Nem tudom megállani, hogy a többszintes több száz cellás egyiptomi labirintusról ne jusson eszembe a saját fixa ideám Osiris energiában igen dús magvával kapcsolatban.
"Nolanus, 7353.hsz.: a Flamel Miklós történetet nem igazán sikerült kihüvelyeznem (újabban kórós időhiánnyal küzdök), de egyébként nem is úgy értettem azt, hogy 'csak-csak elmegy'..." Aha, te akkor ezért jársz Bran feje nyomában!
"Ábrámról írja hogy barlangban született, amiről eddig nem volt tudomásom, és ha hozzá veszem hogy problémái voltak (ill. feleségének, aki ráadásul szép és olykor takargatja) a gyermekáldással/áldozással, akkor furcsa gondolatok környékeznek. nyugtassatok meg, hogy ő nem kabir... :))" Megnyugtatni nem nagyon tudlak, már csak Flamel-el kapcsolatban sem. Ha kabír nem is, de valamilyen hasonszőrű vonal beavatottja lehetett, erről már írtunk korábban Melkizedek kapcsán.
Szóval a Flamel legendája szerint, olcsó pénzért hozzájutott egy igen érdekes, finom megmunkálású és gazdagon díszített könyvhöz. A könyv lapjai 'fiatal fák' kisimított kérgéből készültek, és a fedőlapján általa ismeretlen írás betűi és ábrák voltak. A könyv első lapjára ez volt írva:"Ábrahám a zsidó, herceg, pap, levita, asztrológus és filozófus. Üdvözlet az Isten haragja által Galliába szóratott zsidó népnek." Mint azt Flamel komenntálja, "Gondolom, biztosan szegény zsidóktól vették el, vagy talán valamelyik hajdani lakóhelyükön találták...", vagyis, valószínűleg valamelyik szokásos középkori zsidóüldözés során maradt hátra a könyv. A tartalmát illetően csak a most szóban forgó részekre szorítkozom: "Az ötödik lap másik oldala egy királyt ábrázolt, kezében hatalmas késsel, aki a körülötte álló katonákkal nagy számú kisgyermeket öletett meg, az anyák pedig a könyörtelen fegyveresek lábainál zokogtak. Közben a kiömlő vért más katonák összegyűjtötték, és egy hatalmas edénybe tették, amelybe a Nap és a Hold jött fürödni az égből. Mivel ez a kép felidézte a Heródes által meggyilkoltatott ártatlan gyermekek történetét, és mivel ebből a könyvből tanultam meg a művészet nagyobb részét, az Aprószentek Temetőjében ábrázoltam e titkos tudományok titokzatos szimbólumait. . . .
a legtöbbjük csúfot űzött belőlem, és a szent kőből, egy bizonyos Anselm mester, az orvosi tudományok licenciátusa kivételével, aki szorgalmasan tanulmányozta ezt a művészetet. Égett a vágytól, hogy láthassa a könyvemet, és mindent megtett, hogy megpillanthassa. Én azonban biztosítottam róla, hogy a könyv nincs a tulajdonomban, de részletesen elmagyaráztam neki, mit tartalmaz. . . . A primus agens, mondta, ... semmi egyéb, mint az a fehér és nehéz víz - vagyis a higany -, amelyet nem lehet megfogni és megkötni ... másként, csakis hosszas, a kisgyermekek tiszta vérében történő forralásával. Ebben a vérben a higany az arannyal és az ezüsttel egyesülve először egy olyan növénnyé fog változni, amilyet a kép mutat. Azután a putrefakciója során kígyókká alakul, melyek a tűzben való teljes szárítás és főzés után arany porrá esnek majd szét - és ez lesz a bölcsek köve. Ennek a tanácsadónak a számlájára írható, hogy huszonegy hosszú esztendőn keresztül hibák ezreit követtem el, anélkül azonban, hogy vért használtam volna, ami kegyetlen és hitvány dolog lett volna. Könyvemből rájöttem ugyanis, hogy amit a filozófusok vérnek neveznek, nem más, mint az ásványi szellem, amit minden fém tartalmaz, de leginkább a Nap, a Hold és a Merkuriusz, melyeket folyamatosan igyekeztem egyesíteni. A fent említett magyarázatok azonban inkább voltak találékonyak, mint pontosak."
El lehet képzelni, hogy mit gondolhattak az egyszerű "beavatatlanok" azokról, akiknél ilyen könyveket találtak; abba viszont még hátborzongatóbb belegondolni, hogy mit gondoltak azok, vagy nem csupán gondoltak, akik szó szerint igyekeztek megvalósítani a valójában szimbolikus instrukciókat, akár csak az "orvos"Anselm mester...
Mindazonáltal, ha talán szándékosan torzított formában is, de Flamel Anselm szájába nem csupán teljességgel légből kapott utalásokat ad.
