Most nem fejtem ki a saját sztorymat, hosszú, de a lényeg, ugyanebben vagyok én is, hosszú évek óta. Én is bármit megadnák, hogy újra olyan önfeledten tudtjak élni, csinálni bármit hülye gondolatoktól mentesen, mint a nyavaja előtt. Nem teljesen kizárt, hogy sikerül leküzdened ezt (gyógyszer nélkül, van rá példa, ha még nem mélyült nagyon el), de akkor is max terápiával (ha képes vagy elmenni, belkezedni, végigcsinálni/ ha nem, akkor gyógyszer mellett, általában ez szokott lenni a járható út).
'Az agyban dől el' dolog sajnos nem feltétlen igaz így (szeretik mondani, írkálni ezt a kívülállók), ez nem pusztán akaraterő kérdése, sőt..... Fel vannak itt már borulva a hormonok, agyi kémia, minden nyavaja, azért is riaszt mindig mindenre az agyad, ok nélkül. Ha csak ezen múlna, kb senki nem szedne gyógyszert, vagy legalábbis az érintettek nagyrésze jól összeszedné magát, és probléma megoldva. Én is mindig próbáltam magamra erőltetni, hogy ez egy baromság, téves riasztás, nem kell vele foglalkozni, de nem tudsz mit tenni, ha jönnek a tünetek, azok pedig rohadtul jönnek ám. 'Ne foglalkozz vele, hagyd figyelmen kívül, folytasd'... Ja..... ezt is csak az mondja, akinek fogalma sincs erről az egészről. Nem mondom, hogy nem lehet csak terápiával helyre jönni, de ahhoz már eleve jobban kell kicsit lenni, hogy abba bele tudj kezdeni, meg hát ez iszonyat nagy meló, hosszú hónapok, mire változást érnek el a fejedben vele (én ezért sem cseszekedtem vele, meghát jobban is lettem attól, amit írtak).
Ne keseredj el teljesen, mert baromi fiatal vagy még, de:
1. magától nem fog elmúlni, ez szinte biztos, sőt nagy eséllyes romlik kezelés nélkül!
2. a gyógyszer megoldás rá (igen lehet mellékhatása, de van más gyógyszernek is, meg hát élni valahogy kell): ki kell próbálni több hatóanyagot, míg valamelyik be nem talál, nem mindenkinek válik be rögtön az első 2 fajta
3. ha semmiképp nem akarsz gyógyszert, max a xanax/frontinnal próbálj végigcsinálni egy kognitív viselkedésterápiát és hátha helyre tesz
És ha már jobban vagy, akkor jöhet valami nagy életmódváltás ami megerősít fizikailag/pszichésen, bár te sportolsz, szóval még az sem hiányzik, mint nálam (nekem sajnos nem ment, mert már attól is szarul voltam, ha elkezdett emelkedni a pulzusom, rápánikoltam és hagytam a francba inkább - na de ez az én hibám, mert legalább akkor csinálni kellett volna, amikor jobban voltam - szóval ha sport megy, azt mindenképp!).
Szia! :) Igen, sajnos akkor kezdek mindig nem jól lenni, amikor elhagyom... úgyhogy valószínű be kell látni, kelleni fog valami nagyeséllyel mindig.
De rendes vagy! Nagyon hálás lennék érte. A szállítás megoldására csak a posta az ötletem most, elmennék én érte, de most pont vonatozni sem tudok (nem is vagyok már Pesten). Úgyhogy nem tudom ez megoldható e így neked, csak bedobni egy kicsi borítékba, és ha posta közelében haladsz el, feladni? - ha igen, elküldöm privátban a címemet. Nagyon köszi előre is!! (ja és persze a költségét visszaküldöm).
Te amúgy hogy vagy azóta, tünetmentes vagy nagyjából?
Sziasztok! Fú de régen voltam itt.... Nem, nem gyógyultam ki sajnos, antidepivel többé kevésbé eléldegéltem, elhagyni is megpróbáltam 3szor (most nemrég harmadjára), de előbb-utóbb mindig visszajött a kórság. Olvasgattalak titeket egy ideig, de aztán úgy voltam vele, lehet nem tesz jót ez sem, de igazából nem ezen múlt, ha olvasom, ha nem, akkor is sz*rul vagyok, ha elhagyom...
Megyek vissza újra dokihoz, már megvan az időpontom, de elég nagy gondban vagyok :( Soká lesz még az időpont (egy orvos van heti egyszer, az is félig nyugdíjban, rengetegen vannak nála, nem Pest, azóta Zamárdi). Mehetnék tudom magánba, de a környéken az se nagyon van, ami van horror összeg és inkább terápiát tukmáló (ami biztos hasznos, de önmagában kevés, plána ha az ember lánya el se bír indulni terápiára ugye, na erről ennyit... - na meg egy alkalom 30 ezer...).
