Van még valami a Faber-képén, ami bizarr? Található rajta valami, amit furcsálsz?
Látsz más elemeket is, ami feltűnik ezekből az alkimista ábrázázolásokon?
Mit gondolsz pld. a barlang belsejéről, a víztartályról vagy a távolban lévő épületről vagy más éppen más tészletről? Szóval ezeken gondolkodom én is...
Persze, hogy léteztek a szent helyeknek "fizikai manifesztációi", ezek az erőhelyek;
az összes egykori szentély, beavatóhely, templom, nem akárhol, hanem ún. szent helyen épült, ahol a kor (IGAZI) papjai, szent emberei érzékelték Gaia, a Föld-Anya energiáit, az erővonalak metszéspontjait, stb.
Néhány barátommal, mint írtam régóta tanulmányozzuk ezt a jelenséget, sőt ott is találtunk erőhelyet, ahol soha nem létesült semmilyen szentély... bizonyítva ezzel azt, hogy a hely nem attól lesz "szent", különleges, mert ott felépítenek egy szentélyt, hanem eredetileg is a "hely szelleme" volt spirituális. (Igaz, hogy a különböző vallási (szellemi) mozgalmaknak is megvan a sajátos, rá jellemző energetikai minőségük, energiájuk - de ez itt messzire vezetne.)
A vonatkozó Guénon-részeket megnézem, érdekes ez a "visszahúzódás"-ötlet, annyiban teljesen igaz, - hogy mint írtam is - a korábbi beavatási utak ma már nem járhatóak, vagyis hiába vonulunk el a Himalája tetejére meditálni, nem ugyanaz a hatása, mint 500 éve Tibetben, Indiában.
És valóban létezett a mitológiák "Aranykora", a pap-királyok időszaka, amikor szellemi tökéletességben éltek az emberek, erről minden kultúra hagyománya beszámol.
Az akkori "valódi" államok, városok teljessége, tökéletessége mára visszahúzódott, eltűnt, s csak a beavatottak számára nyílik meg újra, lsd. Shamballa. Ennek az az egyszerű oka, hogy minden korszaknak megvolt/van a beavatási útja, az ember fajteste ui. változik, nemkülönben a korszakok szellemi, finomfizikai háttere, mások az asztrális viszonyok (ma konkrétan szennyezettebb), stb.
"Ez érdekelne Nolanus, köszi. Idéznéd a részt?" Mivel ez itt nem az alkalmas hely arra, hogy Guénonnal behatóbban foglalkozzunk, csupán a most minket érdeklő szempontból közlöm tömören az én gondolatmenetem lényegét: a spirituális centrumoknak léteztek fizikai manifesztáció. (Ezeket a szent helyeket, városokat illették többnyire a 'föld köldöke', a 'világ közepe' megjelölésekkel.) Márpedig ha ez így volt, akkor ebből következőleg lehetséges potenciálisan ezek nyomainak a kutatása. Ez azthiszem rendkívül egyszerű és belátható, ha a kiindulási axiómánk igaz.
A spirituális centrumok szimbolikus illetve fizikai megnyilvánulásaival kapcsolatban ld.: A Világkirály. Ez némileg kapcsolódik egyrészt az utóbbi időben általunk tárgyalt témához, másrészt az általad felvetett Shambhalához is. A kritikai vitákat e tekintetben most mellőzném.
A fizikai illetve más rendű reziduumokkal kapcsolatban: A mennyiség uralma és az idők jelei/27. Pszichikus maradványok
"A figyelmedbe ajánlom e téren Guénon gondolatmenetét az egykori beavatási központok visszahúzódásával és 'fizikai' és/vagy 'pszichikai' maradványaival kapcsolatban."
Ez érdekelne Nolanus, köszi. Idéznéd a részt?
Régebben olvastam Guénont, (pl. a Megjegyzések a beavatásról-t), de idővel olybá tűnt, mint Rudolf Steiner, akit az antropozófusok ugyanúgy tévedhetetlen apostoluknak tartanak, mint a metafiziai tradícionalisták Guénont és másokat, pl. Julius Evolat. Nagyon dícséretes a "szellemi vezetettség", de a spiritualitás pont a SZABADSÁGRÓL, belső szabadságról szól, vagyis a mankókat, "mestereket" idővel el kell engedni...
(Túl azon, hogy Guénon "beavatási láncolat"-elmélete is sántít, mert ennek alapján csak a "mesterekkel" való személyes kapcsolat alapján lehetne megszabadulni, felemelkedni, holott ez csak egy meghatározott korszak szellemi útja volt (India, Tibet) - és ennek már vége a Krisztus-misztérium óta!)
"Érdekességként itt egy góbi-sivatagi remete-barlang, benne agyagból készült kis piramisok...vajon mi célt szolgálhattak?"
Nézegettem a képet Mirdad, de nem tudom mi lehet. Az egyik oldalán van valamilyen rajz, de nem látszik. Talán jobb, ha csak gúlaalkú tárgyként hivatkozunk rá, mert ha egy egyiptomi nemesi sírban találtak volna ilyet az óbirodalom idejéből, azt jelentené valamelyik piramis modellje, de a tibetiek nem építettek piramisokat. Másrészt kicsit olyan, mint a tibeti fejfedő, de -szóval- ennyiből nem lehet megmondani... (mintha a gombostűfejéről mikroszkóp alatt készített fotót kellene kitalálnunk).
"De ugyanez mondható el a Grálról is, ami nem egy tárgy (kehely, stb.) vagy egy düledező várrom valahol a Pireneusokban, vagy Katárföldön Dél-Franciaországban, hanem szintén egy szellemi megvalósítás eredménye.
Ezért nem találják a Grált, vagy ahányan keresték, annyiféleképpen vélték azt felfedezni valamiben/valahol..."
Szia, ez így van. Az igazi Grál-kereső nem ásóval keresi a Grált, vagy a könyvtárakban. Mert ha tudjuk, hogy minek a szimbólumai ezek, akkor a belső elérésükre törekszünk....
"A Frigyládáról nem is beszélve, vagy a szentélyekről, amik szintén az ember(i test) analógiái, miként láttuk ezt a templomnál."
