In a shock statement, head of the Cairo University Archaeology Department, Dr Ala Shaheen has told an audience that there might be truth to the theory that aliens helped the ancient Egyptians build the oldest of pyramids, the Pyramids of Giza. On being further questioned by Mr Marek Novak, a delegate from Poland as to whether the pyramid might still contain alien technology or even a UFO with its structure, Dr Shaheen, was vague and replied “I can not confirm or deny this, but there is something inside the pyramid that is “not of this world”.
Tehát annyit mondott a csóka a cikk szerint, hogy lehet abban valami, hogy a legrégebbi egyiptomi piramis építésében idegenek segédkeztek. Marek Novak kérdésére, miszerint a piramisban még mindig lehet-e idegen technológia annyit válaszolt, hogy sem megerősíteni sem cáfolni nem tudja ezt, de valami van a piramis belsejében ami nem evilági.
Tudni kell, hogy az angol szó: "admit" nem csak azt jelenti hogy "elismer", hanem kb azt is, hogy "megenged", (éppenséggel az is lehet).
De mint minden ilyenben, van itt egy (por)hintés, lényeg a hintésen, és ez alkalmas rá, hogy a bulvármédia és helyi reprezentánsai rávessék magukat.
Egyre inkább meggzőződésem, hogy az egyiptomi feltörekvő (és némileg hazafias) szellemi erők nagyon is ráéreztek a nyugati világ jól működő propagangagépezetének működésére. Nagy valószínűséggel pénzügyi manőver áll emögött, és most verik föl az árakat, ami a kutatási lehetőségeket és a pályáztatásokat illeti. Ha azt veszem, nagyon helyes.
Big_4 kutatótárssal eszerint föleleveníthetjük elképzeléseinket, hogyan lehetne a piramis mélyébe látni.
Nem tudom, mennyire megalapozott az egyiptomi tudós véleménye. Gondolom a levegőbe nem beszélhet.
/: Webfordítás :/
Egyiptomi régész elismeri piramisok tartalmaznak UFO technológiaMichael Cohen m.cohen@allnewsweb.com Michael Cohen m.cohen @ allnewsweb.com A sokk nyilatkozatot vezetője, a Kairói Egyetem Régészeti Tanszék, Dr. Ala Shaheen azt mondta közönség, hogy talán igazság, hogy az elmélet, hogy a külföldiek segítettek az ókori egyiptomiak építeni a legrégebbi piramisok, a piramisok a gízai. Miután továbbá megkérdőjelezte a Marek Novak, egy meghatalmazott Lengyelországból arról, hogy a piramis talán még mindig tartalmaz idegen technológia, vagy akár egy UFO annak szerkezetét, Dr. Shaheen, pontatlan és azt válaszolta: "Nem tudom megerősíteni, sem cáfolni ezt, de van Valami belül a piramis, amely "nem e világból való". A küldöttek a konferenciát az ókori egyiptomi építészet maradt döbbenve, de Dr. Shaheen nem volt hajlandó megjegyzést tovább, vagy dolgozzon a saját UFO és idegen a kapcsolódó nyilatkozatok.
Az Eleusziszi Misztériumok eredetét a történészek a mükénéi időkig tudják követni, de bizonyosan sokkal régebbi, s a görögök előtti pelaszg időkbe nyúlik (a város Ogügész alapításának mondták). Eumolposz-élettörténete (aki a rítusokat ide hozta), tulajdonképpen a misztérium vándorlását meséli el Hüperboreászról, Atlantiszra, majd Észak-Afrikán át a Balkánra, majd Eleusziszba. A pogány beavatottból kreseszténnyé lett alexandriai Kelemen, akit már így nem súlytott a hallgatási fogadalma, azt írta, az Eleuszisz Misztériumokat tkp. a vénuszi Aphrodité és a Korübantok vagy Kabirok kezdték el gyakorolni (egyesek a föníciai Kabir misztériumokból igyekeztek származtatni). De nem az eleusziszi misztériumok eredete vagy a misztériumok ceremóniái érdekelnek, hanem megészen más okból kezdtem el írni...
Az eleusziszi templomot egy 122 x 104 méteres kerítésfal vette körül. Belül állt Démétér és Perszephoné temploma, melynek belsejét négy oszlopsor öt részre osztotta. A jelöltnek egy földalatti útvonalon kellett végighaladnia, s el kellett érnie egy rejtélyes ládához. A templom középső hajójának padlója alatta régészek valóban megtalálták egy alacsony, messzire vezető folyosó romjait.
