"akihez a szűziesség társul (és paradox módon az anyaság is), gyakran nevezik őt 'rideg szívűnek' vagy egyenesen frigidnek, mert nem állhatta sem a 'kérőit', sem pedig ha papnője sértett a szüzesség ellen."
Akárcsak a későbbi misztikumban: Szűz Mária...! Miért érzem azt, hogy a vallások, kultuszok, mítoszok, misztikák megalkotásakor illetve újra alkotásakor a háttérben mindig állt egy szakrális bölcs, aki titkon és körmönfontan úgy orientálta a kurrens hatalmat, hogy akaratlanul átmentsen egy mélyebb kozmikus tudást egy misztikus, univerzális ős igazságot..?
Lehetséges, hogy az egész planétán évezredek óta UGYANAZ a tudás, egyetlen igazság van újra és újra belekódolva minden misztikába, mitológiába és hagyományba?
"Én azt gondolom, hogy volt a prehisztorikus időkben egy különös kaland, mikor a Vénuszról ideérkezett egy "gyönyörű nő", akit bizarr testalkatú lények kísértek. Ezt az emberi hiedelem és mondavilág különbözőképpen és nehezen bírta csak feldolgozni." A Parzifalban is meglehetősen mókás, hogy a csodás Grál, Grálszüzek meg a Grálkirály követe két ronda gnóm, a Malcreature és Cundrie, ők ismerik az oda vezető utat, és tartják kifelé a kapcsolatot a Grál birodalmából. A kelta-walesi hagyományban ott van Ceridwen istennő/boszorkány/papnő a 'törpe' szolgálójával, Gwionnal, aki 'véletlenül' elcseni az elixirt mágikus üstből, amit egyébként a rettentően csúf fiának készített mintegy ellentételezésül; a történet csattanójaként pedig megszületik Taliesin, a világszép s híres kelta bárd...
"A Holdnak a termékenységgel kapcsolatos befolyása miatt a nagy Istennőt rendszerint a Holddal hozták kapcsolatba. Pedig ha a legrégibb forrásokat vizsgáljuk ezen istennő valójában mindenhol vénuszi..." A kettő úgy tűnik összefügg, tulajdonképpen két fázist képvisel. Az első a Holdistennő, Diana, akihez a szűziesség társul (és paradox módon az anyaság is), gyakran nevezik őt 'rideg szívűnek' vagy egyenesen frigidnek, mert nem állhatta sem a 'kérőit', sem pedig ha papnője sértett a szüzesség ellen...ezekből általában 'nagy bajok' származtak, pl. Actaeon esete, vagy Michael Maiernál is, hogy járt szegény Hippomenes és Atalanta, akik Cybele szentélyében szerelmeskedtek (persze itt furmányos álkémiai dolgokkal állunk szemben). Vénusz tulajdonképpen egy második fázist képvisel, amikor a szűz papnő elhagyja Diana birodalmát, és lovagjával Vénuszéba lép át. A Hypnerotomachiában nagyon szépen lekövethető ez, ahol is alig rejtett módon e rítus középpontjában éppen egy Grál áll (annyiban rejtett, hogy épp csak nem írja oda, hogy ez a Grál). "siderum regina bicornis, audi, Luna, puellas."
Ez az egész persze nagyon hasonlít Rómában a Vesta-szüzek intézményére, akik a kincset érő Szakrális Tűz és szüzességük mellet, úgy tűnik, más kincseket is őriztek, például a Palladiónt. A Hypnerotomachia jellegéből én arra következtetek, hogy a Vesta-szüzek kollégiuma kapcsolatban állhatott a másik, az Építészek kollégiumával. És persze Vergilius, aki Aineásszal Latinumba hozatja e tárgyat (meg persze a vérvonalát), akit a középkorban még nagy mágus hírében állott, s akit Dante is vezetőjéül tesz meg, azt hiszem kétség nincs, hogy ő is legalább olyan beavatott lehetett, mint Homérosz. (És mint maga Dante, aki szintén Vénusz beavatottja volt. Vagyis bocsánat, a fiáé, Ámoré)
Furcsa egybeesés, hogy nem sokkal miután a kereszténység felvételével hivatalosan is kioltják a Szent Tüzet, jönnek a Vizigótok és kifosztják Rómát (a pogány templomokban rabolhattak), vajon magukkal vitték-e a Palladiónt Ibériába és Aquitániába? Ahol is szépen, fokozatosan, egy a rómaitól egészen különböző keresztény kultúra épült fel Róma csizmája alatt, de ez már egy másik történet.
"...eljut Kirké szigetére sűrű tölgyeserdőn kell áthatolni Kirké házához-szentélyéhez, aki szövőszéke mellett ül. A beavatott Vergilius „járatlan-sürü berket” mond Kirké szigetén (Aen. VII, 11), de eredetiben az "inaccessos" (megközelíthetetlen) szót használja. Ez őrzi Circé „büszke lakását”. De írtam már korábban, hogy a Csipkerózsika (Zellandine) ősrégi francia meséjében Perceforêt herceg átverekszi magát a kastélyt benövő rózsákon." A sűrű, sötét erdő valóban rendkívül potens beavatási szimbólum. A legismertebb talán Danténál, de a Hypnerotomachiában is a hős kalandja elején egy rettentő erdőn kell átvágnia magát (a 'Hyrcenai Erdő', szimbolikusan, amely a vad sötétség szimbóluma volt a rómaiak számára). És persze ott van Actaeon is, aki a sűrű erdőbe tévedvén jut el Artemisz és a nimfái fürdőhelyéhez, és ismerten rossz véget ér. Vagy sem, mert Giordano Bruno egészen másképp értelmezi ezt, mint szokásos: szerinte itt Actaeon beavatást nyert az Istennő legmagasabb misztériumába, persze eközben el kellett szenvednie a beavatási halált.
