Egy az Indexen klasszikusnak számító nicktől idézek: "Hittem a szentháromságban, aztán hittem a szent egységben, ma már csak a szent kétségben hiszek" No azért én nem így lennék vele, de úgy tűnik még ilyen topik nincs, most már van.
Ha Jézus Krisztus az Isten egyedül, akkor Ki küldte őt? (Jn 17,3, Jn 6,40, Jn 5,37, Jn 6,38, Jn 7,16, Jn 7,29, Jn 7,33) Ki kente fel? Zsid 1,9, Lk 4,18) stb. Talán magát küldte, magát kente fel az Isten? Távol legyen. Nem. Jézus Krisztust az ő Istene és Atyja kente fel öröm olajával a társai közül, és Ő küldte el, mint Fiát. (és az Isten Fiában való hit az, ami legyőzi a világot) Jézus pedig végig Istenének és Atyjának szólítja (nem magával beszél) az egyedüli Istent, és Neki engedelmes, aki továbbra feje (ura), feltámadása után. (1Kor 11,3)
A szimbolizmusozás (mindenbe szimbólumot, belső tartalmat látni, és így átértelmezni) meg kifejezetten okkult, az okkultisták próbálnak mindent túlszimbolizálni (ezt használják az összes szabadkőműves, illuminátus, stb. csoportok is). Tehát az okkultizmus a forrása ennek, és hát - mint látom - a swedenborgizmus egyik legfőbb jellemzője is úgy látszik ez. (véletlenek meg nincsenek)
Aki az újjászületése során eljut oda, hogy kitudja mondani szívből, hogy Jézus Krisztus az Isten egyedül, az a következőképpen jár:
"Nyalják a port (a saját téves agymenésüket az Igéről, a kijelentés helyett), mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből (az istentelen tanokból); remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetőled.” (Mik 7,17)
"A hajnalcsillagok azok akiknek az igaz mennyei tan, vagy hajnalcsillag, aki az Ige, és aki a Krisztus, először gyúl fel a szívükben:"
Ez nem példázat, nincs ott semmi arról, hogy ez példázat volna, ha van is példa értéke, de a föld teremtéséről van szó elsősorban. (ennyi erővel bármi csak szimbólika, még Isten is, aztán ezzel mindent el is lehet kenni):
"Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem?"
Költői kérdés. Sehol. Az ember még sehol nem volt akkor, amikor Isten a földnek alapot vetett.
"Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?"
Ám Isten fiai, a hajnalcsillagok (mint Krisztus, ahogy ezt jó mondtad, de ott ugye nem egy hajnalcsillagról, hanem többről van szó) már jelen voltak akkor is, az Isten fiai (duplázás, tipikus héberizmus, hajnalcsillagok = Isten fiai)
"Úgy a mennyei angyalok, mint a sátán angyalai, mind emberek voltak egykor, és nincs másfajta szellemi teremtmény sem a mennyben, sem a pokolban, sem a földön."
Ezt nem tudom honnan vetted, a Bibliából biztos nem, semmit nem ír ugyanis olyanról, hogy az bármelyik emberből angyallá változott volna, hanem már az ember teremtésekor, és az után is úgy beszél az angyalokról, mint létező teremtmények, amelyek Isten szolgálatában állnak, mint hatalmas erejűek. Ráadásul az Ádámék bűnbe vitele is egy angyal műve, ama ősi kígyóé, aki a sátán. (tehát nem lehetett ő is ember, amikor még csak egy emberpár lett teremtve.)
>"Óriási tévedésben vagy, és abban is maradsz, amíg Swedenborgot, Krisztusnak a mai történelmi kor számára küldött, tanítóját megveted." - Azért kéne elfogadnom, mert te bele vagy esve? Vedd észere magad, csak te jössz ezzel az emberrel... ahelyett hogy te is az Írással és Krisztussal jönnél. Ez nekem egyértelmű jel. Amúgy nem vetem én meg, hanem hamis tanítónak, hamis küldöttnek tartom. (nem hasra-ütésre, hanem azokból amit eddig tudok róla, és csak ront a helyzetén, hogy van egy ember aki reklámozza, aki szócsöve) Ez nem a megvetés jele, hanem így vélekedek. (A Jelenésekben Krisztus megdicséri azokat, akik megpróbálták a hamis küldötteket, hamis apostolokat és hamisságukat észreveszik) Krisztus egyértelműen mondja, hogy sokan jönnek majd az ő nevében, sokakat elhitetnek, ilyenek várhatóak. Ez is jel, hogy te emberrel jössz, és nem A Küldöttel, Jézus Krisztussal. Ilyen látomások után indulók is, mint ez a Swedenborg, akik hatalmas irodalmakat irkáltak, akik bölcselkedésükkel akarják a pálmát elvenni a Krisztusiaktól. (Pál egyértelműen mondja ezt, amikor szól erről a Kol. levélben Kol 2,18) Nem új ez, sokan jönnek emberek nevében, (Mohamed, E.G.W, Sw., Német Sándor, stb,. Ez már Pál idejében is elkezdőzött: "én Pálé", "én Apollósé", tiszta emberi, óemberi dolog ez) emberekkel.
