Frigyes Császár, Arthur, Maitreya, Kalki, Imám Máhdi, Csaba, stb., hegyekben alvó hősök, égből érkező Istenek, rejtőzködő próféták, akik ha letelik az idő, mágikus seregeik élén vezénylik a minden gonoszságot felperzselő apokaliptikus harcot...
Az argonautákról két elsőrangú forrást is lefordítottak magyarra, de sajnos már elég régen. Valerius Flaccus római költő „Argonauticon”-ja Fábián Gábor tolmácsolásában van meg (Arad 1873). Míg Apollóniosz Rhodiosz költő négy énekből álló „Argonautiká”-ja Szabó István tolmácsolásában: „Aranygyapjas vitézek vagy Apollonios Rhodios Argonauticonja” (Bpest, 1877). [lásd még: Kálovics Adorján Ferenc munkáját: „Valerius Flaccus és Apollonios Rhodios Argonauticája”, 1918.].
ARGONAUTÁK A FEKETE-TENGEREN
Thüniasz szigetének elhagyása után a közeli Bihynia vidék partszakaszához értek, ahol a mariandüniaszok törzse és ugyanilyen nevű városa feküdt, akiknek Lükosz volt akkoriban a királya. Apollóniosz írta: „Itt ösvény vezet Hádész lakóhelyére, Acherusia hegyfoka magasba nyúlik és az örvénylő Akheron hasít magának utat ennek alján...” Az mindenesetre figyelemre méltó, hogy többször szállnak partra olyan helyeken, melyekről azt mesélték, hogy ott levezető járatok vannak egy föld alatti királyságba, az Alvilágba. Maiandünéról pedig azt mondták, hogy Héraklész egy itteni szakadékon hozta fel az alvilág kutyáját, Kerberoszt. Talán éppen ezért adta kalauzuknak Lükosz a saját fiát, s közben az argonauták jósát, Idmónt mitológiai baleset éri: a combját vadkan hasítja fel, amibe elvérzik, s emiatt három napos „gyászt” ültek… ami mögött valami egészen más esemény történhetett.
Innen tovább hajózva keletnek, a parton fekvő városba, Szinopéba jutottak. Majd Kis-Ázsia olyan partjai mentén hajóztak el sorban, ahol amazonok, khalübok, tibarénoszok és mizünoikhoszok éltek. De ez egy történelem előtti utazás volt, annak minden varázsával, olyan ősi tájakon, melyekről sok fogalmunk már nem lehet… Ezért kerülnek az argonauták elé torz, hibrid fajok képviselői, melyeket a létért folyó harc már rég eltakarított a történelem sodró vonalából. Folyamatosan találkoznak és mérkőznek meg ezekkel, mint a Bebrükosz szigetén az óriás Amükosz királlyal, a tollas madárasszonyokkal, a harpüákkal, így jönnek az amazonok is a képbe, majd az olyan ősi kovácsmesterséget űző népek, mint khalübok és thibarénoszok…
E két utóbbi faj, egymás rokonai voltak, s vidéküket a „vas szülőanyjának” nevezték (a Biblia „Thubal földje”-ként emlegeti). Apollóniosz is többször említi az itteni vasbányákat: a khalübok a „vastermő talajért örök óta csatáztak”. A görög történetírók rendszerint e két néphez - akik a Pontosz keleti felén éltek - kötik a vasbányászat és kovácsolás feltalálását (sőt, többen idetették az ezüst,a réz első bányászatát, és a bronzművességet is). Apollóniosz említi a „vashozó földet”, mely a Fekete-tenger partján, nem messze a Szangariosz (Szakaria) folyótól fekszik. 1939-ben éppen a folyó torkolatánál fedezték fel Törökország leggazdagabb vasérclelőhelyét. Úgy tartják, hogy az argonauták a khalüboktól tanulták el a vas készítését és terjesztették el Görögországban. A khalübok elsőrangú acélpengéket és kardokat kovácsoltak. A khalübok híres „fehér vasa” (amit a mítoszok „adamasznak” neveztek) sok tekintetben azonos a középkori alkimisták acéljával, akik egy olyan fémkohászati tudást őriztek meg, melynek eredete az ősi Egyiptomba és Kolkhiszba vezet. (Valójában az alkímiában nagyobb jelentősége volt a vasnak, mint az aranynak). Adamaszból kovácsolták az istenek eszközeit vagy az Alvilág kapuját is (gyémánt-kemény, hajlíthatatlan, halványszürke