"A haragos isten őrületet küldött feleségére Pasziphaéra, aki Daidalosszal egy üreges műtehénbe bújva közösült az állattal és a frigyből egy szörnyeteget, a bikafejű embert, Minotauroszt szülte."
Az Atalanta Fugiens 49. ábrája:
Maier itt Orion születésének egyik történetét veszi alapul, miszerint Apollo, Vulcanus és Mercurius nemzették, magjuk receptákuluma pedig egy koponyás 'ökörbőr' (tüzes, a képen épp Vulcanus hágja), amiben tíz hónapon keresztül fejlődött, mint valami mesterséges méhben. Itt visszakapcsolódunk az Aranygyapjú történetéhez, persze egyiptomon keresztül. Ismerjük ugyanis az egyiptomi Banebdjedet-et, Mendes városának istenét. Hatmehyt hal(!) istennővel és Harpokrátésszal (a gyermek Hórusz, de egyben a 'titkok' istene is) együtt alkották a mendesi háromságot. Banebdjedet ugyanis kos istenség, és Herodotosz szerint egy kecske bőrével és koponyájával ábrázolták, de bárányokat is áldoztak neki. A De Dea Syria-szerint Atargatis kultistái szintén bárányt áldoznak és a báránybőrrel végeznek szertartásokat. Hogy egy kicsit előreugorjak kis elemzésem végére, érdemes megjegyezni, hogy a modern okkultisták is szívesen merítenek a mendesi isten kecske szimbolikájából, és a fiút sem felejtik el.
Lehetséges, hogy az 'Aranygyapjút' láthatjuk Maier metszetén is, persze itt ökörről van szó, de a 'funkció' ugyanaz lehet.
Maier történetben megint csak rengeteg szál fut össze. Először is az alkimisták és rózsakerezstesek 'filozófikus gyermekének' alakja (akit itt Orion személyesít meg); e gyermek előállítása volt valójában ezek célja. Maier: 'Amit a Nap Ezer Év alatt tökeletesít, azt Fia véghezviszi egy fél óra alatt.' A filozófikus gyermek előállításáról regél a mű sok egyéb ábrája is, többek közt amiben a Smaragtábla soraira utal: 'Apja a Nap, anyja a Hold, a Szél hordozta méhében, a Föld táplálta'. Ez valójában a Bölcsek Köve, és az a kő, amit Szaturnusz köpött ki a gyomrából (12. kép) - akinek ugye szokása volt saját gyermekeit felfalni, és ami tulajdonképpen Zeusz 'helyettesítője' - de Maier természetesen e jelenetben alkímiai digestiót lát. A Lambspring Könyve szintén értekezik a filozófiai gyermekről, akinek a sorsa itt is ugyanaz, elnyeli apja, aki ettől vélhetően megfiatalodik, azonban a processzus végén a fiút újból életben találjuk; mindez persze nagy hő mellett játszódik le, az alkimisták sajátos, nedves, organikus-testi tüzében. Az alkimiai 'gyermekek' hasonló felhasználásáról beszél a Kémiai Mennyegző is. Mindez nem sajátosan európai toposz, Indiában ugyanígy megtaláljuk a tanítványaikat vagy azok gyermekeit 'megnyúzó' stb. sziddha alkimistákat, akik aztán rendre fel is élesztik őket. Ezek a gyermekek mindig valamilyen nagyon furcsa és groteszk módon, 'természetellenesen', mesterségesen születnek, ezeknek a mágikus lényeknek a létrejöttét a maga egyszerű módján a néphit is ismeri (garabonciás, lúdvérc stb.)
(Goethe alkimistája, a 'lombikbébivel')
Az alkímia külön szakterülete persze a homonculus létrehozatala, aki aztán sok csodás dolgot ád gazdájának (rendszerint persze sejthetjük, hogy a homonculus az alkimista javára feláldozásra kerül). Szóval bár pl. Maier szövegében meglehetősen ragaszkodik a 'filozófiai' értelemhez, azért azt hiszem nem megalapozatlan a gyanú, hogy a tanítás nem minden szintjét merészelték leírni...(azt, amit Flamel is oly szőrmentén, de mégis csak leír).
A rózsakeresztesek szintén nem keveset vártak ettől a gyermektől: 'És ígérünk több aranyat is, mint amit a két India a Spanyol Királynak adott; mert Európa gyermekkel viselős és erős gyermeket fog a világra hozni...' valamint: 'Politikailag elfogadjuk a Római Birodalmat és a Negyedik Királyságot (Quartam Monarchiam) Keresztény vezetőnkül; ámbár tudjuk, milyen változások küszöbén állunk...'
No mármost, kapargassuk meg egy kicsit, mi is ez a Negyedik Birodalom? Sendivogius, a lengyel alkimista és valószínű rózsakeresztes ezt írja a Tractatus de Sulphure c. 1613(!)-ban kiadott művében: "
Közeleg már az idő, amikor a Természet sok titka feltárul az ember előtt. A Negyedik vagy Északi Monarchia megalapítása a küszöbön áll; boldog kor jövend; a felvilágosodás, a Tudományok Anyja, hamarosan feltűnik; a megelőző három Monarchia napjánál fényesebb Nap kél fel, és fed fel sokkalta mélyebb titkokat. E Monarchiát (miképpen azt a régiek megjövendölték) Isten Mindenhatósága alapítja majd meg egy minden erénnyel megáldott herceg keze által, aki, mint azt mondják, már feltűnt jelen időnkben. Ezen északi régiónkban látjuk a nem hétköznapi bölcsességgel és vitézséggel felruházott herceget, akit semmilyen király sem haladhat meg győzelmeiben, vagy az emberek és Isten iránti szeretetében.
Ebben az eljövendő Északi poláris Monarchiában (miképp a Zsoltáros mondja) kegyelem és igazság egymásra lel, béke és igazságosság csókolja egymást, igazság fakad fel a földből, és becsületesség fog letekinteni reánk a mennyből. Egy pásztor lesz s egy nyáj, és a tudás lesz a közös tulajdon, irigység nélkül. Vágyván tekintek mindennek elébe.