Magának a "labirintusnak" mint jelképnek az értelméről is sokat lehetne beszélni, de magát a labirintust, mint építményt is kapcsolatba hozták a beavatással, a titkos misztériumokkal. Ezt sokszor a föld alatt vagy ligetekben helyezték el. de igazából, most csak három érdekel, melyről az ókori szerzők rendre beszámoltak.
A legnagyobb Egyiptomban volt, a Moirisz-tó partján, s Hérodotosz nagyobb csodának mondta, mint a piramisokat: 1500 föl feletti és ugyanannyi föld alatti szobája volt. Kőből építették. Plinius félévezreddel később, már az előrehaladott pusztulásáról számolt be, majd a római korszak végére teljesen el is tűnt. Csak Lepsiusnak sikerült 1843-ban silány rommaradványait fellelnie a fajjumi Haware-ben, de az egész kiábrándító volt. Sőt, az ókori szerzők leírásai egyáltalán nem hasonlítanak az itt feltárt romhalomra, és Pierre Montet kiváló francia régész el is vetette, hogy ez lenne a híres labirintus helye, mert az még felfedezésre vár. Már az is érdekes, hogy kőből épült, holott nem volt templom, pedig Egyiptomban csak a templomokat és sírokat emelték kőből, míg a palotákat és közigazgatási épületeket vályogból. Hérodotoszt nem engedték le a föld alatti helységekbe, de az őrök azt mondták neki, hogy ott őrzik a szent krokodilusok tetemeit is. Na, most Fajjumban Szobeket tisztelték krokodilus alakjában, és Szobek valószínűleg csak átvette itt a rettegett Széth isten szerepét. Azt is gondolom, hogy az épületet nem III. Amenemhat emeltette, mint azt az egyiptológusok hiszik, hanem sokkal régibb annál, mint ez újabban egyre világosabbá válik. Az ókori szerzők szerint erről a labirintusról vette a mintát Daidalosz a kabir "technikus", hogy megépítse a krétai labirintusát (Daidalosz azonban v.leg nem egy személy volt, hanem egy "technikusokból" álló ősi céh neve). Volt még egy híres labirintus Itáliában is, de mind a krétai, mind az itáliai -mondja Plinius- az ő idejére már teljesen elpusztult.
Arra gondolok, hogy mind a három labirintus valamiféle történelem előtti ipari létesítmény mintája alapján készült, de ez technika távol állt a miénktől. Azon tudás alapján épültek első modelljei, amit a lázadó Széth és a kabirok birtokoltak. Viktor Kernbach román mitográfus a krétai labirintus leírásaiban alkimista laboratórium képét fedezte fel, ami azonnal a krétai kuréteszek, Kréta titokzatos őslakói felé visz minket, akik a rodoszi telkhinek egy törzse volt. A krétai labirintust persze ugyanúgy hibásan, a knosszoszi királyi palota maradványaiban igyekeztek megtalálni a régészek, mint az egyiptomi esetében már ez megtörtént.
Tehát volt egy hatalmas, csiszolt kőlapokból emelt és ugyanilyen kőlapokkal fedett építmény, amit "labirintusnak" írtak le. Aztán ismertek valamiféle villamosságot, de nem úgy, mint mi. Ez összefüggött a légkör elektromosságával és a villámok "megszelídítésével". A Szfinx árokfalának rongálódásánál már kitértem valamiféle ősi alkimista kísérletre, hogy az Izisz templom Leltárköve szerint Kheopsz idejében villám csapott a szobor hátába, mikor a hét isten leszállt ezen a helyen, ami mögött valamiféle elhibázott alkimista kísérletre vagy egy félresikeredett leszállásra gyanakodtam. És arra, hogy volt valamiféle szerkezet a Szfinx jobb vállánál lévő nagyméretű alapzaton. Ez egy vízözön előtti technológia találmánya volt, amit egy vastag több méter magas oszlopon lévő hatalmas fehér gömbnek írtak le más beszámolók, ami néha világított is (ahogy annak idétlen rajzát éppen itt adom). Ennek rajzát találhatták meg a sínai Serabit el Khadimban. Később mikor innen eltávolították a gömböt, az alapzatra egy szent ciprust, a láng jelképét ültették.
