"Az Office of Global Access (OGA) – a CIA egyik szárnya – 2003 óta központi szerepet játszik az idegen űrhajók begyűjtésében – állítja több forrás is. Eddig legalább kilenc „nem emberi járművet” talált meg az Egyesült Államok kormánya világszerte, melyekből néhány tönkrement ugyan, de kettő teljesen sértetlenül került elő.
Évtizedeken át a CIA egyik szárnya, az Office of Global Access (OGA) szervezte meg állítólag a lezuhant UFO-k visszakeresését világszerte, amint azt több névtelen forrás közölte a Daily Mail-lel. Ezek a bennfentesek azt állítják, hogy az Egyesült Államok kormányának az OGA közreműködésével 2003 óta legalább kilenc „nem emberi járművet” sikerült visszaszereznie, amelyek közül néhány megsérült ugyan a zuhanás következtében, kettő viszont teljesen sértetlenül került elő.
Az állítólagos UFO-kereső küldetéseket ismerő források szerint az OGA, amely a CIA Tudományos és Technológiai Igazgatóságának része, valamiféle rendszert alkalmaz az álcázott UFO-k észlelésére.
Az elmondások alapján az OGA ezt követően különleges katonai egységeket küld a lezuhant vagy leszállt járművek begyűjtésére. A korlátozott globális területekhez való hozzáférésről ismert OGA a bennfentesek szerint nemcsak a hagyományos küldetéseket irányította (pl. lezuhant műholdak, katonai eszközök visszaszerzése), hanem az UFO-k titkos visszaszerzését is, majd ez utóbbiakat gyorsan áthelyezte a hadseregtől magánkézbe a titoktartás érdekében. Mivel ez utóbbi szervezeteket nem kötelezik a törvények a részletes dokumentálásra.
Chuck Schumer, a szenátusi többség vezetője törvényjavaslatot terjesztett elő, amelyet később el is fogadtak, és amely lehetővé teszi „ismeretlen eredetű, visszanyert technológiák és a nem emberi intelligencia biológiai bizonyítékainak” nyilvánosságra hozatalát. OGA
2016 decemberében a National Archives and Records Administration (NARA) által közzétett dokumentumokból kiderült, hogy a Globális hozzáférési Hivatal (OGA) a CIA 56 irodájának egyike. Az OGA főnöke és helyettese a teljes hírszerző ügynökség 286 igazgatói szintű tisztviselője közül kettő. A CIA által 2015 októberében közzétett besorolatlan szervezeti diagram az ügynökség „Tudomány és technológia” szárnyán belüli kilenc iroda közé sorolta az OGA-t.
Jeffrey Richelson, a néhai CIA-szakértő az ügynökségről szóló, 2016-os könyvében azt írta, hogy az OGA 2003-ban indult. Richelson idézte a CIA leírását, amely az OGA-t olyan entitásként jellemezte, amelynek célja, hogy “egyesítse az elemzést, a technológiát és a szakmaiságot, hogy a legnehezebb célpontokat támadják, és világszintű begyűjtőképességet biztosítsanak”.
Ez utóbbi furán hangzó kitétel, tehát a globális “begyűjtőképesség” arra utal, hogy az OGA onnan is képes eszközöket visszaszerezni, ahová Amerika hivatalosan nem is juthatna el – például az ellenséges vonalak mögül. A különleges erők szerepe
A Daily Mail-nek nyilatkozó két forrás szerint ezen cél biztosítása érdekében az OGA együttműködik a különleges műveleti erőkkel, köztük a SEAL csapatokkal vagy a Delta Force-szal, amelyek a Pentagon Közös Különleges Műveleti Parancsnoksága (JSOC) alatt működnek, valamint olyan nukleáris fegyverekkel foglalkozó szakértőkkel, mint a Nukleáris Vészhelyzeti Támogatási Csoport (NEST) a lezuhant vagy leszállt azonosítatlan vízi járművek visszaszerzése érdekében. Egy forrás azonban, aki ismeri a Kongresszusnak készült, az állítólagos UFO-visszaszerzésekkel kapcsolatos összefoglalókat, azt állította, hogy a NEST nem vett részt ezekben a műveletekben, amely állítást az ügynökség szóvivője is megerősített.
A Daily Mail kérdésére válaszolva a JSOC szóvivője írásos nyilatkozatot adott, amelyben kijelentette:
“Nincs semmim az Ön számára ezzel kapcsolatban.”
A SEAL-csapat egy korábbi tagja azonban elismerte a lapnak, hogy részt vett a CIA által koordinált, nagy értékű ellenséges fegyverek visszaszerzésére irányuló hadműveletekben, és megjegyezte, hogy a bajtársai részt vettek olyan küldetésekben, amelyek során látszólagosan nagyon fejlett technológiát kerestek – amely ugyanakkor nem feltétlenül földönkívüli technológia volt.
Az ex-SEAL operátor megerősítette a Daily Mail-nek, hogy a CIA által irányított, fontos technológiák visszaszerzésére irányuló küldetések a különleges erők bevetésével “biztosan történnek”. Ez önmagában természetesen nem jelenti, hogy ilyen műveletek során valóban begyűjtöttek volna nem emberi technológiát is.
Mi történik a roncsokkal?
A bennfentesek szerint az UAP-ok roncsai vagy anyagi maradványainak a begyűjtését követően a CIA-iroda gyakran átadja azokat elemzés céljából űrrepülési magánvállalkozóknak. Ez a lépés lehetővé teszi, hogy az anyag kikerüljön a szigorú kormányzati ellenőrzések alól, és ehelyett részesüljön az üzleti titkokat megillető védelemből.
Amint az egyik forrás, aki ennek kapcsán részleteket is megosztott a Kongresszussal, a Daily Mail-nek kifejtette:
“A CIA a portfóliómenedzser vagy tulajdonosa az UAP begyűjtési műveleteknek.”
