| Bemutatkozás: |
Hát röviden. 13 évesen szült meg a szülőanyám és nehéz volt a szülés és újra is kelett éleszteni. Fiatal volt és így az orvoskönnyen betudta ilyeszteni (hogy amikor ilyen sok oxigént veszít egy baba az maradandó kérosodást okozhat) és otthagyott a korházba. Nevelőszülökhöz kerültem akik beteg emberként bántak velem és ott minden bajom volt. 2 évesen a mostani anyukám örökbefogadott és ők nem voltak hajlandóak beteg emberként kezelni és gyorsan elmúltak a problémák.
És 3 éves koromtól nagyon szeretem a pelenkákat
És nagyon sokat használtam is őket titokba, de lebuktam elég sokszor
Majdnem minden este vettem fel pelenkát (Sokáig volt itthon a tesóim miatt és vettem belőle "néhányat")
Meg mikor egyedül voltam itthon akkor is vettem fel pelust
Este sokszor lebuktam a szag miatt
És anyu kivitt a fürdőbe letolta a gatyám és levetette a pelust
Kérdezte sokszor hogy újra baba akarok lenni
De valamiért nemmel válaszoltam
Most az érettségi után tudatosult bennem hogy baba szeretnék lenni
Kb 5 évig nem jött fel anyuékban a téma. De most elkezdtünk beszélgetni
Baba koromról, a születésemről, meg ezekről
Bennem meg fájdalom és szomorúság jött elő
3-4 órát sírtam folyamatosan
Közben próbáltunk beszélgetni
V?gül elősször arra jutottunk hogy anyu megengedte hogy este pelust vegyek fel
Nehezen fogadta el
Végül 2 hétre rá most is nagyon sirtam vasárnap este
Úgyan úgy sokat beszélgettünk
Őlébe fektetett
Simogatott
És azt mondta hogy ezen a szintén vagyok ezt kell csinálnom. Magyarul elfogadta
Meg kérdezte hogy a pelus megnyugtat és ?n mondtam hogy igen.
Biztonságot ad, megnyugtat, és nagyon jó
És azt mondta hogy akkor nyugodtan vegyek fel pelust |
