PIRAMIS ALATT II.


A Nagy Piramis föld alatti kamrája tehát az arabok betörése után nem volt látogatható, mert a levezető járat több mint hatvan méter hosszan teletömödött a felvezető járat mellől kibányászott kőtörmelékkel és homokkal. De Sztrabóntól tudjuk, hogy az ő idejében még látogatták a föld alatti sírkamrát, majd Septimus Severus római császár 200 körül vagy Diocletianus bizánci császár száz évvel később lezáratta a piramis, mégpedig olyan jól, hogy Al-Mámun bányászai nem lelték a bejáratát.
Onnan is tudjuk, hogy nyitva állt akár a bizánci időkig, hogy a föld alatti kamra falain grafittiket találtak abból az időből...
A források szerint azért zárták le, mert zarándokhelyévé vált a mágusoknak, alkimistáknak és más misztikusoknak. Valamelyik uralkodó ennek akart véget vetni. Ha jól gondolom, akkor egészen a 300 körüliig szabadon állt a föld alatti kamra aknája, ami levezetett a mélybe, s csak ekkor betonozták be műkővel. Szinte minden forrás erre utal...!
Az első egyiptomi arab történetírók Maszuditól Makriziíg (9-14. század) mind kopt írásokra vagy beszámolókra hivatkoznak a piramis belseje kapcsán és olyan termeket írnak le, amiket ma hiába keresünk. A koptok az ősegyiptomiak egyenesági leszármazottai voltak és a római uralom idejétől már kopt nyelven, görög betűkkel írtak. Ők tehát minden további nélkül lent járhattak a piramis kamráiban, mielőtt a piramist Diocletianus lezáratta. Fodor Sándor magyar történész -a gízai piramisokról szóló középkori arab beszámolóknak világszinten is az egyik legjobb ismerője- maga is odajutott, hogy a piramisról szóló arab legendák eredete valóban a 3. századig nyúlik.
Az időközben kereszténnyé vált koptokat pedig már valamiféle "titoktartási kötelezettség" sem terhelte, mivel számukra a piramis már csak egy pogány szimbólum volt. A középkori arab történetírók még olvasták ezeket a kopt iratokat (majd el is égették azokat), melyek beszámoltak a Diocletianus előtti piramis belső kamráiról.





[Egy rajz arról, ahogyan ma ismerjük a kamrákat.]




Al-Maszudi, Al-Kaíszi, Al-Qudácí, Makrizi és más arab szerzők leírásai kissé zavarosnak hatnak, mert másodkézből származtak, nem is értették a legendák lényegét, majd még igyekeztek mindenféle "csodát" kimutatni a piramisban. Viszont a beszámolókból könnyű kihámozni a lényeget. Anélkül, hogy hosszas elemezgetésbe fognék, inkább elmondom mire jutottam az ősi kopt források alapján.
Tehát i.sz. 300-ig ilyen lehetett a Nagy Piramis alsó része: a bejárati folyosó 106 méter hosszan levezetett a 30 méter mélyen lévő föld alatti kamrába. A kamra közepén lévő akna akkoriban függőlegesen legalább 40-45 méter mélyre vezetett és az alja belecsatlakozik a Nílus vizét szállító alagútba.
Ellenben 18 m mélyen az akna mind a négy oldalából ajtó nyílt egy rövid –talán csak 3-4 m hosszú- átjáróba, ami egy nagyobb terembe vezetett. Itt megjegyzem, hogy az egyiptomiak imádták a szimmetriát és a szimmetrikus elrendezést, és biztos, hogy itt is ezt alkalmazták, ezért volt a négy égtáj irányában egy-egy kamra.
Tehát ezen kamrák padlója már a piramis alapja alatt volt 48 méterrel, de mindegyik kamra közepénél egy kör alakú akna tátongott, amik alját valószínűleg becsúszó kőlapok zárták el. Mind a négy kamrából tehát lefelé egy újabb és elég tágas kamrába lehetett jutni. Itt egy zöld dioritból álló királyszobor volt, akit tanítványi ültek körbe, szintén kőből kifaragva. Ezen kamra padlója már akár 55 m-nyire is lehetett a felszíntől. De a kapott források arra utalnak, hogy mindegyik kamrából egy-egy átjáró vezetett még egy kamrába, s az egyikben egy istennő lefátyolozott szobra állt, akit a legendák Ízisszel, s a kamrát a titkos Ízisz-Misztériumok helyével azonosítják.
További részleteket már nehéz kinyomozni, hogy voltak-e még kamrák, de az nagyon is lehetségesnek látszik, hogy valamelyik itteni kamrából titkos folyosó indult nyugat felé, hogy valahol a sivatagban napvilágra jusson, aki itt hagyta el egykor a piramist (de kár folyosók vezethettek a szélső kamrákból mind a négy irányban is). Az is lehetséges, hogy az általunk is ismert föld alatti kamra falába vágott vakjárat sem zsákutca, hanem a folyosó folytatódik és egy kamrába vezet.