A roncsokkal két dolog történhet a nyilatkozatok szerint: ha tartalmaznak radioizotópokat, akkor az Energiaügyi Minisztérium Nemzeti Laboratóriuma vizsgálja ezeket, ha nem, illetve amennyiben épségben maradt járművekről van szó, úgy ezek a repülőgép-védelmi ipar vállalataihoz kerülnek.
Számos forrás beszélt arról is, hogy az ezekben a programokban részt vevő személyek nem biztos, hogy tudatában vannak annak, hogy nem emberi eszközökkel foglalkoznak, tekintettel a fokozott biztonsági intézkedésekre és az információk e szigorúan titkosított kezdeményezéseken belüli felosztására.
Miért nem tud senki semmit?
Ha mindez igaz, úgy azért ismerik csak relatíve kevesen ezeket a programokat, mert egyrészt ezek gyorsan kikerülnek az állami fennhatóság alól, másrészt olyan szinten felosztják a munkafázisokat, hogy az ezt elemző szakemberek mindegyike sem tudja feltétlen, hogy min is dolgozik éppen. Mindez pedig kiegészül – pontosabban erre épül rá egy példátlan mértékű titoktartás.
Ez utóbbira példa, hogy 2021-ben a szenátusi többség néhai vezetője, Harry Reid elomondta a New Yorker-nek, hogy a Lockheed Martin, a vezető védelmi vállalat azon magánvállalkozók közé tartozik, akikre potenciálisan földönkívüli roncsokat bíztak.
Reid, az úgynevezett „Gang of Eight” tagja – ami magyarul kábé nyolcak bandáját jelenti, de ez nem egy Tarantino-film gonosztevőire vonatkozik, hanem a vezető törvényhozók olyan válogatott csoportjára, akik hozzáférnek a rendkívül bizalmas információkhoz, amelyek túl érzékenyek ahhoz, hogy akár a Kongresszusban széles körben ismerjék őket. Reid pedig azt az információt hozta nyilvánosságra, hogy évtizedek óta tudomása van arról, hogy a Lockheed birtokában vannak ilyen visszaszerzett anyagoknak.
Befolyásos pozíciója ellenére azonban még Reid is akadályokba ütközött az állítólagos programok kapcsán. Ahogy a magazinnak elmagyarázta:
“Emlékszem, megpróbáltam megszerezni a Pentagon titkos engedélyét, hogy elmenjek megnézni a dolgokat. Ezt nem helyeselték.”
Magyarán nyolcak bandája ide vagy oda, a magánvállalatok titkaihoz még Reid sem fért hozzá.
Hol tart az UFO-törvény?
A szenátus vezetője, Schumer támogatott tehát egy olyan törvényjavaslatot, amely egy elnöki szintű jogosítványokkal rendelkező felülvizsgálati testület létrehozásáról szól, amelynek célja az Egyesült Államok kormánya által birtokolt nem emberi járművek vagy akár biolgiai anyagok feltárása és akár titoktartáson kívül helyezése.
A törvény megkövetelné minden kormányzati szervtől, hogy átadja az „ismeretlen eredetű technológiák és a nem emberi intelligencia biológiai bizonyítékait” egy szakértői testületnek, amely ezután dönthet úgy, hogy nyilvánosságra hozza az információkat.
A Szenátus már megszavazta Schumer törvényjavaslatát, ha pedig ezt a Képviselőház is elfogadja, úgy mindez a 2024-es évi katonai kiadásokról szóló törvény módosításaként hatályba lép.
A NewsNation értesülései szerint viszont akadnak pletykák, melyek alapján már most folyik ennek a tövénynek a jelentős felhígitása – különös tekintettel arra, hogy minden NHI-technológiát és biológia mintát, amely magánszervezetekhez került, át kell adni az amerikai kormánynak. Az NHI a tervezetben a Non-human intelligence – vagyis a nem emberi intelligencia rövidítése.
Annak ellenére, hogy a tervezet nagyon erős kétpárti támogatást élvez, vele szemben az ellenállást jelenleg Michael Turner republikánus politikus vezeti. A NewsNation ennek kapcsán röviden meg is szólaltatta a politikust, aki szerint a tervezet el fog bukni, de azt tagadta, hogy ő aktívan ezen tervezet ellen dolgozna – szerinte csak egyszerűen rosszul fogalmazták meg az egészet.
Mások szerint a tervezetnek lesz egy szenátusi és egy képviselőházi változata, és a végleges változat e kettő elegyéből születik majd meg."
"Az elképzelt földönkívülieket nagyon sokáig pici, nagy szemű, zöld, esetenként talán szürke lényekként ábrázolták, már az ufóőrület hajnalán, a roswelli incidens után közvetlenül is. Egyes kutatók szerint ez az elképzelés egészen a 12. századig vezethető vissza, és eredetileg semmi köze nincs a földönkívüliekhez, sokkal inkább egy brit népmeséhez.
Az úgynevezett woolpiti zöld gyerekek meséje Anglia 12. századi, Anarchia néven emlegetett időszakára vezethető vissza, amikor I. Henrik lánya, Matild és Blois-i István versengtek a trónért. Ebben az időben Woolpit, a nevét a farkascsapdáiról kapó suffolki település, arról vált híressé, hogy 1150-ben a csapdák mellett a helyiek két zöld bőrű, idegen nyelven beszélő gyerekre bukkantak, akik zavartnak és ijedtnek látszottak.
Ralph of Coggeshall akkori írásai szerint a gyerekeket később Sir Richard de Calne közeli házába vitték, aki étellel kínálta őket, de egyszer sem fogadták el. Néhány napig éhen maradtak, majd a kertben véletlenül zöldbabra bukkantak, amit megettek, egyenesen a földből.