"Ebből világos, hogy az Isten fiai, mind a földi, halandó emberek közül kerülnek ki, és nem valami egyéb teremtmények!" - Van más lehetőség is ha szorosan vesszük, azt mondja a rész, hogy Isten az angyalokat is megítéli, és lehet ítéletük, hogy meghalnak, mint a halandók, mint a közemberek, hogy bár Isten fiai, istenek, meghalnak mint az ember. (tehát ahhoz hasonlóan, ha pedig valami ahhoz hasonló, a viszonítás pont azért van, mert eredetileg nem az, de mégis ahhoz hasonlóan jár)
Az írásból egyértelmű, hogy vannak Istennek angyalai, akiket Isten fiainak nevez, hatalmas erejűek Zsolt 103,20, pl. név szerint is ismerünk ilyeneket, Gábrielt, aki az Isten előtt áll. Lk 1,19, vagy Mihályt. Júd 1,9
Szóval kár ezt tagadni, hogy Isten fiai, Isten angyalai léteznek, és nem emberek, nem emberi lények, ezt ugyan hiába próbálod elhomályosítani. Ez egyértelműen írva van. Ezek bizony nem emberek, nem földi emberek, te csak ne próbáld az egyenes kijelentéseket homályosítani!
4. Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki. 5. Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog. 6. Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan: 7. Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.(Ebből világos, hogy az Isten fiai, mind a földi, halandó emberek közül kerülnek ki, és nem valami egyéb teremtmények!) 8. Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek. (Zsolt 82.)
Óriási tévedésben vagy, és abban is maradsz, amíg Swedenborgot, Krisztusnak a mai történelmi kor számára küldött, tanítóját megveted.
Az Úr rajta keresztül kijelentette, hogy Ádám, nem úgy az első ember, ahogyan azt ma gondoljátok.
Hanem Isten első földi egyházának a neve Ádám. Így az első lelki gondolkozásó emberek csoportja, azaz az első Isten fiai, akik isten munkatársai is voltak egyben, mint az ma is van:
"1Kor 3,9 Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok."
Ahogyan mi munkatársai vagyunk az Úrnak egymás újjáteremtésében, úgy voltak ők is munkatársak ebben, és nem a fizikális világ teremtésében. Úgy a mennyei angyalok, mint a sátán angyalai, mind emberek voltak egykor, és nincs másfajta szellemi teremtmény sem a mennyben, sem a pokolban, sem a földön. Még Isten is emberré lett!
A csillagok azok, akik másokat igazságra vezetnek, és ebben munkálkodnak örömmel és vigadoznak, amint látják a föld, azaz az Isten népének kialakulását. A föld a tengerből, azaz az álhatatlan istentelenség tengeréből emelkedik ki. Krisztusra a testben megjelent Istenre, mint minden mást összetörő éles szegletkőre alapozva:
"Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! 5. Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt?
6. Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét;
7. Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?"(Jób. 38:4)
A hajnalcsillagok azok akiknek az igaz mennyei tan, vagy hajnalcsillag, aki az Ige, és aki a Krisztus, először gyúl fel a szívükben:
"És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben;"(2Pt 1,19)
... Én Jézus küldöttem az én angyalomat (a mi esetünkben itt, mint angyalra, nyugodtan gondolhatsz Swedenborgra), hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnalicsillag."(Jel 22,16)
Az Igaz mennyei tanról, mint isteni bölcseségről, még idézek egy Igét, amely hét oszlopnak mutatja, amely csak akkor érthető, ha az ember végigmegy az újjászületés hét idején, mint Isten megigazító iskoláján, vagy mértékén, vagy mérőzsinórján Krisztus után. Azaz bölcsességének tartópilléreit Krisztusra bocsátotta. Aki ki, vagy levágja a hétfejű fenevad fejeit a "hét oszlop nyakáról", ami az igaz istenismeret ellen meredezett bennünk, de mementóként, "bölcsességül lőn" a továbbiakban számunkra:
"Bölcseség megépítette az ő házát, annak hét oszlopát kivágván."(Péld 9,1)
>"Ezzel teljesen embernek állítod, mint olyat, aki között és mi közöttünk semmi különbség sincs!"
