Van egy könyv amiben a Feldmár féle gondolkodás benne van.
Dr. Marshall B. Rosenberg : A szavak ablakok vagy falak
Erőszakmentes kommunikáció.
Agykontroll boltban kapható.
Idézet a 7. o.-ról, Köszönetnyilvánítás 2. bekezdése:
"Örökké hálás leszek azért, hogy Michael Hakeem professzor segítségével megláthattam annak a pszichológiai iskolának - az emberek kórlélektani szemléletű megközelítésének - tudományos korlátait, valamint társadalmi és politikai veszélyeit, amelyet képzettségemnél fogva korábban gyakoroltam. E modell korlátait megértve fogtam hozzá egy másfajta pszichológiai megközelítési mód kereséséhez, ami már pontosabb képet nyújt arról, hogy valójában milyen élet is adatott meg nekünk, embereknek. "
85. oldal, 3. bekeztés, "..." után:
"Amikor címkét ragasztunk valakire, akkor hajlamosak vagyunk úgy kezelni őt, hogy az tovább ösztönözze az illetőt a problémás viselkedés folytatására. Az eredmény láttán - értelemszerűen - még megalapozottabbnak hisszük a diagnózisunkat. "
Ha egy Szabadság, szerelem című könyvet vesz kezébe az ember, talán arra számít, hogy fennkölt, romantikus gondolatokat, magasztos életigazságokat fog olvasni. Kivéve akkor, ha azt a könyvet Feldmár András írta. Lírázás helyett állatos szexről, parazitákról és szimbiótákról ír. De azért a tanulság felemelő.
És miért lenne ez pszichológiai topik? A témakör inkább természet-, mint társadalomtudományos.
Feldmár jószándékú emberke, de nem ismeri a hazai mentalitást. Van egy ún. Lótusz-program, amelynek ő a kirakatbábuja. Fiatalok, alig kezdtek szerveződni, de már a levegőben lóg, hogy végül sikerülni fog kibulizni a bentlakásos elképzelésükhöz akár tb-támogatást, hivatalos elismerést is (mint Svédben, Svájcban).
Van az ilyen szervezkedéseknek egy életpályája a naiv-lelkes korszaktól a kvázi-bürokratizálódásig, és a hazai vezetőjük, Bugarszki Zsolt, már látja a végét.:D
ebből még nem következik, amit írtál (ez egyébként is csak egy vizsgálat), mellesleg az elmebetegségek köre jóval szélesebb, mint a ski. genetikailag meghatározott része.
Egyébként egy olyan rendszerben, amelyben a pszichiáterek zsarolhatják az embereket a szabadságvesztéssel, hogyan különítjük el az önkéntes járást a pszichiátriára a zsarolással elérttől?
Lehet valaki szabad akaratából skizofrén? Végülis a tünetek nem olyan bonyolultak. Az álmatlanság a legrosszabb, hiszen ha valaki nem alszik, az kegyetlen önkínzás. De ezt nem tekintik feltétlenül szükséges tünetnek, így elhagyható. A megalomán téveszmék nehezek, de nem kell hosszú távra megjátszani őket. Egy idő után végleg helyettesíthetők a motiválatlansággal, mely szintén tünetként van számontartva. És ennek előadásához igazán nem kell erőfeszítés! Annak megjátszása, hogy valaki nem tud felelős döntéseket hozni, szintén nem lehetetlen. Hiszen utolsó felelős döntését már meghozta akkor, amikor a színlelésről határozott, újabbra már nincs szükség. És mit nyer így az illető? Valamit igen: eltartást egy elmegyógyintézetben. Nem teljesen irracionális stratégia! De hogyan különítik el a pszichiáterek a spontán (valódi) skizofréneket a tudatos (ál-)skizofrénektől? A gyógyszeres kezelés nyilván csak az előbbi csoportra hat! A megoldás az, hogy minden állampolgárt születésétől fogva pszichiátriai felügyelet alatt kell tartani. Az ilyen döntés ugyanis nyilván nem veleszületett, így megformálódásának folyamata felismerhető. Eképpen a pszichiáter nem az elkülöníthetetlen végeredménnyel szembesül, hanem még idejekorán ki tudja szűrni a hamis skizofréneket.