"
A fentebbiek nagyban hasonlóak a (arany) Hajnal felvirradásáról szóló passzushoz a rózsakeresztes kiáltványból, amit már korábban idéztem. Az egészet teljességgel áthatja az a kiirthatatlan messianisztikus hit, amire már utaltam a kínai Fehér Lótusz szekta kapcsán, és ami úgy tűnik, minden ezirányú titkos társaság által beindított 'mozgalom' sajátja, és amit, úgy tűnik, semmiben sem befolyásol az, ha évszázadokon keresztül nem következik be a várt messianisztikus esemény. Teljesen úgy tűnik, hogy ez egy pszichológiai eszköz a beavatottak kezében, egy 'örök eszmény' képében, ami persze meg-meg fakulhat, ahogy ez történt szegény rózsakeresztesekkel is, akik keservesen, saját bőrükön tapasztalták meg azt, hogy milyen az amikor a fagyi visszanyal, lévén a remélt csodás újjászületés helyett a Harmincéves Háború addig soha sem borzalmai következtek; azt azért jobb konstatálni, hogy ennek kirobbanásában valószínűleg nekik is igen jelentős szerep jutott V. Frigyes választófejedelem szellemi támogatása miatt (úgy tűnik, ő volt az aktuális 'Isteni herceg' kandidátusa), minderről bőven és igen érdekfeszítő módon ír Frances Yates. Ez a szellemi örökség bizony ilyen-olyan formában átmentődött, és az örökséget úgy tűnik intézményesen is átvette (valószínűleg csavarokkal) egyrészt a két 'felvilágosodott' szaktestület, a Szabadkőművesség, valamint a Royal Society (ezt mintegy emblematikus-szimbólikus intézményként értem). Az egészet azért vázoltam ennyire, mert egyrészt rávilágít arra, hogy a korabeli 'tudás' milyen formában, milyen torzulásokkal és milyen irányban adódott tovább; mindebből már mindenki levonhatja magának a következtetéseket, hogy szerinte mennyiben alakították és alakítják máig ezek az erők az általunk ismert modern világ arculatát.
Még egy koránt sem mellékes megjegyzés: az északi és poláris szimbolika jelenléte. Szeretnénk ebben Guenon Primordiális Tradíciójának jelét látni; azonban nem tudunk szabadulni attól a nyugtalanító érzéstől, hogy itt bizony a vénuszi északról van szó, az egybegyűlés északi hegyéről, és mindez a 'felvilágosodással' együtt egészen luciferi konnotációkat hordoz - és lám, éppen ez a luciferi elem lóg ki lólábként a maradványszervezetek ruhája alól újra és újra, feszengésre okot adó gondolatokat ébresztve az eljövendő Herceg kilétével kapcsolatban... És persze ismerünk, egy nem is olyan rég létrejött hatalmas birodalmat, ami szintén a világ gyökeres reformjára tört, és zászlaján a Pólus ősi jelképe lobogott, igaz, nem a Negyedik-nek, hanem a Harmadiknak mondta magát, és ami az ősi vér kitenyésztésével (náluk vajon kik a 'Madarak' és a 'Kabírok'? És hogy is van ezzel a Tüzes Kemencével? hátborzongató...) akart félisteni fajt alkotni. Érdekes módon épp ott, ahol Sendivogius 300 évvel azelőtt tevékenykedett - hát ez most sem sikerült nekik. De vajon mikor kezdik el építgetni a most már valóban Negyedik Birodalmat...?
A filozófikus gyermek sokat eláruló módon jelenik meg még egy notórius figuránál, mégpedig Crowley-nál. Hiszen éppen az egész Moonchild erről szól, egy természetfeletti, mágikus, isteni lény létrehozásáról (Crowley vissza is utal a rózsakerezstesek céljára ezzel - In hoc cygno vinces - a rózsakeresztesek a Cygno-ban feltűnt csillagot az Új Hajnal jelének tartották; az persze alap, hogy az egész Golden Dawn társaságba pszeudo(?) rószakeresztesek meg kutatópáholyosak zsongták bele a maguk célkitűzéseit, erre szintén utaltam már korábban). Másrészt persze Crowley-nél az eljövendő gyermek-király maga Hórusz-Harpocrates (vagy amit ő annak nevez...).
A kabir-kurészek gyermekáldozati módszerei átszűrődtek elfajzott pogány rítusokba, ahol már ezeknek értelmük nem volt, csupán az ősi hatalmak ténykedésének silány másolatai. Mint a középkori boszorkányrítusokban a csecsemők vérének kifolyatása egy szarvakat viselő maszkos varázsló előtt (lásd Minósz király bikaálarcos aranymaszkját). A képen egy gyermekáldozást mutatnak a bikafejű Baalnak.
Epiphanius szalamiszi püspök, az eretnekek pallosa a híres Panarionjában leírta kora (a 4. század) pogány szektáit. Ebben beszél az alexandriai gnosztikus phibionitákról, akikről azt állítja, hogy egy "kígyót" tisztelnek, vallási ceremóniáik során egymással közösülnek, és megeszik az elvetélt magzatot: "emelvényükön egy teknő formájú edényben, mint valami mozsárban péppé zúzzák, keverve hozzá mézet, borsot, és bizonyos más aromákat és fűszereket, amit adtak betegeknek..." S hogy a hasonszőrű példákat tovább ne sorolnám, arra mutatok csupán, hogy egyes nagyon régi szekták megőriztek valamit azon szokásokból és módszerekből, amiket egykor a vénuszi kabirok gyakoroltak, bár már mindenféle hatásfok nélkül, mert azok értelmével már nem voltak tisztában...
A kései félreértésre talán egy másik eset is rávilágít. Bizonyos ókori népek -mint bemutattuk- úgy gondolták, a gyermekáldozás helyes útja a tüzes kemencébe vetés, mert azt hitték azok az égből jött hatalmas lények, akik történelmük hajnalán a földön garázdálkodtak, ezt csinálták. De valójában ez nem egy égető kemence lehetett, a láng pedig az a fajta "hideg láng", amit a régi alkimisták vagy a druidák is ismertek. Fennmaradt egy zsidó legenda arról, hogy Edesszában (Urfa) a gyermek Ábrahámot a hatalmas Nimród király tüzes kemencébe vettette, mert nem volt hajlandó istenként imádni őt (a saját apja árulta be a királynál). De épen jött elő a kemencéből.
Akkoriban írtam, hogy ez erősen eltér a különböző ókori kultúrákban dívó emberáldozatoktól, mert egy számunkra teljesen idegen, nem földi hatalom eszköze volt, mely az embert csupán, mint hasznosítandó lényt, cseretestet, alapanyagot kezelte. Rémületessége éppen ebben állott.
