"Ezek szerint egy vadászgépnek se kellene feltétlenül fáklyát használni felszálláskor."
Hát elvileg nem, de ha bevetés van, v speckó körülmények (pl. 300m-es pálya) akkor azért szoktak utánégetni. Erre jó példa volt, amikor Taszárról indultak Koszovóba az amcsik és egymás seggébe értek a gépek a holding pointnál - akkor az éppen felszállónak minél előbb el kellett takarodnia, persze h nyomta a fáklyát.
De alapból nem szokták használni, a vadászgépek kb 60%-os teljesítménynél is fel tudnak szállni, más kérdés hogy elég-e a pálya:)
Végül is azon a részen minden hely nagyon szép. Két éve jártm arra először, azóta minden alakalmat nagyon várok. Általában a kint eltöltött idő alatt nem fényképezek annyit, mint az út alatt... Majd csak holnap nézem meg FS-ben, holnap reggel repülés, és azt a 8órát ki kellene még valamikor aludni... :) üdv
Nem tudom honnan kaptad tévesen azt az infót, hogy felszállásnál "teljesítőképességük felső határáig" terhelik a gépeket... Airbus eddig kimaradt a repült típusaim közül, ezért arról még csak papírról tudnék adatokat mondani, ellenben a Boeing gépekkel. Pl. a 737-esek üzemeltetési leírásában 96% N1 érték szerepel mint felszálló teljesítmény, de ha van rá lehetőség és nem kell "sietni" akkor 90%-kal megelégednek, ellenben a vészhelyzetnél akár 107-109% os teljesítmény is elérhető ami már tényleg megvisei a gépet, de ilyen teljesítmény mellett akár egy hajtóművel is szépen tud emelkedni...
Más téma: bedöntés A vitorlázó tényleg más világ... Életem második felszállása volt, elméletileg "szoktató repülés" címszó alatt egyszerű iskolakör repülése... A 2. forduló előtt az oktató fogta és egy laza mozdulattal bedöntötte a gépet kb. 60°-ra és már vitte is a termik felfelé a gépet 270m-ről alig pár másodperc alatt fent voltunk 490-en én még magamhoz sem tértem a pániktól, hogy mindjárt kiesek a gépből... Így utólag már szép kis emlék, mostnában már kifejezetten örülök a hasonló szituknak, de akkor megtanultam egy életre, nem véletlenül kell jól bekötni magamat az ülésbe... :)
Skavsta (=NYO, Nyköping) re fogsz érkezni. 95 perc busz be Stockholmba. Vonat az még nincs. ÁLlítolag barátságos kis reptér és gyakorlatilag csak a Ryanair használja meg mostmár a Wizzair.
Bocsáss meg, hogy okoskodok, de szerintem a nálam profibbak (repülésben szakértők) is megerősítenek ebben szerintem, hogy ezek a gépek úgy vannak tervezve (hajtóművek is) hogy ha baj van, leállna az egyik hajtómű még akkor se történhet azonnal tragédia.
Az tény, hogy a felszállás a kritikus repülési fázis, leszállás is de miért van a gépeknek 2,3,4 hajtóműve?
Mit értesz, hogy a teljesítmény felső határáig terhelni?
Nyilván felszálláskor a maximális terhelés (tolóerő ) kell, ezt meg manapság egy hajtóműnek bírnia kell és ráküldik a max gázt felszálláskor.
Én egyszerű utasként azt nem értettem soha, hogy miért kell például felszálláskor a gépeket a teljesítőképességük felső határáig terhelni? Hiszen mi történik akkor, ha pont ilyenkor leáll az egyik hajtőmű...?
Én nekem is volt érdekes élmény (nagy bedöntés, nagy fékezés) de azt inkább élveztem, másrészt én pld egy kis gépen (motoros, vitorlázó) jobban félnék egy hirtelen bedöntéskor, a nagy gépen azért ott a tudat bennem, hogy a gázturbinák ott dolgoznak és több tonna van alattam, nem néhány száz. Zárjuk ki hogy vmi probléma van, de ugye a nagygépes repülésnél ritkán esik meg, az, hogy "leborít" a gép.
