Mindenkiről van topic / kazárok,szkiták,vikingek,szarmaták stb... azt hiszem az avarok is megérdemelnek pár szót, ha másért nem a kengyel megismertetéséért, és a sok szép műtárgy
miatt...
https://24.hu/tudomany/2024/05/07/karpat-medence-avarok-regeszet-tortenelem/ "Ebben az erősen férfiak köré szerveződő avar társadalomban a nők mindig »a közösségen kívülről« érkeztek, és a népesség nagy részének nem csak egy partnertől volt gyermeke. Két esetben a nő a mostohafiának is szült utódot" – mondja a 24.hu-nak dr. Rácz Zsófia régész.
Ami történetileg is helyes - ekkor vették át a hatalmat - végleg - Árpád és Kurszán elitjei - Kurszán "tőrbecsalása" után - került azután a hatalom ( közel 400 évig ) végleg, az Árpádok kezébe!
A Kurszán haláláig tartó "kettős fejedelemség" - pont ugyan az volt, mint a Türk Birodalomban Bumin és Istemi idejében - egymás mellett irányították a Birodalom részeit... A nyugati magyarság a KM - ben soha nem élt a "szokásosan kettős fejedelemségnek nevezett ( kende+gyula) hatalommegosztás szerint. A "hetumoger" - Árpádot választotta "vezényló fejedelemnek" - ami azonban nem terjedt ki a csatlakozókra... csak Kurszán halála után lettek a "nyolcadik törzs"...!!!... akiket azután a Bíborbanszületett előtt... Bulcsú hazudott "elsőnek"...!!!... aminek pedig az Augsburgi vereség vetett véget ... és lettek a csatlakozókból "senkik"... "meghódolt kumánok=kumavidékiek"... akik azután a - középkorban a székelyek közé vegyülve - élnek ma is tovább.
Vagyis a kutatás tárgyát adó temető, nem az "avar világról" - szerintem - hanem az avar kori KM - világról ad információt. A feltárt temetők népességét uraló J1a - és J2b - apai Y-DNS - egyálltalán nem utal az "ázsiaiavar" - eredetre, sokkal inkább utal, a neolítikus népesség túlélésére! Amint azt a Révész interjúban megismert Dél-Dunántúli temetők leleteiben is láthatjuk.
Vagy!!!... avar "tömegek"... soha nem vonultak bé a KM - be... csak "katonák"... telepedtek le...!!!...???...
"552-ben a türkök megdöntötték a zsuanzsuanok birodalmát, majd nyugat felé hatalmas területekre terjesztették ki uralmukat és a heftalitákat is legyőzték. Ezzel egyidőben indul meg az avarok vándorlása Kelet-Európába. 558-ban már avar követek jártak Bizáncban, majd 567-re meghódították a Fekete-tengertől északra élő onogur-bolgárokat (utrigurok és kutrigurok), valamint a szlávokat (antok). 567-ben uralkodójuk, az Al-Duna mentén tartózkodó Baján kagán szövetséget kötött a Kárpát-medencében élő longobárdok királyával Alboinnal, aki ennek következtében legyőzte az itt uralkodó gepidák királyát, Kunimondot. Az avar szomszédságot túl fenyegetőnek érezve végül a longobárdok 568 húsvétján állataikat hátrahagyva Észak-Itáliába vonultak, így az avaroké lett az egész Kárpát-medence, ahová a kagán a székhelyét is áttette.
Az Avar Kaganátus megalakítását tehát 568-tól számíthatjuk, amikor a Kárpát-medence kizárólagos uraiként ide helyezték központjukat, ahol gepida, szarmata, szláv és bolgártörök népcsoportok felett uralkodtak. A birodalom a 9. század elejéig állt fenn, amikor Nagy Károly Frank Birodalma és Krum bolgár kán dunai bolgár birodalma felszámolta."