„Az eleusziszi Démétér–templom romjait feltáró régészek megállapították –írja Várkonyi–, hogy az előudvarnak és az oszlopcsarnoknak kettős padlózata volt (kőből), a felső tovagördíthető, az alsó fel–le emelhető–süllyeszthető; micsoda monstruózus gépezetek mozgathatták ezeket?” (Varázstudomány).
A misztériumok leírásából tudjuk, hogy rengeteg technikai trükköt alkalmazhattak, mint a mozgó automaták, kivetítők, csapóajtók, stb...
Hogy írta Mead: "A misztérium–intézményeket átadták a földi emberiség legjobb tanulóinak, akik végül kénytelenek voltak jelképekkel és trükkökkel, drámákkal és színielőadásokkal pótolni azt, amit korábban fejlettebb eszközökkel csinálhattak."
Az a technologia, amit a misztériumokban alkalmaztak Egyiptomban, vagy pld. Eleusziszban, mint a camera obscura, beszélő, mozgó szobrok, maguktól nyíló ajtók, gőzgéppel mozgatott planetáriumok, stb. még egy régebbi ismeret foszladozó maradéka lehetett. Ezek egy része átment a görög szinház, majd római circus "trükkjeibe" (még később vásári mutatványosok "varázslataiban" maradt fenn néhány, mint a kora középkorban a lencsés távcső vagy az arab bűvészeknél az ún. szikrákat szóró "varázskanna" és így tovább). Gondolok itt nevezetesen olyan szinházi technikai elemekre -Julius Pollux könyve nyomán-, mint pld. a bronteionra (menydörgésgép), a keraunoszkopeion –vagy latin nevén lunoscopium-, ami a villámlást utánzó gép volt. Aztán Kharón lépcsőjére, a mekhanére, akrobatikoszra és geranoszra (emelő és daru-féleségek), ekküklémára (gördülő pódiumra) és még több más dologra...
A szamothrakéi misztériumban bemutatták a beavatott nézők előtt, hogy villám csapott Iaszoszba, mikor meg akarta erőszakolni Démétért. Gondolom, ekkor használtak egy olyan gépet, ami képes volt villámot szórni, amit a kései görög szinház átvett, egy tengelyen és talán gördülő csapágyon (amit bizonyosan ismertek az ókoriak) forgó fémprizma formájában, ami azonban már csak a villámok képét adta, bár villámgépnek (lunoscopim) nevezték...
"Azt mondják, hogy az emberiség legrégibb tanítói a miénktől sokkal fejlettebb emberiséghez tartozó szellemek voltak, akik a misztérium–intézményeket alapították. Úgy gondolták ugyanis, hogy ez a leghatékonyabb módja a magasabb rendű tanítások átadásának a csecsemőkorú emberiség számára. E nézet szerint a korai időszakban azok irányították a misztérium–intézményeket, akik ismerték a természet erőit.
....
A csodákat, amiket a misztérium–intézményekben tapasztalhattak, egy földi ember sem tudta megismételni.
Az idő elteltével az emberiség értelme egyre jobban kifejlődött, és amikor elég erősnek tartották, hogy megálljon a saját lábán, a tanítók fokozatosan eltűntek. A misztérium–intézményeket átadták a földi emberiség legjobb tanulóinak, akik végül kénytelenek voltak jelképekkel és trükkökkel, drámákkal és színielőadásokkal pótolni azt, amit korábban fejlettebb eszközökkel csinálhattak.
Majd belecsúsztak a romlásba, és az ember otthagyta a győzelmet a saját győzelméért és állandó küzdelemben a természet alacsonyabb elemeivel. A tanítók láthatatlanok maradtak, mindig készen, hogy segítsenek, de már nem mozogtak láthatóan az emberek között, kényszerítve a tiszteletet és imádást. Így szól a hagyomány.” (Fragment of a Faith forgotten, London, 1900 -kiemelés tőlem!)."
Most akkor mizu??
A régi, fejlettebb emberekhez tartozók tanították az embereket, vagy szellemek? Vagy is-is? A felsőbbrendűek elutazásáig, vagy meghalásáig. (Gonosz emberek, gonosz szellemekkel)
(A fejlettebb az csak technológiailag értelmezhető szvsz, mert a felsőbbrendűek által léétrehozott kultuszok elnyomó piramisrendszerek, barbárok és embertelenek lettek. Az embert szinte beszélő állatoknak, eszköznek tekintették. A hatalmat a tecnikai és tudásbeli fölény vívta ki.)
