Akit valóban érdekel, a rengeteg itt leírt tévedés és csúsztatássttal, fikázással szemben, a 25. évfordulóra készült honlapon rengeteg kérdés tisztázva van:
"1983-ban Móricz Sándor (Microkey), Szénássy János (Sárisápi Mg. Tsz.) és Majtényi László (SZTAKI) elhatározták, hogy megpróbálják a lehetetlent: "Boltban kapható otthoni számítógépet előállítani, nagy sorozatban, egy mosógép áráért, program támogatással és reklámmal". Az 1984 tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron pedig már be tudták mutatni az első Primo számítógépeket!"
De aki valóban érdeklődő, és szeretné átérezni az akkori hangulatot, hozáállást, a fejlesztők kis, amatőr csapatának lelkesedését:
Annó az Ötlet című újságnak volt egy havi rovata/melléklete Bitlet néven, ahol még nyereményjáték is volt; egyszer példá öt Microter számítógépet sorsoltak ki öt egymást követő napon a BNV-n. (Az egyik feladat betűszámtan volt, olyasmi, hogy 5*MICROTER=COMPUTER.) Én is mentem az első nap, de nem nyertem :( Egyébként meg addigra átnevezték a terméket Primóra.
PS: tápegység ügyben: volt olyan terv, hogy a modulátort a tápegységben helyezik el, hogy ne lehessen a gyári táp nélkül használni a ketyerét. Ezt végül elvetették, de az árképzést már nem változatták meg, tehát aki reklamált, hogy drága a táp, annak mondhatták, hogy viszont olcsóbb az alapgép.
Sajnálattal látom, hogy nem nagyon sikerült megértened, amit leírtam.
Megpróbálom még egyszer.
1. Nem írtam, hogy a táp nem melegedett. Azt írtam, hogy a C64 táp is melegedett. Azt is írtam, hogy ezek a Primo tápok, annak ellenére, hogy melegedtek, máig működnek.
2. Ez kicsit összetettebb. Kritizáltad a qubites cikket, hogy butaságot ír a tízezerrel. Valóban nem annyiba került. Erről csak annyit írtam, hogy a qubites újságíró nyilván a Sztakis konferencián elhangzottak alapján írta azt, amit.
Később leírtam, hogy valóban, megtaláltam, ahol ez elhangzik. Szerinted rosszul hallgattam. Ehhez nem tudom mit hozzátenni, hallgasd meg magad: https://youtu.be/O8T19pn-1-k?feature=shared&t=305 Ezt meghallgatva azt is megérted talán, miért írtam a systerről. Mondjuk le is írtam, de talán így jobban megérted.
Elég rosszul nézhetted, ugyanis rögtön utána hozzá is teszi, hogy ehhez még pluszban ötezerbe került a tápegység, ami csak szerinted nem melegedett, szerintem és szerinte viszont igen. Amúgy, a c64-es tápja azért melegedett, mert ki volt öntve műgyantával, ami elég rossz hővezető.
A bolton egy vadonat új Skoda 120L-et nyert, ezt a videó végén említi meg. Ha azt vesszük, hogy ez csak mellékállás volt, akkor elmondhatjuk, hogy abszolút nem kerestek vele rosszul.
A beültető asztalnál 11 nő ül. Azt hozzá kell tennem, hogy a Primo a sokadik gép volt, aminek a gyártását a TSZ végezte. A Syster, Varyter gépek mellett.
A Primó nem volt veszteséges, legalábbis a SZTAKI-s konstruktőrök számára. Maga Manno Sándor említi, hogy a munkája eredményeként egy Skoda 105 S tipusú szgk. tulajdonosa lett.
Nem kizárt. Pedig ez még a jobbik fajta cikk, az újságírók ennél sokkal nagyobb marhaságokat is leírnak. Most volt a Primo 40 emlékkonferencia, nyilván részt vett az újságíró és a hallottak alapján írta. Lehet ott tévedett valaki, lehet ő értette félre. Lehet egyszerűen csak túl fiatal ahhoz, hogy tudja mit jelentett akkor 10 vagy 16 ezer forint. Szemmel láthatóan azért utánajárt, lásd a linkelt Arcanumos gazdasági táblázatot.
