Korontz: A kora újkori magyar történeti helyesírásban a <cz> és a <tz> betűkapcsolatok nem állnak szemben egymással, mindkettő a /c/ hangot jelöli, és csak az adott közeg helyesírási tradíciója tesz különbséget a használatban, vö. A magyar helyesírás fejlődése. – Korábbi magyar, valamint nem magyar helyesírás esetén azonban a <cz> betűkapcsolat a /cs/ hang jele is lehet, míg a <tz> ebben a körben is a /c/ hangot jelöli.
A kérdezett név Koronc írásmódban a jelenkori elterjedése szerint horvátországi eredetűnek tűnik. A Koroncz írásmódban délkelet-magyarországi, a Korontz írásmód a jelenkori adatbázisokat összesítő forbears.io-n már nem mutatható ki. A fent elmondottak értelmében ezek közt az alakok közt nincs különbség, csak az adott ország modern kori anyakönyvezési rendszerében használt eltérő helyesírási konvenciók jelennek meg így.
A horvát etimológia irodalom a Koronc [koˈrônʦ] nevet horvát eredetűnek tartja Grobosinc (ma Grubišno Polje, Horvátország) központtal. Etimológialag a horvát kruna ’korona’ szónak a történeti szlavóniai (kaj-horvát) nyelvjárásokban használt (a latin nyelv hatására kialakult) korona [koˈrôːna] változatához járult a szláv –ьcь kicsinyítő-névképző toldalék, amely a kaj-nyelvjárás területén általában -ec (a horvát-szerb köznyelvben pedig -ac) alakúvá fejlődött, de a nyugati peremvidéki szláv nyelvjárásokban (pl. szlovénben, kaj-horvátban, szorbban) szonor mássalhangzók után nem szótagértékű -c-vé is fejlődhetett, mint az adott esetben is.
Kerestem magyar(abb) etimológiai lehetőségeket is. Egyrészt adódna a Koroncó helynév mögött magyarosodott személynévi áttéttel sejtett mongol *qorumsi ’káliz’ törzsnév, másrészt a csíki kurunc ’fütykös’ tájszó hangtani módosulata. Ezek azonban a horvát eredetnél sokkal kevésbé illenek a név elterjedési képéhez.
Egy újabb név eredetét szeretném tudni: Korontz. A születési feljegyzésben minden kétséget kizáróan ebben a formában szerepel. (1823-as adat) Esetleg talán lehetne még Koroncz-ként is írni? De igazából csak az eredet érdekel.
Obetkó: Vö. a szlovák Obetko családnevet. Ez a szlovák obeť ~ obeta ’áldozat, áldozás’ közszó származéka névképző szerepű -ko kicsinyítő képzővel. A név lehetne a szlovák *Obedko név kiejtés szerinti írásmódja is, ebben az esetben az alap az obed ’ebéd’ közszó lehetne. Ez utóbbi lehetőséget azonban a d-vel írt alakok hiánya miatt kizárnám. A névadás motivációja valamilyen olyan esemény lehetett, amely során az elnevezett áldozati szerepbe került vagy áldozatot hozott, illetve valamilyen vallási fogadalmat tett vagy ahhoz kapcsolták.
Weiszenpacher: Vö. szlovákiai német Weissenpacher név, amely a b hang német nyelvjárási zöngétlen-média ejtésén keresztül a köznyelvi alakú ausztriai német Weißenbacher név változa ta. z valamely Weißenbach ~ Weissenbach (Weißbach ~ Weissbach) településről való elszármazást, ,az oda való kapcsolatokat jelző német lakosnév. Ezeket a településeket egy-egy azonos nevű patakról nevezték el, amelynek értelme ’Fehér-patak’.