ötvözetnek írták le). A kaukázusi mítoszok szerint ebből a vasból tudtak készíteni olyan protéziseket, melyekkel az istenek (nártok) sérül koponyacsontját vagy lábszárcsontját pótolták. Az Arisztotelésznek tulajdonított „Csodálatos dolgok tárgyalása” c. munkában khalüb és amiszumi vasról megemlíti, hogy az „sokkal jobb a többi vasnál, és ha nem csupán kemencében olvasztanák, szemre semmit sem különbözne az ezüsttől. A szemtanúk állítása szerint ez az egyetlen olyan vas, amely nem rozsdásodik.” Iov Ter-Jeremjan örmény technikatörténész szerint a khalübok „fehér vasából” készült a híres nem rozsdásodó delhii vasoszlop (amit Visnu isten „jelének” tartottak). A khalübok ismerték a vasnak szennyeződésektől való megtisztítását és ötvözését. Az ilyen tiszta vas gyakorlatilag acélos és ezüstös-fehér színű. Arisztotelész szerint a khalübok valamiféle „tűzálló követ” (pirimakhoszt: valószínűleg foszfortartalmú ásványt) adtak az amisumi vashoz. Egyébként a technikatörténészek szerint is a khalübok egykori földjén i.e. 2300 körül jelent meg a vas, majd i.e. 1400 körül a hegesztett acél és a fémfelületek acélozása. Azonban vannak jelek, amik egy sokkal korábbi jelenlétre utalnak, hiszen a vasnak nem kedvez az idő és szabályosan porkupaccá korrodál… és egyes őstörténészek különböző jelek alapján a vaskohászat kezdeteit inkább i.e. 6-4000 közé helyezik.
[Egy kaukázusi sziklához láncolt Prométheusz kinek a máját minden nap egy sas marta. Prométheusz jajgatását az argonauták keletre hajózva egyre erősebben hallották...]
Most már nagyon közelítettek Kolkhiszhoz és újabb fura égi események szemtanúi voltak. Égi szerkezetek figyelték őket… Így mikor az argonauták elhaladtak a kicsiny Árész szigete mellett, már hallották egy kaukázusi sziklához láncolt Prométheusz jajgatását és megfigyelték az isten máját tépő sas „sebes elsuhanását az ég felhői körében”. Estefelé látták átszállni hajójuk felett a madarat, mely előzőleg megtépte vitorlájukat: „nem is égi madár alakát viselé –írja Apollóniosz-, hanem olyan nagy tollai voltak, akár a gyalu simította evező” (Szabó I. fordítása). A madár vasból volt. Az egyik lehullott „tollát” vasból és rézből készültnek mondták! A hajósok kikötöttek Árész kis lakatlan szigetén, ahonnan –szerintük- a vasmadarak felszálltak. Itt Árész ősrégi temploma állt, melynek oltára egy „fekete kő” volt, amelyen egykor az amazon Antiopé lovakat áldozott. Sok ősi templomban őriztek bizonyos „fekete köveket”, mint egy istentől származó dolgot, mely a Paradicsom egy darabját képviselte. Egy ilyen fekete követ hozott magával Lucifer is. Ilyet őriztek az epheszoszi Artemisz templomban, a szíriai Emesában, az írek Lia Fail-ja, több indiai templomban vagy a Titicaca-tó napszigetén őrzött három fekete kő (a „Kala”-kövek) és így tovább a példák sokasága…
Majd tovább hajóztak keletnek a partok mentén és elhaladtak Philüreisz szigete mellett, melyet nagyon régen az angol utazó, Hamilton egy kis sziklaszigettel próbált azonosítani, 3-4 km-re nyugatra Zefreh-foktól. Azt mondták ez a sziget volt Kronosz és Philüra nászának helye, aki megszülte a kapcsolatból a tudós kentaurt, Kheirónt, aki később Orkhomenoszban Iászón tanítója lett. Innen elhajózva már Kholkhisz közvetlen közelébe értek, előttük hatalmasodott fel az óriási Kaukázus hegység, melynek egyik csúcsán megfeneklett hajdan a vízözön hajósának bárkája…
Kösz az infot a dominikai piramisról, amit Hugo Gonzalez Suero talált La Guaita közelében, de ahogy olvasom, ez nem is "igazi" épített piramis, hanem egy hegycsúcs hatalmas mészkőszikláját formázták át az őslakók piramis-alakúvá.