Ami nálam nagyon jól működik, és korábban is mindig szedtem alkalmi szitukban, az a beta-blokkoló. Ha helyzet van és előtte beveszek egy negyed szemed csak, egyből helyre tesz és nem döglök meg a 200 -as pulzustól, de háziorvos nem írta fel, mondván ez pszichés eredetű probléma, hiába mondtam neki hogy eddig is felírta pszichodoki - oké, akkor majd felírja most is, ja, csak kb egy hónap mire eljutok. Igyak addig citromfűteát (ami egy pánikosnak a semmi szó szerint, úgyhogy kösz). A lényeg, nincs valakinek feleslegben pár szem küldendő, tényleg csak annyi, mondjuk betaloc -ja (vagy propranolol), hogy addig átvészeljem, míg újra tudok iratni? Itthon elvagyok, de így nagyon nehéz bármit is csinálni, intézni, pedig most sok mindent kéne, pont nem ülhetek a lakásban egész nap. Nagyon hálás lennék érte, meg lennék mentve erre a pár hétre, cserébe küldenék egy hatalmas doboz bonbont vagy bármi mást :D ja és persze állnám a feladás díját, és a bogyóét is (xanaxom van még pár szem, de az inkább csak elálmosít, a pulzusom attól még simán felugrik, és ettől vagyok ki).
Valahogy mindig olyanokkal beszéltem eddig, akiknek tipikus szívdobogásos, nehézlégzéses tünetei voltak. Nekem ezek nincsenek, csak amiket írtam lentebb, főleg vizualizációs. De akkor ezek szerint másnak is van ilyen.
Emlékszem, a sajnálatos eset után írtam és picsogtam, ami elenyésző volt az akkori gondodhoz képest. Azt gondoltam megsértődtél
A lábammal voltam kórházban még januárban, de b@sztak megoperálni. Családon belüli gondok összejöttek, nagyon be voltam sz@rva. Még a kórházban szereztek "soron kívüli", időpontot, két hónap, határidővel a pszichiáterhez
Mirzaten-t szedek bár tudom hogy a gondokat nem űzi el és könnyebben sem fogom venni
Eléggé fáj a jobb karom, reuma, gyógytorna és fizikoterápia, semmit nem segített
Csak azért tettem mindkettőt hogy elmondhassam ezek sz@rt sem érnek :)
Februárban voltam SBO-n mert hajnali infarktus érzés. Összeakadtam egy olyan rendes doktornővel, aki becsületesnél jobban megvizsgált és önmaga az együttérzése megnyugtatott. Ilyen orvost mindenkinek. Lehet írok egy dícsérő levelet a főnökének
Sajnos a b.nőm nincs jól és ez kikészít, akkor még semmit nem mondtam. Erre semmi pszicho gyógyszer nem használ
Ritkán kell bemennem a munkahelyemre, többnyire itthon dolgozom, illetve sokat vagyok egyedül kocsiban. Ez így egész jól megy. Tegnap is be kellett mennem, nem voltam tökéletesen, de kezelhető volt. Ma viszont teljes leblokkolás. Remegek, szédelgek, szorongok, és fura a világ.
Gyerekkorom óta szorongok, kisebb-nagyobb megszakításokkal szedtem antidepresszánst. Most éppen nem szedek.
Azt hiszem kijelenthetem, hogy agyon vagyok vizsgálva, és nem találtak semmit, viszont nem vagyok jól.
Az én tüneteim nem egy ”normál” pánikrohamhoz hasonlítható, hanem inkább a ”fejemet” érinti.
Furcsa lesz a világ körülöttem, mintha egy filmen nézném, szorít a fejem, szédelgek, remegek, úgy érzem el fogok árulni, és iszonyúan félek.
Néha van aurás migrénem, ami elsősorban vizuális zavarokkal jár, fájni nem szokott a fejem.
Amúgy többnyire jól funkcionálok, rendszeresen járok sportolni, de nagyon sok energiát felemészt ez a rettegés. A pszichiáter azt mondta, hogy egyelőre várjunk az újabb gyógyszerrel, próbálkozhunok a terápiával. De úgy érzem megint kezd elhatalmasodni rajtam ez a szar, és nem tudom mi a bajom.
Ezeken, sőt még rosszabb helyzeteken én is végigmentem, tehát megértem
Mindig azt a bogyót szedtem ami a pszichiáter kedvence volt
Egyszer egy új pszicho doki Fevarint írt fel. Szedtem, de kérdeztem meddig kell szedni. Majd elfelejti szedni akkor lesz jó
Ez hülye gondoltam, de annyira mélyen voltam, hogy szedtem majd két évig
Elötte a boltba sem mertem bemenni valami kenyérért vagy bármi másért. Akkormég bagóztam. Kifigyeltem mikor üres a trafik, és akkor berohantam, majd ki
Jó hosszú idő után tényleg elfelejtetten szedni. Hajnali 2-kor keltem és mentem piacozni, sétáltam a Kőrúton és nézelődtem a kirakatokban, moziba is mentem stb.
