Egy az Indexen klasszikusnak számító nicktől idézek: "Hittem a szentháromságban, aztán hittem a szent egységben, ma már csak a szent kétségben hiszek" No azért én nem így lennék vele, de úgy tűnik még ilyen topik nincs, most már van.
Nem értek egyet, én másképp látom. Egyrészt nem érdekel, milyen költőtől idézte Pál (ez nincs benne a Bibliában). Aztán tovább is van, de nem mondom.
Ja, egyet mondok még: bizony meg kell öldökölni a testet, éppen meg kell öldökölni szellemmel. Azaz szerintem az ember szellem, már aki Istentől született. Éppen, mert isten a szellemek atyja, Tőle szellem születik.
Aki a testéből indul ki, aki test szerinti, annak legyen igaz, tőle távol, elkülönölten az Isten, és akkor van Háromság, meg Hétség, meg Nyolcság, meg Kilencség (Isten hét szelleme, stb.) Ebből a Háromság a legnépszerűbb, elismerem. Csak azt nem, lenne bibliai alapja.
Én újat nem tudok írni, viszont az ezekről való vita csak az értelemre hat, eleve nem hozhat szellemi gyümölcsöt, szerintem felesleges.
Természetesen Jézus az alap. Ezt nem vitattam. Kizárólag azt, hogy ez azt jelentené, hogy a Benne lévő egység bennünket Istenné tenne. Így az sem látom erre való megfeleő hivatkozásnak, hogy valóban Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Főleg azért nem, mert Pál ezt egy Istent valójában nem is ismerő görög költőtől idézi. S hát az majdnem biztos, hogy ennek a görög költőnek fogalma sem volt a Jézus Krisztusban megjelent kegyelemről, mégis ezt írta.
Az ember pedig nem szellem. Az embertől a teste elidegeníthetetlen része. Páltól csak a romlás alá vetett teste az eljövendő teste fényében volt távoli. Az emberi lét egyik legsajátságosabb eleme, hogy szellem is, lélek is, test is. Egyik a másik nélkül nem lehet teljes. S e háromból kizárólag a testétől tud különválni, azt is csak időlegesen és akkor ez többnyire azt is jelenti, hogy megszüntek az életfunkciói. Azaz: ha az embert megszabadítjuk testétől, megöltük.
(S Pál kifejezetten arról beszél, hogy a Krisztusban elköltözöttek a testük nélkül nem lehetnek teljesek.)
Nem adok igazat neked, nem a harmónia a keresztény egység alapja, hanem az Isten. Vizsgáld felül ezt a vélekedésedet, mert ez alapvető!
Egy alap van, Jézus, más alapot senki nem vet! Egy Isten, Ő a Kőszikla, aki erre alapoz, stb., stb.
Ha Ő az alap, akkor bizony egység van, egyek Vele és Benne, akik Jézusban hisznek.
De ez csak okoskodás.
Én úgy vélem, akiben él, Aki bennem, nem fog részletekbe menően okoskodni. Kérlek, ezt is vizsgáld meg. Mert én nem is értem, miképp lehet elkülönült Istennel, (aki nem egy velem, csak harmóniában él velem) élni. Apopstol azt mondta, Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk, ugyan miképp lehet akkor Isten tőlünk külön????
Igaz, Jézus mondta, elmegy, és többé nem látják, test szerint azóta nem ismerjük Őt. De éppen nem a test az ember! Pál úgy beszélt testéről, mint tőle távol levő személyről. Azaz az ember inkább szellem (Istentől szellem születik), aki örök, örökké él, míg a testi ember a halálnak él és halott.
A testet azért hoztam fel, mert anélkül a megváltatásunk nem fejeződött be. Elvégzett tény, hogy meg vagyunk váltva. Ahogy az ördög feletti ítélet is elvégzett tény. De mindkettőre igaz, nincs még teljesen kivitelezve, végrehajtva.
A másik. Lényeges különbég az Atya, a Fiú, a Szent Szellem és azok között, akik krisztuséi, hogy minket még így megváltva is új teremtésként jellemez az Írás. Ez Isten esetében fel sem merül. Sem az Atya, sem a Fiú, sem a Szellem esetében. Azaz a keresztény egység alapja nem az istenség, mint olyan, hanem a harmónia. Ebbe a harmóniába valóban különleges, intim módon vagyunk/leszünk beillszetve, de ez messze nem jelent valami istenségben való azonosulást. A szerepek megmaradnak, melyben mi imádattal fogunk mindenkor tartozni Teremtőnknek, Újjáteremtőnknek.