Kalamajkosz írta -aki szerencsére a legjózanabb köztünk- erre: "tehát áldozás és újrahasznosítás még csak-csak elmegy.. de a szexuális tartalom gyerekgyilkossággal fűszerezve kiverhette a biztosítékot..." - nos az igazság az, hogy éppen az utóbbi teljesen "emberi" vonatkozású, ellenben az előbbi... na, az nem. De ebben nyilván az lehet a ludas, hogy kalamajkosz barátom nem ismert több dolgot ebben a témában és nem is merítkezet ennyire be a sötétség birodalmába. Nolanus aki már járhatott egy-két ösvényen beírta kalamajkosznak: <<"tehát áldozás és újrahasznosítás még csak-csak elmegy.." - Ezzel kapcsolatban egy kis eligazítással szolgálhat Flamel: http://www.levity.com/alchemy/flam_h0.html Ebből következtethetsz egynémely dologra, hogy 'miért nem megy el'.>>
Szóval a krétai Labürinthosz, melyet valamikor a történelem előtti időkben építettek és i.e. 3200 körül még "üzemelt" egy ilyen hasznosító hely volt, és éppen azért mondtam el rövidre fogva történetét, hogy még jobban lehessen látni, mennyivel másabb kierőszakolt gyermekáldozásra gondoltam a kabirok kapcsán, mint amilyet a primitív népek gyakoroltak...
Van még egy kései furcsa beszámolónk, pedig benne szóba sem a krétai labirintus. Epimenidész krétai papról és költőről van szó, aki i.e. 600 körül élt. Knoszoszban született. Több könyvet írt, amiből csak töredékek maradtak fenn: írt egy hosszabb dalkölteményt a Kurészek és Korübaszok eredetéről és valószínűleg írt egy könyvet a rodoszi Telkhinekről is, azaz tudta miről van szó…
Diogenész Laertiosz még az ókor végén leírta életét, s ebben található néhány meghökkentő dolog:
"Egy alkalommal apja kiküldte a mezőre a nyájhoz; délben letért az útról egy barlangba, ahol elaludt és aludt ötvenhét esztendőn át. Amikor fölébredt, elindult a juhokhoz, gondolván, hogy csak rövid ideig aludt... meghalt életének százötvenhetedik évében... Démétriosz szerint egyesek azt beszélik, hogy a Nympháktól szerzett valami étket és marhacsülökben őrizte. Kis mennyiségben vett belőle magához, ezért nem volt szüksége arra, hogy ürüléssel kiválassza; soha nem látták enni... Ugyanannyi nap alatt öregedett meg, ahány évet átaludt. Erről is Theopomposz értesít. Myronianosz viszont azt mondja a Párhuzamokban, hogy a krétaiak a kurészek közül valónak nevezték..."
Tegyük fel hogy a mágus hírében álló Epimenidész megtalálta a labürinthosz egy titkos lejáratát. Az ő idejében már elhagyott épület lehetett vagy be volt temetve, el volt rejtve, mint a teotihuacáni romok. Csak emlékeztetek arra, hogy teljesen más legendákban is előjön, hogy akik lejutottak a törpék föld alatti honába, s pár napot ott töltöttek, azalatt a földön évek teltek el... Odüsszeusznál is nymphák őrzik a mézzel teli vegyítőedényeket a pharoszi "barlangban"...
Azt is gondolom, hogy a labürinthosz egy része még megkereshető lenne, a feszín feleti építményét, amit labirintusnak mondtak, ez már lerombolódhatott. De a belső, ami a föld belsejében vagy egy hegyében van, még ming meg lehet. Az egykori építmény jaratairól néhány ókori szerző azt modja, rengeteg ajtót helyeztek el benne...
Úgyhogy ezzel be is fejezem a Krétai Labürinthosz utáni kutakodásaimat, de erre szükség is volt, mert szerephez jut az Argonauták visszautazása kapcsám...
A történészek a Daidaloszhoz fűződő mondakört, azon a véleményen vannak, hogy tkp. két személyt olvasztanak egybe a kései mondák: a későbbi egy Daidalosz nevű athéni szobrász volt, a korábbi egy i.e. 1500 körül élt krétai építész lehetett. Homérosz már említi, hogy Daidalosz "a szépfürtű Ariadnénak nagy Knósszosz ölében" táncteret épített.
Egy knósszoszi táblán, ami az i.e. 15. századból maradt olvasható: "a Daidaleionba", azaz Daidalosz szentélyébe. Ha már ekkor így beszéltek róla, úgy sokkal korábban kellett élnie és személye már a minószi Krétán is egyfajta legendák ködébe nyúlt.
Daidalosz készítette Pasziphaé számára a műtehenet, de már szóltam a többi találmányáról is. Közte felsoroltak olyanokat is, melyek a minószi korban is már rég használtak, úgyhogy bizonyosan nagyon ősi figuráról lehet szó. Azt is gondolom, hogy Daidalosz, aki a Krétát elfoglaló ősi fajhoz, a kurészekhez tartozott, nemcsak építész, hanem alkimista is volt. Elképzelhető, hogy valamiféle biológiai és génkísérleteket is végzett.
Érdekes, hogy hasonlókról számol be Bérósszosz babilóni pap az i.e. 3. században írt "Babilónia története" c. munkájában, ami csak töredékesen maradt fenn, más ókori szerzők idézeteiben. Bérosszosz elmondja, hogy hét vagy kilenc félisteni jelent meg ősi földjükön, akik kétéltűek voltak (az utolsó neve Odakon volt). Annedotosznak nevezte őket, ami undorítótvagy visszataszító lényt jelent. Az első Annedotoszt Oannésznek nevezi, és egyik helyen a muszarosz jelzőt írja mellé, aminek jelentése: undok,iszonyatos, szörnyű vagy förtelmes. Nem furcsa emlékezés ez egy kicsit a kulturhéroszokra? Az ember nem ilyennek képzelné el a civilizációt hozó csodálatos lényeket...
A mitográfusok tévedése, hogy ezeket a lényeket és Oannészt egyfajta "halembernek" jellemzik, mert Alexander Polühisztor Berósszosz-kivonata félig hal, félig embernek írja le. Viszont „kétéltűnek” is nevezi, sőt Abüdénosz a semi-daimón megnevezést alkalmazza rá. Vagyis inkább hüllőnek hat, mint halnak, nem beszélve Helladioszról, aki azt írta, Oannész egy nagy tojásból született.
Ezekről az ősidőkről szólva Bérósszosz még a következő bizarr szöveget hagyta hátra, ami fennmaradt Polühisztor kivonatában: "Voltak a legcsúnyább lények, melyeket két részből előállítottak és elevenekkel egyesítettek. Létrehoztak kétszárnyú embereket, másokat négy szárnnyal és két arccal. Nekik egy testen két fejük volt, az egyik egy férfié, másik egy nőé. Ennek megfelelően több szervük egyaránt hím és nőstény volt. Más emberi alakokat, kiknek kecskelábuk és szarvuk volt. Másoknak lólábuk volt, negyedrészt szarvast egyesítették a lóval és felül az emberi testtel, melyek a hippokentaurokra hasonlítottak. Teremtettek emberfejű bikákat, négytörzsű kutyákat, melyek teste halfarokban végződött. Lovakat kutyafejjel, embereket és más állatokat lófejjel és testtel és halfarokkal. Aztán alkottak többfajta sárkányformájú szörnyet, és halakat, hüllőket, kígyókat és más szörnyűséges lényeket, melyek emberszerűek, de alakjuk és arcuk különbözött egymástól. Mindegyik ábrázolását megőrizték Babilon Belus templomában."
