"Pl a dinók korában már egy kétéltű faj akár itt helyben evolvált vagy akár az is az űrből érkezett...? Tökéletesen kizárt?"
Nem, ezt nem lehet kizárni, csak éppen semmi nincs ami utalna rá. Másfelől meg olyan régen volt, hogy arra hagyományok nem utalhatnak, meg különösebben nem is érdekel.
Bármilyen technológiájuk volt is, nyersanyagokat használniuk kellett. Egy szupercivilizációnak képesnek kell lennie űrhajók, sőt űrvárosok építésére, s ez nem megy szétbomló anyagból. A végén odajutunk, hogy nem is kellett nekik semmi, mert teleportálják magukat bolygóról bolygóra.
A többi, amiket mondsz, inkább ötletek, sokat nem tudok velük kezdeni, mert semmilyen utalásokat, leleteket vagy bármit nem hozol fel, hanem olyan kliséket, amik olvashatók a scifikben, ufós-fórumokon. Gondolod, ha nap, szél meg víz energiát használtak, úgy ahhoz nem kellett volna hozzányúlni a nyersanyagokhoz...? Hisz ezekhez is gépeket kell építeni, csak nap, szél és víz hajtotta volna őket és mire használták volna az így nyert energiát...? nem azért talán, hogy gépeket hajtsanak vele, vagy mire...?
Ilyen beírásokat már sokat olvastam, de mivel semmi, de tényleg semmi nincs az alátámasztására, úgyhogy lehet mondani bármit. H holnap beírom, hogy hetven millió évvel ezelőtti emberek dínókon lovagoltak, egymást hanghullámokkal értesítették, és kristályokkal fűtötték házukat, még nem valami fantáziadús leszek ettől, csak már fáradt és unalmas. Szóval a lényeg, ne engem kérdezz, hogy lehet-e, hanem hozz néhány leletet, utaló jelet vagy bármit, amiből ezt leszűrted, s hogy nem csak ötletbedobás a részedről, hogy 70 millió éve itt fejlett civilizáció volt, mert én nem nyomozok senki helyett ebbe az irányba.
Nem többszáz millió évről van szó (csak 65). De ilyen felvezetés után bármit lehet mondani: köpenycsere, persze. Így valóban bármi elképzelhető. Szóval annyira ez nem is érdekel.
bár gondolom ez nem vígasztal, de én még annyira sem vagyok.. (mármint fizikus)
pedig sokminden érdekelt volna, többek közt hogy a tűzözön eféle leírása pontosan milyen jelenséggel, katasztrófával magyarázható/azonosítható, az ilyesmi milyen nyomokat hagyhat hátra, és ezeket hol lehetne fellelni, ill. megállapítható lenne é belőlük az esemény dátuma kb. (cseppet sem vagyok telhetetlen):
"There have been, and will be again, many destructions of mankind arising out of many causes; the greatest have been brought about by the agencies of fire and water, and other lesser ones by innumerable other causes. There is a story, which even you have preserved, that once upon a time Paethon, the son of Helios, having yoked the steeds in his father's chariot, because he was not able to drive them in the path of his father, burnt up all that was upon the earth, and was himself destroyed by a thunderbolt. Now this has the form of a myth, but really signifies a declination of the bodies moving in the heavens around the earth, and a great conflagration of things upon the earth, which recurs after long intervals."
"De csak azt gondolom, hogy ezek a lények a Vénuszról jöttek, nem hetven millió évvel ezelőtt fejlődtek ki itt a Földön, most meg itt rejtőzködnek."
A paratudományos és ufológus körökben általánosan elfogadott trivialitás, hogy amikor földön kívűli idelátogatókról vagy akár földi prehisztorikus civilizációk (akár víz alatti is) beszélünk, akkor TÖBB KÜLÖNBÖZŐ FAJRÓL van szó. Te magad is legalább két fajról beszélsz ugyebár, ha nem tévedek, hiszen a kabírok mellett te is említést teszel egy isteni fajról is.
Nomármost mi van hogyha a vénusziak kronológiája ugyan megfelel a kutatásaid során talált skálának; azonban rajtuk kívül még volt-van több más idegen faj is jelen itt az elmúlt évmilliókban? Pl a dinók korában már egy kétéltű faj akár itt helyben evolvált vagy akár az is az űrből érkezett...? Tökéletesen kizárt?
"Egy fejlett civilizációnak ugyanis el kell jutnia a gépekig, űrhajókig, nem csak itt, mindenhol."
Magad is úgy véled, hogy egész más alapelvű technológiája volt a kabíroknak ill vénusziaknak. Mi van ha további egyéb idegen civilizációk gépei sem műanyagokból fémből, hanem természetes gyorsan lebomló anyagokból voltak, (vagy akár valami általunk fel em fogható interdimenzionális, transzcendens technológia) akár azért mert itt a Földön így, egy egész más úton fejlődtek, vagy már elve egy elképesztően hosszú fejlődés eredményét hozták akár egy másik naprendszerből, ami már rég túl volt, a mi primitív szemetelő, szennyező, zajos gépeink szintjén?
"És mindegyik maga alatt vágja a fát, mert ez a fejlődés természetes menete. "
Nem vagyok erről meggyőződve. Mi van ha akár földön kívüli eredet miatt, tehát itt már nem fejlődtek, mert elértek egy kritikus csúcs-szintet még a saját bolygójukon; akár azért, mert itteni fejlődésük során mestereik olyan információkat hívtak le valami transzcendens forrásból, melyek révén hosszú fejlődési folyamatokat át tudtak ugrani.
"Egyszerűbben szólva, nem élhet a földön folyamatosan egy hetven millió évvel ezelőtt kifejlődött civilizáció, és máig is fenn van, mert kellett volna merítenie a Föld ásványkincseit."
Ha az általam imént felvetett lehetőségek történtek meg esetleg, akkor ez nem feltétlen szükségszerű szerintem.
"a hetven millióéves értelmessé vált dínók "miből" építették volna tenger alatti városaikat, honnan a nyersanyag...?"
El tudok képzelni olyan alternatív technológiákat, amik egész más anyagokat vonnak el vagy semmit sem, mert teljesen szintetizált pl vagy ilyesmi.
" szerinted miért nem nyúltak vagy élték fel az ásványkészletet...?"
Ha egészen más alapelveik vannak, pl tértechnológiát, nullponti energiát, alternatív energiaforrásokat (nap, szél, víz) vagy kitudjamit használtak és nem olyasmit, ami kimeríthető.
A vénuszt illetően nem tudok semmit de a mult homályába veszett , talán akkor volt mikor még holdunk se volt a helyén. Ugyanis erről is meg emléxik a koletív emlékezet által táplált mondák sora.
Sajnos nem vagyok fizikus. Tesla meg meghalt ő volt nagymestere a világító gömböknek, zeusz nyilainak, levegő fénylésének. A rezonanáns (harmonikus) gerjesztés a titka az utóbbinak.
végre egy fizikus(?) is itten.. :) talán még útbaigazíthat minket a Porsenna-séma, világító gömbök, a fémborítású szobák ládák és szobrok, ionizált levegő, "Zeusz lefegyverzése" és hasonszőrű témákban vagy netalán a Vénuszt illetőleg..
