Elsősorban azért nyitom ezt a topikot, mert rémisztően aktuális, másrészt pedig azért, hogy a témáról alkotott vélemények ne a Drukkerkocsmában legyenek kifejtve.
Ki persze, a MOL csoport, az OTP csoport, az MVM csoport és a többi nagypénzű vállalkozások adományaiból. / ott volt -e köztük a kinai BORSODCHEM :-)))))) /
Amíg volt legfeljebb 1-2 tévé és 1-2 rádió, addig az egyiken heti egy óra többet ért, mint ma egy kanális heti összes híradója ismétlésekkel együtt.
A népszerű zenekarokat is kevesebben lájkolták és osztották, mégis az ő tagjaikat ismerték fel az utcán.
Hofi a maga korában olyan mértékadó személyiség volt, mint ma Hajdú Péter, Tamás Gáspár Miklós, Verebes István, VV Cristofel, Alekosz, Majka és Farkasházy Tivadar együttvéve.
Ugyanez igaz a focira is, a fene tudja, mikor néztek többen rendszeresen meccset, akkor vagy ma, de aki Hofi idejében nézte, az jó eséllyel élőben is járt meccsekre, aki ma nézi, azok többsége a távolból rajong a Barcelonának.
Ami bizony üzleti alapon elképzelhetetlen. (A stadionépítés még csak hagyján, olyat máshol is csinálnak, de persze nem ötezres átlagra huszonötezrest építenek.) Ezért tart itt a magyar foci. A rengeteg beletolt állami pénz azért nem ér szart sem, ezért nincs semmi látható eredménye a propagandaszövegeken túl.
Van egy olyan különbség is, hogy amíg a maunikasó a csapból is folyik, és milliókat ér el napi rendszerességgel, addig Hofit évente mondjuk kétszer látta a nép egy-egy órára a tévében, talán tucatszor a rádióban, x ezer ember színházakban, no meg kapható volt bakeliten is, amit talán évente szintén mondjuk 2x hallgatott meg valahány ember. És habár viszonylag gyakran aktualizált, többnyire azért nem valóságsó volt a műsora, hanem megtervezett előadás.
A kettőnek a tartós ember/társadalomformáló hatása szerintem nem összemérhető.
Nyilván, álszent kérdés volt. Viszont az állam által betolt pénzzel az a legnagyobb baj, hogy nincs teljesítményhez kötve. Sem olyan módon, hogy már elvégzett teljesítményt honorál (kivétel vsz a DVSC-stadion), sem olyan módon, hogy elvárást támaszt. Hasraütésszerűen, gusztustalanul sógor-koma alapon megy az osztogatás, és így ömlik a pénz pocsékba.
ugyan már, Hofi a kisemberek gyengeségeit is kifigurázta, a Piál a föld az akkor már mélyen elterjedt alkoholizmusról szólt nyíltan, bár ma lenne több ilyen lényeglátó stand-uposunk.
Azért a Bozsik-program megszüntetése eléggé szemét húzás volt.
"UEFA Kupa tavaszi forduló, a legjobb 32 közé jutás (2003)"
Ez nem 2004-ben volt?
"Érdemes lenne beszélni arról, hogy a Felcsútra és Mezökövesdre öntött milliárdok mennyit rontottak tudat alatt a magyar futball szereplőinek hozzáállásán."
Most egy komolyan egy Videoton-nál vagy egy Győr-nél, ahol magyar szinten egész jó körülmények vannak , ott nem nagyon lehet mit rontani.
A rendszerváltás óta 12 évet töltött kormányon a baloldal és 11 évet a jobboldal. Előbbi a közkeletű felfogás szerint lesz*rta a magyar futballt, utóbbi viszont támogatta. Nézzük, milyen nemzetközi eredményeket értünk el a fenti idő alatt:
Baloldal (1994-1998, 2002-2010)
Bajnokok Ligája főtábla (1995, 2009)
UEFA Kupa főtábla (2004)
UEFA Kupa tavaszi forduló, a legjobb 32 közé jutás (2003)
Világbajnoki pótselejtező (1997)
olimpiai részvétel (1996)
U19 Eb bronzérem (2008)
U20 vb-bronzérem (2009)
U21 Eb, a legjobb 16 közé jutás (2005)
Jobboldal (1990-1994, 1998-2002, 2010-?)
