"Labirintus zsarnok démonjai: ilyesmit nem lehet mondani csak úgy, odavetve, s erről beszéltem többször, s ha ez a megállapítás a valóban démoni, és annak is nevezett kabirokra (és fajtársaikra) vonatkozik, úgy a Babilon gonosz gyermekei sem lehetnek mások, mint Bérósszosz babiloni pap által említett ősidőkben feltűnt undorító féldémonok, az annedotuszok..."
Amikor Inanna leér az alvilágba, ott nem csupán iker-önmagától kapja meg az ítéletet, miután elfoglalta Ereskigál trónját, , hanem a 'hét alvilági bírótól' az Anunna-náktól (vagy elhíresültebb nevükön Anunnakik). Ők azok, akik távoztakor helyettesítő áldozatot kérnek tőle (miután Enki két küldötte feltámasztotta az élet-adó-víz és az élet-adó-növény segítségével): "Ki emelkedett fel valaha az alvilágból, ki emelkedett fel az alvilágból sértetlenül? Ha Inanna fel akar emelkedni az alvilágból, hát adjon valakit maga helyett." (ez lesz a eleuziszi módon meghaló-újjáéledő, az őszt és a telet az alvilágban töltő Dumuzi-Tammúz) Inanna távozásakor pedig 'gyerekrabló' és 'házasságtörő' testetlen démonok sorfala között halad el.
Vajon Bérosszosz Oannésze és annedotuszai, valamint az alvilági Annuna-k nem ugyanazon 'faj'-nak lehettek a képviselői? A mellékelt pecséthengeren valószínűleg Inanna-Istár látható, felül égi, alul pedig alvilági lényekkel övezve. Utóbbiak közül kettő halfarkot visel. Az illusztráció és a történet maga is szépen rámutat Inanna 'kétlakiságára', Vénusz kettős arcára, égi és alvilági, Inanna és Ereskigál összeolvadó alakjában.
De ha már a Kos-t keresem, keresem a bika-szörnyet is a Labirintusban. Amikor az alvilági kapuőr megkérdezi Inanna, mi okból van itt, ahol a madár se jár (Inanna mint látható, félig madár - vagy méh?), ezt válaszolja: "Mert Gugalanna úr, nővérem, a szent Ereskigál férje meghalt; hogy temetési szertartását megtartsam, hogy virrasztásán résztvegyek - ez az oka jöttömnek."
Eltekintve attól, hogy ezt a kommentárok csak fedősztorinak tartják érdemes figyelembe venni. Ugyanis 'Gugalanna úr' nem más, mint az 'Ég hatalmas bikája', Inanna teremtménye, akit pusztítani küldött a földre, akit a hős Gilgames öl meg, s az 'Égi Bika' mellé felhajítja a combját is (az égi Bikacomb, mint a Göncöl, Egyiptomból is ismerős toposz) Szóval megint azzal állunk szemben, hogy létezett egyfajta igen ősi, prehisztorikus szimbólum-és jelképtár, amiből a mítosz szerzők csemegéztek, és rejtélyes, vagy éppen szándékos és célzatos módon szerkesztették és permutálták ezt a halmazt újra és újra újabb mítoszokká, hogy titkos kódnyelvként misztériumaik hordozójául szolgáljanak.
Így már nem is annyira elképzelhetetlen, hogy a kost is az égi Kos felé érdemes keresgélni ebben az értelmezésben, hiszen a görögök szerint is az Aranygyapjú az Égi Kos (vagy a szereplése után az 'égre helyezett' kos, ahogy az a csillagképek esetében szokás) gyapja. A képen Phrixus('Göndör', akár csak a gyapjú), a híres aranyszőrű kossal, aki Colchis-ba repíti (vagy úsztatja?) a tengeren keresztül (a kos nemzője Posszeidon tengeristen, így van némi áthallás a másik égi szarvas lény, a Bak felé, Capricornus, avagy tengeri kecske, amit halfarokkal ábrázolnak), ahová megérkezvén a király neki is adja a lányát Chalciope-t, Médea testvérét, aminek tiszteletére Phrixus Zeusznak áldozza a kost. Phrixus négy gyermeke persze szintén ott van az Argonauták kommandójában.
És egy újabb megfejtésre váró jelkép: Dumuzi és a kosok.
Labirintus zsarnok démonjai: ilyesmit nem lehet mondani csak úgy, odavetve, s erről beszéltem többször, s ha ez a megállapítás a valóban démoni, és annak is nevezett kabirokra (és fajtársaikra) vonatkozik, úgy a Babilon gonosz gyermekei sem lehetnek mások, mint Bérósszosz babiloni pap által említett ősidőkben feltűnt undorító féldémonok, az annedotuszok...
(A himnusz szír fordításában a 19-20. sz-i európai fordítók a Sarbug szót rendszerint azonmód hagyták, de a sémiben hasonló szavak dörgedeznek, mint különféle elátkozott helyek megjelölései, s csak amikor előkerült az eredeti görög változat, lehetett egyértelműsíteni, ahol Sarbug van a szövegben, ott mindenhol az eredetiben Labirintus állt).
Biztosan jó pár pédát lehetett volna még idézni a Labirintusra, a belső szetélyt őrző sárkányra, az ott örzött kincsre stb., nem csak az ókor végi, hanem a középkori misztikus iratokból vagy alkimista könyvekből (v.leg bőven lehetnek példák).Főleg azokat tartom érdekesnek, melyek kiegészítik valamilyen módon az alapkoncepciót ill. olyan dolgokról beszélnek, melyekről a "feljegyzett" (vagy inkább fennmaradt) ókori forrásokból nem értesülünk. Ha ismersz hasonlókat még, nyugodtan írd be...
Én igyekeztem a legrégibb forrásokat, mítoszokat figyelembe venni, főleg, hogy az a koncepció, amit itt felvázoltam kezd fokozatosan kiterebélyesedni, s számos érthetetlen mítosz és legenda egészen jól beleilleszthető, annak ellenére, hogy első hallásra hihetetlennek hangzik...
Inanna alvilágjárása nagyon érdekes szöveg, régebben én is tanulmányoztam (de azt hiszem Gilgames és Illés kapcsán).
