Régóta szemlélője vagyok ennek a fórumnak, most vettem a bátorságot, hogy topicot nyissak benne. Régóta figyelemmel kísérem eme nép történelmét, mindennapjait, no meg ismerve a magyarokról alkotott véleményüket, úgy vélem, egy topicot mindenképpen megérdemelnek lengyel testvéreink.
Többször voltam benne , Skacok , egyszer épp aznap , amikor oda--adta a dolgait annak a vármúzeumnak '96 őszén az a németesnevű hermannottóiszakállú sajnosnemtudomki , de szerettük , mert szerzett szállást is .
kedves az érdeklődésed, benéztem a linkelt topicba, hasonló a vélekedésünk a lengyel-magyar kapcsolatokról, majd benézek még, de mostanában nagyon elfoglalt vagyok (sajnos).
Valamit elfelejtettem mondani a 3-részes mostani túrámban (, amiket , remélem , olvastatok ). Dacára a globalizációnak , elkezdődtek új márkák , lengyel márkák keletkezni ott . Hihetetlen lelki erő. . . .Ami persze itt is volna, mint Lengyelhonban meg Szlovéniában , ha a maszop nem verte volna szét a Széchenyi Programot .Helyette szívhat lyuk a megaszupermarketokat. . . .
Más . Beregisztráltam az www.allegro.pl--be , s ha kell valakinek valami onnan , csak szóljon .
ma van a lengyel-magyar barátság napja - amit nem véletlenül poznanban ünnepelnek a 2 elnök jelenlétében. az egyik itt élő lengyel ismerősöm is kiutazott.
az semmi, de horthy két lengyel MEDVÉT IS KAPOTT AJÁNDÉKBA - rájuk alapozva hozták létre derenken a híres medvéskertet. bővebben a leghűségesebb falu című topicomban írtunk róla hősi eposzt, no meg az egyetlen csonka magyarországi lengyel községről.
Viszont a 2 háború közt nagyrészt szinte nem is voltak lengyel-magyar kapcsolatok. A varsói követi "halott" posztnak számított. Igaz, a lengyelek nem ratifikálták a trianoni szerződést és nem szimpatizáltak a kisantanttal sem, de mindössze egy kulturális egyezményt sikerült összehozni Gömbös 34-es látogatásakor. Igaz, Horthy 37-es varsói útján az "Éljen Szent István birodalma" felirat volt a szállása kapuján, de az előző évben a román királynak pedig az "Éljen Nagy-Románia" volt kitéve.
Sajnos lemaradtam róla.. miként a tavaszi magyarországi bemutatóról is. A lengyelországi támogatói a könyv megjelenésének.. részben odavesztek azon a borzalmas repülőgép katasztrófában :
" Jó lenne egy pluszkiadás, csak hát azok többsége, akik ennek az ügynek pártfogói voltak, odavesztek a lengyel elnökkel együtt. Az előszót író Janusz Krupskinak még a testét sem azonosították. Az első bemutatón ott volt Mariusz Handzlik, és még meghívtuk az elhunyt tábori püspököt is. Ők azért álltak a kötet ötlete mellé, ami miatt aztán Katyńba is el akartak utazni Lech Kaczyńskival: mert fontos volt számukra a történelem és a hagyomány. Persze az album megjelenésével már megállíthatatlanul alakul tovább a történet, ezt az áradatot már nem lehet feltartóztatni. Valahol kötelességünk a folytatás. "
Egyébként olyan nagy a könyv megjelenésének a visszhangja és annyi megkeresés érte a szerzőket főleg Lengyelországban de itthonról is.. hogy lesz egy újabb bővített kiadás is.
Emlékezés-Pamiec - lengyel menekültek Magyarországon 1939-1946 című, kétnyelvű (lengyel-magyar) albumot most mutatta be az m1 nemzetiségi műsora. A könyv tiszteletadás azoknak a magyaroknak, akik 1939-ben mintegy 120 ezer lengyel menekült előtt nemcsak hazájuk határait, de "szívüket és otthonukat" is megnyitották. A fotók jelentős része id. Antall József gyűjteményéből származik.
A szerző Grzegorz Lubczyk volt budapesti lengyel nagykövet és felesége, Krystyna, lengyel pénzből készült, köszönetként, magyar támogatást nem is fogadtak el. Lubczyk urat van szerencsém személyesen ismerni, a magyar kapcsolatok nagy barátja, nyelvünket jól beszéli. Lányuk perfekt magyar :)
2002-től a Segítség a Keleten Élő Lengyeleknek alapítvány alelnöke.
Venuto M ester ! Amíg élek sohasem felejtem el, amikor 1980-ban Czestochowában jártam a zarándoklaton, ami a hazai khomejnista viszonyokhoz képest maga a Szabadság és egyben egy hippi találkozó is volt.. szubjektíve.. s még a sátrunkat sem vertük fel, amikor már ételt és italt hoztak ismeretlen lengyelek.. és ez így volt másnap is.. s ha már volt itt egy kis lembergezés, hogy lengyel - nem lengyel.. ugyebár a Fekete Madonna azon túl, hogy egy magyar alapítású Pálos rendi Kolostorban van s Lengyelország szimbóluma sokféle értelemben.. meg még a Szolridaritás emblémája is volt.. de 1656-ban János Kázmér lengyel király kvázi a Fekete Madonnának ergó Máriának ajánlotta fel országát Lembergben..
