"Nolanus,
7353.hsz.: a Flamel Miklós történetet nem igazán sikerült kihüvelyeznem (újabban kórós időhiánnyal küzdök), de egyébként nem is úgy értettem azt, hogy 'csak-csak elmegy'..."
Aha, te akkor ezért jársz Bran feje nyomában!

"Ábrámról írja hogy barlangban született, amiről eddig nem volt tudomásom, és ha hozzá veszem hogy problémái voltak (ill. feleségének, aki ráadásul szép és olykor takargatja) a gyermekáldással/áldozással, akkor furcsa gondolatok környékeznek. nyugtassatok meg, hogy ő nem kabir... :))"
Megnyugtatni nem nagyon tudlak, már csak Flamel-el kapcsolatban sem. Ha kabír nem is, de valamilyen hasonszőrű vonal beavatottja lehetett, erről már írtunk korábban Melkizedek kapcsán.

Szóval a Flamel legendája szerint, olcsó pénzért hozzájutott egy igen érdekes, finom megmunkálású és gazdagon díszített könyvhöz. A könyv lapjai 'fiatal fák' kisimított kérgéből készültek, és a fedőlapján általa ismeretlen írás betűi és ábrák voltak. A könyv első lapjára ez volt írva:"Ábrahám a zsidó, herceg, pap, levita, asztrológus és filozófus. Üdvözlet az Isten haragja által Galliába szóratott zsidó népnek." Mint azt Flamel komenntálja, "Gondolom, biztosan szegény zsidóktól vették el, vagy talán valamelyik hajdani lakóhelyükön találták...", vagyis, valószínűleg valamelyik szokásos középkori zsidóüldözés során maradt hátra a könyv. A tartalmát illetően csak a most szóban forgó részekre szorítkozom: "Az ötödik lap másik oldala egy királyt ábrázolt, kezében hatalmas késsel, aki a körülötte álló katonákkal nagy számú kisgyermeket öletett meg, az anyák pedig a könyörtelen fegyveresek lábainál zokogtak. Közben a kiömlő vért más katonák összegyűjtötték, és egy hatalmas edénybe tették, amelybe a Nap és a Hold jött fürödni az égből. Mivel ez a kép felidézte a Heródes által meggyilkoltatott ártatlan gyermekek történetét, és mivel ebből a könyvből tanultam meg a művészet nagyobb részét, az Aprószentek Temetőjében ábrázoltam e titkos tudományok titokzatos szimbólumait.
. . .

a legtöbbjük csúfot űzött belőlem, és a szent kőből, egy bizonyos Anselm mester, az orvosi tudományok licenciátusa kivételével, aki szorgalmasan tanulmányozta ezt a művészetet. Égett a vágytól, hogy láthassa a könyvemet, és mindent megtett, hogy megpillanthassa. Én azonban biztosítottam róla, hogy a könyv nincs a tulajdonomban, de részletesen elmagyaráztam neki, mit tartalmaz. . . . A primus agens, mondta, ... semmi egyéb, mint az a fehér és nehéz víz - vagyis a higany -, amelyet nem lehet megfogni és megkötni ... másként, csakis hosszas, a kisgyermekek tiszta vérében történő forralásával. Ebben a vérben a higany az arannyal és az ezüsttel egyesülve először egy olyan növénnyé fog változni, amilyet a kép mutat. Azután a putrefakciója során kígyókká alakul, melyek a tűzben való teljes szárítás és főzés után arany porrá esnek majd szét - és ez lesz a bölcsek köve.
Ennek a tanácsadónak a számlájára írható, hogy huszonegy hosszú esztendőn keresztül hibák ezreit követtem el, anélkül azonban, hogy vért használtam volna, ami kegyetlen és hitvány dolog lett volna. Könyvemből rájöttem ugyanis, hogy amit a filozófusok vérnek neveznek, nem más, mint az ásványi szellem, amit minden fém tartalmaz, de leginkább a Nap, a Hold és a Merkuriusz, melyeket folyamatosan igyekeztem egyesíteni. A fent említett magyarázatok azonban inkább voltak találékonyak, mint pontosak."

El lehet képzelni, hogy mit gondolhattak az egyszerű "beavatatlanok" azokról, akiknél ilyen könyveket találtak; abba viszont még hátborzongatóbb belegondolni, hogy mit gondoltak azok, vagy nem csupán gondoltak, akik szó szerint igyekeztek megvalósítani a valójában szimbolikus instrukciókat, akár csak az "orvos"Anselm mester...

Mindazonáltal, ha talán szándékosan torzított formában is, de Flamel Anselm szájába nem csupán teljességgel légből kapott utalásokat ad.