Azóta évtizedek teltek el, agórafóbia kicsit visszajött de kezelhető. Volt nálam egy kutya egy hétig, mentem vele sétálni esténként. Az tény hogy ha lehet autóval akárhova, tömegközlekedéssel igen nyűgös. Ami más van, azok az öregségi gondok
Valami gyógyszerbe csapjál bele, Xanax az semmi, pillanatnyi tűzoltásra jó
"És azt is hogy fejbe dől el, de az van hogy félek félek elmenni mert mi van ha rohamot kapok utkozbe, vagy buszon mint multkor es az emberek bolondnak fognak majd tartani, és ettol tartok leginkább, hogy mások mit gondolnak ha rámnéznek."
Ez elég egyszerű. Szállj fel egy buszra, és tettesd magad bolondnak. Az emberek meg fognak nézni, megcsóválják a fejüket, és minden megy tovább. Amúgy te mit csinálnál, ha a buszon lenne egy bolond?
Szia a scippát nem kezdtem el újra szedni, csak frontint szedek napi 2-4 szemet attól függöen hogy, hogy érzem magamat. Csak sportolni sportolok mostanába, ami sokat is segít. Ezen kívül, olvasni szomtam motiváló, segítö könyveket.
Nekem ezek a gyogyszerek soha nem okoztak szexuális zavart, sőt inkább növelték a vágyat bennem, tehát nekem nincs tapasztalatom ebbe.
Sziasztok Martin vagyok 23 éves. Sajnos 12 éve küzdök kisebb, nagyobb kihagyásokkal a pánikbetegséggel, szorongásokkal, fóbiákkal. Egy időre abba maradtak a panikok anno majd tavalyi évben újra a tetőfokára hágott az egész pánik, olyan erősen, hogy agorafóbiám lett sajnos, és egyre jobban október óta csak bezárkoztam és alig mertem elmenni bármerre. A sok szorongás, pánik miatt kialakult bennem egy pszichés eredetű szédülés is, ami azt mondták egész életem lehet végig kiséri attól függ mikor, milyen a lelki állapotom stb stb. Elkezdtem tavaly újra járni pszichiáter, felirt antidepit scippa amit emeltünk 15mg-ig, de a doki úgy döntött váltat stimuloton 50mg-ra na igen ám, de ettöl én csak még rosszabbul lettem majd leraktam fokozatosan. Azóta csak a napi 3-4 szem 0,25 forint szedem. Nem hiszek a gyogyszerekbe, mert egyszeruen eddig se segitettek semmit. A sport amit ujra elkezdtem sokkal többet ad, mint a gyógyszerek valaha. De ami nagyon zavar, és kikészít, hogy agorafóbiám nagyon erős lett, föleg mióta elkaptam az év eleje fele a covidot es 2 es fel hetig nem mehettem ki a lakásból. Az után lett ez az egész durvább. Ha kimegyek az ajtón sokszor és elindulok a falu vége fele érve olyan érzés kap el mint aki elakar ájulni, vagy szivrohamot készül kapni. Tegnap elött eltudtam menni a városba, de hazafele olyan bizonytalan, erős ájulás elötti szerü érzés kapott el azt hittem sose érek haza (jelentem soha életembe nem estem még össze). Egyszerűen van egy 3 éves kapcsolatom is és a parommal is mivel messzebb lakik emiatt 2 honapja nem is láttam, mert elmenni se tudtam itthonrol januar ota tobb mint 1 orara. Bármit de bármit megtennék azért, hogy újra a régi lehessek, aki ment minden fele az országba még 2022 be, aki hajnalok hajnalan felszallt a vonatra és ment és ment és semmi se álitott meg, dolgoztam is minden. De egyszerűen nem tudom most hogy tudnám leküzdeni ezt az egész fóbiát, gyógyszer nem megoldás tudom. És azt is hogy fejbe dől el, de az van hogy félek félek elmenni mert mi van ha rohamot kapok utkozbe, vagy buszon mint multkor es az emberek bolondnak fognak majd tartani, és ettol tartok leginkább, hogy mások mit gondolnak ha rámnéznek. Nem mástól várom a megoldást, csak valami utmutatást szeretnék, reményt hogy ezt hogy tudnám magam mögött hagyni, es hogy sikerulhet e ez valaha is. Köszönöm ha elolvastad és bármit tudsz tanácsolni, esetleg saját tapasztalatot elmondani.
És gondolod hogy akkor feljebb, hátrább is fog hajolni a karom vállam? Mert rákentem a patika összes Apranax duo 2szer, Reumablok 3szor, Flector krémét mielött belevágtam a gyógytornába
Bizonyára ugyanolyan jó a canabis krém is mint ezek. Franc tudja, lehet veszek egy tubussal próbára, ha arra járok