A mese szerint a gyerekek évekig a férfival maradtak, ő pedig lassan hozzászoktatta őket a többi ételhez is, ezzel egy időben azonban a bőrük folyamatosan veszített a zöld színéből. De Calne lassacskán angolul beszélni is megtanította a fiatalokat, akik elmondták, hogy Szent Martin földjéről érkeztek, és nem tudják, hogyan kerültek Woolpitbe, csak annyit, hogy furcsa hangot hallottak, majd a falu mellett találták magukat.
A legvalószínűbb magyarázat, hogy a woolpiti gyerekek olyan flamand bevándorlók gyerekei voltak, akiket István vagy talán II. Henrik király ölt meg. A gyerekek elveszve, összezavarodva és szüleik nélkül kerülhettek Woolpitbe, ahol eleinte csak anyanyelvükön, flamand nyelven beszéltek. A bőrük akár az alultápláltságtól is bezöldülhetett.
Az Encyclopedia of Science Fiction szerint a „kis zöld ember” terminológiát akár a tündérek leírására is használhatták régen, de szélesebb körben most már a tudományos-fantasztikus területen a földönkívülieket jelölik vele, eleinte főleg a marslakókat, hiszen az újságokban ezt népszerűsítették az 1940–1950-es években. A kifejezés viszont már Matthew Lewis The Little Green Man: A German Story (A kis zöld ember: Egy német történet) című, 1801-ben megjelent költeményében is gyakran megjelenik, aminek kis zöld embere egy nemkívánatos, valószínűleg természetfeletti betolakodó. A kifejezést a manókra is alkalmazták korábban, Caesar Otway Sketches in Ireland(Vázlatok Írországban) című, 1827-ben megjelenő könyvében is így szerepelnek.
Egy korai kis zöld földönkívüli megjelenik Charles Battell Loomis Green Boy from ’Hurrah’ (Zöld kisfiú Hurrah-ról) című, 1899-es történetében, ami – talán nem meglepő – egy zöld kisfiúról szól, aki a Harrah bolygóról érkezett. De a tudományos-fantasztikus művekben a zöld emberkék jöttek már a Holdról, a Marsról és a Vénuszról is. G. Herb Palin 1907-ben megjelenő történetében már „tíz kicsi zöld emberről” ír, akik a Holdról jöttek, és zöld, bár korántsem kicsi emberek jelennek meg Edgar Rice Burroughs A Mars hercegnője című művében is.
Fredric Brown népszerű tudományos-fantasztikus regénye, az 1955-ös Martians, Go Home (Marslakók, mars haza) megerősítette a kicsi, zöld bőrű idegen megszállók gondolatát, amik inkább irritálók, mint veszélyesek. Brown kis zöld emberei ahelyett, hogy halálos csatákat vívtak volna a földiekkel a globális uralomért, inkább bosszantó és kínos csínyekkel idegesítették az embereket. Orson Welles Világok harca című műve rádióadásának 1938. októberi megjelenése idejére a kifejezés már összeforrt a földönkívüliek ábrázolásával. A kis zöld lények a tévében végül 1965-ben debütáltak, a Flintstone család című rajzfilmben. A LiveScience által megszólaltatott popkulturális szakértő, Brooks Peck szerint a kis zöld lényeket az idők során azért kötöttük össze az ufókkal, hogy ne egy megfoghatatlan, fenyegető jelenségről beszéljünk, tudjuk őket humanizálni. Olyan szerepeket aggattunk rájuk, amik tükrözik az emberiség egyes aspektusait és azt, hogy kik vagyunk valójában.
A tudományos-fantasztikus könyvekben, filmekben, sorozatokban nemcsak ezek a zöld lények, hanem különféle más földönkívüli-ábrázolások is megjelennek, Peck szerint mindegyikből érdemes tanulnunk. „Néhányuk az emberiség egyik oldalát, viselkedését erősíti fel” – magyarázza. Ez lehet a bajkeverés és a csintalanság például, ahogy a Martians, Go Home kis zöld emberkéinél is látható. Más karakterek a gyermeki ártatlanságot és csodálatot testesítik meg, ilyen például E. T., aki nem tartozik ugyan a kis zöld lény kategóriájába, mégis jellegzetes ufóábrázolás. Mások az emberiség sötétebb oldalát képviselik: elég az Alien-filmsorozat könyörtelen lényeire vagy a Star Trek portyázó klingonjaira gondolni.
Érdekes, hogy a „kis zöld emberke” kifejezést azok, akiket saját bevallásuk szerint raboltak már el földönkívüliek, vagy láttak már ilyen lényeket, nagyon ritkán használják. Egy híres eset, amikor viszont igen, 1955. augusztus 21-én történt Kentucky délnyugati részén, Hopkinsville-ben: nyolc felnőtt és három gyerek jelentette a helyi rendőrőrsön, hogy furcsa, világító szemű, alacsony, zöld lényeket láttak a földjükön.
A „kis szürke humanoidok” viszont az Egyesült Államok összes földönkívüli emberrablásról szóló jelentésének 43 százalékáért, Ausztráliában pedig az elrablások 50 százalékáért felelnek. Kanadában az ilyen jelentések 90 százaléka szürke kisemberekről szól."
