antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
Tollászkodnak a sárga-lombú fák nyúlik az árnyék gyűlik mélyül személyesül a kép hívószó varázsige lássuk babám parázslik-e még a tűz a táltos-étető szeptemberi este harangot önt patkót veretne ősz szálait vedli mintha volna az ég
nézd ezt a görbefát ahogy önnön belső terében áll s hangtalanul szívósan őrli gyökerével a csontkopár sziklakövet tanuld fegyelmét ahogy az örvénylő időben kitartón dacol a szelekkel mint valami pompeji őrszem a lombját perzselő napot sebtépő fagyok éles körmét tűrve formálja magát véglegessé s bár tudja sorsa csak percnyi öröklét ágai között fészket óv csipogó életeket ringat kérge alatt álca báb áttelel csúcsán tollászkodik az esti csillag s vele együtt egy égboltot emel míg küldetését végre betöltve ős nyugalommal félelem nélkül zuhan alá a völgybe
Nincs szó, nincs jel, nincs rajzolt virág. Nem szállhat az égen szárnya tört madár.
Nincs jó, ami jó, nincs már, aki felel. Nincs hely, ahová visszatér, ki útra indul el.
Hol az arc, hol a kéz ? Akiért, s csak azért ? Hol a tér, ahol a fény hozzád még elér ?
Kell, te legyél, ki Nap lesz Éj után - te légy, aki megtalál egy régi balladát.
Ki szívét osztja szét, ő lesz a remény - Ki szívét osztja szét, az élet, csak övé - Ki szívét osztja szét, követik merre jár, hegyeken és tengereken túl értik majd szavát.
Így légy te a jel, ki új útra talál, ki elmeséli valamikor egy lázas éjszakán.
Ami volt, s amiért : - az minden a miénk ! - de szava lesz a megbocsátás, szava a szenvedély.
Az légy, ki sose fél, ki a szívek melegét összegyűjti két karjába, mit nem téphet senki szét
Választott, ki a múltat, magában oldja fel, őrző, ki érzi a hajnalt, tudja ébredni kell.
Ha félsz, gyere állj mellém - szívem, szívedhez ér
Gyermekkoromban sokat kérdezősködtem arról, hogy hol van az álmok hazája, de senki sem válaszolt. Persze nem azért mert nem akartak, hanem mert senki sem tudta a választ. Aztán egyszer álmomban odajött hozzám egy alacsony, kopasz emberke. Fehér kabátot viselt, olyan volt, mint egy picike angyal.
- Még sohasem mutatkoztam be neked. - mondta. - Én vagyok az Álomküldő.
Kicsit megilletődötten nyújtottam a kezem, és megmondtam a nevem. Az emberke mosolygott. - Én küldöm neked az álmokat. - mondta. - Tudod, van egy nagy fiókom, olyan, mint amilyenben te a zoknijaidat tartod, és ott vannak az álmok bent egy nagy könyvben. Én választom ki őket, aztán az álmodókhoz küldöm. De te is megrendelheted őket, ha akarod.
Egy pillanatra eltöprengett, aztán hozzátette: - De az emberek nem nagyon szoktak álmokat rendelni.
Nagyon megörültem az Álomküldőnek, és nyomban ezernyi kérdésem támadt. - Milyenek az emberek álmai? - kérdeztem. - Te olyan sokat ismersz, mondd, van különbség egy felnőtt és egy gyerek álma között?
- A gyerekek álma színesebb. - mondta. - Ők még mernek álmodni, és szeretnek sokat nevetni az álmokon. Ezért ők vicces álmokat kapnak tőlem. A felnőttek többsége már nem engedi be a fejébe ezeket az álmokat. Hiába küldök nekik játékos tündéreket, ők gonosz manókká varázsolják őket. Nem tudom, hogy mit tehetnék. - tárta szét tanácstalanul a kezét.
Szótlanul ücsörögtünk egy darabig.
- Mondd, hogyan rendelhetnék tőled álmot? - kérdeztem aztán.
- Mi sem egyszerűbb. - felelt az Álomküldő. - Fogj egy darab papírt, és írd rá: ma estére ezt az álmot szeretném, megrendelni, aztán írd rá, hogy mit szeretnél. Tedd a papírt a párnád alá elalvás előtt, és már nincs is más dolgod, mint várni az álmot.
Ekkor felébredtem. Egész nap az Álomhozó járt a fejemben, majd este elővettem egy darab papírt, és felírtam rá, amit álmodni akartam. Elalvás után, aztán egyszer csak ott találtam magam ugyanazon a helyen, ahol előző este. Az Álomhozó hangosan felnevetett, amikor meglátott. - Na, mit mondtam? - kacagott. - Ugye, hogy így kell csinálni? Ezentúl mindennap olyan álmot rendelhetsz magadnak, amilyet csak akarsz. Most pedig sicc, még sok dolgom van, messze még az éjszaka.
Megköszöntem hát a segítségét, és magára hagytam. Attól a naptól kezdve soha nem felejtettem el felírni a kívánságaimat. Ha most benéznél a párnám alá, most is ott találnál egy darab papírt, és rajta az álmaimat.
Szervusztok! Csak bekukk, lehetm, hogy több alkalmam ma nem is lesz, vagy csak nagyon későn, mert sok a meló (is), meg megyek segíteni majd utána a bátyámnak fogadókésszé tenni a lakást, ugyanis kicsit korábban jött a pici a vártnál. :)
Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked. Vártál ha magadról szép éneket, dicsérő éneked én nem leszek, mi más is lehetnék: csak csönd neked.
E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok. Ha rám így kedved van maradhatok, ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér, se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.
S folytatom mid vagyok, mid nem neked, ha vártál lángot, az nem lehetek, fölébem hajolj lásd hamu vagyok, belőlem csak jövőd jósolhatod.
Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked. Vártál magadról szép éneket, dicsőítő éneked én nem leszek, mi más is lehetnék: csak csönd neked.
Summaya. Mikippen az Carneval nagi pompával Kapos Várott be menvén, holoth is ebidöl vala és az Matricullat föll nittatia vala; kin a Dorotthia kis Azzonnak löön nagi buffulása.
Éneklem a Fársáng napjait s Dorottyát, Ki látván a dámák bajos állapotját, Carnevál s az ifjak ellen feltámada, S diadalmat is nyert pártára únt hada. Olly lármát, zerdűlést, viadalt beszéllek, Amillyet nem láttam, miolta csak élek, Amillyet nem említ semmi istória, Meg nem merne tenni maga a francia: Miként insurgála amazon módjára Egy nagy dámatábor Carnevál hadára. Vajha méltóképpen le tudnám rajzolni, Millyen vitézséggel tudtak ők harcolni, S miket vittek véghez felforrott mérgekbe. - Hát férhet illy harag angyali szívekbe?[4] Igazán, hogy minden századnak a végén Nagy dolgok esnek meg a főld kerekségén! -
Dalod és táncod lennék... reggeli zöld-arany kisszoknyában elsuhanó lendület téged üdvözl? tánc mezítelen karral és szívvel ágyadba virágot hajító s lennék én déli polkád vörösen lobogó mosoly mögül felcsillanó csókod is lennék és este lennék neked a szikrázó sejtelem perg? forgó vágy örvény ami földob leránt aranypénzes sárga ruhám fekete tüll lobogó selyem bokámon holdfény ezüstpénz csíp?mön kezed szoknyám ráncából szerelem hull eléd öledbe köréd szerteszét lennék dalod és táncod vagy csak síró heged?muzsikád.
De csak csönd vagyok és a csöndedben telis-teli kétség.
