Nőnemű, és magából indul ki, ki mint él, úgy ítél, és hamarabb utoléri magát, mintha sánta nőstény kutya lenne. - Nő nálam szexéhesebb nem lehet, legfeljebb hazugabb - gondolja magában - én sem vagyok frigidebb, mint a többi nő, csak én nem teszek úgy, mintha nem lennék az.
Bár a szerző nőnemű, de nem minden nőnemű szerző, és nem is minden szerző nőnemű :-))
Szerintem viszont léteznek olyan nők, akik nyíltak, egyenesek, őszinték, és célzottan kívánják a szexet, nem eszköz gyanánt használják, továbbá nincsenek ezen a téren komplexusaik. Konkrétan nem tudok róla, hogy ismernék ilyet, tehát telefonszámmal sem tudok szolgálni :-))), mindössze a véleményem az, hogy léteznek ők.
"A szexéhes nő azonban filmvásznon épp annyira komikus és hazug, mint az életben."
[Kempf Zita, MaNcs, 'Rozik a moziban']
Itt ez a szép, szövegösszefüggéséből önkényesen és célzatosan kiragadott mondat. Amúgy jó kis állítás.
Elgondolkodtam - vajon valóban a nők...?
Aztán válaszoltam is magamnak: hát persze, te marha, így, általános alannyal akár minden rovar bogár...
Aztán: no de elvégre a szerző nőnemű, csak jobban tudja, nem?
Félre ne érts ! Csak noszogatni akartalak további - ám más irányú - nyilatkozatokra. Olyan kevés itten a nőnemű, hogy nem engedhetünk meg ilyen luxust éppen ebben a témában, hogy meg ne hallgassuk a véleményed.
Bocs, de nem én dobtam fel a kérdést, hanem a Gabosz. Gondoltam, akkor már megválaszolom.
Ha ennyire nagyon nem érzitek témába illônek, akkor ezúton adom engedélyemet ahhoz, hogy írjatok a kekinek, kellemetlen bejegyzések kiszedése céljából.
Most elszomorodott az az érzékeny nôi lelkem. De komolyan. Mingyá' sírok is. Leugrok a topicról egyelôre.
Inkább egy kezdődő félreértés előtt állsz ... Én a női lélek rejtelmeire gondoltam, mivel a topic arról akar szólni, ha jól tévedek. Az általad illetve egy-két férfitársam által forszírozott tevékenység igen kevéssé veszi igénybe a lelkeket és igen kis szegmensét mutatja be a nőiségnek. Igy is gromek ?
Kedves Sehonnai Bitang Ember!
Há' itt van a pcihikai része is, e!!!
Na tehát: 'a biztonság érzése' a kulcsszó!
Legalábbis én más okot nem tudok felfedezni.... Pedig bizony mondom neked, mind a mai napig gyakorlom a pisilés rituáléját (naponta többször is!), ezért aztán tulajdonképpen szakértônek is neveztethetnék pisilésügyileg.
Szóval zárhatóWCajtós helyen még soha nem éreztem létfontosságúan szükségesnek, hogy nôtársamat felkérjem kísérô gyanánt.
Na de mondom, hogy x-akta (csak nem oldottam meg ezek szerint)! Az is olyan, hogy mindent megtudunk, aztán a végén mégis marad egy rejtély. (((...??? Lehet, hogy forgatókönyv-írói karrier elôtt állok?)))
Hát akkor gyarapítom a nônemű hozzászólók számát.
Miért járnak a nôk kettesével pisilni?
Ezt a kérdéskört mitologikus homály lengi körül. Különleges okokat sejtünk, gyanakszunk etc, etc, etc.
Én sem értettem korábban az ilyen páros tevékenységemet.
De miután alaposan elgondolkodtam rajta, RÁJÖTTEM!!!