"A Lockheed Martin Skunk Works fejlesztőcége a 80. évfordulóját ünnepli, és ezen alkalomból egy olyan reklámanyagot tettek közzé, amelyben többek közt egy farokrész nélküli, emberes taktikai repülőgép-koncepciót is bemutatnak. Habár a hirdetés természetesen nem mutat be tikosítottnak minősített terveket, a feltevések szerint viszont az már látható, hogy a Lockheed milyen irányba indult el a Next Generation Air Dominance (NGAD) vadászgép kapcsán. A reklámban látható koncepció ugyanis több párhuzamot is mutat a korábbi, NGAD-hoz kapcsolódó posztokkal. A Lockheed Martin alá tartozó Skunk Works fejlesztőcég az adott korszak legmodernebb repülőgép terveiről híresült el. Most pedig a vállalat egy marketingkampánnyal emlékezik meg fennállása 80. évfordulójáról. A legújabb promóciós videóban egy farok nélküli, emberes taktikai sugárhajtású koncepciót is bemutatnak, amely illeszkedik a New Generation Air Dominance (NGAD) kezdeményezéshez, amely jelenleg a neves tervezőcég fókuszában áll, és Amerika következő generációs légifölény vadászgépe lesz – számol be róla a The War Zone. A videót lentebb lehet megnézni: Természetesen a Lockheed sem fog minősített terveket közzétenni egy ilyen online promóciós videón keresztül, ám a felvillantott koncepció mégis némi betekintést enged abba nagy vonalakban, hogy a cég miként képzeli el az NGAD-ot. Mint azt a The War Zone (WZ) megjegyzi, a dizájnban visszaköszönnek a korábbi, NGAD-dal kapcsolatos rejtélyes bejegyzések, többek közt egy júliusban közzétett vonalrajz is. A koncepció láttán épp ezért a WZ cikke summáza, hogy az eddigiek alapján mi sejthető az NGAD program jelen állásáról.
A jellegzetes „stinger” hátsórész az egyhajtóműves, 2D kipufogórendszerre utal, amely az F–22-re emlékeztet, de alsó ajakhosszabbítással rendelkezik. Ez a tervezési választás az alacsonyan bevethető repülőgépek jellemzőihez igazodik, mivel hatékonyan minimalizálja az infravörös jelet, és megkönnyíti a kipufogógáz aktív hűtését is. A tolóerő-vektorálás lehetséges beépítése (ami azonban nem biztos) alapján a fejlesztési cél az “extrém manőverezőképességen” is túlmutat.
A belső törzs domborulatai érdekes kérdéseket vetnek fel, akár stíluselemként, akár funkcionális módosításként szolgálnak a belső térfogat növelése érdekében a teljesítmény vagy a rejtett képességek veszélyeztetése nélkül. A renderelés jelentős eltérésre is utal – a hagyományos egypilótás konfiguráció helyett ugyanis nagyobb fülkerész látható, amely két fős legénység befogadására is alkalmas lehet. Annak ellenére tehát, hogy az NGAD az automatizálásra és a mesterséges intelligenciára helyezi a hangsúlyt, a személyzet második tagja aláhúzza e repülőgépek előrehaladott harckezelési csomópontokként betöltött szerepét. Magyarán a legénység második tagja valószínűleg elsősorban erre a rendszerek közötti kapcsolatra, adatmegosztásra és a taktikai, valamint stratégiai programok közötti egyűttműködésre koncentrálhat, tehát nem (kizárólag) egy tradicionális értelemben vett vadászpilótáról lehet szó.
Maga a fülke egyébként még a korábbi egypilótás konfigurációk esetén is hangsúlyozta a lopakodó és aerodinamikai hatékonyság iránti elkötelezettséget, és bár a mostani koncepció tiszta Star Wars, azért ez még messze nem biztos, hogy az NGAD végső megjelenése lesz – hiszen ez még tovább változhat a tervezés során.
A promóciós videó másik érdekessége egy UCAV-szerű (unmanned combat aerial vehicle/legénység nélküli harci légi jármű) eszköz feltűnése, amely arra utal, hogy a Lockheed az új generációs pilóta nélküli rendszerekben is komoly jövőt lát a következő generációs tervek kapcsán. A drónok „elosztott csapatára” helyezett hangsúly alapján ezen légi eszközök együttműködése fogja meghatározni a jövő harctereit.
A Skunk Works a Lockheed Martin Advanced Development Programs (ADP) hivatalos elnevezése, amely korábban Lockheed Advanced Development Projects néven volt ismert. A Skunk Works története a P-38 Lightning-gel kezdődött 1939-ben, amit a P-80 Shooting Star következett 1943-ban. A Skunk Works mérnökei később kifejlesztették az U-2-t, az SR-71 Blackbird-öt, az F-117 Nighthawk-ot, az F-22 Raptor-t és az F-35 Lightning II-t – ez utóbbit több ország légierejében használják."
"Több helyi lakos is a minnesotai Beltrami megyében az égen látható fényes villanásról és hangrobbanásról számolt be múlt héten hétfő este. A NASA és egy helyi asztrofizikus professzor egy repülőtéri felvételeken rögzített „vízszintesen” haladó objektumot vizsgál – a meteorit-szakértő szerint az objektum valószínűleg hűtőszekrény méretű, és nagy sebességgel haladt. Annak ellenére, hogy több elmélet is kering, továbbra sem világos, mi történt pontosan. A minnesotai Beltrami megyében egy 80 kilométeres körön belül több helyi lakos is arról számolt be, hogy a múlt héten fényvillanást láttak az éjszakai égbolton, amit erős “hangrobbanás” követett – számol be róla a Daily Mail. Az esemény kivizsgálására a NASA csillagásza és egy helyi asztrofizikus professzor vizsgálatot kezdeményezett. Az esetet három videó is megörökítette: az egyik egy nymore-i magánlakásból, a másik pedig a Bemidji regionális repülőtér kamerájával készült – ez utóbbi rögzítette a fényes villanást és a gyors csíkot. A NASA az utóbbi videót vizsgálta, amelyen egy vízszintesen haladó objektum látható az éjszakai égbolton.
Egy meteoritspecialista szerint a körülbelül hűtőgép méretű objektum 48-210 ezer km/h sebességgel hatolt a légkörbe. A Beltrami megyei katasztrófavédelem szerint azonban nem meteor okozhatta a jelenséget, mivel a hangrobbanás túl közel volt a talajhoz. Ha mégis meteor lett volna, annak becsapódása ilyen körülmények esetén jelentős károkat okozott volna – ami tehát szerencsére nem történt meg. Ezzel ért egyet Juan Cabanela, egy helyi fizikus, aki a Daily Mailnak úgy nyilatkozott, hogy a körülmények miatt szerinte sem metorról lehet szó – legalábbis nem egy átlagosról.
