"tehát ezekszerint most visszajutunk oda, hogy az egésznek semmi valóságos alapja(úgymond fizikai realitásként) nem volt? események, személyek, lények, tárgyak csupán csak szímbólumok? az egész mítikus világ csak amolyan ősképekből merítkőző massza. vízözön, atlantisz, és bukott angyalok, stb... a rejtély megoldódott. (?)"
Régebben írtam egy kis szösszenetet a szóban forgó textuális és egyéb artefaktok többsíkú értelmezhetőségével/értelmezendőségével kapcsolatban. Ezt a magam részéről egyfajta alapvetésnek szántam, amit mindig érdemes észben tartani, amikor épp az egyik, vagy épp a másik értelmezést részesítjük az adott pillanatban, helyzetben és szempontbból előnyben.
Hogy egy példát hozzak, az értelmezések történetének recens fejleménye nyilván Jung próbálkozása a maga pszichologizált-szcientifizált rendszerével; ami mögött azonban sejthető, hogy Jung talán nagyon is tudatában volt másfajta, vagy más metodikával rendelkező, mondhatni ánciens rendszereknek is, csak hát azt úgy, abban a formában nem akarta/nem volt célravezető kifejteni, különben is leesett volna az ujjáról a gnosztikus-maszonikus pecsétgyűrű.
"Jobbat is tett a műnek, hisz megmenekült a szétszabdalástól, félreértelmezésektől, nemúgy mint az evangéliumok, vagy a többi szellemi írás. ;) :) ..."
"Eszerint érdemes lesz elolvasni őket,már le is töltöttem.:-)
A veremből pont nem a törtetők és taposók tudnak kimenekülni, ahogyan a Mennyegzői teremből is sorra elmarad a sok tudálékos, és/vagy nemes ember a megmérettetés során:
"Ha nem fürdenél tisztára,
a mennyegző neked megártna.
Aki még bűntől roskadozik,
az itt könnyűnek találtatik."
Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Mennyegzője.
Kitűnő allegóriája ez annak, hogy a(z igazi) spiritulitás világában mások a játékszabályok, nem érvényesek a kinnti farkastörvények.
"Szóval megint azzal állunk szemben, hogy létezett egyfajta igen ősi, prehisztorikus szimbólum-és jelképtár, amiből a mítosz szerzők csemegéztek, és rejtélyes, vagy éppen szándékos és célzatos módon szerkesztették és permutálták ezt a halmazt újra és újra újabb mítoszokká, hogy titkos kódnyelvként misztériumaik hordozójául szolgáljanak."
tehát ezekszerint most visszajutunk oda, hogy az egésznek semmi valóságos alapja(úgymond fizikai realitásként) nem volt? események, személyek, lények, tárgyak csupán csak szímbólumok? az egész mítikus világ csak amolyan ősképekből merítkőző massza. vízözön, atlantisz, és bukott angyalok, stb... a rejtély megoldódott. (?)
"Jobbat is tett a műnek, hisz megmenekült a szétszabdalástól, félreértelmezésektől, nemúgy mint az evangéliumok, vagy a többi szellemi írás. ;) :) ..."
Eszerint érdemes lesz elolvasni őket,már le is töltöttem.:-)
Az Atlantisz Baráti Kör alakuló facebookos közösség tagokat keres, akit érdekel az Ősi eltűnt, magasszíntű civilizációk kutatása, tanulmányozása. A "tetszik" gomb kattintásával lehet csatlakozni a Körhöz. Az oldalon lehetőség nyílik a sajátos vélemények, kutatások, netán publikációk bejegyzésére. Minden érdeklődőt szeretettel várok!
Van még egy csodálatos kép az Alkémiai Mennyegzőben, amikor Rózsakereszt Krisztián szerényen, kopott kis kalapját szorongatva belép a királyi palota "Mennyegzői termébe". Ez a beavatás helyszíne, az alkímiai nász, Unio Mystica, a Nagy Mű (Opus Magnum) színtere. Ott csupa nemes, tudós ember (a földi javak mindennemű hatalmasai) kvaterkázik boldogan, és jót derülnek a szerény jövevény láttán:
Mire ő szerényen: „Igen testvéreim, Isten kegyelme engem is beengedett”! - mire jót derülnek.
„Testvérei” minden nehézség nélkül bejutottak: amikor azonban elkezdődik a megmérettetés, vagyis a sarki áramlatok rezgését fokozzák, akkor az úgynevezett testvérek sorra elmaradnak."
Ez a megmérettetés, a megítéltetés, ismerős lehet a bibliai Belsaccar király lakomájáról, midőn egy láthatatlan kéz felírta a falra:
"Mene, mene tekel ufarszin." - "Megmérettettél és gyengének találtattál." Ennek a szellemi megméretésnek pedig jólismert előképe
az egyiptomi Halottak könyvében szereplő lélek mérlegelés, amikoris Maat, az isteni igazságosság istenNŐJE, egy madártollal megméri az elhúnytak lelkét.