Kost én pld. nem találtam, írhatnék oldalakat a kosról, mint csillagképről, a kosfejű istenekről, repülő égi kosokról és a kos másfajta jelentőségéről. Igazából úgyhiszem, hogy a beavatottak jótékonyan meghagyták a népnek az Aranygyapjú kifejezést (akár Egyiptomban a "Hórusz-szemet"), s csak egy belső kör lehetett tisztában - s hogy valamennyire tisztában voltak vele, arra az ilyen utalások is derítenek némi fényt, hisz az argonauták mítosza szót sem mond ezekről- az Aranygyapjú valódi jelentésével. Pauszaniasz görög utazó beavatott volt, és igyekezett betartani a titoktartási fogadalmát. Útleírásában annyit azért elmond, hogy az Argonauták utazása hozzátartozott az ókori misztériumokhoz, és hogy Eleusziszban az Anya (Démétér) szertartásaiban elmesélnek egy mondát Hermészről és a kosról, de ezt nem volt szabad felfedni... (II.3.4).
"Aranygyapjú" = az "arany mennyegzői ruha" (soma psychikon). Az új lélek(tudat)állapot jele, amiről pl. Rózsakereszt Krisztián is ír az "Alkímiai Mennyegzőben".
Nem teljesen alaptalan feltételezés, azonban felvet egy problémát: miért éppen egy kos irhájáról van szó?
Hiszen ismerünk történeteket, ahol szintén megjelenik az ékességes, égi öltözék toposza - a kos szimbólumtól függetlenül is. Nem lesz fölösleges, ha röviden utalok ezekre, mert kapcsolódik a labirintus témához. Mindkettőnek közös jellemzője az alászállás-felemelkedés narratíva, ahol is az alászállás és a felemelkedés, vagyis az átmenet az égiből-földibe, vagy föld alattiba a Labirintus.
I. A Gyöngyhimnusz Csak a most témába vágó elemekre szorítkozom, és csak ezekhez fűzök kommentárt.
"de levették rólam pompás öltözékem, mit féltő szeretetben készítettek nekem, arannyal áttört volt, drágakőtől ékes; a stólámat éppenúgy, az aranyszínű sárgát, melyet egészében alakomra szabták. Elmémbe bevésték, hogy el ne feledjem, mit akkor meghagytak: - Lemégy Egyiptomba, ha onnét elhozod azt a drágagyöngyöt, mit egy vészthordozó sárkány ölel körül, felöltheted újra ékköves ruhádat, és azt a stóládat, mely nagy boldogságod"
"...azután elértem Babilon tájait, és betértem Labirintus (= Sarbug) falai közé. Így jutottam le akkor Egyiptomba, ahol már társaim, utam vezetői, elhagytak engemet..." Az égi ruha levetése után a descensio a 'labirintuson' keresztül történik, és a hőst akárcsak Ariadne és fonala, itt is 'vezetők' segítik.
"...intett engem az egyiptomiaktól, tisztátalanságaik közösségétől. Magamra öltöttem azok viseletét, nehogy szemük előtt idegennek tünjek, olyan valakinek aki máshonnan jött, ezáltal a gyöngyöt valahogy elvegyem" Vagyis, levetve a ragyogó 'pneumatikus' hordozót, felölti az éktelen 'hülikus' öltözetet. Ez a minotaurusz sötét világa, akit itt a sárkány helyettesít.
"...mégiscsak megtudták, nem földjükről vagyok, ármánykodásokkal kelepcébe csaltak, mígnem megízleltem azoknak ételét. Nem tudtam én többé: király fia vagyok, görnyedő szolgája lettem királyuknak, megfeledkeztem még arról a gyöngyről is, amiért szüleim engemet elküldtek. Azok ételétől elnehezültem, mélységes álomba, tompán elmerültem." A feledés és a halál(születés) álma ez, amiben 'hülikus' ruhába öltözött lény elmerül, miután megmerítkezik a Léthé-ben, hogy a platoni terminológiát használjam.
"Keljél fel, ébredj fel mélységes álmodból, levélben rögzített szavunkat halljad meg! Emlékezzél arra: Királyok fia vagy, ki most szolga-igát vettél fel magadra; Idézd fel elmédben öltözékedet, az aranyszállal áttört, ragyogó kelméket" A sötétségből, az álomból, az ál és rabvalóságból való kijutás módja: az emlékezés, a platoni anamnesis, az a-letheia visszaszerzése, a lény eredeti ragyogó állapotára(öltözékre) való emlékezés.
"Olyan volt e levél a szemeim előtt mint a selymekből szőtt királyi öltözék. Vezetett engemet, szeretettel vonzott, így jutottam át a Labirintuson (= Sarbugon)"
Ez itt egészen rímel arra, amit Schenouda fejtegetett arról, hogy az aranygyapjú valamilyen módon írással, instrukciókkal is összefügg. Vegyük észre milyen csodás módon ötvözi össze e két alakzatot a költő: a levél az ami, emlékeztet, és az emlékezés az, ami maga az arany, a királyi öltözékre való emlékezés, az emlékezéssel a tudat ismét felölti ezt az öltözéket. És megint csak ez az, ami kivezet a labirintusból.
"Szüleim elküldték ékes öltözékem, amit levetettem; éppúgy a palástom, mely vállamra borult, Ramtából (= égbolt), Rekenből (= magasság)"
II. Inanna alvilágjárása Nevezhetnénk Inanna hét-fátyol táncának is. Vénusz Istennő alászáll az alvilágba, az utazás hét stáción keresztül tart, hét kapun kell átjutnia (vö. Egyiptomi Halottaskönyv), és minden kapunál le kell vetnie egy-egy ékességét: koronáját, drágakő láncait, melldíszét stb., a hetedik stációnál pedig királyi díszes öltözetét.
"És mezítelenül, ragyogásától, hatalmától és szépségétől megfosztva, az Istenek Úrnője úgy érkezett Irkalla[Ereskigál] elé. Irkalla, az Alvilág Istennője, feje oroszláné, teste asszonyé, kezébe kígyót szorít."
Ahh, tehát megintcsak a soknevű Kigyóistennővel van dolgunk.
Ilyeténképpen Inanna meztelenül áll az alvilág uralkodója előtt, a Minotaurusz szerepét itt leánytestvére, Ereskigál játssza. (ez a motívum, mint azt némely pszichologizáló kedvűek megjegyezték, rávilágíthat a Minotaurusz mibenlétére: a hős pszichikus árnya, sötét doppelgängere). Innentől fogva egy kissé eltér a cselekményvezetés a Gyöngyhimnusz megoldásához képest, ez azonban egyáltalán nem lesz ismeretlen egyéb mítoszokból:
"Aztán Ereskigál Inanna-ra függesztette a Halál Tekintetét. A harag szavát fordította ellene. A bűn ítéletét okádta rá. Lesújtott reá. Inanna holttestté lett, Egy darab rothadó hússá, Úgy lógott egy kampóról a falon....
