azért elég nehéz ellenőrizni az ilyen infókat, és a jóhiszeműen eljárókat könnyű félrevezetni. nyilván azért adhatott hitelt merthogy két külön forrásból csengett össze.. de összeségében szerintem elég mellékes a tanulmányban Agartha léte, bár elég rég olvastam a Világkirályt..
Hm, érdekesek ezek a kaukázusi dolgok, egy egészen új világ tárul fel. Érdekes ez a szibériai 'öböl' is, erre lehetne keresni geológiai bizonyítékot is. Mindig furcsálltam, hogy Snorrinál az Ázok és a Vánok miért estek egymásnak; lehet, hogy épp az új szűzföldet foglalták keletről-nyugatról.
""praktikusság szempontjából én némikép szkeptikus vagyok a földfelszín alatti járatokkal történő nagy távolságok áthidalását illetőleg"
Én is, éppen ezért írtam,Ossendowski "készpénznek" vette a legendákat..."
Bevallom én kissé bizalmatlan vagyok Ossendowski-val kapcsolatban, nem tudom eldönteni, mi az, ami igaz, és mi az, amit ő ad hozzá... Egyáltalán, szekptikus vagyok alapból az olyan nyugatiakkal szemben, akik azt állítják, hogy éppen velük osztották volna meg a legnagyobb titkokat a keleti beavatottak.Az egész Agartha témakör gyanús ebben az értelemben, kezdve Alexandre Saint-Yves d'Alveydre-nél. Én még nem találkoztam ezzel kapcsolatban olyan forrással, amit hitelesnek tudnénk tekinteni. Egyáltalán, semmilyen keleti forrással, leszámítva Saint-Yves és Ossendowski elbeszéléseit, és ez meglehetősen furcsa, hogy épp a mostani tibetiek stb. ne tudnának Agartháról (Sambhalla természetesen teljesen más tészta).Pikáns, hogy Guenon elfogadta Agartha létét - némelyek éppen e miatta adnak hitelt létezésének, mások viszont kritizálják emiatt, egyáltalán eléggé vitatott ez műértő körökben. Én úgy vagyok vele, hogy amíg nem látok erről valami hitelesnek tekinthető elsődleges forrást, addig kénytelen vagyok másképp kezelni a dolgot - egy nyugati mítoszként, amit a 19. században raktak össze (vajon milyen darabkákból?), persze önmagában is meglehetősen érdekes, kezdve Bulwer-Lytton Vril-birodalmával, hogy kik és miért akarták, hogy ez bejusson a köztudatba.
"Most ezen lények óta több ezer év eltelt, tehát volt idő az eltűntetésre..."
És nem utolsósorban szerintem ezt az eltüntető munkát - tudom paranoid összeesküvéselméletnek tűnik, de ha jobban meggondoljuk nagyon nem irreális - a "szent" inkvizíció, a zsidó-keresztény- és délebre-keletebbre az iszlám fanatizmus tűzzel-vassal való pusztitása is erőteljesen segítette. Hiszen az ősi misztika, az egyik nagyvallásnak sem tetszik, hiszen mindkettő dogmáit veszélyezteti erősen egy olyan ősi, okkult tudás, mely egészen más válaszokat ad az emberiség ill a világ eredetére, a teremtő ill a transzcendencia mibenlétére és esetleg olyan konkrét működő technikákat tud (szemben a kiszámíthatatlan, lutri imádkozással, amit ők ajánlanak), mellyel mi magunk is akár, azokat megtanulva istenszerű lényekké változhatnánk. A diktatorikus, agymosó dogmákkal operáló erőszakos, terror-misztikumok hatalmát nem szolgálják az ősi igazságok, hanem rövid úton döntenék meg. Vélhetőleg ezért lett pokoli, sátáni, üldözött, mágjára küldött minden ami "boszorkányos", mágia, okkultizmus, ezoteria, ősi misztika, hagyomány, pogányság.
Ezért pusztították el a drága konkvisztádorok lényegében szinte a teljes amerikai, ősi írásos hagyományt és szerintem ezért volt az a szerencsétlen "baleset" is, hogy leégett az Alexandriai Könyvtár és eltünt, elpusztult vagy el lett rejtve szinte az összes ősi nyom, jel és iromány és készült sok sok férevezető, hamis krónika és ősi "bizonyíték" (meggyőződésem hogy emögött is egyházi titkosszolgálati jellegű tevékenység állt, hogy zavart keltsen)...
(a titkos, rejtett, vatikáni raktárokat és pincéket, szívem szerint egy fegyveres csoporttal lerohanva rámolnám ki és amit találnék, bemutatnám nagy nyilvánosságnak és mellesleg ugyanezt tenném a Kairóban is, mivel ott legalább annyi aljas, sunyi módon dugdosott dolgot vélelmezek, amik egész más megvilágításba helyeznék az emberiség őstörténetét!!!!!)
E páni, hisztérikus, tűzzel-vassal történő, tömegmészáros nyomeltüntetés Európában is egy elképesztő, legalább ezer évig tartó emberiség ellenes bűncselekménysorozattal zajlott és szerintem a mai napig is folytatólagosan zajlik. A hatalmat és vagyont jogtalanul bitorló, mindenkori elit bármit megtett, mindenre képes volt, hogy eltüntesse az "istenek", kabirok, Atlantisz, az ősi tudás nyomait, ugyanis olyan technikáik, olyan tanaik voltak, melyek segítségével az ember hatékonyan és gyorsan válik sokkal magasabb szintű gondolkodóvá és nem tűri el a rabszolgaságot, társadalmi zsarnokságot, önkényuralommal elnyomott jobbágyságot; és tudatosság mellett kellő erőre, technikára is szert tehet vele, amivel hatékonyan megdönthesse az önkényuralmat.