Az Alkémiai Mennyegző leírása és értelmezése (nem könnyű olvasmány :):
A Johfra- képek forrása egy holland gnosztikus-hermetikus oldala, a jópofa Harry Potter for Seekers ("Harry Potter keresőknek") szerzője, ahol angolul olvashatjuk az Alkémiai Mennyegzőt (pár oldal az egész) és láthatjuk Johfra illusztrációit is az egyes napokhoz (fejezetekhez):
A Johannn Valentin Andreae-nak tulajdonított legendás Rózsakereszt Krisztián Alkémiai Mennyegzője (1616) (is), a Grál-történetekhez hasonlóan, egy beavatási mű. Allegórikus formában beszéli el az ember útját a megmérettetéseken, tapasztalatokon keresztül a végső felemelkedéshez. Hét napra van osztva a történet, ez hét fokozatot jelent - a misztériumvallások egyike, a Mithrász-vallás szintén 7 fokozatú volt. A nagy antik beavatott, Tiánai Apollósz Nuktemeronja pedig 12 órára van osztva, de lényegében ugyanaz, mert ugyanazon szellemi talaj táplálta mindkét alkotást.
Jellemző a rövidségük is ezen csodás műveknek - ellentétben majd a parttalan teológiai értekezésekkel, amiknek se füle-se farka ;)
Az Alkémiai Mennyegző pár oldal, a Tiánai Apollósz Nuktemeronja szintén. Az időtlen Tabula Smaragdina, Hermész Smaragdtáblája meg éppenséggel csak pár sor. Az igazságról nem kell és nem lehet prédikálni sokat. Azt vagy megismerik, vagy nem.
A tudomány megnyugtatta magát azzal, hogy az alkimista szerző, Andreae utólag úgy nyilatkozott az Alkémiai Mennyegzőről:
"Ez az írás csak játék volt, szórakozás (lubricum)"... :) Ez egy híres idézet, minden vallástörténeti mű örömmel idézi. (Már amelyik egyáltalán megemlíti.) Persze, egy beavatott nem fog 10 körömmel harcolni a felismerései, meglátásai mellett; higyjenek amit akarnak! ;) Aki már ott tart, az megérti a szimbólumok jelentését. Aki meg nem, annak teljesen mindegy mit mondunk róla - akár "játék" is lehet :)
Az sem zavarta a hivatalos elemzőket, hogy az Alkémiai Mennyegző megjelenési dátuma (1616), a híres, nagy hatású Rózsakeresztes kiálltványok (Confessio Fraterniatis és Fama Fraternitatis) megjelenésével esik egybe... mindegy, ha "játék", "szórakozás", akkor az :))
Jobbat is tett a műnek, hisz megmenekült a szétszabdalástól, félreértelmezésektől, nemúgy mint az evangéliumok, vagy a többi szellemi írás. ;) :) ...
"A megszabadulásra várók egy sötét kút mélyén tolonganak, egymást taposva, felfelé, a fény felé törekedve. Időnként fentről leeresztenek egy kötelet, az idők (korszakok) során 7-et (a Hét Szellem ereje)."
"Amig a taposással vannak elfoglalva addig nem hinném hogy a kötelet észrevennék ..."
De észreveszik, épp azért tapossák egymást :) Viszont nem is tud kimenekülni a többség, az biztos :)
Igen érzékletes, ahogyan leírják a Hét kötélről szóló álmot. A tolongás, taposás, nyüzsgés a sötét veremben, világunk általános képe.
A kötelet csak azok akarják megragadni, akiknek egyáltalán van hozzá elég erejük, LÁTJÁK- ez az első fázis: egyáltalán meglátni a kötelet = felismerni a megvilágosító, megszabadító erőket (Világosság, stb. nevezzük ahogy szeretnénk).
A megszabadulni vágyók (különféle szellemi úton járók, keresők) is küszködnek, tolonganak tehát. A kötelet megragadni (felismerni a segítséget ÉLNI VELE ÉS BELŐLE), és megtartani, majd kiemelkedni vele a haláltermészetből - ez vár a sikeres jelöltekre.
"A megszabadulásra várók egy sötét kút mélyén tolonganak, egymást taposva, felfelé, a fény felé törekedve. Időnként fentről leeresztenek egy kötelet, az idők (korszakok) során 7-et (a Hét Szellem ereje)."
Háááát ...Amig a taposással vannak elfoglalva addig nem hinném hogy a kötelet észrevennék ...