(bocs ha volt már, de már rég nem próbálom számon tartani mi minden merült itt fel ill. süllyedt alá)
Héber mítoszok c. könyvből: >>Bár Jób 38,7. szerint "együtt örvendezének a hajnalcsillagok", a "Hélél" szó - sehol másutt nem fordul elő a Bibliában. De Hélél atyát, Sáhárt (hajnal) mint szárnyas istent megemlíti a Zsoltárok könyve (139,9.). Az ugariti mitológiában Sáhár - vagy Baál, Él fia - ikertestvére Sálemnek ("tökéletes"). Az Észak Hegye ("Cefón"), amelyre Hélél nagyravágyásában fel akart szállni, azonosítható Száfonnal, Isten hegyével, amelyen az ugariti mítosz szerint Baál trónusa állott. Amikor Mót meggyilkolta Baált, ott temette el őt nővére, Anat. Cefón vagy Cáfon 5800 láb magas hegy az Orontész torkolatának közelében, ma Dzsebel el-Akra a neve. Él, az északi sémita bikaistenség szintén itt uralkodott "az ő isteni gyülekezetének közepén". A hettiták Hazzi hegyének nevezték, és azt mesélték róla, hogy Tesub viharisten, a fivére Tasmisu és nővérük Istár onnan pillantották meg a vesztükre törő Ullikum-mit, a rettentő kőóriást (a "diorit embert", ahogy némey tudós fordítja); ők aztán közös erővel nekitámadtak, s végül legyőzték. A görögök Kaszion hegynek nevezték; ott lakott Tüphón szörnyeteg meg szörnyeteg-nővére, Delphüné, akik lefegyverezték Zeuszt, az ég királyát, és fogva tartották a Kórükion nevű barlangban; végül azmban Pán isten hatalas erejű kujantással legyőzte Tüphónt, és Hermész, a fortélyos ravaszság istene megmentette Zeuszt. Az Orontész folyót "Tüphón" néven is emlegették. Cefón hírhedt volt azokról a romboló erejű északi szelekről, amelyek onnan zúdoltak alá Szíriára és Palesztínára. Mindezek a mítoszok egy hatalmas istenség elleni összeesküvésre utalnak; egyedül csak a héber mítosz nem szól arról, hogy Isten eleinte szorult helyzetbe került.<<
no persze már meg sem lepődünk mindezen hiszen ahogy Schenouda írta:
"Hogy ezen a vidéken sűrűbbek az ilyen hagyományok, nincs mit csodálkozni, hisz a hagyomány szerint a lázadó angyalok a libanoni hegyekben rendezkedtek be, és követték el a bűnt a földi asszonyokkal..."
Az utóbbi pár ezer évben így van ahogy irtad, de itt a vita több százmillió évvel ez előtt történt dolgokról is folyik, azóta a föld köppeny többször is lecserélődött helyenként. Ha jóltudom kevés helyen találhatóak ősi kőzetek.
A nyersanyagokra gondoltam, mint mint vasérc, réz, arany, meg ilyenek. Aztán a kőolajra, földgázra, aztán a szénre. Ha lett volna egy hosszú időn keresztül egy szuper-civilizáció a földön, kiknek űrhajói voltak, úgy ezekhez hozzá kellett volna nyúlniuk. A szenet, olajat, gázt meg elégetik, miért gondolod hogy visszakerül és a fémek sem kerülnek már vissza. Ezekhez pedig előttünk nem nyúlt senki.
Szia, lenne egy kérdésem. Szerinted hová tűnik a föld ásvány készlete? Tudtommal a bolygónk még zárt rendszer, a feldúsulások helye változik csak. A tengervíz ásványi anyag tartalma igen magas, a tengerfenéken is jelentős feldúsulások találhatóak.
Persze, a technikának sok útja-módja lehet, sok amire nem is gondolnánk. De nekem már maga a fogalom is riasztó, hogy "hi-tech", ami egy 21. századi valami. Viszont értelek is. De csak azt gondolom, hogy ezek a lények a Vénuszról jöttek, nem hetven millió évvel ezelőtt fejlődtek ki itt a Földön, most meg itt rejtőzködnek. Az idejövetelük pedig úgyszólván a "közelmúltban történt". Ezek a prehisztorikus, elfeledett civilizációk is csak pár ezer évvel előzhették meg az egyiptomiakat, suméreket.
Egy fejlett civilizációnak ugyanis el kell jutnia a gépekig, űrhajókig, nem csak itt, mindenhol. És mindegyik maga alatt vágja a fát, mert ez a fejlődés természetes menete. Egyszerűbben szólva, nem élhet a földön folyamatosan egy hetven millió évvel ezelőtt kifejlődött civilizáció, és máig is fenn van, mert kellett volna merítenie a Föld ásványkincseit. Márpedig ezt mi úgyszólván érintetlenül kaptuk... (a hetven millióéves értelmessé vált dínók "miből" építették volna tenger alatti városaikat, honnan a nyersanyag...? szerinted miért nem nyúltak vagy élték fel az ásványkészletet...?) Ez nem csak a Földre, hanem minden más bolygóra érvényes, ahol kialakult értelmes élet és eljutott magasabb technikai szintre.
A jövő nagy kérdése pedig az lesz, hogy kitart-e a föld ásványkészlete addig, hogy az emberiség űrvárosok építésével el tudja hagyni haldokló anyabolygóját... és ugyanez játszódhat le máshol is. Ellenkező esetben visszafogunk fejlődni vagy végső esetben kihalás vár fajtánkra... Ez a nagy büdös igazság.
"volt egy korábbi civilizáció, de a sok alapegyezés mellett a technikai haladás más ágain indult el, amelyet mi nem ismerünk, és minden felismerésünk csak a saját technikai szintünkből adódik, ami félrevezethet minket..."
Persze. Nyilvánvalóan így van és ezt már többször tisztáztuk. Szerintem egy kicsit feleslegesen irtózol ettől a megfogalmazástól, pedig amiről te beszélsz szerintem AZ IS HITECH !!! Illetve nyugodtan megnevezhető annak. Nem kell irtózni ettől a fogalomtól. Nem csak az a hitech, ami most van nekünk, hanem a másfajta alapokon történt nagyon magas szintre fejlődés, amit pl a kabíroknak tulajdonítunk, az is nyugodtan nevezhető hitechnek. Attól hogy teszem azt, egy prehisztorikus Atlantisz jellegű civilizációnak elég volt mondjuk (fantaszta példa lesz) egy egész nagyváros áramellátásához egy öklömnyi kristály, nekünk meg ehhez tucatnyi fosszilis erőmű kell, attól még: egyik is hitech és a másik is hitech...
