság - állandó települések, táplálék megosztása.... csak így lehetett."
Ezzel egyet értek. Szerintem is az asztrológiából fejlődött ki a csillagászat és a többi tudományág. A társadalommá alakuláshoz is hozzájárult a naptárszerkesztés, habár először, Hold naptárat használtak. ;-)
"Amerikai bolygókutatók megfejtették, hogyan veszett el a Vénusz vízkészletének maradéka az elmúlt néhány milliárd évben – derül ki egy friss kutatásból, amely átalakíthatja a képünket a testvérbolygónk múltjáról és jelenéről. A Földhöz hasonló méretű és összetételű Vénusz ma elképesztően száraz, de ez nem volt mindig így. Az égitesten a Naprendszer hajnalán még annyi víz lehetett, mint bolygónkon, mára viszont alig maradt belőle valami. Az évtizedek óta ismert, hogy az élethez nélkülözhetetlen víz nagy része miként tűnt el a világűrbe, de a vízvesztés befejezéséhez egy másik, jelenleg is aktív kémiai folyamatra volt szükség. Ez az, amit most Michael Chaffinnek, a boulderi Coloradói Egyetem bolygókutatójának és kollégáinak sikerült azonosítaniuk, amiről hétfőn számolnak be a Nature folyóiratban közölt tanulmányukban. A hidrogén elszökéséhez vezető, disszociatív rekombinációnak nevezett mechanizmusra nem véletlenül csak most akadtak rá: a Vénuszhoz eddig küldött szondák műszerei ugyanis nem voltak képesek annak kimutatására.
„Eredményeink azt sugallják, hogy [jelenleg] kétszer annyi víz szökik el a légkörből, mint korábban feltételezték. Ha a veszteségeket kiegyenlíti a vulkáni tevékenységgel vagy kisbolygók és üstökösök becsapódásával a légkörbe kerülő víz, akkor mindez azt jelenti, hogy a korábbi vélekedéshez képest kétszer annyi víz kerül a légkörbe” – nyilatkozta a Qubitnek Chaffin.
Hogyan működik a folyamat?
A Vénuszon egykor elképesztően sok víz lehetett, ami, ha mind a felszínen koncentrálódik, egy átlagosan 3 kilométer mély globális óceánként jelent volna meg. Ennek a túlnyomó többsége a kutatók szerint egy hidrodinamikai szökésnek nevezett folyamat során tűnt el, amikor a hidrogén fokozatosan távozott az ősi, vízgőz által dominált légkörből. A mechanizmus idővel leállt, de a légkörben maradt még 10-100 méternyi, globális felszíni borítottsággal egyenértékű víz, jelentősen több, mint a mostani, 3 centiméternek megfelelő érték.
A bolygó légköre ma nagyrészt szén-dioxidból áll (96,5 százalékban), de található benne vízgőz is (20 ppm). Mind a szén-dioxid- (CO2), mind a vízmolekulák (H2O) el tudják érni a felsőlégkört, ahol felbontja őket a napsugárzás – magyarázta Chaffin, aki elsősorban a Vénusz, a Mars és más kőzetbolygók légköreit tanulmányozza. Az így keletkezett atomok különbözőképpen rekombinálódnak egymással: a vízmolekulákból kiszabaduló hidrogénatomok (H) egy része formil-ionokat (HCO+) alkot, amelyek gyorsan disszociatív rekombináción mennek keresztül.
A folyamatban a formil-ionok a Vénusz ionoszférájában (a légkör napsugárzás által ionizált része) egy elektronnal rekombinálódnak. Ekkor, mint a kutató írta, egy semleges töltésű molekula (HCO) keletkezik, amelynek túl nagy az energiája ahhoz, hogy egyben maradjon, így a HCO szétválik (disszociál) szén-monoxidra (CO) és hidrogénre (H). Az energia nagy része a hidrogén gyorsítására megy el, ami aztán a Vénusz szökési sebességének háromszorosával száguld tovább és távozik a világűrbe.