Természetesen Isten Királysága jelen van bizonyos értelemben. No de ha ez nem földön kívüli valóság eredendően, akkor ugyan hova ragadtatunk el testben? Sőt hova ragadtatott el a páli leírásban az, aki azt se tudta, hogy testben, vagy testen kívül történt a dolog? Vagy hova ragadtatott el Illés és Énók, testben? Ha nem földön kívüli valóság eredendően, akkor az elköltözöttek tán itt vannak közöttünk? Pedig Sámuel minden kétséget kizáróan a földből jött fel Endorban. És Jézus is testben felfelé távozott el a földről. Ha meg úgy kellene érteni, ahogy írod azt, hogy ültettünk mennyei helyekre, akkor Pál miért akart inkább elköltözni és úgy Krisztussal lenni. Ő maga állította, hogy minőségi különbség van a két állapot között, azaz, hogy neki bizony jobb lenne. Azaz minden kétséget kizáróan nem vagyunk úgy Krisztussal, mintahogy leszünk, sőt még annál is jobban leszünk, mikor testben leszünk Krisztussal együtt. Ennek ellenére ő sem gondolta, hogy a Krisztus részekre osztatott volna. Amit még mindig nem értek igazán, hogy hogy jön ide. Miért jelentené azt, hogy Krisztus részekre osztatott, ha nem vagyunk istenek. Ahogy azt sem értem, hogy miért jelentene nekünk a Krisztus trónján való ülésünk egyáltalán istenséget. Ebbéli minőségében is "legfeljebb" Úr Őmaga is. Az Úr meg nem feltétlenül olyan értelemben Isten, ahogy Istenről mi beszélünk. Természetesen az egyetlen lehetséges konkrét esetben ez így van, de egyikből nem következik a másik. Ad absurdum: bárki Úr lehetett volna, akit az Atya Úrrá tesz, ehhez nem kell, hogy Isten is legyen egyúttal a személy. Persze az Atyának így tetszett, de ez már egy más kérdés.
Kevés időm van (közeledik a szünet vége, ezért röviden):
Krisztussal együtt, azaz nem Tőle külön támadtunk fel mi, Benne hívők Pál szerint. Ez van a Bibliában.
A testünk megváltása nincs itt. De az ember több, mint test. Szvsz a test feltámadása nem jön most szóba, nem értem, minek hoztad.
Mi azonban Krisztussal együtt ültettettünk (a trónra) a mennyekben. Nem majd, hanem már. Mert nem szakadt szét Krisztus, hogy itt is, meg ott is, nem, Ő az Atyánál, és Vele mi is. Csak testünk és lelkünk nem. Isten azonban a szellemet nézi, neki a lelki és testi nem kell, az meghal (vér és test nem látja meg). Istentől szellem születik. Az ember szellemben imádhatja Őt, szellemben és igazságban. Az ember szelleme Istennél, Jézussal a trónon. Ez apostoli tanítás.
Ha volna háromság, ember nélkül, embertől elkülönölten, külön háromság, baj lenne. De én azt vallom (ahogy ezt a szellem megelevenítését is évek óta vallom), az élő szellemű (megelevenített, feltámadt szellemű) emberek Istennel, együtt Jézussal, és nem külön Tőle. Ezért nem szakadt szét Jázus.
Csak az ember teste van a világban, és testében lelke. De a szelleme, ahogy a menny is közel, a szívében és a szájban.
... és ez így is lehetne, ha nem lenne jelen mind a történelem folyamán, mind a hívők személyes életében maga az ihlető személy, akit Jézus, mint másik Vígasztalót megígért. De itt van, s akik ismerik, azoknak nincsenek ilyen gondjaik. Nem Mózestől hallják Mózes szavait, hanem attól, aki Mózes szájába adta a szavakat. Autentikusabb nem is lehetne.