Az a gondom ezzel, hogy ha ez bizonyítható igazság, akkor miért nincs újságokban, tv-ben, tudományos konferenciákon, miért nem köztudott világszenzáció????? Hol látható az 5000 fotó? Pontosan az a baj hogy túl durva ahhoz, hogy titokban maradjon, hacsak nem hoax, amit senki nem vesz komolyan....
Amúgy ez a Fehér Sas Páholy valóban a legitim utódja a Fehér Testvériségnek, akik pedig valóban a Heliupoliszi Testvériség utódjai?
Valószínűleg félreértettél. (mert, ha "VISSZAMENT", úgy nem értem, mi itt a kérdés...?)
Én arról beszéltem, hogy egy kizárólag vízben élő lény nem tud, nem juthat el a civilizációig, nem alakíthatja értelmes lény módjára környezetét. Te egészen másról beszélsz: visszamegy a tenger alá valamiféle bunkerba, vízhatlan építménybe, és nem úgy él a vízben, mint egy hal. Persze, egy értelmes szuper fejlett lény egyformán lakhat, víz alatti, föld alatti, levegőben vagy akár földi otthonában, de előtte a civilizációját a föld felett kellett kifejlesztenie....
Fantázia nem ilyen ötletek feldobásához kell, amikkel tele vannak az ufós-lapok, hanem ki kellene dolgozni rá egy hihető teóriát, felkutatni az emlékeket, hagyományokat, megmagyarázni, hogy miért valóban víz alá visszatért értelmes lényektől származik. Könnyű dolog bedobni, hogy hogy hi-tech technológia az őskorban, közben nem látni el háttér magyarázatokkal. Ilyen ötletbedobás pld. hogy Mózes rádión (!!! - 20. századi találmány, és a 60-as évek ötlete, de most akkor nem volt műholdas telefonjuk?) tartotta a kapcsolatot az idegen űrhajósokkal... Hiszen észrevehetted volna, hogy én már régen túl vagyok azon, hogy itt sziklarajzokat, meg ilyeneket mutogassak: lám, űrhajósok jártak itt. Fantázia ahhoz kell, hogy ennek okait kutassuk, egyáltalán mit műveltek itt a Földön. Abban mi az érdekes, hogy állandóan kijelentem,ha ez a téma előkerül, hogy idegenek jöttek ide, hi-tech szerszámokkal, és tovább ... big...
Említhetnél pár leletet, hagyományt, ami alátámasztaná ezt a hi-tech technológiát... De elmondom nehéz lesz, mert én azt gondolom, és itt többször elmondtam, hogy volt egy korábbi civilizáció, de a sok alapegyezés mellett a technikai haladás más ágain indult el, amelyet mi nem ismerünk, és minden felismerésünk csak a saját technikai szintünkből adódik, ami félrevezethet minket...
És itt van Walter R. Fuchs-tól egy idézet, aki Daniken módszerére ezt írta még 1973-ban, "Élet az idegen napok alatt" c. könyvében: "Ez a módszer egyáltalán nem olyan ötlete, mit ahogyan az ember az első pillanatban gondolná. Ezt mindenki akár saját maga is kipróbálhatja. Nincs szükség másra, mint egy minél vastagabb, bőven illusztrált művészettörténeti könyvre, és egy kis technikai félműveltségre. Önök meg fognak lepődni azon, hogy a régi egyiptomiak, maják és kínaiak képein mennyi gyújtógyertyát, zseblámpát, rádiókészüléket, telefont, antennát, bombát stb. látnak majd."
...és mind huszadik századi eszközök, több ezer éves rajzokon... hogy van ez...
"Ha belegondolsz, úgy teljesen világos kell legyen számodra, hogy civilizált lény nem fejlődhet ki víz alatt, sem a Földön, sem a Vénuszon, sem sem máshol ... Teljesen világos, hogy a víz alatt semmilyen tudományos előrelépés nem lehet, max. a delfinek szintje, utána ki kell lépni a szárazföldre, attól, hogy megmarad kétéltűnek."
Ez eddig rendben. Azonban nem értem, miért lenne kizárt, hogy évmilliókkal ezelőtt, pl a dinók korában kezdett fejlődni egy intelligens kétéltű faj (és ugyebár léteznek fosszíliák, melyek ábrázolások együtt értelmes humanoidról és őshüllőről), kialakított egy hi-tech civilizációt, kifejlesztett technológiáját magas szintre, s mire az ember megjelent, már VISSZAMENT a víz alá (akár nagy metropoliszokat létrehozva kilométeres mélységekben víz- és vagy föld alatt) és rejtőzködik a mai napig is, s néha ufo (azaz pardon uso) jelenséget produkál. Szerintem pontosan ehhez kell fantázia, hogy ezt is el tudjuk gondolni, mint nem teljesen kizárt racionális lehetőség... Vagy nem?
Lukianosz: "Egy másik csodás történetet is mesélnek azonban a hieropolisiak; azt mondják, hogy országukban nyílt meg egy hatalmas szakadék, ami elnyelte mind a vizeket, és hogy Deukalion ez alkalomból oltárokat emelt, és egy Juno-nak szentelt templomot alapított a szakadék felett..."
Van egy hasonló, nagyon mély sziklarepedés a baalbeki templom udvarán, az ún. oltártorony alatt is. Talán hasonló jelentéssel bír.
A bikákon álló Zeusz-Hadad azonos Baalbek főistenével Juppiter Heliopolitanussal. A baalbeki nagy szentély hátsó részében állt kultikus, több méter magas aranyozott szobra, a "Balanion", amit a nagyon régi időkben hoztak ide az egyiptomi Héliupoliszból.
Hogy ezen a vidéken sűrűbbek az ilyen hagyományok, nincs mit csodálkozni, hisz a hagyomány szerint a lázadó angyalok a libanoni hegyekben rendezkedtek be, és követték el a bűnt a földi asszonyokkal...
****
Egyébként az egyik legkülönösebb hagyományt egy nagyon ősi szentélyközpont, a pogányság ősi fészke, Aphaka hordozza a területen. Lukianosz meglátogatta ezt is, mert ott Aphrodité (Asztarté = Venus Aphacitis) ősi szentélye állt, amit még Kinürasz bübloszi király alapított. Ez a Kinürasz kétségtelenül beavatott, vénuszi lények bizalmasa, Asztarté papja volt.