Az álavar kérdés Priszkosz rétor után csak Menandrosz és Theophülaktosz Szimokattész bizánci történészek tudósítanak újra az uarkhoniták néven említett avarokról. Theophülaktosz írja, hogy a türkök először a heftalitákat – más néven abdeleket – győzték le, majd az avarokat, de nem azokat az avarokat, akik 557-ben jelentek meg Bizáncban és Európában.
Theophülaktosz azt állítja, hogy az Európába jött avarok nem azonosak a korábban Ázsiában élő avarokkal, hanem csak felvették a nevüket, hogy megfélemlítsék a többi népet, és valójában az oguroktól származnak. Theophülaktosz így őket „álavaroknak”
(pszeudoavaroi) hívja.
Ugyanakkor leírja, hogy két néprészüket uarnak és hunninak nevezik. Ez ugyanaz a kettős népnév, mint amivel korábban Toharisztánban találkoztunk (uar – hiungnu). Ugyanakkor a heftalitákkal való azonosság ellen szól, hogy Theophülaktosz határozottan különbözőnek állítja a két népet. A névfelvételről szóló történethez hasonló viszont már előfordult Tacitusnál is, úgyhogy költött is lehet a legenda. Ez a kérdés máig nem tisztázott, tehát az álavarokról szóló történet akár hamis is lehet. Bár úgy tűnik, a keleti népeknél nem ritka az a gyakorlat, hogy egy nép/csoport egy másik, félelmetes hírű népnek adja ki magát, ami akár félig igaz is lehetett, ha egyszer annak kötelékeiben éltek/harcoltak - ( székelyek = hunok )
Vagy... lehet, hogy a véletlen játékának köszönhetően, sikerült tallni egy olyan populációt, amely a neolítikus kortól kezdve fennmaradt... miután az avar invázó elől menekülve sikerült egy olyan természeti adottságokkal védett területen megtelepedniük, amely biztosította a továbbélést egészen a Honfoglalásig.
Érdekes szokásaik voltak, a gazdagok többnejűsége nem annyira meglepő, de az egyik nőnek két férje volt egy időben, akik rokonok voltak és ez kétszer fordult elő nála.
Valóban az ilyen teljességre törekvő kutatások tudnak történetileg igazán értékes új adatokkal szolgálni. A népesség származásának kérdése másodlagos fontosságú ahhoz képest, hogy a konkrét történeti csoportok hogyan működhettek az adott régióban. Minél kisebbek a léptékek térben és időben, annál érdekesebbek a történeti implikációk.
Aki számít, az nagyjából ugyanonnét számítja. Ahogy írod is, a korszak vége a problémásabb. A kialakulóban lévő új konszenzus szerint a későavar kor és a honfoglalás kora összeér, és ennek a régészeti aprómunkával való egyre szabatosabb alátámasztása zajlik éppen.
Nagyon érdekesek ezek a genetikai vizsgálatok, ilyen még nem is volt hogy ekkora családrekonstrukciót végeztek volna genetikusok. Jó hogy van ez a kora középkoros EU projekt. Az is új Magyarországon, hogy egész temetők genetikai vizsgálata történik, eddig csak mintavételes módszer volt, néhány embert választottak ki genetikai vizsgálatra.
A sír jelentőségét a benne lévő páncél adja, amely – a 2017-ben feltárt derecskei lelet után – a második olyan lamellás vért, amely valószínűleg teljesnek mondható, és régészeti feltáráson, viszonylag érintetlen állapotban került elő. Ebből adódóan, a lócsontokat leszámítva, a teljes leletegyüttest egy tömbben emelték ki a szakemberek, jelenleg a restaurátorműhelyben végzik a bontását, dokumentálását.
A Walter Pohl neve által fémjelzett kutatócsoport friss kutatása szerint a pannóniai "avarok" belső-ázsiai komponense igen rövid idő alatt vonult át Eurázsián. Legalábbis az új ásatag dns-t érintő genetikai vizsgálat eredményét így magyarázzák.
Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni, hogy a távol-keleti minták, melyekkel a Duna-Tisza-közi mintákat egybevetik térben és időben is igen tág határok közé tartoznak, ráadásul az ún. zsuanzsuan korszak sajnos kutatási okokból is, sötét kornak számít. Így érthető, hogy a teljes mintában mindössze egyetlenegy(!) zsuanzsuannak vélt minta szerepel (amúgy a "heftalitákat" 0, vagyis nulla minta képviseli). Ráadásul a javarészt régészeti adatokra épített földrajzi kiterjedés sem tűnik korrektnek.
Bejelöltem a fönti térképen a zsuanzsuan birodalom magterületét. Sören Stark egyik írását vettem ehhez alapul, aki a történeti forrásokat is használva, azok azonosítható földrajzi támpontjait is bevonva adta meg kb. ezt a területet.
Kifejezetten érdekes a Yihe-Nur elittemető (5 sír, közte van bolygatatlan is -- kitűnő képanyag található a linken), melyet Stark -- a feltáróktól eltérően, zsuanzsuan vonatkozásúnak gondol. Kétségtelenül érdekes a gondolatmenete, és figyelmezteti az embert, hogy milyen korlátai is lehetnek a régészeti vonatkozásoknak, hisz a sírok számos jellemzője alapján inkább (hszienpi) Északi-Vej temetkezésekre gondolhatnánk.
Ami a sírmellékleteket illeti, abban is van számos igen érdekes dolog. Abban semmi meglepetést nem kell látnunk, hogy a Yihe-Nur temetkezésekben túlnyomórészt Északi-Vej eredetű kínai tárgyak vannak, pl. az aranyozott bronz fogantyúkkal/szerelékekkel ellátott fakoporsók. Van azonban egy kifejezetten míves kialakítású baktriai/heftalita aranyozott ezüst csésze, valamint több üvegtárgy is. Az üvegkészítés viszonylag későn vált ismertté Kínában, és a mesés távoli Nyugat egyik egzotikus kincsének számított a korai időkben. Az üvegtárgyakon végzett műszeres vizsgálat szerint a korábbi elgondolás megdőlt, ti. hogy római eredetűek volnának bizonyos kínai és koreai üvegtárgyak, az új eredmények szerint ezek Szászánida portékák.
Még egy jellegzetes és sok figyelmet kapott tárgyat említenék meg: ez pedig a "kunbábonyi kagán" félhold alakú melldísze. Sören Stark összesen 17 példányt vett számba:
Mint a térképen látható a 17 ismert példány zöme két helyen sűrűsödik. Egyrészt Kínában a mai Belső-Mongóliában, másrészt pedig Oroszország Bajkálontúli Területén. Három példány található még Kelet- és Közép Mongóliában. Az Altájtól nyugatra mindössze három darab vált eddig ismertté: egy Oroszországban a Felső-Ob mentén, egy Kirgizisztánban Biskeknél és a harmadik Magyarországon.
Attól tartok, az avar identitás a 9. századra többnyire elveszett. Ami megfogható lenne belőlük genetikailag, régészetileg, túlnyomórészt a peremek felé kell keresni, szláv környezetben (ahogy a DAI írja a horvátok között még felismerhető avarokról). Utána meg presztízs-, divat- és hatalmi okokból elmagyarosodtak. Szőke Béla Miklós milyen alapon számol a Dunától keletre a kaganátus továbbélésével? Egyébként nem én mínuszoltam.
"A legerősebb bizonyíték az avar lelőhelyek 9., esetleg 10. századi folyamatosságának bizonyítása lenne: erre máig alig néhány esetben volt példa, azonban most is zajlanak ígéretes kutatások."
Egy erősen többségi lakosságnak erőteljes régészeti nyomai maradtak volna -- ahogy az avaroknak a 9. század előttről (cca 70.000 sír). Hogy "megérték" az avarok (és mások) a honfoglalást, azt meg senki sem vitatta.
A nyelvi dolgokhoz: az avar kori sírokban (eddig) nem találtak "uráli" genetikai markereket, melyek megléte mai ismereteink szerint feltétele a magyar nyelv jelenlétének.