A kutatók vizsgálatukhoz egy, eredetileg a Mars légköri folyamatainak megértésére tervezett fotokémiai modellt adaptáltak, ami képes a hidrogén deutérium izotópjával összefüggő kémiai reakciók, valamint az ionoszféra folyamatainak leképezésére is. Ezzel kiszámították, hogy miként változik a Vénusz légkörét alkotó gázok koncentrációja a felszíntől 90-250 kilométeres magasságban. A modell megadta, hogy mennyi hidrogén (és deutérium) távozik a bolygóról a világűrbe, valamint azt is előre jelezte, hogy azért a HCO+ disszociatív rekombinációja felelhet.
Bár a Vénuszhoz eddig indított szondák nem tudták kimérni a légkörben a formil-ionokat (HCO+), Chaffin szerint a NASA 1980-ban a bolygóhoz ért és 1992-ig működő Pioneer Venus Orbiter űrszondája végzett olyan méréseket, amelyeket hasznosítani tudtak. A más molekulákról és ionokról gyűjtött adatokkal meg tudták mutatni, hogy a HCO+ hasonló rátával keletkezhet, mint amit a modelljük előre jelez. „Bíztató, hogy a meglévő, limitált mérések egy irányba mutatnak a modellünkkel, de valamilyen jövőbeli űrszonda által gyűjtött új adatokra van szükség, amik direktben vizsgálják ezt a szökési folyamatot” – írta.
Azzal, hogy a hidrogén atom elhagyja a bolygót, az eredeti vízmolekulák már nem tudnak újra létrejönni a légkörben. „Azt találtuk, hogy a HCO+-rekombináció a fő mechanizmus, amelyen keresztül a hidrogén elhagyja a Vénusz légkörét. Ez közel olyan sebességgel távolítja el a hidrogént (így a vizet is), mint az összes korábban vizsgált folyamat együttvéve” – írta a bolygókutató. A mechanizmus, mint a tanulmányban írják, egyszerre képes megmagyarázni a vénuszi légkör szárazságát és azt, hogy miért van benne a földihez képest 120-szor annyi deutérium – mindez az eddigi hipotéziseknek nehezükre esett.
Hevesebb lehet a mai vulkáni aktivitás, mint gondoltuk
Ha tényleg kétszer annyi víz kerül ma a légkörbe, mint eddig feltételezték, az elég izgalmas következményekkel jár. A kutató szerint amennyiben ez a víz vulkáni kigázosodásból származik, akkor lehetséges, hogy a bolygón zajló vulkanizmus kétszer olyan heves, mint eddig gondoltuk, vagy a kitörésekkel kétszer annyi víz távozik. Ez utóbbi arra mutatna, hogy a Vénusz mélye az eddig gondoltnál több vizet rejt.
Egy tavalyi kutatás az 1990-es években a bolygó körül dolgozó amerikai Magellan űrszonda mérései alapján talált arra bizonyítékot, hogy a Vénuszon ma is vannak aktív vulkánok. Robert Herrick és Scott Hensley két, a bolygó egyik vulkánokkal tarkított területéről nyolc hónap különbséggel készített felvételen akkor egy friss kitörés nyomait azonosította.
Chaffin azt állítja, a helyzet pontos megértéséhez az amerikai űrügynökség (NASA) VERITAS és DAVINCI, valamint az európai űrügynökség (ESA) EnVision szondáira lesz szükség, és az általuk a felszínről és alsólégkörről végzett mérésekre – valamint további, a felsőlégköri vízvesztést vizsgáló kutatásokra.
Az általuk felvázolt mechanizmust kétféleképpen lehetne tanulmányozni: egy, a NASA Mars körül keringő MAVEN szondájára szerelt, NGIMS nevű színképelemző műszerhez hasonló berendezéssel, amely ki tudná mérni a formil-ionok koncentrációját, valamint más, nagy felbontású mérésekkel, amelyek a rekombinációból létrejövő szupergyors hidrogén atomokat észlelnék.
Ha volt valaha óceán a Vénuszon, akkor tovább létezhetett
De mit mond a kutatás arról, hogy lehetett-e a Vénusznak egykor óceánja? A kérdés megosztó a szakemberek körében: a NASA korábbi vezető kutatója, James Green például egy 2018-as sajtótájékoztatón a bolygót egyértelműen egykori „óceánvilágnak” nevezte, vagyis olyan égitestnek, amelynek felszínén több milliárd évvel ezelőtt jelentős mennyiségű folyékony víz volt. Egy 2021-ben a Nature-ben megjelent kutatás, amely egy éghajlati modellel rekonstruálta a bolygó egykori körülményeit, ugyanakkor kizárta ezt a lehetőséget.