Az ókorban Aphaka egész területe szenthelynek számított, ahová minden év tavaszán, mikor a Vénusz bolygó ünnepeit tartották, zarándokok ezrei érkeztek. De itt el nem mondható Aphaka jelentősége, túl azon, hogy itt őrizték Adonisz fejét Aphaka valódi „szenthely” volt, ahol egykor az istenek testi valójukban mutatkoztak, és nem olyan hely, ahol az isten egy hajtincsét vagy nyilát őrizték. Volt valami kimondatlanul ősrégi és félelmetes ebben a helyben, ami borzadállyal töltötte el a korai keresztény püspököket, akik nem győztek átkokat szórni a városra, amit többször, módszeresen le is romboltak. Templomáról írja Euszebiosz: "Egy undorító női démonnak ajánlották, aki Aphrodité [Venus, Asztarté] néven ismert. A bűn iskolája ez a hely minden erkölcstelen hívének, ám a testületük elpusztult fényűzésük miatt..." Ott is volt egy szent tó... Egy "csillag" esett le a helyén, ott alakították ki ezt a mesterséges tavat. Azt mondták ez a tó volt Ízisz menedékhelye, mikor az Föníciába jött. De érdekes, hogy mit írtak ezek korai keresztény írók az ottani kultuszról, csak kettőt idézek: Szozomenosz: "Aphakában azt gondolják, egy bizonyos imádság kimondása nyomán egy adott napon, csillaghoz hasonló tűz ereszkedik le a Libanon tetejéről és belesüllyed a szomszédos folyóba. Ők azt állítják, ez Urania, akit Aphroditénak neveznek.” Zoszimosz bizánci hivatalnok (i.sz. 5. sz.) még érdekesebb: "Gyakran lehet látni a templom és a szomszédos helyek közelében egy tüzet a levegőben, mely egy lámpáshoz hasonlít, kerek alakja miatt , mely feltűnik a mi időnkben, olyan gyakran, mikor a nép összegyűlik különleges napokon." Aphaka Franz Karl Movers német orientalista igyekezett minden forrást összegyűjteni az ókori hagyatékból, ami kapcsolatos volt a föníciaiakhoz, és azt írja az ötkötetes "Die Phönizier"-ben, hogy az égből hulló tűzről azt tartották Aphakában, magából a Vénusz bolygóról hullt alá. A szertartások idejét úgy rendezték, hogy azok egybeessenek a hajnali Vénusz megjelenésével. A föníciai hagyomány szerint mikor Astarte elmenekült Tüphontól, Adonis ördögi testvérétől, a sötétség és terméketlenség istenétől, aranyhallá változtatta magát a tóban. Ekkor Tüphon az égiekkel harcolt.
Amikor annak idején Kinürasszal, az aphakai kultusszal, az ottani romokkal és szent tóval foglalkoztam, összegyűjtve az emlékeket (amiből itt csak szemelgettem), szóval az egészet ezzel zártam:
"Aphaka tava egy nagyon távoli korban idegen lények búvóhelye, vagy inkább élettere volt? Olyan teremtményeké, kiknek értelme az emberétől fejlettebb, viszont kétéltű lények? Velük tartott kapcsolatot Kinürasz király, számukra épültek itt templomnak álcázott bizarr építmények, akár a ciprusi Paphoszban? A gigantikus kerítések a templom titkos termeiben zajló alkimista laboratóriumokat védték, akár Baalbekben?"
Néhány kiegészítés Dea Syria, azaz a Szíriai Istennő témaköréhez. Vízmedencék, csatornák, Vénusz, földalatti misztériumok, tüzes égi jelenségek, vérszomjas uralkodók és félig ember Istenek, kujon törpék, stb., szóval Schenouda egész parafernáliája :-). A Kalamajkosz által felkutatott kitűnő forrásból idézek:
"Az Oszrhoénét keresztül-kasul bejáró legendák egy másik csoportja szerint a mai értelembe vett Edessza városát egy másik ősi kultúrhérosz, egy bizonyos Khoszró alapította még valamikor az ősidőkben. Khoszró állítólag csatornákat és gátakat épített az itt átfolyó hegyi vízerek útjában. A csermelyek elvezetésével és felduzzasztásával egy szent tavat, amolyan vízgyűjtő medencét hozott létre a majdani város fellegvárának közepén, és ebbe a tóba a szíriai Istennő, Szulka (Atargatisz) szent halait telepítette. A halakat Khoszró az Eufrátesz nyugati partján épült Hierapolisz Bambükéből (Membíj) hozatta. (Sztrabón valamilyen oknál fogva e két helyet egyetlen városnak hitte: „A folyón túl 4 skhoinos (60 stadion) távolságra fekszik Bambyké, amelyet Edessának, meg Hierapolisznak is neveznek; ebben a syriai Atargatis istennőt tisztelik.”) A szent medencéből bárki ihatott, aki azonban a halakat bántotta, arra rút kínhalál várt. A szent medence mindmáig megtalálható Edessza központjában, igaz, a muszlim hódítás után a mellé épített mecset tisztálkodási szertartásaihoz használták fel a vizét."
"Érdemes figyelembe venni, hogy ebből a térségből két horoszkóp-alapú vallást is ismerünk, az egyik a harráni Szábeusok kultusza, a másik a római Mithrász-kultusz. Elméletem szerint előfordulhat, hogy a kettő eredetileg talán összefüggött, mert mindkettőnek lényegi eleme volt, hogy hívei földalatti szentélyekben, misztériumkultuszra jellemző külsőségek között imádták a csillagisteneket."
"Olyan rabbinikus hagyomány is van, ami összekapcsolja a két történetet. Eszerint Ábrahám egy időben ellátogatott Edesszába, de akkoriban itt már Nimród volt az úr. Nimród alattomos módon fogságba ejtette Ábrahámot, mert az nem volt hajlandó meghajolni a bálványok előtt, 13 évig egy földalatti tömlöcben rejtegette, majd kikötötte két oszlop közé — ez a két oszlop még a történelmi időkben is szent zarándokhelynek számított Edessza fellegvárában. Később aztán Nimród letaszította Ábrahámot a hegyoldalon, Ábrahám azonban a mi Gellért püspökünkkel ellentétben nem halt szörnyet a zuhanásban, mert Isten angyalai elragadták, és felrepítették az égbe. (A legfrappánsabb verzió szerint a két oszlop egyfajta csúzliként szolgált, innen lőtték ki Ábrahámot, aki repülés közben lángra kapott a súrlódástól. Egy másik, muszlim hagyomány szerint Nimród (törökül: Nemrut) itt szerette volna egy hatalmas csúzlival Ábrahámot egy gigantikus tűzbe dobni. Ám a tűz rózsakertté változott, melynek helyén ma a szent halastó, a Balıklı göl áll. A város központjában található tó partján áll a Khalil Rahman (a Kegyelmes Isten Barátja) mecset. Ábrahám Sárával Harranban kötött házasságot.) Azt hiszem, a látszólagos időzavar ellenére mindegyik legenda közül ez az utóbbi az, amelyiknek a legtöbb hitelt kell adnunk a történelmi tények ismeretében. Eszerint Nimród a Nimrudból ide telepített ős-szír/asszír katonákat jelenti, akik egy erődöt hoztak létre Nimród hegyén, Ábrahám pedig a nyugatról (vagy délről?) betörő arámi kereskedőket jelképezi, akik hosszas küzdelem árán ugyan, de végül megvetették itt a lábukat. Természetesen Izsák bibliai története is a környékhez köthető. Egy Bar Hebraus püspöknél (XIII. század) fennmaradt hagyomány Hénochot nevezi Edessa alapítójának. Hénoch (akit a keleti hagyomány Hermész Triszmagisztosszal, a „Háromszor Nagy Hermésszel” azonosít) a Vízözönről hallván 180 menedékvárost épített az emberiségnek, a legkisebb ezek közül Edessza lett volna. A harráni szábeusok szerint ő építette a piramisokat is, hogy elrejtse bennük az emberiség ősi tudását. A csillagimádó szekta tagjai még a kalifátus idején is szerveztek közös zarándoklatokat Egyiptomba. "