Lám, az alkímiától "nem szabadulhatunk" a szimbolika, mitológia világában :)
Nagyszerű, hogy idézted a Gyöngy hímnuszt, ezt az oly sok kultúrában ismert "sztorit", mely, a gnosztikus lélek-megszabadítás mítoszát beszéli el (Gyöngy-énekként is ismert). A történet röviden annyi, hogy Máni (mert neki is van egy Gyöngy-hímnusza) elmeséli egy szép történetben, hímnuszban a lélek dalát. Egy valamikori királyi sarj Egyiptomba vetődését, és aki teljesen elfelejti származását (=a lélek elmerülése, megragadása az anyagi világban), majd fokozatos eszmélését (belső válasz a hívásra, elhívásra), és visszatérését = a tékozló fiú hazatér
: ez pedig ugye ismert a Bibliából! :)
De a legszebb, hogy rögtön utána Ariadnéról és a labirintról beszélsz.
A labirintusból kivezető aranyfonál, (Ariadné fonala) - nos, ezt is idézni szokták, mint beavatási jelképet. Az Alkémiai Mennyegzőben van egy igen érzékletes kép, leírás, Rózsakereszt Krisztián egyik álma; "A Hét kötél". (Johfra Bosschart meg is rajzolta művészien.)
A megszabadulásra várók egy sötét kút mélyén tolonganak, egymást taposva, felfelé, a fény felé törekedve. Időnként fentről leeresztenek egy kötelet, az idők (korszakok) során 7-et (a Hét Szellem ereje).
A labirintból kivezető aranyfonál itt tehát a kútba eresztett 7 kötél :)
"Labirintus zsarnok démonjai: ilyesmit nem lehet mondani csak úgy, odavetve, s erről beszéltem többször, s ha ez a megállapítás a valóban démoni, és annak is nevezett kabirokra (és fajtársaikra) vonatkozik, úgy a Babilon gonosz gyermekei sem lehetnek mások, mint Bérósszosz babiloni pap által említett ősidőkben feltűnt undorító féldémonok, az annedotuszok..."
Amikor Inanna leér az alvilágba, ott nem csupán iker-önmagától kapja meg az ítéletet, miután elfoglalta Ereskigál trónját, , hanem a 'hét alvilági bírótól' az Anunna-náktól (vagy elhíresültebb nevükön Anunnakik). Ők azok, akik távoztakor helyettesítő áldozatot kérnek tőle (miután Enki két küldötte feltámasztotta az élet-adó-víz és az élet-adó-növény segítségével): "Ki emelkedett fel valaha az alvilágból, ki emelkedett fel az alvilágból sértetlenül? Ha Inanna fel akar emelkedni az alvilágból, hát adjon valakit maga helyett." (ez lesz a eleuziszi módon meghaló-újjáéledő, az őszt és a telet az alvilágban töltő Dumuzi-Tammúz) Inanna távozásakor pedig 'gyerekrabló' és 'házasságtörő' testetlen démonok sorfala között halad el.
Vajon Bérosszosz Oannésze és annedotuszai, valamint az alvilági Annuna-k nem ugyanazon 'faj'-nak lehettek a képviselői? A mellékelt pecséthengeren valószínűleg Inanna-Istár látható, felül égi, alul pedig alvilági lényekkel övezve. Utóbbiak közül kettő halfarkot visel. Az illusztráció és a történet maga is szépen rámutat Inanna 'kétlakiságára', Vénusz kettős arcára, égi és alvilági, Inanna és Ereskigál összeolvadó alakjában.
De ha már a Kos-t keresem, keresem a bika-szörnyet is a Labirintusban. Amikor az alvilági kapuőr megkérdezi Inanna, mi okból van itt, ahol a madár se jár (Inanna mint látható, félig madár - vagy méh?), ezt válaszolja: "Mert Gugalanna úr, nővérem, a szent Ereskigál férje meghalt; hogy temetési szertartását megtartsam, hogy virrasztásán résztvegyek - ez az oka jöttömnek."
Eltekintve attól, hogy ezt a kommentárok csak fedősztorinak tartják érdemes figyelembe venni. Ugyanis 'Gugalanna úr' nem más, mint az 'Ég hatalmas bikája', Inanna teremtménye, akit pusztítani küldött a földre, akit a hős Gilgames öl meg, s az 'Égi Bika' mellé felhajítja a combját is (az égi Bikacomb, mint a Göncöl, Egyiptomból is ismerős toposz) Szóval megint azzal állunk szemben, hogy létezett egyfajta igen ősi, prehisztorikus szimbólum-és jelképtár, amiből a mítosz szerzők csemegéztek, és rejtélyes, vagy éppen szándékos és célzatos módon szerkesztették és permutálták ezt a halmazt újra és újra újabb mítoszokká, hogy titkos kódnyelvként misztériumaik hordozójául szolgáljanak.
Így már nem is annyira elképzelhetetlen, hogy a kost is az égi Kos felé érdemes keresgélni ebben az értelmezésben, hiszen a görögök szerint is az Aranygyapjú az Égi Kos (vagy a szereplése után az 'égre helyezett' kos, ahogy az a csillagképek esetében szokás) gyapja. A képen Phrixus('Göndör', akár csak a gyapjú), a híres aranyszőrű kossal, aki Colchis-ba repíti (vagy úsztatja?) a tengeren keresztül (a kos nemzője Posszeidon tengeristen, így van némi áthallás a másik égi szarvas lény, a Bak felé, Capricornus, avagy tengeri kecske, amit halfarokkal ábrázolnak), ahová megérkezvén a király neki is adja a lányát Chalciope-t, Médea testvérét, aminek tiszteletére Phrixus Zeusznak áldozza a kost. Phrixus négy gyermeke persze szintén ott van az Argonauták kommandójában.
