Egy az Indexen klasszikusnak számító nicktől idézek: "Hittem a szentháromságban, aztán hittem a szent egységben, ma már csak a szent kétségben hiszek" No azért én nem így lennék vele, de úgy tűnik még ilyen topik nincs, most már van.
"Ja, és senki nem állította, hogy Jézus ne lett volna több mint egy ember, csak nem vonunk egyenlőségjelet aközött, aki őt bűnné tette értünk."
Feltűnt, hogy Jézust isten fiai között említed az 1884-es hozzázólásodban:
"Mondom, Krisztus földi hústestben való születése előtt is létezett, mint szellemi lény, mint Isten fiai és ebből lett megüresítve, ez elég nagy különbség."
Ezzel teljesen embernek állítod, mint olyat, aki között és mi közöttünk semmi különbség sincs!
Ugyanis az Isten fiai, vagy "istenek", azok mi vagyunk a Krisztus teste, vagy más megfogalmazásban az Istennek gyülekezete. Ebbe beletartoznak azok is akik Jézus előtt éltek a földön és istent keresték, és akik Krisztus feltámadásakor hozzá csatlakozhattak, mint akiben reménykedtek, és kihozta őket a világosságra, a sötét tömlöcökből, vagyis emberi tévelygéseikböl.
Az Isten egyszülött fia pedig a fej, Azaz a testé lett Isten, a Jézus Krisztus.
Az Isten, és az "Istenek" között soha sem lehet egyenlőség jelet tenni, mert az Örökkévaló Szent Istennek a teremtetlen lelke, az a sajátja, míg az "Istenekben", Isten lelke befogadott lélek, a maguk teremtett, azaz gonosz, és hamis lelkük mellé, amely folyamatosan tisztít, és formál Isten képére, és hasonlatosságára, azaz elvezet minden igazságra.
1. Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között. 2. Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét (hamis tanítók személyét)? Szela. ("Szela" indulatot fejez ki, nyomatékkal: Itt azt, hog fujj !!!!!) 3. Ítéljetek a szegénynek (Itt leki szegénynek, aki sóvárogja az Igazság megértését (ivás), és magáévá tevését (evés). Lásd: Az Úrvacsora szimbólumát, amelyben magunkhoz vesszük Jézus megigazító életvitelét, amely életvitel igaz volt=lelki ital, vagy bor, és jó= lelki eledel, vagy mennyei kenyér.) és árvának (akit igazságot keres, és ezért magára marad.); a nyomorultnak és elnyomottnak (azoknak akiket elnyomnak a beadott hamis evangéliumok) adjatok igazságot! 4. Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki. 5. Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog. 6. Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan: 7. Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember. 8. Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek. (Zsolt 82.)
Legyen még egy dolog, hogy megértsük: Isten Lelke, Jézus Szelleme, az Úr jelenléte, imádkozás, Atyánkkal való kapcsolat nélkül semmik, üresek, újból vétkezők, olyan kivágott fák vagyunk, akiknek életébe a vadhajtások ismét automatikusan növekedésnek indulnak. (talaj, föld, test vagyunk, melyet állandóan gondozni, metszeni, öntözni, szántani kell)
Róm. 8,2 Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Róm. 8,10 Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért. Róm. 8,18 Mert azt tartom, hogy a miket most szenvedünk, nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, mely nékünk megjelentetik. Róm. 8,21 Azzal a reménységgel, hogy maga a teremtett világ is megszabadul a rothadandóság rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára. Róm. 8,28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak. Róm. 8,37 De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, Az által, a ki minket szeretett
Amit írtál szép elmélet marad, hogyha nem ültetjük mindezeket át a gyakorlatba!!!
"Mert azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne."
A mondat mindkét része fontos: Krisztus bűnt nem ismert (tehát Amet elmélete, hogy Krisztusnak az anyjától örökölt bűnös természetét kellett legyőznie hamis, mivel Krisztus bűnt nem ismert, nem úgy mint mi, akik ismertünk), és az Isten bűnné tette (ez jelenti azt, hogy A bűnt testben megbüntette az Isten a kereszten), hogy az Isten igazsága legyünk (egyház, a hit által) a Krisztusban. Tehát itt jön az, hogy Krisztus váltság, mivel a mi bűneinknek a büntetését helyettünk bevállalta, és elszenvedte a bűntetést, a törvényszegéseink miatti halált, mert a bűn zsoldja halál.