Chaffin szerint eredményeiknek jelentős implikációi lehetnek mindkét forgatókönyvre. Ha viszont 3-4 milliárd évvel ezelőtt tényleg volt a Vénusznak óceánja, akkor az általuk azonosított intenzívebb vízvesztési folyamat miatt az tovább létezhetett. Ennek az az egyszerű oka, hogy ha gyorsabban tud távozni a bolygóról a hidrogén, akkor nem kellett olyan sok időnek eltelnie a múltbeli „óceánvilág” állapot és a mostani, elszabadult üvegházhatás és pokoli felszíni körülmények által jellemzett helyzet között.
Ahhoz, hogy ténylegesen kiderüljön, voltak-e óceánok a Vénuszon, a szakember szerint geológiai, alsólégköri, és felsőlégköri mérések kombinációjára lesz szükség, amik egy részét elvégzik majd a jelenleg tervezett űrszondák. „Amit szívesen látnék, az egy olyan új küldetés, amely kiterjeszti a vénuszi víz kutatását az elszökését irányító felsőlégköri folyamatokra, és így lefedi az egész vénuszi légkört, hogy teljes képet kaphassunk, és feltárhassuk testvérbolygónk vizének történetét” – írta."
"A mai ember sem tud mindent az univerzumról, mivel még a keletkezése is vitatott. Ha nem keletkezett, vagyis öröktől fogva létezik, akkor soha nem lesz teljes a tudásunk róla. Egy örökké létező Teremtő isten, meg az általa teremtett véges világok kielégítik, beteljesítik az emberi elme befogadó képességét. A mindentudást hagyjuk meg a teremtőnek!;-)"
A 12000 évvel ezelőtti embernek nem kellett tudnia a fekete lyukakról, pulzárokról és a megfigyelhető világegyetem határairól. Elég volt, hogy abban az időben ráébredtek az őket körülvevő Univerzum alapvető működési mechanizmusaira, hiszen akár 200-250 ezer év állhatott rendelkezésre nekik ehhez. Ez a tudásuk már abban a korai időben tudásalapú, szervezett társadalom kialakulásához vezetett.
"Amennyiben csak annyiból áll az „univerzum tudása”, hogy ismerjük a napfordulókat, az évszakok változását, az év napjainak a számát, akkor az valóban csak az előember, vagy ősember tudása az univerzumról."
Az én értelmezésem szerint (a bizonyítékok fényében) a 12000 évvel ezelőtti ember (mínusz 1-2 ezer év), legalábbis Délkelet-Törökországban foglalkozott a csillagos égbolt tanulmányozásával, vizsgálta, értelmezte a csillagállásokat, égitest mozgásokat. A bizonyítékok szerint tisztában voltak a napfordulókkal, napéjegyenlőségekkel. Legalább ismeretes volt számukra az évszakok változásának mintázata és az égitestek mozgásának periodicitása. Ezek a megfigyelések és ismeretek hozzájárulhattak ahhoz, hogy az ősi emberek időmérési és időszámítási rendszereket alakítsanak ki, amelyeket az évszakok változásainak és más természeti jelenségeknek megfelelően állítottak be. Ezért valószínűsíthető, hogy az ősi Karahan Tepe és Göbekli Tepe őscivilizációja közel állt a 365 napos évet meghatározó pontosabb időszámításhoz, bár ennek pontosítására további kutatásokra lesz szükség. A civilizáció tagjai nyilván felhasználták megszerzett csillagászati tudásukat, az évszakok ismeretét stb. a mezőgazdasághoz és az ünnepekhez, valamint a kulturális és vallási rituálék időzítéséhez. A régészek nemrég arra utaló jeleket találtak, hogy évszázadokkal a Gobekli Tepe megjelenése előtt a kőkorszakban élő vadász-gyűjtögetők a régióban kis, állandó településeket építettek, ahol közösen éltek, megosztva táplálékaikat. A megosztás társadalmat jelent. Csillagászat - mezőgazdaság - állandó települések, táplálék megosztása.... csak így lehetett.