Mirdad, ez telitalálat. Biztos tudod, de itt a kulcsszó: "ADYTUM". "A szentek szentje", a szentélyek, templomok legbelsőbb (legtisztább) része, ami az emberben a SZÍVnek felel meg. Így is hívják: SZÍVSZENTÉLY.
"Ezzel kapcsolatban igen érdekes Ariszteász 'expedíciója', nem tudom Schenouda foglalkozott-e már ezzel." - persze foglalkoztam.
Első állomás: Hüperborea (84 old. fej: hekataiosz könyve a hüperboreuszokról / arimaszpeia / meru hegye / thule legendája / elsüllyedt földek – ismeretlen kultúrák / a titokzatos pólus / egy elveszett világ atlaszai / lázadók földjén / az északi paradicsom pusztulása / laisztrügónia királysága).
Hapgood és Mallery valószínűleg tévedtek, mikor azt hitték a Piri Reis-térképről, hogy az alja Antarktisz partját mutatja.
Guenon/Evola évtízezredekről beszélnek Hüperborea kapcsán, ami sületlenség (ide veszik a germán regéket is, de ezek a regék hoszas boncolás után sem árulják el, hogy merre éltek egyáltalán a germánok 3 vagy 4 ezer éve, de pontosan tudtak volna 15-20 ezer évvel ezelőtti helyekről).
Ezeknél az égi madaraknál sok hasonlóság van, jól írod, és még több is kimutatható.
I.e. 11 ezerig É-Szibériában és Alaszkában mérsékelt klíma volt, majd egy 2 ezer éves változó periódus jött, majd i.e. 9000 körültől hirtelen nagyon hideg lett. A különféle ezoterikus és más hasonszőrű szerzők persze egyből arra mennek, hogy az utolsó jégkorszak idején ezen a tájon és a sarkkörön belül civilizációk virágoztak, majd a hideg beáltával délre költöztek...
Csak azt nem értem, ezek mit értettek meg az ókori forrásokból, hiszen a beszámolók kifejezetten jegesnek, ködösnek és hidegnek írják le Hüperboreász környezetét. Tehát semmiféle enyhe klímát nem emlegetnek Szibériában. Ez azt jelentené, hogy az eljegesedés után is fennmaradt a sarkköri királyság? Azaz nem is volt délre vonulás? vagy csak i.e. 9000 után jött ott létre a királyság...? Most mi van..?
Az indiai Tilak és mások (Warren vagy Alfred Rosenberg) is ide helyezik az árják őshazáját, Árjáná Vedzsát (lásd: uttarakurák), azonban felét sem értették meg a mítoszaknak. Tilakkal egyetért Vitalij Demin orosz professzor, aki pár éve a Ferenc József-föld egyik szigetén hasonló kőgolyókra bukkant, mint amilyenek Costa Ricában is vannak. Hisz a mítoszok világosan leírják, hogy azon a nagy arktiszi szigeten nem élhettek árják, oda ők be sem mehettek. Ardzsúnát, a nagy hősüket -ki az egész világot elfoglalta- az "őrök" egyszerűen visszazavarták Indiába, mikor odaigyekezett.
Azt gondolom, hogy bár Hüperboreasz, mint szakrális királyság talán régebbi volt ugyan Atlantisznál, viszont valóban később pusztult el, évezredekkel az eljegesedés után (talán az i.e. 2. évezred közepe táján). Elég ha olyanokat olvasol, mint Jima bunkere (Vara). De az is sokáig tartotta magát, hogy létezik egy titkos sziget az arktiszon belül, amit jéghegyek vesznek körbe, de belül meleg éghajlata van, és csodálatos civilizációja. Utoljára Fitzhugh Green indult léghajóval neki 1923-ban, hogy megkeresse.
Azt is gondolom, hogy vagy ötezer évvel ezelőtt az egyiptomiaknak volt egy bázisuk a Jenyiszej folyó partján. Héliupoliszi papok rendszeres expedíciókat küldtek erre a vidékre,s az "egyiptomi" Héraklész állította híres oszlopait az Ob-folyó tölcsértorkolatába. A két folyót partját használták, hogy eljussanak a jeges-tengeri partokhoz, ahol a Fehér-sziget hajói várták őket.
Jó, akkor még adok egy kis adalékot: A Szovjet Sarkkutató Intézet 1946. évi expedíciójának tengerfenék vizsgálataiból kiderült, hogy az Északi Sark közvetlen közelében valaha egy szigetláncolat vagy egy hosszúkás sziget süllyedt el, mintegy 10-12 ezer évvel ezelőtt. Ez a víz alatti hegyvonulat kapta a Lomonoszov-hátság nevet. A gerinc keletről nyugat felé húzódik, ahogy a Meru és a Hará hegyláncát is leírják (azért csak adalék, mert nem állhatok itt le oldalakon keresztül csak a térképekről, és azok sajátos vizsgálatáról beszélni).
Egyébként sokat foglalkoztam Mercator és társai térképeivel is. Szóval tovább mentem az úton, s innen is egy kis adalék a saját meglátásaimból: A Laptyev-tengertől (Léna-folyó torkolata) Észak-Grönlandig hatalmas mélyedés fut egyenes vonalban. Ha ez a föld egykor kiemelkedett ez az egyenes mélyedés kettévágta Hüperboreaszt, két oldalán magas szírtfalakkal. Mercator 1587-es térképén is így látszik, aki egy nagyon széles folyóvölgynek vagy keskeny tengerszorosnak mutatja.
Amúgy is bámulatos, ahogy eljutottál ahhoz a kézenfevő (legalábbis utolag visszatekintve) magyarázathoz, hogy az egyszervolt királyságban találtad meg azt az ősmintát, ami az alkimisták és rózsakeresztesek leírásában, mint szenthegy szerepel, sőt kimutattad, azokat a különleges technológiára utaló jelzéseket, nem ugorva be annak a lapos és fantáziátlan nézetnek, hogy ezek valamiféle "asztrális síkon" kezelendő valamik lennének... (akkor már keresni is felesleges, ugye...)