A büntetést vette magára Krisztus, azaz az bűn miatt átkot, de az nem egyenlő azzal, hogy bűnössé lett, vagy hogy "be lett olvtva bűnnel".
Ja, és érdemes az egészet egyben olvasni, több fordításban fordításban, amit idéztél:
Csia.
Így hát, ha valaki a Krisztusban van, új teremtés, a régiek elmúltak, íme új állt elő De mindez Istenből támadt, aki a Krisztuson keresztül minket magával kibékített és a kibékítés szolgálatát ránk bízta. Isten volt a Krisztusban, amikor a világot magával kibékítette, amikor nem számította fel nekik az eleséseket, sõt belénk helyezte a kibékítés igéjét. A Krisztus helyett járunk tehát követségben, mintha Isten kérlelne titeket rajtunk keresztül, a Krisztus helyett kérlelünk titeket: Béküljetek ki Istennel! Azt, aki vétket nem ismert, helyettünk vétekké tette, hogy benne Isten igazságosságává legyünk.
Károli, talán érthetőbb:
17 Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, a ki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát; Minthogy az Isten volt az, a ki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne mi általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel. Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne.
És ez egyből rávilágít arra, hogy Isten és Krisztus nem ugyanaz, mivel Isten a Krisztust (őt) tette bűnné az Isten, hogy általa magával megbékéltesse a világot, nem pedig magát tette bűnné (szerintetek bűnössé) hogy magával megbékéltesse a világot. Ja, és senki nem állította, hogy Jézus ne lett volna több mint egy ember, csak nem vonunk egyenlőségjelet aközött, aki őt bűnné tette értünk.
''vette magára'' - kiitta a pohárt, tehát testébe került, ami ellen véres verejtéket izzadott a kertben. Nos, te ezt nem tetted volna meg értem, mert nem szeretsz ilyen mértékben! Talán 5 percet sem áldoznál rám, de én se rád imáimba. Jézus több volt mint ember!!!
2Kor 5,19
Isten volt a Felkentben, amikor a
világot magával kibékítette,
amikor nem számította fel nekik
az eleséseket, sőt belénk
helyezte a kibékítés igéjét.
Krisztus nem lett beoltva semmilyen bűnnel. Ezt honnan szedted??
A betegség a mi bűneink következménye, amit ő szenvedett el helyettünk, de ettől nem lett ő maga bűnnel beoltott, hanem a büntetést (átkot) vette magára, ami jogosan minket (és nem őt) érte volna.
Jézus beoltattatott a bűnnel, és beteggé lett, hogy mi meggyógyulhassunk abból. Véres verejtéke, a kereszt elszenvedése eredményt hozott. Elvégezte feladatát. Megérinthetővé vált. (közvetlenül feltámadása után, a sírnál, még nem volt megérinthető...)
Vére, mint ellenanyag, Lelke, mint erő, segítségünkre van harcos tusakodásainkban.
Róm. 8,13
Mert, ha test szerint éltek,
meghaltok; de ha a test
cselekedeteit a lélekkel
megöldökölitek, éltek.
Csak ugye azt hagyod ki, hogy a megelőző törvényszegéseket (bűnöket) az Isten a Fiának áldozatáért bocsátotta meg, és így a megbékélést Istennel Jézus a vére árán szerezte meg számunkra. EZ a váltság, és nem csak értünk, hanem helyettünk is (megrontatott a mi törvényszegésünkért, azaz szenvedett a mi vétkünkért, helyettünk), hiszen minket, akik hiszünk a korábbi elesésekért már nem ér ítélet (az átok, amit mond, hogy a törvény átkától váltott meg, testében felvitte a fára), azok meg vannak bocsátva, annak aki megtér Istenhez, és követi Krisztust. A újonnan születés meg onnan kezdődik, hogy valaki hisz, és bemerítkezik, megtért és korábbi bűnei megbocsáttatnak, és követi Isten akaratát, és meghal a régi életmódjának..., de nem lehet az elsőt, (az áldozatot, és az Istentől való bocsánatot, ami Krisztus vére árán van) helyettesíteni az utóbbival, tehát a bűn legyőzése igenis Krisztus keresztfán való (fizikai) halála, vére szerezte meg az egész világnak, nem az, hogy legyőzte magában a bűnt. (ami neki nem volt, lévén tökéletes, a bűnösöktől elválasztott, megkísértetve nem esett el, szájában nem találtatott álnokság, aki egészen betöltötte a törvényt, nem úgy mint mi, stb. stb. )
Megnéztem, és Csia ebben a versben a ''helyette'' kifejezést alkalmazza:
Mert azt, a ki bűnt nem ismert,
bűnné tette értünk, hogy mi
Isten igazsága legyünk ő benne.
