Hompola: Úgy vélem, a magyarországi elterjedtségű Hompola névforma r > l hangváltással alakulhatott ki a Hompora alakból, amely morva-szlovák elterjedtségű családnév (a mai szlovákiai elterjedéshez vö. még itt is). Ez utóbbi etimológiájához adódik a szlovák nyelvjárási hampora szó, amelynek hampura, hompora, honpora, humpara, humpora változatai is ismertek, és jelentése egyrészt ’főként gyermekeken fellépő gombás bőrbetegség, tinea’, másrészt ’utálatos, kellemetlen ember’. Ilyen módon eredetileg tartósan fellépő bőrelváltozásra vagy negatív közösségi megítélésre utaló ragadványnév lehetett. Az r > l változás lehetőségét megerősíti a szlovák nyelvjárási hompolec ’bonyolult, megoldhatatlan helyzet’ származékszó is.
Kedves LvT, a Hompola név eredete/jelentése felől szeretnék érdeklődni. Vas és Somogy megyében ismert, én Rábahidvégen találtam, úgy tűnik, ott a leggyakoribb, bár egyébként igen ritka. A Radixindexből is ennyit tudtam csak meg. Az FS indexeléseiben keresve úgy tűnik, korábban az északi megyékben és a Felvidéken bukkant fel. Eltérő írásmódot nem találtam, amire rá tudnék még keresni. Nagyon köszönöm.
Godman: Godman alakban leginkább angol vezetéknévnek tűnik, míg a ritkább Godmann írásmóddal német (azonban német névként is lehetne egy -n-re végződő formájú, de lehet, hogy ezek viselőit jelenleg már az USA-ban találjuk meg).
A korai germánoknál bevett volt a kéttagú névadás, amikor is a személynevek szóösszetétellel keletkeztek. Ezek egy része teofórikus volt, amelynek alcsoportját alkották azok a nevek, ahol az összetétel előtagja az ógermán *gudą ’isten’ szó töve volt. Ez az összetételi tag az ószászban God-, az ófelnémetben pedig Got(t)- alakúvá lett. Az ószász pedig egyrészt a mai angolban folytatódott, másrészt pedig a mai alnémetben. A köznapi használatban az összetett személynevek gyakran az előtagjukra rövidültek (vagy az utótagukra csonkolódtak), azaz az Északi-tenger környékén a Godfrid/Godfrey, Godscalc nevekből *Goda, a déli germán területen pedig a Gottfried, Gottschalk megfelelőkből pedig *Gotto köznapi névformák alakultak. A -man(n) ’férfi’ utótag már a korai német névadásban apanévképzői szerepű lett, vagyis a *Goda, illetve *Gotto nevű felmenők leszármazottai északon a Godman(n), illetve délen a Gottman(n) nevet kaphatták. Vö. a korai magyar történelemből ismerős Karlmann frank-bajor királyt, akink a neve a Martell Károly Karlmann nevű fiára emlékezik. A Brit-szigetekre át nem települt ószászok idővel a német egység részesei lettek, így névkincsük a német névkincs részét is alkotják, míg az áttelepültek természetesen a mai angol onomasztikán hagyták a nyomukat.
A God-, illetve Gott- előtag a fenti teoforikus értelmen kívül származhat a *gōdaz ’jó’ melléknévből. A két eshetőséget nemigen lehet különválasztani, de jelentéstani alapon az irodalom inkább a *gudą ’isten’ értelmezésből szokott kiindulni.
Az ógermán *mannz ’(szabad) ember, férfi, harcos’ szó a kéttagú germán nevek elemeként is szerepelhet, vö. német Hermann < *harjaz ’had, sereg’ + *mannz ’(szabad) ember, férfi, harcos’. Ezért elviekben a Godman(n) ~ Gottmann lehetne egy régi összetett név közvetlen folytatója is (tehát rövidülés és továbbképzés nélkül). De neme találtam rá adatot, hogy ilyen összetett nevet ténylegesen adatoltak volna.
Ad Csipes, Csépes: További irodalommal konzultálva a 16415-es hozzászólásban említetteken kívül a régi Csépes személynév lehet a régi magyar Csépán ’István’ egyházi személynév Csép- ~ Csep- rövidülése is az -s kicsinyítő képzővel bővülve.
Csipes: Kázmér Miklós szerint a magyar Csépes családnév i-ző nyelvjárási formája. Ilyenformán a csép ’magnak a kalászból v. hüvelyből való kiverésére használatos eszköz’ közszó -s melléknévképzős származékáról van szó. A Schlägli Szójegyzék (1405 k.) chepes címszava alapján a (csép-pel nem rokon) csepű ’kóc, szösz’ szó -s képzős alakjáról is szó lehet. Ilyenformán foglalkozásnév lehet ’cséppel dolgozó, csépeléssel robotot teljesítő földműves’, esetleg csepűs ’kóc-, csepűkészítő iparos’ jelentésben. – Mint a foglalkozásnevek esetén sokszor az is elképzelhető, hogy az elsőnek elnevezett nem a foglalkozása alapján, hanem valami eseményre, tulajdonságra, kívánságra utalóan kapta ezt az elnevezést személy- vagy ragadványnévül (1138-ból adatolt az idevonhatónak vélt Cepes személynév), amelyet a leszármazottak megkülönböztető névként örököltek. Ebben az esetben (rendszertanilag) apanévről van szó.