Abban a cikkben több tévedés is van. A 800 nm-es üzemcsarnokot nem a Primo miatt húzták fel. Hogy is gondolhat valaki ilyet? Eleve, az összeépítést 8-10 ember végezte, azoknak meg minek 800 nm, amikor még 80 is sok? A termelékenységről: Két év alatt 7000 db gép lett legyártva. Ez átlagban évi 3500. 240 napos munkaévet számolva is kevesebb, mint napi 15 darab. De előfordult olyan is, hogy egy munkanap alatt csak hét darab Primo készült el.
A másik érdemi tévedés az, hogy a Primó nem tíz, hanem tizenhatezer forintbakerült, mivel a tápegység nélkül használhatatlan volt. Ez, hogy 10 vagy 16, eget rengető különbség volt akkoriban. A sok százezres, mi több milliós nagyságrendű gyártás (LOL), mint a rentábilitás kapuja, szintén értelmezhetetlen egy olyan országban, ahol csecsemőtől aggastyánig tízmillió ember lakik. A cikk írója a közgazdaság tényeivel abszolút nincs tisztában. Egy számítógép rentábilitását nem kizárólag a gyártott, gyártandó darabszám határozza meg, sőt, ez még csak nem is elsődleges.
"pofán lett verve" Bicskanyitogató a stílusod. Vegyél vissza légyszi! Érveket írj, ne fröcsögj!
"A lukács fivérek mérnöki diploma és tőke nélkül is képesek voltak ennél jobbra (Homelab 1,2,3)"
Először is Lukács, nagy L-lel. Ha utána nézel, ők is igencsak merítettek a kortárs gépek működéséből. Nem mintha ez olyan elítélendő lenne, csak mondom. A másik, hogy abból is készült sorozatgyártott gép, az Aircomp, de az mai szemmel még gagyibb és még ennyi sem készült belőle. Nem akarom bántani, cuki gépek azok is, de látszik, hogy a sorozatgyártás ott sem volt sikertörténet.
"A ROM-tartalom a Primókban egységesen 16 kByte volt. Ezt négy db négy K-s (32 kBites) EPROM-ba tették, mert így volt olcsóbb. A bővítésről persze, hogy nem gondoskodtak. "
Hülyeségeket írsz. Miért lenne baj, hogy az olcsó, de pont olyan jó megoldást választották? Az lett volna a baj, ha nem ezt teszik. A ROM pedig egyik korabeli gépnél sem volt bővíthető (bár az Aircomp-ba lehetett egy plusz programot rakni, az igaz), és nem is ez lett volna a jó irány.
"Az alultervezett tápegység is a silányság mintapéldája. Fűtött, forrósodott veszettül." Volt már a kezedben C64 táp, ember? Az sem melegedett kevésbé.
Amúgy ezek az "alul tervezett" Primo tápok a mai napig működnek.
"A Primo-n több volt a bezsebelt haszon, mint amibe maga a gyártás (alkatrészek + munka) került." Ez is baromság. A Primo sajnos veszteséges volt. Így haszonról szó sem volt.
"Ezt kiválóan példázza a megmaradt raktárkészlet (utolsó bő ezer darab) ára, ami az originális árnak kb. az 50 százaléka volt."
Itt is hülyeséget írsz. Nem azért adták fél áron, mert így is megérte, hanem mert futottak a pénzük után. Ezerszer előfordult ez a történelemben, és ebben az esetben ezt lehet tenni. Legyártottad, nem fogy, ott áll készleten. Vagy eladod olcsóbban, vagy rajtad marad az egész. Így is, úgy is buksz, de előbbi esetben kevesebbet.
"A Primo maga egy NDK-ban gyártott, koppintott z80 köré épült és nem tartalmazott egyebet, mint ROM-ot, RAM-ot és néhány, úgy tizen-pár darab TTL elemet." Így van. És ezt úgy nevezik, hogy számítógép. Ha sokat gyártasz belőle, megéri csinálni saját IC-ket, de amit felsoroltál, pont annyi kellett akkoriban egy számítógéphez. Egy autó sem más, mint egy halom vas meg műanyag meg egy kis gumi, mégis megveszik :)
"Íme, a táp. Ez került 4600 forintba akkor, amikor a Junoszty TV 3300-ért volt kapható."