"Homrosz elég világosan odavetette Kirké szigetéről: "Majd mikor Ókeanosz sebes áradatát odahagyta bárkánk, szélesutú tenger vizein tovasiklott Aiaié szigetéhez; a házát tartja a Hajnal [Éósz] ott, meg a tánctereit, s a Nap onnan lép föl az égre". Egyszerűbben a kis atlanti szigeten volt a Vénusz istennőjének szentélye, misztériumainak színtere, s az ő papnője volt Kirké...." Igen, ez a másik állandó téma a Hajnal állandó megidézése, állandó vesszőparipám, a Hypnerotomachia is ezzel veszi kezdetét:
"PHOEBUS EMELKEDETT FEL AZ ÓCEÁN HABJAIBÓL, mely órában Matuta Leucothea homlokát a fényesség elborítá. A szekere alatt süvítve perdülő kerekek sem látszottak még, mikor ő maga már annak idejében feltűnt repülő paripáival az élen, Pyrois elsőnek, majd Aeos is, hogy lányának sápadt fogatát színezze rózsák skarlátvörösével, és hogy késlekedés nélkül eredjen nyomába. Göndör hajából már javában szórta sugarát szikrázón a nyugtalan hullámok hátán. Eljutván erre a pontra, vele szemben a szarvatlan Cynthia nyugodott le, űzvén kocsijának táltos paripáit, egy fehér, s egy sötét szín öszvért. A messzi horizonthoz elérvén, mi az ég gömbjét két fele osztja, magát megadón visszavonult, hogy elmeneküljék az új virradat érkeztét hirdető csillag elől. A Ripheus hegységet felolvasztó szakát járta az év; a fagyos és dermesztő Eurus sem fújt oly hidegen lankái felett, mint ahogy az télvíz idején szokása, hogy reszketnek belé a gyönge ágak és felbolydulnak a hullámzó bokrok, a szikár nádszálak s a hajladozó ciprusfák, háborgatván a ruganyos füzeket, felrázván bágyatag, szomorú társaikat, és a földhöz lapulnak a törékeny fenyők is, megtörvén a szilaj Taurus szarvai alatt. Amiképp a kérkedő Orion sem járt már a Bika marját ékesítő hét síró nővér nyomában.
Ezen órán a tündöklő virágok még nem félték Hyperion közeledő gyermekének félelmetes hevét, és a zöldellő mezők Aurora friss könnyeitől voltak harmattal teltek." (Poliphilo eztán megkezdi 'belső utazását' a Vénuszi Birodalomban)
Kicsivel több, mint száz év múlva, a hírhedt Rózsakeresztes manifesztumban, a Fama Fraternitatis-ban kicsivel egyértelműbb módon ezt olvashatjuk:
"Az áldott Hajnal eztán kezd már feltűnni, aki (miután a Szaturnusz Éje elmúlott) Fényességével teljességgel kioltja a Hold ragyogását, vagy a Mennyei Bölcsesség kis Szikráit, ami ezidáig az ember birtokában maradt, és ő a kedves Phebus Hírnöke, aki tiszta és szikrázó Sugaraival elhozza a sok tiszta szívű által oly rég áhított áldott Nappalt; és a Nappal fényében ismerszik meg igazán, és lesz majd látható az isteni Bölcsesség összes mennyei Kincse, mint ahogy a Világ minden rejtett és láthatatlan dolgának Titka, Atyáink Hite, és az ősi Bölcsesség szerint."
A pajkos Vénusz, mindig hátrálásra kényszeríti a sápatag Holdat... Ez tehát az Arany Hajnal titka.
(És persze ne feledjük Aszenát csodás Hajnalfényes látomását sem.)
Igen. Volt már szó korábban itt, az európai, ausztriai, föld alatti, ősi járatrendszerekről - ha jól emlékszem (?) - amelyek ember számára nem igazán járhatók, mert túl alacsony a mennyezetük, tehát nyilvánvalóan vagy nagyon apró termetű lények számára vagy egész más célra készültek. Ezek vajon hozzáférhetők, vizsgálhatók, kutathatók bejárhatók (még ha négykézláb is)? Hol van ez az alagútrendszer pontosan? Lehet tudni?
Laurin történetének több változata létezik, a főbb vonalak azonban azonosak, a szereplők nevei néha változnak. A történet második felének egy változatát Otto Rahn meséli el a Lucifer Udvartartásában (Luzifer's Hofgesind), itt most az első részt próbálom röviden vázolni, talán nem lesz haszontalan, ha már úgy is említetted a különböző 'útonálló' rózsarengetegeket, meg a törpeirtásokat.
A tiroli hegyek közepén élt Laurin, a törpék királya, csodálatos földalatti birodalmában. Aranyat, ezüstöt és mindenféle drágakövet bányászott a népe, Laurin egy emberszem nem látta ékességeket felvonultató kristálypalotában lakott a hegy gyomrában. A barlangok bejárata előtt pedig egy csodálatos szépségű rózskert terült el, amire Laurin nagyon vigyázott. Négy arany kapu zárta el a kertet, de fala nem volt, ehelyett egy selyemfonál volt kifeszítve, ami ha megszakadt, Laurin rögtön értesült róla, és levágta a behatoló kezét-lábát, ha csak ki nem áll vele szemtől-szembe küzdelemre. Bár törpe volt Laurin, ereje mégis hatalmas volt mágikus tárgyaitól övezve. Páncélját gyémántok védték bármilyen kard csapása ellen; volt egy öve, ami tizenkét ember erejével ruházta fel, és egy láthatatlanná tevő köpenye (vagy sisakja).
Történt egyszer, hogy Laurin kinézte magának az egyik közeli hercegnőt, s annak rendje s módja szerint elrabolta, láthatatlanná tevő köpenye segítségével.
A hercegnő bátyja és lovagtársai ezt persze nem hagyták annyiban, és behatoltak Laurin birodalmába. Az egyik lovag letarolta a csodás rózsakertet, mire Laurin nagy haragra gerjedt. Heves küzdelem után Laurint mégiscsak földre kényszerítik, ő azonban becsábítja földalatti birodalmába a lovagokat, ahol is mindőjüket láthatatlanná varázsolta egymás szeme számára. Ott sok-sok törpét találnak az aranytól és drágakövektől roskadozó falak között, törpelányok mulatoztak, és ott volt a hercegnő is (szüzek társaságában), aki fején egy csodálatos koronát viselt, benne egy mágikus ékkővel, aminek sugárzása hatására újból látták egymást a lovagok. Laurin megpróbálta árulásra bírni az egyik lovagot, az azonban nem állt kötélnek. Ekkor a törpekirály varázshatalmánál fogva egyenként megvakította a lovagokat és álmot bocsátott rájuk. A hercegnő azonban egy gyűrű segítségével megszüntette a varázst, a lovagok pedig kardjukhoz nyúltak, és felvették a harcot a törpékkel, akiknek a segítségére sietett néhány óriás is Laurin parancsára. A lovagok azonban győzedelmeskedtek, miután kiirtottak több száz törpét, meg az óriásokat. A rab Laurinnal, a hercegnővel, meg persze jó adag kinccsel visszatértek Bernbe, ahol vásári nevetség tárgyává tették a törpék királyát.
Innen más-más véget érnek a történetek. Az egyik szerint Laurin megszökött, és átkot mondott a rózsakertre, hogy ne láthassa senki se éjjel, se nappal (mert azt gondolta, ez csábította oda lovagokat). Nem gondolt azonban az alkonyra és a pirkadatra (ami sem nem éjjel, sem nem nappal), és ekkor a csodálatos kővé vált rózsaszín rózsakert megjelenik újból és újból a hegyek bércein.
