Ezel a hejjes sírásal úgy vatyok, hogy minnél inkáb felytegetitek anál inkkáb figyellek rá én is. De viszont egyébként a mondando a fontoss nem az a bár elütés amitt vélettlenül fejtünk, ammik úgyse fojásollyák be a zérthetőséget.
Ezt meg gondolom ismeritek:
Egy anlgaii etegyem ktuasátai szenirt nem szimát, melyin serenrodbn vnanak a bteuk egy szbóan, az etegyeln ftonos dloog, hogy az eslo és az ultosó bteuk a hölyeükn lneegyek. A tböbi bteu lheet tljees össze-vabisszásagn, mgiés porbléma nlkéül oalvsahtó a szveög. Eennk oka, hogy nem ovalusnk el mniedn bteut mgaát, hneam cska a szót eszgébéen.
Úhygoyg tnseseek mkneit bkébeén hyagni a hleysersáíi fmonisáokgkal!
Négyen allergiásak vagytok rá . Képzelem milyen kiütések vannak rajtatok mire végigolvastátok :))))
Azért a "könyörgöm" kb arra lehet egyszer példa, hogy a nyelvtan mégsem annyira egzakt, mint a matematika.
Eltelik majd még 30 év, már senki szájából nem hangzik "könyörgök"... jé? a nyelv változik... MTA nagyon nagy tudósai beadják a derekukat és jön egy briefing, hogy a könyörgöm kóser. És onnantól az lesz.
Nem biztos, hogy éppen ez megtörténik, de más kifejezésekkel majd igen.
Szerintem sejted, hogy a -nék helyett -nák az, amiről beszélek.
Amúgy a mai nap feladvány az az volt egy fordítás kapcsán, hogy az alom szót ragozzuk birtokos tárgyesetre, vagy nem tudom hogy mondjuk ezt helyesen.
Kíváncsi vagyok ki hogy ragozná :)
"Any time you play with pets, handle their food dishes, toys, bedding, grooming brushes, or litter boxes, you need to wash your hands."
Nekem még sose kellett az életemben ezen gondolkodni, végül "a kisállat alomtálcáját" lett a fordított szöveg, nagyon magyartalannak éreztem a többi, fejemben megfordult variációt :)
Engem a muszály, egyenlőre, könyörgöm trió mellett az alárendelő összetett mondatok végén helytelenül használt írásjel zavar megmagyarázhatatlan mértékben, magam sem értem, miért.
“Nagyon kíváncsi vagyok, mennyibe kerül ott a tölgy palló? ” A főmondat kijelentő, pont van a végén, nem kérdőjel.
Egyébként nézetem szerint a "herélt gyerek" az azért más, mert az NYILVÁNVALÓAN groteszk túlzás és így már alkalmas görbe tükörnek. Szó szerint értelmezve, feltételezve, hogy tényleg megtörténhet, persze egyáltalán nem humoros.
Ez érthető. Akinek a nyelv a "szakmája" és ezzel részben az identitása is, annak biztosan belső kényszer a hibátlan nyelvhasználat.
Nem tudom, helye-e a kifejezés vagy arra szolgál-e, amire gondolok, de a média vagy kommunikáció tere óriásira nyílt. Az emberek nagy többségének a személyes tere ezekben jelentősen korlátozott volt. Át tudott kiabálni a szomszédnak a kerítésen, meg tudott levelet írni és elvitte a posta - ugye milyen anakronizmusnak tűnik ma már?- megvette hetente a HVG-t az újságárusnál és azzal egy hétig elvolt. Ma akárki percek alatt saját kommunikációs csatornát tud nyitni, de akár úgy, hogy írnia nem is kell, mert beszélhet, megnyilvánulhat képen és hangban is.
Messze túl van az én látókörömön vagy bármennyire meg tudjam ítélni ezeknek a hatását a kultúrára.
Ha csak az embert, mint kommunikáló lényt nézzük, akkor egyre kevésbé tűnik jelentősnek pl. a helyesírás, mert úgy tűnik, hogy a mennyiség tengere simán elmossa a minőséget úgyis.
Eközben ha eszembe jut, hogy csak az elmúlt néhány hétben jó néhány hivatalos levelet, életet érintő szabályozást stb kellett olvasnom, megértenem valamelyest, sőt egy részére válaszolni vagy csak a szabályozásokat figyelembe véve kommunikálni másokkal valamiről. Az ebben való megfelelés viszont mégiscsak befolyásolja a 'sikerességemet" közösségben, társadalomban, munkában.