Elképzelhető, hogy igaza van Bergiernek és Pauwelsnek, aki szerint Daidalosz "genetikai kísérleteket végzett, hogy megpróbálta kitenyészteni az isten–állat hibridjeit, hogy a megtermékenyítéssel kísérletezett". Elképzelhető, de a valóság ennél sokkal sötétebb és bizarabb, mert szerintem már egy bevált gyakorlatot követtek, és tkp. a gyermekek "feláldozása" egyfajta hasznosítás volt a kabir-kurészek számára.
A mítoszok szerint évente vagy kilenc évente hét fiú és hét lánygyermeket kellett a Labürinthoszba küldeni. Erre kötelezték az embereket a szigetet uraló kurészek. Ezek nem valamiféle kísérlet tárgyai voltak, hanem egy megszokott módszer szerint lettek felhasználva. Ennek témáját már említettem a kabirok kapcsán: olyan kísérletekhez kellettek, melyek ezen lények életét hosszabbították meg.
Philosztratosz meséli a híres tüanai Apollóniosz ókori mágusról és filozófusról, hogy ielment Krétara, ahol meglátogatta a régi, híres szentélyeket, s mikor Knósszosz felé hajóztak, barátai látni kívánták a Labürinthosz állítólagos maradványait, de Apollóniosz mereven elzárkózott attól, hogy velük tartson. G. R. S. Mead angol vallástörténész, aki szintén megírta Apollóniosz életét, azt írja, azért nem akarta látni, mert tudta, hogy az egykor ember-áldozatok központja volt (1906).
Maguk az emberi társadalmak ettől függetlenül persze ismerték a "gyermekáldozatot", melyeket mindig valamiféle vészek (járványok, éhínségek, háborúk, természeti katasztrófák) elhárítására alkalmaztak. De azt is gondolom, hogy a félelmetes lények néhány módszere, legalábbis amennyit az emberek sejtettek belőle átszivároghatott az emberek primitív áldozati szokásaiba, akik azt hihették, ha "lemásolják" a kabirok-kurészek módszereit, úgy valóban elhárítják a vészeket.
Gyermekáldozat: Molochnak (föníciai), és az olmékoknál ("kemencék" mindenfele).
Kétségtelen, hogy teljesen embertelen módon történt a felhasználás a kurészek részéről, ami nagy fájdalommal járhatott (spártai Artemisz Orthia oltárán gyermeket korbácsoltak meg). Valamit tudhattak a Labürinthosz belsejében folyó gyermekfelhasználásról az ősi népek. Karthágóban a papok egy bronzból készült üreges szobor belsejébe vagy egy bronz szobor karjaiba helyezték a csecsemőket, majd egy kart húztak meg és az belesett a szobor alatt égő tűzbe. Máskor meg valamiféle kemence üzemelt Baál-Hammon-szoborban (Moloch) és annak tüzes torkába dobták a gyerekeket. Hasonlót ismertek a rejtélyes olmékok, akik Közép-Amerikában éltek. Ez is a többi példa arra mutat, hogy ez csupán az emberek sajátos értelmezése volt. A "tüzes kemence" nyilvánvalóan egyfajta alkimista athanor volt. Ariadné, a "Labürinthosz Úrnűjének" korsó méze, pedig valamiféle olyan anyag neve kellett legyen, amit a Labürinthoszban a hasznosítás során előállítottak.
Minósz király fia, Glaukosz még kisgyerek korában -mondja egy mítosz- a knósszoszi palotában játszás közben lejutott egy föld alatti pincébe, ahol "beleesett" egy nagy korsóba, amiben "méz" volt és belefulladt. El is temették, de nem sokra rá püfölést halottak a kriptából, és a gyerek épen és egészségesen jött elő. A király tanácsadói kurészek voltak.
Minótaurosz szerepe szintén rejtély, mert az igazi neve Aszterión vagy Aszteriosz, aminek jelentése: "égi" vagy "csillagokból származó". Ott ül a Labürinthosz belső szobájában, gyermekekre várva, körülötte Daidalosz, Minósz és a kurészek, egy prehisztorikus rémmese hús-vér szereplői, ember-alkimisták.
Az ókori ember másolási kényszere a gyermekáldozatoknál már több mindenre rávilágított a kurészek módszerére. De itt van még egy: Jeffrey H. Schwartz professzor megvizsgálta a karthágói gyermekáldozatok maradványait az i.e. 3. századból. És arra a meglepő következtetésre jutott, hogy feláldozott gyermekek jó része csak 2-5 hónapos volt, sőt jelentős volt azok aránya, akik már halottak voltak a méhen belül is, és ezek kerültek feláldozásra.
Valami kell legyen a csecsemők és a még meg nem született gyermekek szervezetében, amit még a mi tudományunk nem tud, de elég elgondolkodtató, hogy ez irányban már van néhány jelünk, ami az őssejt kutatásról és más hasonlókról szól (hogy magzatok testéből, véréből és a placentából drága és életmentő gyógyszer állítható elő), ami persze csak a jéghegy csúcsa.
Nolanus nem is olyan rég felhívta figyelmünk egy alkimista titkos könyvre, melynek írója rendelkezett valamilyen titkos alkimista hagyománnyal:
A könyv állítólag Nicolas Flamel franciaországi zsidó kéziratmásoló hagyatékából származott, bár a jelentősége nem ebben van. Az ott említett Az említett varázskönyv ötödik oldalán egy képet látunk, ami egy királyt ábrázol nagy szablyával. Körülötte katonái csecsemőket ölnek le: "Közben a kiömlő vért más katonák összegyűjtötték, és egy hatalmas edénybe tették, amelybe a Nap és a Hold jött fürödni az égből." Flamelt egy Anselm nevű alkimista világosította fel arról, hogy kisgyermekek vérét kell bizonyos alkimista művelethez kötni, de rosszul magyarázta, hogy az a Bölcsek Kövéhez kellene.
Itt nyilván valamiféle alkimista rejtett jelképekről lehet szó, mert milyen edény - tele vérrel - az, amibe lejön fürödni a Nap és a Hold...?