A másik változat szerint rávette a hercegnőt, hogy menjen vissza vele a csodás birodalomba, aki ebbe bele is egyezett, azzal a feltétellel, hogy megbékül a lovagokkal. Laurin így tett, és visszatért arájával birodalmába, újból ültette a rózsákat, és azok újból virágozni kezdenek Májusban (ez a hónap, a vénuszi tavasz, mágikus időszak); a kertet azonban ember fia meg nem tudta találni azóta, bárhogy is keresték.
A történetek a Dietrich von Bern ciklushoz kapcsolódnak, amit egyszer érdemes volna végigbogarászni, mert bőven akadnak érdekes (törpék minden mennyiségben) sőt 'vicces' momentumok, pl amikor az egyik lovag Laurint, a maga ragyogó harci felszerelésében Mihály Arkangyalnak nézi.
"'Grál': tehát valami olyasmi, ami a 'hétköznapi' fizikai terrénumot egy 'másfajta' világgal köti össze, és ebből adódnak már az applikációi; egyszerűen szólva, Grál minden, ami az 'égi'-t és a 'földi'-t valamilyen módon összeköti. "
Ahogy tán a kristályok ? Hisz szinte élőlények is mikor is nőnek, meg mikor összerezgenek valamivel.
Talán egyáltalán nem véletlen hogy kristályanyagú volt a Melkizedek áldozatbemutatáskor használt kelyhe ami állítólag az utolsó vacsorán is a teréték része lett.:
" tanúskodik a Melkizedek áldozatbemutatásánál használt kehely különleges története is: az áldozati kehely később a jeruzsálemi templom eszköztárába került, de mint ereklyéről megfeledkeztek róla. 18 évszázadon át porosodott, míg végül Jézus idejében Szeráfia (azaz Veronika) birtokába jutott, aki az Utolsó vacsora előkészítésében résztvevő szent asszonyok társaságában a teríték részeként a vacsora asztalára helyezte a kelyhet és az Úr Jézus ugyanebben a kehelyben változtatta át a bort szent vérévé.
A kehely valamilyen nemes kristályanyagból lévő, természet által megformált, nem ember alkotta, talp nélküli képződmény volt. Sorsáról ma nem tudunk, de Emmerich Katalin szerint a történelem során még elő fog kerülni, a torinói lepelhez hasonlóan, és akkor az Egyház nagy tiszteletben részesítheti majd ezt a csodálatos szent ereklyét."
Mindegyik olyan kérdés, amit éppen kutatok, tehát ezekről leírást sehol nem fogsz olvasni. Maguk az ókori történetírók hallgattak a rítusok leírásairól, sőt meg is mondták, hogy ezt tiltja az esküjük. Én amiket írtam ezekről, néhány elszólásból, képek, szobrok elemzéséből, régészeti leletekből szűrtem le. Olyan hiteles leírás ugyanis nincs, amit az ókorban írtak volna e tárgyban, s írója részt vett volna a szamothrakéi kabir-misztériumokban...
A piramis ereje bizonnyal egyes időszakokban, csillagállásoknál erősebb, erre csak tapasztalati beszámolóink vannak. Mikor egyes látogatók különös jelenségekről számoltak be ott jártukkor, sok ezer más látogató meg nem tapasztalt hasonlókat. Gondolom a régi idők beavatottjai tisztában voltak ezen időszakokról, de mi még nem fejtettük meg, hogy milyen periódust követnek ez...
"A másik dolog, nem tudom ebben Schenouda egyetért vagy sem, de szerintem igen, hogy több különböző dologra is használatos a Grál kifejezés, és ezek valóban különböző dolgok lehettek..."
Ezzel nyilvánvalóan egyetértek, s aki jobban tanulmányozza a történeteket, azoknak ez bizonyára egyértelmű is.
"Ismered a Laurin nevű törpekirály és a Bolzánói Rózsakert legendáját?" - nem is hallottam róla (sajnos).
Én azt gondolom, hogy volt a prehisztorikus időkben egy különös kaland, mikor a Vénuszról ideérkezett egy "gyönyörű nő", akit bizarr testalkatú lények kísértek. Ezt az emberi hiedelem és mondavilág különbözőképpen és nehezen bírta csak feldolgozni. A görög-pelaszg mondavilágban ő a "Nagy Istennő" vagy "Anyaistennő'. A kabirokat, akiknek számát 2-3-4 nek mondták, de leginkább hét kabirról beszéltek, pedig ezen istennő kísérői. A nagy Istennőt pedig hol ezzel, hol azzal azonosították: Thébaiban Démétér Kabiria a neve, Szamothrakén Perszephoné, máskor Rhea (a kisázsiai Kübelé) vagy éppen Hekaté. A Holdnak a termékenységgel kapcsolatos befolyása miatt a nagy Istennőt rendszerint a Holddal hozták kapcsolatba. Pedig ha a legrégibb forrásokat vizsgáljuk ezen istennő valójában mindenhol vénuszi... A kabirok rendszerint ezen istennő szolgái, alattvalói, őrei, védelmezői, miniszterei. Egy közülük a Nagy Istennő szeretője, "kedvence", akit a többi -az ebből fakadó- irigységből megöl. A prekulumbian Amerikában a kabirszerű lényeket nevezték tapírembereknek is, s ezért mondták tapírfejű istennek a mexikói Tlalocot, a maja Chac-ot. A bolíviai Orejona istennőt is tapíremberek kísérték... Nyilván a "Hófehérke mesé"-jének elemeire céloztam, hiszen éppen a mesék voltak a legalkalmasabbak, hogy a szájhagyomány útján sok-sok generáción át fennmaradjanak...
Ilyen régi tértének mesében való lecsapódásól említést tettem már néhányszor: Hiszen, mikor a Odüsszeusz, a távol-nyugati utazás hercege eljut Kirké szigetére sűrű tölgyeserdőn kell áthatolni Kirké házához-szentélyéhez, aki szövőszéke mellett ül. A beavatott Vergilius „járatlan-sürü berket” mond Kirké szigetén (Aen. VII, 11), de eredetiben az "inaccessos" (megközelíthetetlen) szót használja. Ez őrzi Circé „büszke lakását”. De írtam már korábban, hogy a Csipkerózsika (Zellandine) ősrégi francia meséjében Perceforêt herceg átverekszi magát a kastélyt benövő rózsákon. Csipkerózsikát szintén szövőszék mellett ábrázolták: a csók amit kap, a z ébredés, a beavatás csókja. Perceforêt pedig ugyanaz a Grál-kereső, mint Odüsszeusz. Zellandine-t a Venus istennő óvja a legrégibb változatban. És a modern mitográfusok sem figyeltek eléggé, hiszen Homrosz elég világosan odavetette Kirké szigetéről: "Majd mikor Ókeanosz sebes áradatát odahagyta bárkánk, szélesutú tenger vizein tovasiklott Aiaié szigetéhez; a házát tartja a Hajnal [Éósz] ott, meg a tánctereit, s a Nap onnan lép föl az égre". Egyszerűbben a kis atlanti szigeten volt a Vénusz istennőjének szentélye, misztériumainak színtere, s az ő papnője volt Kirké....