Hitem szerint Jézus a Getsemáné kertjében kiitta a bűn poharát - bűnné lett - majd továbblépve ezt felvitte a fára. Közben szenvedett, és meghalt. A kert és a megdicsőülés között történt a csoda! A magára vett bűn legyőzettetett. Minden bűn! Nekünk, akik az Ő vérét kérjük életünkre, mindenre erőnk van Általa. Nem kell már bűnben élnünk!
A megváltás a testben megjelent Isten, nélkül lehetetlen lett volna.
A megváltás abban áll, hogy megtörte a lelki halál, azaz a bűn uralmát először maga fölött, az újjászületése által, és megtörte a követőiben, akik az ő példáját követve újászületnek.
Akkor ráhibáztam, te tagadod a megváltást, hogy Krisztus fán való halála elegendő áldozat Istennél, hogy a megbékélést és a bűneink bocsánatát Krisztus szerezte meg a fán (fizikai) való halálával, hogy Krisztus halála árán történt, amint Péter apostol mondja, hogy nem aranyon és ezüstön váltattunk meg atyáinktól (és nem az álalad emlegetett anyáikntól) örökölt hiábavaló életmódunból, hamem drága véren mint hibátlan és szeplőtlen Bárányén, a Krisztusén.
13. Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, a ki fán függ: 14. Hogy az Ábrahám áldása Krisztus Jézusban legyen a pogányokon, hogy a Lélek ígéretét elnyerjük hit által.
13. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, 14. Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;
7. És ha Atyának hívjátok őt, a ki személyválogatás nélkül ítél, kinek-kinek cselekedete szerint, félelemmel töltsétek a ti jövevénységtek idejét: 18. Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; 19. Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén:
Azt azonban látjuk, hogy Jézus, aki egy kevés időre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsőséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelméből mindenkiért megízlelje a halált.
....
Mivel tehát a gyermekek testből és vérből valók, ő is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt, 15. És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.
"Jézus azonban így felelt: „Amíg le nem vetettem ezt a hústestet, semmit sem tudok közölni veletek.” Miután azonban szenvedett és feltámadott, rátekintettek, és nem merték őt megkérdezni az összes apostolok, mivel a külalakja nem olyan volt, amilyen korábban volt, hanem kinyilatkoztatta istenségének teljességét."
"Ez a tanítás Krisztus kereszten, értünk való váltság halálát veszi semmibe, teszi talomba, holmi bűnnek meghalássá degradálva."
Má pödzi !!!!
Ugyanis a fa kereszt, csak az utolsó, egyben legnagyobb megkísértését jelentette Jézusnak, a mindennapi, bűn ellen önként felvett keresztjei közt, és nem a megváltás céleszközét! Csak egy kicsit kellett volna mellébeszélnie, megtagadva, hogy ő a testben megjelent Isten, azaz a Krisztus, és egyből megúszhatta volna a kínhalált. De ő hűségesvolt önmagához, azaz az Igazsághoz mindhalálig.
A fa keresztje egy szimbóluma annak az egész életen át tartó, a bűn által megrontott emberből szentté való újjászületésének, amely a latrok közül magáévá emeli az okos szüzeket, akik a meggyalázott Igazságot is előbb utóbb felismerik, megvallják, és kívánnak azzal lenni.
Mert eleinte mindkét lator szidalmazta, de az egyik abbahagyta a szidalmat, és megfedte a társát. Ez a szidalmazás a mai nyelvre lefordítva, a hamis vallásos tanokat jelentik, amik megcsúfolják az Igazságot, látva, hogy már senki sem áll mellette, hát amikor már az utolsókat rúgják, azt is bele!