És egy újabb megfejtésre váró jelkép: Dumuzi és a kosok.
Labirintus zsarnok démonjai: ilyesmit nem lehet mondani csak úgy, odavetve, s erről beszéltem többször, s ha ez a megállapítás a valóban démoni, és annak is nevezett kabirokra (és fajtársaikra) vonatkozik, úgy a Babilon gonosz gyermekei sem lehetnek mások, mint Bérósszosz babiloni pap által említett ősidőkben feltűnt undorító féldémonok, az annedotuszok...
(A himnusz szír fordításában a 19-20. sz-i európai fordítók a Sarbug szót rendszerint azonmód hagyták, de a sémiben hasonló szavak dörgedeznek, mint különféle elátkozott helyek megjelölései, s csak amikor előkerült az eredeti görög változat, lehetett egyértelműsíteni, ahol Sarbug van a szövegben, ott mindenhol az eredetiben Labirintus állt).
Biztosan jó pár pédát lehetett volna még idézni a Labirintusra, a belső szetélyt őrző sárkányra, az ott örzött kincsre stb., nem csak az ókor végi, hanem a középkori misztikus iratokból vagy alkimista könyvekből (v.leg bőven lehetnek példák).Főleg azokat tartom érdekesnek, melyek kiegészítik valamilyen módon az alapkoncepciót ill. olyan dolgokról beszélnek, melyekről a "feljegyzett" (vagy inkább fennmaradt) ókori forrásokból nem értesülünk. Ha ismersz hasonlókat még, nyugodtan írd be...
Én igyekeztem a legrégibb forrásokat, mítoszokat figyelembe venni, főleg, hogy az a koncepció, amit itt felvázoltam kezd fokozatosan kiterebélyesedni, s számos érthetetlen mítosz és legenda egészen jól beleilleszthető, annak ellenére, hogy első hallásra hihetetlennek hangzik...
Inanna alvilágjárása nagyon érdekes szöveg, régebben én is tanulmányoztam (de azt hiszem Gilgames és Illés kapcsán).
Kost én pld. nem találtam, írhatnék oldalakat a kosról, mint csillagképről, a kosfejű istenekről, repülő égi kosokról és a kos másfajta jelentőségéről. Igazából úgyhiszem, hogy a beavatottak jótékonyan meghagyták a népnek az Aranygyapjú kifejezést (akár Egyiptomban a "Hórusz-szemet"), s csak egy belső kör lehetett tisztában - s hogy valamennyire tisztában voltak vele, arra az ilyen utalások is derítenek némi fényt, hisz az argonauták mítosza szót sem mond ezekről- az Aranygyapjú valódi jelentésével. Pauszaniasz görög utazó beavatott volt, és igyekezett betartani a titoktartási fogadalmát. Útleírásában annyit azért elmond, hogy az Argonauták utazása hozzátartozott az ókori misztériumokhoz, és hogy Eleusziszban az Anya (Démétér) szertartásaiban elmesélnek egy mondát Hermészről és a kosról, de ezt nem volt szabad felfedni... (II.3.4).
"Aranygyapjú" = az "arany mennyegzői ruha" (soma psychikon). Az új lélek(tudat)állapot jele, amiről pl. Rózsakereszt Krisztián is ír az "Alkímiai Mennyegzőben".
Nem teljesen alaptalan feltételezés, azonban felvet egy problémát: miért éppen egy kos irhájáról van szó?
Hiszen ismerünk történeteket, ahol szintén megjelenik az ékességes, égi öltözék toposza - a kos szimbólumtól függetlenül is. Nem lesz fölösleges, ha röviden utalok ezekre, mert kapcsolódik a labirintus témához. Mindkettőnek közös jellemzője az alászállás-felemelkedés narratíva, ahol is az alászállás és a felemelkedés, vagyis az átmenet az égiből-földibe, vagy föld alattiba a Labirintus.
I. A Gyöngyhimnusz Csak a most témába vágó elemekre szorítkozom, és csak ezekhez fűzök kommentárt.
"de levették rólam pompás öltözékem, mit féltő szeretetben készítettek nekem, arannyal áttört volt, drágakőtől ékes; a stólámat éppenúgy, az aranyszínű sárgát, melyet egészében alakomra szabták. Elmémbe bevésték, hogy el ne feledjem, mit akkor meghagytak: - Lemégy Egyiptomba, ha onnét elhozod azt a drágagyöngyöt, mit egy vészthordozó sárkány ölel körül, felöltheted újra ékköves ruhádat, és azt a stóládat, mely nagy boldogságod"
"...azután elértem Babilon tájait, és betértem Labirintus (= Sarbug) falai közé. Így jutottam le akkor Egyiptomba, ahol már társaim, utam vezetői, elhagytak engemet..." Az égi ruha levetése után a descensio a 'labirintuson' keresztül történik, és a hőst akárcsak Ariadne és fonala, itt is 'vezetők' segítik.