De igazából nem a krétai és az egyiptomi labirintusról vagy a Szfinxről akarok beszélni, hanem az Porsenna i.e. 6. századi etruszk királyról, Clusium város uralkodójáról és az ő síremlékéről. Plinius leírta a síremléket, de elmondja, hogy az ő idejében már semmi nem volt a sírból meg, s a leírást is a tudós Varro egyik könyvéből veszi, aki viszont egy még régebbi forrást használhatott... Varro írta: "Clusium városának határában temették el, ahol egy kváderkövekből épített négyszögletes emlékművet hagyott maga után, amelynek minden oldala háromszáz láb (88,8 m) hosszú és ötven láb (14,8 m) magas. A négyszögletes alapzatban található egy kibogozhatatlan labirintus... Ezen a négyszögletes alapzaton áll öt piramis, négy a sarkokon és egy középen. Ezek alul hetvenöt láb (22,2 m) szélesek, és százötven láb (44,4 m) magasak. Úgy végződnek csúcsban, hogy mindegyikre egy bronzkorongot és egy petatust helyeztek, amelyről lánccal odaerősített csengettyűk lógnak . Amikor ezeket a szél megmozgatja, messzire elhallatszik a hangjuk, miként egykor Dodonában . A korongon egyesével még négy piramis áll, mindegyik száz láb magas, és fölöttük egyetlen alapon még öt található." Ekkor átveszi a szót Plinius: "Ezeknek a magasságát Varro szégyellte beszámolójába bevenni; a mesébe illő etruszk hagyomány szerint ugyanakkorák voltak, mint az egész építmény magassága ezekig a piramisokig"
Sokan ezt a különös építményt Porsenna fiának, Arun herceg állítólagos sírjához hasonlították Albanóban (lásd a képen). Majd 1840-ben Clusiumtól 5 km-re egy domb alatt felfedeztek egy hajdani 15 m magas tumulust, amiről kapásban azt hitték: ez Porsenna sírja (holott Plinius az alépítmény hasáb alakúnak, csiszolt kőtömbökből építettnek mondja, melynek tetejét is nagy kőlapok alkották). Ma is mutogatják a turistáknak barlangszerű járatait, mint Porsenna labirintusát (lásd az alsó képen), de ez esetben is ugyanúgy jártak a régészek, mint a krétai vagy a fajjúmi Labirintus esetében: bemutattak valamit, mint amit sokan kerestek, de ők megtaláltak, pedig nem az volt, s elég kétségbeejtő, hogy az ókor végére mindhárom építményt szőrén-szálán eltüntették a történelemből...
1.) Nem tudjátok véletlenül, mi van Zahi Hawass honlapjával? Egy link se működik.
2.) A dínós dolgokkal kapcsolatban megfordult már valakinek a fejében, az időutazás kifejezés. Mert nekem az jutott eszembe, hogy lehet, hogy valaki a jövőben szórakozik a történelemmel.
"Carlta Belota, a mai Erice" "Úgy látom ez Bakostól ered, lehet erről tudni valami többet?" - Na, most ezt a Bakost sem ismerem, vagyis amíg az előbb be nem ütöttem a keresőbe, addig nem. Mivel, amit odavettem már évekkel ezelőtt leírtam, úgyhogy azt gondolom, onnan ered, ahonnan Bakos is vehette. Az ún. Grál-legendákat és történeteket csak bizonyos mértékig ismerem, vagyis csupán mindig is csak egy részük érdekelt (a többi, azaz nagyobb részük csupán kimerített). De szerintem már erről is írtam.
A tojásokról: hát mint szimbólumot, nehéz lenne itt még csak körbe is írni, mint a keletkezés kozmikus tojásától az alkimisták tojásáig, oly széles a skála. Egyik "alapmítoszát" a pelaszgok mesélték el a görögöknek: Eurünomé, a Mindenség Anyja tojta azt a Világtojást, melyre Ophión, az óriáskígyó rátekergőzött és kiköltött (és ennek változatait más régi népek is ismerték, lásd az egyik képedet).
Ha viszont elfogadjuk, hogy a Vénuszról a prehisztorikus időkben értelmes lények kerültek a földre, úgy viszont jó néhány mítosz átértékelődik. Pld. a héliupoliszi Főnix lángoló fészkében -a naptemplom udvarán- egy óriási tojást rak. A Főnix náluk a Vénusz bolygót jelentette és Aszenáth-történetében is ugyanez bukkant fel. Néha istenek jönnek elő a tojásból, mint egy perui mítoszban, ahol különböző fémekből készült tojások szálltak le a hegyekre, és azokból emberek jöttek elő. A dogonok szerint az ősapjuk ellopta az égből a tüzet és a földön egy piramisba rejtette. Nommo isten erre nagyon megharagudott és villámokat szórt a piramisra, majd egy kovácsüllőt helyezett a csúcsára. Az ősatyjuk ezért lett kovács. Legendáik szerint Nommo vezetésével nyolcan érkeztek a Földre egy őstojásban, és magukkal hoztak egy kovácsládát. Ez megint logikus valami, ha belegondolunk, hiszen a bolygók is nagyjából gömb vagy tojásdad formát vesznek fel, így utaznak az űrben. Azt hiszem idővel törvényszerűen az űrjárműveink vagy űrvárosaink (ha lesznek egyáltalán) a gömbformát fogják felvenni.
