Nem nézted meg a lenti 77-es filmet, ott a melegedés után támadó gleccserektől aggódtak. Aztán 10 év múlva megint melegedni kezdett az időjárás. (nem a klíma) A CO2 nem így működik.
Nukleáris energiával akarták olvasztani a sarkot.
Hasonló módszerrel most is készíthetnénk jeget, amit azonnal fel is törhetnének a jégtörők.
Szerintem zseniális ötlet.
Napi rettegéshez, végén a pokoli tűz, ami mindent elemészt, ha nem tartjuk a 2 fokot.
A tél úgy folytatódik ahogy kezdődött magyarországon, mondhatni a 2023/24-es tél megint elmaradt. Mondhatnánk hogy régen is voltak kilengések. Csakhogy tavaly is elmaradt a tél, meg tavaly előtt is, sorolhatnám.... Ez nem egy rendkívüli eset, ez egy tendencia a jövőre nézve.
Az hogy januárban és februárban, mindössze 3 olyan nap volt amikor a maximum hőmérséklet fagypont alatt volt, példa nélküli. 30-40 évvel ezelőtt az volt a megszokott ezekben a hónapokban hogy a nappali hőmérséklet is gyakran fagypont alatt maradt. Brutális a klímaváltozás hatása, és még csak nem is itt európa közepén a legszembetűnőbb.
A nap éghajlatváltozásban játszott szerepét már régóta elbagatellizálják az ortodoxia hívei, akik a globális felmelegedést szinte kizárólag az üvegházhatású gázok kibocsátásával hozzák összefüggésbe.
A kutatásokat félreértelmezed, azt állítják hogy köze lehet a napfolttevékenységnek az El Nino La Nina jelenséghez, és ez nem egyenelő a klímaváltozással. A napfolttevékenység és az Nino/Nina és ciklikusan ismétlődik, méghozzá néhány éves periódusidóvel. A klímaváltozásnak vannak pedig évezredes, évmilliós nagyságrendű változása is, aminek semmi köze a napfolttevékenységhez.
Ez olyan mintha azt mondanád hogy a hidegfrontok okozzák a telet, a melegfrontok pedig a nyarat (az évszakok periódusideje egy év, az időjárási frontok periódusideje néhány nap, 1-2 hét). Ha éppen hidegfront jön nyáron, akkor a hőmérséklet lecsökken, ha pedig melegfront jön télen, akkor a hőmérséklet nő, de ez csak egy hullámzás, az átlag hőmérsékletre nincs hatással (Persze gyakran van olyan is hogy a melegfront hatására hűl a levegő, vagy a hidegfront hatására melegszik, de ennzire nem akarlak összezavarni - a lényeget gondolom érted).
Még általánosabban leírva a jelenségeket, az egész univerzum hullámokból és rezgésekből áll, csak a frekvencia nagyon eltérő. A rövid ciklikus napfolttevékenység pont úgy nem hat a sokezer éves klímaváltozási folyamatokra, mint ahogy az hogy nappal melegszik a levegő, éjszaka pedig hűl, az sem hat a klímaváltozásra, más a frekvencia!
olyan statisztikai elemzéseket is bemutatnak, amelyekkel "tesztelték a globális klímamodellek azon képességét, hogy reprodukálják a történelmi hőmérsékleteket".
Ezek a tesztek egyrészt azt bizonyítják, hogy "a globális hőmérsékletekre vonatkozó idősoros adatok cáfolják a standard éghajlati modelleket". Másrészt "azt mutatják, hogy nincs összhang a globális éghajlati modellek hőmérséklet-előrejelzéseinek eltérései és a konstruált globális hőmérsékleti sorozatok eltérései között".
"ezek az eredmények kétségbe vonják az éghajlati modellek azon képességét, hogy különbséget tudnak tenni a természetes hőmérséklet-ingadozások és az antropogén CO₂ okozta ingadozások között az elmúlt 150 évben."