Hasonlókat hagytak hátra a pelaszgok is: Kréta–szigetén kettő ilyen is van: Chaniában és Heraclionban. Chania piramisa egyedülálló: egy hatalmas sziklát formáztak át óriási kúppá. Magassága 8,5 m, kerülete 29 m. Az 1,2 x 0,7 méteres bejárata a nyugati oldalon nyílt és egy 2,2 x 2,2 x 1,4 méteres kamrához vezetett, amit az élő sziklából vájtak ki. A kamra padlója 4,6 méterrel van a kúppiramis csúcsa alatt. Aztán a lakoniai Taygetos–hegy tetején is van egy piramis. Ezt is sziklából faragták ki, távoli elődeink (LÁSD: a képen).
Mindenesetre fölöttébb érdekes a dominikai, éppen a helye miatt: Hispaniola szigete. Egyesek szerint már jártak itt föníciai és görög hajósok (Sykes szerint O’Corra és Maeldune régi ír hajósok is partra szálltak itt). Kétségtelenül peremsziget, mind Amerika, mind Atlantisz irányába. Éppen ezért lennének érdekesek az ottani ősi leletek, viszont sem Domikán, sem Haitin nincs komolyabb régészeti kutatás. Michel Etienne Descourtilez francia tudós 1803–ban kiadta "Voyages d’un Naturalist en Haiti" c. munkát. Descourtilez –aki 1799 és 1803 között járt a szigeten– beszámolt barlangokról és üregekről Dubedánál és az azokban talált bizarr és groteszk bálványokról, melyeket a helybéliek Zemisnek neveztek. A barlangi kőrajzokat is lemásolt, melyek egy meteorit becsapódását mutatták. James Lockwood az "Atlantis" magazin 1967. májusi számában ("Haiti: An Archaeological Mystery") beszámolt a Haitin talált különös leletekről, s azon kesergett, hogy Descourtilez felfedezését azóta sem vizsgálta meg senki...
Mápedig az a bolygó - ürhajó, vagy lehetne hivni, egy ollan égitestnek, akik tudják változtatni pályájájájájjjjjjjj....yukat, s mikor igen, csak lácc 1 jujujujujjjjjj.....na márpedig, az az ARANYKÖDÖS -BOLYGÓ létezik!!!
Ha kinyitjuk a szemünket, akkor irtó korlátoltnak kell leggünk, hisz az isteneket... na aki meglátta vala, holott, soha senki meg nem láthatta? -kiveri a szemedet?
Ha pontosabban akarom láttatni, akkor nem minden létforma, feltétlen gáz, hanem van ami leigáz, mig igéz?
Nekem mindig érdekesség volt, hogy miért érték az arany, holott... nekem semmit nem jelent, sőt...ami, valakiknek eset set set.... itt valóban ha van 1 aranyködös bolygó, ami meserséges, na azért?
Én megprószállok mindent szemüvegen is, meg nélkül...
"Az ábrázolt növényi képekből rájöni,hogy mi is az (Botanilkailag)nem egyszerü.Hisz az ábrázolt manus vonásaiból is annyit veszel ki ,hogy ez egy ember." Nem is hiszem, hogy ez alapján azonosítani lehetne bármit; egyáltalán, rengeteg a kérdőjel körülötte, de némely momentum azt súgja, hogy érdemes figyelembe venni, mint a nagy puzzle egy darabkáját.
Nekem úgy tűnik, ez a teória rendszer kompatibilis a Sitchin féle, sumér Nibirussal. Hiszen ugyebár abban a (a sokak által átkozott) koncepcióban is amin az istenek érkeztek, a Nibiru exobolygó, kb 3000 éve belépett a Naprendszerbe, és azon volt egy földön kívüli civilizáció, az Anunakik.... Lehet hogy a Vénusz a Nibiru? ;)
Te, ma már annyira azért nem vészes, ha nem tudsz franciául. Mondjuk válassz ki egy fejezetet és másold át a Google fordítójába, és fordíttasd magyarra. Nagyjából megfogod érteni a szöveget...
Ugyanazokról a piramisokról beszél, de azokról még nagyon kevés hír volt a hatvanas években és az akkori Kína valóban senkit nem engedett a belső tartományaiba... Brunton meg azért másféle "teszthalotti" állapotról beszél, mint Charroux...