"...intett engem az egyiptomiaktól, tisztátalanságaik közösségétől. Magamra öltöttem azok viseletét, nehogy szemük előtt idegennek tünjek, olyan valakinek aki máshonnan jött, ezáltal a gyöngyöt valahogy elvegyem" Vagyis, levetve a ragyogó 'pneumatikus' hordozót, felölti az éktelen 'hülikus' öltözetet. Ez a minotaurusz sötét világa, akit itt a sárkány helyettesít.
"...mégiscsak megtudták, nem földjükről vagyok, ármánykodásokkal kelepcébe csaltak, mígnem megízleltem azoknak ételét. Nem tudtam én többé: király fia vagyok, görnyedő szolgája lettem királyuknak, megfeledkeztem még arról a gyöngyről is, amiért szüleim engemet elküldtek. Azok ételétől elnehezültem, mélységes álomba, tompán elmerültem." A feledés és a halál(születés) álma ez, amiben 'hülikus' ruhába öltözött lény elmerül, miután megmerítkezik a Léthé-ben, hogy a platoni terminológiát használjam.
"Keljél fel, ébredj fel mélységes álmodból, levélben rögzített szavunkat halljad meg! Emlékezzél arra: Királyok fia vagy, ki most szolga-igát vettél fel magadra; Idézd fel elmédben öltözékedet, az aranyszállal áttört, ragyogó kelméket" A sötétségből, az álomból, az ál és rabvalóságból való kijutás módja: az emlékezés, a platoni anamnesis, az a-letheia visszaszerzése, a lény eredeti ragyogó állapotára(öltözékre) való emlékezés.
"Olyan volt e levél a szemeim előtt mint a selymekből szőtt királyi öltözék. Vezetett engemet, szeretettel vonzott, így jutottam át a Labirintuson (= Sarbugon)"
Ez itt egészen rímel arra, amit Schenouda fejtegetett arról, hogy az aranygyapjú valamilyen módon írással, instrukciókkal is összefügg. Vegyük észre milyen csodás módon ötvözi össze e két alakzatot a költő: a levél az ami, emlékeztet, és az emlékezés az, ami maga az arany, a királyi öltözékre való emlékezés, az emlékezéssel a tudat ismét felölti ezt az öltözéket. És megint csak ez az, ami kivezet a labirintusból.
"Szüleim elküldték ékes öltözékem, amit levetettem; éppúgy a palástom, mely vállamra borult, Ramtából (= égbolt), Rekenből (= magasság)"
II. Inanna alvilágjárása Nevezhetnénk Inanna hét-fátyol táncának is. Vénusz Istennő alászáll az alvilágba, az utazás hét stáción keresztül tart, hét kapun kell átjutnia (vö. Egyiptomi Halottaskönyv), és minden kapunál le kell vetnie egy-egy ékességét: koronáját, drágakő láncait, melldíszét stb., a hetedik stációnál pedig királyi díszes öltözetét.
"És mezítelenül, ragyogásától, hatalmától és szépségétől megfosztva, az Istenek Úrnője úgy érkezett Irkalla[Ereskigál] elé. Irkalla, az Alvilág Istennője, feje oroszláné, teste asszonyé, kezébe kígyót szorít."
Ahh, tehát megintcsak a soknevű Kigyóistennővel van dolgunk.
Ilyeténképpen Inanna meztelenül áll az alvilág uralkodója előtt, a Minotaurusz szerepét itt leánytestvére, Ereskigál játssza. (ez a motívum, mint azt némely pszichologizáló kedvűek megjegyezték, rávilágíthat a Minotaurusz mibenlétére: a hős pszichikus árnya, sötét doppelgängere). Innentől fogva egy kissé eltér a cselekményvezetés a Gyöngyhimnusz megoldásához képest, ez azonban egyáltalán nem lesz ismeretlen egyéb mítoszokból:
"Aztán Ereskigál Inanna-ra függesztette a Halál Tekintetét. A harag szavát fordította ellene. A bűn ítéletét okádta rá. Lesújtott reá. Inanna holttestté lett, Egy darab rothadó hússá, Úgy lógott egy kampóról a falon....
Innana eztán, három napon s három éjszakán át vissza nem tért..."
Íme a dögletes alkímiai putrefactio, amin a Történet szerint(egészen úgy néz ki, Egyetlen történet húzódik ezredéveken és mérföldeken keresztül, kisebb-nagyobb permutációkkal) a hősnek át kell mennie a feltámadás előtt, á la Odin, Krisztus, stb., három napon keresztül.