[Ezt a rajzot jó pár éve rajzoltam, a föld alatti ismeretlen kamrák lehetséges elhelyezkedéséről, hozzátéve, ha lesz időm, rajzolok egy újabbat, mert ezen néhány dolog még nincs rajta, de mutatja nagyjából, amit itt elmondtam]




Amikor Pszammetikhosz felnyittatta a piramist i.e. 660 körül felnyittatta a Nagy Piramist, itt talált olyan kamrákat -mint amire a kopt források utaltak-, ahol héliupoliszi alkimisták voltak eltemetve, s beszélnek üvegkoporsókról, nem rozsdásodó fegyverekről, hajlítható üvegről, és más csodaszerekről, de ami még fontosabb, a mellettük lévő könyvekről, melyek alkimista recepteket tartalmaztak. A Héliupoliszi Testvériség beavatottjai hozták le ide a királyt, s vele tartott egyik testőre, az ión hoplita zsoldos, Homérosz is. A könyvek kellettek neki, hogy az időközben feledésbe ment alkimista eljárásokkal aranyhoz jusson. Pszammétikhósz utódai idején pedig számos szaiszi főhivatalnok idehozatta múmiáját, mely múmiákról a kopt legendák többször szóltak.
Hogy egy ilyen sziklába vágott kamrarendszer kialakítása nem különösebben jelentett technikai akadályt, azt jól mutatják a Királyok Völgyének sírjai, ősrégi egyiptomi bányák járatai vagy akár -messzebb menve- az anatóliai Derenkuyu föld alatti városa is...
Ezek után már sokkal érdekeltebben fordulhatunk azon régi legendák felé, melyek azt állítják, hogy a föld alatti ún. befejezetlen sírkamra nem a mélypontja a piramisnak, hanem a legfelső emelete egy számos teremből és folyosóból álló valóságos föld alatti városnak, ősi labirintusnak.
Továbbá állítom, hogy a piramis titkos kulcsa nem a Gantenbrink-féle kis szellőzőaknák járataiból nyílik a piramis felső részében, hanem a föld alatt kamra négyszögletes kis aknájából. Viszont szinte semmi remény nincs arra, hogy valaha is bárki engedélyt kapjon arra, hogy az akna alját még vagy tíz méterrel tovább mélyítse. Ilyen ásatásra soha nem fognak engedélyt adni, így nem is látom esélyét annak, hogy ebben az új évszázadban eljussunk a piramis végső titkaiig.
Így aztán megmarad a gízai piramisokkal kapcsolatban a misztikus homály és már nem is csodálkozhatunk például azon ezoterikus legendán, mely szerint négy lejárat vezet Agarthába, a titkos föld alatti királyságba. Az egyik a gízai Szfinx lábainál, egy másik Mont-Saint-Michelnél, egy harmadik Néant Pertuisnál, a sejtelmes brocéliandei erdőben, és végül a legfontosabb bejárat, a tibeti Shamballáhnál...

Ma a függőleges aknát rács veszi körül:












Ilyen a rács mögött, belenézve (csak bele kellene fúrni...).















És ez a föld alatti kamra déli falában lévő ún. "vakjárat", amit a régészek szerint a piramis építői "tévedésből" vágtak 16 méter hosszan a kőbe vagy csupán a sírrablók "megtévesztéseként"...