Sajnos, egy könyvét sem fordították magyarra, de ezen nincs mit csodálkozni, hiszen rengeteg szerző van hasonló állapotban, csak néhány azok közül, kiket néha emlegetek: Barbarin, Peter Tompkins, Hapgood, Harold T. Wilkins, David Hatcher Childress, Alexander Braghine és még egy csomó.... kis piac a miénk, hova fordítanának le mindenkit.
Egyébként két fejezet a könyveiből annak idején megjelent a Galaktika 23. számában, és plusz egyet még ide lefordítottam, a kabirokról. Úgyhogy ezt a hármat egybevettem és itt van:
http://data.hu/get/3069446/Charroux_irasai.zip
(Az igazság az, hogy még ezeken is kívül több fejezetet lefordítottam, de azokat annak idején csak leírtam egy füzetbe, mint a "Tiahuanaco", 1963 vagy a "Nyugati világ legrégibb kézirata", 1967 vagy a "A mennyei hajó" [az argonautákról], 1969...)
Mindenesetre itt van még két könyve, eredetiben:
"Le livre des secrets trahis", Paris, 1965. (A titkok felfedésének könyve) "L'énigme des Andes", Paris, 1974. (Talány az Andokban)
Valóban, már régebben kellett volna beszélnem ROBERT CHARROUX-ról, aki Grugeau néven született Charrouxban 1909-ben. Kiváló sportúszó volt. A francia "Ki kicsodának" azt adta le magáról, hogy a filozófia doktora lett a Grand Bretagne-i Tudományegyetemen, majd és a Római Tudományos Akadémia őstörténeti doktora címet szerezte meg... Hogy ebből mi igaz, mi nem, nem tudom, mert a háború alatti tevékenységéről meg az vallotta, hogy múzeumi raktárvezetőként tevékenykedett, valójában a Vichy-kormány igen magas rangú hivatalnoka volt a kulturális minisztériumban (sőt, egy darabig miniszter is). A háború után mint újságíró tevékenykedett. Rengeteget utazott feleségével. Ősi civilizációk ásatási helyszíneit keresték fel. Egy időben a "Kincskeresők Nemzetközi Klubjának Elnöke" is volt (1978-ban halt meg). Kapcsolatai révén a legbizarabb és legrejtélyesebb figurákkal és titkos társaságokkal ápolt kapcsolatokat. Egy időben Charroux Franciaország egyik legbotrányosabb szerzőjének számított. Nagyon szuggesztív, karizmatikus ember volt, akit kiadója, a híres Robert Laffont mindenben támogatott. Hívei már a hatvanas években klubokat hoztak létre Franciaországban és máshol Európában.
[Charroux 1969-ben]
Kilenc könyvet írt (1962 és 78 között), de ezekben nehéz felfedezni valamiféle általános koncepciót, ami azonban végigvonul bennük: a fehér faj, különösen a kelta civilizáció felsőbbrendűsége illetve vénusziak jelenléte a földön. Szinte csapong az elméletei és teóriái közt, de néha annyira érthetően vet oda mondatokat, hogy az bizonyos óriási háttértudásról tesz bizonyságot, hogy csak azok érthetik, akik szinte annyira mélyére hatoltak az ismeretlennek, mint ő. Sokszor inkább kinyilatkoztatásokat tesz, valami titkos forrásból, hisz ismer minden titkos könyvet, titkos ásatást és olyan tárgyakról számol be, melyek magángyűjtemények páncélszekrényeiben vannak elzárva. Éppen ezért, könyveinek szintje végig ugyanazt a színvonalat mutatja, mert egyszerűen nem is foglalkozik az időközbeni régészeti felfedezésekkel, vagyis inkább a tudósokat egyszerűen csalóknak tartja. Viszont sok esetben téved, vagy úgy néz ki, mintha felülne a legostobább legendáknak, de az ember olvasva őt, már nem tudja, hogy ez megint nem-e valamiféle sötét terv a részéről, ami túlmutat ezeken, mert valamit éppen ilyen sajátos módon leplez. Szóval, aki száguldozni akar a prehisztórikum különös világában, annak Charrouxot ajánlom, mert az az egyik legjobb ösztönző őt olvasni, s bár sok mindenben nem értesz vele egyet, mégis olyan távlatok felé sarkall, nyitja meg az utat, mely korábban fel sem vetődött benned...