A lehetséges magyarázatok kapcsán több minden felmerült – prózai ok lehet, ami magyarázná azt is, hogy a robbanás miért hallatszott olyan közel a talajszinthez, hogy az elektromos hálózat egyik transzformátora robbant fel – a helyi szolgáltatók ugyanakkor nem számoltak be ilyen esetről. A repülőtéri felvételek kapcsán felmerült az is, hogy a különös fényjelenséget valójában egy, a kamera előtt nagyon közel elrepülő rovar okozhatta, ami a közeli reflektorfény miatt tűnt fényes objektumnak – eszerint tehát a videók nem feltétlen ugyanazt a jelenséget örökítették meg.
Craig Zlimen, a Minnesota Meteorites tulajdonosa szerint viszont a meteorit-hipotézist is korai lenne még elvetni – szerinte egyébként, ha tényleg meteor okozta a jelenséget, úgy ez az objektum rendkívül értékes lehet méghozzá nem csak tudományos szempontból, de jó öreg zöldhasúakban mérve is. Zlimen elmondása alapján ugyanis Minnesota teljes területén mindössze kilenc meteorit ismert, amelyek mérettől függően grammonként több ezer dollárt is érhetnek. Az elefánt a szobában az ilyen jelenségek kapcsán az UFO, földönkívüli és egyéb egzotikus magyarázat, ami miatt Mulder ügynök feltűnne a környéken. Ilyesmit azonban nem vizsgálnak, mivel a radarellenőrzések és a Meteorológiai Szolgálattal folytatott konzultációk alapján nincs bizonyíték légi objektumra, így a hatóságok inkább a szó szerint földi eredetű magyarázat felé hajlanak. A Bemidjitől nyugatra található „teljes égbolt kamera” (ez tehát az esetről készült harmadik felvétel) szintén nem észlelt egyetlen meteort sem, ami tehát azt a magyarázatot erősíti, hogy bármi is történt, az inkább valamiféle földi, semmint égi esemény lehetett."
Kíváló arra, hogy miképpen érdemes elemezni egy megfigyelést. Hogyan lehet kiszúrni, hogy milyen mindennapi magyarázat lehet egy-egy esetnél, illetve, hogy melyek azok a jellemzők, amik miatt gyanús lehet.
For all of human history, we've both hoped and feared the possibilities that would arise from "first contact" with aliens. However, despite much wishful thinking, no scientific evidence for their presence has ever appeared.
Harvard astronomer Avi Loeb has been claiming for years that alien space probes are flying throughout the galaxy, claims that one smashed into Earth in 2014, and believes he's found evidence for this on the seafloor.
However, Loeb is opining not only far beyond the limits of his own expertise, but well outside of what the data indicates. New research has shown these "spherules" aren't alien technology; they're coal ash from human activity since the industrial revolution.
Tök mindegy, hogy tudok-e hozni neked bármit, ami nem jelen emberi civilizációval/természeti jelenséggel magyarázható eset volt. (egyébként a meggyőződésed (hited) miatt nyilván nem tudnék hozni olyat, amire rábólintanál, nem is erőlködök). Attól még az érvelésed nem helyénvaló. Matematikailag nem az.
"remek példa arra, hogy az UAP-ok valójában nem ufók, csak azonosítatlanok"
egy indirekt következtetést rejtesz el a mondatban, ami így néz ki rendesen leírva:
1. "remek példa arra" Ez egy példa arra, hogy az UAP-nak gondolt valami megmagyarázott/megmagyarázható mással.
2. egy állítás "az UAP-ok valójában nem ufók, csak azonosítatlanok" ez egy általános érvényű állítás. Minden UAP jelenségre vonatkozik
3. az egész mondat együtt egy (rejtett) implikáció: 1-ből következik 2. Na ez az ami nem igaz.
UAP jelenségek halmazából kiveszünk egyet, amire van magyrázat, akkor ebből nem következik, hogy mindegyikre van magyarázat. Az következik belőle, hogy "van olyan eleme az UAP jelenségek halmazának, amire igaz az, hogy megmagyarázható". De nem az, hogy "az UAP jelenségek minden elemére igaz az, hogy megmagyarázható".
Amire te kértél engem, hogy bizonyítsam azt, hogy "létezik olyan elem az UAP észlelésekből, amire igaz, hogy nem megmagyarázható (konvencionálisan)", olyan módon, hogy adok rá egy példát. Tudnék hozni rengeteg esetet, de felesleges, mert nem fogadnád el. Mindenbe bele lehet kötni, mindent ki lehet kezdeni. Ezért van annyi laposföld hívő is. Ahogy mondani szokás: "Mindent meg lehet magyarázni. Mindent meg is szoktak." :) Így nézve, minden hit kérdése.
ennyit a pilóták "legendás" "megbízhatóságáról" (ami persze Hynek kijelentése óta nem meglepetés):
<Érdekes egyébként, hogy a parallaxis-hatás miatt az ellenkezője is igaz lehet az optikai illúziónak: a távoli, mozdulatlan objektumok, például bolygók vagy csillagok közelinek és mozgásban lévőnek tűnhetnek. A Vénusz jól ismert példa erre a repülésben: a toronyirányítók gyakran hitték rá, hogy leszállásra váró repülőgép, míg a pilóták összetévesztették a bolygót egy közeli repülőgép helyzetjelző fényével.