De, a keresztény egyházak sajátságos megnyílvánulásaiból.....is, mint meséket, legendákat, csodás történeteket, ihletett költői fogalmazásokat, asszociált bizonyságtételeket, amiket ugye sok sok teologikus hívő belső indittatás alapján meg is írt....., zenébe öntött, lefestett és aktualizált, majd értékelte azokat istenétől, avagy isteneitől /szentháromságos /, sőt ki is adja a saját vallási meggyőződését is beleszőve....., ahogyan elindulva fejlődött a megszentelődése útján...., az ilyenek a doktorok, tudósok , teológusok és hittető tekintélyek....
Valamikor anno, réges régen..., egy ember rámutatott valamire, erre az utánna jövő generáció megnevezte, aztán valaki szint adott neki...., de mára már senki nem tudja, hogy mi is volt az a valami és azt sem, hogy melyik volt az eredeti szine...., a lényeg hogy tovaszőte a dolgot szájról szájra bonyolítva.....
Szerintem nem hagyom figyelmen kívül. Az ember dicsőséges testben való feltámasztása a megváltásunk része, attól elidegeníthetetlen. Ha nincs feltámadás, nem vagyunk készek, sőt a Krisztusban elhunytak, elköltözöttek sem lehetnek készen addig, amíg nincs feltámadás/elváltozás. Azaz a test nem elveszik, hanem a feltámadásban új testet kap az ember.
Szerintem hibás az a gondolat, hogy ha most lenne háromság, akkor mindig is lenne. Ahogy Krisztus sem volt mindig, hanem született az Atyától. Ez nem bontja meg az egységét az Atyával.
Tudom, Jézus imádkozott az egységért, de az nincs leírva sehol, hogy ez már maradéktalanul be is teljesedett. Inkább ellenkezőleg, nekünk magunknak nagyon is sokat kell(ene) munkálkodni azon hogy ez az egység valóban meglegyen. Persze, szellemi szinten talán van valami egység, csakhát az ember nem csak szellem. A teste reménytelenül (ezen csak Isten fog tudni radikálisan változtatni), a lelke pedig reménység mellett (azaz munkálkodva az egységen) bontja meg ezt az egységet.
Nem teljesen értem, hogy hogyan jön ide az, hogy Krisztus nem osztatott részekre. Pál ezt nagyon nem az isteni személy(ek) lényegét érintően mondta, sőt én magam sem állítottam ilyesmit. Valamint abból, amit mondok semmi ilyesmi nem következik.
Ezt a mondatot meg végképp nem értem:
"Nem gondolnám, hogy majd jön egy idő, amikor majd a szellem Istenhez, ha nem Istennél, akkor nem Krisztussal."
Kedves Cserfa! Szerintem a Biblia megkülönbözteti a mennyet, ami egy valós hely, és beszél Isten Országáról, ami másnéven Isten Királyi Uralma. Ez szerintem nem más, mint Isten hatalmának megnyilvánulása itt e földön, rajtunk keresztül.
Teljesen figyelmen kívül hagyod, hogy Krisztussal együtt a Benne hívők is feltámadtak, csak testük megváltása nem jött el.
Isten a szellemek Atyja, a szellemek Tőle születnek, ha Krisztussal, akkor Krisztussal.
Aki test, elveszik. De a szellem nem!
Nem gondolnám, hogy majd jön egy idő, amikor majd a szellem Istenhez, ha nem Istennél, akkor nem Krisztussal. Krisztus nem szakadt részekre, egy. Ahogy a menny sem valami messze van, hanem a szívben és a szájban. Egyesek szerint valami meseszerű a dolog, valami távoli galaxisban lehet a menny. De a Biblia szerint nem, hanem közel, a szívben és a szájban. Csak nem anyagi, nem látható, nincs e világgal kölcsönhatásban (hatással van rá, hiszen ami látható, a láthatatlanból állt elő).
Ha most lenne Háromság, mindig is lenne, akkor nem sokaság (a Benne hívők) lennének egységben. Akkor nem az Úrban, hanem testben. A lélek van testben, és a lelki ember fel nem foghatja Isten dolgait, bolondságok azok neki.
A Biblia szerint rengeteg angyal van, akik "Avagy nem szolgáló lelkek-é mindazok, elküldve szolgálatra azokért, a kik örökölni fogják az idvességet?" (Zsid.1:14), de a kanonizált Bibliából név szerint csak hármat ismerünk: Mihály, Gábriel és Lucifer. Az angyalok alaptevékenysége Isten dicsőítése, ill. a számukra kijelölt feladatok végzése.