Másrészt meg nem is tudom, de vhogy bent a géptörzsben nem érezni a fordulót, max ha nagyon odafigyel az ember, pld szárnyakra. Épp januárban volt az, hogy a sötétben (nem láttam semmit hisz este 7kor már sötét volt) és csak arról vettem észre, hogy bedönt a gép, hogy a csillag amit figyeltem másképp láttam (lejebb).
Tesóm panaszkodott egyszer, hogy a Sabena pilcsi olyan "faszul" ment, hogy miután jól megvárakoztatták a gépet Agadirból jövet, többször "megkerülte" Brüsszelt utána olyan gyorsan végezte a leszállást, hogy mindenki fogta a fülét, annyira "fájdalmas" volt.
Nekem is szokott a fülem bedugulni, pattogni de vészes nem volt sose.
Én nekem is volt érdekes élmény (nagy bedöntés, nagy fékezés) de azt inkább élveztem, másrészt én pld egy kis gépen (motoros, vitorlázó) jobban félnék egy hirtelen bedöntéskor, a nagy gépen azért ott a tudat bennem, hogy a gázturbinák ott dolgoznak és több tonna van alattam, nem néhány száz. Zárjuk ki hogy vmi probléma van, de ugye a nagygépes repülésnél ritkán esik meg, az, hogy "leborít" a gép.
Másrészt meg nem is tudom, de vhogy bent a géptörzsben nem érezni a fordulót, max ha nagyon odafigyel az ember, pld szárnyakra. Épp januárban volt az, hogy a sötétben (nem láttam semmit hisz este 7kor már sötét volt) és csak arról vettem észre, hogy bedönt a gép, hogy a csillag amit figyeltem másképp láttam (lejebb).
Tesóm panaszkodott egyszer, hogy a Sabena pilcsi olyan "faszul" ment, hogy miután jól megvárakoztatták a gépet Agadirból jövet, többször "megkerülte" Brüsszelt utána olyan gyorsan végezte a leszállást, hogy mindenki fogta a fülét, annyira "fájdalmas" volt.
Nekem is szokott a fülem bedugulni, pattogni de vészes nem volt sose.
Végre eldőlt! Szeptember 18-án indulok Stockholmba, vagy legalábbis Svédolrszágban arra a reptérre ahová a Wizz repülni fog, mert ha jól hallottam nem Arlandára fog menni... (Nem én intéztem a jegyet, így nem tudok részleteket)
Visszafelé egy héttel később 25-én jövök majd. Már nagyon várom az utat. Esetleg innen lesz valaki a fentebb említett járatokon?
Én má nagyon várok egy kicsit erőteljesebb fordulókkal intenzívebb fékezéssel stb. végrehajtott repülést. Utoljára 2 évvel ezelőtt Ciprusról hazafelé Malévvel volt az utolsó ilyen emlékezetes repülésem, bár ott azért elsősorban az időjárás tette emlékezetessé...
Persze, a magyar pilóták között biztos van, akinek 20 órája van a típuson, de valahol el kell kezdeni még a legnagyobb ásznak is. (Azt se felejtsük el, hogy nekik nem ez az első 20 repült órájuk, van köztük ex-B747 kapitány is...)