Nekem ehhez több év kellett (bár egyedül voltam), s mint írod csak nem rég foglalkozol ezzel, szóval akkor is megdöbbentő, hogy hasonló dolgokra figyelsz fel mint én, valójában egy csomó esetben a saját régebbi következtetéseimet hallom viszont (de azokhoz nálam nagyon terhelt út vezetett).
A kérdésekből, amiket írtam, többre én is kiváncsi lennék (magyarán nem vagyok biztos vagy nem talán is tudom a választ, az uttarakurákon inkább nem a vénusziakra gondolnék), mert eddig - magamon kívül-senkivel nem találkoztam, aki eljutott volna idáig.
Amúgy is rég beelőztük ezt a "filozófus" Valerij Djemint. Az orosz 2007. januárban közleményt adott ki, melyben kinyilvánította, hogy bizonyos abban, hogy az Arktisz területén valóban létezett egykor Hüperborea. Djemon szerint Eurázsia és Amerika arktiszi vidékein, az Arktiszi-tenger szigetein felbukkannak ennek a civilizációnak nyomai. Említi Mercator térképét, ami mutatja a jégmentes Hüperboreiát az Arktiszon. Mercator ezt a részletet egy ősi térképről vette át, amiről említést is tesz egy 1580-ra datált levelében....(ezekkel jó pár évvel már Djemin előtt foglalkoztam).
Amiben meg "egyéni" lenne Djemin, az meg ez lenne - kissé Dan Brown sítlusában - : II. Katalin orosz cárnő a szabadkőművesektől kapott néhány információt a sarkköri ősi mitikus földről. Két expedíciót köldött a helyszínre - ezt kapd ki!- Mihail Lomonoszov segítségével... (stb)
A kis piramis ábrázolások(persze külön érdekes a tetejükön a piramidión-baitilosz) nagy valószínűséggel természetesen szent hegy ábrázolások, vagy maga a Meru, vagy a Kailásza :
Shambhalával kapcsolatban igazad van, az is ide vehető, de mint buddhista motívum, már viszonylag késői, így nagyrészt valószínűleg már az ismertetett korábbi hagyományokból táplálkozik. Itt most azokat hoztuk elő ugye, amik ikonográfialag ide tartoznak, valóban Shambhaláról is azt mondják, hogy hegyek gyűrűjében fekszik.
"ősi szellemi tanítások szintén világosan megfogalmaznak, hogy nem egy kőből épült valóságosan fellelhető város, hanem a Felemelkedettek asztrális térsége a finomfizikai síkon" Ezért idéztem lentebb azokat a szövegrészeket, amik a Rhipai-val és a Meru-val kapcsolatban is ugyanezeket hozzák, ez a 'nehéz megközelíthetőség' tulajdonsága. Ami abban áll, hogy valóban azt mondják fizikailag nem lehet elérni, vagy ha arra a 'helyre' el is jut valaki, 'emberi szemmel nem látja'. A madarak tudják elérni, vagy madárszárnyon lehet oda eljutni, ami beavatási terminológiában a 'szellemi' létmódot jelöli. Ezzel kapcsolatban igen érdekes Ariszteász 'expedíciója', nem tudom Schenouda foglalkozott-e már ezzel. (Csak mellékesem jegyzem meg neked, hogy érdemes elgondolkodni a következőkön: 'Üveghegyek', 'Óperenciás-tenger', 'ahol a madár se jár')
Nos, persze ez így szép s felemelő, azonban nem hinném (Schenouda meg gondolom főképp nem), hogy ennyire egyszerű lenne a helyzet... A figyelmedbe ajánlom e téren Guénon gondolatmenetét az egykori beavatási központok visszahúzódásával és 'fizikai' és/vagy 'pszichikai' maradványaival kapcsolatban.
"Engem is nagyon érdekel az arktikus Hüperboreasz története, sokat is foglalkoztam vele." Ejj, remélem azért valaha előkerűlnek a fiókodból azok az írások :)
Dantét azért is próbáltam kissé tendenciózusan képbe hozni, hogy hátha van valami véleményed a Déli-sarkkal kapcsolatban...
A Főnix-szel kapcsolatban van még egy párhuzam. A monda szerint a Bennu madár a benben kőre száll le, s azon 'kotlik'. A benben a primordiális ősóceánból kiemelkedő első földség, egy halom képében, amin, vagy amiben Atum, az ősteremtő lakozik, és ami később piramis alakját vette fel, s valószínűleg ez minden obeliszk és piramis piramidiónjának, vagy zárókövének a prototípusa. (közbevetem, hogy a kúpos baitiloszokon ülő madár visszatérő motívum a Közel-Keleten, sőt, Apollón is hasonlóképen 'kotlik' az omphaloson némely ábrázoláson). Indiában, mint alább kiderült, tulajdonképpen két különböző hagyomány ág is fennmaradt a szent heggyel kapcsolatban. Az egyik a Ripával kapcsolatos, a legrégebbi rigvédai réteghez tartozik. Ennek értelmezése vitatott, azonban a Ripa itt is tulajdonképpen egy halmot jelent, amin a Sjéna madár él.
Iránban szintén a benben-nek megfelelő hagyomány él: "E forrás a világhegy tetején, a 'Magas Harán' van, ami körül az ég forog, és ami az Airyanem Vaejah, a Mazda által elsőként teremtett földek középpontja" Ezek után már kissé érthetőbb az is, miért kapcsolódik ez a Földi Paradicsom képéhez, ami ilyen értelemben szintén a 'primoriális föld'.
További "szellemi város" még Christian Rosenkreuz "Christianapolis"-a (Krisztus városa, az igaz keresztények léthelye), Campanella Napállam-a,
vagy a Tao "Nefritből való városa", mely az Új Jeruzsálem analógiája, vagyis egy teljesen új/más új létállapotot elért lénynek feltáruló létezés.
(A nefrit a jádekő egyik fajtája, itt tehát kapásból mindkét ősi archetípust nyakoncsíphetjük: a kő és a város egyaránt kedvelt alkímiai szimbólum Keleten és Nyugaton egyaránt. Lapis Phiposophorum=Bölcsek Köve, stb.)
