A legújabb német kutatások szerint a latin nyelvű szövegek túlnyomó többsége nem az ókorban és a középkorban, hanem az újkorban íródott (ld. Martin Korenjak munkásságát). Német területen elkezdődött a neolatin szövegek integrálása a latin nyelv oktatásába. Ezen szövegek egy része digitalizálva van. A korábbi konszenzus az volt, hogy ez az irodalom jelentéktelen. Ezt azonban nyugaton mostanság felülvizsgálták. Az újkori latin irodalom - nagysága és feltáratlansága miatt - fontosabb annál, hogy csak egy szűk akadémiai kör kutatási területe legyen.
Nálunk, meg nem nevezett egyetemen az egészségügyi szakokon lévőknek kell orvosi szaknyelvet, „egészségügyi latint” tanulni. A jogászoknak is szaknyelv van, de ők fakultatív tárgyként a topik tárgykörében forrásszöveg-olvasást is felvehetnek. A történelem és régészet szakos bölcsészeknek és tanároknak is vannak latin szaktárgyaik. (A klasszika-filológiát és az újlatin szakokat nem említem, mert nekik a latint mint latint kell tanulniuk mélyebb, illetve nyelvtörténeti nézetből.)
"Hát ha jól tudom a teológusok mellet az orvosok és ügyvédek azok akiknek tanulniuk kell (nem tudom mennyire "átlag emberek" :)."
.
Orvosok... Az nyilván szakmai latin, nem a teljes nyelv, és nem is a római kori irodalom... Bár nem tusom.
(Egészségügyi szakközépben is szakmai latin elnevezéseket, fogalmakat tanultak a gyerekek.)
Én gimnáziumban tanultam latint, érettségiztem is belőle, Cicero, Horatius, Ovidius, Janus Pannonius... De azóta eltelt pár évtized, szinte már csak pár közmondásra emlékszem, és teljesen kiesett a declinatio, coniugatio, minden.
Nyilván mással, más dolgokkal foglalkoztam utána, amihez egyáltalán nem kellett a latin.
És az oktatás sem a topik témájába vágó forrásokkal foglalkozott, hanem úgy kb. Mátyás koráig bezárólag... Hacsak nem veszem ide a "rubrum vinum bibi nocte...", vagy inkább "Vinum rubrum bibi nocte, angela, stella, mea columba" dalolgatást. :)
És még a Carmian Burana alapjául szolgáló versek is korábbiak, a keletkezésük idején nálunk talán éppen a tatár járt.
(Bár a topik indításánál a XVI. század van megjelölve, és mellette a humaizmus korszaka is, utóbbi részben már a XIV. században elkezdődött... de talán inkább már olasz nyelven írtak a képviselői...?)
"a "máig élő" latint mikortól tekintjük holt nyelvnek"
.
Nyilván nem tekinthetjük "holt nyelvnek", mivel de iure a Vatikán hivatalos nyelve, bár de facto a másik hivatalos államnyelvet, az olaszt használják. Ahol meg valóban és ténylegesen használják is, az az Apostoli Szentszék, ami viszont nem állam.
(Kérdés, van-e ma Magyarországon valami értelme egy átlagember számára latint tanulni? Ez inkább a tudósok, kutatók néhány speciális kis csoportja számára lehet szükséges, akik közül viszont elég kevesen fordulhatnak meg itt, ezen a Fórumon.)
A latin nyelv klasszikus, irodalmi, "rögzített" formája és regionális népi változatai az ókor végén és a középkor elején divergálódtak egymástól.
Görögnyelvű területen is volt ilyen diglosszia (ókor: attikai görög - koiné; bizánci: teológiai görög - állami görög - népi görög; újkor: katharevusza - dimotiki), csak a görögök megtartották az eredeti írásképet, és sokat átvettek a tudós görög nyelvből, így a köznyelv is konzervatívabb lett. Görögországban a '70-es évekig a hivatalos nyelv egyfajta modernizált ógörög (katharevusza) volt, sok olyan elemmel, ami már nem létezett a beszélt népi nyelvben. A mostani újgörög köznyelv a katharevusza és a népi nyelvnek a keveréke.
Köszönöm. Arra van valami információd, hogy a "máig élő" latint mikortól tekintjük holt nyelvnek, és mégis miért, mikor tudomásom szerint rengeteg új latin nyelv származik belőle? Az (ó) görögre pedig nem mondják hogy kihalt, mi a különbség a két nyelv változásában.
A középkori latin főleg regionális színezetű volt és a kései latin szerzők voltak meghatározóak, az újkorban viszont a klasszikus kor nyelve volt a norma. Ez nyilván nem azt jelentette, hogy a középkori szókincsbővítést teljesen elhagyták volna, de a nyelvtan és a stílus leginkább a klasszikus szerzőket tükrözte.