A szellemek tanítása lényegében ugyanilyen, csak ott a szellem nem materializálódik, hanem a kultuszvezéren, fáraón keresztül érvényesül ugyanez a szervező akarat.
A Biblia özönvíz előtti mítoszleírása a földön járt felsőbbrendűeket így jegyzi:
"....az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közül, kiket megkedvelnek vala. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz."
A leírás alapján láthatóak voltak, sőt keveredtek az emberiséggel.
Az újszövetség azonban már így ír a jelenlétről:
"Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság szellemei ellen, melyek a magasságban vannak."
G. R. S. Mead angol vallástörténésznek (1863-1933) a Töredékek elfelejtett hitekből c. könyvében olvassuk. Biztos meglepűdhetünk sorain, pedig kereken 110 éve jelent meg:
"A görögök ismert története úgy látszik egy árja törzs bevándorlási hullámaival kezdődött Európába. A fő hullám kétségtelenül több kisebb hullámból állt.
…a szaiszi papok közölték feljegyzéseiket Szolónnal, amit Platón őrzött meg a Kritiaszban és Timaioszban: szerintük tízezer évvel időszámításunk előtt Attikát elfoglalták a hellének – később hosszú időre elfeledett – ősei. Utánna a nagy vízözön következett, ami elpusztította Atlantisz szigetét. A további szeizmikus rengések lakhatatlanná változtatták a Földközi–tenger partvidékeit is. Számszerint a harmadikat nevezték Deukalion özönének. Ezen időszakot nevezi Manethón írásaiban, Egyiptomban özön előttinek…
Elmondjuk, hogy felettük Atlantisz szigetéről jött főnökök uralkodtak. Serényen meghódították a Földközi–tenger legtávolabbi partvidékeit, de a hellének vitatták az uralkodó faj felsőbbrendűségét… Az atlantisziak bevezették Poszeidón és Héphaisztosz kultuszát, a tenger erejét és a föld alatti tüzet megszemélyesítő hatalmasságokat, akik elpusztították atyáikat…
Azonban a nyilvános kultuszok és népi tradíciók mellett létezett egy belső organizmusa a vallásnak és titkos csatornái a hagyományok rejtett részének a misztérium–intézményeken belül. Ha nehéz fogalmat alkotni a görög vallási tanok fejlődésének kérdésében, akkor sokkal nehezebb megvizsgálni a misztériumhagyományok kialakulását, mivel a lehető legnagyobb tisztelettel és titoktartással kezelték őket. A titoktartás legcsekélyebb mértékű megszegése is halálbüntetést vont maga után. Az eszme, aminek a görög misztériumhagyományt alárendelték, hasonló ahhoz, aminek az antikvitás intézményeit is alárendelték. Nehéz a fontos kultuszokat a mögöttes tartalom figyelembevétele nélkül megtalálni. A misztériumok intézménye a legérdekesebb jelenség, amivel a vallások tanulmányozása közben találkozhatunk. Az antikvitás eszméje, hogy mindig volt a vallásban valami ismert. A misztériumok intézményeivel kapcsolatos állandó hagyomány, hogy azok alapítói voltak mindig a civilizáció művészeteinek bevezetői; vagy maguk is istenek voltak, vagy istenek tanították őket istennek lenni. Röviden tehát olyan emberek voltak, akik sokkal nagyobb tudással rendelkeztek, mint utánuk bárki más; ők voltak a tanítók, akik az emberi fajok gyerekkorában tevékenykedtek. És nem csak művészeteket tanítottak, hanem tanították őket az istenek természetére, az emberi lélekre, a láthatatlan világra, kifejtették, mióta létezik a világ és még sok más.
Úgy találjuk, hogy az ókori világot méhsejtszerűen behálózták ilyen intézményekkel. Mindenfélével és fajtával találkozhatunk, a legtisztábbtól és legnemesebbtől a leglealacsonyítóbbig; megtaláljuk az emberi babonák és vallások legjobbját és legrosszabbját. Ezen nem kellene meglepődnünk, mert az emberi természetből fakad, nem csak jobban ösztökélve, hanem nagyobb hatáskörrel.