Ez a fajta parallaxis-hatás különösen az éjszakai repülések során jelentkezik, amikor előfordul, hogy kevés vagy egyáltalán semmilyen látható utalás nincs a horizontra a levegőben. A NASA cikkében például megemlítenek egy esetet, amikor a pilóta azt hitte, össze fog ütközni egy másik géppel, pedig valószínűleg csak parallaxis-effektus áldozata lett, és a csillagokat, esetleg egy távolabb haladó repülőgépet mért fel rosszul. Ilyen esetekben egyébként a fáradtság döntő faktor lehet: a pilóták gyakrabban jelentenek ehhez hasonlót akkor, ha ők és a személyzet tagjai kimerültebbek.>
"By the time the mystery pressure wave arrived at the AMOS detector, it was weak and moving at the speed of sound of about 340 meters per second. Multiplying this speed by the duration of the pulse, 12 seconds, implies a shell width of 4 kilometers for the blast wave, implying a distance of about 40 kilometers from the explosion. At that distance, the measured pressure disturbance suggested an explosive energy release of 2.4 kiloton of TNT. The inferred energy and distance are reminiscent of meteors, which are known to make their own music at high altitudes. Was there a meteor shower that day?
Remarkably, the Orionid meteor shower peaked in Massachusetts on October 21, 2023. Given the characteristic speed of Orionid meteors, I calculated that the meteor had to be about a meter in diameter to produce the inferred energy of the explosion."
(Kis magyar eredetű vonatkozás: "In the Taylor–von Neumann–Sedov solution, the blast wave is a spherical shell centered on the explosion site. The pressure drops to half its peak value over a shell width equal to about a tenth of the shell’s radius." Hát, az Oppenheimer filmből sikerült teljesen kihagyni Neumannt, de úton-útfélen beleütközünk a munkásságába. :) )
"November elsején egy kizárólag nőkből álló űrsétát hajtottak végre a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) kívül, amely során a csapat elvesztett egy szerszámosládát – írja a Guardian. A zsákszerű tárgy most a Föld körül lebeg az űrben.
A küldetésirányítás elemezte a táska röppályáját, és megállapította, hogy az állomással való újbóli érintkezés kockázata alacsony, a fedélzeti személyzet és az űrállomás biztonságban van, ezért nincs szükség intézkedésre - írta blogján a NASA.
A fehér, zsákszerű tárgy olyan fényes, hogy a szerencsések távcsövön keresztül is megfigyelhetik. A szerszámosládát egyébként múlt héten egy japán űrhajós észlelte a Fudzsi-hegy felett lebegve.
Az elveszett táska még néhány hónapig pályán marad, majd gyorsan ereszkedni kezd és elég a Föld légkörébe lépve. Előzetes becslések erre jövő márciusban kerül majd sor."
"Nemrég szélesebb körben végigfutott a TikTokon egy olyan videó, amelyen egy látszólag mozdulatlan repülőgép látható az égen. A felvételt készítők autóval haladnak a gép felé, az pedig mintha egy helyben lebegne – a látvány tényleg több mint furcsa, de szerencsére nem kell rögtön egy Manifest-szerű rejtélyre gondolni, egyszerű magyarázata van a dolognak. Az optikai csalódást egy parallaxis-effektusnak nevezett jelenség okozza, és ahhoz van köze, hogy az agyunk referenciapont híján nem képes rendesen feldolgozni a látottakat.
A parallaxis két vagy több test egymáshoz viszonyított helyzetének változását jelenti eltérő irányokból nézve. A parallaxis-effektus az optikai illúzió egy olyan típusa, amelyben egy tárgy helyzete a háromdimenziós térben megváltozni látszik a megfigyelő helyzetének eltolódása miatt. A videó esetében a szóban forgó két test az autó (illetve az autóban ülő megfigyelő, a videós) és a levegőben haladó repülőgép. Az effektus akkor érvényesül, ha az emberi szemnek nincs referenciapontja, vagyis valamilyen olyan fix pontja, amihez viszonyíthatja a megfigyelt objektum mozgását.
Ha egy felszálló repülőgépet nézünk, amíg a földön van, könnyű követni a sebességét, a gyorsulását, mert az agyunk a kifutópályához, az amellett található objektumokhoz viszonyítja. A levegőben azonban nehezebb a dolgunk: ha nincs semmi, amihez mérhetjük a gép mozgását, az agy összezavarodhat. Jellemzően már akkor is lassabbnak látszik egy repülőgép mozgása, ha elhagyta a kifutópályát, pontosan az itt említett hatás miatt.
Persze ha az autós nem mozogna a repülőgép felé, akkor könnyebb lenne a helyzet: a gép mozogna a fákhoz, a felhőkhöz, a villanyoszlopokhoz viszonyítva. Csakhogy mivel az autó és benne a megfigyelő is mozog, a referenciapontok is folyamatosan változnak, az agy pedig nem tudja mihez viszonyítani a gép mozgását.
Érdekes egyébként, hogy a parallaxis-hatás miatt az ellenkezője is igaz lehet az optikai illúziónak: a távoli, mozdulatlan objektumok, például bolygók vagy csillagok közelinek és mozgásban lévőnek tűnhetnek. A Vénusz jól ismert példa erre a repülésben: a toronyirányítók gyakran hitték rá, hogy leszállásra váró repülőgép, míg a pilóták összetévesztették a bolygót egy közeli repülőgép helyzetjelző fényével.
Ez a fajta parallaxis-hatás különösen az éjszakai repülések során jelentkezik, amikor előfordul, hogy kevés vagy egyáltalán semmilyen látható utalás nincs a horizontra a levegőben. A NASA cikkében például megemlítenek egy esetet, amikor a pilóta azt hitte, össze fog ütközni egy másik géppel, pedig valószínűleg csak parallaxis-effektus áldozata lett, és a csillagokat, esetleg egy távolabb haladó repülőgépet mért fel rosszul. Ilyen esetekben egyébként a fáradtság döntő faktor lehet: a pilóták gyakrabban jelentenek ehhez hasonlót akkor, ha ők és a személyzet tagjai kimerültebbek."