A globális felmelegedés és lehűlés természetes forrásai: (1) A naptevékenység és La Niña
A nap éghajlatváltozásban játszott szerepét már régóta elbagatellizálják az ortodoxia hívei, akik a globális felmelegedést szinte kizárólag az üvegházhatású gázok kibocsátásával hozzák összefüggésbe. A legújabb kutatások azonban azt sugallják, hogy a napfény ingadozásai, bár csekélyek, mégis befolyásolhatják az éghajlatot azáltal, hogy a Csendes-óceánban az El Niño és a La Niña közötti több évtizedes váltakozást okozzák. Más kutatások szerint az, hogy nem tudjuk helyesen szimulálni a lehűlő La Niña-ciklust, az egyik fő oka annak, hogy a számítógépes klímamodellek melegednek.
A La Niña az ENSO (El Niño - Déli Oszcilláció) hűvös fázisa, egy természetes ciklus, amely hőmérséklet-ingadozásokat és más éghajlati hatásokat okoz a Csendes-óceán trópusi régióiban. Az ismert El Niño és La Niña események, amelyek egy-egy évig vagy annál tovább tartanak, rendszertelenül, két-hét évenként ismétlődnek. Az ENSO súlyos hatásai az Egyesült Államokban és Peruban bekövetkezett katasztrofális áradásoktól az Ausztráliában tapasztalt súlyos aszályokig terjednek.
A Napnak számos természetes ciklusa van, amelyek közül a legismertebb a 11 éves napfoltciklus. A napfoltciklus alatt a Nap hő- és fénytermelése körülbelül 0,08%-kal nő és csökken. Bár ez az ingadozás önmagában túl kicsi ahhoz, hogy közvetlenül érzékelhető hatást gyakoroljon a Föld éghajlatára, a közvetett naphatások hatással lehetnek bolygónk felmelegedésére és lehűlésére - ezek a közvetett hatások azonban figyelmen kívül maradnak az éghajlati modellekben.
Egy ilyen közvetett naphatást fedezhetett fel egy új tanulmány, amely összefüggést mutat ki a napfoltciklusok vége és a trópusi Csendes-óceán El Niño-ból La Niña-állapotba való átmenet között. A kutatást a NASA és az amerikai Nemzeti Légkörkutató Központ tudóscsoportja végezte.
A kutatók megállapították, hogy 1960 és 2010-11 között mind az öt napciklus befejeződése egybeesett a melegebb El Niño és a hűvösebb La Niña közötti váltással. A legutóbbi napciklus vége pedig, amely most következett be, szintén egybeesik egy új La Niña esemény kezdetével. Mivel a 11 éves napciklus vége homályos, a kutatócsoport az "órát" a Nap pontosabban meghatározott mágneses polaritási ciklusára, az úgynevezett Hale-ciklusra hagyatkozott, amely pontosan 22 éves.
A 11 éves napciklus és a La Niña események kialakulása közötti megfelelést az alábbi ábra szemlélteti, amely fekete színnel mutatja a hat hónapos simított havi napfoltszámot 1950 óta, színes színnel pedig az óceáni El Niño-indexet. A piros és kék dobozok az El Niño és La Niña időszakokat jelölik az ismétlődő mintázatban. Feltűnő, hogy az egyes napfoltciklusok vége szorosan összefügg az El Niño és a La Niña közötti váltással. Az, hogy ez a korreláció pusztán véletlen egybeesés lenne, statisztikailag nagyon valószínűtlen, mondják a tanulmány szerzői, bár további kutatásokra van szükség a Nap és a Föld közötti, a korrelációért felelős fizikai kapcsolat megállapításához.
Egy másik tanulmány, amelyet az amerikai Lawrence Livermore Nemzeti Laboratórium klímakutatói vezettek, megállapítja, hogy a több évtizedes La Niña-változékonyság miatt a számítógépes klímamodellek két-háromszorosan túlbecsülik a Csendes-óceán felszíni hőmérsékletét. A La Niña-ciklus a légkör lehűlését és a Csendes-óceán középső és keleti trópusi részén a normálisnál hidegebb tengerfelszíni hőmérsékletet, északon és délen pedig melegebb vizeket eredményez.