Tünete a skizofréniának a szabad akarat elvesztése?
Azért kérdem, mert a bíróságok ezen az alapon fosztják meg az embereket a szabadságuktól, mondván, hogy nem képesek viselkedésüket felelősen irányítani. A felelősség pedig a szabad akaratból következik, amit a bíróságok (eredendően) elismernek.
Másrészt büntetőügyekben bűnözőket mentenek fel a felelősségrevonás alól pszichiátriai szakértői vélemény alapján, hasonló alapon: nem felelősek saját tetteikért, azaz viselkedésükről nem szabad akaratukból döntenek.
szoktak dolgozni pl., teszemazt gyógyszerrel tünetmentesen élnek a többi ember közt van, amikor anélkül is, ugyanis a betegség megjelenhet ciklusokban, nem állandó.
Én sem hiszem, hogy pl. a skizofrénia tisztán természetileg meghatározott jelenség lenne. Skizofrénnak diagnosztizálni valakit társadalmi folyamat, mert egy ilyen embert akár a szabadságától is meg lehet fosztani ezen az alapon.
Sőt, szerintem a kiválasztottat biztosan skizofrénnak diagnosztizálják. Csak persze ezen az alapon nem lehet megtalálni őt, hiszen skizofrénből azért meglehetősen sok van.
Van egy-két érdekesség az elmebetegségekkel kapcsolatban:
1. Orvosok sosem mennek pszichiáterhez.
2. Nem tudna az emberiség felhőtlenül örülni, ha megtalálnánk az ellenszerét, ellentétben pl. a rákkal.
3. Másik kúltúrában lévő orvos képtelen lenne megállapítani az elmebetegséget, pl. Guantanamo -n egy fogoly mondhatja az amerikai orvosnak, hogy Bush az ördög fia.
4. A rák és az elmebetegség nem tud egyszerre jelen lenni, megsem használják ezt a jelenséget az orvosi kutatásokban.
Nem akarok állást foglalni egyik oldalon sem, csak kételkedek.
Levágott karral még mindig jobb élni mint zombiként.Szerintem.
Felmerül a kérdés, hogy élet-e ez egyáltalán.
Skizofrének meg nem nagyon szoktak tudni dolgozni ugye...és más súlyos lelki bajokkal is ez a helyzet.Freud azt mondta ha az ember tud dolgozni és szeretni akkor normálisnak mondható.
Félreérted.Pont nem azt mondom, hogy neki már úgyis mindegy.Ezt azok mondják akik beadják nekik a gyógyszereket aztán sorsukra hagyják őket, mondván, hogy ennél többet úgysem lehet értük tenni.
Én azt mondom, annál, hogy az ember zombiként a falat esetleg a tévét bámulja egész nap bármi jobb lehet.Ha Feldmár módszere esetleg nem segít, akkor is legalább megpróbálták.Legalább kapnak egy esélyt.
ez a mi vesztenivalója van elég tudatlan, érzéketlen beszólás, mintha olyan emberekről lenne szó, akiknek már úgyis mindegy.. wazz.. vesztheti pl. az életét. vagy a karját, ha éppen levágja magának. stb. vagy az állását, ha jobb állapotban levő..
Gondoltam, érdemben válaszolok, és bemutatom a tágabb családomban fellelhető skizofrén beteg és környezete elborzasztó mindennapjait, ám fölöslegesnek ítélem az ebbéli erőfeszítésem.
Nem is kívánok senkit megfosztani az illúzióitól, reményeitől, végül is, ha neki jó, csak nyer vele.
Csak a videó láttán az első indulatomat osztottam meg a topiklakókkal.
Amúgy olvastam Feldmárt, láttam a filmet róla, és noha messze nem tartoztam a rajongói közé, mert afféle érzemény, mint a rajongás nem szokásom, első pillanatra valóban megragadott. Még jó, hogy az első pillanatokat követik további, józan pillanatok.