Amennyiben csak annyiból áll az „univerzum tudása”, hogy ismerjük a napfordulókat, az évszakok változását, az év napjainak a számát, akkor az valóban csak az előember, vagy ősember tudása az univerzumról. A mai ember sem tud mindent az univerzumról, mivel még a keletkezése is vitatott. Ha nem keletkezett, vagyis öröktől fogva létezik, akkor soha nem lesz teljes a tudásunk róla. Egy örökké létező Teremtő isten, meg az általa teremtett véges világok kielégítik, beteljesítik az emberi elme befogadó képességét. A mindentudást hagyjuk meg a teremtőnek!;-)
Ez az Univerzum tudása. Éppen elég - egyelőre. A földalatt radarral azonosított, legalább 1 tucatnyi régészeti leletanyag kb. 1 %-a van eddig feltárva. 2019-től nagy lépést tettek előre a régészek Karahan Tepe kezdeti feltárásával.
Ha az őskori Karahan Tepe civilizáció ismerhette és figyelhette a téli napfordulót, akkor valószínűleg tisztában voltak a nyári napfordulóval és a napéjegyenlőségi pontokkal is. Ezek az égitestek mozgásának figyelemmel kísérése révén alapvető fontosságúak voltak az évszakok megértésében és az időszámításban. Tehát a 365 napos évről is fogalmuk lehetett.
Aki kételkedik abban, hogy a göbekli tepe-i őscivilizáció ismerte a csillagos égboltot, a napfordulókat, az mit szól ahhoz, hogy Karahan Tepe lelőhelyen, a délkelet-törökországi Göbekli Tepe testvéroldalán - amely szintén legalább, kb. 11500 évvel ezelőtti múltra tekint vissza - bizonyíték van arra, hogy az őskori emberek megalitikus helyszíneket építettek az év fordulópontjaként?:
Karahan Tepe őscivilizáció ismerte a napfordulókat, a nem messze tőle található Göbekli Tepe őscivilizációja pedig nem ismerte azt. Ez nyilván nem lehetséges. Mindkét helyszínen a szervezett, tudásalapú társadalom tagjai szoros kapcsolatban álltak az égbolt megfigyelésével. Ez az őscivilizáció azért is volt tudásalapú, mert a hatalmas kőoszlopok elhelyezése, tájolása, a faragványok elkészítése, a csillagászati megfigyelések megállapítása, rögzítése képzettséget, mesterségbeli tudást és elég szervezett munkamegosztást igényelt.
„Nem fogadom el a nagyon lassú fejlődés - elvoltak a természet ajándékai közt, mint hal a vízben magyarázatot, mert az egy másik életforma. Viszont bőven belefér kronológiában vagy 4-5 olyan alakuló, fejlődő civilizáció, mint amelyiknek az elmúlt kb 5-6 ezer évét ismerjük. És amelyek ugyan úgy letűntek, ahogyan a mostani is elég reménytelen zsákutcába ment félre.”
Ezt viszont én nem fogadom el. Amennyiben létezett itt a Földön egy nálunknál fejlettebb civilizáció, az evolúció jóvoltából, annak nyomának kell lenni, ha máshol nem is, de az emlékezetünkben, mert a mondák és mítoszok arról tanúskodnának, tárgyi bizonyítékok nélkül is. Ha az evolúció a kétéltű gyíkembereknek, a halembereknek, és nem a majomembereknek kedvezett volna. Akkor ma a víz alatti kultúránk lenne, nem pedig oda süllyedt.
„Lehet 12 ezer éve a (megmaradt) többség is ezt az irányt választotta félelmében ... a mostani többség viszont fejlődni szeretne.”
Amennyiben egy technológiailag fejlett civilizációnak zsákutcába jut a fejlődése, akkor jó esetben visszatekint az útra, ahonnan elindult. (újragombolja a reverendát) Ehhez azonban számba kell venni az adottságokat. Felhasználható nyersanyag nélkül, lakhatatlanná tett bolygóval, valóban nincs más alternatíva, mint a pusztulás, vagy a bolygó elhagyása „Noé bárkájával”. De a történelem nem igazolta az önkéntes lemondást a fejlődésről. Persze vannak kivételek, mint a Szentinelek.