Egyelőre a legtöbb pilóta külföldi, nekik pedig nem 20, de nem is pár száz órájuk van
Tegnap délután vmi miatt lezárták a 31R pályát Ferihegyen,és minden gép a 31L-re jött. Mivel a Wizz a 2B terminált használja.A 2es terminál pedig a 31L ről a B gurukuúton érhető el leghamarabb.Ami jobbra van,meg nem mondom pontosan,hogy hány méterre a pályaküszöbtől.Szóval,hamar le kell tenni a gépet,és nagyot fékezni. Egyébként én Ferihegyen is láttam már TU134est,és F70et is egyaránt felszállás után azonnal(!) jobbra fordulni...Szép látvány volt.Mindez 1ébként az irányítástól függ.5,vagy 6 nm elkülönítést kell tartani két gép között,de a forgalmat is gyorsítani kell vhogy.A biztonság rovására sosem megy,a pilóták sem akarják kinyírni magukat:)
Én még áprilisban jöttem haza Máltáról az AirMalta,-akkor még vadiúj- A319esével,és a süllyedés megkezdésekor volt érdekes élmény...mintha zuhantunk volna,úgy mentünk lefelé...De kellemes élmény volt,nem volt halálfélelme a gépen senkinek:)
Kicsit off leszek, de amit elmesélsz az velem is megtörtént (utas meglátja a gépet stb-stb...)
Nos nem tudom de 1 alkalommal utaztam egy charter társaság 2 különböző gépén és 1 benyomást keltett.
Üdülőhelyre egy kivülről tip-top gép vitt ami, belül viszont eléggé lepukkantnak tűnt, a személyzet se volt csúcs. Hazafele pont az ellentéte volt, szakadt külső, viszont belül a gép tip-top volt, sőt a személyzet is kedvesebb, figyelmesebb volt.
Nos a tapasztaltak miatt a társaságról úgy en-block azt szűrtem le, hogy nem a csúcs és ha lehet (bár touroperátortól függ ugye melyik charter céget alkalmazza) kerülöm őket.
Szerintem a hülye légiutas (ami én is vagyok tkp) pont az ilyenekből szűr le dolgokat (gép kinézete, a végrehajtott manőverek). Tudom ez baromság de ez egyfajta pszichológiai dolog.
Hallottam egy ismerőstől, hogy pld ő jobban szeret csápról beszállni a gépbe (mert nem látja a gépet teljesen)
Nos én meg pont fordítva vagyok, szeretem ha látom kívülről, hogy mi az amibe beülök.:))
múlt héten szombaton mentem Barcelonába, bő fél óra késés volt az indulásnál mert a gép azt hiszem Athétnból jött és ott pár kanyart lassabban vett be. :-) A vészkijáratnál ültünk középen, ott kényelmesen elfért a lábam, de hátul már nem ilyen kényelmes. A személyzet helyes, kedves, csinos (nevüket álmomból felkeltve is tudom) :-) Tök normális útunk volt, semmi veszett kanyar, vagy dugóhúzó. Visszaútra is hasonló mondható el. Oda 95% tele vissza 70%.
Reptéren két óra sorbanállás, és odafele a boarding pass számozás sorrendje alapján volt beléptetés. Visszafelé már aki elől állt az ment be korábban, de akkor kevesen voltak.
Nekem nagyon pozitív élmény volt, vasárnap repülök Londonba arra is kiváncsi leszek.
Érdekes kérdés. Sajnos az a tapasztalatom hogy az utasok abszolút nem értenek az ilyesmihez - természetesen nem is kell - és ezért minden apró-nagyobb jelből hatalmas következtetéseket vonnak le :((( Egészen kirívó példáim is voltak már beszállítás során, mikor meglátta - az amúgy tök szuper - gépét a kedves utas. Tehát nehéz kérdés ez. Abban viszont egyetértünk, hogy az utas nem egy ürrepülés szintű kalandra vesz jegyet hanem egy nyugis eljutásra A-ból B-be :) És az is tuti hogy a lehetőségekhez képest mindig az utóbbi a megvalósítására törekedik a személyzet. Ez nem mindig sikerül persze... De annyira sosem sikerülhet balul egy manőver, hogy a biztonságosság határát elérje! Főleg nem egy Airbuson :))) De ez már offtopic :)
Biztos igazad van, de nem vagyok arról meggyőződve, hogy a manőverek biztonságosak voltak! Sőt! Ráadásul, ha az utasokban ez a benyomás alakul ki, akkor az nem a legjobb reklám a repülésnek.