Számos éghajlati modell ENSO-változásokat produkál, de nem képes megjósolni sem az El Niño és La Niña események időzítését, sem a trópusi alsó légkörben (troposzférában) műholdak által mért hőmérsékleteket. A tanulmány szerzői azonban megállapították, hogy 55 számítógépes modell 482 szimulációjának körülbelül 13%-a a trópusi troposzférában olyan felmelegedést mutat, amely megfelel a műholdas felvételeknek. És váratlanul ezek a szimulációk reprodukálják a La Niña összes jellemzőjét.
A következő ábra azt mutatja, hogy az egyik ilyen konkrét szimuláció mennyire jól reprodukálja a La Niña hőmérsékleti mintázatát, mind a földrajzi kiterjedés (felső panel), mind az óceán mélysége (alsó panel) tekintetében. A B jelű panelek a számítógépes szimulációt, a C jelű panelek pedig a műholdas megfigyeléseket mutatják. A hőmérsékleteket az 1979 és 2018 közötti időszak átlagos felmelegedési (pozitív) vagy lehűlési (negatív) ütemeként ábrázoljuk, Celsius-fokban, évtizedenként. A La Niña lehűlés a Csendes-óceánon a B és a C ábrán is jól látható.
A számítógépes szimulációk másik 87%-a túlbecsüli a trópusi csendes-óceáni hőmérsékletet, ezért a szerzők szerint a multimodellek átlagos felmelegedési rátája két-háromszor nagyobb a megfigyeltnél. Eredményeik azonban azt mutatják, hogy a természetes éghajlati változékonyság, itt a La Niña formájában, elég nagy ahhoz, hogy megmagyarázza a valóság és az éghajlati modellek előrejelzései közötti különbséget. https://www.scienceunderattack.com/blog/2021/4/19/natural-sources-of-global-cooling-1-solar-variability-and-la-nina-75
Nem csoda, hogy nem akarnak fűteni a sávszárnyak.:) Ezek egyszerűen nem mindig jönnek létre, ahogy talán már említettem. Ezért várakozunk a nagyobb koncentrációra... több ütközés, több esély a sávszárnyakra.
Elképzelem... most képzeld el, hogy a gyereked fejéhez szorítasz egy revolvert, de csak 1 % esélye van, hogy töltény van benne. Dönthetsz úgy is, hogy nem húzod meg a ravaszt....
Lehet lavírozni, de az ip.forr. kezdetén már telített volt a CO2 szint. A melléksávok pedig nem hozzák az politikusok által elvárt gyors melegedést. Ezt jól mutatja a hokiütő jóslat kudarca és a metán melléksávjainak keresgélése, az utolsó tizedfokok kisajtolására.
Ezzel szemben ugyanolyan erős Ninó van, mint 58-ban. Valószínűleg a napciklus akkor is a max-hoz közeledett, mint most is.
Arról meg nem tehet a Nap, hogy a hideg korszakban született és nevelkedett mai kutatók kedvébe járjon, és "télen" tél legyen.
Most akkor képzeld el, mennyire lehet biztos a többi mérés. Ez egy kutatási terület. Modellekkel operálnak, mivel nem látott még senki 800 ppm-et a levegőben.
Bocs.... nem érted a küzdelmem... merthogy nem is küzdelem, ráadásul ha mégis az lenne, akkor én azt állítom, hogy téves a négy-öt fokos melegedési prognózis, mint azt a klímakalkulátor is mutatja.
Folyamatosan próbálsz az alarmista oldalra pozícionálni, nem sikerül, nem vagyok beskatulyázható, mert nem egy elvárt végeredményhez akarok görcsösen érveket keresni, hanem a valóságot próbálom megismerni kimeneteltől függetlenül.