Inanna azonban nem szabadul olyan könnyen, az alvilág démoni lényei helyettesítő áldozatot követelnek: Innana szeretőjét, Dumuzi pásztoristent választja erre a szerepre (később Dumuzit huga helyettesíti tavasszal és nyáron az alvilágban). És innen aztán szárnyra kel az időről-időre az alvilág fogságába kerülő vegetációs Isten/Istennő mitologémája, a későbbi időkben ő lesz Tammúz, akit Byblosban és Harránban is tisztelnek, a görögöknél Adonisszé vedlik át, aki szintén pásztor, s Aphrodité szívszerelme, akit karjaiban sirat örökké... és persze a meghaló gabonaisten Osiris, akit Isis sirat (Innana, Aphrodité és Isis, az "özvegyek"), Eleusis misztériumai tulajdonképpen ennek a már ezer évekkel korábban is meglevő mítosznak az utózöngéi...
De hogy visszakanyarodjak a tárgyhoz, az ékes, királyi öltözék megvan, de hol van a labirintus? Sejthetjük, hogy ezt a szerepet az ékes öltözék elvesztésével járó hét kapun való átkelés tölti be, de vajon miért? Akik egy cseppet járatosak az alkímiában, már sejthetik, hogy a bolygószférákon való átkecmergés(az alkímiai feladvány: hogy juthatunk el Saturnus fémjétől Sol fémjéig) húzodhat meg a háttérben...
Odajutottam tehát, hogy az argonauták kalandjairól szóló mítoszokat elemezve találtam olyan részleteket, melyek alapján, ha nem is tudom részleteiben elmondani, hogy mi volt az Aranygyapjú, de körbe tudom írni. Körülbelül annyira, ahogy egy ókori ember körülírna egy 20. századi találmányunkat…
Az argonauták hazatérésének útvonala most nem érdekel különösebben minket, hisz a görögök sok évszázaddal a valódi események után már zavarosan tudtak csak beszélni róla. De abban megegyeznek a mítoszváltozatok, hogy jártak Szkherián majd Krétán. Mind a két hely kulcsfontossággal bír!
A másik megdöbbentő dolog, hogy miután az argonautákhoz került az Aranygyapjú szereplőink közt igencsak véres események zajlottak le. Kezdve azzal, hogy az Argót üldöző kolkhiszi hajóhad parancsnokát, Apszürtosz királyfit egy kis szigeten Médeia és Iászón tőrbe csalják, élve feldarabolják, közben Iászón nyalogatta a szerencsétlen vérét. Olyan eseményeket kerestem a mítoszban, melyek szerintem arra utaltak, hogy használták azt a szerkezetet, ami az „Aranygyapjú” elnevezés mögött bújt meg.
…Majd az Argó az északi-tenger mentén kijutott az Atlanti-óceánra, s Odüsszeusz hajójához hasonlóan eljutottak Kirké szigetére, aki feloldozta őket az orgyilkosság bűnétől. Innen ugyanúgy keletnek vették az irányt, mint Odüsszeusz, hogy az atlanti királyság utolsó nagy szigetére, az akkor még víz fölött lévő Szkheriára menjenek.
A sziget partjainál lehorgonyoznak, ismerve a phaiákok idegenellenességé és mert a főváros előtt a tengerben van egy parányi sziget, Drepané, azon van egy barlang, ami Makriszé a méznimfáé.
Az hiszem ez az elrendezés, mint „ősminta” fennmaradt évezredeken át. Úgy hiszem a barlangban volt egy lejárat, ami alól egy tenger alatti alagút vezetett az atlantiszi királyi város szent hegye alá. Ezt az összekapcsolódást magyarázná Hérodotosz az egyiptomi Labirintus esetében, hogy onnan titkos föld alatti alagút vezet a tóban álló piramishoz.
Makrisz „barlangja” talán azonos Poszeidón és Kleitó nemzőszobájával vagy az alatta lévő szent hegy titkos kamrájával. Itt született és nevelkedett Dionűszosz is. A mítosz itt elárul valamit: itt tartotta meg nászát Iászón és Médeia és a gyapjút a nászágyra helyezték és azon tette magáévá Iászón Médeiát. Ez nem egy „termékenységi rítus” képe, hanem egy bizonyos technika alkalmazása a fogantatásnál. Olyan szerkezet létét vetíti fel, amilyen azokban a titkos „nász-szobákban” lehetett, amilyenről az ókori történetírók beszámoltak a babilóni zikkurat tetején, az egyiptomi Karnakban és máshol. Ott is volt egy szoba, egy arany asztal és egy ágy, ahol egy papnő várta az égi lovagot esténként. Ezek szerepe a kései időkben már csak szimbolikus lehetett. Az egész kapcsolódik ahhoz, amit a kabirok szaporodásáról, az általuk használ nemzőszobák szerepéről már elmondtam: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=102119018&t=9000303
Ez lehetett a szerkezet egyik funkciója.
