Nekem az egyenlőtlen kapcsolat nem lehet őszinte.
Ahol az egyik fél érdeke számít legtöbbször, a másiknak pedig szinte csak bólogatnia szabad mindenre, ha nyugalmat akar maga körül, az nem őszinte kapcsolat
Ez igaz, hogy fárasztó. Emiatt én sem szeretem, de sokaknak praktikus, ha hazugságot hintenek el maguk körül. Hihetetlen jól tudnak eggyesek hazudni, következetesen mindig ugyanazt.
"Sokkal tartósabbak a manipulált viszonyok és kapcsolatok, ahol az egyik fél a domináns, a másik a sub"
de miert allitod szembe ezeket az oszintesegen alapulokkal? Szerintem nem ellentetes fogalmak.
Nalam is ez a helyzet: minden teren iranyito vagyok, megis alapveto az oszinteseg.
Eleg feketen latod a dolgokat.
Nekem nincsenek ilyen negativ tapasztalataim. Inkabb azon utkoztem meg, hogy ezek szerint egyes emberekkel hiaba probaltam megertetni, hogy elfogadom es szeretem oket, barhogy is alakul(t) az eletuk. Hogy pont ugy jok, ahogy vannak, nem kell hozzatenni\elvenni semmit. Nem hiszik el.
Annyit tennék még hozzá, hogy azért fontos nekem személy szerint az őszinteség, mert azon felül, hogy az összes dolgomat sokkal egyszerűbben tudom így intézni, felvállalva a kellemetlen következményeket is, szóval azért fontos, mert nekem magamnak megnyugtató, ha tiszta a lelkiismeretem.
Minek kavarni a szart magunk körül fölöslegesen, legalább a saját dolgunkat ne nehezítsük fölösleges hazugságokkal.
A hazudozás fárasztó...
Nem a kézzelfogható hátrányokra (nem csukták le, stb.) gondoltam, hanem az olyasmire, amire te is, amikor azt írtad, hogy "Szép családi idill". Vagy ezt te nem gúnyosan értetted?
Nem mondtál újat.
Ha azt mondom, hogy szexuálisan 1000x jobban izgat, ha rágondolok, mintha bárki más normális férfira, akkor mit gondolsz? Szerettem, ha irányított, szerettem, ha megalázott, de végül egy magasabb szexuális élményt éltem át ezáltal, mint egy szokásos dugás alkalmával. Máskor azonban fordult a kocka és azt is élveztük mindketten. Ritka az a férfi, akivel azokat megtehetem az ágyban valaha is, amit ő megengedett nekem. Amikor nekem volt hatalmama felette, amikor minden úgy volt, ahogy én szerettem volna. Emberileg most sem vagyok odáig érte, de tud valamit, ami nekem kell(ene).
Nem tudom megkülönböztetni valóban eleinte a hazugot az igazmondótól. Ezt jól láttad.
"Egész életemben azt láttam, hogy működnek a torz kapcsolatok hosszan, míg az őszinték rövidebb ideig, kevesebb megbecsülést kiváltva a másik félből."
Ja, ha te azt nevezed őszinte kapcsolatnak, amikor te az vagy, a másik meg röhög rajtad, akkor nem szóltam. Én arról beszéltem, ha mindkét fél őszinte. És még egyszer mondom: OK., hogy tartósan működik a torz kapcsolat, de MINEK? Ha torz, akkor pont a lényege nincs meg.
"Én már elfelejtetem őt, tedd ezt te is kérlek!"
Nem felejtetted el, mert:
"Bármikor lefeküdnék vele szó nélkül, de a barátnője soha többé nem lennék."
(Ezen a héten így gondolod.)
Egy boldogan alázkodó kis állatka vagy (már bocs'), nickedhez híven.
Akkor te szerencsés vagy. Most nem arra gondolok, hogy vki a barátnőjének azt hazudja, hogy rendező és nagy színésznőt fog belőle csinálni, amikor csak egy munkanélküli. Hanem árnyaltabb dolgokra.
Az egész emberi nemben vesztettem el a bizalmam, nem eggyes emberekkel kapcsolatban. Gyarló emberek vagyunk, akik olykor hazudnak. Ki többet, ki kevesebbet, ki szándékosan, ki ösztönösen, ki kisebbet, ki nagyobbat.