Krisztusnak arról a korszakáról írtam, amikor még nem küldetett el Isten mellől (és nem született tőle ama "ma" napján).
Az Isten fiairól meg, szerintem tudakozódj, mielőtt írsz! Az Isten fiai éppen hogy nem emberekre érti elsősorban az Írás. Persze Ádámra is mondja valahol hogy Isten fia (nemzettségtábla szerint is az), de én nem az embertől, sem Ádámról szóltam, mint Isten fiai, mint az elohim, hanem Isten szellemi fiaira, akii már a teremtéskor is ott voltak:
Jób. 38:4. Hol voltál, mikor a földnek alapot vetettem? Mondd meg, ha tudsz valami okosat! 5. Ki határozta meg mértékeit, ugyan tudod-é; avagy ki húzta el felette a mérő zsinórt? 6. Mire bocsátották le oszlopait, avagy ki vetette fel szegeletkövét; 7. Mikor együtt örvendezének a hajnalcsillagok, és Istennek minden fiai vigadozának?
Még ember nem is volt megteremtve, sőt a föld sem, és az Isten fiai, a hajnalcsillagok vigadoztak és örvendeztek a mindenható Isten alkotásának. Nem lehettek emberek ezek a fiak, mikor a föld, az emberek éppen akkor teremtettek.
"Ja, és senki nem állította, hogy Jézus ne lett volna több mint egy ember, csak nem vonunk egyenlőségjelet aközött, aki őt bűnné tette értünk."
Feltűnt, hogy Jézust isten fiai között említed az 1884-es hozzázólásodban:
"Mondom, Krisztus földi hústestben való születése előtt is létezett, mint szellemi lény, mint Isten fiai és ebből lett megüresítve, ez elég nagy különbség."
Ezzel teljesen embernek állítod, mint olyat, aki között és mi közöttünk semmi különbség sincs!
Ugyanis az Isten fiai, vagy "istenek", azok mi vagyunk a Krisztus teste, vagy más megfogalmazásban az Istennek gyülekezete. Ebbe beletartoznak azok is akik Jézus előtt éltek a földön és istent keresték, és akik Krisztus feltámadásakor hozzá csatlakozhattak, mint akiben reménykedtek, és kihozta őket a világosságra, a sötét tömlöcökből, vagyis emberi tévelygéseikböl.
Az Isten egyszülött fia pedig a fej, Azaz a testé lett Isten, a Jézus Krisztus.
Az Isten, és az "Istenek" között soha sem lehet egyenlőség jelet tenni, mert az Örökkévaló Szent Istennek a teremtetlen lelke, az a sajátja, míg az "Istenekben", Isten lelke befogadott lélek, a maguk teremtett, azaz gonosz, és hamis lelkük mellé, amely folyamatosan tisztít, és formál Isten képére, és hasonlatosságára, azaz elvezet minden igazságra.
1. Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között. 2. Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét (hamis tanítók személyét)? Szela. ("Szela" indulatot fejez ki, nyomatékkal: Itt azt, hog fujj !!!!!) 3. Ítéljetek a szegénynek (Itt leki szegénynek, aki sóvárogja az Igazság megértését (ivás), és magáévá tevését (evés). Lásd: Az Úrvacsora szimbólumát, amelyben magunkhoz vesszük Jézus megigazító életvitelét, amely életvitel igaz volt=lelki ital, vagy bor, és jó= lelki eledel, vagy mennyei kenyér.) és árvának (akit igazságot keres, és ezért magára marad.); a nyomorultnak és elnyomottnak (azoknak akiket elnyomnak a beadott hamis evangéliumok) adjatok igazságot! 4. Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki. 5. Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog. 6. Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan: 7. Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember. 8. Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek. (Zsolt 82.)