Ez a táp fele. A kondenzátor, a négy dióda hol van? Gondolom alul. Mindegy is. Ha picit is tájékozódnál, tudnád, miért került ennyibe a táp.
Elárulom. A Primo A-64 ára 19.339 Ft volt, a tápé, ahogy írod, 4.600. A cél az volt, hogy a 24.000 Ft-os árat kettébontsák úgy, hogy a nagyobbik tétel is 20.000 Ft alatt legyen. A részleteket nem tudom, de ez egy pénzügyi trükk volt, így az eszközök valamelyik korabeli adózási / könyvelési kategóriában alacsonyabb besorolásra kerülhettek.
Tudtommal tervezték a színes grafikára is képes PRIMO-t is, de annak gyártására sajnos már nem került sor.
Idővel biztosan kinőtte volna a gyermekbetegségeit, de ezt már soha nem fogjuk megtudni.
Egyébként nekem is Commodore Plus/4-esem volt, és igen, fekete-fehér Junoszty TV-vel. De még azt a nyomi Plus/4-est is használtan vettük, mert egyáltalán nem voltunk jómódúak. Pedig szerintem akkoriban (1991-92 táján) kicsit jobban szétnézve annyiért vagy kicsit drágábbért talán új C64-est, esetleg valamilyen Amigát is kaphattunk volna...
Ez a masina abszolút nem a magyar ipar és a benne dolgozók leleményességét, hanem a lehúzás szándékát tükrözi. Na meg, hogy ne lehetett volna ennél szebbet, jobbat?
Dehogy nem! A lukács fivérek mérnöki diploma és tőke nélkül is képesek voltak ennél jobbra (Homelab 1,2,3), egy lakótelepi lakás szobájának sarkában. Céges viszonylatban is pofán lett verve a Primós csapat, mert a Nebuló 1 (1979!), vagy a Nebuló 2, később meg a TVC, a HTZ, stb.
A ROM-tartalom a Primókban egységesen 16 kByte volt. Ezt négy db négy K-s (32 kBites) EPROM-ba tették, mert így volt olcsóbb. A bővítésről persze, hogy nem gondoskodtak. Ugyanez történt a RAM esetében is.
Az alultervezett tápegység is a silányság mintapéldája. Fűtött, forrósodott veszettül. A néhány darab alkatrészt beletervezhették volna a gépházba és akkor nem lett volna szükség a táp házát alkotó három darab műanyag rész-elem fröccs-szerszámaira sem. Ezzel sokat meg lehetett volna spórolni.
A Primo-n több volt a bezsebelt haszon, mint amibe maga a gyártás (alkatrészek + munka) került. Ezt kiválóan példázza a megmaradt raktárkészlet (utolsó bő ezer darab) ára, ami az originális árnak kb. az 50 százaléka volt. És ebben még a forgalmazó haszna is benne foglaltatik.
A Primo maga egy NDK-ban gyártott, koppintott z80 köré épült és nem tartalmazott egyebet, mint ROM-ot, RAM-ot és néhány, úgy tizen-pár darab TTL elemet.
Nem volt abban semmi csoda, hogy a közületek, iskolák kerülték a Primót mint a tüzet. Tisztában voltak a gép beltartalmával és a gyártási minőséggel is. Már ha minőségről egyáltalán szót ejthetünk. Elég csak elolvasni a vallató c. cikket (Bitlet magazin) vagy egy gyanútlan vásárló tapasztalatait. URL:
(Off: Most hogy így mondod, az ékezetes betűk gondja azóta van velem, amióta 1988-ban egy Ep128-as Basic-programot átvittem TVC-re (magnókazettán, kicsit sem volt szopás), és ott az "érti a problémát" szöveg úgy jelent meg, hogy "írti a problímót")
Illetve annyit hozzátennék, hogy akkoriban 48 K RAM (de még 16 is) cseppet sem volt kevés. A processzor is ott volt a szeren, a BASIC-kel sem volt gond (és évtizedekkel később is loptak az emberek még szoftvert), szóval egy csomó dologra igen is alkalmas volt ez a gép. (Pláne lemezmeghajtóval, nyomtatóval kiegészítve.) Az ékezetes magyar billentyűk és karakterek pedig olyan pluszt jelentettek, amit a korabeli nyugati gépek nem nagyon tudtak.