Nos, nézzük ki is Atargatis, Dea Syria, akinek 'tojásával' már találkozhattunk: "E kultusz szempontjából a legfontosabb város a legendás Hierapolis, a „Szent Város”, Edesszától dél-keletre az Eufrátesz túloldalán. Ezt a várost hívták még Membíjnek, Manbíjnek, Mabbugnak, Mabbognak, Bambyce-nek is. Egy az Eufráteszen Caeciliana mellett átvezető út kötötte össze a Szent Várost Edesszával. A híres ókori varázsló-filozófus, Tűannai Apollonius itt haladt át, amikor India felé zarándokolt. Itt állt Atargatis (’Atar’atha, Tar’atha, Szulka, Héra, csillaga a Vénusz, amit nyolcágú csillag is jelképezhet, de szent jelképe még a kalász, egy zsengeáldozattal teli oltár, egy görög templom) termékenység-istennő legfőbb szentélye. E kultusz első említése Pliniusznál van, de a Szamoszatai Lukiánosz, aki valamikor Kr. u. 150 és 180 között alkotott, egy egész könyvet szentelt neki, De Dea Syria címen. Leírása szerint Hierapolis lakói abból éltek, hogy a szentélyhez zarándokló idegeneket kalauzolták a városban, de voltak az Istennőnek saját kolduló-papjai is, akik egy szamár hátára felkötött Atargatisz-szoborral járták körbe a környező városokat, és adományokat gyűjtöttek a járókelőktől. Atargatis itteni kultusza triádot alkotott Hadad-Zeusz (bolygója Jupiter), Nebo-Apollo (bolygója itt a Mars) kultuszával, a templomban állítólag aranyozott szobraik álltak, egy a plafontól a padlóig bearanyozott teremben. Úgy tűnik, hogy Zeusz-Hadad bikákon állt, míg Atargatisz talán haltestű volt (ezt pénzérméken látható ábrázolásokról gondoljuk), és oroszlánokon állt. De adjuk át a szót Lukiánosznak:
„De amikor ránézel Hérára (Atargatisz), ő sok önellentmondó részletből áll, mert az egész tűnhet Hérának, de ugyanúgy van benne valami Athénából, Afroditéből, Szelenából, Rheából (Kübelé), Artemiszből, Fortunából (Nemezis), a Párkákból (Moirákból) (Végzet-istennőkből). Mert az egyik kezében jogarat tar, míg a másikban rokkát, és a fején sugárkorona van, meg egy torony, és olyan fűző meg kesztyű, mint amilyet a férfiak egyedül a Mennyei Afroditén látnak. És a testén még több arany és ékkő van, ez utóbbiból egyesek fehérek, mások áttetszők, vannak vérvörősek és belső lánggal égők, van ott számtalan szardonix és berilisz és jácint és zafír és smaragd. Ezeket a köveket Egyiptomból és Indiból és Ethiopiából és Médiából és Örményországból és Babilonból hozzák a férfiak. De van egy érdekesebb részlet, amit megemlítenék. Mert a homlokán van egy ékkő, amit úgy hívnak, a Rubint Lámpás. Ezt azért hívják így, mert éjszaka olyan fénnyel ég, hogy beragyogja az egész templomot, mintha csak valami lámpás lenne. Nappal a fényét tompítja a Nap, de még ekkor is szikrák pattognak benne. És van még egy csodás tulajdonsága: mert ha előtte állsz, úgy tűnik, az Istennő téged néz, de ha arébb mész, ő ugyanúgy követ aszemével. És a két szobor közt… (egy titokzatos felismerhetetlen emlékoszlop-szerűség áll, aminek a fején egy galamb ül) ezért sokan azt mondják, hogy ez Szemirámisz jelképe.”
A templom előtt egy igen mély szent tó állt, benne az Istennő halaival, ennek partján fallikus jelképként meredző oszlopok. Az oszlopokra gyakran feljárnak a hívők, és ott napokat töltenek el, hogy valamilyen fogadalmukat teljesítsék."
Samosatai Lukiánosz azonban elmond egyéb érdekes dolgokat is De Dea Syria c. művében, elmondja Deukalion, a görög Noé történetét, majd (fordítás innentől tőlem): "13. Egy másik csodás történetet is mesélnek azonban a hieropolisiak; azt mondják, hogy országukban nyílt meg egy hatalmas szakadék, ami elnyelte mind a vizeket, és hogy Deukalion ez alkalomból oltárokat emelt, és egy Juno-nak szentelt templomot alapított a szakadék felett. Én magam is láttam e szakadékot, a templom alatt húzódik és valójában igen kis kiterjedésű. Hogy valaha nagyobb volt-e, és csak később húzódott össze a mostani kisebb méretére, azt nem tudom: de az a szakadék, amit én láttam, valóban igen kicsi volt. Úgy tartják, hogy történetüket a következő is bizonyítja; évente kétszer a tengerből származó víz érkezik a templomba. Ezt a vizet a papok hozzák; emellett azonban egész Szíria és Arábia, és sokan az Eufráteszen túlról is lemennek a tengerhez; és mind vizet vesznek onnan, amit először szétlocsolnak a templomban; ahonnan aztán ez a víz lefolyik a szakadékba, ami ugyan kicsi, de óriási mennyiségű vizet tart meg. Így cselekszenek aztán, és úgy tartják, hogy e törvényt Deukalion hagyta a templomra, hogy örök emlékezetéül szolgáljon érkeztének és távoztának.
14. Megint mások úgy vélik, a babiloni Szemirámisz, aki nagy műveket hagyott hátra Ázsia szerte, alapította ezt az építményt is; és hogy nem Hérának, hanem saját anyjának szentelte, akit Derceto-nak hívtak. Mármost én láttam Derceto képmását Főníciában, és valóban csodás látványt nyújt; félig nő, a másik fele azonban, combtól a lábfejig halfarokban végződik. A hierapolisi képmás mindazonáltal teljes női alakot ábrázol. E történet okát egyszerű kitalálni; a halakat szentnek tartják, és soha sem érintik őket, míg a madarak közül csak is a galambokat nem fogyasztják; a galamb szent az ő szemükben. Az ő számukra úgy tűnik, hogy amit elmondtam, Derceto és Szemirámisz tiszteletére teszik. Az elsőt azért, mert Derceto-nak hal alakja volt; a utóbbit azért, mert Szemirámisz alső része egy galamb formáját ölti. "
Aztán szól Attis és Rhea-ról, akik Phrygia, Lydia és Samothrace mellett Syriában is megalapították misztériumaikat. Egy másik változat szerint Dionysus volt az, aki a misztériumokat meggyökereztette: "A templomban sok utalás található arra, hogy Dionysus volt a tényleges alapító: például barbár ruhák, indiai drágakövek és elefántagyarok, amiket Dionysus az etiópiaiaktól hozott. Továbbá két hatalmas méretű fallosz állt az előcsarnokban, a következő felirattal, 'Én, Dionysus szenteltem ezeket a falloszokat Hérának, mostohaanyámnak.' Számomra elegendő bizonyíték ez. Bemutatok még egy érdekességet a templomból, Dionysus szakrális jelképét. A görögök falloszokat emelnek Dionysus tiszteletére, és ezek, bármily furcsa is ezt mondani, fából készült, óriási vulvával rendelkező törpéket hordoznak. Van még egy érdekesség templomban: ahogy belépünk, jobb kéz felé egy kis, ülő pozitúrában ábrázolt bronzfigura vonja magára a tekintetet, óriási 'tagokkal'." Úgy tűnik, a mókás nevű Lukiánosz itt szembesült először a törpekultusz nyomaival...