Mikor az ismeret megszerezhető hatalmat adott, és függenek az elfogadóktól akár vagy nem ők használták jóra vagy gonoszra. Az emberiség tanítói szembenálltak az önzés veleszületett erőivel, a lassú fejlődésért és a csökönyös emberiségért. Azon felül az embereket nem kényszerítették, önként jöttek, a <<törvény teljesítésének szeretetéért>>, és a tömeg újból úgy nevezett néhányat a <<kiválasztott>>.
Azt mondják, hogy az emberiség legrégibb tanítói a miénktől sokkal fejlettebb emberiséghez tartozó szellemek voltak, akik a misztérium–intézményeket alapították. Úgy gondolták ugyanis, hogy ez a leghatékonyabb módja a magasabb rendű tanítások átadásának a csecsemőkorú emberiség számára. E nézet szerint a korai időszakban azok irányították a misztérium–intézményeket, akik ismerték a természet erőit. Ez pedig egy nem feltétlenül földi eredetű, korábban magas szintre jutott emberiség vívmánya volt. A csodákat, amiket a misztérium–intézményekben tapasztalhattak, egy földi ember sem tudta megismételni. Az idő elteltével az emberiség értelme egyre jobban kifejlődött, és amikor elég erősnek tartották, hogy megálljon a saját lábán, a tanítók fokozatosan eltűntek. A misztérium–intézményeket átadták a földi emberiség legjobb tanulóinak, akik végül kénytelenek voltak jelképekkel és trükkökkel, drámákkal és színielőadásokkal pótolni azt, amit korábban fejlettebb eszközökkel csinálhattak.
Majd belecsúsztak a romlásba, és az ember otthagyta a győzelmet a saját győzelméért és állandó küzdelemben a természet alacsonyabb elemeivel. A tanítók láthatatlanok maradtak, mindig készen, hogy segítsenek, de már nem mozogtak láthatóan az emberek között, kényszerítve a tiszteletet és imádást. Így szól a hagyomány.” (Fragment of a Faith forgotten, London, 1900 -kiemelés tőlem!).
Hasonlóan nyilatkozik Charroux is, aki eléggé járatos volt az ősi misztériumokat illetően, mikor elkeseredetten állapítja meg:
„Kétségtelenül az egyiptomi misztériumok 4000 évvel ezelőtt és a görög misztériumok 2000 évvel ezelőtt nem voltak többek, mint az igazi beavatás paródiái, és a papi kaszt ismeretei teljesen elvesztek.” (1969).
Hozzáteszem megjegyzésként: igazat kell adnunk a zseniális Mead professzornak és Charrouxnak, az ókor végén már szabályos technikai trükkökről hallunk a templomokban és misztériumokban, amik a hívek átejtését szolgálták...
Á értem. Ez ügyben én nem tudok újat mondani, de az alexandriaiak már szerintem sem operáltak a régi technológiával. Nekem úgy tűnik, ügyes mechanikus szerkentyűk, gőzgép prototípusok és hasonlók voltak az akkori hi-tech, szóval tükörnél meg máglyánál többet én sem gondolnék erről. Ha hozzá is jutottak némely ősi feljegyzéshez, valószínűleg ők is meglehetősen értetlenül állhattak előtte. Azért azt vedd figyelembe, hogy a piramisépítés fénykorától őket is már 2000 év választotta el, és legalább 500 évenként beköszöntött valami mélyreható kultúrapusztulás(átmeneti korszakok, bronzkori összeomlás, hükszoszok, tengeri népek, asszírok stbstb.), melyeknek során, úgy tűnik, általánosan kiveszett ez a már valószínűleg eredetileg is meglehetősen 'törékeny' tudás.
Mondjuk ha felbukkanna valami olyan forrás, ami valamilyen korhoz nem illő technológiára utalna Pharos-on, akkor más lenne a helyzet.
Leírtam pontosan mire gondolok. A torony világítási technológiájára konkrétan. Nyilván bele lehet menni az esetleges megalitikus építésbe. Hogy volt-e előtte ott vagy alatta ősi építmény, amire ráépült stb stb.. De most egyelőre beérem a világítással is. Sanyi szerint lehetett sima tűzmáglya. Én nem tudom... Szerinted?