[Az órkori vázaképen Médeia éppen megöli egy "gyermekét".]
A másik funkcióról is beszámoltam már, szintén a kabirok és a krétai labirintus kapcsán, mikor gyermeket használtak „alapanyagként”, hogy életüket mentsék, testüket erősítsék és életüket meghosszabbítsák.
Emlékezzünk vissza: már az orkhomenoszi boszorkányhegynél is ugyanilyen gyermekáldozatra készültek, mikor egy égihajó leszállt és elrabolta az Aranygyapjút, és Kolkhiszba vitte.
A visszaút során az argonauták betörtek Krétára. Médeia hatástalanította a szigetet őrző hatalmas bronzembert, Talószt. Azt hiszem, betörtek a krétai Labürinthoszba, hogy tudják használni az Aranygyapjút.
A görögök már az egész Argonauta-mítosz többféleképp mondták el, és magyarázták, de van egy minket érdeklő rész: Médeia hét fiú és hát lánygyermeket szült Iászónnak, akiket állítólag a felbőszült korinthosziak öltek meg, de van olyan mítosz, ahol Médeia maga ölt meg kettőt. Az egész persze hülyeség így elmondva, de ha visszaemlékszünk, mit mondtam a krétai Labürinthoszba küldött erőszakos felajánlásról: hét fiú és hát lánygyermeket kellett küldeni Minotaurosznak, az építmény belső kamrájában lakó szörnynek. A mítosz pedig semmit nem tud, miért kellett nekik hatástalanítani a krétai robotot, pedig csak másnap utatak tovább, de hogy azalatt mit csináltak Krétán, senki nem tudta...
Azt hiszem Médeia csupán az előírásnak megfelelően leölte a gyermekeket a Labürinthoszban (akik bizonyára nem a gyermekei voltak). Egyszerűen, használta azt a gépezetet, ami előállította azt a szert, ami megfiatalította a sejteket.
Médeia a Kolkhiszből való visszatérés után mindenfelé azzal kérkedett képes megfiatalítani embereket: ezt teszi Makrisszal és nővéreivel, majd Aizónnal, és ahogy a mítosz mondta: testükből kifolyatta az elhasznált vért és az elixírrel pótolta.
Hasonló részleteket és utalásokat, ahol Médeia használ egy „csodaszert”, halottat támaszt fel, sebesüléseket gyógyít meg… még sorolhatnák, de már felesleges. Mert azt gondolom, hogy az elbeszélés ilyen részletei éppen azzal vannak kapcsolatban, hogy Médeia, Iászón és Orpheusz egyszerűen „üzemeltették” az Aranygyapjú szerkezetét. Ez a szerkezet láthatólag más funkcióval bírt, mint amit Odüsszeusz elhozott az atlantiaktól, és amit jobb híján, "Grál"-nak is neveztünk.
Az Aranygyapjú kellett a legendák által leírt fémfalú szobákba, ahol megtermékenyítést és emberhasznosítást végeztek. Nyilvánvalóan nem akkori idők találmánya volt, hanem egy régibb korban hozták a földre. Ez elsősorban a vénusziak életét védte, de amikor a vízözön után megroppant hatalmuk, emberek indultak keresésükre, és elragadták azt, s szerintem erről szól az argonauták nagy kalandja…
[Médeia megöli gyermekeit, majd eltűnik az égben a sárkányok vontatta szekerén]
"Tehát kb 10x régebbi az atlanti hajózás... Kabírok?"
Nem, ez egy vicc, de még annak se jó (egyszerű proaganda). Ezek ősemberek voltak, még az is kétséges, hogy egyáltalán beszélni tudtak. Egyáltalán megnézted azokat "régészeti leleteket", amik alapján feltételezik, hogy 130 ezer éve már éltek Krétán??? Ezek annyira primitív "kőeszközök", hogy nehéz beléjük látni az értelmet, hiszen már a majmok is használnak botot és követ. Ezek nem hogy hajót, de még tutajt se tudtak volna építeni. Nyilvánvalóan egy termeszeti ktasztrófa néhány túlélője, akit uszadékfákba kapaszkodva jutottak ideáig, vagy pedig a geológusok tévednek és mégis volt egy földhíd akkoriban. Amúgy ha már akkor "hajóztak" volna, az összes földközi szigeten ősembernyomokra kellett volna bukkannunk...
Ugyan már ezek szőrős, marokkővel egymást gyepáló humanoidok voltak... (ha csak nem valami kihalt majomféle használta ezeket)...
"Oly különböző szellemek, mint Paracelsus, John Dee, Angelus Silesius, Jakob Böhme, Comenius, Johann Valentin Andreae, Fludd, vagy Newton a reneszánsz alkimistáinak céljait, elsősorban a Természet megváltását folytatva és továbbfejlesztve, az alkímiában egy nem kevésbé nagyratörő vállalkozás mintapéldáját látták, nevezetesen az ember tökéletessé tételét egy új tudomány módszere révén. 51
Paracelsus, a modern gyógyszerészet atyja, Jan Baptist van Helmont, aki a gázok létezését bizonyította, Johann Friedrich Böttger, a porcelán felfedezője Európában, Robert Boyle, aki lerakta a modern kémia alapjait és Newton is foglalkozott az alkímiai megva-lósítások anyagi és szellemi kérdéseivel.
