Egy elég furcsa elméleti kérdésem lenne. Ugye manapság mondjuk egy faros, egy 620-as, egy bármilyen régi Ikarus (meg más jármű) felújítása során elég nagy gondot okoznak az apró részletek felderítése, megszerzése, mivel azokat már rég nem gyártják, kevés maradt belőle...stb.
Szerintetek ha az ember a jövőben (nem pár év múlva) fel kívánna újítani egy városi 200-ast, milyen alkatrészeket kéne beszereznie addig, amíg úgymond "van raktáron"? Apróbb dolgokra gondolok (biléták, táblák, esetleg utastér elemek), nem hajtás- és futóműre.
Jó, újráztad a közismert gyári fotót. A szkrínshotokkal csak arra világítottam rá, hogy '79-ben voltak 266-osok mindkét táblaelhelyezési variációval, ergo mindenkinek igaza van, hogy hol kéne lennie. F1nghasogatás vége.
Azt nem írtam, hogy biztosan az is volt e konkrét jármű esetében, csak azt, hogy kellett lennie. Nem vagyok képes minden 200-as minden festését észben tartani járművenként és időszakonként.
Mint a zárójelben írtam, nem mindenhol mentek át a járművek az egységes flottaszínre való átfényezésen. Ha a GA 91-01-et ért mizéria felett elsiklik a nép, e gondolattal való eljátszásban sem látok kivetnivalót.
Az elhúzható ablakból következtettem 1960-ra. Gondoltam, a típusváltás általános volt, de persze igaz: Bulgáriába (ha jól emlékszem) a 80-as években is olyan ablakokkal szállítottak 280-ast, mint Bp-en a 74-es széria. És azt még az éghajlat sem indokolja.
Ezek 1962-ben álltak forgalomba Miskolcon, feltehetőleg 61-es gyártás és szerintem exportból visszamaradt kocsik lehettek. Erre vall, hogy az oldalablakok eltolható része keskenyebb, mint a belföldieknek, továbbá az extra-hosszú viszonylatjelző, amilyen belföldön nem volt használatos.
Igen a BKV-hoz került 260 és 280 protónak ilyen volt.
Azon kívül még egy kocsit ismertem ilyennel: BPA-116, Ik256 a 80-as évekből, alba Volán, majd utolsó éveiben Viszló. (a dupla fényszóró miatt persze rövidebb lécekkel)