Csak azt sejtek :D De mire gondolsz pontosan? Ez már önmagában is elég rejtélyes, amit a Schastel Marveile-ről írnak, hát még ha hozzávesszük a Picatrix adocentyn-i tornyát. Ezekhez képest pharosi leírások teljességgel földhözragadtak :)
Erről már írtam a Osiris mag-felezés kapcsán; az jutott eszembe, hogy a labirintusok, - legalábbis részben - , lehet hogy valami hasonló funkcióval is rendelkeztek, mint anno a K-25; erre a sok cellára tagolt alaprajz miatt következtettem, tehát hogy valamilyen iterációs, soklépcsős technológiai folyamat, 'alkímiai finomítás' színtere lehetett.
Big: "Mi van, ha Min herceg nem is a Spitzbergákon találta meg a phajákokat, hanem itt az elsüllyedt Doggerlandon?
(asszem Izlandot már kérdeztem régebben)
Lehetetlen?"
Úgy látszik sokra nem nagyon emlékezel, amit elmondtam egy párszor.
1. Semmilyen phaiákokat nem talált meg a Spitzbergákon (ott az emberevő laisztrügónok éltek).
2. Doggerland kétségkívül létezett, de ugyanolyan bizonyos, hogy nem lehetett Laisztrügóna (sem Szkheria) sem, sem...
3. A Kecskék-szigetétől (az egyik Kanári-sziget) szinte egyenesen északnak hajózott. Előbb elért egy komor északi szigetet (Aia, Jan Mayen-sziget), majd onnan is tovább hajózva érte el a laisztrügónok földjét, ami az akkor még lakott Spitzbergák lehetett. Homérosz maga is úgy utal rá, mint olyanra, ami a Sarkkörön túl fekszik.
4. Ha Doggerland-ot érte volna el, akkor hogy-hogy nem írt az angliai vagy francia partokról. Hol lett volna pld. a Szelek királyának szigete vagy a laisztrügónok fjord-szerű kikötője...?
Az antarktiszi nácibúvóhely-ufótámaszpont-legenda nem nagyon hoz lázba.
A teotihuacáni minirobot felvételei inkább, de elég keveset írna.
Hogyan építették a Stnehenegét "irdatlan" stb. (30-40 tonnás) kövekből, meg tipikus felvetés (akár a Nagy Piramisnál), évente jön egy újabb muki valami hasonlóval, hiszen hasonló megalitikus kőmaradványok megtalálhatók Angliától Koreáig és mondjuk Indiában is. Több ezer ilyen hely van. A "rejtélyes" kőhurcolási módszert mindenfelé ismerték. Ez a golyosócsapágydolog elmésnek tűnik számunkra, de mégsem az (és a többinél, csak mert ez a leghíresebb, leglátogatottabb...?).
“Jelenleg minden neves evolúcióbiológus egyetért abban, hogy az élet evolúcióját a természetes kiválasztódás folyamata irányítja, semmi egyéb”.(1) Ezekkel a szavakkal összegezte az 1959-ben megrendezett Centenáriumi Darwin-ünnepségen Sir Julian Huxley a tudományos közvélemény álláspontját.
A ceremónián résztvevő kiváló biológusok és evolucionisták nagyon magabiztosak voltak azt illetően, hogy a fajok eredetét ma már szinte teljes mértékben megértették. Hiszen az evolucionisták világosan elmagyarázták, hogy a földtörténet hatalmas időtartama alatt minden élő szervezet fokozatosan, nemzedékről nemzedékre felgyülemlő parányi alaktani és működésbeli változásokon keresztül fejlődött ki. A genetikusok kimutatták, hogy minden biológiai variáció véletlenszerű genetikai változások (ún. mutációk) során alakult ki. Az evolucionista teoretikusok pedig (a fenti felfedezésre támaszkodva) a darwini természetes kiválasztódásban határozták meg azt az egyedüli vezérlőerőt, amely kiválogatta ezeket a variációkat, létrehozva az élőlények változatos formáit. Jóllehet tisztában voltak vele, hogy sok parányi részlet kidolgozása még bizonyára hátra van, a tudósok úgy vélték, hogy alapjában véve tökéletesen megértették az életet és annak időbeli kialakulását.
A tudományos közvélemény e szembetűnő egyöntetűsége után nem csoda, ha meglepetésként ér, amikor azt halljuk, hogy az evolúció elmélete olykor nagy vitákat kavar még az evolucionisták körében is. Az utóbbi néhány évtizedben azt tapasztalhattuk, hogy kritikai tanulmányok és a bizonyítékoknak a megszokottól eltérő magyarázatai egyre inkább megkérdőjelezték a mutáció és a természetes kiválasztódás már megalapozott teóriáját. Az elmélet nyilvánvalón nem bizonyult helytállónak, bár a tudósok mindezidáig képtelenek voltak helyette egy új, elfogadható elméletet kidolgozni.