A harmadik dolog azonban még érdekesebb a tojással kapcsolatban, mert az "istenek és más bizarr lények" keletkezésére ill. szaporodására ad fogódzót. Mert mind a hüllők, mind a madarak tojást raknak. Ha pedig a Vénuszon az értelmes élet nem csupán az emlősökből, hanem más fajokból is kifejlődött (lásd a madáremberek ill. kígyónemzettségek mítoszait), úgy ez az értelmezés nagyon is kifejező. De fejlődjön ki madarakból vagy hüllőkből is az élet, annak formája mégis "emberszerű" kellett legyen (fejméret, kétlábon járás, kezek használhatósága, stb). Dale Russel és Ron Séguin kanadai kutatók kimutatták, hogy a Stenonychosaurus nevű dinófajta kicsi volt, két lábon járt és viszonylag magas intelligenciával rendelkezett. Ha nem haltak volna ki a szauruszok, ők lehettek volna a Föld urai. Dinoszaurusz-ember Dinoszaurusz-ember1
Na, most ha erre a földön eshetőség volt, miért ne lehetett volna a hajdani Vénuszon, és ez számtalan rejtélyt megvilágítana a Kabiroktól a szárnyas angyalokig, vagy hogy miért volt az incubusok teste hideg, nyálkás, ahogy azt leírták és így tovább...
És nem csak a kabir-telkhinek-koboldok, hanem a szárnyas angyalok is inkább hüllők, mint emlősök. Tojásból kelnek ki, akár a nagy istenek. Az egyik nephilim, Istár (Asztarté) egy „Holdból leesett” tojásból jött elő. Asztartét vagy Aphroditét galambszárnyakkal is ábrázolták. Perszephonét mükénéi időkben "Galamb-istennőnek" (Perse) nevezték. A trójai Helené egy kék tojásból született. Nyx istennő tojásából kell ki Erósz, a szerelem aranyszárnyú istene. Tojásból kelt ki Klütaimnész, Kasztór, Polüdeukész, az orphikusok Phánésze. Lükophrón szerint Enorkhész is tojásból született. Athéné istennő egyes források szerint egy Pallasz nevű szárnyas óriástól származott. Zeusz hattyú képében közösült Lédával, és a gyermekeik tojásból születtek. Molioné és Poszeidón (vagy Aktor) fiai (Kteatosz és Eurütosz, vagy mások szerint Kasztór és Polüdeikész) egy ezüsttojásból keltek ki. Keleten a babiloni Oannész, az egyiptomi Thot, Ptah, Amon, sőt –Diodórosz szerint- Ozirisz is tojásból született. Knéph ősisten szájából egy tojás jött ki, melyből megszületett Ptah. Amont vagy Thot istent szárnyakkal vagy egyenesen madarakként is ábrázolták. Kákosy említi, hogy Hermupoliszban, Thot szent városában még az i.e. 4. században őrizték az őstojás héját, amiből Thot született. Pszeudo-Hyginus ezt írja Venus istennőről (akit idéztél imént): „Azt mondják egy csodálatos méretű tojás hullott az égből az Euphratesz folyóba, amit a halak a partra görgettek. Galambok tanyáztak rá, felmelegítve azt és kiköltötték belőle Venust, akit később Szíriai Istennőnek is neveztek.” (Fabulae, 197). Hyginus Venus istennőn Asztartét értette, aki a Közel-Keleten a Vénusz-bolygó egyik megszemélyesítőjének számított. Egy hüperboreászi barlangban élt a kétarcú, szárnyas és kígyó lábú Bóreász, de testi jegyeit a vénuszi Éósztól örökölte . Éoszphorosz fia, Keüx és annak felesége Aküné madárrá változtak. Szankhuniathón Kronoszt (Él) kétfejű, szárnyas lénynek írta le. Az Úr angyalait és a lázadó angyalokat egyaránt szárnyas lényeknek mondták... Szóval nem akarom tovább ragozni ezt Nolanus.
A galambokat pedig rendszeresen a Vénusz-bolygóhoz köthető istennőkkel hozták kapcsolatba, mint Aphrodité, Perszephoné, Venus, Astarté és így tovább. Másfelől ugyanilyen meg nem magyarázott kapcsolat volt galambok és az istenek eledele (pld ambrószia vagy a Grállal kapcsolatos eledel). Az elsőnek mélyebb jelentősége nem lehet, valószínűleg a reflexszerű emberi reakció és képzelet társította az istennőket a kézenfekvő galambokkal , míg a második már keményebb dió... Hogy a misztériumban mennyire használták a galambot, nem tudni biztosan, de amúgy is csupán azt jelentené, hogy az ember önmaga milyen képzeteket társított hozzá, képzelőereje merre ragadta, hisz nem "vénuszi-titkokat" takar, csupán az emberi értelem cirkulációját. De még annyit erről, hogy Aphroditénak néha galambot áldoztak, de pld. Asztegik az armeniai csodaszép Vénusz-istennő ünnepein galambokat engedtek szabadon. Ám néha maguk az istennők változnak galambokká, mint a Perszephonét kereső szirének, Pleiászok, Szemiramisz vagy mint tudjuk, hogy a katharoknál is jelentős szimbólum volt a galamb, és mikor Montségur várát elfoglalták, két Esclarmondénak nevezett papnő galambbá változva repült el a várból...