Beszterczán: Ez első pillantásra kimérajellegű alakulatnak tűnik, mintha a magyar Beszterce település nevéhez a szláv -an főnévi lakosnévképző járult volna. Ha ez igaz, akkor névadás olyan szláv közösséget feltételez, amely az elnevezett személy származási helyét a magyar nevén ismerte. Főnévi képzővel első sorban a nyugati délszláv nyelvek alkotnak lakosneveket, és a Tolna megyei előfordu–lás ezt megengedi. A ma magyarul Beszterce utótagú szlovéniai és horvátországi települések neve a XX. sz. eleji magyarosítás eredménye, korábban ezek neve magyarul a Bisztrica volt, tehát ezek nem szolgálhattak a névadás alapjául. Emiatt a névadó település inkább a mai Romániában vagy Szlovákiában lehetett. – Ha találok jobb etimológiát, jelentkezem.
Lecskó: Vö. szlovák Lečko, ukrán Лечко (Lecsko) családnév. A név vagy a keletszlovák nyelvjárási lečka ’kocka (tészta)’ szó egyes számú alakja, vagy a szlovák liek ’gyógyszer, orvosság’ szó lek- tövének származéka névképző szerepű -ko kicsinyítő képzővel. Ilyen módon a kedvenc ételre, a készített vagy árult termékre utaló ragadványnév lehetett. Ismert szlovák vándorfoglalkozás volt az olejkár ’gyógyolajárus’, az utóbbi motiváció utalhat hasonló népi gyógytermékre is, de ezzel ellentétben arra is, hogy az illető esetleg „városi” doktor gyógyszerét kapta. – Ha esetleg elképzelhető lenne Lek-, Lec- vagy Leč- alakban rövidülő szláv személynév, akkor ennek származékaként is magyarázni lehetne a nevet. (De ilyet egyelőre nem találtam.)
Gődér: A Magyar Tájszótár Mezőbándról adatolja a gödör ’verem’ közszó gödêr, keletebbről pedig a gödër alakját. A magyar Gödör családnév létezik (mint gödröt, vermet ásó személy képzőtlen foglalkozásneve), ezért ennek a táji formája is feltételezhető. A Gődér vezetéknév a mai Romániában is jelen van, így feltételezhető, hogy a fenti nyelvjárási formáknak megfelelően onnan került Belmagyarországra, ahol a távoli tájnyelvi névalakban nem ismerték fel a gödör közszót, így meghagyták az eredeti formájában (csak az ö nyúlt meg a rákövetkező hosszú magánhangzó hatására; ez utóbbi eredetileg hosszú nyílt ê lehetett, ami hanghelyettesítéssel lett a szokásos hosszú zárt é-vé).
Danizser: Az -er végződés miatt felvetődik a német eredet gyanúja, ugyanakkor ennek a /zs/ hang ellene szól. Azonban /zs/ csak fonéma szinten nincs a németben, de az <sch> német ajkon megvalósulhat zöngésen is, így a magyarosodás folyamán mégiscsak megjelenhet német nevekben is a /zs/ hang. Ha a kérdéses nevet visszaírjuk német alakjába, akkor az így kapott Danischer felfogható, mint a német dänischer ’dániai’ erős ragozású hímnemű melléknév umlaut nélküli nyelvjárási formája. Ugyanakkor a németben a népnevek főnévi alakjából lesznek vezeték- és családnevek, nem a melléknévi formából, legalábbis ez utóbbira nem találtam példát, ezért ezt az etimológiát kizárhatjuk.
Mindamellett a Duden szerint a szláv Daniš név (amely a Daniel vagy a Bohdan ~ Bogdan nevek továbbképzett formája) Danisch alakban bekerült a német névkincsbe. Nem kizárt, hogy ebből az apanévképzői szerepű német -er végződéssel új családnév képződjön a leszármazottak jelölésére. Ez tehát lehet a Danizser név forrása.