A könyvein áthaladó Vénuszra vonatkozó koncepcióözönét megpróbálom valamennyire összefoglalni vagyis csak elbeszélni (amit én már régen összeszedtem és leírtam, és abból adok kisebb részletet, ezért vannak benne kihagyások...): A "Histoire inconnue des hommes depuis cent mille ans" című könyvének egyik alapgondolata, hogy az Éden, amiről a zsidó, keresztény és mohamedán hagyományok beszélnek a Vénuszon található. Ádám és Éva az első bűn után száműzettek a Földre (1963). A Le livre des secrets trahis („A titkok felfedésének könyve”) című 1965-ben, majd a Le livre des maîtres du monde („A világ urainak könyve”) című 1967-ben megjelent könyveiben már részletesen szól arról, hogy a Vénusz eredetileg nem volt tagja a naprendszernek. Ebben követi Velikovskyt, akitől sokat idéz is, de a bolygó bekerülését a Naprendszerbe i.e. 3000 körüli időpontra helyezi és Szankhuniathón föníciai történetírót idézi... Ez a bolygó volt az antik űrhajósok kiindulási támaszpontja. Charroux azonban úgy gondolta, hogy az első űrhajósok 12.000 évvel ezelőtt érkeztek a Földre a Tejút egy csillagáról. Atlantiszon és Mu Földön szálltak le. Az árják ősei (Aryaman különítménye) is erről a csillagról érkeztek. Valószínűleg két hullámban jöttek: 13 ezer évvel ezelőtt (Atlantisz idején) és 10 ezer évvel ezelőtt (a vízözön után). Ez utóbbi időpontba érkeztek beavatók Egyiptomba is. A Szóthisz csillagról (Sziriusz) jöttek, repülő kígyókon, mint szent ureusz keltek át az égen . Az ureusz az első beavatók jelképe volt, míg a bika –a később érkezett beavatóké- a Vénuszról érkezetteké... A Peruban található nazcai vonalakat vagy a piscói kandalábert (Candelabro) is kapcsolatba hozza a Vénusszal: "Vajon a Nazca és a Candelabro rejtélyének kulcsa nem a Vénuszon van? Azon a bolygón, mely előbb égő üstökössé vált, hogy utána újból elfoglalja helyét Naprendszerünkben? Ez az elmélet rendkívül vonzónak tűnik.” (1971) . Később, 5000 évvel ezelőtt újból űrbéli látogatók érkeztek, de ezúttal a Vénuszról. A "Le livre des maitres du monde" című könyvének bevezetőjében írja: „A szimbólumok hirtelen születnek meg mindenfelé a glóbuszon. A szárnyas kígyó vagy sárkány az űrrakéták jelvényei. A ló a vízözön előtti, a bika a vízözön utáni mesterek megkülönböztető jele, kiknek eredeti bolygója a Vénusz volt.” (1967). Charroux a "Le livre des secrets trahis" című könyvében pedig arról elmélkedik, hogy 12.000 és 6000 évvel ezelőtti időközben a Vénusz lakosai nehezen, de túlélték a vészes biológiai állapotok alakulását. Megkísérelték a kivándorlást. A kozmikus hódítok hasonló bolygót kerestek az övékéhez. A Földet ideális bolygónak tartották. A Vénusz ebben az időben a Jupiter és a Mars között helyezkedett el, mindenesetre elég távol tőlünk, hogy őseink ne észleljék jelenlétét. Legalább öt különböző helyen szálltak le. Hüperboreászon, Atlantiszon (USA és Peru), Mu Földjén (Góbi-sivatag), Egyiptomban és Örményországban (Kaukázus). A "Le livre du mystérieux inconnu" c. könyvében kifejti, hogy a repülő kígyók és tűzokádó sárkányok kétségkívül az űrjárművek formáiból képződtek. A járműveken olyan beavatók érkeztek, mint Baál, Marduk vagy Thot. Föníciában a bika, Asszíriában a szárnyas bika és Egyiptomban az Ápisz bika szimbolizálta őket (1969). Charroux kijelenti: a fehér faj legősibb civilizációja a keltáké. Ősi isteneik az Assok (Ásék, Asarok, Ázok), mint Cernonnus, Esús, Teutates és Thor. Erős, harci istenek voltak, kiknek embereket áldoztak. A Vénusz bolygó másik megfelelése –magyarázza Charroux- a hatalmas Asztarté, kinek neve az Asék (Ázok, Asurák) nevéből származik . Asztertét néha Baál feleségének mondták és szarvakkal is ábrázolták. Baál és Asztarté az ég arról a helyéről jöttek, amit ők csillag (aster, astrum) szóval jelöltek, s ami a Vénuszra vonatkozott (1967). A vénusziak voltak az „újonnan jött istenek”, ahogy Mózes ötödik könyve mondja (32, 17). Charroux szerint a héberek saját ősi isteneiket, mint Azázélt vagy a Sátánt, igyekeztek elnyomni...