Ami a képeket illeti, még jövőbelinek is ritka, nem hogy múltbailnak.;-)
"Akkoriban még vadászó, gyűjtögető törzsekben barangoltak az emberek,"
Ez erősen vitatható :)
Ha már 250 ezer évvel ezelőtt a mai (gondolkodó, beszélő, tervező, eszközhasználó) formánkban elleptük Európát, akkor a köztes 240 ezer év alatt mi történt? Nem fogadom el a nagyon lassú fejlődés - elvoltak a természet ajándékai közt, mint hal a vízben magyarázatot, mert az egy másik életforma. Viszont bőven belefér kronológiában vagy 4-5 olyan alakuló, fejlődő civilizáció, mint amelyiknek az elmúlt kb 5-6 ezer évét ismerjük. És amelyek ugyan úgy letűntek, ahogyan a mostani is elég reménytelen zsákutcába ment félre. A kihalási hullámok, kataklizmák, földtörténeti, kozmológiai események még rátesznek egy lapáttal a kaotikus őstörténetünkre, ami okozhat olyan reakciót egyes népeknél, mint a szentineli szigetlakóknál, azaz minden újat-mást, és mindenkit aki új-más, kizárunk. Ez valahol érthető magyarázat a rossz elkerülésére, inkább így maradunk, "jójaznekünk, haggyonbékén minket mindenki" De ezek apró, kis csoportok (most!) a többség dönti el, merre visz az út. Lehet 12 ezer éve a (megmaradt) többség is ezt az irányt választotta félelmében ... a mostani többség viszont fejlődni szeretne.
Nekem ilyen képek reálisak i.e. 12 ezer környékéről :)
Ez pedig a negatív utópiák gyöngyszeme, de sajnos van realitás is benne:
"egy a miénktől sokkal fejlettebb technológia olyan arányban lenne képes kitermelni ásványkincseket, hogy azt szerintem felesleges lenne már leplezni,"
Már ha egyáltalán szüksége van rá, de lehet hogy nincs, és/vagy az egyensúly-harmónia megőrzéséhez alig nyúlnak hozzá - a miénktől sokkal fejlettebb tech nem használ fosszilis energia forrásokat, a fémötvözeteket sem igényli talán ilyen mértékben (ne feledjük, mi még mindig vaskorban élünk, erős anyag függőségben, ráadásul egy elég primitív, hamis, pénz értékrend alapú civilizációban, ahol irányított, korlátozott így igencsak nagyon erősen visszafogott a fejlődésünk a profit orientált kiszolgáltatottság miatt ... de még így is gyorsuló tendencia mutatkozik tech téren!) --> magyarán ha kiszabadul egy társadalom ebből a "különbségnek látszania KELLL!" rossz beidegződésből, felváltja egy értelmesebb értékrend a pénz uralmát, ráadásul/ezzel együtt véget érnek a háborúk, egységes folyamattá, összetartássá alakul ki az együttműködés a világ összes országa közt (lentebb írta őszszakáll, ha valami extrém baj, kozmikus tragédia közeleg, vagy egyéb kihalást okozó esemény a Vénuszon hozhatott ilyet? - és vajon csakis akkor képes erre egy bolygó népe, vagy mehet ez esetleg saját fejből, értelemből, intelligenciából is? - itt a Földön én sem látok reális esélyt az utóbbira, de más planétán, másik értelmes faj nem biztos, hogy nem képes rá.) ... szóval úm. 23.-24.(33.-34.?) századi technológiát alkalmazva, azon az értelmi szinten felfedezgető űrvándorok szerintem NEM bányásznak, NEM hagynak látványos nyomokat, eszközöket szétszórva, szemetelve maguk után, esetleg besegítenek itt-ott, ebben-abban ... de lehet csak mintákat vesznek, adatokat gyűjtenek, rögzítenek (mint mi egy hangya kolóniából!) majd megállapítják, igen, jól írod:
" mégis arra gondoltak volna, hogy az emberiség 5-10 ezer év múlva már olyan fejlett lesz és eljut az űrhajózásig,"
Pontosan ezért hagyták meg a távozásukat követően a legfejlettebb csoportoknak, népeknek az "eltüntetést-megsemmisítést" minden olyasmire vonatkozóan, amiket ma sem tudunk igazán hová tenni. És azóta sem ajánlatos felmászni a létrán a banánért, ugye. Viszont 100 év (lehet csak 50, vagy 20, amilyen gyorsulva fejlődik több téren a világ) múlva sima liba lesz a rejtélyek megfejtése, és egyértelmű, fix kronológia alapján derítik ki, mik történtek i.e. 4 ezer és 12 ezer közt. Mondjuk ehhez szellemi és intelligencia-tudat fejlődés is kell a technológiai mellett, erre most kevés esély látszik, de pár generáció alatt ez változhat. Tkp ha nem pusztítjuk ki magunkat előtte, eljuthatunk addig, szerintem.