"45. Ugyanott van egy tó is, nem messze a templomtól, amiben megannyi fajta szent hal tenyészik. Némelyek nagy méretűre nőnek; ezeknek nevet adnak, és odajönnek, ha hívják őket. Láttam egy ilyet, amit arannyal díszítettek, hátúszóján a templom szent jele volt látható ...
46. A tó igen mély. Magam ugyan nem mértem le, de azt mondják, több mint 200 ölt tesz ki a mélysége. A tó közepén egy oltárkő áll. Első látásra azt mondhatnánk, hogy a kő úszik vagy mozog a víz tetején, és sokak szerint ez így is van. Számomra azonban úgy tűnik, hogy egy magas oszlop tarthatja, ami a tó fenekére támaszkodik. Mindig szalagok díszítik, fűszerek vannak benne, és minden nap sokan átúsznak ehhez fejükön koronával, és bemutatják tiszteletadásukat.
47. A tónál nagy tömegek gyűlnek össze, és ezeket tóba merülőnek hívják(?), mert az isteneik mind e tóba mennek le... "
Néhány adat a misztériumok jellegéről: "51. Ezekben a napokban Galli-k lesznek(?). Ahogy a Gallik énekelnek és orgiákkal ünnepelnek, őrületszerű elragadtatás lesz úrrá sokukon, és sokan, akik csupán nézőként érkeztek, azt veszik észre, hogy maguk is elvégezték a nagy szertartást. Tolmácsolom, mit is tesznek. Minden fiatalember, aki erre határozta el magát, megszabadul a ruháitól, és hangos kiabálással a tömegbe ront, majd felvesz egyet a kardok közül, amiket azt hiszem évek óta e célra tartottak ott. Felveszi, kasztrálja magát, és őrültként futkosni kezd a városban, kezében tartva azt, amit levágott. Szabadon bedobhatja azt bármelyik házba, ahonnan női öltözéket és ékszereket kap. Így cselekszenek hát a kasztráció szertartása alatt.
54. Bikát és tehenet áldoznak, meg kecskét és bárányt is; csupán a disznókat tartják utálatosnak, ezeket se nem eszik, se nem áldozzák. Mások nem undorodnak a disznóktól, hanem szent állatnak tekintik. A madarak közül úgy tűnik, a galamb a legszentebb nekik...
58. Van egy másik fajtája is az áldozásnak, a következő: szalagokkal ékesítik az élő áldozatot, és lehajítják őket a templom kapujából, és ezek természetesen halálukat lelik a zuhanásban. Néhányuk a gyermekeiket hajítják le, nem úgy, ahogy a barmokat, hanem bevarrják őket egy zsákba, és úgy taszítják le őket, aztán átkokkal illetik őket, és kijelentik, hogy azok nem is a gyerekeik valójában, hanem vágóállatok."
Ezek után térjünk vissza Dzsundi-Sápur Akadémiájához, és egy híres neves 'helybélihez', a hírhedt Caracalla Császárhoz, igen érdekes dolgokat lehet itt megtudni: "Septimus Severus fia és örököse, M. Aurélius Antoninus Bassianus, közismertebb gúnynevén Caracalla („a köppenyes”) már a következő évben tiszteletét tette nála. Az újabb keleti hadjáratra készülő, ifjú, heves dühkitöréseiről hírhedt császár — aki saját öccsét, Gétát az anyja karjai közt szúrta le, mindössze 2 évvel korábban —, s aki anyja, Julia Domna révén maga is az emesai (ez ma Homsz) szír-arab papkirályi családból származott, úgy döntött, hogy 213-14 telét a lakályos Edesszában tölti. Itt azonban szemet szúrt neki Abgar uralkodásának néhány visszássága, ezért valamikor 214 januárjában színe elé idéztette az elvileg autonóm uralkodót, majd rövid kihallgatást követően megfosztotta őt rangjától."
Abgar nagyon is olcsón megúszta a félőrült-beavatott, tömeggyilkos császár rosszallását: "Caracalla innentől kezdve regénybe illő életet élt. 215-ben például Alexandriában járt, ahol annyira felbosszantotta egy őt gúnyoló, „igazságos testvérgyilkosságából” szatírát csináló színdarab, hogy dühében kivégeztette a fél várost. Hosszas diplomáciai tárgyalások során Kr. u. 216-ban elérte, hogy a párthusok egy hercegnőt küldjenek neki, mondván: ezzel a házassággal akarja megpecsételni a birodalmak közti új, most kialakítandó szövetséget. Ezzel az ürüggyel szabadon vonulhatott be különleges „násznépével”, állig felfegyverzett seregeivel az ellenséges terület szívébe, akárcsak eszményképe, Nagy Sándor. Az esküvőre érkező menyasszonyt, és párthus előkelőségekből álló kíséretét azonban egytől-egyig megölette, mint azt a szír Herodiánusz krónikájából is kitűnik. Így vette kezdetét Caracalla háborúja a párthusok ellen. De Caracalla számára nem csak azért volt ismerős ez a vidék, mert korábban, még Caesarként (Kr. u. 196-tól) és Augusztuszként (198-tól) már járt itt, amikor apja oldalán harcolt a párthusok ellen. Anyja, aki emeszai főpapi családból származott, beavatta őt a környéken tisztelt istenek kultuszaiba, akiket római császárként is támogatott, minden lehetséges eszközzel. Így nyert például különleges jelentőséget a kommagenei Jupiter Dolichenus (a szíriai Doliche titokzatos főistenének) különleges Baál-kultusza (amiről még a Mithrász-kultusznál is kevesebbet tudunk), aminek misztérium-vallása annyira összekötődött a Severus-dinasztiával, hogy amikor az utolsó családtagot megölték, a kisázsiai isten földalatti katonai szentélyeit egyszerre záratták be és temették el a birodalom több pontján is. Egy másik elmélet Baalbek templomait hozza összefüggésbe a császári kultusz titokzatos istenségével.