Ez az ellentmondás majdnem harccá fajult, amikor 1980-ban kb. 150 jeles evolucionista találkozott a Chicagói Természettudományi Múzeumban, hogy megvitassák az evolúció mibenlétéről alkotott, egymásnak ellentmondó hipotéziseket. Négy napos heves vita után (amely néhány külső megfigyelőtől eltekintve, zárt ajtók mögött zajlott), az evolucionisták kitartottak annál a meggyőződésüknél, hogy az evolúció: tény. Sajnos azonban nem tudtak közös megállapodásra jutni arra vonatkozóan, hogy voltaképpen mi is ez a tény. A The New York Times beszámolója szerint az összegyűlt tudósok képtelenek voltak egyrészt pontosan meghatározni az evolúció mechanizmusát, másrészt pedig egyezségre jutni abban a kérdésben, hogy “miként tudná bárki is biztonsággal megállapítani, hogy az egész így vagy úgy ment-e végbe?”(2) Vajon miért vette át a nézetazonosság és a magabiztosság helyét vitatkozás és határozatlanság?"
A féltestvére meg Andrew F. Huxley meg Nobel-díjas biofizikus-fiziológus.
egy görög matematikus álltólag hajókat gyújtott fel tükörrel ( volt sikeres rekonstrukció is), egyébként járt Alexandriában is. Ja és akkor már volt emelő szekezet is tehát emleni is lehet.
"Számomra is érdekes ez a megvilágítás, bár én inkább a tükör (v. tükrök) méretére és anyagára lennék kiváncsi (egyesek fémlapról, mások üvegtábláról beszélnek), vagy hogyan készítették azokat (egyébként a beszámolók beszélnek arról, hogyan vitték fel a tüzelőanyagot is a felső szintre).Az is elég problémás, hogy erről a hatalmas homorú tükörről nem ókori források, hanem már csak az arab írók számolnak be (nyilván legendák alapján). Másik érdekesség, hogy az ugyancsak kései hagyomány beszél a torony tetején valamiféle teleszkópféléről, amivel a távoli, ellenséges hajókat tudták észlelni."
Ide illik kedvenc Grál-szerzőnk, Wolfram von Eschenbach leírása a Schastel marveile-i 'Csodaoszlop'-ról: "
Gawan úr, hogy meglett, kisétált,
az előtérben föl s alá járt,
a pompás palotát kereste,
hol lett csaknem veszte,
a díszes építmény meg is lett,
nem látott még soha ilyet,
ámul e csodán. Az épület egyik oldalán
körlépcső vezet fel,
szép mívű boltívekkel,
vitt a terem fölébe.
Gawan odaérve
az emelt térben oszlopot
látott, mindene csillogott. Nem volt fája korhatag,
de színe csupa lakk,
s látszott, akár Kamilla
koporsóját elbírja.
Feirefiz honából
hozta ide Clinschor,
állna körsátor-kereksége.
Ha Geometras mester műve,
úgy sem ilyen tökéletes,
ő nem értett ilyesmihez.
Az ablakok, így a legenda,
ékkövesek: pazarolva
topáz és gyémánt,
rubin meg gránát,
adamas és ametiszt,
kápráztató krizolit. Mint az ablakok, a mennyezet
csakígy magasra szökkenhetett,
de nem volt tartóoszlopa,
mely olyan lett volna, mint az a csoda.
Ennek pompás mívét
dícséri a legenda ismét.
Látván mindezeket,
megállt és nézegetett
a derék Gawan, shogy többet
megismerhessen, fölment
az ékkövekkel borított
őrtoronyba, mit lel majd ott?
Lelt oly csodát, amilyet
álmon se ád képzelet.
Mintha nagy forgalom
lenne a világ az oszlopon,
országok jöttek s tűntek,
emberek lovon ültek,
futottak, épp csak álltak,
s ő maga az ámulásnak
helyéül egy ablakfülkét
választott, s ott is állt épp,
mikor az öreg Arnive
érkezett
...
Ám Gawan csak azt tudakolta,
hogy az oszlop mire volna,
hogy s mint volna története,
származása-eredete?