Hasonló eset volt, amit Homérosz fáraójáról, Pszammetikhoszról mondtam, aki a monda szerint egy sas által ellopott cipője nyomán találta meg Rhodopiszt, Naukratiszban (vö. "Hamupipőke" meséjével), Egyiptom legszebb hetéráját, de ezzel megint visszakanyarodtam a piramisban élő szajha legendájához, mert Pszammetikhosz mikor megnyittatta a Nagy Piramist, magával vitte Rhodopiszt, hogy az ősi rítusoknak megfelelően, a termékenység termében magává tegye, akár régen az istenek...
A Grál fogalomkör misztikus, ezoterikus értelme természetesen egy egész más téma, már teológia és metafizika, semmiképp profán archeológia, mely aspektussal itt foglalkozunk. Természetesen a misztikus értelmében bárhol lehet "a Grál". Hiszen a Grál a megvilágosodott ember, aki megtette az unio mistica-t, tehát ahogy írtad, összeköt eget és földet - hermészi megfogalmazásban: 'Ascendit a terra in coleum, iterumque descendit in terram et recipit vim superiorum et inferiorum" ...
A koponya alakú kürtőbejárat akkor inkább már egy 'Baphomet'-re utalhat :-] (vagy a Grál 'fejes edény' alakjára, kitudja hányféle formájú ilyesmi létezett... minden estre a tibetieknél máig fennmaradt a koponya ivócsészék divatja, igaz, ők mindenféle csontból szeretnek szakrális tárgyakat készíteni, ld. kangling.) Mindenesetre a tag írt egy 500 oldalas könyvet róla (olaszul): http://www.alfredobarbagallo.com/ Itt alul az interjú 3. részében benne a mozaikrészlet, amin feltűnik egy kehely, két sárkány közt, középen két lovaggal.
Azért szerintem ez a mozaikrészlet önmagában még kevés, azt is jó lenne tudni, hogy mikorra tehető a létrejötte. Vannak itt viszonylag régebbi részek is, de szerintem ez 13. századi lehet, és akkor nem annyira meglepő...(lévén ekkor volt a Grál-legenda aranykora).
A másik dolog, nem tudom ebben Schenouda egyetért vagy sem, de szerintem igen, hogy több különböző dologra is használatos a Grál kifejezés, és ezek valóban különböző dolgok lehettek (egy részük persze lehet összefüggött egymással), több példányban is, mint pl. az Omphalosok, különböző fejek, edények, stb., itt már hoztunk jó néhány konkrét illusztrációt és leírást is ezekről (és még fogunk is), és ezek azért már jóval túlmutatnak azon, hogy pusztán szimbolikus ábrázolásnak tartsuk őket. Az más kérdés, hogy ezek mindegyike lehet valamiképpen 'Grál': tehát valami olyasmi, ami a 'hétköznapi' fizikai terrénumot egy 'másfajta' világgal köti össze, és ebből adódnak már az applikációi; egyszerűen szólva, Grál minden, ami az 'égi'-t és a 'földi'-t valamilyen módon összeköti. Persze, mivel nem tudjuk pontosan felmérni, hogyan működtek is ezek, az is elképzelhető, hogy ezen mágikus tárgyak némelyike nem éppen az 'égi'-szférával hozott létre összeköttetést, vagy éppen tényleg csak eszköz volt, és ez csupán a felhasználás módjától függött. Könnyű azt mondani, hogy a 'Grál' valami Isteni dolog, és csupa szépség meg jóság kötődik hozzá, aminek csak a moralizáló hajlamunk szab határt, ez azonban csak féligazság, hiszen tudjuk, a legenda szerint Lucifer ékköve is ez, mely a bukásakor esett a földre, és a sötét herceg azóta is azon van, hogy visszaszerezze...(ezt tovább lehet bonyolítani a gnosztikus interpretációval, ami viszont a feje tetejére állít mindent) Szóval nem minden arany ami fénylik, és már említésre is került jó néhány eset, amikor az ezen tárgyakkal való érintkezés halált hozónak bizonyult, vagy épp ilyen célra használták fel, és akkor még a Kabírok sötét praktikáiról nem is mondtunk semmit.
"Azt is gondoltam, hogy a piramis föld alatti kamrájában, mely a Kabir termékenységi rítusok titkos központja volt, gyűltek a Hathórnak nevezett istennő (később Ízisz) köré Kabirjai (hisz benne van a mesékben is kései derengése)" Ez érdekes, erre eddig így nem gondoltam. A törpéknek, így vagy úgy, szükségük volt egy 'nőre', és hát ha a hegy nem megy Mohamedhez, hát Mohamed megy a hegyhez. Ismered a Laurin nevű törpekirály és a Bolzánói Rózsakert legendáját?
Egy nagyobb felbontású képben felraktam ugyanazt a képet, amit az előbb már közöltem a Nap-piramis alatt barlangról (a kép Tompkins könyvének 337. oldaláról van, 1976). Bal oldalt a föld alatti járat vége és a barlang, alatta oldalnézetben a járat , majd jobb széles a járat kezdeti szakasza a levezető lépcsőktől:
1971 vége felé a Nap piramis nyugati lábánál egy heves esőzés kimosott egy bemélyedést. Ernesto Taboada régész nyomban feltárásba kezdett és egy ősi lépcső került napvilágra, mely hét méteres mélységbe vezetett le. Innen egy 103 méter hosszú és több mint két méter magas folyosó indult keleti irányban, azaz a piramis belseje felé. A folyosót 29 fal zárta el, a régészek mindegyiket áttörték. közben a folyosó két oldalán találtak egy-egy oldalkamrát is. Az út végén, közelítve a piramis középpont felé, egy nagy barlangra leltek, amelyről azt közölték, adományokkal volt tele . Ebből a barlangból négy kisebb –egyenként 18 méter kerületű- kamra nyílt, amelyek az egész komplexumnak lóhereformát adtak. A barlangot egy lávabuborék formálta ki, amit az építők alaposan megnagyobbítottak.
[Egy rajz Tompkins könyvéből a Nap-piramis alatti barlangról.]