Én sem értem, hogy miért kell így utólag hőbörgni. Nosztalgikusan azt mondanám, hogy régebben a nosztalgiatopikok is jobbak voltak. Pl.: Azok az aranyos régi gépek
Az, hogy a gép rossz volt-e vagy sem, szerintem akkor fel sem merült így. Más világ volt, amiben örülhetett az ember, ha hozzáfért egy számítógéphez néha.
A korabeli gazdasági rendszernek hű lenyomata ez a gép. Okos emberek, rossz körülmények, ez is egy kisebb csoda, hogy összejött. Utólag könnyű szidni, akkor és ott jobbat csinálni, sorozatban ... képtelenség lett volna.
Szines TV adás 1969-től volt magyarországon, 1984-ben meg már csak annak a szegény rétegnek nem volt szines TV-je, akik a Primót amúgy sem tudták volna megfizetni. Primóból hétezret, Commodore 64-ből meg tizehét milliót adtak el. De ennek ellenére is voltak c64 utánépítők, még magyarországon is akadt belőlük néhány. A primó egy nagy rakás szar volt, pláne egy TVC-hez, Spectrumhoz, vagy Enterprise-hoz képest. A Commodore gépcsaládot meg se említsd.
A Primo fejlesztői persze így is megszedték magukat, hála az olcsósított, szépen becsomagolt szutyoknak, a lopott basic-nek, meg a gép körül állandósult hype-nak. De még így is csak hétezret tudtak értékesíteni, TVC-ből meg ennek kb a dupláját. A primo annyira volt olcsó, hogy a legolcsóbb, mindössze 16 KB memóriával bíró A32 több mint 15 000 Ftba került, míg a szines, 32 KB memóriával szerelt, sokkal jobb, használhatóbb TVC 14 000 Ft volt csak. A maradék Primókat az EMO Jászai Mari téri üzletében árulták ki, én is ott vettem egyet 1989-ben, táppal együtt 2500 Ft-ért. A két gép közötti különbség magáért beszél:
Nincs az a trágya gép, amelynek ne akadnának utánépítői
Commodore-okat senki nem épít, ami van, annak egy része is roncs, dísz, javítása nem éri meg, nincs már bele chip. Így nyilván egy utánépítésbe sem lenne, meg így értelme sincs.
Fogalmad nincs az egészről, röviden.
nem a háború és békét akarja begépelni," Hanem micsodát? Arról a korról beszéljünk csak, elvégre nem a mának tervezték
Az akkori "korban-kornak" épült, amikor a TV játék egy csoda, egy 100 soros program "komoly számítástecnika", egy szuttyos vibráló elmosódó junoszty "átlagos monitor" volt.
Akkoriban a sinclair gumibillentyűzete, a Commodore 116 (itthon sosem látott) hasonló vicce, jópár kisgép ócska megoldásai mellett ez "elment".
Nem volt jó, de használható volt és nagyon olcsón gyártható volt. Egy nyákgyárban, merthogy sárisápon eredetileg az volt.
Egyszerű volt és zseniális, egy nyákot gyártunk, fessük le, és készen van, 0mozgó alkatrész, érintős.
Ma is minden érintős, mégsem sírunk fel naponta, jajj de szar a legújabb 600 ezres iphone, hát ezen alig lehet gépelni!
"Maga a gép ugyan tartalmazott egy-két szellemes megoldást, de valójában nincs még egy termék, ami az ipari hulladék minőségjelzőt úgy kiérdemelte volna, mint ez. "
A TVC pl sokkal gyagyibb minőségű volt, tele volt a panelhibák miatt javító huzalokkal, és hót instabil az egész, ráadásul a csodálatos, (de nagyot bukott) Enterprise "keleti klónja" az is......de fogalmad nincs az egészről, így honnan tudnád, mit hol kell a helyén értékelni a korban.
minimalista tervezési vezérelvű zx80/81 utánérzése volt
Próbált lenni, de abban a gépben már az őskortól logikai célráamkör volt a "videochip" (ULA), olyat pedig idehaza sosem tudtak.
Mire elméletben talán igen, tudhatott volna az ipar...addigra évek teltek el..majd leégett a mev.