Viszont számomra különösen fontos lehet, hogy ez a "galamb-mítosz" a szirénekkel, Perszephonéval (aki korábban volt Galamb-istennő, mint Aphrodité) az ambrosziát szállító galambokkal, Atlasz lányaival a Pleiászokkal, akiknek neve a "galambraj" szóból ered... és így tovább: a hajdani Atlanti-óceáni szigetekre vezet (mint ahogy a hét Pleiász mindegyike megszemélyesített egy hajdani szigetet az óceánon). De már így is nagyon sokat beszéltem a galambokról....
"minap egy Edesszával és hasonlókkal foglalkozó manus blogját olvasgatva Ábrámról írja hogy barlangban született, amiről eddig nem volt tudomásom, és ha hozzá veszem hogy problémái voltak (ill. feleségének, aki ráadásul szép és olykor takargatja) a gyermekáldással/áldozással, akkor furcsa gondolatok környékeznek. nyugtassatok meg, hogy ő nem kabir... :))" Ez valóban érdekes történet, és érdekesnek tűnika blog is, amint lesz egy kis időm átolvasom. Ezt a témát pedzegeti egyébként Adrian Gilbert könvye is, a Napkeleti Bölcsek. Persze ő egy kicsit 'Hancock'-os, szerencsére egyéb források is bőven rendelkezésre állnak. A lényeg hogy ez a terület (Harrán és Edessza) igen ősi, és igen élő misztériumokkal rendelkezett, a harráni Szabírokról már esett szó pl., akikről az a hír járta hogy 'csecsemőáldozók', és mellesleg asztrális vallásuk volt, de a Yezidik sincsenek annyira messze, akiket a muszlimok ott ütnek ahol tudnak, mert ördögtisztelőnek tartják őket; de mint ahogy azt a blog és Gilbert is fejtegeti, Osroene történetébe is érdemes volna mélyebben beleásni (tekintettel pl. a Nimród-hagyományokra). Azért különösen érdekes érdekes ez a terület az i.sz. kezdete környékén, mert ütközőterület volt Római és a Pártus Birodalom között. Ha jól emlékszem Szíriai Szent Efrém említi pl., hogy a Háromkirályok 'Nimród kinyilatkoztatásaiból' olvasták ki a 'Megváltó' születését... Nagyon úgy néz ki, hogy 'Jézus tevékenységét' szorosan figyelemmel kísérték Kelet felől (és akkor még visszafogottan fogalmaztam).
"(A két Babilon cikket nem volt időm átnézni, elég zavaros, de láton Nimród ott is szerephez jut.)" Én se olvastam végig, de a fejezet végén amit linkeltem igen érdekes adalékok vannak a 'mézmisztérium'-okkal kapcsolatban. A szerző egyébként egy skót klerikális fanatikus, akinek az a fixa ideája volt, hogy a Pápaság intézménye és a katolicizmus tulajdonképpen az ősi nimródi és szemiramiszi (Astarte, Vénusz stb.) tradíciót fenntartó öszeesküvés... (na ekkor jöttek képbe az ápolók, meg az albínó jezsuiták :-)
Ev Cochrane a Talbott testvérekkel együtt a Velikovsky nyomdokain halad. http://www.velikovsky.info/David_Talbott Bár szerintem egy kissé 'földhözragadtan' (vagy inkább Szaturnuszhoz) értelmezik a mítoszokat. Mindenesetre úgy néz ki, jó sok anyagot összegyűjtöttek.
Nekem az az Indián mítoszokkal kapcsolatban az volt az igen érdekes, hogy ennyire belenyomják az ember képébe ezt a Vénusz témát, ráadásul úgy, hogy pl. a görög anyaggal is eléggé mély összefüggésben állnak.
"Carlta Belota, a mai Erice" Úgy látom ez Bakostól ered, lehet erről tudni valami többet?