... és ha már város, álljon itt a leghíresebb, a legendás SHAMBALLA (és/vagy Shangri-La), amit az ősi szellemi tanítások szintén világosan megfogalmaznak, hogy nem egy kőből épült valóságosan fellelhető város, hanem a Felemelkedettek asztrális térsége a finomfizikai síkon.
Érdekes módon a hagyomány ezt még egy földrajzilag is meghatározott helyhez köti; a Góbi-sivatag feletti nagyon tiszta finomfizikai térség.
Szenzitív lényként, elég régóta foglalkozva az energetikai minőségekkel, energiákkal, különösképpen az erőhelyekkel ("szent helyek", szentélyek, beavatási helyek), valóban elmondható, hogy érezhető a Góbiról készült fotókon annak az elvarázsolt területnek a különleges ereje! :)
Érdekességként itt egy góbi-sivatagi remete-barlang, benne agyagból készült kis piramisok...vajon mi célt szolgálhattak?
Mindenesetre a képekről megízlelhető a Góbi-sivatag (Shamballa) ereje :)
"Halhatatlanság Fája, mely megfelel a világ tengelyének. A germán hagyomány a fát Yggdrasilnak nevezi"
Magyarul Életfa, de ismeri a Kabbala is és még megannyi mítikus hagyomány.
Valóban nagyszerű gyűjtés, munka eredménye, amiket itt közölsz.
Azonban a hegy, miként annyi más archetipikus szimbólum (kő, város, stb.) egy spirituális valóságot, szellemi megVALÓSítást jelölnek!
Erről Jung, Eliade, és az hermetikus-alkímiai hagyomány más kiváló ismerői gazdagon írnak.
Csak egy példa a város analógiára: elhangzott már, de érdemes kiemelni és hangsúlyozni: a Mennyei Jeruzsálem, a János apostol-féle "És láték új eget és új földet...", egyértelműen mutatja, hogy itt az új tudat/lélekállapotról van szó, nem pedig egy földrajzilag fellelhető kőből épült városról.
Mellesleg ugynez igaz a templomra, ami a Szent Szellem háza, és amiről Jézus világosan elmondja, hogy a templom a test...
De ugyanez mondható el a Grálról is, ami nem egy tárgy (kehely, stb.) vagy egy düledező várrom valahol a Pireneusokban, vagy Katárföldön Dél-Franciaországban, hanem szintén egy szellemi megvalósítás eredménye. Ezért nem találják a Grált, vagy ahányan keresték, annyiféleképpen vélték azt felfedezni valamiben/valahol...
A Frigyládáról nem is beszélve, vagy a szentélyekről, amik szintén az ember(i test) analógiái, miként láttuk ezt a templomnál.
"...Faber kép eredetije állhatott-e az arktikus övezetben az i.e. 1. évezredben?" Nemhinném, de nem is hiszem én sem, hogy a Faber kép ilyesmit ábrázolna, vagy hogy a görögök eljuthattak volna odáig, amikor a Szkítákig se nagyon jutottak el (néhány csetepatén, gyarmatállomáson meg kereskedőn kívűl). Nem ebben az értelemben értettem, hogy köze lehet a kabír barlangnak a poláris hegyhez, hanem úgy, hogy hasonló, ősi mintázatot követ, és vajon ebben az értelemben milyen összefüggés lehet köztük.
"Szerinted kik lehettek az uttarakurák? A Fehér-sziget azonos a kelta-germán regék Thule-szigetével?" Az elsőre inkább nem válaszolnék, csak gondolom, hogy te kikre gondolsz. A másodikra viszont lényegében szerintem igen a válasz, sőt ehhez hozzávehetjük a felsorolt 'Boldogok Szigetét', Avalont, vagy a Földi Paradicsomot (és Bosch egyre inkább gyanúsabb) stb. Az arimaszposzokról viszont azt tartják, hogy egyszeműek, tehát hasonló népség lehet, mint a küklopszok (vö. Polyphemos barlangja), és hasonlóan titáni karakterűek, amennyiben a griffekkel harcolnak. Megint ez az ősi lázadási téma mindenhol.
"Ha tehát É-Szibériában a mai adatok szerint az i.e. 10. évezredig mérsékelt klíma volt, úgy ott valóban alkalmas lehetett emberi megtelepedésre, civilizációk kifejlődésére. Tilak csak arról feledkezik meg, hogy a hagyományok eleve valami zord, hideg vidéknek írják le az odautat.
Szerinted, mikor volt az a kor, amelybe Merut, meg ezt a sarki "királyságot" helyezed? Mennyi ideig volt ott civilizáció, és hogy bukott el?
Szerinted milyen tények bizonyítanák, hogy volt ott egy nagyobb sziget? Hová helyezed tkp. a Meru-hegyet?
" Nekem ezzel van a legtöbb problémám, ugyanis nem tudom elképzelni, hogy belátható időkereten belül enyhe éghajlat lehetett volna a sarkon, így ezzel egyelőre, nem tudok konkrét értelemben mit kezdeni. A sziget kérdéséről még ennyit sem tudok mondani, fogalmam sincs, milyen arrafelé a talapzat, és hogy belátható időn belül lehettek-e nagyobb elmozdulások. De nekem Atlantisszal is gondom van e téren, mondjuk azt még el tudom képzelni az Azori-szigeteknél. Szóval ezekbe én sosem mentem bele jobban, mert nagyon ingatag alapon állónak érzem (meg magamat is, hogy meg tudjam ezt földrajzi vagy tektonikai stb. értelemben ítélni). A többi kérdéssel sem tudok emiatt túl sokat kezdeni, legfeljebb csak ismételni tudnám mondjuk az india közléseket az egyes korszakhatárokról, meg egyéb ilyen elképzeléseket, dehát ezzel nem hinném, hogy sokkal tovább jutnánk. Nekem nagyjából egy olyan kronológia van a fejemben, ami Atlantisz pusztulását 10-12 ezer évvel ezelőttre teszi, vagyis nagyjából 6 világhónappal ezelőttre, az utolsó jégkorszak lezárulásához közel. Persze ez jórészt mitikus. Szóval a Hyperboreus ciklusnak jóval ezt kellett megelőznie. De ilyesmiről nem is szívesen nyilatkozom, mert rettentő képlékeny és siklamós, és nagyon könnyen beleeshet az ember még a mitikus közlések félreértelmezésébe is, nem hogy valamiféle konkrét földrajzi vagy historikus állítást fogalmazzon meg; meg nem is rágódtam ezen sokat, inkább a mítoszi anyagot gyűjtögettem, de azt másképpen igyekeztem értelmezni (az értelmezési síkok nem zárják ki egymást). Tulajdonképpen csak azóta foglalkozom ezzel ebből a szempontból, amióta a te írásaidat olvastam, szóval térképészettel meg ilyesmikkel nemigen foglalkoztam, lehet akkor ment el anno a kedvem, amikor sajnos Piri-Reissen sem sikerült felfedeznem az Antarktiszt, bárhogy is erőlködtem :-)
Engem is nagyon érdekel az arktikus Hüperboreasz története, sokat is foglalkoztam vele.