Eme tudás publikussá válása pedig nekik pedig nagyon nem lett volna jó, ahogy ma sem lenne jó a hatalom és vagyon bitroló elitnek, ha a zombitömeg tudatossá válna, valóban gondolkodni kezdene és rádöbbenne hogy lényegében a mai civilizációban is minden átverés, szemfényvesztés és illiúzió, az elit körök jogtalanul bitorolják el a javakat, míg a köznép közönséges kiteényésztett rabszolga; mindezzel emberiség ellenes bűncselemények sorozata valósué meg folyamatosan. Az elhülyítés, a butaságban-, tévedésben tartás, a manipuláció alapvető technika; hát már az ókortól tudottan, cirkusz kell és kenyér ehhez és amint a kereszténységet legyártó római császár ezt okosan elkezdte, a kereszténység évezredek alatt tökélyre vitte és totális hatékonysággal irtotta ki a teljes emberi civlilzáció emlékezetéből a valódi ősi tudást, és tüntette el fáradhatatlanul és alaposan minden nyomát.
Ez lehet szerintem az egyik fő oka annak, hogy szinte semmit sem találunk és ezért zseniálisak a mítoszok, szájhagyományok, eposzok, amik segítségével képesek voltak a bölcs ősök minden írtás ellenére is átmenteni valamit az ősi tudásból.
A másik ok pedig az lehet, hogy egyszerűen nem néztük át, nem kutattuk át az összes lehetséges lelőhelyet. Saccom szerint, az emberi célirányos, tudatos kutatás együttvéve a véletlen, spontán felfedezésekkel is csak a lehetséges lelőhelyek legfeljebb néhány %-át tudta átnézni, feltárni, hiszen a Föld nem olyan aprócska. Irtózatosan nagy területek vannak érintetlenül, s ahhoz hogy azt állíthassuk. nincs sehol semmi: több kilométeres mélységben kellene átkutatnunk földet, vizet, jeget. Ki hol mikor tette ezt meg? Sehol senki semmikor. Szinte elhanyagolható része a kutatható területeknek, amiket eddig a hivatalos emberi tudomány átkutatott... (a kincskeresők és magángyüjtők mi mindent találtak meg, azt meg sosem tudjuk meg)
Tehát azt állítani, hogy mivel nincs semmiféle jele, nyoma, fosszíliája az ősi, őskori fejlett, urambosá: hitech civilizációnak, tehát akkor az már ki is zárható, mivel biztosan nem létezett, ignecsak elhamarkodott elgondolás... Nemde?
Földgolyónk kérge teljesen olybá tetszik, mint egy ementáli...valószínűleg nincs a Földnek olyan vidéke, ahol ne terjeszkedtek volna valamikor a föld alatt, ilyen vagy olyan okokból: bányászat, bújkálás, stb. (a földalatti misztériumokról nem is szólva)Nálunk az iskolában kötelező olvasmány Victor Hugo 93-ja, be kell valljam, engem a regényből leginkább csak a következő részek ragadták meg annak idején a fantáziámat:
"Nehéz elképzelni, milyenek voltak a bretagne-i erdők akkoriban: városok voltak. ... Látszatra halott és síri magánosság volt mindenütt: de ha hirtelen, villámcsapásszerűen levágták volna a fákat, nyüzsgő embertömeg került volna napvilágra.
Kerek és szűk kútnyílások, amelyeket kívülről kőfedők és ágak takartak, függőlegesen, majd vízszintesen tölcsérré szélesültek a föld alatt, és sötét odúkba vezettek. Ilyesféléket talált Kambüszész Egyiptomban, és Westermann Bretagne-ban; ott a sivatagban lelték őket, itt az erdőben; az egyiptomi pincékben halottak voltak, a bretagne-i pincékben élő emberek. Misdon erdejének egyik legvadabb tisztását, amelyet folyosók és cellák fúrtak keresztül-kasul, és amelyben titokzatos népség sürgölődött, "nagyváros"-nak hívták. Azt a másik erdei tisztást, amely a föld felett éppolyan elhagyott hely volt, és a föld alatt éppolyan sűrűn lakott, úgy emlegették: "a Király tere".
Emberemlékezet óta tartott Bretagne-ban ez a föld alatti élet. Az ember itt minden időkben bújt az ember elől. Emiatt a sok csúszómászó odú, amelyet a fák gyökerei alá ástak. Ez a szokás még a druidáktól eredt, és egyik-másik kripta olyan öreg volt, mint a dolmenek. ... a nép olykor jónak látta eltűnni. Sorjában: először a barlanglakók a kelták elől, majd a kelták a rómaiak elől, a bretonok a normannok elől, a hugenották a katolikusok elől, a csempészek a fiskus darabontjai elől az erdőkbe menekültek, majd ott is a föld alá húzódtak. Az állatok menedékéhez folyamodtak. Ide juttatja a zsarnokság a népeket. Kétezer év óta a zsarnokság minden fajtája, hódítás, hűbéri rend, fanatizmus, adószedő üldözte a szerencsétlen, eszelős Bretagne-t. A kérlelhetetlen hajtóvadászat csak azért szűnt meg egyik formájában, hogy valamilyen más néven újrakezdődjék. Az emberek a föld alá húzódtak."