A fenti eshetőséget támogatja, hogy a szlovák névkincsben szerepel a Daniž családnév Vágbeszterce (Považsská Bystrica) központtal, valamint ennek Danižík és Danižek továbbképzései, amelyek apanévképzői szerepű kicsinyítő képzőkkel bővültek. – A szlovákban a szó végén a zöngés mássalhangzók zöngétlenednek, emiatt hiperkorrekcióval az eredetileg zöngétlen véghangzó is zöngéssé válhat. Ezért a szlovák Daniž nevet a fent említett Daniš név mellékalakjának vélhetjük.
Tehát talán egy nyugati szláv név német környezetben történt továbbképzése magyarosodhatott ilyen alakban.
És be is dobnék egy új nevet: A Danizser név eredetéről mit lehet tudni? (többen jutottunk arra, hogy ezt lehet kiolvasni a kivonatokból; talán még Damizserként is olvastam, de maradjunk a Danizsernél.
Én is Kóniecs-nek olvasom, mint te a Családfakutatás fórumon. Az alföldi szlovák névkincsben szerepel a (ritka) Konyecs névforma, vö. pl. Csorváson. Névvegyüléssel, magyar ajkon történő névtévesztéssel talán a horvát eredet is felvethető, vö. Konjek × Konjić, illetve Konječić. A /ny/ hang helyetti <ni> írásmódra vö. a lengyel Koniec családnevet, míg a szóvégi magyar hang talán az eredeti szláv /c/-ből is kialakulhatott az ezt jelölő <cz> betűkapcsolat alternatív /cs/ olvasatából. Ennek lehetőségére utal a RadixIndex.com Komecz adata, ahol az <m> akár a <ni> eltévesztésének is vélhető, mivel ugyanitt szerepel a Komecsny és a Komeczny, ahol a <m> helyett világosan <ni> olvasandó, vö. lengyel Konieczny, cseh-szlovák Konečný (tkp. ’[falu-] végi’) családnevek. Tehát végső soron, meglehet, egy szláv vezetéknév kezdődő magyarosodásának a kínjaiba nyerhetünk bepillantást.
Nem tudom, nekem ha kicsit halványan is, de betölti. Ki lehet nagyítani és akkor jobban látszik. Alulról a harmadik sorban a Pázmán János felesége nevét szeretném ha valaki megfejtené.
Pordán: Nyilvánvalóan összetartozik a Pordány utótagú helynevekkel, mint Lajtapordány (Leithaprodersdorf, Ausztria), Rábapordány, Vulkapordány (Wulkaprodersdorf, Ausztria), és a Pordán mellett a Pordány forma is előfordul magyar családnévként.
Kiss Lajos szerint a településnevek az Árpád-kor végéről (1278-ból) adatolt Pardan személynévből erednek képzőtlen magyar névadással. Ennek alapján a családnév is erre a régi világi személynévre megy vissza képzőtlen apanévként. Azaz egy ilyen személynevű felmenő leszármazottait jelölheti. Kisebb valószínűséggel képzőtlen lakosnévről is szó lehet, azaz arra utalhat, hogy az elsőnek elnevezett az egyik Pordány településről származott (ez azonban nagy időbeli távolságra is lehet a jelenkortól).
A Pardan személynév a szláv Prodan ~ Predan személynév korai magyarosodása. A szláv személynév jelentése ’eladott <személy>’.
Köszönöm szépen a részletes segítséget a Cucor/Czuczor családnévnél! Sajnos Blaskovics elvitte a sírba a Cucor<--nyest magyarázatot akkor. A székely források irányában elindulok.
Ad Drávucz: A 4221-es hozzászólásban már volt szó róla, de azóta csak nőtt bennem a bizonytalanság.
Az akkor említett szláv lehetőség mellé fel kell venni a románt is, mivel az /uc/ ejtésű -uț abban is névképző elem, vö. Drag > Drăguț. Constantinescu említi a Drăvici névalakot mint a Drag névből származó Drăghici hiperkorrekt változatát. Ez megengedi, hogy a létező Drăguț névnek feltegyük a Drăvuț /drăvuc/ változatát, amely /dravuc/ alakban magyarosodhatott, ahol a hangsúlyos nyílt szótagban álló /a/ hang /á/-vá nyúlhatott.