A királynő felelte: 'Lovag,
hogy ide betettem lábamat,
már itt állt, fénye elvilágít
hat mérföldnyi messze tájig,
ha szárazföldön, ha vizeken,
nappalokon és éjeken,
s megvan rajta minden: madár,
vad, idegen, bármerre jár,
vagy épp csak e honnak fia:
szebben nem is kell látszania.
Hat mérföldig ragyog tehát,
de hogy nem lelsz rajta hibát,
oly ékes, tiszta a színe,
hogy mintha napba nézne,
ki rá néz, és kalapács
nem verhet ilyet, mester kovács.
Azt hiszem, Tabronitban
igencsak búban-gondban
Secundille királyi úrnő,
mert övé volt ez elrablott kő.
Gawan felfigyelt akkor rajta
- ez oszlopon - két lovasra:
ím, egy lovagra és hölgyére.
...
Gawan ezt mind nézte,
s ború szállt lelkére. Ha eddig hihette, csalkép,
most Logroysi Orgelusét
látta, vele egy lovagot,
a kikötőhelynél így álltak ott.
"(Tandori fordítása)
Később a várnép Parzival is Feirefiz csatáját szintén a csodaoszlopon nézte végig. Wolfram itt egyértelműen utal arra, hogy már maga is egy legendából idéz (ráadásul valószínűleg rövidít is), talán a Kyot-Flegetanis féléből. Érdekes volna kideríteni, hogy ez vajon egy párhuzamos elbeszélés-e a világítótorony legendáinak arab forrásaival, vagy esetleg az alapján lett megszerkesztve. 'Természetesen' ezt a technikai ezközt is egy varázsló rabolta valahonnan keletről. A szöveg, ha jól emlékszem, Tabronittal kapcsolatban a Kaukázust említi, mások szerint ez Indiát jelöli. (Mindenesetre van abban valami, hogy az egész Grál legendát utóbb (vagy előbb, ha figyelembe vesszük a Szarmata- elméletet) Perzsia környékéről hurcolták be, és nyugaton aztán jó táptalajra lelt a kelta hagyományok töredékeit örzők körében, némi keresztény körítéssel átdolgolva és 'honosítva')
Érdekes, hogy Wolfram belesző olyan motívumokat is egyebütt a Schastel marveile-hez, ami teljesen más területről ismeretesek, pl. a csodapalota 'tarka teteje', ami a finn Kalevala Szampójának sajátos jelzője. Ez aztán elvezet megint egy általános mitologémához, a mágikus 'maloméhoz', szóval valami fura építményhez, aminek működését jobb híján a forgó-malomhoz tudták hasonlítani (ami egészen különös dolgokat őröl ki). A bolzanoi Rózsakert történetek egyikében pl. ezer éve alvó törpék lakják ezt az elhagyatott malmot, akiket a hősnek kell felébresztenie, és újból munkára bírnia, hogy beléphessen a csodák kertjébe.
"Valójában kicsit olyanok lehettünk a kabir-kurészeknek, mint nekünk azok a géntechnológiával kitenyészett disznók, kiknek szerveiből a rosszul működő emberi szervek kicserélést tervezzük..."
Bár közvetlenül nem tartozik szorosan a témához, néhanyakat bizonyosan érdekelhet, hogy hasonló gondolatokkal eljátszogattak vagy újraképzeltek már ideje korán egy bizonyos intellektuális elit tagjai, amikor a DNS-t még nem is ismerték.
"
Még mindig az inkubátoroknak támaszkodva, rövid áttekintést adott nekik a modern megtermékenyítési eljárásról ... 'a műtétnek önként vetik alá magukat a társadalom érdekében, nem is szólva arról, hogy hathavi fizetésnek megfelelő jutalommal jár' -, azután beszámolt arról a technikáról, amelynek segítségével a kioperált petefészket életben és aktív fejlődésben tartják, majd rátért az optimális hőmérséklet, sótartalom és viszkozitás problémáinak taglalására
...
A palackozóteremben minden csupa harmonikus sürgés-forgással és rendszeres tevékenységgel volt tele. Megfelelő méretre vágott friss disznóhashártya-darabok érkeztek fel a sebes, apró lifteken az alagsori szervraktárból. Hussanás és kattanás, a liftajtó kivágódott, a palackkezelőnek csak ki kellett nyújtania a kezét, elkapni a hártyadarabot, elsimítva betenni, s mielőtt a palacksor továbbmozdult volna a keze ügyéből a végtelen szalagon, hussanás és kattanás, máris egy újabb húshártyadarab röppent fel a mélyből, készen arra, hogy újabb palackba csússzon, amely már soron következett a szalag véget nem érő menetében. A bélelők mellett álltak a beosztók. A menet továbbhaladt, a petéket egyenként kiemelték a kémcsövükből a nagyobb tartályokba, ügyesen felhasították a hashártyabélést, a hímcsíra-morulát a helyére cseppentették, sós oldatot öntöttek rá... s a palack máris továbbvándorolt.