Az okok:
1. Amiért a férfiak NEM járnak párosával ugyanoda, azaz: a fiúk esetében ez úgy nézne ki, hogy amelyiküknek nem kell pisilni, az szépen végignézheti a másik (a pisilôs) fütyijét, mert az illemhely kellemetlen magányában mást nemigen lehet tenni. A lányok meg becsukják az ajtót és kész.
2. A lányoknak szükségük van arra a biztonságra, amit a bezárt WC-ajtó jelent (gondoljunk a pisilési pozitúrára és az öltözködés hiányosságára.) Ismerve azonban a mai nyilvános helyeken található WC-k zárhatóságát, szükségessé válik egy TÁRS, aki kívülrôl támasztja az ajtót és elzavarja a konkurrens pisilni vágyókat.
Na ennyi. Megoldottam egy x-aktát (atkát?).
Azt, hogy miért érdemes erôfeszítéseket tenni, azt idáig én nagyon ritkán - talán soha nem - tudtam elôre. Aztán valahogy elrepült négy év és egyáltalán nem bánom. A hallgatásra egy gondolat ereéig visszatérve ez tényleg nem csak a nôkre igaz, hanem általában a kapcsolatokra, hogy akivel 'nyugodtan' lehet 'együtt hallgatni' az már jelent valamit. ( Azt hiszem ennek jegyében egy kicsit szüneteltetni fogom magam a topicban, mielôtt teljesen túltengenék :)
Ami az általános nôi/férfi dolgokat illeti azt hiszem, hogy igenis lehet különbségeket tenni akár általános szinten is. Persze ehhez valahogy el kell szakadni a közhelyektôl.
Hogy két példát említsek a saját életembôl:
- Öszintén tisztelem a feleségemet azért, hogy képes olyan 'lényegtelen' apróságokkal törôdni amik nekem csak akkor jutnak eszembe amikor elfogynak: pl. kaja a hűtôben / fogkrém / szappan / ...
- A másik példa az a gondoskodás amivel egy nô körül tud venni egy férfit / egy családot az azt hiszem egy nôi tulajdonság, ami szerintem megkülönbözteti a nôket és a férfiakat akár 'általánosan' is.
David.
PS: igérem, holnap szüneteltetem magam, csak a hallgatásra való tekintettel...
Érdekes dolog, hogy amíg valaki nicknévvel levelez, addig igazán nem tudni ki fiú, vagy lány. Mihelyt azonban olyan téma kerül elő, ahol kiderül a dolog, máris nőként és férfiként mennek a kérdések az irányába. Nem tudunk elvonatkoztatni. Örök téma.
A hallgatásról egyezik a meglátásunk. Bár én még - ha kikotyoghatom - a bőírásnál tartok, de már egyre inkább várom a hallgatást. Ami azt is túléli azzal már lehet mit kezdeni. Persze nem illő eszerint szelektálni, hiszen nem csak Nagy barátságok léteznek. Vagy szerinted (szerintetek) csak ezekért érdemes erőfeszítéseket tenni ?
Kedves Redy !
Szerintem itten nem az átlagos nőről van szó, mert az mint olyan nem létezik - statisztikai fogalom csupán. (Viccek is szólnak erről.) Mindenki egyedi eért nem is illik általánosítani. Nő vagy és ilyen vagy olyan a gondolkodásod, de a Tiéd és nem a másik ötvenezeré. (Meg a másik ötvenezer valahogy a Fórumon kívül rekedt ...) Ebből kellene kiindulni.
Nem szeretném, ha kényelmetlenül éreznéd magad a folyamatos kérdezôsködéseim miatt.
Azt gondoltam, hogy vannak olyan 'általánosan' nôinek vagy férfinek elfogadott dolgok a gondolkodásban, amit érdemes egy kicsit kivesézni, mindenekelôtt, hogy közös nevezôn legyünk. Amúgy meg ezt te írtad:
'Mindig is fiúsítva voltam gondolkodásilag,'.