Legyen még egy dolog, hogy megértsük: Isten Lelke, Jézus Szelleme, az Úr jelenléte, imádkozás, Atyánkkal való kapcsolat nélkül semmik, üresek, újból vétkezők, olyan kivágott fák vagyunk, akiknek életébe a vadhajtások ismét automatikusan növekedésnek indulnak. (talaj, föld, test vagyunk, melyet állandóan gondozni, metszeni, öntözni, szántani kell)
Róm. 8,2 Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Róm. 8,10 Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért. Róm. 8,18 Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. Róm. 8,21 Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára. Róm. 8,28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak. Róm. 8,37 De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett
Amit írtál szép elmélet marad, hogyha nem ültetjük mindezeket át a gyakorlatba!!!
"Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne."
A mondat mindkét része fontos: Krisztus bűnt nem ismert (tehát Amet elmélete, hogy Krisztusnak az anyjától örökölt bűnös természetét kellett legyőznie hamis, mivel Krisztus bűnt nem ismert, nem úgy mint mi, akik ismertünk), és az Isten bűnné tette (ez jelenti azt, hogy A bűnt testben megbüntette az Isten a kereszten), hogy az Isten igazsága legyünk (egyház, a hit által) a Krisztusban. Tehát itt jön az, hogy Krisztus váltság, mivel a mi bűneinknek a büntetését helyettünk bevállalta, és elszenvedte a bűntetést, a törvényszegéseink miatti halált, mert a bűn zsoldja halál.
A büntetést vette magára Krisztus, azaz az bűn miatt átkot, de az nem egyenlő azzal, hogy bűnössé lett, vagy hogy "be lett olvtva bűnnel".
Ja, és érdemes az egészet egyben olvasni, több fordításban fordításban, amit idéztél:
Csia.
Így hát, ha valaki a Krisztusban van, új teremtés, a régiek elmúltak, íme új állt elő De mindez Istenből támadt, aki a Krisztuson keresztül minket magával kibékített és a kibékítés szolgálatát ránk bízta. Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kibékítette, amikor nem számította fel nekik az eleséseket, sõt belénk helyezte a kibékítés igéjét. A Krisztus helyett járunk tehát követségben, mintha Isten kérlelne titeket rajtunk keresztül, a Krisztus helyett kérlelünk titeket: Béküljetek ki Istennel! Azt, aki vétket nem ismert, helyettünk vétekké tette, hogy benne Isten igazságosságává legyünk.
Károli, talán érthetőbb:
17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.
És ez egyből rávilágít arra, hogy Isten és Krisztus nem ugyanaz, mivel Isten a Krisztust (őt) tette bűnné az Isten, hogy általa magával megbékéltesse a világot, nem pedig magát tette bűnné (szerintetek bűnössé) hogy magával megbékéltesse a világot. Ja, és senki nem állította, hogy Jézus ne lett volna több mint egy ember, csak nem vonunk egyenlőségjelet aközött, aki őt bűnné tette értünk.
''vette magára'' - kiitta a pohárt, tehát testébe került, ami ellen véres verejtéket izzadott a kertben. Nos, te ezt nem tetted volna meg értem, mert nem szeretsz ilyen mértékben! Talán 5 percet sem áldoznál rám, de én se rád imáimba. Jézus több volt mint ember!!!
2Kor 5,19
Isten volt a Felkentben, amikor a
világot magával kibékítette,
amikor nem számította fel nekik
az eleséseket, sőt belénk
helyezte a kibékítés igéjét.
Krisztus nem lett beoltva semmilyen bűnnel. Ezt honnan szedted??
A betegség a mi bűneink következménye, amit ő szenvedett el helyettünk, de ettől nem lett ő maga bűnnel beoltott, hanem a büntetést (átkot) vette magára, ami jogosan minket (és nem őt) érte volna.
Jézus beoltattatott a bűnnel, és beteggé lett, hogy mi meggyógyulhassunk abból. Véres verejtéke, a kereszt elszenvedése eredményt hozott. Elvégezte feladatát. Megérinthetővé vált. (közvetlenül feltámadása után, a sírnál, még nem volt megérinthető...)
Vére, mint ellenanyag, Lelke, mint erő, segítségünkre van harcos tusakodásainkban.
Róm. 8,13
Mert, ha test szerint éltek,
meghaltok; de ha a test
cselekedeteit a lélekkel
megöldökölitek, éltek.