Doris Heyden amerikai régész szerint a négy lávabarlang a Kozmosz négy szegmentumát jelenti, ugyanis a teotihuacániak a Kozmoszt négy részre osztották. Heydennek nyilván igaza van, csak ez a barlang sokkal rejtelmesebb megfelelések felé visz minket, hisz a régiek négy elemmel számoltak, az Ég négy sarkával és a Grál-templom szentek szentjének mennyezetét is négy oszlop tartja. ha nem is teljesen hasonló formában, de az elvet nézve nagyon is hasonlóan azt a berendezkedést látjuk itt, amit a gízai Nagy Piramis föld alatti, máig feltáratlan, titkos részében lehet. (Erről már írtam: Piramis alatt ) Nem ismételném magam, de ebbe a piramis alatti titkos részbe, mikor az istentelenség rászabadult Egyiptomra, tehát a rómaiak uralma idején, a környékbeli kopt kincskeresők fokozatos behatolásokat tettek a Nagy Piramisban, kincsek reményében. Mikor a római vagy bizánci uralom idején (3-5. század) valamikor lezárták a piramist, a kopt szájhagyomány és a kopt feljegyzések még az arab idők kezdetén őrizték ezen behatolók beszámolóit. A számos ilyen forrás alapján rajzoltam meg térképemet a piramis alatti feltáratlan üregekről. Tehát, ami lényeg, hogy ott is a föld alatti nagy kamra aljából merőlegesen lefelé vezető akna négy oldalából ajtók nyíltak négy újabb kamrába.
Azt is gondoltam, hogy a piramis föld alatti kamrájában, mely a Kabir termékenységi rítusok titkos központja volt, gyűltek a Hathórnak nevezett istennő (később Ízisz) köré Kabirjai (hisz benne van a mesékben is kései derengése). Ez volt Szokarisz barlangja. Ezen rítusokat akkor tartották, mikor a piramis ereje a legerősebb volt, s ez volt az a kamra, ahol az istennő megszülte a "herceget"... Megfelelt persze a "szülőszobának", a "Teremtés kamrájának". De nem ugyanezt az elrendezést látta Énókh a beavatott...???
Énók próféta a „föld közepére” utazott, ahol a szent hegy állt, melynek oldalából víz folyt ki. Énóknak az angyalok nyugat felé egy sziklahegyet mutattak: „A hegy belsejében négy üres, mély, széles, barlangszerű tér volt, négy közül három sötét, egy pedig világos és ennek közepén forrás fakadt.” Ugyanaz az elrendezés, mint Gizában vagy Teotihuacanban, és meg kellett legyen ez az olyan elpusztult ősi földeken is, mint Hüperboreasz vagy Atlantisz...
Igazából nem tudjuk a teotihuacani lávabarlang milyen idős, talán attól a templomtól is régebbi, mely a Nap-piramis helyén állt, de a Nap-piramis építését is bizonytalanul i.e. 700 és i.sz. 50 közé teszik valahová. A piramis építőnek tudomása volt a barlangról és az nagyon szenthelynek tartották, mert a piramist úgy emelték, hogy a lávabarlang nagyjából éppen a piramis középpontja alá került.
Ugyanakkor a Teotihuacán környékén élő törzsek nagy tiszteletben tartották a barlangokat, az anyaméh szimbólumait látták bennük, ezek a barlangok és az onnan kifolyó források ura a rejtélyes vízisten, Tlalochoz kapcsolódott, akinek tiszteletét Quetzalcoatl alapította. Különös tiszteletben álltak a lávabarlangok, mert a monda szerint egy ilyenből jöttek elő az első emberek. Azt hiszem, Tlaloc neve mögött a Kabirok fő istene bújik meg, aki hajdan egy paradicsomi földről, a gyönyörű kertek és paloták honából, Tlalocanból érkezett.
Említettem, hogy a kabirok az ősidőkben gyermekáldozatokat követeltek, mint a források meg is jegyzik a krétai kuréteszekről. De ez lehet a hátterében a híres krétai labirintusnak, melyről a régészek azt hiszik megtalálták a knosszoszi királyi palota felépítésében, s mivel Evans ezt jó száz éve feltárta, úgy már nem is keresik. Pedig olyan források, mint a bizánci Eusztathiosz leírták, hogy egy föld alatti barlang a labirintus középpontja egy hegy belsejében (a Knosszosz közeli Ida-hegy). Philokhorosz meg azt mondta valamilyen börtön volt. Talán éppen a híres francia botanikus J. Tournefort, mikor 1702–ben a krétai Knósszoszban ennek járatába hatolt be, mikor leírta, hogy eljutott egy "Tanácsterembe" és más helyekre, csak őrá nem figyelt senki...
Ebbe a labirintusba záratta Minosz király a szörny Minotauruszt, akit gyermekekkel táplált. Nem nehéz felismernünk azonban, hogy ez a labirintus, mint azt a román mitológus, Victor Kernbach már 1970-ben kimutatta, hogy egy alkimista laboratórium volt, ahol szörnyűséges kísérletek folytattak a kabirok. S megjegyzem Minoszt a korábbi uralkodó Aszterión örökbe fogadta. Aszterión őskirály volt és a csillagokból érkezett. Minosz civilizátor volt krétán, viszon ugyanúgy nem földi ember, mint Aszterion: mindig négy kurétesz-kabir volt vele, mikor megjelent a nép előtt, és minden esetben aranyálarcot viselt, hogy az arcát senki nem látta. Míg uralkodott feljárkált a hegyre, Zeusz barlangjába - magyarázta Platón- ahol parancsokat kapott, és ezt vitte az emberek közé.
Végül arra jutottam, ahogy elrejtették a krétai labirintust, a gízai piramisok föld alatti részeit, ugyanaz a szorgalom megvolt, hogy gondosan valakik elfedjék az emberáldozatokra utaló nyomokat Teotihuacanban, és persze más nyomokat is. Egykor egy gonosz és sötét hatalom lakhatta Teotihuacánt, aki hasonló szokásokat vezettek, mint az afrikai vagy európai kabirok. Valami szörnyűségre is lelhetett Ernesto Taboada a barlangokban, amit sosem tártak a nyilvánosság elé (gondolhatta volna, mikor áttörte a 29 ajtót a barlangig, hogy nem egy húsvéti nyuszi lesz a végén). Taboada hirtelen meg is halt, majd lezárták a járatot.
[Egy másik rajz Tompkins könyvéből a Nap-piramis alatti barlangról.]
Peter Tompkins említi, hogy Doris Heyden azt sugalmazta, a barlangot a víz istenének felajánlott gyermekek rituális eltemetésére használták. Motolina testvér annak idején leírta, hogy az indiánok Tlalocnak gyermekeket áldoztak és a testüket egy barlangban helyezték el. Sahagun spanyol krónikás szerint az áldozatok barlangja egy „Yopico nevű piramisban” volt. Sahagunnak még azt is elmondták, hogy a piramis lábaitól egy lépcsősor vezetett „egy földalatti helyre… mely előtt egy mozgatható kapu” volt. Az ezen a tájon élő mexikói törzsek szájhagyománya még úgy látszik emlékezett akkoriban a szörnyűséges behatolók gaztetteire.