A helyes istenismeret az ilyen tanításokból - még ha helyesek is - nem szerezhető meg, csak az Úr személyes ismeretéből.
2 Kor. 3.18 "Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől.(Szellemétől)"
Vagyis a lényeg nem az Írások tökéletes ismerete, ami gyakorlatilag lehetetlen, hanem Isten követése, ami csak és kizárólag a Vele való közösségben képzelhető el. Ha ez megvalósul, akkor képesek leszünk az olvasott/hallott teológiák/tanítások közül kiválasztani a helyeset és elvetni a helytelent - azok tartalmától és esetleges cáfolhatatatlan logikájától függetlenül.
Aha...., már értem, tehát hazudtak, hamisítottak és ferdítettek?
Én nem ezt kérdeztem, hanem azt, hogy az evangéliumokban mikor nyilatkozott meg Isten személyesen és mit mondott?
Ez olyan nagy feladat?
Jézus kora utánni irodalmi művekre gondolsz, amikor az újszövetségi írásokra gondolsz, mert maga Jézus nem írt egy sort sem a haláláig, agyhát az állítólagos tanítványai fogalmazták meg a vallási hittrendet, amin vita van a mai napig is?
Tehát ott csúrjük a szavakat, ahol nem csavarjuk, mindig felekezetenkénti technikákat figyelembevéve?
Tehát amit Jézus mondott az írói szabadságot is mellékelve, azt Isten mondta, meg amit az apostolok és Pál..., de amit Isten szólt a bibliai lapok szövegzetének tanusága szerint az már dagályos és elavult számodra is?
Köszi a kielégítő magyarázatot. Még egy kérdés: A COG oldalán a tanítások között található a YHVH Angyala című tanulmány. Ami engem elgondolkoztat többek között, az ez a tanítás, mert első olvasatra elég meggyőző, legalábbis én még ebben a témában nem találkoztam kimerítőbbel. Erről mi a véleményetek, illetve tudsz mutatni esetleges alternatívát? Nekem ugyanis az a meggyőződésem, hogy a helyes Isten ismeret alapvető fontosságú, és nem szeretnék elmenni a téma mellett.
Ja, én is kijelenthetem, hogy "így szól az Úr" meg hasonlók. Ez nem mérvadó. Nem kell ilyen dagályosan fogalmazni, Jézus korára ez lassan eltűnőben volt. A keresztény alapítók már más módon fogalmaztak.
Nos akkor vizsgáljuk meg, hogy mit mondott ísten az Ószövetségben és mit az Újban?
Isten hányszor is nyilatkozott meg az evangéliumok szerint? és mikor milyen értelemben?
A tóbbi hitkőltői fogalmazás.....
Jézus megszületése előtt nem létezett, így istenféle sem volt! Pál, avagy az evangélista nevek alatt szerkesztő írók meg állíthattak fel vallásfilozófiai hittételeket Platon idealizmusának téveszméiből tovaértelmezve....
Azértt várom, hogy elmagyarázd a szentháromságot a te verziód szerint.... :))
Csak még egy adalék ahhoz, hogy az ilyen viták milyen szakadásokat okoztak az egyház történelme során:
Ekkortájt kezdett elterjedni az athanaziánus hitvallás, amely nem Atanáziusztól ered. Minden bizonnyal Augusztinusz (Szent Ágoston, 354-430) Szentháromság-nézetét tükrözi. Ez a hitvallás a korai egyháztörténet legszéleskörűbben elterjedt Szentháromság-nézete volt, de csak a kereszténység nyugati része ismerte el hivatalosan.
A különbség a Szentháromság-tan keleti és nyugati változata között a következő volt: A keletiek elsősorban Isten hármasságának hangsúlyozása felé hajlottak. A kappadóciaiak számára például nagy titok volt, hogy miként lehet három személy egy. Nyugaton egy kicsit több hangsúlyt helyeztek Isten egységére. Ezen kívül a nyugatiak azt vallották, hogy a Szent Szellem az Atyától és a Fiútól származik, míg a keletiek azt tartották, hogy a Szent Szellem csak az Atyától származik. Ez a különbözőség végül meghatározó hittételbeli kérdéssé vált és a római katolikus, illetve a keleti ortodox egyház különválásához vezetett 1054-ben.