Rejtett utalásban itt sincs hiányt. Látom, hogy elég volt kicsit megkaparnod a felszínt, máris varázslatos dolgok jöttek elő.
Dantéról szóló rész meg különösen érdekes, ő eleve ugy gondolta, Odüsszeusz az Atlanti-óceánon hajózott. Az is érdekes Danténál, amit a pokolról vagy lucifer sírjáról ír, mert ott is találunk egyezéseket az ősi hagyományokkal, az "alvó" állapotban lévő ősapákkal, félistenekkel...
Régi térképekről -ha van még- hozhatsz anyagot. Tény, hogy ez egy süllyedő régió, sok sziget tűnt el már a történeti időkben is, de legfőképpen az 1946-os mérésekre gondolok.
Garuda madár, nagyon olyan mint a héliupoliszi Főnix, mintha egy "űrkomp" lenne a Vénusz és a Föld között, s még pluszba az is megdöbbentő, hogy az észak-szibériai népecskék szinte mind beszélnek, hasonló óriásmadarakról, melyek aranyból vagy más fémből van a tollazatuk. Hisz a tonguzok, ahol 1908-ban leesett az az óriásmeteorit, úgy hitték róla, hogy a tűzistenük, a vasszárnyú Agni tért vissza...
A kérdéseimmel tkp. csak azt akarom mondani: hogy a bronzlap rajza egy szemtanútól származik. Nem sematikusan ábrázolja azt a helyet, amit az alkimisták középkori rajzai: igen.
Az eredeti rajz nagy valószínűséggel valamikor az ie. 1. évezred közepe táján készülhetett. Ebben az időben szerinted az arktikus régióban milyen klíma volt? Egyáltalán eljuthatott-e oda egy görög expedíció? A Meru bizonyos leírásokban egy óriási hegyi komplexumban van ábrázolva (istenek, aszúrák otthona), máshol meg nagy, épített piramisként. Faber kép eredetije állhatott-e az arktikus övezetben az i.e. 1. évezredben?
Ez az "elrendezés" megtalálható volt Atlantiszon is. Mereskovszkij Énókot is oda utaztatta: azt hitte Atlantiszon járt (valójában Hüperboreaszon: ezt jól gondolta Charroux).
Merutól északra, a tengerben volt egy sziget, Sveta dvípa (Fehér-sziget), ahol az isteni küllemű uttarakurák (fehér emberek) éltek. A szigeten emelkedett Drágakövek Temploma, melynek áldozati csarnoka -vénuszi mintára- kristályokból épült. A Puranákban szereplő Meru-hegyet egyesek a Pamir-hegységgel azonosítják, vagy tegyük fel, hogy ettől északabbra a Jeges-tenger partján feküdt?
Szerinted kik lehettek az uttarakurák? A Fehér-sziget azonos a kelta-germán regék Thule-szigetével?
Az uttarakurák földjét idilli helynek festik le. Bolton szerint a görögök már i.e. 300 körül a Rhipai hegységet azonosították a Meruval, és az Arimaszpeia hüperboreuszait az uttarakurákkal. De ez nyilván Amométosznak köszönhető, aki részt vett Nagy Sándor indiai hadjáratában, és írt egy beszámolót az attakorokhoz (uttarakurákhoz) való utazásról (ami elveszett).
Az is valószínű, hogy az ember már több mint 30 ezer éve megjelent az északi övezetekben: a Kóla-félszigettől Kamcsatkáig, de a későbbi évezredekben megjelentek a Jeges-tenger szigetein is. Némely helyen ősi civilizációk nyomaira bukkantak, de tekintve a helyet a kutatások mindig is csak kezdetlegesek, elszórtak voltak.
Gangadhar Tilak indiai tudós úgy gondolta, az árják ősei az Arktiszon éltek i.e. 10.000 évvel ezelőtt, melynek pusztulását az utolsó jégkor vége okozta. A pusztulást i.e. 10 és 8 ezer közé helyezte. A népek i.e. 8000 és 3000 között délre költöztek. A védikus nép i.e. 5000 és 3000 között telepedett le Indiában.
Ha tehát É-Szibériában a mai adatok szerint az i.e. 10. évezredig mérsékelt klíma volt, úgy ott valóban alkalmas lehetett emberi megtelepedésre, civilizációk kifejlődésére. Tilak csak arról feledkezik meg, hogy a hagyományok eleve valami zord, hideg vidéknek írják le az odautat.
Szerinted, mikor volt az a kor, amelybe Merut, meg ezt a sarki "királyságot" helyezed? Mennyi ideig volt ott civilizáció, és hogy bukott el?
Hogy miért helyez pigmeusokat Mercator Hüperboreaszra, arra két lehetőség kínálkozik:az egyik az a középkori forrása, ami arra a közkeletű nézetre utal, hogy a föld leghidegebb és legmelegebb vidékein csökken az emberek termete: így az egyenlítő mentén elő afrikai pigmeusoknál, vagy a délkelet-Ázsiát lakó kistermetű törzseknél, míg északon a lappok, a szibériai kis népek vagy az eszkimók, mind kistermetűek. A másik lehetősége a mítoszokból táplálkozna: A Merun található Síva Kertje is. Közepén négy oszlop között állt a Halhatatlanság Fája, mely megfelel a világ tengelyének. A germán hagyomány a fát Yggdrasilnak nevezi: az Északi Sarkon áll, gyökere lenyúlik az alvilágba, ahol Heimdall szívét őrzik. Ez a törpék otthona is.