Európa Liga főtábla (2010, 2012)
Milyen érdekes aránytalanság. Tudom, hogy messze nem a kormányokon múltak az eredmények, de mégis érdekes, hogy egyáltalán nem akkor értünk el valami mérhető dolgot, amikor melldöngetve ment a nagyotmondás. És nem is feltétlenül akkor, amikor ömleni kezdett a pénz egyes klubokhoz és épültek a stadionok.
Érdemes lenne beszélni arról, hogy a Felcsútra és Mezökövesdre öntött milliárdok mennyit rontottak tudat alatt a magyar futball szereplőinek hozzáállásán. Vajon nem volt-e teljesítményvisszafogó hatásuk a nemzetközi kupacsapatok esetében (A kurva életbe, ezeknek miért jut annyi?) És vajon jó befektetések voltak-e? A felcsúti stadionba beletett milliárdokból olyan szintre lehetett volna fejleszteni az egykor anyaklubot, azaz a Videotont, amivel már tartósan megvethette volna a lábát a nemzetközi futballban (feltételezve azt a képtelenséget, hogy hozzáértő ember ül a kispadon, akit hagynak dolgozni). A Videoton tömése is undorító lett volna, de nem mindegy, hogy egy Real Madrid elleni BL-meccs közben forog a gyomrunk vagy egy Felcsút-Paks derbi 500 nézőjének láttán.
Nekem sosem tetszett, idegesített, de ezt többnyire el tudom választani attól, hogy elismerek-e valakit.
Olyannak tartom újkori hasonlattal, mint a győzikemónikasót, ami egyrészt tényleg bemutat valami létezőt, másrészt ilyen irányba formálja a társadalmat.
Vagy mint a valóságsót. Eleinte nornális, átlagos embereket szerepeltettek, így még lement a torkán millióknak az új műfaj. Nézzük meg, milyenek vagyunk kívülről. Olvasom a napi hírt valamelyikről a legújabb szériából, az állam leesik, hogy mindig mindenkinél tudnak látványosan bárgyúbb szereplőt találni az új szériákra. El tudom képzelni, hogy aki folyamatosan végignézte mindet, az normális arcból VV Cristofellé vált.
Vagy mint a gigasztársót. Eleinte énekelni tudó énekesek voltak, mint Rúzsa Magdi, aki még Póka Angélával és Kontor Tamással versenyzett, hogy aztán onnan formálja át a közízlést a mindenható média az igazi ipari trutymó felé, amire, úgy látszik, tényleg vevők sokan.
Szóval Hofi nálam ennek a vonalnak a kommunista előzményét testesíti meg, kombinálva a ma is mindennél erősebb méreggel, a kisember fogalmával, amivel kétharmados vagy akár háromharmados többséget is lehet szerezni az országgyűlésben, és a történelemben mindig tragédiához vezetett.
valószínűleg nem, mert a pótselejtezőn egy jóval erősebbet kapnánk. talán a megemelt létszámú 2016-os EB-re lenne esély, bár az is csoportfüggő, és én amúgy sem bízom Egerváriban.
Sőt ha úgy vesszük, maga az örök reménykedés, Évtizedek óta. Egyébként persze, vannak - mindig vannak - tényezők, amikben lehet bizakodni, amiket felsoroltál azok közül a válogatott mostani helyzete váratlan pozitív meglepetés. De amit a klubcsapatok levertek az tragikus volt. Romboló hatású.
Az elmúlt hetek katasztrofális eredményei elsősorban annak köszönhetőek, hogy a csapataink felkészületlenek voltak, nem erősítették meg őket kellően,
volt idő, amikor én is hajlottam efelé a gondolkodásmód felé Hofiról, de rájöttem, hogy ez egy bigott faszság. Hofi egy kirobbanóan tehetséges és vicces művész volt, aki a kor viszonyai között mindent megtett, hogy tűpontosan rávilágítson a homo kádáricus hibáira, gyengeségeire, és úgy általában a kor visszásságaira, úgy, hogy a munkások és az értelmiség is tudja fogni az adást. hogy mennyire volt ő hivatalos szelep, ha az volt, ma már abszolút lényegtelen.