Pedig ez nem hármasság-egység vita volt, hanem csak egy kérdés fölötti meg nem egyezés a Szentháromság-tanon belül!
A COG-hitvallás őse pl. az ariánus kereszténység, vagy a Szervét Mihály nevével fémjelzett unitarianizmus. Ld. Szervét-Kálvin vita. A nikaiai (niceai) zsinat a IV. század elején volt az az egyházi fórum, ahol először ütközött a két nézet: a Szentháromság-hívő Atanáziusz és az azt tagadó Ariusz püspökök, ill. követőik vitatkoztak.
Ariusz meg akarta tartani Isten egyetlenségének nézetét, de ugyanakkor a Logosz független személyiségét hirdette. Mint a Szentháromság-hívők, ő is azonosította a Logoszt a Fiúval, azaz Krisztussal. Azt tanította, hogy Krisztus teremetett lény - isteni lény, de nem ugyanolyan lényegű, mint az Atya, és nem egyenlő az Atyával. Másszóval, nézete szerint Krisztus másodrendű Isten. Ennek következtében Ariusz a politeizmus egy újfajta formáját kezdte tanítani. Határozottan nem egyetlenség-hívő volt, és a mai egyetlenség-mozgalmak, így vélhetően pl. a COG is elutasítja az arianizmust. Ariusz elméletével szemben Atanáziusz arra az álláspontra helyezkedett, hogy a Fiú egyenlő, örökkévaló és egylényegű az Atyával. Ez egyezik a mai modern Szentháromság-tan hitvallásával. Ezért az egyháztörténészek Atanáziuszt tekintik a modern Szentháromság-tan atyjának.
Az összes későbbi vita és teológia ezen alapul, bár az eredeti arianizmustól eltávolodott. Pl. a gót, ill. germán törzsek, melyek később Itáliát is elfoglalták, ariánusok voltak. A háromság kontra egység tan lényegében végigkíséri az egyháztörténelmet, mert mindkét változat levezethető a Bibliából - ill. egyik változatra sincs egyértelmű és világos utalás.
A 381-es konstantinápolyi zsinat előtt a Szentháromság-tan még nem kerekedett felül. Ez a zsinat volt az első, amely egyértelműen kijelentette, hogy az Atya, a Fiú és a Szent Szellem Istennek három különálló személye, akik egyenrangúak, egyaránt örökkévalóak és egylényegűek. Ez az, amit pl. a COG-teológia, vagy az unitarianizmus nem fogad el.
Már miért lenne tévedés? Miért lenne Isten szava erősebb az Ószövetségben, mint az Újban? Ha zsidó vagy, természetesen igazad van, de ha nem, akkor nincs. A szentháromság tan éppen azt mutatja, hogy Isten egy-ség, de három megjelenési formával. Jézus teste nyilvánvalóan emberi és nem Isten. Kizárólag arról beszélhetünk, hogy megszületése előtt Isten volt-e vagy sem. Nem lehet olyan nagy probléma az egységet részekre bontani, nem három Istenről van szó, hanem az egy Szellem háromféle hatásáról és munkájáról. Lehetne akár több is, de valamiért ezt a hármat emelte ki az Újszövetség (más tanok pl. hétféle isteni szellemről vagy kilencféle megnyilvánulásról is szólnak, ez nem teszi az egy Istent több istenné).
Ezek a szombatosok, nem azok a szombatosok, akikről Dán Róbert írt a / Az erdélyi szombatosok és Péchi Simon / könyvében, bár ők előszeretettel hivatkoznak a székelyszombatosságra, mint amiből ők is létrejöttek.... Mégis észrevehető egyféle elhatárolódás a régiek hitvallásaitól.....
Kovács András is kiadott egy összefoglaló művet: Vallomás a székelyszombatosok perében címen.
