Alakos játék, százszor-zárt titok Hős, futó bölcse újból és megint Állok süppedten szókimondó bajban. Cselek, barlangok, vermek, kárpitok, Bozótok, lárvák, segítsetek rajtam.
Ki száz alakban százszor volt szabad S minden arcához öltött más mezet, Éljen és csaljon titokba-veszetten, Mert bárki másnál több és gazdagabb, Mert csak a koldus egy és leplezetlen.
Ragyogjatok meg, tévesztő szemek, Édes, hazug méz, pergő, szép szavak, Csorogjatok tarkán, számítva, bátran. Mindenki másnak mindig más legyek, Változón szabad, gyürütlen, arátlan.
Enszavaimmal csaljam meg magam, Melyvoltom gondján törjem víg fejem És száz alakkal száz vitába törjön Lelkem, valóm, e dús alaktalan, Száz hűségű s egyetlen hű a földön.
A Halál-tó fölött kerengünk Szép, bátor, büszke madarak. S a tóban nagy, förtelmes és rest Kígyó-fejű, éhes halak. Ezt a bűz-lehü bús tavat Így is nevezik: Magyarország.
Hiába minden, mind lehullunk, Húz a Halál-tó: elveszünk. Hiába lelkünk, lángolásunk, Szerelmünk, jóságunk, eszünk. Erőt mi rajta nem veszünk: Halál-tó marad Magyarország.
Hárman vagyunk csupán a nagy Mezőn: Az Isten, én és egy paraszti átok. S én jól tudom, mindnyájan meghalunk, Csak egy nagyot, kiméletlent kiáltok.
Én egyedül nem félek, reszketek, Már úgyis a Sátáné az én bőröm, De a Mezőt és annak Istenét És a paraszt átkot mégis megőrzöm.
Itt már minden, minden haszontalan, Őszben, télben, tavaszban s lomha nyárban. A nagy Mezőn nem fordulhat csoda, Csak ha kitartunk mi hárman, mi hárman.
Amikor az ember a Földet csak két kék pontnak látja a végtelen világegyetemben, elgondolkodik a teremtés rejtelmein. Ilyenkor érzem, hogy mindnyájan egy világméretű rendszer része vagyunk, ahol minden egyformán fontos, minden összefügg, és mindennek értelme van!
Az utolsó hideg időszak körülbelül tízezer évvel ezelőtt ért véget, és elég meleg van azóta, hogy az emberek írni és városokat építeni kezdtek. Most a világ egyre forróbb kezd lenni, mert megváltoztattuk a levegőt, és az több meleget tart magában. Lehet, hogy a melegedés még egyszer olyan nagy lesz, mint ami az utolsó hideg időszak óta volt, de ez nem egy ember élete alatt történik. Nem tudjuk, hogyan néz majd ki a föld száz év múlva, mert ilyet eddig még senki sem csinált.
Sose értettem, mire ez a sok ezer éves harc a férfi és a nő között. Minek egyáltalán kétféle modell az emberből, mikor egy is bőven elég lenne, és kevesebb volna a probléma?