Csak ugye azt hagyod ki, hogy a megelőző törvényszegéseket (bűnöket) az Isten a Fiának áldozatáért bocsátotta meg, és így a megbékélést Istennel Jézus a vére árán szerezte meg számunkra. EZ a váltság, és nem csak értünk, hanem helyettünk is (megrontatott a mi törvényszegésünkért, azaz szenvedett a mi vétkünkért, helyettünk), hiszen minket, akik hiszünk a korábbi elesésekért már nem ér ítélet (az átok, amit mond, hogy a törvény átkától váltott meg, testében felvitte a fára), azok meg vannak bocsátva, annak aki megtér Istenhez, és követi Krisztust. A újonnan születés meg onnan kezdődik, hogy valaki hisz, és bemerítkezik, megtért és korábbi bűnei megbocsáttatnak, és követi Isten akaratát, és meghal a régi életmódjának..., de nem lehet az elsőt, (az áldozatot, és az Istentől való bocsánatot, ami Krisztus vére árán van) helyettesíteni az utóbbival, tehát a bűn legyőzése igenis Krisztus keresztfán való (fizikai) halála, vére szerezte meg az egész világnak, nem az, hogy legyőzte magában a bűnt. (ami neki nem volt, lévén tökéletes, a bűnösöktől elválasztott, megkísértetve nem esett el, szájában nem találtatott álnokság, aki egészen betöltötte a törvényt, nem úgy mint mi, stb. stb. )
Megnéztem, és Csia ebben a versben a ''helyette'' kifejezést alkalmazza:
Mert azt, a ki bűnt nem ismert,
bűnné tette értünk, hogy mi
Isten igazsága legyünk ő benne.
Hitem szerint Jézus a Getsemáné kertjében kiitta a bűn poharát - bűnné lett - majd továbblépve ezt felvitte a fára. Közben szenvedett, és meghalt. A kert és a megdicsőülés között történt a csoda! A magára vett bűn legyőzettetett. Minden bűn! Nekünk, akik az Ő vérét kérjük életünkre, mindenre erőnk van Általa. Nem kell már bűnben élnünk!
A megváltás a testben megjelent Isten, nélkül lehetetlen lett volna.
A megváltás abban áll, hogy megtörte a lelki halál, azaz a bűn uralmát először maga fölött, az újjászületése által, és megtörte a követőiben, akik az ő példáját követve újászületnek.
Akkor ráhibáztam, te tagadod a megváltást, hogy Krisztus fán való halála elegendő áldozat Istennél, hogy a megbékélést és a bűneink bocsánatát Krisztus szerezte meg a fán (fizikai) való halálával, hogy Krisztus halála árán történt, amint Péter apostol mondja, hogy nem aranyon és ezüstön váltattunk meg atyáinktól (és nem az álalad emlegetett anyáikntól) örökölt hiábavaló életmódunból, hamem drága véren mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén, a Krisztusén.
13. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ: 14. Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.
13. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, 14. Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;
7. És ha Atyának hívjátok őt, a ki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét: 18. Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; 19. Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:
Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.
....
Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, 15. És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.
"Jézus azonban így felelt: „Amíg le nem vetettem ezt a hústestet, semmit sem tudok közölni veletek.” Miután azonban szenvedett és feltámadott, rátekintettek, és nem merték őt megkérdezni az összes apostolok, mivel a külalakja nem olyan volt, amilyen korábban volt, hanem kinyilatkoztatta istenségének teljességét."
"Ez a tanítás Krisztus kereszten, értünk való váltság halálát veszi semmibe, teszi talomba, holmi bűnnek meghalássá degradálva."
Má pödzi !!!!
Ugyanis a fa kereszt, csak az utolsó, egyben legnagyobb megkísértését jelentette Jézusnak, a mindennapi, bűn ellen önként felvett keresztjei közt, és nem a megváltás céleszközét! Csak egy kicsit kellett volna mellébeszélnie, megtagadva, hogy ő a testben megjelent Isten, azaz a Krisztus, és egyből megúszhatta volna a kínhalált. De ő hűségesvolt önmagához, azaz az Igazsághoz mindhalálig.
A fa keresztje egy szimbóluma annak az egész életen át tartó, a bűn által megrontott emberből szentté való újjászületésének, amely a latrok közül magáévá emeli az okos szüzeket, akik a meggyalázott Igazságot is előbb utóbb felismerik, megvallják, és kívánnak azzal lenni.
Mert eleinte mindkét lator szidalmazta, de az egyik abbahagyta a szidalmat, és megfedte a társát. Ez a szidalmazás a mai nyelvre lefordítva, a hamis vallásos tanokat jelentik, amik megcsúfolják az Igazságot, látva, hogy már senki sem áll mellette, hát amikor már az utolsókat rúgják, azt is bele!