Törökországban ismerünk több mint 3000 éves 18! szintes földalatti városokat, amiket évszázadról-évszázadra bővítgettek, és ez nem egyedi eset arrafelé. A pireneusok alagútjairól szintén az ókor óta terjengenek a legendák, legutoljára a Katharok lakták be őket, míg az Invizíció ki nem füstölte őket, de a kincsvadászok azóta is vissza-vissza térnek. A Dolomitok legendás törpe-barlangjairól pedig már meséltem is.Szóval ez nem úgy működik, hogy mondjuk 4000 éve elhagyták ezeket a lakóik, vagy kihaltak stb., és az utolsó leoltotta a villanyt és becsukta az ajtót. Ami ember számára hozzáférhető volt, az utána használták is, tehát biztosak lehetünk benne, hogy elhordták/felhasználtak mindent a 'csöppnyi' néhány ezer év alatt, míg ezek használatban voltak. (gondoljunk csak bele, hogy manapság hogy néznek ki az 50 évvel ezelőtti katonai létesítmények, bunkerek stb. - pillanatok alatt széthordanak mindent 'élelemes' embertársaink).
Ott lehet egyedül esélyes bármit is találni, ami teljességgel hozzáférhetetlen maradt valamilyen okból - de éppen emiatt lenne igen nehéz, és költséges is a kutatás. És nem csak költséges, hanem veszélyes is, éppen Otto Rahn regél el egy esetet, amikor csak épp hajszálón múlt az élete, és nem fulladt bent, amikor hirtelen elkezdett zubogni a víz egy ilyen 'labirintus' mélyén...De nem kell túl messzire mennünk, hiszen még pl. a mi Várhegyünk alatti barlangrendszert is csak kevéssé ismerjük, de így van ez mindenhol, ezer és ezer helyen.
"praktikusság szempontjából én némikép szkeptikus vagyok a földfelszín alatti járatokkal történő nagy távolságok áthidalását illetőleg"
Én is, éppen ezért írtam,Ossendowski "készpénznek" vette a legendákat...
Talán a kényszerűség hajtotta őket a föld alá, talán félelem más lényektől, talán a földi atmoszféra vagy valami más. Egyébként emberi közösségekre is van példa, hogy valóban huzamosabb időkön át kibírták a föld alatt (egyes európai bányászközösségek a középkorban a föld alatt laktak, csak temetni és házasodni jártak "fel"). Na most egy nem emlős faj, mint a vénuszi kabirok talán sokkal jobban bírták a körülményeket is, mégha az ember számára riasztó is a gondolat, hogy föld alatti járatokban éljen...
Persze, több fajra gondolok, de nagyon nehéz kibogozni viszonyaikat egymáshoz vagy az emberhez. Mert mi emberek, talán teljesen rossz perpektívában láttuk őket, úgyhogy nehéz megmondani mi az igazság a beszámolókban ezenlényekről, hiszen az csupán a korai ember véleménye, így nem szükségesen lehet igaz...
Hogy miért nem maradt egyetlen eszköz sem utánuk...? Ez jó kérdés!!!
Fogalmam sincs miért, vagy miért nem talátuk csontvázaikat sem, ha ezt is megakarnád kérdezni...
Amit a kabirokról írtam régebben, hogy talán már Atlantiszon kipusztultak, a Mediterránumba már csak kultuszuk és követőik érkeztek, akik szintén törpe termetűek, de emberek voltak...
Ha Hyperboreán vagy Atlantiszon éltek, úgy itt már nem, ez esetben sem találnánk csontjaikat. A halottaikat elégették, úgy szintén nem találnánk. Eszközeiket féltékenyen őrízhették, az emberi utódaik, örököseik már nem kapták meg ezeket, de többnek ismerték az előállítását, később ezek egyre inkább műtárgykká váltak. Ha az évezredek során elő iskerült valami értékes fémtárgy, úgy az előbb-utóbb a fémkohászok kohóiban végezte (tudom elcsépelt: de 66 évvel a háború után, mikor egy csomó légi harc volt felettünk, lelőtt repülők garmadával, ma mégsem találunk egy repülőroncsot sem a földeken...? Akkor nem is volt '44-ben légi harc Mo. felett...?). Most ezen lények óta több ezer év eltelt, tehát volt idő az eltűntetésre...
Viszont azért látok lehetőséget, hogy néhány eszköz előkerüljön, csak egyszerűen ott sosem keresték a régészek. Már leírtam több ilyen helyet is... Szóval a reményt nem adom fel, hogy minden eltűnt...mert mindig csak azt írom, ahová a kutatásaim vezettek, s úgyszólvan semmit nem találok ki.
jut eszembe: nem tudja valaki mi lett a lyukas föld expedicióval ?? :D idénre tervezték, és igen kíváncsi lettem volna hogy képzelik a lehatolást.. bár szerintem csak a pénzkunyera volt ennek a célja is.. pl. Poe-nál az Gordon Pym-ben még szórakoztató volt ez a teória, és Vernénél is ahol az izlandi Snaeffells vulkánból a nápolyi Stromboliba lehetett a földalatti tengeren át kilyukadni, de hogy még manapság is vannak hívei...