...
- Ezután leküldik őket az embrióraktárba.
- Ahová most mi magunk is indulunk. Mr. Foster kinyitott egy ajtót, s előrement az alagsorba vezető lépcsőházban.
A hőmérséklet még mindig trópikus volt. Egyre sűrűsödő homályban ereszkedtek lefelé. Két ajtó és egy kettőskanyarulatú folyosó védte a pincehelységet a napvilág esetleges beszűrődésétől. ... Kétszázhúsz méter hosszú, tíz méter magas. Felfelé mutatott. A hallgatók a távoli mennyezet felé emelték tekintetüket, mint a csirkék ivás közben. Három sor polc: földszint, első emelet, második emelet. Az egymás feletti galériák pókhálószerű acélszerkezete minden irányban szétágazva a sötétségbe vezetett. A hallgatók közelében három vörös kisértet éppen demizsonokat rakodott le szorgalmasan egy mozgólépcsőről.
...
Beszélt nekik a hashártyaágyon fejlődő embriókról. Megkóstoltatta velük a sűrű vérkivonatot, amellyel táplálták őket. Elmagyárzta, miért kell méhlepény- és pajzsmirigykivonatokkal serkenteni őket. Beszélt nekik a corpus luteum-kivonatról. Megmutatta nekik a fecskendőket, amelyken keresztül nullától 2040-ig minden tizenkettedik méternél automatikusan belövellik rájuk. Szólt a fokozatosan növelt hipofiziskivonat-adagokról, amelyeket megtett útjuk utolsó kilencvenhat méterén kapnak. Elmagyarázta a mesterséges anyai keringési rendszert, amelyet minden palackba bekapcsolnak a 112. méternél; megmutatta nekik a vérkivonat gyüjtőtartályát, a centrifugális szivattyút, amely a folyadékot áthajtotta a méhlepényen, átnyomta a szintetikus tüdőn és a salakanyagokat leválasztó szűrőn. Megemlítette azt a zavaró körülményt, hogy az embriók hajlamosak a vérszegénységre, amelynek ellensúlyozására sertésgyomor-kivonatot és csikómagzatmájat adagolnak számukra nagy mennyiségben.
" Aldous Huxley - Szép új világ, 1932
Nos, mindezeket Huxley bizonyosan nem a kisujjából szopta, ezügyben igen érdekes áttekinteni testvérének, Julian Huxley-nek pályafutását...
ahogy mondod, de azért emberi szem korlátaiból adódóan még a tűz mérete (látszólagos nagysága), fényereje is befolyásolják a láthatóságot, valamint a környezeti fényviszonyok(a sötétség pl. a csillagoknak is kedvez) és a közeg milyensége is.
135 m-ról a távolság amit látsz, durván 45 km. egyébként adj hozzá még annyit, amennyire a szem ellát, a hajóból. Simán a deckről állva 4-5 km. Vizszintfölött 10 méterrel 8,5 km pl.
Képlet d = R * ARccOS (R / (R + h)) d = távolság a láthatáron R = a Föld sugara h = magasság szem.
Tulajdonképpen ennél távolabb is láthattok, mert fénytörés is van.
Ezt a vilagito torony dolgot eleg jol le lehetne egyszerusiteni azzal, ha tudnank a magassagat. Igy a maximalis lathatosagi tavolsagot nem gond kiszamolni idealis korulmenyek kozott. /dagallyal-apallyal nem kell szamolni, elhanyagolhato/ Viszont a megfigyelo szemmagassagaval igen, ez mar befoylasolja az eszleles tavolsagat. Tehat ha felkuldik a *sasszemet* az arbocra vagy csak a kormanyos vizslat nem ua. az tavolsag ahonnan eszreveszed. Nos akarmekkora tuzet is raksz, tulzottan ez az ertek modosulni nem fog az alapertelmezett idealis esethez kepest, meg akkor sem, ha idokozben besotetedett.
