Ezt lujzától kéne kérdezni az elnemküldöttben. :) Szerintem jónak tűnnek ezek is. Ha megengedsz egy tippet: Legutóbb az Ikeában vettem kerámiakéskészletet, istenien vág, szóval én azt ajánlanám.
Szerintem ez még nem people pleaserség, nekem apró szívességnek tűnik. Nyilván nem az erőmön túl vagyok kedves én se. És már túl öreg is vagyok megváltozni. :)
Nem szeretem, hogy ilyen rossz az önképed, és lehet, hogy picit sajnállak (jó értelemben), amiért ilyenné formáltak a tapasztalataid. Szomorú az, ha valaki nem érzi magát elfogadottnak és visszaigazoltnak mások által.
A többieket nem tudom, de én legtöbbször szimpatikusnak talállak, többnyire okés nick vagy, néha vannak rosszabb napjaid (de kinek nincsenek?), meg néha egy kicsit merev vagy, de nem érzek felőled rosszindulatot, nem vagy haragtartó, nem vagy bosszúálló és nem veszed magad véresen komolyan stb. Miért ne beszélnék veled vagy ugratnálak? Kifejezett hülyékkel is beszélek, nem? :D Persze az is lehet, hogy teljesen félreismertelek, és most jól kiröhögsz titokban. :)
De mit tegyek, mindig is kedveltem a kicsit fura és a tömegből kilógó/kiemelkedő/nonkonform emberek társaságát. Iskolában ez nagyon nyilvánvaló volt amúgy, csupa furabogárral lógtam együtt, az osztályaim valamelyik peremklikkjeiben. Felnőtt életemben azért vannak normális, jó humorú, mindig kedves, sose morcos barátaim is. :) És te is pont olyasmi magányosnak és furabogárnak tűnsz, mint akikkel IRL lógtam.
Az életben egyébként nagyon fontos a pozitív visszajelzés. Ha nem keverem valami másik szerzővel, Eric Berne volt az, aki leírta, hogy az emberek számon tartják, hogy ki "simogatta meg" őket és viszonozzák is, és ha egyenlőtlenséget éreznek abban, hogy ők mennyi simogatást adtak és mennyit kaptak vissza, akkor frusztráltak lesznek. Van olyan ember, aki ezek nélkül a visszaigazolások, kedves szavak nélkül is elvan és van, aki ezt szomjazza. Szerintem én az előbbi csoportba tartozom, mert igazából elvagyok magamban, mindig is elvoltam és mindig is segíteni akartam másokon. És amikor erről olvastam, akkor elhatároztam, hogy én olyan akarok lenni, aki több kedvességet ad, mint amit kap. Nekem semmibe se kerül és remélem, a másiknak jól esik. Azt hiszem, egyszerre túlfejlett az igazságérzetem és az empátiám is. :)
Azt hiszem, te kész vagy. Úgy értem, segíteni. Irkálok a fórumra, és beszélnek velem az emberek. Pl. te is. Miért? Miért nem ignorálnak egyszerűen egy ilyet, mint én? Udvariasság, szánalom? Vagy jó, hogy akad vmi kretén, akin lehet szörnyülködni, vagy mi?