Ezért éppen akkora marhaság a szememben a CO2 hatásának negligálása, mint a 4-5 °Cos melegedés vizionálása. Mindkettő csak akadály a valós folyamatok megismerésének rögös útján.
Ezt egyszer már jó leírásnak ítélted, minden benne van, csak kicsit terjengősen. Nem biztos, hogy mindenki végigolvassa.
az IPCC által veszélyesnek minősített antropogén üvegházhatás elsősorban a szén-dioxid 625 cm-1 alatti, illetve 729 cm-1 feletti IR-sávjain alapul
az IPCC kutatói a CO2 egy teljesen jelentéktelen, 9,6 mm-es felharmonikusára támaszkodnak, amely – a felharmonikusok esetében szokásos módon – 15-30-szor gyengébb, mint a hozzá tartozó alaprezgés.
a 15 mm-es CO2-spektrum „telítetlen területei” a széleken egyre gyengülnek.
A sávok gyenge foglaltságát a következő HITRAN-adatok segítségével lehet ellenőrizni
az antropogén üvegházhatás jelentéktelenségét a közvetlenül érintett „éghajlatmodellezők” a médiának nyújtott információkban elegánsan elhallgatták. Hallgattak róla, mint valami illetlen dologról.
a Nobel-díjas Paul Crutzen kijelentése is alátámasztja. 1993-ban egy tankönyvben ezt írta: „A légkörben már annyi CO2 van, hogy sok spektrális tartományban a CO2 általi elnyelés szinte teljes, és a további CO2 már nem játszik jelentős szerepet”. Ennek megfelelően az üvegházhatás még a Nobel-díjas Nobel-díjas szerint is szinte „telített”. Fogalmazhatunk így is: Egy üvegház a legszélsőségesebb esetben is csak kicsivel melegszik fel jobban (nyomokban!), ha a normál ablaküveget tíz centiméter vastag golyóálló üvegre cseréljük!
az üvegházhatás növekedése a CO2-kétszeresére növekedésével csak csekély, 1,2 %-os. Ez jól ismert az éghajlatkutatásban. Ezért a „telítettségi fokot” azzal az érvvel próbálják ellensúlyozni, hogy az éghajlat olyan érzékeny rendszer, hogy a sugárzási kényszer legkisebb változásai is kibillenthetik az egyensúlyából. Így azt állítják, hogy az 1930 és 1970 közötti lehűlést az ipari társadalom porszennyezése okozta. Ez hamis. A lehűlést a Nap megváltozott mágneses mezeje okozta, amint az a 15. ábrán látható (pirossal bekarikázva).
Jól látható a latens hőáramlás hatása. A nedves területeken a párolgás lehűti a felszínt a magasabb páratartalom és besugárzás ellenére is az egyenlítő környékén, mint a sivatagos területeken, ahol magasabb az átlaghőmérséklet a kevesebb napsütés ellenére. Nem érvényesül a párolgás hűtőhatása.
Addig melegít a koncentráció növekedésével egyre jobban, amíg nem telítődik.
Miután telítődött, már nem melegít jobban azon a spektrumon a koncentráció függvényében.
Az oldasávok még nem telítődtek, tehát ahogy szélesednek és mélyülnek egyre jobban melegítenek a koncentráció függvényében.
A sávközép, ahol nincs változás már nem melegít jobban, hiába nő a koncentráció. Mivel az oldalsávok nem lineárisan szélesednek, ezért a melegítő hatás sem lesz lieáris összefüggésben a koncentrációval, nagyjából logaritmikus az összefüggés.
Kerek 10 W-ig húzták ki, már ez is gyanús. Vonzódnak a kerek számokhoz.
A graf alapján a jelen helyzetben semmilyen plusz melegedés nincs az oldalsávokból. A fő sáv már századokkal ezelőtt is telített volt. Innentől vége a dalnak. Még a leírás is 800 ppm-től jósol "gyorsuló" melegedést, ami csak nyelvészet.