:))) Nemrossz út lehetett volna. Nos, az első és legfontosabb hogy a repülés úgy ahogy van egy állati szigorúan szabályzott ipar. Tökmindegy hogy fapados vagy akármi. A szabály az szabály és mindenkire vonatkozik.
A repülés amúgy szerintem meg teljesen normális volt :) Repülj sokat, akár Wizzel vagy másokkal: megfogod látni hogy nagy nyáron a forgalom, pörgősek a járatok. DE soha sem a gép személyzete miatt! Hanem az időjárás, a légiirányítók (pl az irányítás mondta hogy hol forduljon le!).
Én tegnap délután jöttem haza Rómából a Wizzair-el. Nyugtasson meg valaki, hogy a "fapadosoknál" a nyilvánvaló takarékosság nem megy a repülés biztonságának rovására. Nekem tegnap halálfélelmem volt a gépen. A római felszálláskor, közvetlenül a levegőbe emelkedést követően a kapitány olyan durva fordulót vett, rendkívül alacsony repülési magasságnál, hogy azt hittem, a szárny vége beleütközik a földbe. A budapesti leszálláskor pedig olyan éles balfordulóval fordult rá a leszállópályára, hogy azért imádkoztam, nehogy jöjjön egy légfuvallat, mert biztosan átfordítja a gépet a hátuljára. A jobb szárny vége teljesen fenn volt az égben. Ráadásul, miután - meglehetősen durván letette a gépet a betonra, olyan erősen fékezett, hogy majdnem lefejeltem az előttem levő ülést. Mindezt azért, hogy az első kijáratnál elhagyhassa a leszállópályát. Repültem már néhányszor, de ilyen agresszív repülésstílussal még nem találkoztam! A gépre semmi panasz nem lehet vadonatúj A320 volt. A jövőben nagyon meggondolom, hogy a Wizzair-el repüljek. Ráadásul azt sem tudom, hogy a személyzetnek mennyi repülési rutinja van A320-al.
A lényeget nagyon jól írtad! Tehát, a jegy csak a kód. Az utasok jó része ezt nagyon nehezen érti meg. De hálistennek egyre többen érzik, hogy nem attól a papírtól függ az utazásuk (amit gyakran a pultban hagynak), hanem a kódtól és az azonosítástól. Elöbbi amúgy mindig lekérhető a légitársaságtól, ha kell (volt hogy egy rakás Nagy utazott egy járaton :)
Egy kiegészítés: a nyomtatott beszkártya teljes egészében ugyanolyan mintha egy "hagyományos" lenne. A formája is pontosan ugyanolyan, tartalma is.
Én tegnapdélután jöttem haza Rómából. Nyugtasson meg valaki, hogy a "fapadosoknál" nyilvánvaló takarékosság nem megy a repülés biztosnásának rovására. Nekem tegnap halálfélelmem volt a gépen. A római felszálláskor, közvetlenül a levegőbe emelkédést követően a kapitány olyan durva fordulót vett, rendkívül alacsony repülési magassádnál, hogy azt hittem, a szárny vége beleütközik a földbe. A budapesti leszálláskor pedig olyan éles balfordulóval fordult rá a leszállópályára, hogy azért imádkoztam, nehogy jöjjön egy légfuvallat, mert biztosan átfordítja a gépet a hátuljára. A jobb szárny vége teljesen fenn volt az égben. Ráadásul, miután - meglehetősen durván letette a gépet a betonra, olyan erősen fékezett, hogy majdnem lefejeltem az előttem levő ülést. Mindezt azért, hogy az első kijáratnál elhagyhassa a leszállópályát. Repültem már néhányszor, de ilyen agresszív repülésstílussal még nem találkoztam! A gépre semmi panasz nem lehet vadonatúj A320 volt. A jövőben nagyon meggondolom, hogy a Wizzair-el repüljek. Ráadásul azt sem tudom, hogy a személyzetnek mennyi repülési rutinja van A320-al.
