TEOTIHUACAN 3.

1971 vége felé a Nap piramis nyugati lábánál egy heves esőzés kimosott egy bemélyedést. Ernesto Taboada régész nyomban feltárásba kezdett és egy ősi lépcső került napvilágra, mely hét méteres mélységbe vezetett le. Innen egy 103 méter hosszú és több mint két méter magas folyosó indult keleti irányban, azaz a piramis belseje felé. A folyosót 29 fal zárta el, a régészek mindegyiket áttörték. közben a folyosó két oldalán találtak egy-egy oldalkamrát is. Az út végén, közelítve a piramis középpont felé, egy nagy barlangra leltek, amelyről azt közölték, adományokkal volt tele . Ebből a barlangból négy kisebb –egyenként 18 méter kerületű- kamra nyílt, amelyek az egész komplexumnak lóhereformát adtak. A barlangot egy lávabuborék formálta ki, amit az építők alaposan megnagyobbítottak.


[Egy rajz Tompkins könyvéből a Nap-piramis alatti barlangról.]


Doris Heyden amerikai régész szerint a négy lávabarlang a Kozmosz négy szegmentumát jelenti, ugyanis a teotihuacániak a Kozmoszt négy részre osztották. Heydennek nyilván igaza van, csak ez a barlang sokkal rejtelmesebb megfelelések felé visz minket, hisz a régiek négy elemmel számoltak, az Ég négy sarkával és a Grál-templom szentek szentjének mennyezetét is négy oszlop tartja. ha nem is teljesen hasonló formában, de az elvet nézve nagyon is hasonlóan azt a berendezkedést látjuk itt, amit a gízai Nagy Piramis föld alatti, máig feltáratlan, titkos részében lehet. (Erről már írtam: Piramis alatt )
Nem ismételném magam, de ebbe a piramis alatti titkos részbe, mikor az istentelenség rászabadult Egyiptomra, tehát a rómaiak uralma idején, a környékbeli kopt kincskeresők fokozatos behatolásokat tettek a Nagy Piramisban, kincsek reményében. Mikor a római vagy bizánci uralom idején (3-5. század) valamikor lezárták a piramist, a kopt szájhagyomány és a kopt feljegyzések még az arab idők kezdetén őrizték ezen behatolók beszámolóit. A számos ilyen forrás alapján rajzoltam meg térképemet a piramis alatti feltáratlan üregekről. Tehát, ami lényeg, hogy ott is a föld alatti nagy kamra aljából merőlegesen lefelé vezető akna négy oldalából ajtók nyíltak négy újabb kamrába.

Azt is gondoltam, hogy a piramis föld alatti kamrájában, mely a Kabir termékenységi rítusok titkos központja volt, gyűltek a Hathórnak nevezett istennő (később Ízisz) köré Kabirjai (hisz benne van a mesékben is kései derengése). Ez volt Szokarisz barlangja. Ezen rítusokat akkor tartották, mikor a piramis ereje a legerősebb volt, s ez volt az a kamra, ahol az istennő megszülte a "herceget"... Megfelelt persze a "szülőszobának", a "Teremtés kamrájának".
De nem ugyanezt az elrendezést látta Énókh a beavatott...???

Énók próféta a „föld közepére” utazott, ahol a szent hegy állt, melynek oldalából víz folyt ki. Énóknak az angyalok nyugat felé egy sziklahegyet mutattak: „A hegy belsejében négy üres, mély, széles, barlangszerű tér volt, négy közül három sötét, egy pedig világos és ennek közepén forrás fakadt.” Ugyanaz az elrendezés, mint Gizában vagy Teotihuacanban, és meg kellett legyen ez az olyan elpusztult ősi földeken is, mint Hüperboreasz vagy Atlantisz...

Igazából nem tudjuk a teotihuacani lávabarlang milyen idős, talán attól a templomtól is régebbi, mely a Nap-piramis helyén állt, de a Nap-piramis építését is bizonytalanul i.e. 700 és i.sz. 50 közé teszik valahová. A piramis építőnek tudomása volt a barlangról és az nagyon szenthelynek tartották, mert a piramist úgy emelték, hogy a lávabarlang nagyjából éppen a piramis középpontja alá került.

Ugyanakkor a Teotihuacán környékén élő törzsek nagy tiszteletben tartották a barlangokat, az anyaméh szimbólumait látták bennük, ezek a barlangok és az onnan kifolyó források ura a rejtélyes vízisten, Tlalochoz kapcsolódott, akinek tiszteletét Quetzalcoatl alapította. Különös tiszteletben álltak a lávabarlangok, mert a monda szerint egy ilyenből jöttek elő az első emberek. Azt hiszem, Tlaloc neve mögött a Kabirok fő istene bújik meg, aki hajdan egy paradicsomi földről, a gyönyörű kertek és paloták honából, Tlalocanból érkezett.