[Charroux a tiahuanacói Napkapunál]
Szóval nem folytatom tovább, mert ennyiből is érthető, hogy mikről beszélt, meg különben is elég nehéz előadni, hisz hol az atlantisziaknak, hol a vénusziaknak, hol meg valami ismeretlen titkos szervezetnek tulajdonítja ugyanazt az emlékművet vagy eseményt... Felraktam ide Charroux egyik alapművének számító könyvét, "Az emberiség ismeretlen százezer éves történeté"-t, ami 1963-ban jelent meg, eredetiben franciául (pár éve megvettem az angol kiadást is, de nagy csalódás volt, mert a fordítás rossz, és legalább a könyv harmadát le sem fordították...). Már a fejezetcímek is mutatják, mennyire szerteágazó témákban írt, mint a Salamon villámhárítói, Glozeli leletek, atom-mágia, Tiahuanaco, időutazás, a vénuszi becsületes Lucifer legendája, a nagy Leonardo tökéletes bűnténye, a templomos Kolumbusz, kuffsteini emberteremtmények, alkimisták aranya, Unikornis legendája, atlantiszi beavatottak és így tovább...
Ha azt mondom, hogy egy papi gyermekáldozat egy régi korban elég szokványos volt, s a végrehajtója, a pap, még büszke is lehetett rá, s technikai értelemben sem jelentett többet, mint egy kecske feláldozása. De más emberi (!) bűnök is csak hasonló kategóriába esnek, hol ártatlanok lemészárlása, kínzása történik, amelyek az emberi gonoszságból ill. teljes közönyből vagy őrültségből fakadhatnak. Egyszerűen szinte lehetetlen belegondolnunk magunkat egy olyan szerepbe, mikor olyan lények számára válunk valami kegyetlen játékszerré, melyek létét már felfogni is nehezen tudjuk.
Eszembe jutott Arthur Machen angol író magyarul is kiadott egy írása, ahol a Gonosz igazi arcát boncolgatja, s Machen annak idején egyik szellemi ösztönzője volt a Golden Dawn-ak is (csak néhány foghíjas idézet a párbeszédes részből):
" – Na de akkor mi az igazi bűn? – kérdezte Cotgrave ... – Meg vagyok lepve – mondta Cotgrave. – Én erre sohasem gondoltam. Ha csakugyan így van, akkor mindent fel kell forgatni. Ön szerint tehát a bűn… – Annyi, mintha meg akarnánk ostromolni az eget – jelentette ki Ambrose. – Az én szememben az a Bűn, ha valaki tiltott módon akar egy másik, magasabb közegbe hatolni. Most már megértheti, hogy miért ilyen ritka. – Mert a bűn alapvetően természetellenes? – Úgy van. ... A Bűn viszont olyan rajongás, olyan tudás megszerzésére irányul, ami nincs, ami sohasem adatott meg az embernek, és aki erre törekszik, az démonná válik. Azt mondtam önnek, hogy a közönséges gyilkos nem feltétlenül bűnös... – Legyen szabad felhívnom a figyelmét... felsőbbrendű értelmünk annyira eltompult, annyira túlteng bennünk a materializmus, hogy bizonyosan nem is ismernénk fel a valódi Rosszat, ha véletlenül az utunkba kerülne. – De vajon nem éreznénk legalább egy csepp iszonyt? ... – Ha természetes lények lennénk, akkor igen. A gyerekek, némelyik asszony meg az állatok érzik ezt az iszonyt. De legtöbbünkben a szokások, a civilizáció meg a nevelés eltompították, elhomályosították a természetet. Olykor felismerjük a Rosszat abból, hogy mennyire nem fér össze a Jóval, de ez minden, és még ez is csak–véletlenszerű. Valójában a pokol angyalai észrevétlenül beférkőznek közénk. ... A valódi Bűn olyan magas fokra emelkedik, hogy fel sem tudjuk fogni létezését. Olyan, mint az orgona legmélyebb hangja: olyan mély, hogy senki sem hallja. – Pedig, ha jól tudom, ön egészen a jelen korig terjesztette kutatási területét? – Látom, önt igazán érdekli a dolog. Hát igen, bevallom, csakugyan összegyűjtöttem egypár dokumentumot…"
"tehát áldozás és újrahasznosítás még csak-csak elmegy.." Ezzel kapcsolatban egy kis eligazítással szolgálhat Flamel: http://www.levity.com/alchemy/flam_h0.html Ebből következtethetsz egynémely dologra, hogy 'miért nem megy el'. (A történet megtalálható magyarul Titus Burckhardt: Alkímia Világkép és szellemiség)
"könnyen lehet hogy Giger, a szemgödör nélküli lényeivel és egyéb motívumaival, vízióival, csakugyan tudatalatt kapcsolt a kabirok üzelmeihez." Ha elolvasod, miképpen emlékezett meg Li haláláról, akkor nem is olyan biztos az, hogy csupán 'tudat alatt' kapcsolódott az ilyesmihez. Primaticcio Penelopéjéről egyébként szintén a Li jutott eszembe még annak idején.