...
Caracalla nemi és egyéb identitás-zavarban szenvedő másod-unokaöccse, akit Emesza (Homsz) főistenéről, a meteoritkő formájában is tisztelt, de valójában egy szent hegytetőben rejtező El-Gabal-ról neveztek el, 218 és 222 közötti uralkodása során maga is egyfajta államilag támogatott monoteizmust próbált megvalósítani, igaz, itt a császári kultusz középpontjában ő maga állt, mint a Sol Invictus, vagyis a Legyőzhetetlen Napisten földi megtestesülése. Ugyan a császár alakját besötítette a későbbi fekete legenda — az az eset például egész biztos nem történt meg, amit a neoklasszicista Alma-Tadema is megfestett, miszerint vacsoravendégeit rózsaszirmokba folytotta volna —, de feltételezhetjük, hogy továbbra sem bánt kesztyűs kézzel a „bizarr keleti kultusznak” (a kereszténységnek) hódoló Edesszával."
"A serabiti templommal kapcsolatban: az előtt Petrie is elég értetlenül állt, miért kellett a templomot módszeresen betemetni, hogy miért kellett a templom kőpadlója alá elrejteni az ötventonnányi fehér port v. hamut, és miért nem talált benne csontszilánkokat, ha egyszer áldozati hamu volt, s egyáltalán: miben v. hogyan égethették el ennyire tökéletesen..." Én kíváncsi volnék, mi ennek az anyagnak az összetétele. Nem vizsgálta ezt még senki? Én legalábbis nem találtam erről semmit.
Porsennáról annyit még, hogy sok évvel ezelőtt felfigyeltem rá és foglalkoztam is vele, és ez nem is a teljes anyag, hanem csak a zanzásított, rövidített változata (a lényeg azért itt van). De azt utóbbi időben kezdtem inkább arra fele tendálódni, hogy valamiféle vezeték nélküli energiatovábbításról lehet inkább szó. Hiszen Porsenna a szörnyeteggel Volsinium környékén végzett, míg az "erőmű" Clusiumban volt. Annak idején Cortenovis még megpróbálta összehozni a kettőt, de ez elvetélt próbálkozás. Nem hiszem, hogy szegény Lars Porsenna valamiféle halálos elektromos sokkolóval járkált Volsiniumban, hanem egy olyan eszköz lehetett nála, ami kapta az energiát Clusiumból, és adta le a halálos "villámcsapást"....
Az meg hogy Atlantisz felé mutattam a végén, nem valami romantikus szál, mert Platón -aki Szolón szaiszi feljegyzéseit használta- azt írta a "Timaiosz"-ban, hogy az öreg szaiszi pap ezeket mondta Szolónnak: „Ezen az Atlantisz nevű szigeten egy nagy és csodálatra méltó birodalom állt fenn, mely nemcsak az egész szigeten, hanem sok más kisebb szigeten és ama szárazföld egyes részein is uralkodott; hatalma ezenkívül kiterjedt Líbiára, egészen Egyiptomig és Európára Türrhéniáig…”
Én ezen azt értem, hogy Libiában, a mai Ny-Afrikában, a partok mentén voltak gyarmati kikötői, mint Lixus Marokkóban, vagy Djerba szigete Tunéziában, s egészen Egyiptomig, ahol Pharos a birtokuk lehetett. Türrhenia pedig Etruriának, az etruszkok földjének görög elnevezése. Tehát Platón beszámolója is megerősíti, hogy Porsenna királysága, hajdan atlantiszi gyarmat és tulajdon volt. Atlantiszra itt már nem követem tovább a nyomokat, de vizsgáltam azt is, az atlanti főváros szent hegyét, templomainak, falainak méreteit és anyagát, különös geometriáját, a titokzatos hegybe vájt hajódokkjait, mint a legnagyobb misztériumok színhelyéül kialakított üreges hegyet, s szóval a fantáziám ott már áttört minden határt, úgyhogy nem is kívánok most erről beszélni, csak majd később, egyszer... (hisz felesleges mély tóba ugrani, anélkül, hogy megtanulnánk előtte úszni).
A serabiti templommal kapcsolatban: az előtt Petrie is elég értetlenül állt, miért kellett a templomot módszeresen betemetni, hogy miért kellett a templom kőpadlója alá elrejteni az ötventonnányi fehér port v. hamut, és miért nem talált benne csontszilánkokat, ha egyszer áldozati hamu volt, s egyáltalán: miben v. hogyan égethették el ennyire tökéletesen...
Ez a 'fehér por' Petrie-nél egyszerűen hamu, legalábbis ő annak azonosítja, és elég nagy mennyiségben volt ott. Az persze talány, hogy mit égettek és mivel, de én úgy vettem ki, hogy kohászati nyomokat nem találtak, így valamilyen tűzáldozati szertartásra tippelnek. Áldozókő szerű tömbök vannak, a hamu viszont nem tartalmazott csontokat, csak a tiszta fehér hamut, és benne valószínűleg (szerintem) folyadék tárolására alkalmas edénymaradványokat.
A Hypnerotomacchiából vett kép számomra kb. annyit jelent, mint egy alexandriai Világítótornyot formázó régi lámpa (melyek sokszor formáztak épületeket vagy más esetben, mitológiai jeleneteket). Egyébként a könyv képei a hagyományos értelemben nem valósak, sőt némelyik irreális, viszont láthatólag utalásokat és rejtett mondanivalókat akar közvetíteni részleteiben. Elég megnézni a piramis, a templom vagy különféle szertartások kicsavart képeit, ezek így a valóságban soha nem létezhettek, mégis sokat mondanak...
Plinius Porsenna mauzóleumáról szóló szövege -egy másik- fordításban: "Ezek az elvékonyuló piramisok [melyek az alépítmény tetején álltak] csúcsai együttesen tartottak fenn egy bronzgömböt, és a fölött volt egy petasus, amelyről lánccal odaerősített csengettyűk lógnak. Amikor ezeket a szél megmozgatja, messzire elhallatszik a hangjuk, miként egykor Dodonában."
Tehát itt is szerepelnek a "szélcsengettyűk", s ha jobban megnézed Lequeu rajzát, akkor láthatod, hogy ott is lelógnak a gömbről. S jól látod, hogy nem a csilingelés lehetett az eredeti funkciójuk. A petasus eredetileg Hermész karimás kalapja volt, amit az ókori diákok is előszeretettel viseltek és a nemesek is a vadászatok alkalmával: ugyanakkor egy építészeti elem is volt, ami hasonlított erre a kalapra. Plinius (vagyis Varro) itt utal Dodonára is, amin azt kell érteni, hogy Dodonában két bronzedényt állítottak egy oszlop tetejére, hozzákapcsolva egy kezében ostort tartó fiú szobrához. Mikor fújt a szél, csapkodta az edényeket.
A Serabitban lévő Hathor-templomot valóban Petrie ásta ki, így elsőrendű forrás az ő könyve: Sinai kutatások A serabiti Hathor-templom leírása a 72. oldaltól kezdődik.