praktikusság szempontjából én némikép szkeptikus vagyok a földfelszín alatti járatokkal történő nagy távolságok áthidalását illetőleg, pláne interkontinentális méretekben. hosszútávon még a felszíni közlekedés is elég fáradságos nem hogy a földalatti. ilyesminek csak városi méretben látom a létjogusultságát ahol a felszín már beépült, vagy ahol a terep járhatatlan.Agartha, Shambhala, Hüperborea - ezek rejtett civilizációk számomra nehezen elképzelhetőek fizikai síkon megvalosuló realitásként, szemben Atlantisszal, melynek leírása nagyon is realisztikus. előbbiek viszont úgy hatnak mint bölcsek, mágusok, papok birodalma, tehát bizonyos tudásszint, vagy inkább tudatszint felett válik elérhető szellemi valósággá, bár az is lehet hogy tévedek, talán majd Schenouda felvilágosít ezügyben. (a Marco Polo beszámolójából ismert 'Hegyi Öreget' viszont nagyon jól el tudom képzelni valóságként, de ez a szélhámos csak fanatikus aszaszínokat képzett ki, mítikusnak beállított Paradicsomában.)
ha jól értem, Scheounda szerint több fajról van itt szó, és az egyik bujkál a föld alá a másik elől.másrészt nem tételez fel olyan értelemben hitech technológiákat amiket mi ma képzelünk el scifiszerűen, komplett terraformálást és egyebeket.
én az ellentmondást inkább ott láttom hogyha ennyire fejlett fémművesség volt jelen náluk, akkor miért nem maradtak fent eszközeik, legalább egy-kettő mutatóban. csak csupa kétes cargo, vagy vasgolyó és fogaskerékszerűségek, de semmi érdemi komplett szerkezet, pedig a sziklavájatokban megmaradhatnának, feltéve ha nem csak gyorsan korrodáló fémek előállítására törekedtek.
Sziasztok! Tudom, hogy ez itt nema reklám helye, de szeretnék valamit leírni:A paranormális dolgokkal foglalkozó Legenda vadász blog szerkesztőket toboroz, részletekért látogassatok el az alábbi címre! Remélem akad néhány lelkes emberke, akinek van kedve beszállni a projektbe.
Legenda vadász reinkarnáció!
A hamarosan alapjaiban megújuló paranormális dolgokkal foglalkozó Legenda vadász blog újabb szerkesztőket keres! Sajnos anyagi ellenszolgáltatást nem tudunk ajánlani, ellenben a jelentkezők tagjai lehetnek a Legenda vadász szerkesztőségének. Bár a jövőben elképzelhető, hogy[...] Bővebben!
Lassan ahogy haladunk utunkon (remélem eme kettes szám első személy részemről nem tolakodó, hiszen lelegábbis lelkes olvasó vagyok), úgy látom, elérkezünk a föld alatti mítikus, misztikus városhoz, Shambalához... Nemde? ;)
Egyrészt senki nem áldoz rá közpénzből dollármilliókat, másrész a helyzet még rosszab lett a térség destabilizálódott (az alagutak egymással ellenséges országok alatt futnak). Sok embert nem is érdekel és egy ilyen kutatás rengeteg pénzt igényel, de pld az egyiptomi Szaiszban, ami fáraó székhely volt Lepsius után másfélszáz évig senki nem ásatta (csak 1997-ben kezdődtek újabb ásatások). Úgyhogy a kaukázusi járatok további kutatásának megrekedésén sincs mit csodálkozni, mert ki finanszírozná az egészet...? Az engedélyek is másak már, hisz akkor még elég volt a központ (Moszkva) bólintása, s valószínűleg ott sok terület már magánkézben is van (arrafelé is rendszerváltás volt). Úgyhogy ennyi...
Másrészt az azerbajdzsáni "feneketlen kút" azzal keltette fel a hatvanas években az érdeklődést (bár az akkor szovjet újságok elég szűkszavúak voltak ilyen felfezésekről), hogy a falaiból kékes fény árad és különös sóhajokat és sípoló zajt ad. Az innen induló járatok külső bejáratainál sziklarajzokat és emberi maradványokat találtak, viszont a vizsgálatok kiderítették, hogy a csontok sokkal későbbiek, mint a rajzok.
Akik olvasták Ossendowski lengyel utazó könyvét (Állatok, emberek és istenek, 1924), azok tudhatják, hogy ő Mongólia, az Altáj alatt húzódó hasonló alagutakról beszél, ill. hoz hírforrást, melyek szerinte egy Agartha nevű titkos föld alatti királyság része, mely királyság vagy hatvaezer évvel ezelőt jött élétre, nagyrész a Himalája alatt, de föld alatti útvesztői -szerinte még Amerikába is áthúzódnak. De magáról a föld alatti királyságról, annak székhelyéről, az alagutakban közlekedő fura járművekről is egészen scifibe illő leírást hall ottani öregektől, amit Ossendowski teljesen készpénznek vett.
Peter Kolosimo a Terra senza tempo c. könyvében ("Időtlen Föld", 1964) említi, hogy a szovjet tudósok figyelmét magára vonta az ún. "feneketlen kút" Azerbajdzsánban. A kútaknát vizsgálók megdöbbenésükre egy egész alagúthálózatot találtak alatta, amely más grúziai, sőt az egész Kaukázusra kiterjedő helyekkel állt kapcsolatban. Az is kiderült, hogy a barlangok legtöbbje a hegy oldalába vájt alagutakba vezet, de a felfedezők útját nagy mennyiségű kőtörmelék zárta el. Annyit azért sikerült megállapítani, hogy egy széles folyosókból álló rendszert találtak, kör alakú csarnokokkal, üres fülkékkel, kútaknákkal és olyan szűk csatornákkal, melyekben csak egy gyermek képes egyenesen végighaladni. Egy nagy alagút egy tágas földalatti csarnokba vezet, melynek magassága húsz méter.