Egy zseni volt, aki egy kb ZX80(1) "méretű" kaszniba diszkrét logikai áramkörökből elfogadható működő, eladható, legyártható árazású kisszámítógépet tudott építeni. Maga a gép is zseniális, dehát -sokadszor írom- fogalmad nincs, így nem érted.
és akkor talán többen elnézték volna a tervezőknek a fólia-billentyűzetet is. "
Nem volt "fólia" billenytű, egy érintő nyák, sima panel felületek, nem két valami ér össze, megérinti a tested és ettől működik. Mint a később népszerű "simogatós" fali érintőkapcsolók. Lebuksz, hogy semmi közöd a dologhoz, nem is érted amiket írsz, valami sablont hajtogatsz.
"Ha több nem is, de négy színt mindenképpen tudnia kellett volna a masinának
Azt már levezettem, keveseknek volt szines tévéje, ők pedig akár Commodore64-et tudtak hozatni maguknak...., egy 5-10-20gépes iskolai tanterembe ahova szánták a primo-t, semmiféle 20db szines(!) kijelzőről szó sem lehetett 1984ben ... 86 87 88ban sem...
Még egy darab sem igen volt! Nálunk is egy nagyobb videoton volt a "tanári gépen".
Pedig plusz4-ek voltak, 256 szinnel. De minek.
Szines TV egy volt, egy pesti "elit" suliban, az is a diri irodájában, egy videómagnóval a tetején.
Megtörténik 1000 gép szállítása az Elektromodul szaküzletébe (Bp., Jászai Mari tér 5.).
Árak magánszemélyeknek: A32: 11500 Ft, A48: 16150 Ft, A64: 19339 Ft, + 4600 Ft tápegység. Az árusítás a nagy érdeklődés miatt előrendelések alapján történik. A Tudományszervezési és Informatikai Intézet 190 db A32-es gépet rendel az általános iskolák részére.
Problémák az első sorozattal: 100 gépből 60-at vissza kell küldeni (rossz minőségű forrasztások, kondenzátor és RAM hibák miatt). Később már csak 1-2 gép akad fenn a rostán. December 31-ig minden gépet visszacserélnek a boltban.
1985-ben kb. 4000 gépet értékesítenek az A sorozatból, és kb. 1000 gépet a B sorozatból. Legjobban a 64kB-os verziók fogynak.
1986 Március: Csökkentett árak: A32: 9000 Ft, A48: 12000 Ft, A64: 14000 Ft. 1986 Szeptember 1-tőlmegkezdődik a készletek kiárusítása.
Árak: A32: 5660 Ft,
A48: 7670 Ft,
A64: 8570 Ft,
B32: 7180 Ft,
B64: 12590 Ft. Még több mint ezer gép van az Elektromodul raktárában.
A teljes termékfejlesztési idő mindössze 8 hónap volt. Ez a végterméken alaposan meg is látszott.
"Ez a gép annyira "szar", hogy egy időben lelkes rajongók igyekeztek utánépíteni"
Nincs az a trágya gép, amelynek ne akadnának utánépítői. Nem mellékes, hogy ezek az utánépítők nem a gép "nagyszerűségét", hanem a korszakot, a hajdan, gép előtt töltött időt szeretnék az utángyártott gépekkel megidézni.
"Természetesen egy ilyen egyszerű öreg kisgépen senki nem a háború és békét akarja begépelni,"
Hanem micsodát? Arról a korról beszéljünk csak, elvégre nem a mának tervezték és építették azt a szutykot.
"a használhatósághoz pedig egy szerényebb billentyűzet is teljesen megfelelő."
Ez a gép nagyon messze volt a használhatótól.
Idézlek:
"de abban a korban, amikor az átlagembernek a néhány fehér kockát megjeleníteni képes "kattogós" tévéjátékok ("tv tenisz") is forradalmi csodák voltak"
"ezrével importált sinclair-ek, a nyugaton kvázi "megbukott" Commodore16 és Plus4, mire a primo sorozatgyártásba került, és terjedhetett volna, -a 80as évek derekára- megpecsételték a sorsát."
Nem érzed a soraid között feszülő ellentmondást?
Egyébként, a Primo 1984 elején már kapható volt. Ezt azért jegyzem meg, mert abban az időben ezen a vonalom még a hetek is számítottak.