Mercator amúgy is nagy szakértője és tisztelője volt a régi geográfiának, gyűjtötte a régi térképeket, de Hüperboreasz nem nála jelenik meg először, hanem más térképészeknél is feltűnik: Johannes Ruysh 1508-as vagy Schoener 1520-as térképein is. Egyébként nagyon régi elképzelés volt, hogy az északi sarkkörön túl egy kontinens rejtőzik. Ezt az elképzelést csak elég későn, 1878-79-ben cáfolta meg Nils Nordenskjöld!
Egyébként logikus magyarázat lehet, hogy a térképek eredetije évezredekkel korábbi időszakból maradt fenn, melyet sokszor átmásoltak. A 15-16. század nagy térképkészítői csak ott haszálták az ősi térképeket, ahol a korabeli felfedezők még nem jártak és éppen ezért nagyon értékesek voltak. King Hamy 1502-es térképén pld. szibériai folyókat látunk beleömleni a Jeges-tegerbe, ahol ma csak jeges tundra van. Ahmed Hadzsi 1559-es világtérképén a Novaja Zemlját földhíd köti össze Szibériával, ahogy évezredekkel ezelőtt valóban volt.
Egyébként Mercator térképein folyamatosan megjelent Hüperboreasz, de Mercator elve az volt, hogy fokozatosan a felfedezők jelentései alapján módosította térképeit. Mikor tudomására jutott, hogy nincs földhíd észak felé, akkor már kénye-kedve szerint ábrázolta Hüperboreászt (Mercator famíliájához tartozó Rumoldus Mercator 1585-os világtérképén Hüperboreászt elég pontosan ábrázolta, annak egy későbbi állapotában).
Viszont számos olyan részletet fedeztem fel, hogy a térképek évezredekkel Mercator előtti megalkotói, igen jó adatokkal bírtak a Jeges tenger szigeteiről, sőt a mai víz alatti domborzati viszonyok is megdöbbentő módon utalnak egy nagyobb földségre az arktiszi övezetben...
Szerinted milyen tények bizonyítanák, hogy volt ott egy nagyobb sziget? Hová helyezed tkp. a Meru-hegyet?
"Amit itt írsz, egy külön nagy téma, Faber képmásolatához nem lehet "hozzáragasztani", mert maga alá nyomja." Na azért csak nem, elég vastagnak és teherbírónak látszik az a kőlap a kabír barlang felett. Persze, a partikuláristól haladtam az általános fel, így ennek valóban elméleti jelentősége van. Tulajdonképpen azért szántam erre ennyi energiát, mert nem csak a 'filozófikus hegy' mintázathoz ad hozzá, hanem olyan, már korábban szóba jött egyéb motívumokhoz is, mint a főnix, Prométheusz és 'hegyi' növények. És persze mindig lenyűgöz ezeknek a sokezer éves mítologémáknak a szoros összefüggése. Hogy ne nyomja maga alá, emiatt különítettem el az alkímiai források kapcsán az általános, 'filozófikus hegy' motívumát, és a kabír barlangét. Éppen azért a kedvencem az a Khunrath kép, amin középen a nagy, tüzes filozófikus hegy van, jobbra pedig a vízesés mellett a félig természetes, félig mesterséges kis medencés barlang...
"Énók Könyvében leírt események nagy része Hüperboreászon játszódik." Igen, eddig is többször említetted Henochot, most azonban tényleg látjuk e leírásban az ismerős mintázatot. Rendkívül érdekes, megéri töprengeni rajta.
Szia, lenyugozo a lexikalis tudasotok, figyelmetekbe ajanlanam azt a teoriat ami azt feltetelezi, hogy valamikor a gizai nagy piramis a fold valamelyik polusan epult energia megcsapolasra. Arra mar gondolni sem merek, hogy akkor hol volt a hatodik kontinens hegyeivel egyetemben. Ha valaki ra erne at konvertalni a foldi kordinatakat, meg kiderulne sziberia kedvezo eghajlata is.
Szóval itt biztosan nem járhatott az említett görög expedíció. A sarkköri Meru-hegy idejét úgyszólván korszakok választják el az i.e. 7-5. századtól, amikor szerintem a bronztáblán lévő képet rajzolták.
Attól persze még lehet hozzá köze, de mégsem a válasz a kérdésre. Ugyanis nem azt fedezted fel, hol látta a kép modelljét a görög művész, hanem magát a sémát, a környezetet, az elrendezést és a konstrukciót, amit több helyen is alkalmaztak a földön.
Írod: "Most a téma összelapátolásán és a nagyvonalú összefüggések meghúzásán kívűl nem vállalkoznék, de remélem Schenouda már járt korábban e tájak némelyikén..."
Néhány hsz-nél -inkább muszájból- valóban említettem itt is a fórumban, de már az is kimerítette a lényeget:
6957: "A beavatottak a föld több pontján is felépítették ezt a rendszert, melynek hatása volt a "Grál" nélkül is, de teljes hatékonyságát csak azzal együtt tudta kifejteni. Magyarán ezek az építmények "várták" a Grált, ami sosem "átöröklés" útján került hozzájuk, hanem "rablás" útján, így került Hüperboreászról Atlantiszra, majd onnan Egyiptomba, aztán Jeruzsálembe..."
6934: "A sarkköri királyságot, Hüperboreaszt a vénuszi látogatok egy csoportja és leszármazottak alapították. A Grál is innen került később Atlantiszra."
7581: "Eumolposz-élettörténete (aki a rítusokat ide hozta), tulajdonképpen a misztérium vándorlását meséli el Hüperboreászról, Atlantiszra, majd Észak-Afrikán át a Balkánra, majd Eleusziszba."