Említettem, hogy a kabirok az ősidőkben gyermekáldozatokat követeltek, mint a források meg is jegyzik a krétai kuréteszekről. De ez lehet a hátterében a híres krétai labirintusnak, melyről a régészek azt hiszik megtalálták a knosszoszi királyi palota felépítésében, s mivel Evans ezt jó száz éve feltárta, úgy már nem is keresik. Pedig olyan források, mint a bizánci Eusztathiosz leírták, hogy egy föld alatti barlang a labirintus középpontja egy hegy belsejében (a Knosszosz közeli Ida-hegy). Philokhorosz meg azt mondta valamilyen börtön volt. Talán éppen a híres francia botanikus J. Tournefort, mikor 1702–ben a krétai Knósszoszban ennek járatába hatolt be, mikor leírta, hogy eljutott egy "Tanácsterembe" és más helyekre, csak őrá nem figyelt senki...

Ebbe a labirintusba záratta Minosz király a szörny Minotauruszt, akit gyermekekkel táplált. Nem nehéz felismernünk azonban, hogy ez a labirintus, mint azt a román mitológus, Victor Kernbach már 1970-ben kimutatta, hogy egy alkimista laboratórium volt, ahol szörnyűséges kísérletek folytattak a kabirok. S megjegyzem Minoszt a korábbi uralkodó Aszterión örökbe fogadta. Aszterión őskirály volt és a csillagokból érkezett. Minosz civilizátor volt krétán, viszon ugyanúgy nem földi ember, mint Aszterion: mindig négy kurétesz-kabir volt vele, mikor megjelent a nép előtt, és minden esetben aranyálarcot viselt, hogy az arcát senki nem látta. Míg uralkodott feljárkált a hegyre, Zeusz barlangjába - magyarázta Platón- ahol parancsokat kapott, és ezt vitte az emberek közé.

Végül arra jutottam, ahogy elrejtették a krétai labirintust, a gízai piramisok föld alatti részeit, ugyanaz a szorgalom megvolt, hogy gondosan valakik elfedjék az emberáldozatokra utaló nyomokat Teotihuacanban, és persze más nyomokat is. Egykor egy gonosz és sötét hatalom lakhatta Teotihuacánt, aki hasonló szokásokat vezettek, mint az afrikai vagy európai kabirok. Valami szörnyűségre is lelhetett Ernesto Taboada a barlangokban, amit sosem tártak a nyilvánosság elé (gondolhatta volna, mikor áttörte a 29 ajtót a barlangig, hogy nem egy húsvéti nyuszi lesz a végén). Taboada hirtelen meg is halt, majd lezárták a járatot.



[Egy másik rajz Tompkins könyvéből a Nap-piramis alatti barlangról.]

Peter Tompkins említi, hogy Doris Heyden azt sugalmazta, a barlangot a víz istenének felajánlott gyermekek rituális eltemetésére használták. Motolina testvér annak idején leírta, hogy az indiánok Tlalocnak gyermekeket áldoztak és a testüket egy barlangban helyezték el. Sahagun spanyol krónikás szerint az áldozatok barlangja egy „Yopico nevű piramisban” volt. Sahagunnak még azt is elmondták, hogy a piramis lábaitól egy lépcsősor vezetett „egy földalatti helyre… mely előtt egy mozgatható kapu” volt. Az ezen a tájon élő mexikói törzsek szájhagyománya még úgy látszik emlékezett akkoriban a szörnyűséges behatolók gaztetteire.

Viszont ugyanúgy ki volt itt is építve egy különös technikai rendszer, mint mondjuk az archaikus Egyiptomban. A nap-piramis alatti barlang el volt látva vízzel, ami már önmagában különös. Az idevezető alagútban egy összetett cső alakú, gyűrűkből álló csatornarendszert találtak. Ez vizet szállított a piramis körüli tóból a barlangba. Alfred E. Schlemmer amerikai mérnök szerint a város főútja valójában nem is volt út, hanem egy fényvisszaverő medence, melyet vízzel töltöttek fel, három méteres mélységben. Schlemmer szerint a piramisokkal és falakkal körbe tudták annak idején zárni ezt a széles utat. ha ez utóbbi állítása igaz is lehet, de másban tévedésben van az amerikai mérnők, mert ha a "Holtak útján" egykor víz hömpölygött úgy annak egész más oka kellett legyen, és kapcsolatban kellett álljon amit korábban a víz éltető erejéről valamiféle ősenergia továbbításáról korábban elmondtunk. René Millon régész pedig Teotihiacanban hatalmas csatornarendszer nyomaira bukkant... és még nem is említettem a falba épített csillámlemezeket vagy hogy Michels kutató hétezer évesre tette a várost.....

Azt azért biztosra veszem, hogy Teotihuacan még számos meglepetést fog okozni a világnak....