Nekem sosem tetszett, idegesített, de ezt többnyire el tudom választani attól, hogy elismerek-e valakit.

Olyannak tartom újkori hasonlattal, mint a győzikemónikasót, ami egyrészt tényleg bemutat valami létezőt, másrészt ilyen irányba formálja a társadalmat.

Vagy mint a valóságsót. Eleinte nornális, átlagos embereket szerepeltettek, így még lement a torkán millióknak az új műfaj. Nézzük meg, milyenek vagyunk kívülről. Olvasom a napi hírt valamelyikről a legújabb szériából, az állam leesik, hogy mindig mindenkinél tudnak látványosan bárgyúbb szereplőt találni az új szériákra. El tudom képzelni, hogy aki folyamatosan végignézte mindet, az normális arcból VV Cristofellé vált.

Vagy mint a gigasztársót. Eleinte énekelni tudó énekesek voltak, mint Rúzsa Magdi, aki még Póka Angélával és Kontor Tamással versenyzett, hogy aztán onnan formálja át a közízlést a mindenható média az igazi ipari trutymó felé, amire, úgy látszik, tényleg vevők sokan.

Szóval Hofi nálam ennek a vonalnak a kommunista előzményét testesíti meg, kombinálva a ma is mindennél erősebb méreggel, a kisember fogalmával, amivel kétharmados vagy akár háromharmados többséget is lehet szerezni az országgyűlésben, és a történelemben mindig tragédiához vezetett.

Némileg off vót.