Magyarán: mindig is azt gondoltam, hogy a vénuszi menekültek és leszármazottaik első és legfőbb támaszpontja az északi Hüperboreaszon volt, majd onnan került Atlantiszra, s onnan a Mediterránumba...(így egyébként a jeruzsálemi Energiák hegye is ugyanolyan jó válasz).
Ezen az alapon egyébként tovább lehet menni, hisz ha belegondolsz, a Meru-hegy vagy az Alkimisták hegye, az elrendezésével ugyan miért lenne földi eredetű, hiszen annak Első formáját nem inkább valahol a Vénusz kiégett fennsíkjain kellene keresnünk...?
Amit itt írsz, egy külön nagy téma, Faber képmásolatához nem lehet "hozzáragasztani", mert maga alá nyomja. Mintha beszélgetnénk egy kis szobrocskáról, és valahogy bepöccene, hogy Poszeidónra hasonlít, s aztán itt végeláthatatlanul elkezdenénk Atlantiszról értekezni, s feledve már rég a kis szobrocskát...
Amúgy meg mindenképpen logikusan jutottál el a sémát keresve a legősibb elrendezéshez, az arktikus Fehér-szigeten, vagy ahogy a görögök nevezték Hüperboreaszon. Nyilvánvaló, hogy ott építték fel az első szentélyt vagy piramist (lásd Merut, az aranylapjaival), ami azon különös szerkezet működését generálta, melyet az idegenek magukkal hoztak pusztúló bolygójukról. Innen később ezt elrabolták és Atlantiszra vitték, s a következő fázisáról itt sokat beszéltem, Odüsszeusz a kurész herceg rabolta el valamikor i.e. 3100 körül és Pharoszra vitte. (Talán "csak" egy ilyen "főközpont" másolata van Faber-rajzán?)
Egyébként bárhová vitték is a "Grál"-t , ahol elhelyezték, az mindig fontos csillagok alatt történt, kezdve a Meru-heggyel (Sarkcsillag, Nagy Medve), az atlantiszi szent hegynél a Plejádok játsszák ezt a szerepet, a Nagy Piramisnál szintén más csillagok... Ugyanígy "tengelynek", "középnek", vagy "köldöknek" is nevezik ezt a helyet, és az elrendezése meg kellett feleljen bizonyos kozmikus számoknak is, és még pár dolognak...
Ha alaposabban körbeakarod járni a témát, az arktikus szigetét, vedd figyelembe azt is, hogy pld. az Énók Könyvében leírt események nagy része Hüperboreászon játszódik. Idehozták az angyalok Énókhot, a beavatottat: Énók látja a helyet, ahol a „szélvihar lakik… a szelek kamráit… a föld alapzatát, a föld sarokkövét… hét drágakőből való hegy… a középső ezek közt az égig ért, olyan volt mint Isten trónusa, antimon, ormának csúcsa pedig zafírból volt… hét nagy csillagot láttam… a hegyet illatos fák vették körül… orma olyan mint Isten trónusa, Isten uralkodói széke… a föld közepére mentem és áldott, termékeny helyet láttam, ahol a fák örökké hajtottak… ezen a helyen szent hegyet láttam…”. A hegy oldalából víz folyt el. Énók körbejárta az egész térséget, de mindig a hét hegyhez jutott...
Énók leírja, hogy az Észak legvégső határán találhatók „az ég felé nyíló kapuk”, de ugyanezt mondják, a görög, indiai, iráni és szibériai hagyományok. Azázélnek és társainak a leszármazottai óriások voltak: bukott angyalok a Vénusz kiégett planétájáról...
A Rhipai a szkítáktól a görögökön át szép karriert futott be, neve még a középkorban is az áthatolhatatlan és írtozatos fagy szinonímája. Az antik írók nyomán következetesen kelet-nyugati irányban ábrázolták, nagyjából a mai Ural hegység helyén, ezért szokás azzal azonosítani. Valójában ezzel is az lehetett a helyzet, mint a Meruval vagy a Harával és az Alborzzal, vagyis egy-egy már a hagyomány ősi rétegeibe tartozó mitikus hegy megtestesülése. A furcsaság az, hogy elnyúlását épp ellentétesnek hitték, mint az Urálét, tehát pontos értesüléseik nyilván nem lehettek; mivel a szkíthák országáról azt gondolták, hogy északról-délre lejt a Fekete-tengerig, és folyói is oda ürülnek, ezért logikusnak látszott egy északi, horizontális fekvésű hegylánc feltételezése. Ezért is érdekes az az északi útvonal, amit Schenouda az Argo útja kapcsán bemutatott, mivel olyan 'pontosabb' és régebbi forrásokra utal, amelyek még nem(annyira) 'elmitizált' földrajzi elemeket tartalmazhattak (persze az kérdés valóban, hogy milyen időszakra vonatkozhatnak).
Amikor a középkor vége felé kezdtek pontosabb adatokkal rendelkezni, a mitikus területek határa is egyre messzebb húzódott, de továbbra is tartotta magát egy poláris, északi hegy képzete, immár az Urálon túl.
Az északi hegy poláris hegy újabban természetesen összekapcsolódik a magnetikus északi pólussal, ezért sokszor ez a hegy 'Mágneses hegy'(a - talán többértelmű - 'Magnesia hegye' az alkímiában), az első képen ez látható, szigetként('Insula magnetus'). A leghíresebb talán azonban Mercator talányos térképe. Mai fejjel azt hihetnéné az ember, hogy valamiféle Antarktisz ábrázolásról van szó, pedig éppen ellenkezőleg, Mercator itt a (mitikus) északi sarkvidéket ábrázolja. A szerkezet - ismerős. Középen a mágneses poláris hegy, a magas 'Rupes nigra'. Érdemes idézni, mit ír Mercator a barátjának, John Dee-nek (!):
"A négy ország közepén egy Örvény van, ebbe ürülnek az Északot négy részre osztó Tengerek. Aztán a víz körben áramlik és aláhullik a Földbe, mintha csak egy szűrő tölcséren keresztül öntenék le. Ez négy fok széles a Pólus mindkét oldalán, vagyis nyolc fok összesen. Közvetlenül a Pólus alatt azonban egy csupasz Szikla áll a Tenger közepén. Kerülete majd 33 francia mérföld, és csak Mágneskőből áll. Ez olyna magas, mint a felhők ... Mindezt szóról-szóra e szerzőtől[Jacobus Cnoyen] másoltam évekkel ezelőtt."