Egyébként Josephus Flavius meg éppen a Jeruzsálemi templom tetején lévő 24 kardot említi, melyek a "madarak élijesztését" szolgálták, és amiket Arago és más 19. századi fizikusok valamiféle villámhárítóknak ill. légköri elektromosság gyűjtőinek volt.
Azt is gondolom, hogy az ókor egy részében a papok még képesek voltak valamilyen szinten életben tartani ill. üzemeltetni ezt a technológiát, de szinte teljesen vásári mutatványosok módjára arra használták, hogy a hívek előtt "csodákat" tegyenek. Erre utaltam pld. a helyükről lelépő szobrokkal, más szobrok meg izzadtak, verejtékeztek, ami megint különös valamire utalhat ezen energia kapcsán, máskor meg világított a szemük, vagy felemelkedtek valamennyire a levegőben. Tehát ezek is lehettek "vevők", és igazában "nem szobrok" lehetettek eredetileg, hanem valamiféle "ember-automaták" (és erről is írtam már), melynek hagyománya az alexandriai korszakban újbóli erővel tört fel a technikusok közt, de már valódi tartalom nélkül...
Azt hiszem az omphaloszok eredeti jelentésével -melyeket a kései omphaloszok már csak utánoztak- lehet fején találtad a szöget, mert éppen elképzelhető, hogy ilyen "közvetítők" voltak, a föld meghatározott pontjain...
összességében valóban áltudományos-ezós bukéja van, és Schenouda csakugyan nem egyszer emlitette már ezt a helyszínt, de a fehér por valahogy nem rémlik hirtelenjében, és ebből a szempontból az aranyborjús rész is új volt a számomra.
Kedvcsinálónak közlöm a Vénusz szentélyében álló központi kegytárgy leírását:
"Ott maradt ő térdelve a kápolna közepén gondosan felszentelt oltár előtt, ami isteni lánggal égett. Röviden be fogom mutatni ezt az oltárt, mert csodáltam kiemelkedő formáját és szokatlan kialakítását. Az alja, ami egy márvány lépcsőn állott, egy kör alakú tömb volt, ami felett szépen csiszolt, fül alakú levelek hullámzó lánca futott körbe cimpákkal és finom szárakkal, amiknek kiöblösödő vége egy kis füzérben, asztragálban vagy peremben végződött a tömb felett. Hasonlóképp, ahol az ezt krülvevő növényi ornamentika kezdődött, volt egy hasonló füzér, és a kettő között egy trochlea, mérsékelten kivájva, mindezek felett pedig egy kis párkány. A trochlea lapja vagy síkja felett egy újabb körkörös perem volt, aztán egy kis csatorna, ami egy sima, sík felületben húzódott. Középütt egy hornyolt oszlop állt, arányaiban fokozatosan szélesedve a talapzatához közeledve a síkon. Kettéosztva e pillér átmérőjét, egy rész tette ki a vetületet körülötte, kettő ért a pillér tetejéig, az azt körülvevő csatornákkal, amik annak rendje szerint hiányoztak az aljáról. A pillér tetején egy kör alakú, fordított tányér volt, épp olyan szélességben, mint a trochlea alatta, a karimája felett befelé tartó párkány-ernyő csodás növényi díszítménye pedig elegánsan egy finom kis koronázó főpárkányba ment át. Az e párkány által bezárt kör egy baluszter alakú virág nyílását zárta, aminek sziromlevelei ragyogtak a felszínükön, és bájosan négy akantuszlevélbe nyílottak. Egy másik levelet is mesterien kivéstek alatta, ahol is átlátszott az a karimákon keresztül. A legfelső végén, a megfelelő vonások után egy pompásan formált dudor következett, aztán, ezen rajta, egy tiszta aranyból készült antik edény volt, széles karimával és sekély tál résszel. Lapos karimáján csodás elrendezésben páratlan minőségű, piramis formájú, hihetetlen nagyságú gyémántok helyezkedtek el karbunkulusokkal váltakozva. * A fordított tányér széléhez, egyenlő távolságban, négy gyönyörű tartó volt rögzítve, amelyek a trochleából nyúltak felfele, és szilárdan hozzá voltak csatlakoztatva ahhoz. Csigaszerűen hajlított végeik a fordított tányér alatt kezdődtek, és a trochlea felett végződtek, a kagylószerű alak kinyúlt ugyanaddig a pontig, mint az egészet tartó tömb; aztán fokozatosan visszakanyarodott a tányér alatt, és tovább is az alá, hogy a felső spirál lefelé, az alsó pedig felfele tekeredett. Ez az egész csodálatos szobor egyetlen darab, legfinomabb fajta jáspisból készült, amiben megannyi szín keveredett és gyönyörűen ötvöződött össze, és hihetetlenül kiváló vonásokkal munkálták meg minden porcikájában. Bizonyosan nem vésővel vagy késsel dolgoztak rajta, hanem valamilyen csodálatos, ismeretlen módon munkálták meg. Magassága a márvány lépcsőtől a pillér aljáig egy könyököt tett ki, és a pillér magassága is ugyanennyi volt. A maradék, az arany tálig másfél láb, és afelett egy negyed láb. Arany zsinórok lógtak a tartók felső tekervényeiről egyiktől a másikig, amikre hosszúkás, üreges balaszrubinok, villámló zafírok, csillámló gyémántok és zöldellő smaragdok voltak felfűzve, kellemes és harmónikus módon váltogatva a különböző színű ékköveket felbecsülhettlen értékű és hatalmas gyöngyökkel, melyek minden bizonnyal meghaladták még azokat is, amiket Octavianus ajánlott fel a Kapitóliumi Jupiternek. Az arany tál köríves szélén négy, gömbalakú ékköveket tartalmazó függő lógott, oly módon áttörve, hogy kör alakban fel lehessen fűzni őket egy arany fonálra, és fel lehessen őket akasztani egy-egy kis kampóra. Mogyorónál nagyobbak voltak, és hét helyezkedett el egy szálon. A szálak végén egy-egy elegáns rojt volt selyem, arany és ezüst szálak keverékéből szőve. Arany szálak lógtak kampótól-kampóig teljesen hasonló módon és elrendezésben, ezeken azonban egyenként kilenc ékkő volt, középen tetszetős ívben meghajolva. A tál gazdagon díszített volt kívül-belül finoman metszett domborművekkel, puttókat, szörnyeket, virágokat és gyümölcsöket felvonultatva. Az egész tárgy mindennél nagyszerűbb és csodálatos megmunkálásról tanúskodott."
Néhány kiegészítés Dea Syria, azaz a Szíriai Istennő témaköréhez. Vízmedencék, csatornák, Vénusz, földalatti misztériumok, tüzes égi jelenségek, vérszomjas uralkodók és félig ember Istenek, kujon törpék, stb., szóval Schenouda egész parafernáliája :-).
"Ott maradt ő térdelve a kápolna közepén gondosan felszentelt oltár előtt, ami isteni lánggal égett.