Kedves Fórumtársak! Engedjetek meg egy kérdést, melyet a COG topicban olvasottak kapcsán tennék fel itt. Sajnos sem az egész topicot, sem a COG számomra rendkívül érdekes honlapját nem tudtam elolvasni igazán figyelmesen időhiány miatt, de így is komoly kérdéseket vet fel bennem, ti. Szombatosokkal kapcsolatban, pontosabban az Ő hitvallásukal kapcsolatban. Gondolom talán jobb lenne Őt magát kérdezni, de szerintem így sem probléma, hiszen itt is olvashatja. Igazából a COG hitvallás inkább rokon az Unitárius - esetleg a Jehova Tanúi Krisztus felfogásával, mint mondjuk a Pünkösdi-karizmatikus felfogással? Már véleményetek szerint.......... Tudom, hogy megtalálnám a választ a honlapon is pl, de hangsúlyozom, nagyon sok időt takarítanátok meg nekem a válasszal vagy véleménnyel, amit a részletes tanulmányozásra tudok fordítani..:))
Szerintem Pál Jézus istenségi megállapítása ugyan olyan tévedés, mint az a definíció, miszerint az atomopknál nincsen kisebb...., de ennél nagyobb baklővések is elpfordultak és lesznek még...
Isten az Ószövetségben nem egy helyen egyértelműen kijelentette, hogy rajta kívül nincs más Isten, sem fiú, sem lány, de még szentszellem se! Innentől kezdve egy magát kompetensnek tartó egyházi teologika azt mondhat amit csak akar, bír és hisz! Úgy látszik egy firkásznak jobban hisznek, mint Istennek!, dehát ki is ismeri Istent, aki mindenre választ adhat az 1 milliárd kereszténynek? Majd a jós bibliai könyvekból kiértelmezik a felekezeti álláspontokat?
Ennyi erővel Homérosz egy próféta volt, aki közvetített a görög istenek és az emberek közt.....
A Bibliában valóban nincs ilyen fogalom, hogy "szentháromság". De ez nem jelent semmit, azért mert egy körülhatárolható ismerethalmazt új címkével látunk el, még nem azt mutatja, hogy a halmaz elemei nem érvényesek együtt. Két lehetőség van: ha Jézust Istennek tartjuk, akkor minimum az isteni Kettősségben hinnünk kell, hiszen Jézus maga utal még rajta kívűl az Atyára. Főleg az Apostolok Cselekedetei szövegei alapján ehhez hozzájön a Szent Lélek (Szellem), mint cselekvőképes személy. Így nyugodtan mondható: bibliailag a Szentháromság-tan megalapozott. Ezek után max. személyes véleménye lehet bárkinek ennek tagadása, de azt nem mondhatja, hogy "Jézusban isteni mivoltában hiszek, de a Szentháromságban nem". A kettő egyszerre sajnos nem megy.
"Mármost vagy nem igaz a háromság, és ezért nem említenek ilyesmit, vagy említésre sem méltó szerintük a jelentősége - de akkor miért tolódott el a hangsúly efelé, hogy van, aki egyenest a "hite alapjának" nevezi a háromságot?"
Szerintem említésre sem volt méltó a jelentősége. Mármint addig, amíg nem jött valaki és Jézus isteni voltát el nem kezdte tagadni, kizárólag teremtménynek mondva Őt. Amiben mi ketten azt hiszem megegyezhetünk, hogy nem igaz. Még akor sem, ha az Atyának van elsőbbsége, miközben Pál Jézust is örökké áldandó Istennek mondja. Vagy ahogy bennünket sem véd olyan tekintéllyel Isten, mint a Szellemét, akinek káromlása nem bocsájtatik meg, mi viszont káromoltathatunk. Tehát amiben biztosak lehetünk: három isteni személy egész biztosan van. Azok pedig, akik Krisztuséi, nem Isten fiai, csak hatalmat kaptak arra, hogy azzá válljanak.
Valóban Krisztusnak is volt kezdete. De Ő, ahogy írtad is: született. Ahogy írtad is: Istentől Isten születik. De bizony Ő egész máshogy született, mint mi, de hasonlatos is lett hozzánk és mit is kivéve? A bűnt. Azaz ő egyetlen pillanatig sem volt előtte teremtmény, de teremtménnyé is lett. Azt el tudom képzelni, hogy majdan valamilyen módon a jelenlegi (szerintem létező) szentháromság ki fog bővülni azokkal, akik a Krisztuséi. Amikor a Krisztus visszaadja az országot az Atyának és mindenkiben Isten lesz minden. De amíg e nyamvadt (az elövendőhöz képest) testben létezünk, nem tartom újjászületésünket lezártnak.
