Szerintem ez még nem people pleaserség, nekem apró szívességnek tűnik. Nyilván nem az erőmön túl vagyok kedves én se. És már túl öreg is vagyok megváltozni. :)
Nem szeretem, hogy ilyen rossz az önképed, és lehet, hogy picit sajnállak (jó értelemben), amiért ilyenné formáltak a tapasztalataid. Szomorú az, ha valaki nem érzi magát elfogadottnak és visszaigazoltnak mások által.
A többieket nem tudom, de én legtöbbször szimpatikusnak talállak, többnyire okés nick vagy, néha vannak rosszabb napjaid (de kinek nincsenek?), meg néha egy kicsit merev vagy, de nem érzek felőled rosszindulatot, nem vagy haragtartó, nem vagy bosszúálló és nem veszed magad véresen komolyan stb. Miért ne beszélnék veled vagy ugratnálak? Kifejezett hülyékkel is beszélek, nem? :D Persze az is lehet, hogy teljesen félreismertelek, és most jól kiröhögsz titokban. :)
De mit tegyek, mindig is kedveltem a kicsit fura és a tömegből kilógó/kiemelkedő/nonkonform emberek társaságát. Iskolában ez nagyon nyilvánvaló volt amúgy, csupa furabogárral lógtam együtt, az osztályaim valamelyik peremklikkjeiben. Felnőtt életemben azért vannak normális, jó humorú, mindig kedves, sose morcos barátaim is. :) És te is pont olyasmi magányosnak és furabogárnak tűnsz, mint akikkel IRL lógtam.
Az életben egyébként nagyon fontos a pozitív visszajelzés. Ha nem keverem valami másik szerzővel, Eric Berne volt az, aki leírta, hogy az emberek számon tartják, hogy ki "simogatta meg" őket és viszonozzák is, és ha egyenlőtlenséget éreznek abban, hogy ők mennyi simogatást adtak és mennyit kaptak vissza, akkor frusztráltak lesznek. Van olyan ember, aki ezek nélkül a visszaigazolások, kedves szavak nélkül is elvan és van, aki ezt szomjazza. Szerintem én az előbbi csoportba tartozom, mert igazából elvagyok magamban, mindig is elvoltam és mindig is segíteni akartam másokon. És amikor erről olvastam, akkor elhatároztam, hogy én olyan akarok lenni, aki több kedvességet ad, mint amit kap. Nekem semmibe se kerül és remélem, a másiknak jól esik. Azt hiszem, egyszerre túlfejlett az igazságérzetem és az empátiám is. :)
Azt hiszem, te kész vagy. Úgy értem, segíteni. Irkálok a fórumra, és beszélnek velem az emberek. Pl. te is. Miért? Miért nem ignorálnak egyszerűen egy ilyet, mint én? Udvariasság, szánalom? Vagy jó, hogy akad vmi kretén, akin lehet szörnyülködni, vagy mi?
Tornaórán megutáltatják a mozgást, irodalom órán sok ember kedvét elveszik az olvasástól, és így tovább. Az iskola pont az ellenkezőjét csinálja, mint amire szükség lenne.
Pedig lehetne jól csinálni, én középiskolában imádtam és vártam a tesiórákat. Na, de nem is medizinlabdáztunk meg cooper-teszteztünk, illetve úszásból biztos volt ilyen, de ez nem maradt meg, csak az, hogy leugrálhattunk a trambulinról meg bemehettünk a szaunába úszás után.
A német öregeknél is trend a elektromos bicaj és az elektromos cargobicaj. Utóbbiból még kevesebb van, de van pl. egy nehezen mozgó betegünk, aki mindig azzal jön.
Nekem a keresztszüleim (ügyvéd és könyvtáros), az anyám (érettségi, tb-ügyintéző), de van még pár felsőfokú végzettségű ismerősöm, köztük önkormányzati képviselők, jogászok, orvosok, gyógyszerészek. Pl. a Századvégről is több diplomás fideszest, fidelitászost ismerek. :D Ezek egy része mondjuk kap is a közpénzből nyilván, pl. az ügyvéd ismerőseink politikusoknak dolgoznak, ill. felügyelőbizottsági tagság is csurran-cseppen nekik. Mikolát is ismerem az egyik régi munkahelyem kapcsán, ő ott volt felügyelőbizottsági tag. Nem hiszem, hogy azóta DK-s lett a csávóból. :D
Szóval vannak azért, de ez nyilván attól függ, hogy kikhez van (bal/jobb)szerencséje az embernek. Mi mint diplomások nyilván több diplomás fideszest ismerünk meg a hétköznapokban, mint aki éjjeliőr nyugdíj mellett egy temetőben (az egyik exem nagypapája, amikor nyaralni mentek, helyettesítettük is.) :)
Egy elég rövid ideig érdekelte a fiamat, max. fél-1 év, akkor leszerveztem egy edzővel az itteni TVE-ben, hogy megnézi, de addigra, mire mentünk volna a fiammal ő már más sport iránt lelkesedett és ez máig is kitart neki- mondhatom nem az anyja rágta a szájába. De ennél többet nem írok róla srry.
A lányokat is vittem atlétika meg RG volt, ahol leigazolt tagok voltak közeli egyesületekben, nem volt egyik sem hosszú életű, nem érezték jól magukat egy idő után.
Nekem fontos a sport, de nem erőltetem a gyerekeimet (nyilván van azért ezekre egy pszichés nyomás hatásom a saját agodalmaimból kifolyólag) , se sport, se osztályzatok, se zenetanulás se más irányba, még amit úgy gondolok, hogy jó lenne nekik, mert fóbiám van a gyerekeiket túlkontrolláló, rátelepedő szülő képétől.
Az én ismeretségi körömben egyetlen diplomás ember fideszes, de ő valószínűleg fizetett troll, 80 körül jár, demens, és Kanadában él, szerintem semmit nem ért már a világból, és amúgy sem itt szavaz. Az idős ismerőseim közt vannak még, akik csak az M1 hazugságait hallják meg. Egyetlen egészséges épelméjű ismerősöm se szavaz a fideszre. Akikkel itt a fórumon találkoztam, azon meg az erőszakos fajtából vannak, a motivációjuk nem világos.
De a tesiórák nagyon rosszak. És részben attól azok, hogy a szülők nagy részét sem érdekli a tesi. Az edzések azért jobbak, mert oda eleve olyanok hordják a gyereküket, akik fontosnak tartják, vagy a gyerekük fontosnak tartja.
Nem azt kéne inkább erőltetni, hogy ez a mindennapos tesi jól, a gyerekek számára is élvezetesen legyen levezetve, hogy majd szeressenek mozogni?
de az jo lenne
de addig is elhordod arra a sportra amit szeret (meg a sportagvalasztokra, hogy talaljon olyat amit szeret)
de ha a 4 gyerekem kozul egyiknek sem tetszene annyira egyik sport sem, hogy rendszeresen eljarjon edzesre, egyesuletbe, elgondolkodnek. mert akkor ott gond van.
