Az új motor viszonylag nehéz (51 kg), a csónak meg könnyű (39 kg) és rövid (3.2 méter), így amíg nem siklik, ágaskodik. Ráadásul az utasok elhelyezése miatt csak a fartükörhöz közel jut hely a 24 literes tanknak és a bónusz súlyoknak (horgony, lánc, mindenféle kellék). A hydrofoiltól azt várom, hogy csökken az ágaskodási hajlam és persze csökken az a sebességtartomány, amíg ágaskodik, mert jellemzően előbb tud siklásba menni.
Kb. ezt várom tőle (nekem főleg a dőlésszög a lényeg, nem a végsebesség, hiszen az 4 fővel is közel 40 km/h, ami bőven több a kelleténél):
Amúgy nem létfontosságú, de komfortfokozó tényező lenne, főleg akkor, ha a hullámosabb víz miatt nem lehet a normál utazósebességgel (20-30 km/h) közlekedni.
Típusfüggő. Vannak "no drill" kivitelű konstrukciók, ahol muszáj az antikavitációs lap alá egy ellendarab, aminek van előnye és hátránya is. Meg vannak a csavaros megoldások, ahol 2 vagy 4 csavar tartja a hydrofoilt, és nem kell ellendarab. A Stingray kínálatában például megtalálható mindegyik:
Mi meg innen a fővárosból vágyakozva nézzük, és legalább egy egyszerű, gumicsík nélküli betoncsíkban reménykedünk továbbra is (és még ezért is lehurrognak).
mostanában több motoron is láttam ilyen antikavitációs izét fúrás nélkül rögzíteni rá lehet szorítani az antikavitációs lapra, és nem merül fel a fúrásból adódó rohadási/garanciális más kérdés
Hydrofoil felszerelésekor az antikavitációs lemezen ejtett furatokat szokták valamivel kezelni/passziválni? Mert a videós ismertetőkben csak átfúrják a lemezt és felcsavarozzák az "uszonyt", de a furatoknál a natúr fém érintkezik a vízzel - nem okoz ez korróziót? Érdemes a furatokat tehát lefesteni/bekenni/kinyomni/zsírozni?
A karcot nem esztétikai okból kell elkerülni, hanem az ozmózis csónaktestre gyakorolt romboló hatása miatt. Amikor a géllakk megsérül, a víz behatol, és teljesen már talán sosem megy ki, felhólyagzik a test.
hát igen, ennek az éremnek is két oldala van, egyrészről jó érzés lehet egy szép makulátlan tárgyban/hajóban gyönyörködni, másrészt meg mikor már a széltől is óvná az ember szinte, az egy bizonyos pont felett már szerintem elkezd a használhatóság kárára válni.
Ti általában szép,új dolgokat vesztek,érthető,ha óvjátok őket.Engem a kocsimnál sem érdekel különösebben,ha koszos,karcos,és itt-ott van rajta horpadás.Fék legyen rajta,és viszonylag takarékosan menjen.
Tegnap Érden láttam egy szép ribet,egy 580-as Grand Golden line-t,150-es Hondával.A tréleren állva hatalmasnak tűnt,az én kis 380-asom eltörpült mellette.Oda is szólt valamit az egyik pasi a másiknak a csónak méretével kapcsolatban,de nem értettem pontosan.Mindegy is,valakinek szép,új,nagy hajója van,másoknak pont az ellenkezője.Tény,hogy a Wiking eléggé pattog a hullámokon,rosszabb időben fedezékbe kell majd vonulnom,nem is lehet minden problémára felkészülni,de várom már a túrát.
Győr mellett talán egy órára raktam ki a sóderra a hajó orrát, és egy csomó, nem is sekély karc lett a testen, munka volt eltüntetni. Akkor gondolkodtam keelguardon, de aztán a görögök lebeszéltek róla: rontja a hajó viselkedését gyors haladáskor. A Dunán persze aligha lehet megoldani ezt máshogy ott, ahol nincs kikötő. Alumínium hajónak valószínűleg nem árt.