Persze a Parzifal önmagában is igen nagy téma. Pl. a "Csodaoszlop"-nál egyből a mítikus 'világítótornyok', megy egyebek is eszembe jutottak. És persze ezeket is Klingsor rabolta. Érdekes módon a Parzifalban Klingsor itáliai, míg viszont az egyéb német hagyományban szerény kis hazánkból érkezik... http://hu.wikipedia.org/wiki/Klingsor_von_Ungerlant Otto Rahn is foglalkozik vele szépen. Egyébként szintén ő hívja fel a figyelmet arra, hogy Tannhauser is a Vénusz-hegy 'ihletett régióiban' tölti napjait, innen érkezik, és ide is tér vissza. Erről jut eszembe, itt egy 'kakkukktojás':
"Azt mondják, hogy tartozik a nemhez - alosztály - az ádáz ragadozó Tyrannosaurus Rex.
Balasinor is váltak, amit a tudósok mondanak a megkövesedett maradványait a kígyó, hogy vacsorázott a dinoszaurusz tojásokat - a 67 millió éves csontvázat találtak egy dinoszaurusz fészek.
A 3,5 m fosszilizálódott kígyó, úgy tűnik, etetni a fiókákat a sauropodák. Megállapítást nyert, köré egy baba titanosaurus. Ez úgy vélik, hogy az első bizonyíték a táplálkozási magatartás olyan fosszilizálódott primitív kígyó.
A kutatók úgy vélik, hogy a kígyó volt, és áldozata, egy fióka, hogy épp most bukkant elő a tojásból. Az eseményt követően legyőzni egy természeti katasztrófa, esetleg egy vihar, és az egész jelenet volt fagyva az időben. "
én is észlelek újabban magamon némi paranoiát, (mindenben kabírokat látok újabban :). a minap egy Edesszával és hasonlókkal foglalkozó manus blogját olvasgatva Ábrámról írja hogy barlangban született, amiről eddig nem volt tudomásom, és ha hozzá veszem hogy problémái voltak (ill. feleségének, aki ráadásul szép és olykor takargatja) a gyermekáldással/áldozással, akkor furcsa gondolatok környékeznek. nyugtassatok meg, hogy ő nem kabir... :)) http://dzsundi-sapur.blogspot.com/2009/10/3-abraham-nimrod-es-kezdetek.html (A két Babilon cikket nem volt időm átnézni, elég zavaros, de láton Nimród ott is szerephez jut.) egyébként ebben a blogban van egy Mózes esszé is. mit mondjak, a Tórát sem tentával írták eredetileg...
Nolanus, 7353.hsz.: a Flamel Miklós történetet nem igazán sikerült kihüvelyeznem (újabban kórós időhiánnyal küzdök), de egyébként nem is úgy értettem azt, hogy 'csak-csak elmegy'...
7349.: Böhmével úgyfest árnyékra vetődtem. az indiai köpülés egy forgó mozágás, amit a hegyre teker(csel)t kígyót huzigató pozitív-negatív hatalmak 'gerjesztenek'. Böhmé egy sebesen forgó kerékről ír, amit egy fullánk ösztökél.. (egy spontán belső megismerés révén próbálja leírni az időbeliséget és emberi észt meghaladó teremtés erőinek játékát) és bár később írja:
"... De mivel az alaptalan mélységben (amelyben az örök alap nyugszik) mint temperatúrában oldja fel magát, amelyben minden erő egy, így a fény- vagy szeretet-tűz ama szellemi vizet (amely a feloldódásban inkább olaj vagy _tinctura_ lesz, semmint erő a tűzből és a fény ragyogásából) önmaga táplálékául újranemzi.
30. Itt rejlik pedig a legnagyobb _Arcanum_: szellemileg táplálkozni. Kedves fiaim, ha ezt tudnátok, akkor minden titok alapját és a lények lényegét birtokolnátok. Erről mondta Krisztus, hogy az örök élet vizét szeretné nekünk adni, amely örök életre szökellő vízforrás lesz bennünk (Jn 4,14); nem a külső fénytűzből született külsőt, hanem az isteni fény-tűzből született belsőt, amelynek a külső csak képe."
..de ezt nem a kerék kapcsán írja. tehát a köpülést és szómát csak én láttam bele, ahogy a teknőst is, az örök alapba.
Schenouda: 7355: köszi a Charroux ísmertetőt és írásokat.
7354: Arthur Machen idézet: "Annyi, mintha meg akarnánk ostromolni az eget – jelentette ki Ambrose. – Az én szememben az a Bűn, ha valaki tiltott módon akar egy másik, magasabb közegbe hatolni." erről nekem többek közt Anatol France Angyalok lázadása utolsó fejezete jutott eszembe..(talán mert épp nem rég olvastam újra, Jaldabaoth után kutatván..)
"Olykor felismerjük a Rosszat abból, hogy mennyire nem fér össze a Jóval" ilyen felismeréshez mégis mindkettő egyidejű jelenléte szükséges.. (meg újabban van hogy a negatív pozitivabbnak hat, a pozitív meg sterilen könyörtelennek, pl. Bulgakovnál :)) egyébként meg értem amit mondasz és ami miatt idézted, csak ezek ötlöttek fel bennem míg olvastam.