Ami a nô és a beszélgetés témáját illeti, nálam ez egy kicsit összetett. Kicsit úgy vagyok vele, hogy ha az ember hosszabb idôt tölt el valakivel, akkor egy idô után kimerülnek a magvas témák. Az utána következô idôszak legalább olyan érdekes. Akkor kiderül , hogy mennyire tudunk együtt hallgatni. Ez kicsit furcsán hangzik, de remélem van aki érti.
Kedves Mindenki,
szeretném egy kicsit körüljárni azt a nôies/férfias témát, ha másnak is van kedve hozzá.
Egyszer volt olyan barátnőm, akivel tényleg mindenről lehetett beszélgetni.
Filozófiáról, irodalomról, zenéről, szexről egyaránt. Sőt, együtt alkottunk (most nem az utolsóra gondolok :-))).
Óriási volt. Szuper. Nagyon szeretném, ha lenne még egyszer ilyen barárnőm.
Hello mindenkinek!
David!
A férfias gondolkodást nem hiszem, hogy én említettem volna neked, mivel azt sohasem fogom tudni "levetkőzni", hogy nőnek születtem. Pont azért írtam, hogy ez abban nyilvánul meg, hogy általában a férfiakkal jobban el tudok beszélgetni. Érdekelnek az autók, a számítástechnika, tudok jópár dolgot műszaki téren is (valószínűleg ezek a férjemről ragadtak rám :-)) és persze a legnagyobb hobbim a ZENE!
A véleményem a dolgokról azért kicsit más szokott általában lenni az átlagos nőénél!
Kösz, hogy ennyire kiveséztünk engem, de ez valószínűleg nem nagyon érdekel mást.
Te (TI) mennyire tartod fontosnak, hogy egy nővel mindenféléről el lehessen beszélgetni?
Kedves G'bor
valami egeszen hihetetlen egyedulallo esetnek tartanam a Tiedet, (ha elhinnem), hogy nincs egy masik fiu a hatterben. Lehet, rosszul ertettem valamit?
Az emberek egyszeruen nem lepnek ki a semmibe, az esetek 99.9 %-ban legalabbis.
bubu
David!
HUHHHH!
Ennyi kérdés!
1.Általános dolgok alatt mit értek: divat, öltözködés, fiatal csábos filmszinészek, sorozatok a TV-ben, barátnők fiújain való csámcsogás.Ilyesmik. Na ezek hagynak engem teljességgel hidegen.
2.Én sem vagyok az a "vastag" fajta, és a férfiak között sem arra utaztam, hogy minél erősebb legyen valaki.
3.A jó nő meg mindenkinek teljesen mást jelent ezen kár rágódni. Mindenkinek más a legfontosabb a másikban.Én szeretem a jó humort, a kedvességet, a türelmet,az alkalmazkodóképességet.Csak példákat soroltam, nem tudom az összeset felsorolni.
A szerényebb emberek nekem is jobban tetszenek, mint a nagyszájú, "kivagyiak". (Bár én sem vagyok az a visszhúzódó fajta!:-)))
Mára ennyi.
Remélem később folytathatjuk a beszélgetést, most mennem kell haza.
Sziasztok!
Mi az , hogy jó nô ? Jól kinézô ? Jól vasaló ? Jól fôzô ? Esetleg egy pajkos mosoly, egy szemvillanás, néhány kedves szó ? Kinek mi.
Jómagam nem vagyok az az izmos fajta, így nincsenek életszerű tapasztalataim a dologgal kapcsolatban. Szerintem a lányok/nôk/asszonyok a topicban többet tudnak errôl. Téged felvillanyoz az a fajta ?
Egyáltalán az 'izmos fajta' alatt ugyanazt értjük ? Nem biztos, hogy tehet arról valaki, hogy 10 év kajakozás után odanôttek neki a nagy izmok.
Valahogy én nem különösebben gyorsulok azokra a nôkre akiket ez feldob, ami rendjén is van így. Nem keresztezzük egymás köreit.