Minthogy a név a FamilySearch általam belátható rekordjaiban Jászladányhoz kötődik, felmerülhetne, hogy valami jász reliktumról van szó. Ugyanakkor nem találtam utalást erre sem névtárakban, sem tájszótárakban. Ezért ez még kevésbé valószínű, mint az előző opciók a szláv vagy román eredetről.
Fejér vármegye két alispánja és két szolgabirája bizonyitja, hogy Bodolai Béldi Pál kérelmére és ügyeben egyikök, ugymint Kis-Enyedi János szolgabiró, a vármegyében kiküldetvén s vizsgálatot tartván igaznak találta, hogy Ilyefalván Laczuk Mihály urasága alatt lakó Csorda és Czigán nevezetü két oláh emlitett Béldi Pál 200 darab juhát ellopta. Kelt Enyed városában 1510. április 7-én.
Nos Thomas Mike de chezthwe et Blasius Cuchor de Gald Vicecomites et Johannes de Kysenyed et Gregorius chungwaij de dicta chezthwe Judices nobilium Comitatus Albensis Transsiluane damus pro memoria …”
Az itt említett Blasius Cuchor a szöveg szerint az erdélyi Fehér vármegye alispánja volt, és az előneve szerint Gáld településről származott (ott volt birtokos). Ez a Gáld vélhetően a mai Alsógáld (Galda de Jos, Románia) településsel azonosítható.
Megkerestem az idézted közleményt (bár az A hét 1990. évi 21. számában van, csak a Hungaricana kiírása megtévesztő). Kár, hogy a szerző nem adja meg azt a pontos nyelvi adatot, amely alapján a Cucor nevet összekapcsolja a ’nyest’ jelentéssel. Mivel a XVII. sz.-i török adóösszeírásokat említi, török alatt célszerűen az oszmán-török nyelvet lehetne érteni, de abban nincs /c/ hang. A mai latin betűs törökországi török helyesírás szerint a <c> betűkép a /dzs/ hang jele, és ezt a választást éppen az teszi lehetővé, hogy a /c/ hang nem ismeretes ebben a nyelvben, így az ennek megfelelhető <c> betűképet fel lehetett használni más hang jelölésére. Az Ata Türk-i XX. sz.-i írásreform előtt az oszmán-törökök is arab írást használtak, és az arab írásból is hiányzik a /c/ hang jelölése. És ez alapvetően minden török nyelvre igaz. A magyar borz szó török eredetű, vö. oszmán-török porsuk (régen borsuk), de a /c/ hang az ősmagyarból is hiányzott, így nem várható, hogy a *cucor hangkép valamilyen korábbi szteppei török szót őrzött volna meg a helyi magyar dialektusban. Persze később a magyarban előfordult a /sz/ → /c/ affrikálódás, de még így sem találtam idevonható török alapszót. A ’nyest, nyuszt’ állatnév mai törökországi török megfelelője sansar, és ebből a *cucor alakot nem tartom levezethetőnek. Szlovák alapon sem találok a /cucor/ hangsor és a ’nyest’ jelentés közt kapcsolatot. (Az mindenképpen óvatosságra int Blaskovics magyarázataival szembe, hogy a cikk elején, az előző oldalon a Szalai ~ Szalay nevet [az ő megfogalmazása szerint személynevet!] a [magyar helyesírással visszaadott] török szal- igéből vezeti le anélkül, hogy ütköztetné az irodalomnak azon egyöntetű véleményével, miszerint ez a Zalai ~ Zalay név változata, tehát az elnevezett Zala megyével, esetleg a Zala ~ Szala folyóval fennálló kapcsolatára utal.)