Az pedig, hogy más bolygóról, más égitestről, amit gyarmatként, kolonizált új felfedezett területként használ egy faj, egyáltalán lehetséges-e bányászni, kitermelni, elszállítani mai szemmel "értékes" anyagokat, érceket, ásványokat, stb. úm. hazarabolni gaz(da)sági szempontokból, az egyáltalán nem biztos, hogy lehetséges. Ez is csak fantasy, sci-fi, ahogy a régi fejlett civilizáció és az UFO-k is. Ugyanaz a kategória, mi van, ha az univerzum törvényei ezt nem teszik lehetővé? Ami ott mínusz, az itt plusz, és máris megágyazunk egy(vagy több?) pálya módosítás, kozmikus balesetnek, vagy sorozatnak - lehet éppen ilyesmi történt kb 12-14 ezer éve, okozott óriási katasztrófákat, és egy újabbnak szándékoznak elejét venni az "eltüntetések-megsemmisítések" akciók ???
Kicsit fárasztó már, hogy ennek a pk1-nek mindent szájba rágósan el kell magyarázni. A bosnyák piramisok nem piramisok, most meg Göbekli Tepe értelmezése.
Göbekli Tepe kőoszlopainak elrendezése és díszítése felveti azt a lehetőséget, hogy az ősi emberek az égi jelenségekhez, mint például csillagképekhez vagy égitestek mozgásához igazították azokat. Az oszlopok elhelyezkedése és a rajtuk látható motívumok, mint például állatok és geometriai alakzatok, sok kutatót arra késztet, hogy az égi jelenségekkel való kapcsolatot feltételezzenek. Az építmények északi tájolása is fölveti azt, hogy a csillagászat és az égi jelenségek megfigyelése fontos szerepet játszott a közösség műveltségében. Kézenfekvő feltételezésnek látszik, hogy a körtemplomok szoros kapcsolatban álltak az égbolt megfigyelésével, az ősi emberek valószínűleg figyeltek az égboltra, és az égi jelenségeknek különleges jelentőséget tulajdonítottak. A faragványok tehát csillagképeket utánozhatnak. Nagyon nagy ész nem kell ennek belátásához.
Martin Sweatman és Dimitrios Tsikritsis elmélete, javaslata, hogy a faragványok a mintegy 12 900 évvel ezelőtti üstökösbecsapódás, légkitörés vagy pusztító meteorraj által okozott pusztításnak állítsanak/állítottak emléket. Göbekli Tepe és az ősi emberek szándékainak és kultúrájának pontos megértése nagyon nehezen rekonstruálható, de Sweatman és Tsikritsis elmélete szerint az oszlopokon látható állatok és geometriai alakzatok nem csupán díszítőelemek, hanem ezek az ősi emberek próbáltak valami fontosat közölni az utókornak. Számomra kielégítő ez az elmélet.
A táskácskák naná, hogy az Univerzum tudását jelképezték. Főleg akkor, ha a fenti elmélet értelmében azok a lenyugvó napot szimbolizálják az év kulcsfontosságú időpontjaiban. A napfordulók és napéjegyenlőségek pontos megfigyelése, ismerete az én értelmezésem szerint a kozmosz tudása is.
Már 12000 éve is aggódtak a fenntartható gazdálkodás miatt? Akkoriban még vadászó, gyűjtögető törzsekben barangoltak az emberek, ahogyan ma a Szentinel sziget lakói. Részemről a dolog érthető.