Ugyanígy nincs piros sportautóm és általában véve jobban szeretem a kicsit szerényebb dolgokat.
Érdemes azon elgondolkodni, amit G'bor mélyen már sejt, hogy ennek a történetnek nem tudni a végét. Ez a három ember (mert ugye nem csak róla van szó) most egy jó ideig még egymáshoz van kötve. Milyen lehet egy ilyen kapcsolatrendszerbe beleszokni ?
David_i!
Még most sem pontos, hogy mit is vársz tőlünk , de volt egy nagyon igaz része a hozzászólásodnak:
"...sose fogom a nôket megérteni nélküle. Különben meg úgysem fogom..." Hát ez tényleg igaz, én néha még magamat sem értem.:-)))
Azt elárulhatom, hogy nő létemre nem teljesen tudok mindenben azonosulni minden általánosnak mondott női dologgal. Mindig is fiúsítva voltam gondolkodásilag, nincs is barátnőm, barátom viszont annál több.
Az biztos, hogy a nők általában a szívük és nem az eszük után mennek.Ezzel sajnos könnyen sarokban lehet szorítani őket, mert érzékenyebbek minden "visszásságra."
Egy másik topicban éppen arról folyik a vita, hogy izmosnak kell lenni, ha meg akarunk fogni egy "jó nőt"! Neked mi a véleményed erről?
Jöhet aberráció is, de csak ha ez valami általános dolog és sose fogom a nôket megérteni nélküle. Különben meg úgysem fogom...
Inkább az járt a fejemben, hogy az amit a nôk meglepônek gondolnak magukról és amit mi meglepônek gondolunk róluk az valószínűleg eltér. Kiváncsi lennék a másik oldalra is.
Ez most egy kicsit megütött. Nekem is volt 'vasárnapi' apukám. Elmondhatom, hogy egy ilyen helyzet egyáltalán nem banális, nem egyszerű és nem unalmas. Nekem mint gyereknek sem volt egyszerű, de a 'vasárnapi' apukámnak sem. Félre ne érts, nem vettem olyan komolyan, mint ahogy ez hangzik, csak ne kergess illuziókat, hogy az életed ez a része egyszerű lesz.
Értem már. Hát, az még tényleg odébb van, és én sem tudom, mi lesz a
konklúzió, mert velem sem történt ilyesmi eddig. De ígérem, ha már
letisztultnak érzem a gondolataimat, akkor megírom.
G'bor'
Teljesen igazad van amikor azt is elvárod, hogy akivel az életedet kívánod leélni, ossza meg veled a rólad alkotott véleményét. Na mármost, ez igen nehéz egy olyan embertől elvárni akinek nem alapeleme a "közlés". Nálunk is akadnak ilyesmi problémák. Beszélgetést lehet ketdeményezni a másik fél kritikájáról, persze kultúrált formában. Az meg a dolog másik fele, hogy ugye át kell érezni azt is, ha a párom örül valaminek, még akkor is, ha engem egyáltalán nem érdekel.
Csak annyit várhatsz el a másiktól, amennyit te is megadsz neki - ez az alapelvem.
Na meg a türelem és az őszinteség. Ezek a legfontosabbak.
egyébként engem is érdekel, hogy egy kis idő elteltével, a "formaságok" lezajlásával, hogyan tudsz majd továbblépni.
Ugye megtisztelsz azzal minket, hogy hírt adsz magadról?!
Vigyázz magadra!
Lehet, hogy rosszul fejeztem ki magamat. Arra gondoltam, hogy most ugyan elfogadod a helyzetet és rendezitek közös ügyiteket, de egy időnek el kell telnie amíg ezt átértékeled és feldolgozod. Ennek az eredményére volnék kíváncsi, hogy hogyan sikerült megtalálnod az egyensúlyt.
Amit leírtál a gyakorlati teendőkről az kb. mindenkinél így van. Bár az utolsó mondatokban azt hiszem ott a lényeg, az okokról.