Innana eztán, három napon s három éjszakán át vissza nem tért..."
Íme a dögletes alkímiai putrefactio, amin a Történet szerint(egészen úgy néz ki, Egyetlen történet húzódik ezredéveken és mérföldeken keresztül, kisebb-nagyobb permutációkkal) a hősnek át kell mennie a feltámadás előtt, á la Odin, Krisztus, stb., három napon keresztül.
Inanna azonban nem szabadul olyan könnyen, az alvilág démoni lényei helyettesítő áldozatot követelnek: Innana szeretőjét, Dumuzi pásztoristent választja erre a szerepre (később Dumuzit huga helyettesíti tavasszal és nyáron az alvilágban). És innen aztán szárnyra kel az időről-időre az alvilág fogságába kerülő vegetációs Isten/Istennő mitologémája, a későbbi időkben ő lesz Tammúz, akit Byblosban és Harránban is tisztelnek, a görögöknél Adonisszé vedlik át, aki szintén pásztor, s Aphrodité szívszerelme, akit karjaiban sirat örökké... és persze a meghaló gabonaisten Osiris, akit Isis sirat (Innana, Aphrodité és Isis, az "özvegyek"), Eleusis misztériumai tulajdonképpen ennek a már ezer évekkel korábban is meglevő mítosznak az utózöngéi...
De hogy visszakanyarodjak a tárgyhoz, az ékes, királyi öltözék megvan, de hol van a labirintus? Sejthetjük, hogy ezt a szerepet az ékes öltözék elvesztésével járó hét kapun való átkelés tölti be, de vajon miért? Akik egy cseppet járatosak az alkímiában, már sejthetik, hogy a bolygószférákon való átkecmergés(az alkímiai feladvány: hogy juthatunk el Saturnus fémjétől Sol fémjéig) húzodhat meg a háttérben...
Odajutottam tehát, hogy az argonauták kalandjairól szóló mítoszokat elemezve találtam olyan részleteket, melyek alapján, ha nem is tudom részleteiben elmondani, hogy mi volt az Aranygyapjú, de körbe tudom írni. Körülbelül annyira, ahogy egy ókori ember körülírna egy 20. századi találmányunkat…
Az argonauták hazatérésének útvonala most nem érdekel különösebben minket, hisz a görögök sok évszázaddal a valódi események után már zavarosan tudtak csak beszélni róla. De abban megegyeznek a mítoszváltozatok, hogy jártak Szkherián majd Krétán. Mind a két hely kulcsfontossággal bír!
A másik megdöbbentő dolog, hogy miután az argonautákhoz került az Aranygyapjú szereplőink közt igencsak véres események zajlottak le. Kezdve azzal, hogy az Argót üldöző kolkhiszi hajóhad parancsnokát, Apszürtosz királyfit egy kis szigeten Médeia és Iászón tőrbe csalják, élve feldarabolják, közben Iászón nyalogatta a szerencsétlen vérét. Olyan eseményeket kerestem a mítoszban, melyek szerintem arra utaltak, hogy használták azt a szerkezetet, ami az „Aranygyapjú” elnevezés mögött bújt meg.
…Majd az Argó az északi-tenger mentén kijutott az Atlanti-óceánra, s Odüsszeusz hajójához hasonlóan eljutottak Kirké szigetére, aki feloldozta őket az orgyilkosság bűnétől. Innen ugyanúgy keletnek vették az irányt, mint Odüsszeusz, hogy az atlanti királyság utolsó nagy szigetére, az akkor még víz fölött lévő Szkheriára menjenek.
A sziget partjainál lehorgonyoznak, ismerve a phaiákok idegenellenességé és mert a főváros előtt a tengerben van egy parányi sziget, Drepané, azon van egy barlang, ami Makriszé a méznimfáé.
Az hiszem ez az elrendezés, mint „ősminta” fennmaradt évezredeken át. Úgy hiszem a barlangban volt egy lejárat, ami alól egy tenger alatti alagút vezetett az atlantiszi királyi város szent hegye alá. Ezt az összekapcsolódást magyarázná Hérodotosz az egyiptomi Labirintus esetében, hogy onnan titkos föld alatti alagút vezet a tóban álló piramishoz.
Makrisz „barlangja” talán azonos Poszeidón és Kleitó nemzőszobájával vagy az alatta lévő szent hegy titkos kamrájával. Itt született és nevelkedett Dionűszosz is. A mítosz itt elárul valamit: itt tartotta meg nászát Iászón és Médeia és a gyapjút a nászágyra helyezték és azon tette magáévá Iászón Médeiát. Ez nem egy „termékenységi rítus” képe, hanem egy bizonyos technika alkalmazása a fogantatásnál. Olyan szerkezet létét vetíti fel, amilyen azokban a titkos „nász-szobákban” lehetett, amilyenről az ókori történetírók beszámoltak a babilóni zikkurat tetején, az egyiptomi Karnakban és máshol. Ott is volt egy szoba, egy arany asztal és egy ágy, ahol egy papnő várta az égi lovagot esténként. Ezek szerepe a kései időkben már csak szimbolikus lehetett. Az egész kapcsolódik ahhoz, amit a kabirok szaporodásáról, az általuk használ nemzőszobák szerepéről már elmondtam: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=102119018&t=9000303
Ez lehetett a szerkezet egyik funkciója.
[Az órkori vázaképen Médeia éppen megöli egy "gyermekét".]
A másik funkcióról is beszámoltam már, szintén a kabirok és a krétai labirintus kapcsán, mikor gyermeket használtak „alapanyagként”, hogy életüket mentsék, testüket erősítsék és életüket meghosszabbítsák.
Emlékezzünk vissza: már az orkhomenoszi boszorkányhegynél is ugyanilyen gyermekáldozatra készültek, mikor egy égihajó leszállt és elrabolta az Aranygyapjút, és Kolkhiszba vitte.
A visszaút során az argonauták betörtek Krétára. Médeia hatástalanította a szigetet őrző hatalmas bronzembert, Talószt. Azt hiszem, betörtek a krétai Labürinthoszba, hogy tudják használni az Aranygyapjút.