Viszont ugyanúgy ki volt itt is építve egy különös technikai rendszer, mint mondjuk az archaikus Egyiptomban. A nap-piramis alatti barlang el volt látva vízzel, ami már önmagában különös. Az idevezető alagútban egy összetett cső alakú, gyűrűkből álló csatornarendszert találtak. Ez vizet szállított a piramis körüli tóból a barlangba. Alfred E. Schlemmer amerikai mérnök szerint a város főútja valójában nem is volt út, hanem egy fényvisszaverő medence, melyet vízzel töltöttek fel, három méteres mélységben. Schlemmer szerint a piramisokkal és falakkal körbe tudták annak idején zárni ezt a széles utat. ha ez utóbbi állítása igaz is lehet, de másban tévedésben van az amerikai mérnők, mert ha a "Holtak útján" egykor víz hömpölygött úgy annak egész más oka kellett legyen, és kapcsolatban kellett álljon amit korábban a víz éltető erejéről valamiféle ősenergia továbbításáról korábban elmondtunk. René Millon régész pedig Teotihiacanban hatalmas csatornarendszer nyomaira bukkant... és még nem is említettem a falba épített csillámlemezeket vagy hogy Michels kutató hétezer évesre tette a várost.....
Azt azért biztosra veszem, hogy Teotihuacan még számos meglepetést fog okozni a világnak....
Megint csupa érdekes információ. A csillámpalát(mica) egyébként az indiai alkímiában a higannyal és a kénnel egyenértékűnek tekintik, mindegyik "isteni produktum". ld. itt
Mikor a a 90-es végén kezembe kerül Peter Tompkins könyve a "Mexikói piramisok rejtélye" (Mysteries of the Mexican Pyramids, 1976) már régóta nagy rajongója voltam Tompkinsnak, és csodálatos könyveinek, amiket a Nagy Piramis titkairól, a Mágikus obeliszkekről vagy A növények titkos életéről írt... Tompkinst rendkívüli módon érdekelték az ősi mexikói mértékegységek, melyek bizonyosan nagyon ősi időkbe visznek és közös gyökerűek lehetnek az óvilágiakkal. Aztán, az ifjú Hugh Harleston hatvanas-hetvenes évekbeli kutatásai Teotihuacan geometriai elrendezési elveiről szintén nagy hatással voltak rá. (Harleston oldala itt van: Harleston oldala)
[A rejtélyes toltékok törzse -még az aztékok érkezése előtt- lefedte azt a várost cementtel és földdel, abban bízva, hogy soha nem találják meg... Még a 19. században így nézet ki: egy korabeli rajz]
Tompkins könyvtárak régi polcait, ismeretlen jelentéseket búvárolt át könyveihez, bemutatva a régi - sokszor csak elzárt magánygyűjteményekben lévő- rajzokat és fotográfiákat. Tompkinst is rendkívül érdekelte a teotihuacáni Nap-piramis tetején egykor hatalmas bálványszobor eredete. Közölte Francisco de Castaneda helyi magisztrátus 1580-ban II. Fülöp spanyol királynak küldött jelentését, melyben beszámolt róla, hogy a teotihuacáni piramisok körül számos bálványszobor található, s a legnagyobb az a hat, amit "Hold-testvéreknek" neveznek. Gemelli Carreri nápolyi tudós 1699-ben járt Teotihuacánban (előtte elment a gizai Nagy Piramist tanulmányozni), ahol egy helyi tudós, Sigüenza y Gongara biztosította arról, hogy volt egy hatalmas Hold-bálvány, nagyon kemény kőből kifaragva... A 16. századi keresztény papok és püspökök tisztára úgy viselkedtek a kezükre jutott pogány Mexikóban, mint annak idején a héber próféták. Diogo de Landa püspök 5000 bálvány töretett össze, és 27 bőrre írt ősi könyvet vetett a tűzbe vagy a már említett Zumarraga püspök módszeresen haladva 500 templomot és 20.000 bálványszobrot romboltatott le...
Castaneda beszélt a Nap-piramis tetejének nyugati oldalán álló egykori szoborról is, melyet Zumarraga ledöntetett, arany és ezüst burkolatát beöntette: 18 láb magas (5,5 m!), 6 láb széles és 6 láb vastag volt. A helyiek "Arany Nap"-nak nevezték. Azt mondják, hogy a Nap-piramis tetején valamikor templom állhatott, de ennek mára nyoma sincs. José de Oteyza fiatal mexikói tudós mesélt Humboldtnak -aki 1803-ban járt Mexikóban- a Nap-piramison végzet méréseiről és kutatásairól, hogy a piramis lábazatánál egy nyolc méter vastag kőtörmelék van felhalmozódva, ami akadályozza az alap hosszának lemérését. Ezt a halmot a 19. sz. vége felé a régészek eltávolították, de nyilván valami egészen nagyméretű valamit kellett lerombolni a piramisról, hogy ez összegyűljön...
[A Nap-piramis 1903-ban még ilyen látványt nyújtott. A korai ásatásokról képek: első ásatók]
[Ma pedig így néz ki.]
Leopoldo Batres mexikói mérnök és régész már 1884-86 között is ásatott Teotihuacanban, majd 1905-ben visszatért, hogy lehordassa a "Nap Házának" is nevezett Nap-piramisról a a toltékok által ráhordott földet, mert a piramis még mindig egy mesterséges földhalomnak nézett ki, s csak bizonyos helyein kaparták le a kősorokig róla a földet. Batres egyébként Teotihuacan közelében talált egy kőládát benne két kézirattal, melyből az egyiket átadta a new yorki múzeum képviselőjének, Savillének. Mindkettő egy térkép volt és nem sokkal a spanyol hódítás után készült, így a benne foglalt információk, még a spanyolok előtti lerombolatlan tájat mutatják, azaz rendkívül értékesek (Tompkins bemutatja ezeket könyvében). Csakúgy mint az ún. Ayres kézirat, melyet a 17. század elején pecsételtek le és leírja a korai Teotihuacánt, s a "Holtak Útját", a "Világító Kígyó Helye"-ként említi. De ezeken kívül is még számos rendkívül érdekes forrást mutat be.
Batresék a feltárási munkát hajszolták, hogy kész legyenek a mexikói függetlenségi háború kerek évfordulójára, és 1910-ben átadják a "rekonstrukción" átesett Nap-piramist. Ennek hevében Batres óriási csonkításokat, hamisításokat követett el és hibákat vétett! Tompkins Batres eredeti rajzain mutatja be (lásd a fentebbi rajzot), hogy piramist eredetileg egy hat-hét méter vastag köves stukkóréteg borította, amit az 1906-1910-es feltárás során tévedésből eltávolítottak három oldaláról (a nyugatit kivéve), törmeléknek gondolva (így járt sok szoborfej is). Azaz a piramis hajdanán jóval nagyobb volt...
Az egész ásatást azonban furcsaságok kísérték: így a piramis két felső szintje közé beékelődve vastag és kiterjedt csillámréteget talált, amit egyszerűen eltávolított és eladott. Azóta is találtak Teotihuacánban egy templom padlója alatt csillámot, melyről azt gondolják, Brazíliából kellett ideszállítani. A padló alatt semmilyen díszítő funkciója nem lehetett, viszont mi a csillámot kiváló hő és elektromos szigetelő tulajdonsága miatt használjuk, s a régi alkimisták arcát is ez védte a magas hőfok ellen...