Viszont Robert Pashley angol utazó és tudós 1830-ban bejárta Krétát, és Knósszoszban talált néhány i.e. 4-3. századi pénzérmét. A pénz egyik oldalára egy labirintust rajzolt verője, aki valószínűleg egy nagyon ősi jelképet láthatott akkoriban, mely számunkra már rég elveszett és nem is tudhatta annak jelentését. Az érméket szokássá vált a régészek körében azzal magyarázni, hogy lám-lám milyen erős volt a késő ókorban is a krétai labirintus mítosza Krétán. Pedig!!! A mítoszban sehol nem szerepel, hogy a labirintus titkos kamrájában ott lenne a Hold vagy a Nap...
Tehát, hová jutottunk?! Ott, a labirintusnak mondott épület központjában volt egy ősi alkimista műhely, benne egy "kemencével" (athanor), vegyítőedényekkel, tálakkal, csecsemők vérével, zsigereivel, és persze a mi kabirjainkkal. A kamra nagy edényében "fürdött meg vérben a Nap és a Hold", amiből keletkezett a "méz". Az isteneket tápláló, örök fiatalságot adó, holtat feltámasztó isteni méz...
Bocs (főleg magamtól, hiszen magam égettem be), de annyira beleéltem magam, hogy a kövek a világítótorony ból vannak (és felfedeztem egy ókori hitechet), hogy totál bezakkantam.. (lehet kevesebbet kéne borozni?)
8)
Azonban ha a torony teljes rom-anyaga ott van a sekély tengerben, akkor ott kell legyen a válasz arra is - amit ha jól tudom, nem tud senki még - hogy mi világított olyan erővel a torony tetején, hogy 50 km-re is látták? Szerintem a nagy tűz és tükrök teóriája nem helytálló. Kabír hitech-el világítottak az Alexandriai Világítótoronyban! Pontosan azzal a technológiával, azzal az elektromos világítási megoldással, amiről itt rég társalgunk. Nemde? S ez pontosan klappol ahoz az elgondoláshoz, hogy a szigeten a föld alatt kabír műhely volt. Mellesleg nagyon is elképzelhető szerintem, hogy az oda épült erőd alkotói jól tudtak erről a föld alatti komplexumról és pontosan annak takarására, elzárására törekedtek, katonai erővel. Nem lehet?
Talán nem is földrengés pusztította el a tornyot, hanem ugyanaz a lobbi, ami a könyvtárat is, akik célja a teljes titkos ősi hagyomány és technológia (többek közt a Grál, a Frigyláda) eltüntetése. Ebben szerintem az iszlám és a kreszténység karöltve buzgón tevékenykedett, hiszen az ősi tudás mindkettőjük dogmarendszerét és hatalamát veszélyeztette... Hiszen elég fura "véletlenek" ezek, hogy leégett az alexandriai könyvtár, eltünt a világítótorony, eltünt a rhodoszi kolosszus és még sok minden más...
A torony kőtömbjeit csak a következő évben, 1994-ben fedezték fel a tengerben. Ezek nagyrészt soktonnás gránittömbök. Ez nehezen téveszthető össze a betonnal. A másik, hogy a betonkockák 1993-ban kerültek oda, de elég megnzned egy '93 előtti fotót. A betonkockáktól keletre 6-7 méter mély vízben pihennek százával a torony építőkockái.
A képen látható a beton hullámtörők sávja Pharosznál, majd azon kívül a tengeralatti építőtömbök pozíciója...
Figyelj, Big...azok egyszerű, sokfelé alkamazott hullámtörő kockák. Rendszerint valóban betonból készülnek, néha megpróbálnak olyan elemeket önteni, melyek még jobban törik a hullámot, s így egész érdeges formák jönnek létre...
A Pharosiak azért festenek modernnek, mert azok is. Az egyiptomi kormány 1993-ban rakatta oda a hullámtörő betonkockákat (ennyire azért nem szegények), hogy a Világítótorony helyén lévő középkori arab erődöt védják a viharkárok ellen. Akkoriban volt is egy gyenge tiltakozás ez ellen a régészek részéről...
Kösz hogy megismertetted velem a hullámtörő foglamát!
Ilyen hullámtörőt miért nem látni sehol máshol?
1 évig éltem Spanyolországban tengerparton; bejártam teljes dél-európát, mediterránumot, láttam a Vörös tengert, az óceánt Marokkónál és Dél-Spanyolrszágban. Ilyen hullámtörőt sehol soha nem láttam... Csak pont itt ahol egy 130 méter magas világítótorony leomlott 700 éve... Nem fura?
Ahha és szerinted a csóró egyiptomiak miért pakolták oda ezt a sok vasbetonkockát? Dísznek?
Szerinted egy szegény arab országban, ahol sok helyen éhínség van, legyártanak sok ezer darab, sok tonnás vasbetonkockát, aztán hatalmas költséggel, darukal a tengerpartra lepakolják véletlen pont körbe a pharos sziget körül, ahol ledőlt a világítótorony. Aztán hagyják ott szétmállni a kockákat. Hülyék az arabok az igaz, de ennyire nem, de pénzük sem lett volna erre.... De ha tegyük fel mégis, akkor elmesélnéd HOGY MINEK??? Járdákat akartak a partra körbe hogy ne piszkolja be a lábakat a tengeri iszap?
Őskori vasbeton témáját éppen most tárgyalják itt is:
A görögök fenntartottak egy bizarr mítoszt, miszerint Minosz krétai király felrúgta az istenekkel kötött szövetséget, amit minden Nagy Év végén, azaz kilenc évente kellett megújítani, és a Poszeidón által küldött fehér bikát nem áldozta fel. A haragos isten őrületet küldött feleségére Pasziphaéra, aki Daidalosszal egy üreges műtehénbe bújva közösült az állattal és a frigyből egy szörnyeteget, a bikafejű embert, Minotauroszt szülte.A rómaiak, akik kéjelegtek az ilyen történetekben, hittek a mítoszban, s mint a költő Martialis elmondja, hogy a Colosseum avató ünnepségein saját szemével látta a porondon, hogy egy rabszolganővel és egy bikával eljátszatták ezt a jelenetet...
(Minotaurosz egy krétai érmén)
A király Minotauroszt egy Labirintus (Labürinthosz) legbelső titkos szobájába rejtette, ahol az felnőtt. A labirintust szintén az ezermester Daidalosz tervezte.
Miután az athéniak megölték Minosz egyik fiát, a király megtámadta Attikát, és kicsikarta, hogy az athéniak évente 7 fiút és 7 lányt küldjenek Minotaurosznak a Labürinthoszba, aki felfalta azokat.