7370: vajon be lehet azonosítani a szóbanforgó fekete-tengeri szigeteket?
Ezt az Ev Cochrane-t nem is ismertem eddig, de megnéztem egyik könyvének címlapját, ami a Vénuszhoz fűződő mitológiáról szól. Már a címlapja is választ ad azon értetlenkedő kérdésekre, hogy miért van az, hogy a szépség és a szerelem planétájára -ahonnan a gyönyörű istennők és nimfák jöttek- én szintén odavizionálom a csúf kabirokat és más ronda szerzeteket is. De erre már Velikovsky is rávilágított: „A gyönyörű Hajnalcsillagot kötötték Ahrimanhoz, Széthhez, Luciferhez, mely nevek a Sátán megfelelői. Ez volt a kananeusoknak és a tíz törzs Északi Királyságának Baálja is, az az isten, akit a bibliai próféták gyűlöltek Belzebub, Baálzebub vagy a légy Baálja néven is....”
Cochrane Könyve: "A sokarcú Vénusz".
Persze, Amerika is tele van Vénuszra mutató mítoszokkal: az andoki Orejona istennő mítosza, a mexikói tanítómester Quetzacoatl szintén a Vénusz megszemélyesítője volt, a kisebb indiántörzsek hasonszőrű mítoszait nem is említve... Pld. USA nyugati partjának indiánjai a Vénuszt hullócsillagnak és tűzvetőnek nevezik. Egyébként Quetzalcoatl ikertestvére Xolotl személyesítette meg az esti Vénuszt. Xolotl maga a halál, a Vénusz éjszakai útja, ezért koponyaként ábrázolták vagy kristálykoponyák formájában.
Hogy az egész téma bonyolultságát, szerte-ágazóságát is mutassam, amibe szándékosan nem mentem bele és nem is nagyon akarok: A Grál-legenda luciferi alakja Klingsor, kinek varázskastélya (Castle Merveille) a Venus-hegyen áll. A legenda szerint ez megfelel a szicíliai Monte Castello hegyének, ahol az ókorban az orgiasztikus Aphrodité-Venus kultusznak szentelt templom állott (Aphrodité Eryx szentélye). Erről jegyezte meg Diodórosz, hogy Daidalosz -aki valójában egy kabir ezermester-technikus- „egy csodálatos aranylépet” készített az eryxi Aphroditének. (Eschenbachnál Kalot Embolot Klingsor kastélya, az ősi Carlta Belota, a mai Erice felett.)
Nem tudom miért kellene hanyagolnunk, mikor már a topic rég nincs a "tudományos" részben. Elég beleolvasnod más topicokba ebben a részlegben, s könnyen beláthatod, hogy hozzájuk képest még elég normálisnak is tűnünk...
Most ehhez szóljatok valamit: http://en.wikipedia.org/wiki/The_Two_Babylons Lehet jobb lenne hanyagolni a témát, mielőtt megjönnek az ápolók. Vagy az albínó hasszaszin hajlamú jezsuiták.
"An egg of wondrous size is said to have fallen from heaven into the river Euphrates. The fishes rolled it to the bank, where the doves having settled upon it, and hatched it, out came Venus, who afterwards was called the Syrian Goddess"--that is, Astarte. Hence the egg became one of the symbols of Astarte or Easter; and accordingly, in Cyprus, one of the chosen seats of the worship of Venus, or Astarte, the egg of wondrous size was represented on a grand scale. http://philologos.org/__eb-ttb/sect32.htm
És mindenhol a galambok, és a galamb-áldozat, most már erről is lehet majd írnom egy kicsit. Korábban említetted futólag a galambáldozást, szerinted ez is szerves része volt a vénuszi misztériumoknak?
Rendkívül érdekes indián mítoszok a Vénuszról: http://www.maverickscience.com/star-woman.pdf
“Once there was a bachelor. Every night when he lay down to sleep he wished he had a beautiful wife, a fair-skinned wife. Lying in bed at night he would see the star called Iozly [Venus]…Then the star came…She said: ‘Don’t be afraid. Because you have been looking at me year after year I have now come to sleep with you. I want to be your wife…”
“When she lay down with him there was a light emanating from her, illuminating everything…By now the other people and some girls were very envious of the young man’s family because they looked so fair and beautiful. The man used to be dark and ugly, but when he slept with Iozly every night he grew better and better looking until he was fair and handsome, with smooth, fair hair.”
In order to keep their affair secret from the other tribesmen, Star Woman asks her mortal lover to find her a gourd so she can enter into it and remain concealed from sight. Eventually, following further adventures—one of which found Star Woman forced to reconstitute her dismembered lover’s body—“she took him with her to the sky where she lives.”