„Érthető, hogy itt intelligens lények dolgoztak –írja Kolosimo-, de milyen szándékkal? Még nem találtak a nyomára. A rejtély magyarázata későbbre marad, az alagutak még részben el vannak zárva. Az alagutak főbejáratai szabályos alakúak, szépen megmunkált egyenes falakkal és keskeny boltívekkel. A legkülönösebb tény, hogy azok majdnem azonosak a közép-amerikai alagutakkal. A barlangok, melyek sok esetben a kaukázusi alagutak közelében találhatók, grafittiket tartalmaznak, melyek szintén univerzális motívumokat mutatnak: mint a szvasztika, a végtelenség szimbóluma és a spirál...” Egyes szovjet tudósok szerint a földalatti hálózat olyan hatalmas, hogy kiterjed Irán felé, és talán kapcsolódik az Amu-Darja folyó közelében (Türkmenisztánban az afgán határhoz közel) felfedezett alagutakhoz és Mongóliában, Tibetben, Közép- és Nyugat-Kínában felfedezett földalatti labirintusokhoz.
Reginald A. Fessenden amerikai szerző, az AM -alapú rádió feltalálója (1866-1932) írt egy nagyon különös könyvet, a The Deluged Civilization of the Caucasus Isthmus címmel (Boston, 1923). Fessenden szerint a Kaukázusban található Alizon völgye, ahol egy nagy titkos társaság, a Kabirok (Aburi) és a Daktüloszok (Achali) élt. A társaság több ezer éves múltra tekintett vissza (korábban a kaukázus északi lejtőin éltek, de a szkíthák elől ide települtek). Befolyásuk messzire terjedt, de i.e. 600 körül egyszerűen eltűntek.
Fessenden írja: „A Kabirok magas fokú ismeretekkel rendelkeztek a számokról, a geometriáról és a csillagászatról, de a nagy erejük a technikai titkok ismeretéből származott, készítettek üveget, acélt, zománcokat, érceket redukáltak, satöbbi. A legjelentősebb titkos jelük (amennyire az én gondolom) el van rejtve Homérosznál, ami alapján a az egyik tag segítséget nyújthatott egy másiknak, és mi meg fogjuk látni később, hogy Homérosz ismerte más beavatási titkaikat is.”
Azt hiszem, ez a titkos társaság avatta be a khalüböket -kikről már beszéltem-- a fémolvasztás, és a fémek titkaiba. Érdekes még Fessenden egy másik következtetése, hogy a kabirok feljegyzéseinek egy példánya (az Acherontici könyv) talán Numához került (akinek villamossággal kapcsolatos kisérleteiről már Porsenna kapcsán beszéltem).
Bemutatom egy lehetséges telephelyüket a kaukázusi kabiroknak, melyről annak idején Fessenden még nem tudhatott: 1965-ben örmény régészek feltártak Medzamorban, a vishapok szenthegyétől, az Araráttól mindössze 20 km-re egy fémfeldolgozó telepet egy vulkanikus dombon, amit 4-5000 évvel ezelőtt működött. Jean Vidal francia újságíró számolt be fényképekkel akkoriban a leletekről (Medzamor; la plus vieux complex industrial du monde, Science et Vie, 1969. júl.). A város körül lakói ciklopi falat emeltek.
A kohók réz, bronz, ólom, antimon, cink, arany, vas, mangán, ón és arzén termékeket állítottak elő. A bronzot már 18-féle ötvözetben gyártották, ismerték a nemes acélt is. Különböző fémfestékeket, kerámiákat és üveget is gyártottak. Találtak egy roppant különös, többszájú üvegedényt, ami Jean Vidal szerint egy modern kémiai felszerelés analógónja. Úgy látszik nem tekinthetjük Zoszimosz egyiptomi alkimistát az üveglombik feltalálójának. A medzamori munkások légszűrőt és kesztyűt viseltek (akár a héliupoliszi alkimisták).
És ez még nem minden, hiszen ezek a létesítmények még korábbiak roomjaira épültek, melyek nyomai az újkőkorszakba (i.e. 7000-5000) vezetnek. Találtak fémből készült szobrocskákat, némelyikük annyira riasztó világot mutat be, melyet ma már nehéz elképzelnünk. Pedig a tudható, hogy az egykori művészek a valóságot igyekeztek ábrázolni. [Itt is bemutatok egy ilyen szobrocskát.]
A medzamoriak csillagvizsgálót is építettek, sajátos távcsöveik, lencsékkel ellátott lehettek és különös tisztelete volt náluk -akár az egyiptomiaknál- a Sziriusz csillagnak. Az egyik hármas teraszt úgy építették meg, hogy megfeleljen a Szíriusz i.e. 2800-ban látható felkelésének.
Medzamor iparvárosa a semmiből bukkant fel. Több szakember arra a feltevésre jutott, hogy a város alapítói egy ősi, számunkra ismeretlen civilizáció iskoláiban tanultak, majd megtelepedtek a Kaukázusban...
***********
Valójában a medzamori leletek meg sem közelítenék azokat, amit a rejtélyes kolhisziak történelem előti székhelyén, Aiában találnánk. Medzamor csak egy kihelyezett fémnyerő helyük lehetett.