(A sarc a Minotaurosznak)
Az egyik ilyen transzporttal tartott az ifjú Thészeusz, athéni hős, aki vállalta, hogy megküzd Minotaurosszal. Szerencséjére a krétai királyi székhelyen, Knósszoszban beleszeretett Minosz lánya, Ariadné, aki egy kardot és egy gombolyag fonalat ajándékozott neki. Ezeknek is köszönhetően, eljutott a Labürinthosz belső, titkos kamrájáig, majd leszúrta a szörnyet és ki is jutott onnan.
Pasziphaéról tudnunk kell, hogy Héliosz lánya volt, és a testvérei a kolkhiszi Aiétész király és az egyik atlanti szigeten lakó Kirké, a boszorkánypapnő. Ezek után mindenképpen arra gondolhatunk, hogy a három helyszín valahogy összekapcsolódik a Grálért vívott történelem előtti harc során, de mi volt kapcsolódás maga, azt jórészt homály burkolja...
Korunk történettudósai, mitográfusai persze ezt a mítoszt is "megfejtették": lényege, hogy i.e. 1420 körül athéniak (akhájok) elfoglalták Krétát, Thészeusz legyőzte a krétai szent bikát, majd elvette az ottani királylányt feleségül. A Labürinthoszban a gortyinai kőbányák járatait, majd Knósszosz feltárása után pedig arra hajlottak, hogy maga a királyi palota ill. az előtte lévő téren kialakított tánctér lehetett a labirintus leírásának alapja. Mélyebbre tekintésük még abban nyilvánult meg, hogy Ariadnében valamiféle holdistennőt láttak...
(Ahogy a festők elképzelték a mitológiát...)
Kezdjük azzal, hogy a görögök maguk is tisztában voltak vele, hogy a mítoszaik számos krétai királyt neveztek egyformán "Minosznak", akin tkp. azt érthetjük, hogy a minoszi civilizáció (i.e. 2700-1420) uralkodója. A görögök valóban Thészeusszal hozzáköltöttek a mítoszhoz, melynek valódi eredete nem a "minoszi Krétába", hanem jóval régebbi időkbe vezet.
Az ókori szerzők egy része, mint Palaiphatosz, Kedrénosz, Eusztathiosz úgy gondolta, hogy valamiféle hegybevágott barlangrendszerről lehet szó, míg Plinius vagy Diodórosz úgy beszéltek róla, mint valamiféle kőlapokból rakott építményről. Még az ókori időkben is mutogattak ott úgy romokat vagy barlangokat, mint a Labürinthosz romjait...
Tegyük hozzá, hogy Krétán az ősi Egyiptommal szinte párhuzamosan egy különleges civilizáció, a minószi virágzott. Hogy már ebben az ősi civilizációban is mítoszok övezték a Labürinthosz építményét, nem kétséges.
Charroux már arról beszélt, hogy 4-5000 évvel ezelőtt a világűrből érkezett Beavatók lepték el a Közel-Keletet, kiknek a jelképükké vált a bika. Valójában egy ilyen istenné vált beavatóval közösült a gyönyörű Pasziphaé és nem egy "bikával", és az utód természetszerűleg egy emberi mértékkel nézve "zseni" lett (1969). De Charroux megközelítése bár szempontunkból érdekes, mégis mesze van az igazságtól. Kezdjük azzal, hogy a Daidalosz év alatt egy nagyon ősi technikai céh munkáit olvasztották egybe.
J. B. S. Haldane biológus és genetikus (1892–1964) a Daedalus; or, Science and the Future c. könyvében arra a megállapításra jutott, hogy Daidalosz találta fel a ragasztót, óvszert, mesterséges megtermékenyítést, csiszológépet, lángkemencét, robotot, repülőgépet, Konstruált egy olyan gépet is, mellyel alagutat lehetett fúrni (London, 1924). Haldane nyomán Jacques Bergier és Louis Pauwels a L'Homme éternel c. könyvükben ezt írják Pasziphaé mítoszáról: "Elképzelhető, hogy Daidalosz genetikai kísérleteket végzett, hogy megpróbálta kitenyészteni az isten–állat hibridjeit, hogy a megtermékenyítéssel kísérletezett. Aztán a nép mesébe színezte a témát." (1970).
Ember-kisérletek helye lett volna a Labürinthosz...? Igen azt hiszem ez lehet a jó irány, pedig a kémikus Bergiernek meg kellett volna látnia, hogy sokkal mélyebbre és sötétebb irányba vezetnek a szálak. Viktor Kernbach román mitográfus már tisztábban lát mikor arról beszél, hogy a Minotaurusz egy földön kívüli, akinek kísérleteihez emberadót kellett fizetni. A Labürinthosz földalatti laboratórium volt. A Daidalosz által készített fémember, Talósz volt Kréta és a Labirintus őre (Enigmele miturilor astrale, 1970). De látni fogjuk, hogy a mítoszban és a hozzákapcsolódó történetekben szereplő jelenteknek, allegóriáknak sokszor legalább kettős, de inkább hármas értelmük van.
S hogy végre tisztábban lássunk, a véleményem a következő:
Az ókori történetírók szerint Ródoszról az ősidőkben kilenc daimón, azaz telkhin érkezett Krétára, ahol kőkori embereket találtak. Ez a kilenc daimón hozta el a civilizációt a szigetre, s később kurészeknek vagy kuréteszeknek nevezték őket. Házakat építettek, elkezdték bányászni a fémeket. Kréta első királya is egy ilyen daimón, Kresz volt. Azt mondták az Ida-hegy egyik barlangjában volt ősi fészkük, ahol a csecsemő Zeuszt őrizték. Ők alapították valójában Knósszoszt és az ottani Nagy Istennő szentélyét. A kései görög időben már Zeusz papjait is kurészeknek mondták, akik az istennek rendezett orgiákon extatikus táncot adtak elő.
Csak a legújabb ásatások mutatták ki, hogy Knósszosz története valóban az őskorba nyúlik, mert már legalább 9000 évvel ezelőttől lakták. S mivel a krétai Labürinthosz – szerintem - szerephez jut a az argonauták utazásainál, úgy gondolom, hogy az i.e. 4. évezred vége felé már bizonyosan állt.
Ezt arra is alapozom, hogy a Knósszoszban talált linearis-B írással rótt táblákon (i.e. 1400-1200) említik a Labürinthoszt, sőt Ariadnét, mint a "Labürinthosz Úrnőjét" és "Daidalosz szentélyet". Ez már önmagában is azt sugallja, hogy a mítosz nem keletkezhetett Kréta akháj foglalása idején (ie. 1420 körül), hanem sokkal régebbi.