Hamis megváltás tanokat szőve a fa kereszt köré, mintha Jézus helyettük is újjászületett volna, mondván: Miattunk, érettünk, és helyettünk. Csak a miattunk, és az érettünk az igaz, a helyettünk az nem!
Senki helyett nem vállalta a "mindennapi áldozat" azaz Krisztus a mindennapi keresztet, hanem arra hívta követőit, hogy vegyék fel azt, hozzá hasonlóan, magukat megtagadva, ha országának részesei akarnak lenni. Csak ezen a módon szabadulhat meg mindenki valóságosan a bűneitől.
Isten amikor felvette magára a bűn testét, ezzel megrontotta a szentségét, és "úgy találtatott mint ember" lásd: "elhányattatott az ő szentségének helye (Dn 8,11)
Az egész Szentírás Krisztusról szól, és az ő testéről, Így Dániel könyve is! (persze szimbólumokban)
Ő a fej, így részese a test minden kínjának, és bajának. lásd: "És azÍgetestté lett és lakozék mi (latrok) közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal."(Jn 1,14)
A test, mint hatalomra törő király, vagy kicsiny szarv, van ábrázolva Dánielnél, ami felnő, a seregnek fejedelméig, azaz a "testté lett Istenig" is, és erejénél fogva (Lásd: "Kicsoda szabadíthat meg e halálnak testétől.") elveszi tőle a mindennapi áldozat készségét, így elhányja a szentségének a helyét. Vagyis az Istent is a "bűnösök közé számlálva" megalázza. Ezért kellett Jézusnak magát megalázni, úgymond Isten előtt.
Mert a teste gondolatai őt is megkörnyékezték, vagyis kisértették. Lásd a pusztába való megkisértését. Mert a puszta az ürességet, vagyis a bűnt jelenti. Ha nem is követte el a konkrét bűnt, de már, mint tudjuk a bűnös gondolatot, így a saját bűnös gondolatait is bűnnek tartotta, amit a kisértő sátán, és a fenevadakkal való együttléte jelent a pusztában, ahol nem csak a neki szolgáló angyalokkal volt együtt, hanem ezekkel is:
"Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nemisteheti."(Rm 8,7)
A pusztában lévő állapota, szenvedést jelentett a számára is, sőt a sátán, azaz a bűnös gondolatok, csak egy időre távoztak el tőle, mint írva van, ezek miatt vétkesnek tartotta magát. Ezért volt, hogy Keresztelő János felhívására megkeresztelkedett a bűnök bocsánatára.
A vétek miatt seregestől támadta, a bűn: Lásd:
"Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt."(Zsid 4,15)
A "kivéve a bűnt" azt jelenti, hogy amikor felfedezett a tagjaiban valamely emberi ágán öröklött bűnt, addig nem nyugodott, míg ki nem írtotta magából. A bűn szeretetével nem volt kisérthető, így mondták el ennek jelentését Swedenborgnak a mennyben (http://swedenborg.fw.hu)
A bűnre való hajlam, az anyjától örökölt emberi része miatt része volt, és ez megalázta. (lásd: földre vetette az igazságot, és megtaposta) Nem tartotta magát jónak, amikor valaki jónak nevezte. A testnek úgymond jó szerencséje volt nála, de csak egy ideig, mert az igaz lelke által, letörte annak hatalmát, azaz "kéz nélkül rontatottmeg".
Amikor jött az utolsó megkisértése, akkorra, már nem volt nála semmije.