“The morning star is an old man who has a big fire. His fire is cold. The star-woman was the daughter of the morning star.”
Azért elképesztő, hogy Amerikáig kell menni, hogy némely görög furcsaságra több fény vetüljön... rendkívül érdekes párhuzamok, amiről érdemes lesz majd bővebben is szólni.
Úgy látom, Ev Cochrane is egyike Schenouda ismeretlen szerzőinek.
. . "Már csak az a kérdés, hogy tényleg emberi kéz művét csodálhatjuk-e ezekben a furcsa kőhalmokban…erről ugyanis még mindig heves viták folynak. Az elmélet ellenzőinek legerő sebb érve az, hogy a kőzetfajta, amelyből az „épületek” és „lépcsők” állnak, az erózió folya mán szépen, szabályosan törik, így valójában nem egy ősrégi kultúra építészeinek tehetsé géről, csupán a természet tréfájáról van szó. A másik tábor véleménye szerint azonban a kőtömbök tökéletes egymáshoz illesztése, csi szolása, derékszögű formái és egyáltalán a városhoz illő elrendezés olyan precízióra valla nak, amelyet már képtelenség pusztán a termé szetnek és a véletlennek tulajdonítani. Ezenkí vül a köveken talált vésetekre és az ezek készí téséhez használt, előkerült eszközökre is utal nak. (Egy-két élesebb hang is megszólalt, misze rint a nyugati tudósok csak azért kötnek bele az épületek mesterséges voltának valószínűsé gébe, mert bántaná az önérzetüket, ha kide rülne, hogy egy újonnan felfedezett, méghozzá kelet-ázsiai kultúra minden eddig ismert, nyu gati kultúránál korábbi eredetre tekinthet vissza.) A két véglet között félúton elhelyez kedő elmélet is született: eszerint úgynevezett terraformálásról van szó, vagyis a terület lakói nem maguk állították ugyan egymás hegyére- hátára a gigászi kőtömböket, de alapul hasz nálva őket, igenis a saját igényeik szerint alakí tottak rajtuk és díszítették őket." .
"Ha letelik az idő ? Akkor már minek ?Nincs itt valami véletlen félreértelmezve ? Miért várna evvel egy nagy szellem az idők végezetére ? Nem e arra várnak inkább képletesen hogy a képletesen a hegyek mélye alatt szunnyadó. fénylő szellemiségük üzenetét az emberiség végre megismerje és az idők végezetéig befogadja végre ?" Amiről beszélünk, az az időbeli, és az idő feletti létezés kölcsönhatása. Ki tudná megmondani, hogy az idő felettiben létező struktúrák miképpen hatnak az időbeli struktúrákra? Az idő feletti szempontjából értelmezhetetlen a 'mikor', az időbeli számára azonban szükségképpen az időben jelenik meg az idő feletti akciója. De hogyan? Csupán egyszer? Vagy kétszer, mint a Kezdet és a Vég? Vagy léteznek egyéb kitüntetett időpontok, és események? Netalán minden egyes pillanatban jelen van, de vajon ugyanolyan mértékben-e, és ha változó, akkor véletlen, vagy törvényszerűségek jellemzik? Sok hagyomány szerint ez így van, az idő feletti időről-időre, ciklikusan nyilvánul meg (számunkra); a befolyása pedig folyamat alakját ölti: az idő feletti struktúra lenyomata téridőben.
Ha letelik az idő ? Akkor már minek ?Nincs itt valami véletlen félreértelmezve ? Miért várna evvel egy nagy szellem az idők végezetére ? Nem e arra várnak inkább képletesen hogy a képletesen a hegyek mélye alatt szunnyadó. fénylő szellemiségük üzenetét az emberiség végre megismerje és az idők végezetéig befogadja végre ?
a legtöbbjük csúfot űzött belőlem, és a szent kőből, egy bizonyos Anselm mester, az orvosi tudományok licenciátusa kivételével, aki szorgalmasan tanulmányozta ezt a művészetet. Égett a vágytól, hogy láthassa a könyvemet, és mindent megtett, hogy megpillanthassa. Én azonban biztosítottam róla, hogy a könyv nincs a tulajdonomban, de részletesen elmagyaráztam neki, mit tartalmaz. . . . A primus agens, mondta, ... semmi egyéb, mint az a fehér és nehéz víz - vagyis a higany -, amelyet nem lehet megfogni és megkötni ... másként, csakis hosszas, a kisgyermekek tiszta vérében történő forralásával. Ebben a vérben a higany az arannyal és az ezüsttel egyesülve először egy olyan növénnyé fog változni, amilyet a kép mutat. Azután a putrefakciója során kígyókká alakul, melyek a tűzben való teljes szárítás és főzés után arany porrá esnek majd szét - és ez lesz a bölcsek köve.