Az idézett mű a Inventio Fortunata, egy elveszett könyv, amit tulajdonképpen Mercator leírásából ismerünk. (Nem vagyok nagy térkép szakértő, remélem más ki tudja ezt újabb részletekkel egészíteni) A leírás azonban, mint láthatjuk, nagy hasonlóságokat mutat az ősi poláris hegy jellemzőivel.
Van azonban egy további érdekesség Mercatornál, az Európához közelebb eső részben ezt olvassuk "Pygmei hic habitant...". Megkönnyebbülés, márt azt hittem, hogy újabban teljesen törpék nélkül maradunk. De hogy kerülnek ezek ide? Talán Schenouda fiókjában lapul erről valami...
A görögök pigmeusait, úgy tűnik, a legkülönbözőbb helyekre helyezték, Indiába, Etiópiába, vagy épp az Északi-sarkra, szóval, úgy tűnik, bármiféle mitikus és elérhetetlen helyre, de lehetett-e ennek valamiféle valóságos alapja? Indiát pl. emlegetik a filozófikus heggyel kapcsolatban is: A Lambspring Könyve most már ismerős hegyünk ábrázolásánál ugyanis azt mondja, hogy itt India hegye fekszik (a filozófikus alkímiai munka 'edényében'). Vajon a szerző bírt valamiféle értesüléssel a Merut illetően, vagy csupán 'egzoticizálni' szándékozott?
----
Dante és a Purgatórium hegye
Az Isteni Színjáték Odüsszeusz Utolsó Utazása címmel tartalmaz egy furcsa kis történetet, ami vissza-vissza térve kísért minket (Borges sem tudott szabadulni tőle). A történet veleje, hogy amikor Dante a csalók pokláig elér, ott találják Odüsszeuszt és Diomédészt, akik a trójai faló csalárdsága miatt senyvednek. Megtudjuk, hogy Odüsszeuszt öreg korára se hagyta nyugodni a vére, és egy utolsó expedícióra hívja embereit, fel is kerekednek:
"A két hispán part közt eveztem én el; láttam Marokkót és Sardiniát, a tenger többi fürdő szigetével. S vén, lassu volt már a kis társaság, s a szoroshoz értünk, mely arra fekszik, hol Herkules emelte oszlopát, Hogy onnan már ne menjen senki messzibb, s jobbkézről lassan elmarad Sevilla, balkézről Septa tünedezni tetszik. ...
A far keletre és az evezőket bolond repűlés szárnyaivá tettük, s vitorláink mind balfelé verődtek. Új ég, új csillag ragyogott felettünk, ha jött az éj; a mi egünk lebújva a tenger alá, már egészen eltűnt. Ötször csempült meg, ötször telt meg újra, új világgal a holdvilágnak alja, mióta beléptünk a vészes útra, mikor im egy hegy tünt előnkbe, barna a messzeségtől, s oly magasra nyúlott, milyet sem élve nem láttam, se halva. Örültünk, de örömünk gyászba múlott, mert az új földről felhő jött, s viharja kicsiny deszkánk gyenge orrára hullott, s háromszor azt a vízben megcsavarta, negyedszer a farát magasba vonta, orrát mélybe - Valaki így akarta - s fejünk fölött a vizet összenyomta."
Áthaladnák Herkules Oszlopain, tehát kijutnak az Atlanti-óceánra (talán nem először! :-). Onnan, mint Dante írja, a szél a vitorlát bal felé dagasztotta, tehát dél felé mennek, annak rendje s módja szerint megpillantják a déli új csillagokat... Ilyet ugye még nem láttunk, eddig már mindenfele jártunk, de délre éppen nem. És íme, Odüsszeusz itt pillantja meg az elérhetetlen és félelmetes magas hegyet. A hegy természetesen tiltott hely, így hát Odüsszeusz és legénysége - Isten akaratából - a tengerfenéken végzi. Danténak azonban sikerül az, ami az istentelen pogány Odüsszeusznak nem, eléri ezt a hegyet, igaz 'kissé' más irányból, de fellép a Purgatóriumra. Természetesen, Danténak lehetett didaktikus célja a történettel; annak ismeretében azonban, amit Odüsszeuszról megtudtunk, talán nem teljesen légbőlkapott a gyanú, hogy Dante esetleg tudott 'valamiről', amit titkon közölni akart velünk? Ezt erősíti, hogy a dantei purgatórium hegye valójában, eléggé felismerhető módon, az ősi poláris hegy 'keresztenyizált', sajátos dantei verziója.
Az első képen az Isteni Színjáték világképe ('felfordítva'). Látható, hogy a klasszikus világtengely köré szerveződik. A kiindulópont, a keresztény szent hegy Jeruzsálemben. Innen 'nyílik' a föld alá a fordított piramis metszetű Pokol, aminek legmélyéről, Lucifer sírjától kissé fura módon jutunk el a tengely déli pólusáig: a Purgatórium hegyéig (ami Jeruzsálem 'tükörképe'). Agnolo Bronzino képén Dante a hegyére tekint, melynek gyökere a pokol, csúcsa pedig menny felé tekint, és a szokásos piramis formát hozza. A Purgatórium természetesen megtestesíti a 'nehéz átjutás' témáját, csúcsán pedig földi paradicsom helyezkedik el - vagyis az északi 'boldogok országa' vagy 'boldogok szigete' keresztény változata. Hagyományosan ezt úgy képzelik el, mint ahonnan négy nagy folyó ered - pontosan ezt látjuk Mercator térképén is, illetve az indiai és az iráni poláris hegy a föld folyóinak forrásaként szolgál. (Mintha mercator forrása viszont nem a keresztény, hanem korábbi anyagból dolgozott volna). Szép feladat lenne végigvenni Dante asztronómiai utalásait, vagy végigkísérni a 29-32. ének furcsa látomásait a Griffről, az égi nimfákról s a Kéjnőről...