Az alábbi idézet, nem csak Krisztusról szól, hanem rólunk az ő testületéről is. Sőt, a test minden egyes tagjának újjászületése körüli dolgairól, kiváltképpen annak utolsó idejéről. Ha csak "régi történelemi dolgokról" szólna Dániel könyve, nem lenne odaírva, hogy:
"És oda jöve, a hol én állék, és a mint jöve, megrettenék és orczámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó időre szól ez a látomás."(Dn 8,17)
Tehát az idézet a fentiekhez:
9. ... egy kis szarv támada, és nagyon megnöve délre, napkeletre (a /jó/jó meleg/dél, és az Igaz/világosság feljötte/napkelet ellen) és a kívánatos föld felé (Isten népe, vagy országa ellen). 10. És megnöve mind az ég seregéig (Krisztus testéig); és a földre vete némelyeket ama seregből és a csillagokból (csillagok: az igazság hirdetői), és azokat megtapodá. 11. És a seregnek fejedelméig növekedék, és elvette tőle a mindennapi áldozatot, és elhányattaték az ő szentségének helye. 12. És sereg rendeltetett a mindennapi áldozat ellen, a vétek miatt; és földre veti az igazságot, és cselekszik, és jó szerencséje van...
17. ...és a fejedelmek fejedelme ellen is feltámad, de kéz nélkül rontatik meg. (Dán 8)
Ha most el is tekintünk attól a ténytõl, hogy a meghajlás és hódolat kijár akár emberi méltóságoknak is, de ha megnézzük azt hogy az Ige szerint mikortól imádják Jézust az Isten angyalai, akkor azt látjuk, hogy azt egy bizonyos idõtõl kezdõdõen nyerte el, nem eleve kijárt neki:
Héberek 1:6 5Vajon melyik angyalnak mondta valaha: "A fiam vagy, ma szültelek?" Vagy: "Én atyja leszek, ő meg a fiam." 6Ám amikor Elsőszülöttét bevezeti a világba, ezt mondja: "Imádja [proszkûnészatoszan] őt Isten minden angyala ."7Az angyalokról így beszél: Aki követeit szelekké teszi, és szolgáit tűzlángokká. 8A Fiához ellenben e szavakkal fordul: Isten, trónod áll örökre, királyi pálcád igazságosság vesszője. 9Az igazságot szereted, a gonoszságot gyűlölöd, azért kent föl Isten, a te Istened, a vigasság olajával minden társad felett.
A Fil. 2:11 Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; 10. Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. 11. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
Ha megfigyeljük, mindkét igehelyen, Jézus Krisztusnak az eljövetelét követõen, pontosabban az Istenfiúságot elnyert állapotában jut ki az angyalok és mások "imádata”. Vagyis az után, hogy bevégezte munkáját és elnyerte az Istentõl való mindenek fölötti hatalmát! Isten családjába születve (Istentõl ugyanis istenek születnek), Istentõl felmagasztalva ki is jár neki, a megfelelõ hódolat, (valójában ezt jelenti a görög proszküneó). Jézus nevére hajolnak meg, azt a nevet viszont csak emberi eljövetelekor viselte, tehát e két idézetben többszörös bizonyítékot látunk arra, hogy az a lény, aki Jézusként eljött, csak a fiúság elnyerése és munkája elvégzése után vált a hódolatra méltóvá.
Ez a hódolat egyébiránt ki fog járni Jézus testvéreinek is, azaz Isten további fiainak:
Jelenések 3:9 9Nézd, hozok néhányat a sátán zsinagógájából, olyanokat, akik zsidónak mondják magukat, noha nem azok, hanem hazugok. Kényszerítem őket, hogy jöjjenek, boruljanak lábad elé [proszkûnészoiszin], és tudják meg, hogy téged szerettelek.
Vagyis, akárhogyan is vesszük, a Jézus elõtt való leborulás és hódolat az Atya neki adott ajándékainak része, ahogy a hívõk felmagasztaltatása is a fiak jutalma. Az Újjszövetségbõl nem lehet azt igazolni, hogy neki azért járt volna imádat, mert valami háromság részeként eleve Isten volt.
Mikor pedig eljő majd a
Vígasztaló, akit én küldök néktek
az Atyától, az igazságnak Lelke,
aki az Atyától származik, az tesz
majd én rólam bizonyságot.
Ma állandóan azon gondolkodtam, hogyan történik az ''Atyától való küldés''. Arra jutottam, hogy az Atyától jön a Szent Lélek, Jézus Krisztustól közvetlenül. Az Úr Isten küldi azt, a mennyei Atya, aki az igazi Szeretet. Lásd: Lukács 11,13.
Mégis az Úr Jézus küldi azt Önmagától. Belőle árad ki, az Atyától.