Persze nem hagyhatom ki, hogy ne írjak legközelebb a Nap-piramis alatti titokzatos barlangról sem...
Szegény argonautáink már hónapok óta Thüniasz szigetét elhagyva a Fekete-tengeren hánykolódnak.... Jó lenne ha már kikötnének valahol megint, mielőtt feladják! ;)
TEOTIHUACAN létrejötte mindenképpen érdekes. Bár a neve is hipotetikus, akár az építményeié, hiszen az aztékoktól kapták, akiknek közük sincs az építőkhöz. Nem tudjuk, hogy nevezték az eredeti lakói a várost, mi volt az igazi neve a Nap-, Hold vagy a Quetzalcoatl-piramisoknak... Ezek valamikor vörösre voltak festve, akár a gíza piramisok alsó harmada, a szfinx, és a gizai völgytemplomok... Viszont minden fő szakrális építmény tájolása 15,5 fokkal tér el az északi iránytól keletnek (a "Holtak Útja" mentén 38 kisebb-nagyobb piramis sorakozik) (de ugyanez így van Tulában vagy Chichen Itzában is). Mikor az aztékok 1324-ben ide bevonultak a város üres volt, és nagyon megdöbbentette őket, mert a hatalmas és nyomasztóan pompás építményrendszert nem tudták másként értékelni, mit az ötméteres "óriások" vagy "istenek" műveit... Pedig a város nagy részét akkor, egy földből ráhordott védőréteg takarta. Szenthelyként tisztelték, s császáruk, a hírhedtté vált Montezuma is idejárt imádkozni.
A történészek sem sokkal többet tudnak egykori lakóiról, mint az aztékok, s látom most az alagút végén lévő terembe a régészek uralkodók sírjait képzelik, pedig a város domborműveiből az sem derül ki, hogy lett volna egyáltalán valamiféle "királyuk"...? A teotihuacani kultúráról csak annyi tudható biztosan, hogy hirtelen feltűnt, majd ugyanolyan hirtelen el is tűnt... A város alapítását a régészet i.e. 200 körülire teszi, majd szerintük lakó i.sz. 700 körül elhagyták... vagyis eltűntek, de előtte felgyújtották az egész várost, majd később toltékok telepedtek be, akik mikor elmentek 30 cm vastag cementréteggel, majd méter magas földréteggel temették be az egész várost. Irtózatos munka lehetett, de miért...? Az aztékok pedig már a Nap, a Hold és az istenek születési helyének hitték, s van egy monda arról, hogy mikor még sötétség uralta a világot a városban két isten "tűzkályhába" vetette magát, hogy a Nap és Hold világítsák be az eget. Szóval az aztékok zarándokhelye, szent városa lett. De nem tudták mi van a földel letakart dombok alatt, sőt, néha épületet emeltek fölé az aztékok... Cortez és a spanyoljai 1520 nyarán jártak itt és csak dombokat láttak mindenfelé... (de később a spanyolok visszatértek). Sahagun a 16. századi spanyol krónikás: "Teotihuacannak nevezték ezt a helyet, mert ez volt az istenek temetési helye."
Az építők kész tervrajzokkal érkeztek valahonnan, mert a város rácsos-alaprajza miatt még egy folyót is eltereltek... Tudjuk, hogy volt írásuk, de könyveik elvesztek. Találtak negroidokat ábrázoló domborműveket, pedig négerek nem is éltek Amerikában. Legérdekesebbek talán Hugh Harleston '70-es évek elején végzett vizsgálatai, aki előbb megtalálta ősi hosszmértéküket, a "hunabot" (105,94 cm), majd feltérképezte a várost, bizonyítva, hogy a fő épületek a naprendszer bolygóit mutassák, sok ezer évvel ezelőtt... (közte a szétrobban Phaethónnal). Stanley McClathie skót történész szerint a teotihuacáni Nap piramis szintén az északi félteke monumentális vetülete, mint azt Stecchini professzor feltételezte a gízai Nagy Piramisról. Az ötlépcsős piramisnak első lépcsője –akár a Kheopsznál- a 30. szélességi körnek, míg a harmadik lépcső az északi sarkkörnek felel meg. Pedig ez a piramis a régészek szerint most kereken kétezer éves.
De én a város koráról nem lennék ilyen biztos, mikor öreg barátom Robert Charroux a hatvanas években arra jutott, hogy Mexikóban a civilizáció 9000 éves, s a másik híres városról, Tuláról meg azt feltételezte, hogy több mint ötezer évvel ezelőtt Vénuszról érkezett fehér bőrű telepesek alapították. Idézte Joseph Michelst, a Pennsylvaniai Egyetem professzorát, aki teotiuacáni obszidiánból készült leleteket vizsgált, s azokat i.e. 5000 körülire helyezett... Dr. Maximus Neumayer brazil régész mexikói kollégáival tanulmányozta a teotihuacáni piramisokat és úgy becsülte azok 4500 évesek. ... s arra gondoltam, hogy a régészek, teljesen téves úton járnak, mert az általuk "teotihuacaninak" nevezett néphez kötik az egész város felépítését, holott csak egy olyan népet vizsgálnak buzgalommal, akik -akár a későbbi toltékok, majd aztékok- ott találták az elhagyott várost, valamit építettek is benne, majd elhagyták, nagy kérdőjeleket hagyva maguk után. Teotihuacan egykori lakóiról sokáig az volt az álláspont, hogy békés lakói voltak - még a várost sem övezte védfal- , kik céhes ipart űztek és nagy kereskedéseket folytattak... De mikor Mexikó-várostól nem messze 1976-ban egy különös emberszerű lény nagyon alacsony csontvázára bukkantak, melynek kutyaszerű feje volt, s hiányoztak a szemgödrei, majd pár éve a Hold-piramis mellett egy titkos aknában, elfedve, szörnyűséges emberáldozati rítusok maradványaira bukkantak... úgy gondoltam, Teotihuacanban "haza érkeztem"... S abban is biztos vagyok, hogy a Holtak útja mentén további emberáldozati kamrák várják feltárásukat és ugyanazok a sötét lények szállták meg egykor, mint a maja Uxmalt, akiknek fajtársaik Gizában is irányították az építkezéseket.
A teotihuacani Nap-piramis egykor varázslatos építmény volt, s tudjuk, hogy valami nagyon ősi építményre épült rá a piramis, de a régészek ezt máig nem kutatták. René Millon régész mérései szerint az alapja 221 x 224 méter, és magassága 63 méter, súlya 2,5 millió tonna, ami nagyjából harmada a gízai Nagy Piramisnak. Juan de Zumárraga Mexikó első keresztény püspöke (meghalt: 1548) állítólag mikor elment Teotihuacánba, a Nap-piramis dombja tetején talált a nép által bálványozott hatalmas istenszobrot, amit arannyal és ezüsttel borítottak. Ezt ledöntette és beolvasztatta. De mi lehetett ez a piramis abban a távoli, sötét világban...???