A lassan emelkedő görbe és az oldalsávok telítetlensége is azt mutatja, hogy a sávok megjelenés ritka esemény. Emiatt nem tud telítődni, ami azt jelenti, hogy nem tudják megfigyelni, mert gondolom 10 mikronos sugárzásból van bőven, csak oldalsáv nincs elég. Az oldalsáv mitől különbözne a fősávtól működésben?
Csak akkor van esély több oldalsáv megjelenésére, ha nő a koncentráció, több ütközés van. De még akkor is gyanús, hogy +10 W-ig jutunk el 2000 ppm-nél 500 év múlva? Még viccnek is rossz.
Közben mi melegíti az óceánokat +2-6 fokkal melegebbre? A Nina-Ninó ciklusokkal szépen követhető a napciklus száz évekre visszamenőleg. Valaki komolyan gondolja, hogy most februárban azért van napsütéses 15 fok, mert 2 ezrelékkel több CO2 van a levegőben, mint 150 éve? Mikor 150-300 éve is voltak napsütéses februárok, meleg esőzésekkel, áradásokkal, stb.? (legutóbb 1956, 1958)
Szerintem kérjétek a topik zárását, mert itt már nincs semmi látnivaló.
Három fok már embörös lenne, ha nincs semmilyen visszacsatolás, de nem ez a probléma, hanem az, hogy ismeretlen terepre lépnénk, nincsenek empirikus ismereteink arról hogy az éghajlat, vagy akár csak az időjárási rendszer hogyan alakul át, illetve ami még aggasztóbb milyen tranziens jelenségekre számíthatunk.
Ha az éghajlat kileng egyik oldalra beindulhat egy visszatérítő folyamat, nem látni a végét, de a D-O események nem sok jót ígérnek.
Bizni lehet... én is a CO2 kiegyenlítő hatásában bízom, de az emberiségnek vissza kell fogni magát mindenképp, mert ebben az ütemben biztosan.... 100%-os biztonsággal fut bele egy olyan nagyobb kataklizmába, ami után már csak a posztpokaliptikus scifik világa következik. Tehát semmi okunk aggodalomra, hogy 100 év múlva mi lesz az éghajlattal, ha úgy sem érjük meg....
2000 ppm-nél +20 W lesz az RF? Borzalom.:) Ezt még meg is kell érnünk. Ilyen ütemben 1000 évig kellene égetnünk fossziliákat, hogy elérjük. Szükség lesz a sarkvidéki gázmezőkre is, nem kétséges.:(
...a nem telítődik, akkor semmilyen effektív hatása nincs a szárnyaknak, ahogy a m/s2legelején is sejtettem.:)
Hogyne lenne arról szól az egész, hogy a szárnyak szélesedésével van hatása, nem a telítődéssel.
Újra mondom, nem érdemes túlagyalni.... logaritmikus összefüggés a földi légköri viszonyok között, elég ennyit megjegyezni. Nem ez a vita tárgya az éghajlattudományban.
A gravitáció természetét is agyonkutatják, attól még nekünk elég annyi, hogy 9.81 m/s2.
El kell hogy szomorítsalak a sztratoszférával. Ütközöl az IPCC véleményével.
Vígasztalhatatlan vagyok... félreértés lehet az oka. A gugli fordításból nem domborodik ki, hogy a CO2 spektrum középső részéről van szó, nem az egész légkörről.
A sávszárnyak (kék és rózsaszín vonalak) még akkor is messze vannak a telítettségtől, amikor közel tiszta CO2 légkörhöz közelítünk.
Egyébként pont itt buktatják le magukat.:) Ha nem telítődik, akkor semmilyen effektív hatása nincs a szárnyaknak, ahogy a legelején is sejtettem.:) De próbálkozásnak nem rossz.
Még szerencse, hogy a klíma nem úgy működik, ahogy az IPCC szentélyben elképzelik.