Maga a gép ugyan tartalmazott egy-két szellemes megoldást, de valójában nincs még egy termék, ami az ipari hulladék minőségjelzőt úgy kiérdemelte volna, mint ez.
A Primo a minimalista tervezési vezérelvű zx80/81 utánérzése volt, amatőr, sufni-barkács kivitelben. Szemben a zx81-gyel, ami - aprócska méretétől eltekintve - egy mérnöki csoda. Ráadásul, a zx81 (1980) tervezőinek nem volt mit másolniuk, míg a Primo (1983) tervezőinek már nagyon is.
Eleve, orbitális hiba volt egy monokróm gépet fejleszteni akkor, amikor a piac megmutatta, a szineknek, hatalmas információ értékük mellett esztétikai szerep is jut. Ha több nem is, de négy színt mindenképpen tudnia kellett volna a masinának és akkor talán többen elnézték volna a tervezőknek a fólia-billentyűzetet is. Ami a gépben jó volt, az maga a burkolat. Az legalább pozitív irányban lógott ki a többi kisgép burkolata közül. De ezzel a pozitívumok felsorolása véget is ér.
Ez a gép annyira "szar", hogy egy időben lelkes rajongók igyekeztek utánépíteni(!), mivel a fennmaradt működő példányok annyira drágák a kis sorozat miatt, hogy megéri nagy költséggel megvenni az összes alkatrészt, legyártatni a panelt, sőt, többek még a műanyag ház 3D nyomtatásával is próbálkoztak.
A billentyűzet az utánépítőknek is komoly gondot okozott, mivel a festése anno nyomdaipari módszerrel, megfelelő festékkel készült, az utánnyomott próbálkozások viszont nem vagy gyalázatosan működtek, az eredeti érintőbillentyűhöz képest is, amit némi megszokással, aki pl egész nap érintős okos telefonon SMS-ezik, ma már probléma nélkül használ.
Természetesen egy ilyen egyszerű öreg kisgépen senki nem a háború és békét akarja begépelni, pláne manapság, a használhatósághoz pedig egy szerényebb billentyűzet is teljesen megfelelő.
Történeti visszatekintésben ez a gép azért "nagy szó" mert a nagy presztizsű SZTAKI, amely a szocialista táborban egyedülállóan igyekezett a számítástechnika nyugati fejlődésére reagálni (ha azzal versenyeznie nyilván reménytelen is volt) a meglévő hazai lehetőségekből egy működő, használható, alapszinten tanulásra alkalmas "iskolai" kisszámítógépet akart létrehozni.
A valóságban a piac addigra nem is nagyon titkolt nyitása, a valutakeret, az ápisz által pártállami jóváhagyással(!) ezrével importált sinclair-ek, a nyugaton kvázi "megbukott" Commodore16 és Plus4, mire a primo sorozatgyártásba került, és terjedhetett volna, -a 80as évek derekára- megpecsételték a sorsát.
Még a magyar programozók is inkább Pluszira fejlesztetek a novotrade-nál, magnószalagon, kazettákon árult játékokat, minthogy az ősmagyar kis primóval szívtak volna.
A gép nyers teljesitményére, rejtett képességeire jellemző ,hogy a commodore drive-okat "gyárilag" illeszthetőre találták ki, a szükséges kód és áramkör kvázi gyártói utánkövetésben elkészültek, amíg egy sinclair esetében nem holmi drive csatoló, de egy szutykos joystick illesztő is csak nagy kavarással beszerezhető, megbecsült periféria(!) volt.
Ugyanakkor a normális hang, és valamiféle videochip nagyon hiányzott a gépből, de abban a korban, amikor az átlagembernek a néhány fehér kockát megjeleníteni képes "kattogós" tévéjátékok ("tv tenisz") is forradalmi csodák voltak, és kolosszális újfajta szórakozást felentettek, éppenséggel nem minősült annyira gyatrának ez a megjelenítés, mint utólag visszatekintve érezzük.
Hiszen a kisgépek többségéhez standard "monitor" az olcsó szovjet junoszty kistévé című rettenet volt, természetesen fekete-fehér, bármiféle szines tévék elvétve, jobb módban élő családoknál, üdülőkben, vállalatoknál, iskolákban is csak mutatóban voltak.
Tehát úgy a kései 80as évekig idehaza nem is nagyon volt értelme a színes kisgépeknek.