Az ábrázolt növényi képekből rájöni,hogy mi is az (Botanilkailag)nem egyszerü.Hisz az ábrázolt manus vonásaiból is annyit veszel ki ,hogy ez egy ember.
Én viszont nem tudom elképzelni azt hogyha ez a nővény tényleg ennyire aranyat ért akkor hogyhogy nem tettek netán valamilyen előkelőség sírjába mintákat esetleg magvakat ebből a nővényből hogy ő majd a túlvilágon is használhassa ? Egyáltalán vizsgálták már ilyen szempontból is az ókori sírokat ?
Most ti végül is arra akarnátok kilukadni hogy e gonosz mesefigurák alapja egy olyan kulturált és értelmes faj lenne aki már olyan technikai tudással rendelkezett hogy a vénuszról ide volt képes utazni?:-DDD Vagy tán valamit félreértettem ???
Sajnos Böhmét még nem volt szerencsém tanulmányozni, úgyhogy ezzel kapcsolatban nem tudok állást foglalni. A köpülés semmi esetre sem indiai monopólium, és sok formája létezik, az egyik pl. a malom és az őrlés. Egy olyan mozgásról van szó, ami általában misztikus hőt fejleszt, és általában valamilyen szubsztanciát őrölnek vagy köpülnek, amiből ennek hatására egyéb anyagok köpülődnek és őrlődnek ki, vagy párolódnak ki hő, tűz és/vagy méreg kíséretében (ezért valószínűleg összefügghet az alkimisták 'főzési' műveletével is).
Menroting, elnyelte az Index amit írtam, rendkívül idegesítő, úgyhogy csak jelzem, az európai és benne a magyar népmesék is ismerik a Hétsüngszakállú Kapanyélfaszú Manó-t (Fehérlófia, Az asszony lusta lánya). A németeknél 'Mángorlórudacska' néven fut, és míg a magyar változatban csak az asszonyt akarja elrabolni, addig a németben már az elsőszülöttet követeli. (A manó egyébként mindenből aranyfonalat tud szőni, és szokása a tűz körül 'ugrálni' az álló kapanyelével együtt; valamint szó esik még három kolduló rút szövőnőről is)
A mesék megtalálhatóak Magyar Adorján 'Ősmüveltség'-ében.
Szintén ő közli, hogy Erdélyben járva még a saját fülével hallotta a régen barlangokban lakó, gonosz, emberevő kutyafejűekről szóló regéket.
Csakhogy a törpék legalábbis a meseábrákban annyira kicsikék a Hófehérkéhez képest hogy az a törp méretéhez képest nagybot is inkább csak fogpiszkálónak lett volna jó... :-D Szerintem inkább azon kéne filozni hogy milyen néki kellemes dolgot is csinálhatott volna Hófehérke a törpikék csontjaiból ha nem úgy danoltak volna ahogyan ő akarta ..:-DDD
most, hogy elküldtem az előzőt esett le nagynehezen, hogy mit érthesz valójában "kényes témán" (szerencsére úgylátszik ezen téren nincs nagy képzelőerőm). tehát áldozás és újrahasznosítás még csak-csak elmegy.. de a szexuális tartalom gyerekgyilkossággal fűszerezve kiverhette a biztosítékot, a toltékoknál és régésznél is. és ezért 'diszkréció', kb. mint a pompeii korhatáros szekciónál..