A jelenleginél magasabb koncentrációk esetén a fekete görbe lényegében vízszintes, ami azt jelzi, hogy a sávmag telített. A magközeli régiók (zöld és ciánkék görbék) a növekedés lassulását mutatják, de legalább 105 ppm CO2-keverési arányig telítetlenek maradnak. A sávszárnyak (kék és rózsaszín vonalak) még akkor is messze vannak a telítettségtől, amikor közel tiszta CO2 légkörhöz közelítünk.
Lényegében ez a csajszi előadásának az összefoglalója is: az IPCC hivatalos álláspontja.
El kell hogy szomorítsalak a sztratoszférával. Ütközöl az IPCC véleményével. Egyébként ennek a megjósolására adták a Nobelt. Amennyire jól emlékszem. (japán csóka)
a nagyobb optikai mélység a sáv közepén azt jelenti, hogy a légkörnek az a szintje, ahonnan a legtöbb sugárzás eléri az űrbe, feljebb került a sztratoszférába, ahol a hőmérséklet a magassággal együtt nő (megjegyzendő azonban, hogy a sztratoszférában a megnövekedett CO2-koncentráció alacsonyabb hőmérsékletet eredményez, ami ellensúlyozza a sáv közepén megnövekedett kibocsátást). Nagyon magas CO2-koncentráció esetén a piros görbe e hatások erősödését mutatja: a sávközép nagyobb kibocsátást produkál, de a sávszárnyak többet nyelnek el. A vörös spektrum másik szembetűnő jellemzője, hogy a CO2 10μm körüli kisebb sávjai (a 9,6μm-es O3-sáv két oldalán) jelentős reakciót mutatnak. A besugárzás csökkenése a 15μm-es sáv szárnyaiban és a 10μm-es sávokban kompenzálja a sáv közepén bekövetkező növekedést. A következő szakaszban megvizsgáljuk, hogy ezek nettó hatása hogyan befolyásolja az éghajlat CO2-sugárzási kényszerét.
Akkor valaki hazudik vagy nem ért hozzá. Szerinted melyik?
A CO2 RF-jét a jelenlegi helyzethez képest a koncentrációk széles skáláján számoljuk ki a fentiekben ismertetett feltételek és sugárzásátviteli kódok alkalmazásával. A CO2 keveredési arány tizenhét értékét használjuk, a nullától a jelenlegi érték 1024-szereséig, ami egy körülbelül 40% CO2 -ból álló légkört jelent. A 6(a) ábra piros görbéje mutatja az RF értékeket a CO2 térfogati keveredési arányok esetében 2000 ppmv-ig. A jelenlegi légkörből az összes CO2 eltávolítása -38Wm-2 RF értéket eredményez (mint az 1. táblázat alsó sorában). Az RF meredeken növekszik, ahogy a CO2-koncentráció a nulláról emelkedik. Magasabb koncentrációknál a növekedés mértéke fokozatosan csökken, de mindig pozitív. A 6(b) ábra a 6(a) ábrát nagyobb keverési arányokra és a keverési arány logaritmikus koordinátájára terjeszti ki. Látható, hogy körülbelül 30 és 800 ppmv között az RF lineárisan növekszik a log(keverési arány) értékével, ami az ismert áramviselkedést mutatja, de magasabb koncentrációknál az RF meredekebben kezd növekedni.
(Tehát itt azt próbálják kihozni egy modellel egy még nem létező koncentrációra, hogy minél többet adunk hozzá, annál nagyobb lesz az RF.)
A klímaváltozás miatt felértékelődött a sarkvidék szerepe. Köztudott, hogy a felmelegedés hatására olvad a sarki jégsapka. Az 1980-as állapothoz képest a felére csökkent.
Az útvonal fontossága mellett tovább emeli a tétet, hogy jelentős kőolaj- és földgázlelőhelyeket sejtenek ezen a területen.
