"... az számomra nem más, mint szégyen(ahogy az állat előtt lebukni is az)."
Na, ezt meg ne halljam még egyszer. Ilyen alapon az Olimpiai verseny 2. helyezettje is szégyenkezhetne, hogy "csak" második lett abból a 6 milliárdból, akik meg se próbálták.
Basszus, erről jut eszembe, hogy én is szégyellem magam, mert még nem úsztam át a Balatont hosszában. Keresztben igen, de hosszában még nem :-)))
Kitartás elvtárs, sok gyakorlással megjön a rutin is! :-)
"A koronglövész is csak a tanulási idő alatt kísérletezhet, tökölhet."
Koronglövészet, pontlövészet ... Ezek is rutin és sok gyakorlás kérdése. Ezekről hosszan tudnék mesélni. :-)
Kicsit másabb, mint az a technikai sport, amit per pillanat művelünk. Ha gondold, kimehetünk Pátyra. Megmutatom.
Itt a technika ismerete és rutinszerű használata nagyon fontos elem, de jó szem nélkül lehetetlen jó fotót készíteni. Az alap, hogy észrevedd, amit más nem. Ők - szerintem - a bamba fotósok. Technikájuk, meg űberfasza telefonjuk van, csak nem látják, amit néznek. Dehát ők ilyenek. Sokaknak mondanám, hogy inkább a gasztronómiával kellene foglalkozniuk. Hátha abban sikeresebbek lennének.
Időben, még a télen megvettem, hogy amikorra igazán kell, addigra ne azon kelljen gondolkodni, hogy mit, hogyan kell beállítani. A halálom, mikor éles helyzetben ezzel kell szerencsétlenkedni. A gépek gyors kezelésének a nemtudása baromi idegesítő dolog. Ez nem egy tájfotózás, épületfotózás, stb, ahol van idő próbálgatni.
A koronglövész is csak a tanulási idő alatt kísérletezhet, tökölhet. Élesben már a maradéktalan fegyverismeret és a begyakorolt mozdulatsor elengedhetetlen. De hajtásban a véletlenszerűen felbukkanó és vágtató vadnál a pontos követéshez, valamint a jól leadott lövéshez is illik felkészültek lenni és nem hibázni.
Itt is, a mindig változó körülményeket magabiztosan és pontosan kell kezelni, ha ez nem megy az számomra nem más, mint szégyen(ahogy az állat előtt lebukni is az).
Egy új és agyon dicsért technikától elvárná az ember, hogy minden körülményben segítségre legyen. A témához választott szemkövető AF jól hangzik és embereknél, madaraknál kiváló - megkockáztatom a 98%-ot - a kutyáknál meglepően jól teljesít, de a vadnál ezt nem tapasztalom. Egyelőre nem értem és még egy darabig magamban keresem a hibát, mert nem akarom elhinni, hogy a gép a gyenge pont.
Most ott tartok, hogy a dús szemkörüli szőrzett okozhatja a problémát, a disznónál ez már nem kérdés. Természetesen a távolság csökkenésével javul a helyzet, ahogy tapasztalom.
Én ilyen helyzetben egy fókuszpontot használok. Még az AF sem jött be, mert egy nádszál is meghülyíti az AF-et. Így az AF kikapcsolva a vázon, próbálok rést találni a pajzson. Na, majd legközelebb jó lesz - gondolom botor módon, de ahhoz meg sokat kell kint lenni. Másképp nem működik.
Csekelve vadat fotózni(nem vadászni), akár egy 500-assal is egyszemélyes vállalkozás. Nagyvadnál 25m alatt kell lenni a jó fotóért, de egy disznónál, vagy őznél még jóval közelebb. Lehet messzebb, de akkor meg sokat kell vágni.
Ezen a távolságon a lebukás többszöröse, mintha egyedül közelítesz. Egy állat előtt, szerintem csak egy ember lehet képes észrevétlen maradni, ha nem vét hibát, de arra sincs mindig garancia. Nyugodt fókuszbantartással, mindig jól komponálva és észrevétlen követni az ilyen távolságokban lévő vadat majd exponálni is, úgy hogy ezekre ne figyeljen fel, hát nem egyszerű.
A távolságot esetleg tovább lopni, jobb pozícióba kerülni szintén idegőrlő művelet, az adrenalin és a hibázás esélye ilyenkor az egekben.
Csodás! :)
És akkor jön a Z8 a szemkövetőjével és mindent tönkretesz. Ilyen távolságokban és már nem is gyenge fényekben csütörtököt mond. Pedig már örültem, hogy felém szaladó kutyáknál milyen remekül működik. Hát nem, itt már nem működik. Nem is értem, talán sűrűbb a vaddisznó szempillája, vagy mi? De a szarvasé is? A sakáloknál már kikapcsoltam a fenébe és most nem is tudom mit tegyek, mert rendre lepattan a fókusz a szemekről.
(már az is megfordult a fejemben).
Ha valakinek van ilyenről tudása, ne tartsa vissza :)
tojó
hím
