Tisztelt Uram! Nem lepett meg válasza s hogy továbbra sem vállalja a felelősséget tetteiért!
Furcsa mód rögtön védekezik – „a baleseti negatívokhoz adás-vétel útján jutottam hozzá” – holott azt írtam, mivel nem Ön készítette a fotókat, joga sincs letiltani, illetve úgy kezelni, mint saját szellemi termékét! Állításával ellentétben Önnek egyáltalán nem szokása az eredeti forrást feltűntetni, s aki netán pontosít, a biztonság kedvéért letiltja, hogy saját „nimbusza” ne sérüljön.
Valótlanság, hogy engedélyt kért volna bármilyen kiadványhoz (és egyéb netes felhasználásra) a képeimmel kapcsolatban, olyannyira, hogy például a Számos Villamos létezéséről alig megjelenése előtt értesültem. Nagyszerű ötlet, hogy soha el nem hangzott kérését egy azóta sajnos elhunyt közlekedésbaráttal igazolná!
Bár előbb azt írja a Számos Villamos-ban szereplő képemmel kapcsolatban, hogy engedélyt kért, később közli, hogy az nincs is benne a könyvben. Ellentmondás. Nem szeretném lehangolni, de mégis benne van, lapozza fel a huszonhetedik oldalt! Fura, hogy erről nem tud, mint a könyv képanyagának kizárólagos felelőse.
Elnézést, de életviteli tanácsait tartsa meg Magának, nem olyan valakitől szeretnék „okos”szavakat hallani, ki téveszmék bűvöletében él! (Első indulata után kérem, gondolkodjon el tettein!)
Végül elnézést mindenkitől, hogy az Ikarus kedvelők fórumán ilyen sorokat kellett olvasnia, de az igazságérzetem nem hagyott nyugodni. Cserében, íme egy fotóm az Örs Vezér térről, 1986-ból.
Anno 8-10 évvel ezelőtt vettem egy megtépázott fotóalbumot a cigusoktól a PeCsában, volt benne néhány régi katonai jármű.
Ebből tettem egy fotót egy régi cikkhez a Veterán magazinban, ott a forrásmegjelölés az volt hogy "saját gyűjteményből"
Mert hát honnan...?
Véleményem szerint ha egy fotót valaki a más nevén ad közre, akkor is ha nem tudja ki készítette, de odaírja a készítőhöz a saját (vagy valaki más, konkrét) nevét, az igencsak aggályos.
Ellenben ha ismeretlen a szerző, és csak a gyűjtemény van megjelölve ahol megtalálható, az nem tekinthető a szerzői jogok megsértésének, hiszen nem "sajátítja" ki a képet, de több, pontosabb forrásmegjelölés nem lehetséges.
A FORTEPAN is tele van ilyen ún. "talált" illetve ismeretlen szerzők által készített fotókkal, azokat is lehet publikálni a forrás (Fortepan-archív) megjelöléssel.
Tehát ha valakinek van olyan fotó a birtokában aminek a készítője ismeretlen, attól az még publikálható a gyűjtemény megjelölésével.
2., Ha a BKV kidobta a negatívokat (a kukába, szó szerint), amik 30 évvel korábban készültek, és én hivatalosan átvettem őket, akkor mégis milyen engedélyt kellene kérni a közlésükhöz, és kitöl? A BKV hivatalosan lemondott róluk. Ha nem vagyok éppen akkor ott, ezek elvesznek. Véglegesen.
3., A szóbeli engedély a könyvben való közlésre szólt.
It jegyezném meg, hogy technikai okok miatt a Számos Villamos c. könyvben végül NEM JELENT MEG EGY KÉP SEM, amit Komjáthy Zoltán készített!
Kértem engedélyt tőle, megadta, de végül nem került bele a könyvbe.
Az UV könybe valóban került bele EGY darab fotó, amit ő készített, ez a 45. oldalon található.
Ebben a könyvben - nyomdahiba miatt - valóban nem szerepel a neve, de ezt már nyolc évvel ezelőtt, a könyv megjelenésekor megbeszéltem vele.
Te nagyon érdekes, ámde a joggal semmilyen viszonyban nem lévő véleményt közölsz itt a szerzői jogokról.
1./ Attól, hogy leselejtezték, egy képre még vonatkoznak szerzői jogok. Van készítője és ha nem halt meg már 70 éve, az alkotás nem szabad felhasználású.
2./ A "szóbeli engedélyt" ugye meg tudod védeni bíróság előtt is! (tanú) Egyébként is ha az engedély egy könyvben való közlésre vonatkozik, nem terjeszthető ki más publikációra, Internetre.
3./ A személyeskedés nem vezet jóra. Még perelhető is.
A BKV illetékes osztálya a baleseti negatívokat 1995-ben selejtezte és kidobta, ehhez átadás-átvétel útján jutottam hozzá, teljesen hivatalosan.
Akik ismernek (tehát ön nem tartozik közéjük), ezt pontosan tudják.
Az UV-könyv és a Számos Villamos c. könyben szereplő - ön által készített - képekre vonatkozóan többször, Keller László jelenlétében is szóbeli engedélyt adott azok közlésére, enélkül nem is szerepelhettek volna a könyvben.
Az "álságos dörgölőzés"-re vonatkozóan csak annyit, hogy azokat saját maga, önszántából hozta el nekem, számítván arra, hogy kap tőlem önnek még meg nem lévő anyagokat.
Olyan fotóknál, ahol valóban ismerem a készítőt, természetesen feltüntetem.
Örülök hogy a közösségi oldalak és egyéb fórumomk után itt is megtalált a befeketítéseivel, de azért elgondolkodtató, hogy - közelítve az ötvenhez - kellene most már valamit le is tenni az asztalra, ahelyett hogy mások pocskondiázására fordítja azt a drága idejét.
A "Wir lieben Omnibusse" által publikált - javarészt baleseti - felvételek tőlem származnak, azok publikálására semmilyen engedélyt nem adtam sem szóban sem pedig írásban.
Roppant sajnálatos, hogy egy hevenyészett levelet sem küldött a felhasználásukra vonatkozóan…”
Két megjegyzés:
Az említett baleseti fotók, negatívok eredetileg a BKV illetékes osztályától származnak, azokat nem Ön készítette, így joga sincs ahhoz, hogy bárkit kérdőre vonjon! Amíg Ön sem említi sehol a fotók hiteles forrását (amit egyébként pontosan ismer), okosabban teszi, ha ezt másokon nem kéri számon!
A másik: én sem adtam engedélyt (sem szóban, sem írásban) a tőlem – álságos dörgölőzéssel – szkennelésre kicsikart saját készítésű fotóim bárminemű tovább publikálására, főleg nem „Forrás: N. Zs. Levente, vagy N. Zs. Levente gyűjteményéből” szövegezéssel! Honnan volt bátorsága a Számos Villamos és UV-könyvekben, illetve szanaszét a neten az én fotóimat saját neve alatt publikálni, azokat haszonszerzés céljából továbbadni?
Össze van vágva, szerepelnak benne, a már jól ismert YouTube-s videókból anyagok, régi képek, de a kecskeméti nosztalgia 260as is feltűnik, többször is, illetve a videó elején és végén egy szép 260as.