A görögök már az egész Argonauta-mítosz többféleképp mondták el, és magyarázták, de van egy minket érdeklő rész: Médeia hét fiú és hát lánygyermeket szült Iászónnak, akiket állítólag a felbőszült korinthosziak öltek meg, de van olyan mítosz, ahol Médeia maga ölt meg kettőt. Az egész persze hülyeség így elmondva, de ha visszaemlékszünk, mit mondtam a krétai Labürinthoszba küldött erőszakos felajánlásról: hét fiú és hát lánygyermeket kellett küldeni Minotaurosznak, az építmény belső kamrájában lakó szörnynek. A mítosz pedig semmit nem tud, miért kellett nekik hatástalanítani a krétai robotot, pedig csak másnap utatak tovább, de hogy azalatt mit csináltak Krétán, senki nem tudta...
Azt hiszem Médeia csupán az előírásnak megfelelően leölte a gyermekeket a Labürinthoszban (akik bizonyára nem a gyermekei voltak). Egyszerűen, használta azt a gépezetet, ami előállította azt a szert, ami megfiatalította a sejteket.
Médeia a Kolkhiszből való visszatérés után mindenfelé azzal kérkedett képes megfiatalítani embereket: ezt teszi Makrisszal és nővéreivel, majd Aizónnal, és ahogy a mítosz mondta: testükből kifolyatta az elhasznált vért és az elixírrel pótolta.
Hasonló részleteket és utalásokat, ahol Médeia használ egy „csodaszert”, halottat támaszt fel, sebesüléseket gyógyít meg… még sorolhatnák, de már felesleges. Mert azt gondolom, hogy az elbeszélés ilyen részletei éppen azzal vannak kapcsolatban, hogy Médeia, Iászón és Orpheusz egyszerűen „üzemeltették” az Aranygyapjú szerkezetét. Ez a szerkezet láthatólag más funkcióval bírt, mint amit Odüsszeusz elhozott az atlantiaktól, és amit jobb híján, "Grál"-nak is neveztünk.
Az Aranygyapjú kellett a legendák által leírt fémfalú szobákba, ahol megtermékenyítést és emberhasznosítást végeztek. Nyilvánvalóan nem akkori idők találmánya volt, hanem egy régibb korban hozták a földre. Ez elsősorban a vénusziak életét védte, de amikor a vízözön után megroppant hatalmuk, emberek indultak keresésükre, és elragadták azt, s szerintem erről szól az argonauták nagy kalandja…
[Médeia megöli gyermekeit, majd eltűnik az égben a sárkányok vontatta szekerén]
"Tehát kb 10x régebbi az atlanti hajózás... Kabírok?"
Nem, ez egy vicc, de még annak se jó (egyszerű proaganda). Ezek ősemberek voltak, még az is kétséges, hogy egyáltalán beszélni tudtak. Egyáltalán megnézted azokat "régészeti leleteket", amik alapján feltételezik, hogy 130 ezer éve már éltek Krétán??? Ezek annyira primitív "kőeszközök", hogy nehéz beléjük látni az értelmet, hiszen már a majmok is használnak botot és követ. Ezek nem hogy hajót, de még tutajt se tudtak volna építeni. Nyilvánvalóan egy termeszeti ktasztrófa néhány túlélője, akit uszadékfákba kapaszkodva jutottak ideáig, vagy pedig a geológusok tévednek és mégis volt egy földhíd akkoriban. Amúgy ha már akkor "hajóztak" volna, az összes földközi szigeten ősembernyomokra kellett volna bukkannunk...
Ugyan már ezek szőrős, marokkővel egymást gyepáló humanoidok voltak... (ha csak nem valami kihalt majomféle használta ezeket)...
"Oly különböző szellemek, mint Paracelsus, John Dee, Angelus Silesius, Jakob Böhme, Comenius, Johann Valentin Andreae, Fludd, vagy Newton a reneszánsz alkimistáinak céljait, elsősorban a Természet megváltását folytatva és továbbfejlesztve, az alkímiában egy nem kevésbé nagyratörő vállalkozás mintapéldáját látták, nevezetesen az ember tökéletessé tételét egy új tudomány módszere révén. 51
Paracelsus, a modern gyógyszerészet atyja, Jan Baptist van Helmont, aki a gázok létezését bizonyította, Johann Friedrich Böttger, a porcelán felfedezője Európában, Robert Boyle, aki lerakta a modern kémia alapjait és Newton is foglalkozott az alkímiai megva-lósítások anyagi és szellemi kérdéseivel.
„Az alkímia egyedülállóságát az adja, hogy összekapcsolódik benne filozófia, vallás, művészet, pszichológia, elmélet és gyakorlat, látomás és kísérlet. Az alkímia holisztikus tudomány, és az értelem, a test és a szellem kapcsolatával foglalkozik. Az alkimisták ezt a Nagy Műnek (Opus Magnumnak) nevezik. Ez egyrészt a laboratóriumban folyó kísérle-
tezés, másrészt saját tökéletesítésük belső munkája. Az alkimista a „mint fennt úgy lennt, mint belül, úgy kívül” hermészi alapigazságból indul ki. Az a változás, ami egy látható anyagban lép fel, a lélek átalakulásának belsó folyamatát tükrözi.” 52
C.G. Jung rámutatott, hogy a hermetizmus és az alkímia is ősi - többek között egyiptomi - gyökerekkel rendelkezik és hogy ezen ismereteknek Keleten is megvannak a doktrínális megfelelői.
51 M. Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története III. Osiris Kiadó, Bp., 1996., 216.old.
52 Honnan ered az alkímia fogalma? In: Pentagram folyóirat. Rozekruis Pers, Haarlem,
Hollandia, 2003/2., 39.old."
Részlet a Grál-ról írott szakdolgozatomból (2005), a Grál-történetek gnosztikus-hermetikus értelmezéséről. Amely az első magyar nyelvű összefoglalás a témában :)
A "misztikusok" lehet, hogy "hanyattesnek", de sok, a hivatalos "todomány" (vallás, stb.) által "misztikusnak" tartott szellemről kiderült, hogy
nem csak révedező "misztikus" volt, hanem
vagy korszakalkotó zseni, vagy spirituálisan felébredett lény. Vagy mindkettő.
Platón, Pithagórász, Giordano Bruno, Kepler, Newton, Descartes, William Blake... csak néhány név. Őket ugye, mint hatalmas gondolkodókat, tudósokat, az ész és a szív mestereit ismerjük: nos, valójában mindkettőnek a mesterei voltak.
A 14-17. századi természetfilozófia legnagyobb hatású elméi mind alkimisták voltak. Érdemes utánajárni :) ...
"A szellem aranya által átizzított, megváltozott asztrális minőség kisugárzása. Innen van, ebből ered a glória (hvareno: tűzkorona a perzsa gnózisban)."
- Köszi. Most már tudom hová tenni az aranypor pórusokon át való kijövetelét a karizmatikus vonalon. Ez is valami misztikus izé.
