Ami azt illeti, a Missouri-völgyi ág nyelvei, a Hidatsa és az Apsáalookee is nyelvileg eléggé távol állnak a sziú nyelvcsalád központi csoportjától, az ún. Mississippi-völgyi csoporttól.
Valószínű, hogy a szétválás köztük már nagyon régen megtörténhetett.
A Missouri-völgyi csoport ősei a hagyományai alapján a Szent Tó környékén, valamint ettől északra és északkeletre éltek, északon föl egészen a Felső Tó vidékéig.
A Mississippi-völgyi csoport további 4 alcsoportra oszlik:
-Dakota nyelvek
-Hochank nyelv, közismertebb nevén Winnebago
- Chíwere nyelvek
- Degiha nyelvek.
Ezeknek az "őshazája" a Mississippi völgyében lehetett, az Arkansas torkolatától fölfelé egészen a Mississippi forrásvidékéig és a Michigan-tóig, illetve az Ohio vízgyűjtőjének az alsó részén.
Ez a Mandan-walesi nyelvi kapcsolat kiváncsivá tett, megnézem milyen forrásokat lehet találni erről. Egyébiránt a Mandan mellett az egykor a keleti partvidéken beszélt katauba illetve tutelo nyelvek voltak még "izoláltak" a sziú nyelvek között.
Érdekesek ezek az ősi vándorlások, amelyek ezeknek a népeknek az eredetmondáiban is tükröződnek.
A Mandanok pl. délkelet-kelet felől érkezhettek, a Cahokia-kultúra térségéből. Nagyjából arról a területről, ahol az Ohio és az Illinois folyók belefolynak a Mississippi folyamba. Mindez persze csak egy közepesen erős feltételezés, nem több...
Érdekes a Mandan nyelvben kimutatott néhány walesi eredetű szó kérdésköre, ezekre máig nincs elfogadott magyarázat.
Földrajzilag a mai Észak-Dakota, a Nagy Iszapos (Missouri) jobb partja, a Szív-folyó és a Kés-folyó vidéke. A Kis-Missouritól keletre, az Ágyúgolyó-folyótól északra.
Az Apsáalookee az körülbelül úgy fordítható le, hogy " A Nagycsőrű Madár Gyermekei".
Sokan azt vallják, hogy a Nagycsőrű Madáron egy mitikus madarat, egy Mennydörgéslényt kell érteni.
Téves fordítás miatt lettek varjaknak elnevrzve, a francia felfedezők és kereskedők követték el ezt a bakit, akik ezt a népet a Gens de Corbeau elnevezéssel illették, ezt fordították le a britek Crowra.
Pl. amikor 1450 tájékán Shíipdeetash (No Intestines or No Vitals) főnök egy mitikus látomást követve, a Szent Dohány nyomában a nép egy részét a Szent Tótól a Sárgakő-folyó völgyébe vezette.
Ebből a néprészből lettek az apszáarokék (Apsáalookee), közismertebb nevükön a varjú indiánok.
Akik a Szent Tónál maradtak a testvére, Vörös Nyomkereső vezetésével, azok is hamarosan útra keltek és a Nagy Iszapos Víz, a Missouri partjához költöztek.
Belőlük lettek a hidatszák (Hidatsa, eredetileg Hiraaca).
Látom, hogy te is kedveled a témába vágó tájképeket:
A Por-folyó völgye a Montana Territórium délkeleti részén.
Egy időben ez a folyó volt a határfolyó az apszáarokék és a lkaoták között, bár igazából ez a határvonal sosem volt kőbe vésve, a Nagy Síkságokon egyébként ois nagyon képlékenyek voltak a törzsi területek határai.
A fényképen egyébként az ikonikus Devils Tower látható, csak én szándékosan az apszáaroké, ill. a lakota nevét adtam meg.
A Devils Tower térsége egy időben az apszáarokék területéhez tartozott, majd a 18. sz. vége, 19. sz. eleje körül a lakoták és az északi sájenek kiszorították innen őket.
Ma a Devils Tower nem tartozik egyetlen őslakos rezervátumhoz sem, szövetségi terület, ún. National Monument.
Ha ezt az ún. Big Dry areát keresitek a nagy világhálós világtérképen, akkor azt kell beütni a térkép keresőjébe, hogy Big Dry Creek, Montana. Azaz Nagy Száraz Patak.
De visszamehetünk egészen 1450 környékéig is, amikor a hiraatszák és az apszáarokék közös ősei még a Szellem Tó vagy más néven Szent Tó, a Devils Lake környékén éltek a mai Észak-Dakota keleti részén.
A hiraatszák (hidatszák) úgy hívták azt a tavat, hogy Mirixubaash,azaz Szent Víz.
Sőt van egy népmesei elemekkel át- meg átszőtt sztori is egy varázserővel rendelkező bábu odaajándékozásáról, majd ellopásáról is, amely nagyjából valamikor abban az időben játszódott, amikor Európában a hétéves háború, Észak-Amerika keleti részén meg a brit - francia gyarmati háború véres ütközetei zajlottak.
Mondjuk a Nagy Síkságokon élő népek, ha hallottak is egyáltalán ezekről a távoli háborúkról, kevésbé foglalkoztatta őket, mivel iszonyatos távolságra voltak tőlük (még az észak-amerikai gyarmati háború is).
De visszamehetnénk akár az 1800-1801-es esztendőkig, amikor a Por-folyó medencéjében az első nagy összecsapások voltak a nyugat felé törekvő lakoták és az ősi vadászmezőiket védelmező apszáalokék között.
Ennek a történetnek a kezdetei még 1851-re mennek vissza, amikor az apszáaloké Nagy Árnyék és a mnígowojú lakota Vörös Hal törzsfőnökök az E. Á. főszervezésében a La Rami erődben tárgyaltak a törzsi területek határáról és abban állapodtak meg, hogy a Por-folyó legyen a határvonal a két nép területe között.