(könnyen lehet hogy Giger, a szemgödör nélküli lényeivel és egyéb motívumaival, vízióival, csakugyan tudatalatt kapcsolt a kabirok üzelmeihez.)
nem is gondoltam hogy bármi újat mondhatok a számodra, csak azért utaltam azokra, hogy értsd amire gondolok, tehát hogy nem találom annyira kirívónak az efféle áldozást. a templomi áldozatok se mindig mentek mindig önként és dalova hogy megnyúzzák őket vagy kivágják a szívüket (lásd Apocalypto), és az ő testrészeiket is úgymond hasznosították kultikus célokra, de amúgy mostmár értem mire célzol és lehet igazad van, hogy ez egy kóser és elfogadott gyakorlat volt, szemben a földalatt tevékenykedő sötét démonikus lényekkel szemben..
nem is a beparázáson van a lényeg, hanem az elhallgatáson. teszem azt, talál ott a föld alatt valami fertelmes, anatómiai múzeumokban is látható torzszüleményeket vagy ilyesmit, oké, nem egy leányálom. lehet szép aranykincseket remélt, nem tudom. de azért egy kutató elme számára még lehet érdekes a lelet, ha mégoly visszatetsző is. nem a dolog esztétikuma számít. miért kéne hallgatni róla? szerintem nem kellene hogy kényes legyen e tárgy, hiszen mi maximum csak konstatáljuk a dolgakat, moralizálgatnunk viszont nem kell.
"hogy ez az indás-növényi ornamentika mintha valamilyen más befolyást tükrözne, viszont aki készítette, az bizonyára jól ismerte az egyiptomi képi szimbolika elemeit"
a stílisztikai érzéke viszont nulla. a karaterek és arányok egyáltalában nem egyiptomiasak, inkább görög vagy istentudja miféle, az ornemtika meg egész bizonyosan más beütésű..
"A képből számomra annyira nem jön le a növényi köpülés" Ez csak egy részlet, ha végigtanulmányozod a teljes tábla keretét és egyéb részleteket akkor láthatod, hogy majd minden alakra jut 1-2 növény is, néhol mintha direkt keltetnék, meg valamit tevékenykednek velük. A másik visszatérő motívum a csészék és az edények. http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/7/73/Bembine_Table_of_Isis.png Ha lesz egy kis időm, majd részletesen kifejtem mire gondolok, de ha utána mentek az indiai 'tejtenger kiköpülésének' és a szómának, akkor azt hiszem más is felfedezheti a párhuzamokat. Persze meglehetősen érdekes, hogy honnan eredhet a tábla, és mi a célja; mert az egyiptológusok esküdnek rá, hogy a hieroglifák értelmetlenek rajta; és az is igaz, hogy ez az indás-növényi ornamentika mintha valamilyen más befolyást tükrözne, viszont aki készítette, az bizonyára jól ismerte az egyiptomi képi szimbolika elemeit (pl. megjelenik az udzsat, és a djed II. is). Szóval egy rejtély ez a tábla.
"DE bizonyos növények fogyasztása után alkalmasak lehetünk egy másik sikba való átlépésre. Agyunk hány százalékát használjuk? Elenyésző. Ma drogoknak hivjuk,szintetikus szarok különösebben nem értek hozájuk. Mai napig elöálithatunk konyhakertből olyan bóditot amit a sámánok ,varázslók használtak." Én azt hiszem, hogy amik mára maradtak, azok tulajdonképpen már csak 'helyettesítők', az eredeti Szómának azt hiszem, sokkal 'komolyabb' hatása lehetett, és meglehet, hogy a 'félistenek' ez irányban nemesítették őket.
A Rgveda írja: "Szómát ittunk, s halhatatlanokká lettünk; elértük a fényt, s felfedeztük az Isteneket. Hogy is árthatna nekünk az ellenség ármánya?"
Nem véletlen, hogy Aldous Huxley a Szóma nevet adja a 'társadalmi drognak' (persze ez csak egy ellaposodott elfajzása az eredeti Szómának), de mindenesetre rendkívül érdekelte a tökéletes drog előállítása, és ezzel kapcsolatban a 'természetfeletti dimenziók'. De ez már messzire vezetne, és elég homályos és zavaros, és néhol kimondottan (kabírosan) sötét a kép mindezzel kapcsolatban.
"tehát áldozás és újrahasznosítás még csak-csak elmegy.."