Addig nem hittem el, hogy van ilyen, amíg a saját szememmel, közvetlen közelről többször meg nem tapasztaltam.
Értelmét nem érteni, mert nincsen neki, csak a misztikusok esnek tőle hanyatt. Max annyi, hogy az ember ha nyitott spirituális dolgokra, akkor furcsa hatások érhetik, amiknek a forrását akkor sem ismeri, ha azt állítja, hogy igen.
"Aranygyapjú" = az "arany mennyegzői ruha" (soma psychikon). Az új lélek(tudat)állapot jele, amiről pl. Rózsakereszt Krisztián is ír az "Alkímiai Mennyegzőben".
A szellem aranya által átizzított, megváltozott asztrális minőség kisugárzása. Innen van, ebből ered a glória (hvareno: tűzkorona a perzsa gnózisban).
Az első bejegyzésedre gondoltam beírni, de olvasva a tegnapi közlésed, így biztosabban összeér a két hozzászólás, mert a másodikban már érintve van az alkímia, Grál, stb.
Ha jobban megvizsgálnánk, a mitológiai figurák, történések is megfeleltethetőek lennének, ahogyan a Grál-történetek és szereplői is mint szimbólikusak.
Charroux szerint az Aranygyapjút egy „repülő koson” szállították Kolkhiszban, de az akkori népek természetes módos társították a Beavatók légi szerkezeteit repülő kosokkal (mint pld. Egyiptomban), repülő bikákkal (mint Asszíriában) vagy akár repülő sárkányokkal (mint Kínában). Egy mítoszban maga Zeusz is az Aranygyapjúban emelkedett az égbe. Nem csak Charroux, de már az ókori görögök is érthetetlennek tartották, hogy az orkhomenosziak elindították volna az expedíciót csupán egy birkabőrért, még ha az aranyból is lett volna. Először is egy ötven fős válogatott csapatot szerveztek: tudósok, papok, héroszok, harcosok, királyfiak voltak benne, és megépítettek egy kiváló hajót is. Az egész nem ért volna annyit…
Se szeri, se száma a sok elképzelésnek, ami az Aranygyapjúra vonatkozott, sőt ezek közt több egészen az ókorba nyúlik. Mint az is, hogy az nem volt más, mint az aranymosásnál errefelé alkalmazott birkabőr, amit időnként fára akasztottak száradni (Sztrabón, Arrianosz). Palaiphatosz meg Héliosz lányának aranyszobrát tudta az Aranygyapjún. Varro szerint értékes bőrökért és prémekért mentek az argonauták, aminek akkoriban Kolkhisz bővében volt. Pergamoni Kharax meg egy kolkhiszi írási technikának tudja be, mikor pergamenre aranybetűkkel írtak. Megint mások a királyi hatalom jelképét látták benne. Várkonyi Nándor számára jelkép, a „mágikus tudományt” jelenti, ezért őrzi sárkány (1994). Eliphas Lévi szerint az Aranygyapjú a „nap lenyúzott bőre, a mágikus munkák nagy titka, a beavatás vége” (1860).
A legérdekesebb magyarázatot kétségkívül a bizánci Szuda-lexikon szolgáltatja, amit 970 körül írtak, mikor megemlíti a „Deras” sz („bőr”) kapcsán, hogy a költészet ugyan erről nem beszél, de ezekre a „bőrökre”, amit az Aranygyapjú bőrének mondtak, könyvet írtak rá arról, hogyan válik az alkímiában arannyá valami. Később az emberek azért mondták a bőrt „aranynak” mert annak előállításáról szólt. Ennek megfelelően az alkimista hagyományok Iászónt, Médeiát és Orpheuszt alkimistáknak mondták. Fulcanelli szintén úgy volt vele, hogy az Aranygyapjú története tkp. a Bölcsek Köve előállításáról szól. Viszont ókori hagyomány sehol nem utal arra, hogy a Bölcsek Kövének leírása lett volna a birkabőrön, s annak sincs sok értelme, hogy ezt miért tartották volna felakasztva egy fán…
Az igazság az, hogy ezek a magyarázatok, nemcsak nem kielégítőek, hanem tévesek is. Csupán racionális magyarázatot próbáltak keresni a mítoszra, de annak mélyére sohasem láttak.
Biztos vagyok abban, hogy az „Aranygyapjú” kódszava mögött rejlő tárgynak egy roppant fontos, kézzelfogható valaminek kellett lennie, nem egy aranyozott birkabőrnek vagy az birkabőrre írt „alkimista-receptnek” kellett lennie. Sőt az is lehet, hogy nem is „kódszó”, csupán értetlenségük kifejezése valami olyasmire, amit képtelenek voltak érthető fogalomba önteni, s elnevezték a repülő kosról, ami egykor idehozta.
Lehet, hogy a kései „Grál” szó egy olyan kódszó csupán, ami nem is egy tárgyra, hanem olyan tárgyakra volt alkalmazható, melyek nagyon fontos technikai eszközök voltak, és a Vénuszról kerültek ide? Sőt, elképzelhető az is, hogy pld. az Aranygyapjú amellett, hogy igen jelentős valami volt, a földi emberek számára nem is igazán bírt hasznossággal?
Tegyük fel, hogy amit Odüsszeusz elhozott a ládában egy régi civilizáció technikai vívmánya volt, és nagyon hasonlatos ahhoz, amit az alkímiai legendák az athanorról meséltek. Homérosz azt is tudta, hogy miután beüzemelték Pharoszon ezt az athanort a telkhinek barlangjában, úgy –később- hajók jöttek a szigetre rendszeresen, hogy a „fekete vizet” tartalmazó nagy edényeket felszedjék…
Amit a görögök „Aranygyapjú” néven ismertek, azonban jóval bizarabb technikai találmány volt. De az is elképzelhető, hogy valami módon „összekapcsolható” volt a Szkherián őrzött láda szerkezetével.
Az igazi „Aranygyapjú” leírása nehéz, de azért megkísérlem. Olyan részleteket azonban ne várjatok, hogy elmagyarázom a működési elvét, formáját vagy, hogy mi hajtotta, hisz a miénktől teljesen idegen technikai civilizáció szülötte. Mintha Julius Ceasarnak elvinnénk időgépünkön egy géppisztolyt, egy zsebrádiót és mondjuk fénymásolót. Bemutatnánk neki, majd kétségek közt otthagynánk. Ő vajon, hogy magyarázná el ezek „működési elvét”…?
