Újabb pofon a libsibolsi BEZZEGROMÁNIÁZÓKnak:
Mi a valóság a „bezzeg Románia” mögött?
Az utóbbi időben egyre több cikk jelenik meg arról, hogy „Románia megelőzte Magyarországot” – ezek azonban gyakran csak egyetlen gazdasági mutató alapján vonnak le elhamarkodott következtetéseket. De vajon valóban felülmúlja a gyakran lenézett szomszédunk Magyarországot, vagy a helyzet nem is olyan egyértelmű, mint ahogy azt sugallják? Ebben a cikkben két szemszögből mutatjuk be a román „csodát”: egyrészt a gazdasági növekedés ellentmondásait és árnyoldalait vizsgálva, másrészt a romániai hétköznapok realitásait elemezve – a GDP-n és a puszta számokon túlmutatva.
Molnár Dániel senior makrogazdasági elemzőnk analízise a Világgazdaság oldalán jelent meg.
Az elmúlt évek gyors román fejlődése mögött fenntarthatatlan gazdasági folyamatok állnak. Az ország gazdasága főleg a belső kereslet élénkítésen alapszik, miközben Magyarországon a növekedés export- és beruházásvezérelt.
A fogyasztás forrása keleti szomszédunk esetében elsődlegesen az állami szféra erőltetett bérdinamikája, amely azonban elegendő hazai termelőkapacitás híján a külkereskedelmi mérleg hiányának elmélyedését eredményezte.
Jól látható a két gazdaságpolitika következménye a külkereskedelmi adatokban: ennek egyenlege – a nemzeti számlák rendszere szerint – Romániában tavaly 4,8 százalékos hiányt mutatott, miközben Magyarországon 5,1 százalékos többletet. Vagyis a növekedés, a magasabb fogyasztás forrásai nem a belső erőforrások, hanem a külföld felé való eladósodottság. Hasonló tapasztalataink nekünk is vannak a 2000-es évekből, márpedig annak nem lett jó vége…
Szintén szemlélteti azt, hogy Romániában az elmúlt évek erőltetett béremelései a fogyasztásban és nem a megtakarításban csapódtak le, ha megvizsgáljuk a háztartások nettó pénzügyi vagyonát. Magyarországon ugyanez, tehát a követeléseinek (pl. készpénzvagyon, betét-, kötvény- vagy részvényállomány) és a kötelezettségeinek (pl. hitelek) különbözete 2023 végén a tavalyi éves magyar GDP 109,0 százalékát tette ki az Európai Központi Bank adatai szerint. Romániában ezzel szemben a háztartások nettó pénzügyi vagyona csupán a GDP 57,3 százalékát érte el.
Az átlagos román háztartás tehát jelentősen kevesebb pénzügyi megtakarítással rendelkezik, amely például válsághelyzetben védőhálót jelentene.
Az egészségtelen gazdaságszerkezet ugyanakkor nem most alakult ki Romániában: a folyó fizetési mérleg hiánya 2017 óta meghaladja a GDP 3 százalékát, tavaly például 7,0 százalékot tett ki, miközben hazánkban 0,3 százalékos többletet mutatott. 2021–2022-ben Magyarországon is ikerdeficit (a folyó fizetési mérleg és az államháztartás hiánya egyidejűleg állt elő) volt, azonban ez főképpen az elszálló energiaárak miatt következett be. Ugyanis amíg Románia az energia tekintetében jelentős hazai forrásokkal rendelkezik, addig Magyarország számottevő energiaimportra szorul. Az energiaár-robbanás előtt Romániában a GDP-arányos nettó energiaimport 1-2 százalék körül mozgott, itthon pedig ez 4 százalék körüli volt, amely 2022-ben – tehát az energiaárak elszabadulásának évében – hazánkban közel 10 százalékra ugrott fel, Románia esetében azonban csupán 2,8 százalékra. Keleti szomszédunknál a folyó fizetési mérleg hiányának forrása a költségvetési túlköltekezésben keresendő, a jóléti kiadások megugrottak, amelyeket hitelből fedeznek, miközben az adómorál az uniós rangsor legévégén kullog. Az Európai Bizottság számításai szerint 2021-ben a be nem szedett áfa a potenciális bevétel 4,4 százaléka volt Magyarországon, szemben a román 36,7 százalékkal. Ismerjük ezt a stratégiát, 2010 előtt a bőrünkön tapasztalhattuk meg, tudjuk, milyen következményei vannak.
Románia tartós költségvetési hiányának megvan a maga böjtje: míg Magyarország GDP-arányos bruttó államadósága a 2010-es 80 százalékról 2023-ra 73,5-re mérséklődött, addig Romániában 29-ről 48,8 százalékra emelkedett. És a kilátások se kedvezőek, ugyanis amíg a magyar kormány azt tűzte ki célul, hogy az elmúlt évek válságai után három év alatt visszaszorítja a költségvetési hiányt a 3 százalékos maastrichti küszöb alá, amely stratégiát a hazánkkal szemben jellemzően nem baráti nemzetközi szervezetek is megvalósíthatónak tartanak, addig keleti szomszédunk hét éves időtávon kívánja ugyanezt elérni.
Álljon itt még néhány összehasonlító adat román–magyar vonatkozásban, amely jelzi, hogy a román gazdaság jövője azért nem olyan fényes:
- A korai iskolaelhagyók aránya 2021-ben Romániában a 16 évesek körében 19 százalék volt, nálunk 7,8;
- A román felnőtt lakosság 15,2 százaléka vett részt képzésben 2022-ben, míg Magyarországon ez az arány 27,9;
- Romániában az ICT-szektor súlya a bruttó hozzáadott értéken belül 2021-ben 4,47 százalék volt, míg Magyarországon 5,81;
- A GDP-arányos K+F-kiadás keleti szomszédunkban 2022-ben 0,46 százalék volt, nálunk 1,39;
- A jelentős tudás- és technológiatranszfert végrehajtó FDI-állomány Romániában GDP-arányosan 2023-ban 35 százalék volt, nálunk 56,4;
- a román kisvállalatok 24,9, a középvállalatok 37,1, míg a nagyvállalatok 60,9 százalékáról mondható el, hogy legalább alacsony, vagyis alapvető digitális intenzitásúak, míg Magyarországon rendre 50,3, 72,5 és 93,5 százalékos részarány adódott a három méretkategóriában.