„Az alkímia egyedülállóságát az adja, hogy összekapcsolódik benne filozófia, vallás, művészet, pszichológia, elmélet és gyakorlat, látomás és kísérlet. Az alkímia holisztikus tudomány, és az értelem, a test és a szellem kapcsolatával foglalkozik. Az alkimisták ezt a Nagy Műnek (Opus Magnumnak) nevezik. Ez egyrészt a laboratóriumban folyó kísérle-
tezés, másrészt saját tökéletesítésük belső munkája. Az alkimista a „mint fennt úgy lennt, mint belül, úgy kívül” hermészi alapigazságból indul ki. Az a változás, ami egy látható anyagban lép fel, a lélek átalakulásának belsó folyamatát tükrözi.” 52
C.G. Jung rámutatott, hogy a hermetizmus és az alkímia is ősi - többek között egyiptomi - gyökerekkel rendelkezik és hogy ezen ismereteknek Keleten is megvannak a doktrínális megfelelői.
51 M. Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története III. Osiris Kiadó, Bp., 1996., 216.old.
52 Honnan ered az alkímia fogalma? In: Pentagram folyóirat. Rozekruis Pers, Haarlem,
Hollandia, 2003/2., 39.old."
Részlet a Grál-ról írott szakdolgozatomból (2005), a Grál-történetek gnosztikus-hermetikus értelmezéséről. Amely az első magyar nyelvű összefoglalás a témában :)
A "misztikusok" lehet, hogy "hanyattesnek", de sok, a hivatalos "todomány" (vallás, stb.) által "misztikusnak" tartott szellemről kiderült, hogy
nem csak révedező "misztikus" volt, hanem
vagy korszakalkotó zseni, vagy spirituálisan felébredett lény. Vagy mindkettő.
Platón, Pithagórász, Giordano Bruno, Kepler, Newton, Descartes, William Blake... csak néhány név. Őket ugye, mint hatalmas gondolkodókat, tudósokat, az ész és a szív mestereit ismerjük: nos, valójában mindkettőnek a mesterei voltak.
A 14-17. századi természetfilozófia legnagyobb hatású elméi mind alkimisták voltak. Érdemes utánajárni :) ...
"A szellem aranya által átizzított, megváltozott asztrális minőség kisugárzása. Innen van, ebből ered a glória (hvareno: tűzkorona a perzsa gnózisban)."
- Köszi. Most már tudom hová tenni az aranypor pórusokon át való kijövetelét a karizmatikus vonalon. Ez is valami misztikus izé.
Addig nem hittem el, hogy van ilyen, amíg a saját szememmel, közvetlen közelről többször meg nem tapasztaltam.
Értelmét nem érteni, mert nincsen neki, csak a misztikusok esnek tőle hanyatt. Max annyi, hogy az ember ha nyitott spirituális dolgokra, akkor furcsa hatások érhetik, amiknek a forrását akkor sem ismeri, ha azt állítja, hogy igen.
Vajon Bérosszosz Oannésze és annedotuszai, valamint az alvilági Annuna-k nem ugyanazon 'faj'-nak lehettek a képviselői? A mellékelt pecséthengeren valószínűleg Inanna-Istár látható, felül égi, alul pedig alvilági lényekkel övezve. Utóbbiak közül kettő halfarkot visel. Az illusztráció és a történet maga is szépen rámutat Inanna 'kétlakiságára', Vénusz kettős arcára, égi és alvilági, Inanna és Ereskigál összeolvadó alakjában.
Így már nem is annyira elképzelhetetlen, hogy a kost is az égi Kos felé érdemes keresgélni ebben az értelmezésben, hiszen a görögök szerint is az Aranygyapjú az Égi Kos (vagy a szereplése után az 'égre helyezett' kos, ahogy az a csillagképek esetében szokás) gyapja. A képen Phrixus('Göndör', akár csak a gyapjú), a híres aranyszőrű kossal, aki Colchis-ba repíti (vagy úsztatja?) a tengeren keresztül (a kos nemzője Posszeidon tengeristen, így van némi áthallás a másik égi szarvas lény, a Bak felé, Capricornus, avagy tengeri kecske, amit halfarokkal ábrázolnak), ahová megérkezvén a király neki is adja a lányát Chalciope-t, Médea testvérét, aminek tiszteletére Phrixus Zeusznak áldozza a kost. Phrixus négy gyermeke persze szintén ott van az Argonauták kommandójában. 
És egy újabb megfejtésre váró jelkép: Dumuzi és a kosok.
[Az órkori vázaképen Médeia éppen megöli egy "gyermekét".]