A sokat emlegetett Labürinthosz valami olyasmi építmény lehetett, mint amilyet Pharosz kapcsán leírtam és Homérosz Nimfák Barlangjaként azonosítottam. Tehát egy masszív építmény, melynek oldala ill. alja a sziklához kapcsolódik. Ebbe pedig hatalmas járatok vannak vágva. Ami Pharoszon volt, az a telkhinek alkimista műhelye volt, ugyanígy a krétai Labürinthosz is a kurészeknek nevezett telkhinek műhelye volt, de nyilvánvalóan más céllal.
(A krétai Kígyóistennő)
Ariadné eredetileg nem a király lánya, hanem az Alvilág Királynője, Dionüszosz felesége. Az egyik minoszi szöveg említi: „minden istennek, méz… a Labürinthosz Úrnőjének méze” ill. "Labürinthosz úrnőjének korsó méze". A Najádok Barlangjában is Odüsszeusz mézzel teli korsókat látott. A kurészek a csecsemő Zeuszt is mézzel táplálták. De a minoszi szöveg arra is mutat, hogy nem csupán "egy" istennő volt eredetileg Ariadné, hanem a kurészek Nagy Istennője ("minden istennek.."). Egyetérthetünk Barry Powell ókortudóssal, aki Ariadnét azonosítja, a híres krétai Kígyóistennővel, akit már a minoszi korban is félve tisztelhettek. De tovább megyek: a vénuszi Ariadné volt a Labürinhosz titkos útjainak vezetője, a Beavató, s ezért mondja néhány történet, hogy Thészeusszal tartott, és a koronája (amit Héphaisztosz készített) világított a labirintus járataiban. De ugyanúgy égi utas is, aki Dia-szigetéről égi szekéren emelkedett az égbe Dionüszosszal. A méz, isteni méz persze a legrégibb kulcsszó egy különös táplálékra, amihez valami bonyolult alkimista művelet után jutottak.
Maga a "labirintus", mint jelkép is kapcsolatban áll a Teremtéssel, de ugyanúgy vált a misztériumok helyévé, melynek belső kamrája maga a Fény, a megvilágosodás helye. Egy alkimista a laboratoriumában éppen a Teremtés művét utánozta. Éppen ezért a fémek átalakítása mellett az ember átalakítása volt a legfontosabb küldetésük. Minosz király aranyálarcot hord, mikor megjelenik az emberek előtt, körülvéve kurészekkel. Ez egyfelől jelentheti, hogy el akarta rejteni arcát, másfelől azonban a fémmaszk az alkimisták hagyományos kelléke volt az ősi világban. A Krétát uraló király és a kurészek a Labürinthoszban alkimista kísérleteket végeztek.
Kallimakhosz barátja, Iszter írt egy könyvet a Krétai templomi áldozatokról, bár elveszertt, de egy töredékéből tudjuk, hogy a kurészek az ősidőkben fiúgyermeket áldoztak Kronosznak (akit a görögök néha a kurészek apjának hittek). Iszter hozzáfért az alexandriai Könyvtár anyagához, úgyhogy az információja mindenképpen hasznos számunkra.
Ezzel persze a legsötétebb sátánista rítusokhoz és alkimista titkokhoz kanyarodunk. Ám ezek a gyermekáldozatok már az ókorban úgyszólván paródiájává váltak a hajdaninak, és még inkább a középkori boszorkányszertartásokban. És mindenhol a csecsemők vérét vették, illetve feldarabolták őket és megették. nyilván valami nagyon ősi időket próbáltak ezzel az elfajzott szokással utánozni, mikor szörnyűséges törpe lények uralkodtak felettük. Charles Fort - aki pedig már 1932-ben meghalt - egészen elképesztő mennyiségű adatot halmozott fel az idegenek földi garázdálkodásairól, s végül arra jutott, hogy a húsunkért tartanak minket, akár mi a libát, disznót vagy marhát. Néha vért gyűjtenek, ám Fort nem merült bele az alkímia sötét oldalaiba, s így nem tudhatott sok dolgot, ami gátolta a megismerést. Valójában kicsit olyanok lehettünk a kabir-kurészeknek, mint nekünk azok a géntechnológiával kitenyészett disznók, kiknek szerveiből a rosszul működő emberi szervek kicserélést tervezzük...
Jól ismerjük az alaptételt: René Guénon is sokat írt erről (és nyomán Hamvas is), ennek lényege, hogy
"Kezdettől fogva a szellemi tanítások 2 részre szakadtak: egy belső (ezoterikus), eredeti Tanra és egy külső (exoterikus), előre megrágott, felszínesebb nézetre. Jézus is külön szólott a világosabb tanítványaihoz, ilyen részeket ma csak a gnosztikus apokrif evangéliumokban találunk.
A belső-vallások, misztériumvallások vitték tovább a lángot a beavatásokkal, szentélyeikkel, stb.
A külső vallási tantételek dogmákká, intézményekké merevedtek: így keletkeztek a mai világvallások."
- a valóság ennél sajos bonyolultabb, rafináltabb. Adta volna Isten, hogy a titkos tudást, az eredeti, tiszta tanítást ma fellelhetnénk az ilyen "belső csoportokban"!
Misztérium-iskolák, szellemi iskolák valóban léteztek, léteznek.
De a trükk, megtévesztés ott kezdődött, amikor az ezoterikus tudást is külsősök (szószerint) kezdték el tanítgatni, félremagyarázni!
Saját kontóra ellopni az ősi jelképeket, összefércelni régi szövegeket, "beavatásokat adni",
hozzá dörgölődni a mindenkori hatalmakhoz ugyi, vagyis rajta tartani a világ folyásának érverésén az ujjukat! Ismerős a történet? ;) Ugye vannak ma ilyen irányzatok, (páholyok) amik mindig-mindenhol ott vannak (rejtve!) és az összes politikai-vallási irányzat pókhálóját profi pókként szövögetik, rángatják! ;)
Így van ez. Ezoterikus lepelbe burkolva pörgünk a kőkemény pénzvilágban! Hát így még nem írtak (én sem) a szabadkőművességről, de úgy éreztem miért ne? ;) Annyira nyilvánvaló már sok tény.
OK, nekem sincs hozzá kedvem, erőm :) Most csak 2 hsz. erejéig röviden a témáról:
Persze, nem démonizáljuk a témát (szomorúságosabb már nem is lehetne ;), de végtelenül izgalmas, az biztos.
Aki az összehasonlító-vallástörténettel, mitológiával behatóbban foglalkozik (és ezáltal nem veszik el sem a teológia dogmatizmusában, sem más "vallástudományban"), annak feltárul(hat) a spiritualitás végtelen világa, koroktól-kultúráktól függetlenül.