Szóval kezdjük az elején, mert úgy hiszem az argonauták mítosza nagyon homályos, a görögök számára érthetetlen volt, s végül össze-vissza magyarázták, mégis benne van valamiféle magyarázat, amire soha senki nem figyelt…
[Ugyan már aranyozott bírkabőr, meg aranycsinálás-recept...!]
************
Már az se biztos, hogy a színe arany volt, mert rodoszi Apollóniosz egy ókori kommentára megjegyzi, hogy sokan az Aranygyapjút aranyozott bőrnek tartják és őket követi Apollóniosz. Viszont Szimonidész költő – a több mint két évszázaddal megelőzte Apollónioszt- fehérnek mondja, néha meg bíbor színűnek.
Mikor Iaszón vitte, a lába alatt fénylett a talaj, ha sötét terembe vitték, vörös fénnyel világította be a helységet.
Iaszón teljesítette azt a próbát, hogy a két bronzlábú bikát igába fogva, felszántotta velük Árész menetét. A fémbikák tüzes lángot fújtak. Pindarosz meséli, hogy Iászón levette bíbor öltözékét és bekente magát egy Médeiától kapott titkos szerrel. Ez megvédte a tűztől és nem fogta a kard. Tehát hasonlóan viselkedett, mint egy egyiptomi beavatott, aki a tüzes Hórusz Szem elé járult. Csak e próbatétel után mehettek a gyapjúért.
Az egyiptomi beavatottak is ismertek egy szert, ami védett a tűztől. Náluk egy bronzszfinx játszotta a tűzokádó bika szerepét és része volt a beavatásnak. Szent Epiphanosz beszámolt róla, hogy az egyiptomi papok bekenték arcukat valamilyen szerrel, majd az üstök forrásban levő vizébe merítették anélkül, hogy a legcsekélyebb hatással lett volna rájuk. Ugyanilyen szer védte Orpheuszt, Médeiát és Iaszónt az Aranygyapjú által kibocsátott forróság ellen.
Orpheusznál bizonyára nála volt az a Héliupoliszban gyártott „automata fej”, ami az út során már segítségére volt. Talán itt is használnia kellett…
Mert ők hárman hatoltak be az akkor még álló ősrégi labirintusba, mely nyilvánvalóan egy ősi technológia bázisa, varázslóhelye, kígyószentélye volt, s nem volt más feladatuk, mint onnan elrabolják ezt a titokzatos eszközt.
Azt is gondolom, hogy az Aiából elhajózó argonauták - most már az Aranygyapjú birtokában- további utazása és tevékenysége szorosan össze kell függjön az Aranygyapjú alkalmazási funkciójával, csak erre senki nem figyelt eddig…
Bizonyos vagyok abban is, hogy a három helyszín: a kolkhiszi Aia, a szkheriai Poszeidón-templom és a krétai Labirintus szorosan összefügg. Mindegyik olyan hely volt, ahol történelem előtti különös labirintus, alkimista bázis állt és mindegyik hely hatékony működéséhez tartozott az az gépezet, amit mi Aranygyapjúként ismerünk.
Még egy halvány nyomunk is van erre az összetartozásra. Nem is olyan rég, Gia Kvashilava grúz tudós arra a feltevésre jutott, hogy a híres „Phaiszoszi korong” képírásos jelei megfelelnek a kolkhiszi aranyírásnak. A korongot 1908-ban találták Krétán, mindkét oldalán képírásos jelek sorakoznak, és bizonyosan nem görög, hanem kréta ősibb lakóitól származik. A régészek egy ház kiásása során találták, mely romot 3600-3900 évesnek gondolják, s ezáltal a korongot is. Pedig nem mond az ellen semmi, hogy ettől jóval régebbi is lehet (a görög kormány nem engedi a korongot kormeghatározási vizsgálatoknak alávetni). A jele pedig máig megfejtetlenek.
Kvashilava Kharax történetíróra hivatkozik, aki feljegyezte, hogy a kolkhisziaknak volt egy technikája, amivel arannyal írtak pergamenekre. Ugyanakkor ókori görög szerzők egy krétai ősfajnak, a Korübantoszoknak tulajdonították a feliratok szent betűit (Kürbeisz), amit ők titkolta a sziget többi lakói elől. C. Ritter azt magyarázza, hogy a Kürbeisznek azokat a táblákat nevezték, melyeket Kolkhiszban használtak (Chkonia, 1896).
Sztrabón ókori geográfus arról tudósít, hogy a rejtélyes korübantok Kolkhiszból érkeztek Frígiába, Euboiára, Szamothrakéra, Krétára és más szigetekre.
A korübantokat általában, mint a kabirok vagy kurészek rokonaiként írták le, sőt sokszor azonosították is ezeket egymással. Barlangok mélyén üléseztek, a Nagy Istennőt kísérték talpig fegyverben, és förtelmes rítusaik voltak. Nekik tulajdonították a zene, a tánc, a bortermelés, a bányászat és a kovácsmesterség feltalálását. A megjelenésüket egyaránt visszataszítónak írták le. A történeti időkre ők is eltűntek, de pld. Frígiában még sokáig a Nagy istennő misztériumainak orgiasztikus táncosait is korübantoknak nevezték, akik fegyverben táncoltak és kakastaréjos sisakot viseltek, ami valószínűleg valamiféle hagyomány megőrzés lehetett az ősi korokban valóban itt élt korübantokra. Azt mondják, hogy egykor Szamothrakén a korübantok, az a hét vagy kilenc daimón felügyelte a misztériumok korübantikus táncát.
Azt hiszem Kvashilava elgondolásában van logika, hogy az ősi kolkhiszi írás és a krétai megegyezett, mert ugyanaz a faj alkotása volt. Felfigyelt arra is, hogy a phaisztoszi korong képírásjelei közt többször szerepel egy fej, ami éppen olyan, amilyennek a korübantokat leírták: kakastaréjt viseltek, ami világosan kivehető. Kvashilava nem említi, de a medzamori „ősi ipartelep” bronzfigurái többször ábrázolták ezt a bizarr démoni fajt, mint egy képükát már itt bemutattam:
Ha Kvashavilinek végül igaza lesz, úgy egyértelművé válik, hogy a görögök érkezése előtti időkben kapcsolat volt Kolkhisz és Kréta közt: Aia labirintusa, a medzamori fémkohászat és a krétai labirintus De lássuk hát, hogy mit nem értettek meg görögjeink a mítoszból, és hogyan kapcsolódtak a helyszínek egy szörnyűséges és embertelen technológiához, aminek valahogy az Aranygyapjúnak nevezett eszköz lehetett a kulcsa…
A phaisztoszi krong egyik oldala, mellette két rajz is, melyek a korong jeleit mutatják és a kakastaréjos korübantokra emlékeztet...