Mikor az Argonauták megérkeztek Aiai közelébe, észlelték, hogy a föld rendkívül termékeny, évente akár háromszor is arathattak. Ilyetén leírása a föld termékenységének, szinte mindig előkerül a Gral vagy az alkimisták athanorja kapcsán. Ott van Egyiptomban, vagy Platón leírásában Atlantiszről. Nyilván kapcsolatban áll valóban a Grállal, a számára épített építménnyel, az alóla kivezető, földalatti vízcsatornákkal (a német Otto Rahn is abban volt, hogy az Aranygyapjú maga a Grál volt).
Iászón kérését -az Aranygyapjú visszaadásáról- dühösen fogadta Aiétész király. De közben megjelent a király lánya, Médeia -aki nyomban Iászónba szeretett- és a király megenyhült. Azt a feladatot szabta Iászonra, hogy foja be a két tűzokádó, bronzpatájú bikát és szántsa fel Árész Mezejét. A két bika automatát bronzból kovácsolta Héphaisztosz egykor és Aiétésznek ajándékozta. A feladat lehetetlennek látszott, de Médeia csodakenőcsöt adott Iaszónnal, amivel az bekente magát és nem fogott rajta bikák fújta láng.
[Médeia egy görög vázaképen]
Médeia nem csupán a király lánya, hanem egy kabirikus boszorkány, Hekaté papnője volt. Hekatének hatalmas temploma állt Aiában. Médeia ugyanúgy alkimista is volt, mint Orpheusz vagy Iászón. Volt egy varázskertje Aiában, amit 16 m magas kőfal védett, rajta vaskapukkal és ott különös növényeket termelt varázsszereihez. De volt neki
varázsüstje, repülőjárműve amit szárnyaskígyók vontattak (lásd a képen), és ismerte a titkát a kabirok által készített mozgó és harcoló fémautomatáknak. Ismerte az örök fiatalság elixírjét. Aizónt, Makriszt és nővéreit úgy fiatalította meg, hogy testükből kifolyatta az elhasznált vért és az elixírrel pótolta. A szamothrakéi kabir-kultuszban a történeti időkre már elhalványult Hekaté-tiszteletnek. Pedig egykor itt a kabirok egyik fő istennője volt, akit förtelmes kígyó alakjában tiszteltek, de megmaradt még egy bizarr szokás Szamothrakén, hogy az istennő zerünthoszi barlangjában kutyákat mészároltak le a tiszteletére...
Bár Iászon teljesítette a lehetetlen feladatot, Aiétész király visszavonta igéretét és az Argonauták lemészárlását tervezte. Ekkor elhatározták a müneaiak, hogy ellopják az Aranygyapjút...
Az ún. "Kabir-elektromosságról" többször beszéltem vagy utaltam rá, de a téma bonyolult, nagyrésze nincs is itt leírva, úgyhogy szerintem itt fölöslegese, legalábbis azokból, amiket itt-ott szétszórtam, nehéz összefüggő anyagot összehoznod. Másrész a Porsenne-mauzóleum egy különálló valami, felesleges összeboronálni a kabirokkal.
Arra gondoltam, hogy előbb egy összegző ill alapozó cikk kéne, a Kabír elektromosságról (ez már ki van itt dolgozva teljesen vagy van még valami a témában?), aztán abból az egyiptomi és egyéb vonatkozások, majd azután erre építve, következésképpen a Porsenna cikk... Ok?
Az Argó hajó elért Kolkhisz legendás földjét, ami tkp. a mai Grúziával azonos. Behajóztak a Phasis folyó széles torkolatába. Hogy melyik folyó lehetett ez, nincs egyöntetű vélekedés, de a tudósok szerint leginkább a mai Rioniról lehet szó. Az i.e. 7. sz. vége felé a milétoszi görögök nagy gyarmatalapítási lázukban a Phaszisz folyó torkolatához közel megalapították kolóniájukat, egy Phasisnak nevezetett város és tengeri kikötőt.
Kolkhiszt a legrégebbi történetek Aiának ("föld"-nek) nevezték, akárcsak legendás székhelyét.
A régészetnek máig nem sikerült sem a kolkhiszi székhelynek, Aiának, se még a görög Phasisnak sem a megtalálása. Ennek legfőbb oka a térség, geomorfológiai változása az utóbbi évezredekben. Phasisról újabban azt sejtik, hogy a mellette lévő tóba csúszott. A phasisi görög telepesek meg abban a hiszemben voltak, hogy valahol a közelükben terült találhatók voltak Aiai romjai. A Rioni folyó pedig az idők során többször változtatta medrét.
[Yves Nourissat térképe az argonauták idei Nyugat-Ázsiáról]
A Fekete-tenger és Kisázsia körül éppen ez nehezíti a hajdani ősi kikötővárosok azonosítását, mert csak az utóbbi háromezer évben több helyen a tenger kilométerekkel bentebb van, mint egykor, máshol meg a szárazföld nyomult a tenger felé, így a tengermelléki Trója 15 km-el bentebbre került a szárazföldön. ha még messzebb megyünk, úgy 7-8 ezer évet, meg azt találjuk, hogy a Kisászia és Európa közötti szoros még össze van záródva, és a Fekete-tenger északi részének jórésze még szárazföld. Ilyen szempontokat is figyelembe véve kell az Argó utazására gondolnunk.