Nem szabad bízni senkiben, de ettől még lehet szeretni, együttélni, bármit lehet.
Én már elfelejtetem őt, tedd ezt te is kérlek!
Bármikor lefeküdnék vele szó nélkül, de a barátnője soha többé nem lennék.
Ha vki ismer tudja rólam hogyan éltem, milyen voltam. Már elvesztette az őszinteség a szemeben az értékét, és továbbra is azt gondolom, hogy legcélravezetőbb az életben, ha önmagad ismered és másoknak nem adod ki magad teljesen.
Egész életemben azt láttam, hogy működnek a torz kapcsolatok hosszan, míg az őszinték rövidebb ideig, kevesebb megbecsülést kiváltva a másik félből.
A feleséget nem érte emiatt hátrány, nem csukták le a férjét, felnevelték közösen a gyerekeket, nem nélkülözött.
Az áldozatok pedig csendben kussoltak, mert nem mertek beszélni a szégyenükről egy helyi hatalmassággal kapcsolatban. Aki próbált sem járt sikerrel.
Ezzel úgy tapasztalta, hogy közelebb kerül a céljai eléréséhez, így eszközként beveti, ha a megfelelő célt kell szentesítenie. Nem az a fontos, hogy igaz e, hanem az, hogy a másik fél elhiszi e és annak megfelelő bánásmódban részesítsen bennünket, mintha bombázók, igazgatók, vagy fontos emberek lennénk.
A sántakutya effektus amikor bejön a képbe, soxor már el is van felejtve az a nő, akit "igazgatóbácsi" le akart fektetni. Már megvolt neki azóta és büszke magára, hogy azt a buta libát hogy volt képes átrázni. Ha megfelelően rafkós nővel kerül szembe, esélye sincs az ilyen hazug embernek.
"Ahogy öregszek, arra jövök rá, hogy nem való semmire a fene nagy őszinteség, mert csak kiszolgáltatod magad legtöbbször arra méltatlan embereknek."
(Kockahas, Kockahas, Kockahas!!!)
Ez az állítás egy (vagy több) szélsőségesen negatív tapasztalatból ered. Óva intek mindenkit ilyen következtetések levonásától. Meggyőződésem, hogy a rengeteg hazug ember tetemes hányada azért hazug, mert neki is egyfolytában hazudtak, és "ahogy' öregszik", levonja a fent idézett konzekvenciát. Ezzel aztán asszimilálódik is a hazugok népes közösségébe...
"Sokkal tartósabbak a manipulált viszonyok és kapcsolatok, ahol az egyik fél a domináns, a másik a sub. A függőségen alapuló is stabilabb, mint az őszinteségre épülő."
Ha csak a tartósság a cél. De részemről inkább egy "rövid", de őszinte és kiegyensúlyozott kapcsolat, mint egy torz, diszharmonikus hosszú.
Mint régebben írtam: klassz dolog a művirág. Nem kell locsolni, nem kell neki fény, nem hervad, nem szárad, nem fonnyad, sokkal tartósabb az igazinál.
Vitatkoznék.
Ahogy én öregszem, nekem egyre inkább az bizonyosodik be, hogy az őszinteséggel sokkal többre lehet menni.
De különbséget kell tenni súlyos és kevésbé súlyos dolgok között. A kevésbé súlyosak esetében talán nem is annyira lényeges, hogy mennyire hallgatok el valamit, a súlyosak azok, amikben feltétlenül az a kifizetődő, ha az ember nem ködösíti el a dolgokat.
A példáddal élve, ha a pasasról már kezdetben kiderül, hogy miféle hajlamai vannak, korábban még lehetett volna lépni (kisebb áldozatokkal) és nem ment volna tönkre egy csomó ember élete.
Ami a legfontosabb, hogy saját hibáinkkal legyünk teljesen tisztában, mert csak így leszünk képesek, a környezetünk nekünk tetsző manipulálására. Ha önmagunkat becsapjuk annak van a legrosszabb következménye. Tisztán kell látnunk mik azok az akár alantas vágyaink is, amiknek a kielégítése létfontosságú a számunkra.