Hát, az ősi világ egyik nagy titka. Már a klasszikus kor görögjei körében misztériummá vált eredeti értelme. De ezeket a misztériumokat a kereszténység eltörölte, s így csupán a költők, grammatikusok, földrajz- és történetírók elszórt utalásaiból kellene következtetnünk erre a jelentésre, ami igen reménytelen tűnő feladat…
Ha azonban néhány részletre is figyelünk, igen fura párhuzamokra bukkanunk. Már tudjuk, hogy Odüsszeusz egy különös ládáért (és tartalmáért) ment Szkheria atlanti-óceáni szigetére, majd vitte Pharoszra. Előtte azonban egy évet töltött az egyik Azori szigeten, Kirké boszorkánypapnő házában, ahol instrukciókat kapott a ládáról, a benne lévő bizarr szerkezetről, annak elrablásáról és használatáról.
Már a családi kapcsolatok is furcsák: Kirké és a krétai Pasziphaé egyaránt a pelaszg titán, Héliosz lányai. A titánnak volt egy palotája az Atlanti-óceán egy remotaszigetén, míg egy másik Kolkhiszban. Médeia pedig Héliosz unokája volt.
Kirké egyébiránt Aiétész király húga volt, aki a távoli nyugatra ment, letáborozott egy atlanti apró szigeten, a láda közelében, itt várta a herceget. Médeia meg Kirké unokahúga, s ugyanúgy boszorkánypapnő hírébe állt, mint nénje. Médeia árulja el Iászónéknak az Aranygyapjú megszerzésének módját. A görög vázaképekről az is kiderül, hogy Iászón titkos segítője ugyanaz az Athéné volt, aki álruhában találkozott Odüsszeusszal, mikor az atlanti phaiákok fővárosa felé igyekezett.
Iászónra a király három próba teljesítését mérte, hogy annak árán visszaadja az Aranygyapjút: Odüsszeusz szintén próbákat állt ki, s a phaiák király ott is vonakodott átadni a ládát, s csak Homérosz egy odavetett megjegyzéséből tudjuk, hogy Athénének kellett erre kényszerítenie a vonakodó királyt. Egy régebbi történetben Aiétész is lakomára hívta az első két próba után Iászónt és néhány társát, akár Odüsszeuszt a phaiák király…
Viszont a lakoma csak álca volt, hogy közben emberei fel tudják gyújtani az Argó hajót. A király jósa és beavatottja, Idmón figyelmeztette az argonautákat, akik időben elmenekültek… nyilván egy „összeesküvés” zajlik, egy előre megírt forgatókönyv eseményeit játsszák el. Idmón persze a titkok tudója, ismeri az utasításokat („próféciákat”), ugyanúgy, mint Ekhenéosz, a phaiák király beavatottja, ki nyomban felismerte a herceget és küldetését. Idmón szintén egyengeti a Héliupoliszi Testvériség titkos terveit. Olyan tervet hajtanak végre a szereplők, melynek eseményeit sok évszázaddal korábban már megírták. Az argonauták és Orpheusz csupán e terv végrehajtói…
Mivel Médeia beleszeretett Iászónba, az volt a terv, hogy elmennek az Aiától hat mérföldre lévő Árész ligetébe, ahol az Aranygyapjút őrzik, aminek a legfőbb őre egy hatalmas kígyó volt. Iászon felszólítására egyik argonauta sem ajánlkozott, hogy velük megy. Ekkor lépett ki közülük a héliupoliszi pap…
Ezen a kolkhiszi királylány nagyon meglepődött. Az eddig általa figyelemre sem méltatott Orpheuszról ekkor vette észre, hogy még nála is nagyobb varázsló. Sőt, ekkor tudhatta meg, hogy a vállalkozás titkos vezetője valójában nem a szerelme, Iászón, hanem egy igazi Varázsló.
Ahol ilyen tiltott-titkos tudást jelképező, vízözön előtti ereklyét őriznek – ott a mítoszok rendszerint szent ligetet vagy kertet mondanak, aminek közepén óriási fa, a Tudás vagy az Élet fája áll. Így van ez a vénuszi Éden Kertjében, az atlanti Heszperidák kertjében, a szkheriai Poszeidónisz ligetében és itt van Iászónék előtt a kolkhiszi Árész ligetében. Mindenhol kígyó őrzi azt. De nyilván titkok lappanganak az ősi jelképek mellett vagy mögött.
A "Grál" megszerzését az ezoterikus legendák egy labirintus közepére helyezik (mint ezen a fantáziarajzon is látjuk). Ez rendszerint valamilyen vízpartján áll. Mellette hegy magaslik. A lovagoknak be kell jutnia a labirintus közepébe. Tudom, hogy ez volt az atlantiszi főváros szent dombján vagy alatt, ilyen volt Krétán, és ilyen Kolhiszon… és mindenhol ott van Héliosz lánya-unokája: Kirké Odüsszeusznak ad instrukciókat a poszeidónioszi labirintba való behatolásról, Pasziphaé Thészeusz segíti mágikus fonállal, Médeia pedig Iászónt és Orpheuszt…
Jól mutatja az elképzelést egy rajz, a francia Vida-Naquet Atlantisz „mítoszáról” szóló könyvének borítóján, ahol a „klasszikus” Grál-hegyet látjuk, ami Platónnál az atlanti székhely szent hegye, és egy labirintus középpontjában áll (holott Platon soha nem beszélt labirintusról Atlantiszon)…
Némely görög hagyományból tudjuk, hogy a kolkhiszi Árész ligete –amit Prométheusz jósdájának is neveztek – valójában egy labirintus, bejáratát két bika-állarcos őr vigyázta. A hagyományok rendszeres megemlékeznek az ilyen misztériumok palotájának bejáratáról, amit egy vagy két maszkos őr vigyáz, kezdve az istenek vénuszi palotáján át a baalbeki szent liget labirintusáig, melynek őrét egykor Gilgames ölte meg. Az őrt vagy kicselezni vagy megölni kell…
Médeia csellel viszi be, álruhában: Iászonnak összekell görnyednie benne, és sántítania kell járás közben… hisz kabirhelyen járunk! Lucifer ugyanúgy sánta, mint Hórusz vagy a kabirok apja, Héphaisztosz, és roppantul alacsony termetű. Egyszerűen azt hitte két őr, hogy egy kabir felsőbbrendű megy el mellettük a boszorkánnyal.