A Régi magyar családnevek névvégmutató szótára valójában Kázmér Miklós Régi magyar családnevek szótára – XIV-XVII. század c. művének feldolgozása. Ez nekem megvan, megnézem majd benne, ha a könyvtáramhoz jutok, hogy a Cucor (Czuczor) családnév korai előfordulását honnan adatolja.
Pár éve találtam Blaskovics József professzortól a Czuczor/Cucor névhez az alábbi leírást: "Több család viseli a Cucor (Czuczor régi helyesírási alakban) nevet Érsekújvár környékén. Már a 17. században írt török adóösszeírásokban is többször szerepel. Jelentése: nyest." (A Hét, 1990/1 szám, 11. oldal). Most, hogy visszanéztem, látom, hogy Részedről Kázmér / Ballagi Mór értelmezései (ez van egyébként szinte szóról szóra a Czuczor/Fogarasiban is) szerepelnek. Mi a véleményed a Blaskovics féle megfejtésről? Ez esetleg módosíthatja az eredetre vonatkozó hipotézist? A török deftereket végigbújtam és a Cucor vezetéknév igen ritka, a korábbi előfordulások délebbre vannak, aztán jelennek meg Érsekújvár környékén. Ez utóbbi talán érthető is, mert talán menekültek a török elől. Találtam XVI. századi előfordulásokat is. A Régi magyar családnevek névvégmutató szótárában közölt 1510-es első előfordulást viszont nem leltem sehol (a defterekben nyilván nincs). Ott ismeretlen motivációjú családnévnek tekintik a Cucor-t ráadásul. A korai előfordulásokat jó lenne látni, talán elárulnak még valamit a név keletkezéséről. Nincs valahol egy olyan változata a végnévszótának, ahol a hivatkozott dátumokat valami forráshivatkozás is megtámogatja?
Rozsik: A jelenkori elterjedése alapján ukrán eredetű, vö. a Рожик (Rozsik) családnevet. Ez olyan, ragadványnévre visszamenő vezetéknévnek tűnik, amely közszói alapról származott a személynévképzői szerepű -ик (-ik) kicsinyítő képzővel. A közszói alapként elsősorban az ukrán рож (rozs) ’rozs’ szó jöhet számításba, másodsorban a ріг (rih) ’szarv’ szó, amelynek töve рог- (roh-) alakú, ahol a -г (-h) hang palatalizációt okozó képzők előtt -ж (-zs) hanggá lágyul. Így rozstermelő vagy (búza helyett csak) rozsot fogyasztó, illetve nagy szavú marhát, esetleg szarvszerű dologgal kapcsolatos személyt jelölhetett. – Ugyanez a név hasonló jelentéssel a nyugati szlávságban is kialakulhatott volna (vö. lengyel *Rożyk, cseh-morva-szlovák *Rožík), ez ellen azonban a jelenkori adatolatlanság szól. Ilyen módon a szlováknak látszó eredet inkább szlovákok közé betelepedő (és elszlovákosodó) kárpátukrán (ruszin) felmenőhöz köthető.
Ha már nemrég volt itt vita a nevet elírással vagy félreolvasással történő keletkezésének lehetőségéről, jelzem, hogy a z és s betűk felcserélésével egy teljesen másik nevet is kaphatunk. Ilyen csere magyarosodás után képzelhető el esetleg, ahol egyrészt az írásmód magyar, másrészt az érdekelt családban már kiveszett a szláv nyelvtudás.
Roszik: Vö. cseh-morva-szlovák Rosík, lengyel Rosik, ukrán Росик (Roszik) családneveket. Ennek alapja a közszláv rosa ~ роса (rosza) ’harmat’ szó, amelyhez a személynévképzői szerepű -ик (-ik) kicsinyítő képző járult. A motivációhoz vö. a magyarban is létező Harmat (Harmath) vezetéknevet.
Bocsánat, lehet van már megoldás, de akkor megmutatom, most sikerült csak beillesztenem. 