Jó tulajdonságainkkal pedig tudjuk ellensúlyozni eme hibáinkat is, ha megfelelő párt találunk.
Az emberek bármit képesek a másiknak eltűrni, ha ez kevésbé fontos dolog a szemükben és a legfontosabb igényeit te kielégíted.
"Van ugy, hogy a kapcsolat megszilardulasa utan mar a parotokkal egyutt nevettek a kiderult loditasokon, de azert nem vagytok biztosak benne, hogy akkor is beleszerettetek volna, ha az igazsagot rogton az elejen tudjatok?"
Igen, volt ilyen. Amit megtanultam belőle az az, hogy jobb lett volna, ha előre tudtam volna és módomban lett volna józanul mérlegelni, akarom e vagy sem. Legutóbb pl 1000%, hogy szóba sem álltam volna vele, ha azokat tudtam volna róla, amiket ma. A jó színészek előnyben vannak, akik elég higgadtan tudják kezelni a párkapcsolatukat, annak előnyeit figyelembevéve. Ők ritkán vesztenek bármit. A másik féltől szinte függetlenül képesek találni maguk mellé az előzőnél toleránsabb vagy butább párt, akivel jól meglehetnek.
Ahogy öregszek, arra jövök rá, hogy nem való semmire a fene nagy őszinteség, mert csak kiszolgáltatod magad legtöbbször arra méltatlan embereknek. Ez pedig nem előnyős hosszútávon.
Egyébként szépen hangzik, hogy ezen alapul az igazi kapcsolat, amiben egyre kevésbé hiszek. Sokkal tartósabbak a manipulált viszonyok és kapcsolatok, ahol az egyik fél a domináns, a másik a sub. A függőségen alapuló is stabilabb, mint az őszinteségre épülő. Minden ember, ha elég őszinte van nagyon visszataszító tulajdonsága is, aminek kitudódása nem jár feltétlen előnyökkel az élete folyására, vagy akár csak a párkapcsolatára. Erre is sok példát tudna biztosan mindenki felhozni.
Mit szólnál pl, ha volna egy viszonylag stabil házasságod, egy jó pozicióban lévő férjed, 3-4 gyereketek, amikor megtudod, hogy a legizgalmasabb a férjed számára az életében, ha egy gyerekekkel fajtalankodhat vagy zaklathatja őket máshogyan?
Én ismertem ilyen házaspárt és megöregedtek együtt. Szép családi idill.
Ennek soxor az önsajnálat és a pozitívabb énkép kialakítása az oka szerintem. Ki szeretné magát egy csődtömegnek látni? Erre való a hárítás, a csúsztatás, a mondvacsinált teóriák, amiben valahol mégis pozitívan tudunk kijönni a szituból. Főleg, nem akarjuk, hogy hibáink miatt vagy a sorsunk miatt sajnáljanak az emberek minket. Ezzel elislernénk saját gyengeségünket és sebezhetővé válnánk. Ez nem jó túlélő taktika. Sok ősi dologban megtalálhatjuk a mai problémáinkra is a megoldást, vagy a magyarázatot. Hasonló a helyzet, amikor vki betegen elmegy mégis dolgozni, mert félti az állását stb. Nem akarja, hogy gyengének lássák, mert ebből hátránya származhat. Vannak erősek, akik csak erre várnak és könyörtelenül lecsapnak az ilyen helyzetekre.
A legrosszabb érzés, amikor az ember saját magában csalódik.
Pontosan erről beszéltem, azaz a határ meghúzásának nehézségéről. Teljesen őszinte valaki szinte soha nem lesz, valószínűleg saját magával szemben sem (lsd. alább).
Véleményed szerint magad a valónál kedvezőbb fényben feltűntetése nem egyfajta hazugság?
Viszont az "elhallgatas" eszkozevel neha en is elek. De ez kisse mas teszta.
Pl multban elkovetett esetleges hibakat egyszeruen nem mond el vki a masik embernek, vagy ha vmi rosszul venne ki magat az adott helyzetben.
(pl en is, amiket mar ugy erzem kijavitottam/jovatettem, de nem ad okot buszkesegre, ezert szeretnem elfelejteni)