"David Grusch kongresszusi vallomása úgy felkavarta az UFO, illetve hivatalos néven: UAP-ügy állóvizét, mint a Haditengerészet első, elismert felvételei, amelyek ezen ismeretlen repülő (vagy újabban akár űrrepülő, vagy víz alatt járó) tárgyakról készültek. Csak amíg az ominózus, 2017-ben nyilvánosságra került felvételből az derült ki, hogy léteznek az általunk ismert technológiai kapacitás alapján megmagyarázhatatlan repülési paraméterekkel rendelkező objektumok, Grusch vallomása ennél még tovább ment. Grusch, aki tanúvédelmi oltalom alatt áll – vagyis az úgynevezett “Whistleblower Act” által kínált lehetőségek alapján számolt be a kongresszusi meghallgatáson arról, hogy régóta létezik az USA-ban egy titkos program, amely nem csak ezen eszközök megfigyelésével foglalkozik, de a lezuhant eszközök aktív begyűjtésével, és ezek technológiájának a visszafejtésével. Grusch, aki erre a technológiára nem-emberiként hivatkozik, szerint még a pilóták testét is begyűjtötték ezen program keretében. Mindez nem új vád, de ami eddig az alufóliasipkás összeesküvések világába tartozott, az hirtelen a Kongresszus egyik bizottsága elé került. És az eset nem állt meg itt: egyrészt több képviselő ellátogatott az Eglin Katonai Légibázisra, ahol sikerült elég érdekes felvételeket is látniuk, másrészt elkészült már egy törvénytervezet is, amely leszedné a titkosítást az UFO és UAP esetekről, és a Kennedy-gyilkossággal kapcsolatos információk feloldására vonatkozó törvény mintájára készítenék el. A tervezetben egyébként akadnak elég meredek dolgok is: például államilag lefoglalnának minden olyan UFO roncsot vagy roncsdarabot, amely jelenleg magáncégek birtokában van.
Kérdés, hogy mindehhez miként viszonyul az AARO, a Pentagonon belül épp az UAP-esetek kivizsgálására szakosodott iroda.
Az már a kongresszusi meghallgatáson kiderült, hogy Grusch nem bízik az AARO vezetőjében, Sean Kirkpatrickban, aki fizikusként korábban a CIA-nak dolgozott.
Kirkpatrick egyébként az AARO legutóbbi nyilvános jelentése során azt állította, hogy nincs perdöntő bizonyíték arra, hogy ezek az eszközök, tehát az UAP-ok nem emberi intelligenciától erednének. Grusch az időrendben ezt követő meghallgatáson azt állította, hogy ő megpróbálta felvenni a kapcsolatot Kirkpatrickkal, miután megtudta, hogy Kirkpatrick fogja vezetni az AARO-t, és elmondta neki azt is, hogy el tudja igazítani őt azzal kapcsolatban, hogy hol érdemes kutakodni, de Kirkpatrick erre valamiért nem volt kíváncsi.
A Grusch-Kirkpatrick csörtére hamarosan visszatérünk, addig viszont itt a legújabb a fejlemény: az AARO kész meghallgatni, és a Gruschot védő whistleblower-programba bevonni mindazokat, akik az amerikai kormánynak dolgoztak egy ilyen titkos „UFO-visszaszerzési programon” – magyarán Kirkpatrick előzetes kritikájához képest, amit Grusch vallomása után megfogalmazott, úgy tűnik, az általa vezetett iroda valamelyest komolyabban veszi, vagy legalábbis mérlegre teszi egy ilyen program létezését is. Mindez tehát közel 180 fokos fordulat ahhoz képest, hogy Kirkpatrick úgy jellemezte Grusch kongresszusi vallomását, amelyet a képviselőház felügyelő bizottsága előtt tett, mint „ami rendkívül sértő a Védelmi Minisztérium és a Hírszerző Közösség tisztjei számára”.
Nemrég ugyanis az AARO egy kamerák nélküli sajtótájékoztatót tartott (a leirat itt olvasható), amelyen Kirkpatrick bejelentette a biztonságos jelentési mechanizmusuk második fázisának elindítását az aaro.mil weboldalon. Ez az új szakasz lehetővé teszi az Egyesült Államok jelenlegi vagy volt kormányzati alkalmazottainak, szolgálati tagjainak vagy vállalkozóknak, akik közvetlenül ismerik az 1945-ig visszanyúló, állítólagos UAP-hoz (Unidentified Aerial Phenomena) kapcsolódó amerikai kormányzati programokat vagy tevékenységeket, hogy önkéntesen jelentést nyújtsanak be. Ezek a jelentések szerepet kapnak majd az AARO Kongresszus által irányított Történelmi Nyilvántartási Jelentésében, amely tehát az Egyesült Államok állítólagos kormányzati UAP-programjaival kapcsolatos, és amely 2024 júniusában kerül a Kongresszus elé.
Sebtében szálazzuk is mindezt szét: tehát az AARO immár vizsgálódik egy ilyen program után, ehhez tanúkat gyűjt, és az egészről jövő nyárra kongresszusi jelentés is készül – mindez tehát komoly pálfordulás mindössze néhány hónap leforgása alatt.
Az AARO weboldala egy űrlapot is biztosít (ez szemben az eddigi hasonló űrlappal nem érhető el mindenkinek, hanem csak volt vagy jelenlegi kormányzati, katonai, hivatali személyeknek) a jelentések benyújtásához, amely első kapcsolatfelvételi pontként szolgál az AARO-val. A megosztott információk személyes és bizalmas jellegűek, és az AARO személyzete felülvizsgálja a beadványokat, és szükség szerint nyomon követi az egyéneket. A mostani biztonságos jelentéstételi mechanizmus tehát kifejezetten az Egyesült Államok jelenlegi vagy volt kormányzati alkalmazottainak szól.