Tévedés: a foci nem reménytelen. A legutóbbi öt kupakiírás közül három esetben volt magyar főtáblás valamelyik nemzetközi kupában, és a Videotonnak köszönhetően az eredményesség is javulni kezdett (átmenetileg). Az A-válogatott még ott lehet a brazília Vb-n és néhány korábbi, illetve jelenlegi kerettag nemzetközi mércével mérve is jól nyomja a klubjában.
Az elmúlt hetek katasztrofális eredményei elsősorban annak köszönhetőek, hogy a csapataink felkészületlenek voltak, nem erősítették meg őket kellően, és tudat alatt mindenki elhitta azt a kormányzati maszlagot, miszerint jobbak vagyunk, mint korábban. A túlzott nagyképűség és az ellenfelek tiszteletének teljes hiánya az előbbi tényezőkkel karöltve vezetett a bukáshoz.
Alapjaiban kellene a szemléletet megváltoztatni, és akkor a jelenlegi játékosanyagból több is kihozható volna. Ehhez azonban elsősorban Paulo Sousákra lenne szükség.
Kedvenc kifejezésemmel élve: fele annyit kellene pofázni és kétszer annyit dolgozni.
Tény, hogy nemzetközi összevetésben elmaradásunk van spotcsarnokok terén (stadionban persze detto), de úgy érdemes csarnokot építeni, ha megvan az alapsportág. Egyébként ugyanúgy üresen áll, mint egy stadion.
Nézd meg a Budapest Aréna eseménynaptárát: koncertek, babamama expo, esküvő kiállítás, meg néha valami sportesemény.
Szerintem el kell felejteni a vizilabdát, mint alternativát. A vizilabda nem egy nézőcsalogató sport, sem nemzetközi téren, sem itthon. Persze, mindenki szurkol évente kétszer, amikor a szerbekkel vagy az olaszokkal játszunk egy jót, de amúgy a kutyát nem érdekli a bajnokság.
Ha már széles körben eladható sportágat keresünk, akkor a kosárlabda és a kézilabda jöhet szóba. Előbbiben baromi nagy a lemaradásunk, de mégis lenne rá igény, és a focinál olcsóbb. A leginkább kézenfekvő megoldás pedig nyilván a kézilabda, de ott is elhibázott a mostani struktúra, a másfél csapatos bajnoksággal és az erre alapozott eredményességgel (férfi vonalról beszélek végig) De ha én krőzus (azaz nagy cég, oligarcha vagy gynús vállalkozó) lennék, akkor ezekbe tolnék pénzt: kézibe, másodsorba kosárba. Pedig szeretem a focit, de annak ez a hazai mutációja reménytelennek tűnik.
Nem tudom, feltűnt-e valakinek a futballtörténeti momentum: a magyar labdarúgás történetében első ízben feszült egymásnak Gyurcsány Ferenc és Orbán Viktor születésének helye. Pápa helyzetét persze bonyolítja, hogy Kövér László, mi több, Kuncze Gábor is innen származik.
"Ahoz, hogy mind klubcsapat, mint válogatott szinten az europai középmezönybe felzárkozzunk 10-15 év szisztematikus munka, több száz milliárd forint befektetés és hozzáértö vezetés kellene."
Ezt már több, mint 30 (legyen mondjuk 35) éve hallom-olvasom. Ha hozzászámoljuk az újabb 15 évet, akkor az összeseb 50, Az két emberöltő.
Érdemes ennyi időt-pénzt-energiát fordítani olyan tevékenységre, ami 50 évre a társadalom döntő részének sem erkölcsi, sem anyagi hasznot nem hozott? ;-)))
Mivel a magyar klubfutball ügyeiről a jelek szerint a Fidesz elnökségi ülésein döntenek, ezért vetődik fel bennem, hogy nem lett volna célszerűbb Tischlert inkább a Videotonhoz vagy a Győrhöz irányítani? Hátha jobban szerepeltek volna a kupákban?