Ez már amiatt is érdekes, mert a legkorábbi görög költők és mitográfusok valamiért abban a tudatban voltak, hogy a Fekete-tenger jóformán a földet körül folyó Ókeanosz egy öble vagy legalábbis a Phasis folyó által össze van kapcsolódva ezzel az Ókeanosszal. A francia Yves Nourissat részletesen megrajzolta az argonauták útvonalait és arra a következtetésre jutott, hogy az Argonauták idejében geográfiai valóság volt, amit Mimnermosztól Apollónioszig a költők mondtak, hogy Aia az Ókeanosz keleti szélén feküdt. Nourissat szerint ugyanis akkoriban a Kaukázus nagy szigetként emelkedett ki a Kaszpi- és a Fekete-tenger között. A Kaszpi-tenger akkoriban pedig a déli vége volt a Nyugat-Szibériát beborító ún. Szkíthiai-óceánnak, mely északon a Jeges-tengerhez és ezáltal a világóceánhoz csatlakozik. (Ez egyébként kisegítene az Argonauták hazatéréséről, a Timaiosz történetíró által felvázolt északi útvonalban, amit eddig lehetetlennek tartottak.)
Az Argonauták találtak egy holtágat a Phasison, ahol elrejtették hajójukat. Iászón a tanácskozáson arra jut, hogy néhány társával elmegy a közeli Aia városába, Aiétész kolkhiszi király székhelyére, és megkéri a királyt, adja vissza az Aranygyapjút. Másnap Iászón hét tagú küldöttségével Aiétész király elé járult, magával vitte Hermész isten mérnöki botját is. Mikor Mózes a testvérével a fáraó elé járult, Áronnál Thot pálcája volt. Aiétész ugyanúgy viselkedett, mint az egyiptomi fáraó: mágikus feladatok elvégzésével bízta meg őket, egyfajta próbákkal… Persze, még Aia…
Nem sok fogalmunk lehet a legendás királyi székhelyről. A monda szerint Iaszónék egy fölöttébb bizarr temetőn átkelve jutottak a város közelébe, amiről a logográfus Phereküdész azt írta, hogy a Phasis folyó egy szigetén feküdt (s nem hegyek gyűrűjében, mint mások írták). A sziget dombján át a város, magas fallal körülvéve (Stecchini szerint Aia földrajzi helyzete: észak 42°12’, kelet 41°38’).
Egy ősi királyság fővárosa volt ez, láthatólag sokkal ősibb időkre mutat, mint azt a görögök hitték, akik a mükénéi időkbe tették az eseményeket. Aia királya Aiétész, a Nap főpapja, sőt fia. Maga a város Héliosz szent városa, akár Héliupolisz vagy Baalbek. Abban az ősi világban meg is volt még a kapcsolat ezen városok közt. Azt is mondták egykor Kolkhisz az egyiptomiak gyarmata volt, s feljegyezték a görögök, hogy a világhódító Szeszósztrisz fáraó csapatai egészen Kolkhiszig törtek és katonáinak egy része itt telepedett le. Értékes föld…
Kolkhisz és a Kaukázus: Prométheuszt egy itteni sziklához kötözték. Idevetette Zeusz Tüphónt, a Káosz Kígyóját. A hegyek közt az óriások egy törzse élt. A nagy Vízözön idején itt volt az öt menedékhely egyike. Ozirisz innen vitte a búzát Egyiptomba. A fémek bányászata és művelése itt a történelemelőtti korokba nyúlunk, s minél mélyebbre jutunk, annál meglepőbb kohászati nyomokba ütközünk. Charroux szerint ez a vidék a vénusziak ősi támaszpontja volt, amivel teljesen egyet érthetünk.
Aia tiltott-titkos városának romjait ma sem tudjuk hol van, pedig Iaszónék mikor közeledtek felé, hasonló pompát láthatott, sőt ugyanazt a mintát, amit Odüsszeusz ezer kilométerrel nyugatabbra, a phaiákok fővárosát. A víz által körülvett domb tetején lévő város királyi palotáját maga az istenek kovácsa, a Kabirok atyja, Héphaisztosz építette.
A királyi kettős palota a nap fiainak hatalmas kertjének közepén terült el. A palota előtt négy szökőkút állt. Ezek is Héphaisztosz készítményei voltak, csakúgy mint azok a csodaművek, melyek Aiétész termeiben álltak. A két egyforma palotából állt, az egyik a királyé, a másik a királyfié volt. Volt még két kisebb palota is (az egyik Médeiáé).
[Egy megmaradt vészjosló visap-sztélé]
Nem véletlen, hogy a vénuszi fajra az egyik legtöbb nyomot a Kaukázus hegyei közt találjuk, hiszen Kolkhisz valamikor az ő gyarmatuk volt. A rémisztő, és nyugtalanító lények, kiket már megismertünk, itt sokkal hevesebben törtek fel, az itteni népek tele vannak számos regével embertelen hatalmukról. Kolkhiszból mentek a kabirok fajtestvérei, a korybantok nyugatra, megjelenve Frígiában, majd válnak a szamothrakéi titkos szertartások hét daimonjává…
A föld egyik legfélelmetesebb vidéke ez. Nem véletlenül kellett az Argonautákkal tartania egy héliupoliszi pap-varázslónak, Orpheusznak. A mocskos félszerzet, törpe faj ősi támaszpontja. A kaukázusi legendák sorra beszámolnak arról, hogy valaha a hegyek közt egy csúf, törpe nép élt, akik kőházakban laktak és gonosz varázslók voltak. Egy részük földalatti vagy tavak alatti városokban élt. Az argonauták is rájuk bukkantak a Kaspi-hegy tájékán. Ezer évig is élhettek. Fiatal lányokat kellett nekik áldozni. Az égből rendszerint tavakba ereszkedtek le, közben sűrű villűmokat keltve.