Félnapos dél-lengyel túra . Chyzneben reggel kafetaria , mondom a pult mögött álló Kisasszonynak , hogy megvenném a söröspoharat . Mondja , hogy nem eladó, mondom , rendben , visszaülök . nem sokkal később kihozott egy vadonatúj söröspoharat , rá egy szalvétából rákötött egy masniféleséget , s nékem ajándékozta .
megyünk egy pótkocsis akármivel egy sziléziai raktárfaluba anyaggal. Feltúnik , hogy minden eléggé kihalt , zakopanetól északra zakopane felé 50 km-es kocsisor délre . Később kiderül , a 4-naposra dagadt ünnepük most kezdődött el , a Függetlenség ünnepe . kapcsolatfelvétel a kinti németül beszélő főnökkel . mondja , hogy mára mi nem jelentkeztünk be , már ő is nyaral ( mondott egy akkora távolságot , mint Budapest és Balatonaliga ). Mondom neki , segítsen , mert mi már csak fél óra járásra vagyunk a teherautónkkal Tichytől , mire ő , hogy hívjuk vissza negyed óra múltán . Hívom . Mondja , mire odaérünk , várni fog minket az egyik alkalmazottja . Odaér , sehol senki , csak a darabontok a kapunál . Ez csak lengyelül tud , erre én megint felhív főnök , az ismét fölveszi a telefont , odaadom őket egymásnak , utána afőnököt én vissza , mondja , kocsiba száll ő , jön .
Várakozunk , megjön . Segít lerámolni a 2 plateaut , s mi olyan zavarban voltunk , hogy végig még annak téveszméjében voltunk , hogy a melósa nem hagyta cserben , az jött el , nem maga a főnök utazott vissza hozzánk érettünk a telephelyre , hogymink bunkók megkérdeztünk , hogy mennivel is tartozunk neki , hogy segített . Mire ő : "Sehen Sie , hier Alles mir gehört." (= Tudják , itt minden az enyém.). majd elsülledtünk a szégyenben .
Lefordítom magyarról magyarra : négyes ünnep alkalmával is fölvette a telefont , minden melósa betartott neki , dacára ezeknek , nem hagyta ott a külföldieket a vízben . Gondolom tudjuk , honfitársaink hasonló szituban hogy tettek vón. . .
a szövetségesek döntése volt, hogy helyre kell állítani csehszlovákiát és ausztriát - a náci agresszió első két áldozatát. tehát ez nem volt kérdéses, amint Duklánál a kárpátokban elérték keletről az első korábbi csehszlovák területet szépen felállították a határoszlopot a két lábon álló cseh fehér oroszlánnal... így még a szovjeteknek is szükségük volt eljátszani a népi kezdeményezést (kárpátaljától nyugatra húzódott a szlovák-ukrán nyelvhatár, még a magyarok száma is sokszorosa volt a szlovákénak (ráadásul beneséknek ezzel kapcsolatban nem volt mozgásterük, ergo lenyelték a békát).
ukrajna függetlenségéhez nem kellett antallnak semmit se bólintania, mert nem kérdezte senki, akárcsak azzal kapcsolatban sem, hogy kárpátalja hová tartozzon, mivel a SZU az SZSZK-k közti határok alapján bomlott önálló államokká (így maradhatott moldávia része transznisztria hiába döntően ukrán-orosz lakosságú, vagy a hruscsov által ukrajnának ajándékozott krim, amely lakosságának 3/4-e orosz ...
de a lengyel-magyar topicot ne nyomjuk szét ezzel a témával, ha érdekel a sztori vidd át más, odaillő topicba.
A "felszabadítást" követően elvileg Csehszlovákiához került vissza Kárpátalja, ahonnan 1945 június 29-ével került a "lakosság kérésére" a Szovjetúnióhoz"
Jó, jó, de ki állította helyre és mikor Csehszlovákiát?
szerintem egyálalán nem bonyolult, 1919 április 21-ig folyamatosan magyar terület volt - utána Csehszlovákiához csatolták, ezen államalakulat megszűnte után 39 március 15-én visszacsereztük, majd 44 októberében a szovjetek elfoglalták és el is csatolták, a SZU megszűnése után automatikus Ukrajna része lett.
(de ez nem tartozik a lengyel-magyar kapcsolatokhoz csak annyiban amennyiben a magyar-lengyel közös határt vizsgáljuk - akkor is nagy vonalakban, mert a Tisza Técső környéki szakasza elég messze esett tőle )
Köszönöm a pontosítást.. hát nem könnyű ebben eligazodni - különösen abban a relatíve "szűk" térségben, mely persze az ott élő bármilyen nemzetiségeknek a szülőföldjük.. de mégis mily sokan ugrottak rá erre a területre.
Először is, nyugodtan nevezd Magyar Királyságnak azt ami az volt, OMM csak 1867-től van, de Magyarországon a Habsburgok magyar királyként uralkodtak. az 1918-19-es hucul próbálkozás sosem terjesztette ki befolyását a Tisza-völgyében Técső, Huszt térségére, az magyar kézen maradt . az Antant hatalmak 1919 március 13-án döntöttél el, hogy Kárpátalja Csehszlovákiához tartozik, ergo a románok bevonulásakor is (1919. április 21-én lépték át a demarkációs vonalat, ami itt a Tiszát jelentette Máramarossziget- Técső-Huszt térségében, majd lekanyarodott Szatmárnémetihez) már eldöntött volt sorsa, s ennek megfelelően a tanácsköztársaság leverése után át is adták a területet szövetségesüknek.
A 44. március 22-ei német megszállás után is a Magyar Királyság része volt! Sosem csatolták Kárpátalját a birodalomhoz!
A "felszabadítást" követően elvileg Csehszlovákiához került vissza Kárpátalja, ahonnan 1945 június 29-ével került a "lakosság kérésére" a Szovjetúnióhoz