Előzőleg már beszéltem Reginald A. Fessenden kutatásairól, aki a kabirok és daktüloszok egy titkos központját vélte felfedezni Észak-Kaukázus hegyeiben. Az ő története teljesen független az Atanygyapjútól és az argonautáktól. Mégis annak a városnak jutott nyomára, ahol most éppen a mi minüai hőseink tanyáznak. Ez a kaukázusi kabirok székhelye, amit a két-istennek (Ur-Al) szenteltek. Egyszerűen nem lehet más: egy széles folyó szigetén fekszik, ugyanígy beszél a nagyon régi, és ezáltal igen megbízható görög histográfus, Phereküdész is Aiáról.
Fessenden szerint a várost még az ókorban leromboltak a szkíthák, majd a visszatérő kabirok eltávolították a felszíni romokat. Egykor pedig egy óriási labirintus építménye terült itt el. Ez volt a prototípusa az egyiptomi Moerisz-tó mellett álló labirintusnak, melynek a föld alatt 1500 kamrája volt. Fessenden úgy hiszi, a kaukázusi kabirok labirintusának is mérhetetlen kamrái voltak a föld alatt, sőt a kamrák egy része, mint börtön üzemelt. A föld alatti labirintkamra, mint „börtön” valóban előjön a legtitkosabb történetekben: Rhodosz keleti felén ilyen föld alatti cellákban őrzik a démonokat láncra verve, a nagy Piramis alatti hálózatban Széth-et és híveit, egy atlanti-óceáni szigeten a korábbi istent, Kronoszt és a Kaukázusban Prométheuszt… és az őrök, mindenfelé maguk a kabirok.
Fessenden azt is mondja, hogy a kaukázusi labirintus 9000 éves, s nem reménytelen föld alatti részének megtalálása. Arra biztat, hogy egy régészcsapat elektromos magfúróberendezésekkel próbafúrásokat végezhetne, s így megtalálhatnák a titokzatos építmény föld alatti maradványait. A fúrások mélységének elegendő lenne 45 méter. Ezek a fúrók átmennének azon a cementrétegen, melyet az építők használhattak a befolyó víz ellen.
Azt hiszem, a két hely: Fessenden kabir-központjának ősi labirintusa és az Aia melletti Árész ligete ugyanazon hely. Médeia olyan kísérője Iaszónnak az útvesztőben, mint Thészeusznak Ariadné. Ez kell legyen a helyes nyom! De megtalálása reménytelenek tűnik, hisz már az ókori „Phaszisz-folyó” azonosítására is legalább három különböző folyót megneveznek a történészek, arról nem is beszélve, hogy a kaukázusi folyók az idők során többször megváltoztatták medrük vonalát.
A gyapjú egyes legendákban a liget labirintusa mögött kőszentélyben, vagy a mellette álló tölgyfán van felakasztva vagy a hatalmas óriáskígyó szájában van. Egy kései legendában az gyapjú már a Világhegy tetején a Fény Fája fölött lebeg, s miután a formája kehely, így a grálmániákus Otto Rahn azonosította is a Grállal, pedig a legenda csupán összemosta vele.
Mindenesetre a labirintus belső szentélyében élő szörnyet, az óriáskígyót Médeia ráolvasással vagy varázsszerrel és Orpheusz lantjátékával elkábították, majd Iaszón magához vette az Aranygyapjút. Apollóniosz azt írja, mikor felemelte Iaszón a nagy gyapjút a kezeivel, az arca a gyapjútól vörös fényben ragyogott (akár Mózes arca, mikor a Törvénytáblákat hozta le a hegyről). A gyapjú nagysága akár egy fiatal szarvasé. Igen súlyosnak is mondja: "És nehéz egyszersmind. Az előrehaladónak igyekvő lába előtt a talaj mindegyre ragyog tőle..." (Szabó István fordítása). De ezen azt érti, hogy amikor vitte az Aranygyapjút, a lába alatt a földből "ragyogás tört fel".
A kolkhiszi papok azonban észrevették a rablást, és fellármázták a kolkhisziakat, akik több argonautát megöltek. Iaszón állítólag ekkor megölte Aiétész királyt is, mindenesetre sikerült a gyapjút az indulásra készen várakozó Argó hajóra vinniük és gyorsan felszedték a horgonyt...
Nem, a nevet jól írta. Azt a könyvet a néprajzkutató Róheim Géza (1891-1953) írta és semmi köze Rózner Gézához (1910-1997), akiről ítt régebben írtam...
Evvel kapcsolatosan megkérdezném azt persze nemcsak tőled hogy valamely modón meglehet e azt állapítani hogy valakinek eredetileg hosszúkás a koponyája vagy csak torzítás eredménye ?
A másik az hogy DNS vizsgálatot vajon végeztek e már e "torz" vagy torzitott kopponyák esetében ?
Vajon Bérosszosz Oannésze és annedotuszai, valamint az alvilági Annuna-k nem ugyanazon 'faj'-nak lehettek a képviselői? A mellékelt pecséthengeren valószínűleg Inanna-Istár látható, felül égi, alul pedig alvilági lényekkel övezve. Utóbbiak közül kettő halfarkot visel. Az illusztráció és a történet maga is szépen rámutat Inanna 'kétlakiságára', Vénusz kettős arcára, égi és alvilági, Inanna és Ereskigál összeolvadó alakjában.
Így már nem is annyira elképzelhetetlen, hogy a kost is az égi Kos felé érdemes keresgélni ebben az értelmezésben, hiszen a görögök szerint is az Aranygyapjú az Égi Kos (vagy a szereplése után az 'égre helyezett' kos, ahogy az a csillagképek esetében szokás) gyapja. A képen Phrixus('Göndör', akár csak a gyapjú), a híres aranyszőrű kossal, aki Colchis-ba repíti (vagy úsztatja?) a tengeren keresztül (a kos nemzője Posszeidon tengeristen, így van némi áthallás a másik égi szarvas lény, a Bak felé, Capricornus, avagy tengeri kecske, amit halfarokkal ábrázolnak), ahová megérkezvén a király neki is adja a lányát Chalciope-t, Médea testvérét, aminek tiszteletére Phrixus Zeusznak áldozza a kost. Phrixus négy gyermeke persze szintén ott van az Argonauták kommandójában. 
És egy újabb megfejtésre váró jelkép: Dumuzi és a kosok.
[Az órkori vázaképen Médeia éppen megöli egy "gyermekét".]
[Ugyan már aranyozott bírkabőr, meg aranycsinálás-recept...!]