A megtévesztés nagyon alapos! Óriási erők ellenerők munkálkodtak itt (és még ma is): gondoljuk csak, el, mikor Jézus azzal szembesítette a zsidókat (saját testvéreit ugye), hogy "Ti az ördögatyától valók vagytok!"
Ördögatya...! Jézus azért nem akárki volt, nem csak egy rabbi a sok közül, hanem egy Felébredett Lény! Aki LÁT is, nemcsak néz. Tudta mit beszél...
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy ahol a Világosság jelen van, ott szükségszerű annak hiánya is. Ahol van Fény, ott jelen van az ellenpólus is. Aki LÁT, látja milyen erők mocorognak, éltetik a népet, milyen energiákkal dolgoznak az emberek.
Áh... Belefáradtam már, hogy témákról nyissak topikot, amikhez tökhülye laikus vagyok és csak bulvárszinten érdekel. Ugyan véleményem, teóriám van, azonban nem tudom kellően képviselni, vinni a témát; s ha jönnek cáfoló szakemberek vagy a témában tájékozottabbak (ha egyáltalán jönnek), megesznek reggelire végül le is hülyéznek és elsüllyed a topik...
E 2000 éve tartó nyomeltüntető, írtó, pusztító munka ill az egész hivatalos (főleg az inkvizitor) kerszténység mögött szerintem legalább egy befolyásos, nagy hatalmú titkos társaság állt. Nem tudom melyik lehet, de szerintem könnyen lehet, hogy pont maga a Heliupoliszi Testvériség maga ill. utódszervezete, önvédelemből csinálta az egészet, hogy titkai ne kerülhessenek rossz kezekbe. Vagy valami egyéb vélt vagy valós nagy cél érdekében.
Szerintem akkor, amikor a kerszténységet összeeszkábálta az akkori császár és keresztény pápa, vagy akkor alapítottak vagy átvettek egy korábbi titkos hagyományon alapuló háttér szövetséget, vagy végrehajtották egy titkos testvériség utasításását. Itt persze jogos a kérdés hogy "miért?", hiszen nehogymár egy Római Császár fejet hajtson valami titokzatos háttérhatalom előtt... De mi van, ha volt, valami nagyon-nagyon nagy adu a exklúzíve és hozzáférhetetlenül a kezükben? Amivel képesek voltak zsarolni még egy császárt is. Pl az ősi vénuszi tudás, a bökcsek köve, a szent grál, amivel még egy egész európát uraló császárt is akaratuk alá tudtak rendelni? Lehetséges hogy ez vagy valami ilyesmi az igazság?
Egyébként Hermész Triszmegisztosz egyik alig ismert csodálatos műve, a "Lélek okulására" (De castigatione animae) szintén arab fordításból maradt fenn!
Az alkímia keleti párhuzamai (arab, kínai) a szellem kinyílását, felébredését erősítették, ami Európa nyomasztó vallási légkörében, (vallásháborúk, keresztesháborúk, inkvizíció) a megcsömörlött lelkeknek végre kiutat jelentett! Ezért volt hatalmas ereje, sikere a reneszánszkori hermetizmusnak. Hogy nem sokáig tartott, arról gondoskodtak... De aztán később, az 1600-as évek elején megismétlődött a gnosztikus-hermetikus ébredés, a rózsakeresztes kiálltványok képében (Confessio Fraternitatis és Fama F.). Ez is egész Európát bejáró univerzális, vallások feletti szellemi impulzus volt - szintén nem sokáig tartott.
Hát, valóban lázasan másoltak a kolostorokban (karoling reneszánsz, stb.) virágzott az egyházi irdalom, építészet ;), de a LÉNYegen ez nem változtat: a hellenizmus és Kelet friss levegője nélkül sokkal áporodottabb lenne a közékori Európa légköre :)
Nem beszélve a reneszánszkori hermetikus ébredésről, ami meg aztán akkora erővel hatott, hogy még a Pápa is egyiptomi képektől hemzsegő freskókat rendelt: Hermészt valami őseredeti vallás bölcsének tartották, a felszínes államvallásból kiábrándultak. (A sienai katedrális híres padlómozaikján Hermész Mózes és Platón társaságában látható!)
Az arab tudományt nem becsülném le ennyire, a tények azt mutatják, hogy kevesebbet hamisítottak, nyitottabbak voltak. (Igaz az alexandriai könyvtár az ő lelkükön szárad - állítólag.)
"Köztudott, hogy a fél görög műveltség arab közvetítéssel..."
Hol köztudott...? Valóban lefordítottak néhány könyvet az arabok Ptolemaiosztól vagy Arisztotelésztől. Mit gondolsz mekkora az ókori írásos hagyaték? Szerinted a felét az arabok másolták? És a bizánci kolostorok, bizánci püspökök Eusztathiosztól Tzetzészig mit dolgoztak?
A középkori arab tudomány csillogásáról -ami egy mítosz- meg elég, ha valaki kézbe veszi történetíróik munkáit, megnézi térképeiket, földrajzi, csillagászati munkáikat...nagyrészt ostoba babonák gyűjteménye (egy-két kivételtől eltekintve). Mondjuk az egészből a fordítottja igaz, hogy az arabok pusztították el (tisztet kvétellel azon néhánytól, amit lefordítottak) az alexendriai görög írásos hagyomány nagy részét...
2. Az irásos művek egyházi eltüntetése, kontrollja mellett, hihetetlenül izgalmas az ÉPÍTÉSZETI ROMBOLÁS, SZIMBOLÓGIAI DEZINFORMÁCIÓ.
Igen, a sokat csodált katedrálisok, székesegyházak égbe nyúló dicsőségei legtöbb esetben egy korábbi szentély, misztérium-vallás építményeire települtek. Az egész Vatikán, köztudottan egy Mithrász-kazamata-rendszerre épült. Ennek leginkább spirituális okai voltak, nem csak a tégla-ellátottság ;) Rátelepülve elszívták az egész hely ("a hely szelleme!") energetikáját.
Ezenkívül, persze anyagi szinten is jelentkeztek a károsítások: a régi jelképeket, amik beépítésre kerültek a korakeresztény és későbbi templomokba, egyszerűen átfaragták, elbontották. (Vagy direkt, vagy tudatlanságból. Vagy mindkettő.) Ezért keresik most a páholyok oly nagy erővel a szabadkőműves jelképeket a székesegyházakban. (Rózsaablakok, stb.)
Kiváló alapmunka erről a híres alkimista, Fulcanelli "Katedrálisok misztériuma" c. műve. Csak ínyenceknek :)
(Goethe alkimistája, a 'lombikbébivel')
(Minotaurosz egy krétai érmén)
(A sarc a Minotaurosznak)
(Ahogy a festők elképzelték a mitológiát...)
(A krétai Kígyóistennő)
