“Egy bácsikám, ki csősz volt s egész évben a Varjúdomi kunyhóban lakott olyan mesét mesélt, amilyen éppen abban a percben eszébe jutott. Az volt a jó, hogy élni kellett, élni a sok szeszélyes mesét. Így csinált nékem hosszú orrot, kedvet ahhoz, hogy éljek úgy, ahogyan ő élt. Mert ő volt, ő meséje minden hőse, a hónapok és magok ismerője, kinek a nap volt kalendáriuma, szél a nagyapja, parázs meg a húga”
Kabátban többször körbe volt tekerve, és én voltam az ellensúly, amikor kezdett dőlni, nehogy rossz irányba menjen (még így is előfordult, ez volt az az ominózus eset, hogy egy vékonyabb ág megcsapta a fejem). Olyan vékony kis kinézetűek, tényleg nem gondolná az ember, hogy még egy karvastagságú ág is milyen kib.szott nehéz.
Köszönöm, igen, valami ilyesmire gondoltam, beteszem könyvjelzőbe. Mondjuk pont az összecsukásáról nincs kép, a videóban van? Olyasmire gondolok, hogy összecsukva úgy néz ki, mint a szatyor füle, és simán lehet kézben vinni.
Erről már olvastam, de nem mertem rákeresni. Ez nem a finn versenyző, ugye? Állítólag az meg egy szál pélóban szaladgált a színpadon. Hiába, the show must go on...
Most képzeld el, hogy tavaly mennyi fát kivágtunk... Én voltam az "ellensúly", a derekamra volt kikötve a kötél. Balu utólag bevallotta, kicsit tartott attól, hogy szépen fölránt a fa a magasba.... :D
Szerencsére nem történt ilyen, viszont ott is a fejemre esett egyszer, igaz, vékony ágú, de tudott nagyot szólni.