Korrekció: Adam Smith esetére utalok 'Ábrahám könyvével'. Ez Joseph Smith, az Adam nevű közgazdász volt =)
Közben megtaláltam, hogy a szóban forgó régész Ernesto Taboada lehetett, a nevénél többet, meg hogy ő tárta fel a barlangokat, nem tudtam meg.
<a href="http://soar.wichita.edu/dspace/bitstream/10057/1706/1/1%29+chp1+The+Ellusive+Pattern.pdf" target="_blank">Itt írnak kicsit bővebben</a> Teotihuacan lehetséges kozmológia vagy geográfiai tájolásáról. Érdekes módon, bár szó esik egy 'hegyből eredő két forrás'-ról, ezt lokális geológiai adottságokhoz akarják kapcsolni... komolyan nem értem, most mi vagyunk bolondok, vagy a jeles kutatók ennyire nem bírják észre venni, hogy ez egy globális szimbólum?
Hát lassan ezzel a témával átköltözhetünk big4 összeesküvéselméletes topicjába.
Vajon ki volt ez a tragikus halállal elhalt régész, akivel együtt az információk is a sírba szálltak? Bizonyára nem Doris Heyden, mert ő 2005-ben halt meg, szép korral és meglehetősen aktív élettel a háta mögött; nála az archeológia úgy tűnik szorosan kötődött az egyéb téren végzett tevékenységével; eléggé irányadó e tekintetben, hogy e mozgalomhoz kapcsolható a Diego Rivera és Frida Kahlo fémjelezte társaság (Trockij és kis baráti köre, de itt most elnyesem ezt a szálat). Szóval Heyden publikált a Nap Piramis alatti alagútról: http://www.jstor.org/pss/279609 Nincs valakinek véletlenül JSTOR elérése? :) Többek között azt állítja, hogy az alagút vonalát a Plejádokhoz igazították (A Hét Síró Nővér, a Hét Szűz, stb.).
Egy másik hátborzongató furcsaság: '"Úgy véljük, hogy a barlangrendszer rituális célokat szolgált. Az emberek adományaikat az alagút legelején helyezhették el" - hangsúlyozta Alejandro Sarabia.' Így a cikk vége. Alejandro Sarabia a teotihuacani múzeum igazgatója, és vezető mexikói archeológus, a felesége, Kim Goldsmith szintén régész, 29 évig kutatott Teotihuacan-nál. Namost, 2002-ben (vajon milyen furcsa oknál fogva?) mindketten áttértek a mormon hitre. Kim Goldsmith az INAH(ld. Doris Heydenreich) és a mexikói kormány megbízásából diplomáciai feladatokat látott el, és a NWAF mexikói központjának igazgatója. Az NWAF pedig gyakorlatilag a mormon Brigham Young University fiókszerve, és 1953 óta a Mormon Egyház pénzeli...
Korábban már belefutottunk a mormon kapcsolatba, ha emlékeztek rá, a furcsa szökőkút kapcsán; és úgy tűnik, hogy a mormonok igen kiterjedt hálózattal bírnak az archeológiai kutatásaik terén (már az egész egyház alapításának első pillanata óta). Hogy ennek mi áll a hátterében, azt inkább most nem találgatnám, de ezek után, sajnos, nekem kételyeim vannak a teotihuacani kutatásokkal kapcsolatban... szóval, úgytűnik, ezek is 'Hawass-félék'.
Hogy ezek a kételyek (többek közt) mifélék, azzal kapcsolatban, akit érdekel, Adam Smith esetére utalok 'Ábrahám könyvével'.
Valamit írnak a cikk elején a 40 évről: "A világ harmadik legnagyobb piramisának számító, 65 méter magas Nap-piramis alatti barlangrendszert az 1970-es évek elején fedezték fel, ám hamarosan lepecsételték. Az összes vonatkozó információ elveszett, miután a barlangrendszert felfedező régész elhunyt."
Abszolút, csak nekem ezek az indián nevek ugyanolyanok, mint a kínaiak, mind egyforma... az derengett, hogy írt már erről Schenouda, meg a Nap piramis alatti alagútról, amit állítólag 2008-ban kezdtek el megint kutatni (vajh mit csináltak úgy 40 évig?). Csak valahogy mintha mindig elsikkadnának ezek a kutatások... reméljük most nem így lesz.
A hercegnő bátyja és lovagtársai ezt persze nem hagyták annyiban, és behatoltak Laurin birodalmába. Az egyik lovag letarolta a csodás rózsakertet, mire Laurin nagy haragra gerjedt. Heves küzdelem után Laurint mégiscsak földre kényszerítik, ő azonban becsábítja földalatti birodalmába a lovagokat, ahol is mindőjüket láthatatlanná varázsolta egymás szeme számára. Ott sok-sok törpét találnak az aranytól és drágakövektől roskadozó falak között, törpelányok mulatoztak, és ott volt a hercegnő is (szüzek társaságában), aki fején egy csodálatos koronát viselt, benne egy mágikus ékkővel, aminek sugárzása hatására újból látták egymást a lovagok. Laurin megpróbálta árulásra bírni az egyik lovagot, az azonban nem állt kötélnek. Ekkor a törpekirály varázshatalmánál fogva egyenként megvakította a lovagokat és álmot bocsátott rájuk. A hercegnő azonban egy gyűrű segítségével megszüntette a varázst, a lovagok pedig kardjukhoz nyúltak, és felvették a harcot a törpékkel, akiknek a segítségére sietett néhány óriás is Laurin parancsára. A lovagok azonban győzedelmeskedtek, miután kiirtottak több száz törpét, meg az óriásokat. A rab Laurinnal, a hercegnővel, meg persze jó adag kinccsel visszatértek Bernbe, ahol vásári nevetség tárgyává tették a törpék királyát.
Innen más-más véget érnek a történetek. Az egyik szerint Laurin megszökött, és átkot mondott a rózsakertre, hogy ne láthassa senki se éjjel, se nappal (mert azt gondolta, ez csábította oda lovagokat). Nem gondolt azonban az alkonyra és a pirkadatra (ami sem nem éjjel, sem nem nappal), és ekkor a csodálatos kővé vált rózsaszín rózsakert megjelenik újból és újból a hegyek bércein.
A koponya alakú kürtőbejárat akkor inkább már egy 'Baphomet'-re utalhat :-] (vagy a Grál 'fejes edény' alakjára, kitudja hányféle formájú ilyesmi létezett... minden estre a tibetieknél máig fennmaradt a koponya ivócsészék divatja, igaz, ők mindenféle csontból szeretnek szakrális tárgyakat készíteni, ld. kangling.)