Az Ararát lábainál élő halpikkelyes undorító visapokat a hős Vahagn pusztította ki. A visapok ( és más kaukázusi nyelvben: acanok, kadzsok, vesapok, stb) tudtak repülni, lakni a víz alatt vagy a felhőkben. Halformájú szobraikat az öntöző csatornák és források mellé helyezték az örmények ősei. Ezen sztélékből csak pár maradt fenn, hisz a kereszténység hosszú századai alatt nagy részüket szétverték, de még így is vannak köztük 4-5 ezer évesek is. A visapok vára volt valaha a híres Ararát-hegy is: a hegy kígyókirálya Maszisz és felesége, Anus gyermekei voltak. Torzszülöttek, föld alatti titkos palotákban éltek. A mítoszok beszámolnak arról, hogy végül az isteneknek sikerült módszeresen kipusztítaniuk őket.
De amikor Orpheusz és Iaszón gyalogoltak Aia csodavárosa felé, már tudniuk kellett, hogy ez a város, hol az ősi világ egyik nagy titkát, az Aranygyapjút őrzik, az istenverte förtelmes Korybant-Kabirok erődvárosa, hatalmuk földi bizonyságának utolsó nagy bástyája…
Nemrég olvastam egy Lovecraft novella bevezetőjében -a nem rég már egyszer idézett- Arthur Machen (1863–1947) angol író cseppet sem megnyugtató sorait:
„Elképzelhető, hogy az emberiség néhányszor már eljutott a fejlődés magasabb fokára, ezt azonban utóbb rendszerint elfeledte, midőn visszahanyatlott a sötét barbarizmusba. Meggyőződésem továbbá, hogy ezekből az ősi korszakokból mindmáig fennmaradtak bizonyos szörnyű hagyományok, noha sokkal jobban járnánk, ha az emlékezetük is kiveszett volna.”
"Pl a dinók korában már egy kétéltű faj akár itt helyben evolvált vagy akár az is az űrből érkezett...? Tökéletesen kizárt?"
Nem, ezt nem lehet kizárni, csak éppen semmi nincs ami utalna rá. Másfelől meg olyan régen volt, hogy arra hagyományok nem utalhatnak, meg különösebben nem is érdekel.
Bármilyen technológiájuk volt is, nyersanyagokat használniuk kellett. Egy szupercivilizációnak képesnek kell lennie űrhajók, sőt űrvárosok építésére, s ez nem megy szétbomló anyagból. A végén odajutunk, hogy nem is kellett nekik semmi, mert teleportálják magukat bolygóról bolygóra.
A többi, amiket mondsz, inkább ötletek, sokat nem tudok velük kezdeni, mert semmilyen utalásokat, leleteket vagy bármit nem hozol fel, hanem olyan kliséket, amik olvashatók a scifikben, ufós-fórumokon. Gondolod, ha nap, szél meg víz energiát használtak, úgy ahhoz nem kellett volna hozzányúlni a nyersanyagokhoz...? Hisz ezekhez is gépeket kell építeni, csak nap, szél és víz hajtotta volna őket és mire használták volna az így nyert energiát...? nem azért talán, hogy gépeket hajtsanak vele, vagy mire...?
Ilyen beírásokat már sokat olvastam, de mivel semmi, de tényleg semmi nincs az alátámasztására, úgyhogy lehet mondani bármit. H holnap beírom, hogy hetven millió évvel ezelőtti emberek dínókon lovagoltak, egymást hanghullámokkal értesítették, és kristályokkal fűtötték házukat, még nem valami fantáziadús leszek ettől, csak már fáradt és unalmas. Szóval a lényeg, ne engem kérdezz, hogy lehet-e, hanem hozz néhány leletet, utaló jelet vagy bármit, amiből ezt leszűrted, s hogy nem csak ötletbedobás a részedről, hogy 70 millió éve itt fejlett civilizáció volt, mert én nem nyomozok senki helyett ebbe az irányba.
Nem többszáz millió évről van szó (csak 65). De ilyen felvezetés után bármit lehet mondani: köpenycsere, persze. Így valóban bármi elképzelhető. Szóval annyira ez nem is érdekel.
bár gondolom ez nem vígasztal, de én még annyira sem vagyok.. (mármint fizikus)
pedig sokminden érdekelt volna, többek közt hogy a tűzözön eféle leírása pontosan milyen jelenséggel, katasztrófával magyarázható/azonosítható, az ilyesmi milyen nyomokat hagyhat hátra, és ezeket hol lehetne fellelni, ill. megállapítható lenne é belőlük az esemény dátuma kb. (cseppet sem vagyok telhetetlen):
"There have been, and will be again, many destructions of mankind arising out of many causes; the greatest have been brought about by the agencies of fire and water, and other lesser ones by innumerable other causes. There is a story, which even you have preserved, that once upon a time Paethon, the son of Helios, having yoked the steeds in his father's chariot, because he was not able to drive them in the path of his father, burnt up all that was upon the earth, and was himself destroyed by a thunderbolt. Now this has the form of a myth, but really signifies a declination of the bodies moving in the heavens around the earth, and a great conflagration of things upon the earth, which recurs after long intervals."