Hamis megváltás tanokat szőve a fa kereszt köré, mintha Jézus helyettük is újjászületett volna, mondván: Miattunk, érettünk, és helyettünk. Csak a miattunk, és az érettünk az igaz, a helyettünk az nem!
Senki helyett nem vállalta a "mindennapi áldozat" azaz Krisztus a mindennapi keresztet, hanem arra hívta követőit, hogy vegyék fel azt, hozzá hasonlóan, magukat megtagadva, ha országának részesei akarnak lenni. Csak ezen a módon szabadulhat meg mindenki valóságosan a bűneitől.
Isten amikor felvette magára a bűn testét, ezzel megrontotta a szentségét, és "úgy találtatott mint ember" lásd: "elhányattatott az ő szentségének helye (Dn 8,11)
Az egész Szentírás Krisztusról szól, és az ő testéről, Így Dániel könyve is! (persze szimbólumokban)
Ő a fej, így részese a test minden kínjának, és bajának. lásd: "És azÍgetestté lett és lakozék mi (latrok) közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal."(Jn 1,14)
A test, mint hatalomra törő király, vagy kicsiny szarv, van ábrázolva Dánielnél, ami felnő, a seregnek fejedelméig, azaz a "testté lett Istenig" is, és erejénél fogva (Lásd: "Kicsoda szabadíthat meg e halálnak testétől.") elveszi tőle a mindennapi áldozat készségét, így elhányja a szentségének a helyét. Vagyis az Istent is a "bűnösök közé számlálva" megalázza. Ezért kellett Jézusnak magát megalázni, úgymond Isten előtt.
Mert a teste gondolatai őt is megkörnyékezték, vagyis kisértették. Lásd a pusztába való megkisértését. Mert a puszta az ürességet, vagyis a bűnt jelenti. Ha nem is követte el a konkrét bűnt, de már, mint tudjuk a bűnös gondolatot, így a saját bűnös gondolatait is bűnnek tartotta, amit a kisértő sátán, és a fenevadakkal való együttléte jelent a pusztában, ahol nem csak a neki szolgáló angyalokkal volt együtt, hanem ezekkel is:
"Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nemisteheti."(Rm 8,7)
A pusztában lévő állapota, szenvedést jelentett a számára is, sőt a sátán, azaz a bűnös gondolatok, csak egy időre távoztak el tőle, mint írva van, ezek miatt vétkesnek tartotta magát. Ezért volt, hogy Keresztelő János felhívására megkeresztelkedett a bűnök bocsánatára.
A vétek miatt seregestől támadta, a bűn: Lásd:
"Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt."(Zsid 4,15)
A "kivéve a bűnt" azt jelenti, hogy amikor felfedezett a tagjaiban valamely emberi ágán öröklött bűnt, addig nem nyugodott, míg ki nem írtotta magából. A bűn szeretetével nem volt kisérthető, így mondták el ennek jelentését Swedenborgnak a mennyben (http://swedenborg.fw.hu)
A bűnre való hajlam, az anyjától örökölt emberi része miatt része volt, és ez megalázta. (lásd: földre vetette az igazságot, és megtaposta) Nem tartotta magát jónak, amikor valaki jónak nevezte. A testnek úgymond jó szerencséje volt nála, de csak egy ideig, mert az igaz lelke által, letörte annak hatalmát, azaz "kéz nélkül rontatottmeg".
Amikor jött az utolsó megkisértése, akkorra, már nem volt nála semmije.
Az alábbi idézet, nem csak Krisztusról szól, hanem rólunk az ő testületéről is. Sőt, a test minden egyes tagjának újjászületése körüli dolgairól, kiváltképpen annak utolsó idejéről. Ha csak "régi történelemi dolgokról" szólna Dániel könyve, nem lenne odaírva, hogy:
"És oda jöve, a hol én állék, és a mint jöve, megrettenék és orczámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó időre szól ez a látomás."(Dn 8,17)
Tehát az idézet a fentiekhez:
9. ... egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre (a /jó/jó meleg/dél, és az Igaz/világosság feljötte/napkelet ellen) és a kívánatos föld felé (Isten népe, vagy országa ellen). 10. És megnöve mind az ég seregéig (Krisztus testéig); és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból (csillagok: az igazság hirdetői), és azokat megtapodá. 11. És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének helye. 12. És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van...
17. ...és a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg. (Dán 8)