Dr. Kirkpatrick hangsúlyozta a különbséget az Egyesült Államok állítólagos kormányzati UAP-programjairól szóló múltbeli jelentések és a jelenlegi UAP észlelések operatív jelentései között. Megemlítette a folyamatos erőfeszítéseket az érzékelők kalibrálására, az adathiányok elemzésére, valamint a kifejezetten erre a célra épített érzékelők telepítésére az UAP-ok észlelésének és azonosításának a javítása érdekében. Az AARO feje mindezek mellett kitért a konkrét incidensekre, a visszaélések bejelentésére, a külföldi kormányokkal való koordinációra és az UAP-hoz kapcsolódó felvételek nyilvánosságra hozatalának feloldási folyamatára vonatkozó kérdésekre is.
Kirkpatrick a sajtótájékoztatón egyben tehát arra is bátorította azokat a személyeket, akik első kézből ismerik az Egyesült Államok kormányának UAP programjait vagy tevékenységeit, hogy jelentkezzenek az AARO webhelyén található új biztonságos jelentési mechanizmus segítségével.
Arra az igen fontos kérdésre, hogy azok a jelenlegi és volt kormányzati alkalmazottak, akik közvetlen információkkal rendelkeznek egy ilyen rendkívül titkos kormányzati UAP-programról, miért bíznának meg az AARO-ban, Kirkpatrick azt mondta, hogy az ő irodája az UAP-ok felhatalmazott jelentéstevő hatósága, és bárki, aki jelentkezik, védve van a Whistleblower Protection Act értelmében. Mint fogalmazott:
„Az űrlapon benyújtott információk védettek lesznek. Ezenkívül minden olyan információ, amelyet egy későbbi meghallgatás során adnak, a besorolása szerint védett lesz.”
Kirkpatrick hangsúlyozta, hogy az emberek nem használhatják az űrlapot érzékeny információk benyújtására, és az amerikai pilótáknak és más katonai személyzetnek, akik UAP-ot figyelnek meg a műveletek során, jelenteniük kell megfigyeléseiket szolgálati és harci parancsnokságaikon keresztül, a 2023 májusában megállapított külön jelentési eljárások szerint.
Mindez tehát azt jelenti, hogy a Pentagon elismeri egy ilyen program létezését?
A helyzet nem ez, egyelőre ami biztosra mondható, hogy vizsgálják, hogy létezett/létezik-e egy ilyen program. Mint Kirkpatrick mondta:
„Jelenleg nincs bizonyítékom arra, hogy valaha is létezett volna olyan program, amely bármiféle földönkívüli UAP visszafejtését végezné. A törvény előírja, hogy behívjuk azokat a bejelentőket vagy más interjúalanyokat, akik úgy gondolják, hogy ez létezik, és rendelkezhetnek ezzel kapcsolatos információval. Jelenleg nincs erre bizonyítékunk.”
Kirkpatrick szerint az új jelentéstételi mechanizmus által kapott válaszok puszta száma is segíthet akár meghatározni, hogy az Egyesült Államok kormánya eltitkolt-e egy ilyen programot a szélesebb amerikai nyilvánosság elől.
„Ha abból a hipotézisből indulunk ki, hogy van egy fokozottan védett program, amelyhez nagyon kevesen férnek hozzá, akkor azt várnám, hogy nagyon kevesen tudnának eljönni és beszámolni róla, mert így tehát elméletileg nem lehet olyan sok ember, akik be lettek ebbe vonva. Ha azonban azt tapasztalom, hogy emberek százai és ezrei próbálnak bejelentést tenni, mert azt hiszik, hogy tudnak valamit, az annak a mutatója lehet, hogy nem létezik ilyen program, mivel ennyi embert nem vontak volna be.”
Habár a fenti logika már eleve nem feltétlen kikezdhetetlen, de további kérdéseket vethet fel, hogy most lényegében az amerikai kormány nyomoz az amerikai kormány után, vagy pontosabban a Pentagonon belüli egyik iroda egy titkos program után, amiben Grusch szerint a Pentagon dolgozói is részt vettek. A szerencsétlenül festő képet tovább sötétíti, hogy Kirkpatrick maga sem túl hiteles figura sokak számára.
A múlt héten például Grusch nyilvánosan megvádolta Kirkpatricket, hogy hazudott hivatalának ezen állítások kivizsgálására tett erőfeszítéseiről. Sőt a Grusch-sal együttműködő többi tanú, néhány korábbi és jelenlegi védelmi minisztériumi tiszt, valamint a hírszerzési közösség munkatársai
„nem bíznak és soha nem is bíztak Sean-ban”
– állítja egy ügyvéd, aki segítette David Grusch és partnerei erőfeszítéseit.
Ténylegesen ezért vagy sem, de a Daily Mail információi alapján Sean Kirkpatrick még az idén lemond a posztjáról. A lap információi szerint négy jelölt neve merült fel a helyére, és úgy tűnik, hogy a Pentagon már döntött is. A lemondás a Daily Mail szerint egyébként valóban Kirkpatrick és az UFO bejelentők közötti nyilvános konfliktusok következménye. Ezt azonban, ahogy magát a lemondást sem, hivatalosan eddig senki sem erősítette meg. Amennyiben viszont a fentiek igazak, úgy az időbeli egyezés miatt valóban úgy tűnik, hogy a Pentagon is elismeri, hogy csorbult Kirkpatrick hitelessége, ami tehát épp a mostani, az állítólagos titkos programmal kapcsolatos adatgyűjtés miatt megengedhetetlen fordulat. Az eset azonban rávilágít egy szegletnyit arra is, hogy milyen rettenetes kavarás folyik a háttérben a kérdés kapcsán, amihez képest az X-Aktákban felvázolt, összeesküvések szövevényes és őrült hálója csupán könnyedén átlátható gyerekrajznak tűnhet."