"Ne haragudj a zárójeles dologért. Abba voltam, hogy ott tartasz még, ahol tavaly, amikor is Jézus Krisztus Atyja előtt voltál csak hajlandó a térdeidet meghajtani. Úgy látom változott felfogásod ezen a téren." - Nem változott a felfogásom, szerintem már akkor sem értettél, vagy félre értettél, de ugye most is írtam, hogy van olyan imádat/leborulás, amit csak Istent illeti, Jézus Krisztus Atyját, pl.:
Ef 3,14 Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt,
De ettől függetlenül még emberek előtt is borultak, pont amiatta főség miatt, ami az Istentől van.
"A János 15,26-ról is hallgattál, amit akkor javasoltam, amikor az ''övé'' kifejezésedről volt szó." - Ezt pont te mondod, aki már kismillió érvet és vitaszálat ejtett el megválaszolatlanul???? De amúgy szerintem mindent megválaszoltam, csak te nem érted (olvasd csak arról, hogy az ember szelleméről is ír úgy az írás, hogy Istené, pl. amikor 120 évre visszaveszi. Akkor ott most az ember szelleme, vagy Isten Szellem? Ezt is teljesen félre lehetne érteni (ha kizárólagossággal élsz, hogy csak egyik lehet), hogy az ember szelleme egyúttal Isten Szelleme is, holott csak arról van szó, hogy az emberé is az Istentől származik, mivel teremtője, alkotója, de Istennek van saját Szelleme is, ami a Szent Szellem, de a Szent Szellem nem az ember szelleme).
"Azért hozom újra fel, mert ahogy írtam, egy új korszakban élünk, amelyben a Fiúé MINDEN hatalom!" - Igen, de ugye az is igaz, hogy Krisztus feje az Isten, ahogy az Egyháznak a Krisztus? Mert ez is írva van, meg az is, hogy Isten mindent a lábai alá vetett Krisztusnak, de nyilvánvalóan azt nem aki neki mindent alávetett. Tehát Isten nincs alávetve Krisztusnak, sőt feje neki.
"Tehát: az Atya Isten a Fiúban cselekszik, Rá hat, ekképpen az Úr Önmagától fakadóan adja javait. Ő lett gondviselő, szerető, mennyei, édes Atyánk. Lásd: János 3,35; 16,15; Máté 28,18."
Nézzük a hivatkozásaidat, sorban, hogy alátámasztja-e mondandódat:
"Az Atya szereti a Fiút, és az ő kezébe adott mindent." - Ez nem jelenti azt, amivel aláhúztam, Nem úgy néz ki az idézetben, hogy a fiúban cselekszik, hanem kezébe adott mindent, ez nem ugyanaz, amit te állítasz.
"Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek." - Itt az Isten Szelleme kapcsán mondja Krisztus (ami ígérete Istennek), hogy minden, ami az Atyáé az enyém. Nem benne cselekszik tehát amint állítod, hanem a Szellemét, annak irányítását átadta Krisztusnak, amiről már sokat írtam korábban.
"És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön." - Ebben sincs semmi "benne cselekvés", hanem Isten adta a hatalmát Krisztusnak (Úrrá tette), nem magától bír minden hatalommal tehát (ha ő lenne az örökkévaló egyetlen igaz Isten szóba sem jönne ilyen hatalom átadás), hanem ezt kapta Istentől, de ettől még Isten maradt az Atyánk, aki a mi Istenünk, és Jézus Krisztus Istene is egyúttal. Krisztus pedig ettől lett az Úr, Uralkodó. Ha emlékszel ezzel kapcsolatban is volt kérdésem, amire hallgatás volt a válasz részedről. (ezt csak azért mondom, mert te is felemlegeted az elejtett vitaszálakat)
az esszénusok és a diaszpóra zsidóság kezdte a képet megszemélyesíteni konkrét emberre, nézz utánna...
ézsaiás mondhatja hogy nem cselekedett álnokságot, mert ézsaiás a választott szent istennépről beszél, ami ugyebár az izrael volt.
az ószövetségben egymás mellett húzódik bőnös nép és kegyelt nép eszménye végig, hol ostorozzák a népet meg átkozzák hol meg áldják az áldott népet, nem állítható szembe a kettő mert folyamatosan mindekettő jelen van.