A csipa ’a szem sárgás váladéka’ szó kiindulópontként nem jön számításba, mert egyrészt annak magas hangrendben toldalékoló formáig nem adatoltak, másrészt ebben az esetben az -s képző esetén hosszú mangánhangzót várnánk.
Boga: Hasonló régi személynévből lett képzőtlen apanév. Az alapszemélynév valamely Bog- kezdetű személynév (pl. Bogdan, Bogoszló < Boguslav, Bogat) rövidülése -a kicsinyítő képzővel, illetve végződéssel. Ezek a személynevek szláv eredetűek (szláv *bogъ ’isten; sors, szerencse’; *bogatъ ’gazdag, tkp. szerencsés’), de a magyarba is bekerültek, valamint rövidüléssel és -a végződéssel mindkét nyelvben alakultak régi személynevek. A szláv nyelvek közül kizárható a felsőszorb-cseh-morva-szlovák-ukrán-fehérorosz terület (mert ott a g-ből h lett), valamint a bulgár, mert ott ilyen személynév ugyan képzelhető, de képző nélkül nem alakul apanév. Bejön a képbe viszont a román is, mert a szlávból oda bekerült a Boga személynév, és abból a románon belül is alakulhatott képző nélkül vezetéknév.
Dobondi: A 15715-ösben már előkerült. Ahhoz képest azonban már előkerült olyan adat, hogy a mezőségi dombság egyik egységét Dobond-ág-nak nevezték. Ide esett Magyarborzás (ma Bozieș, Románia). A név tehát lehet az innen történt elszármazásra, az ide való kapcsolatokra utaló -i képzős magyar lakosnév. De nem kizárt, hogy más, a névadás után az ismertebb névtárakba való bekerülés nélkül megszűnt Dobond nevű településhez való kapcsoltság. És az sem kizárt, hogy a 15715-ös említett Dobony (ma Dobanovci, Szerbia) vagy hasonló nevű település neve a hasonló nevek hatására szervetlen -d képzővel bővült, esetleg már egy *Dobon(y)i vezetéknévben. Hasonló, akár a kérdezett név alapjául is szolgálható településnév a ma Lábod részét képező Dobonta.
Rofaÿn: A Rofayn személynevet több forrásból is lehet adatolna a középkori Magyrországon az Árpád-kortól kezdve. Pl. 1281-ben említik a Thomas és Rofayn nevű, Borsod megyében birtokos testvérpárt. Az Erdélyi Helynévtár pedig Magyarkéc (ma Cheț, Románia) személynevei közt adatolja 1489-ből. A név írásmódja sokféle: Rafajn, Rofoyn, Rophoyn, Rophayn, Rofayn, Ruphayn, Rophoin, Rophoynus. Nyilvánvalóan nem magyar eredetű név, de az etimológiáját nem tudtam megközelíteni. Vezetéknévként már bízvást magyar, a már meghonosodott személynévből képző nélküli apanévként alakult ki.
Ad Szipál: Valóban, a hosszú á eltakarta előlem a cseh Sýpal (Sypal), valamint a lengyel Sypał lehetőségét. Mivel ez a nyugati szláv név is igen ritka, fennáll a lehetőség, hogy a magyar Szipál és a cseh Sýpal ~ lengyel Sypał egymástól függetlenül alakultak ki, tehát részben fenntartom a 16407-es hozzászólásban leírtakat. Ugyanakkor egyik irányú átvétel sem kizárt.
A nyugati szláv név, ha önállóan fejlődött ki, a cseh sypat ’szór, hint, önt’, lengyel sypać ’ua.’ ige múlt idejű folyamatos melléknévi származéka, tehát annyit tesz, hogy ’aki szórni, hinteni, önteni szokott’.
Amennyiben átvétel történt, úgy a név a fogadó nyelv hasonló neveinek hatása alá került, azokhoz alkalmazkodott: a nyugati szláv esetén az -al ~ -ał végű, a magyar esetén pedig a Pál utótagot tartalmazó vezetéknevekhez.
Igen, a felföldi Gímest és az erdélyi Gyimest könnyű összekeverni, különösen mivel az előbbi esetében – kimaradván az I. vh. előtti településnév-rendezésből – a historizáló Ghymes íráskép rögzült a köztudatban.
Köszönöm, különös tekintettel a Kolon hivatkozásra, mert így megtudtam, hogy rosszul képzeltem Gímest (Gimest, Ghymest) valahova délebbre, a Csángóföld tájára.
Szipál: Ha az indiai eshetőséget figyelmen kívül hagyjuk (mivel különösebb ok nincsennek a megfontolására), akkor én úgy gondolom, hogy a gyakoribb magyar Szélpál családnév alakváltozatáról lehet szó. Az í-ző nyelvjárásokban az irodalmi szél ’oldalsó rész’ szónak ismert a szíl változata, és az is adatolt, hogy a szótagzáró -l ilyen helyzetben is beolvadhat a megelőző magánhangzóba, pl. (Kolon nyelvjárásában*) dí ~ dél, fí ~ fíl ~ fél.
Több olyan összetett magyar vezetéknév van, amelynek egyik tagja gyakori személynév, a másik tagja pedig egy ezt minősítő régi ragadványnév. A Pál egyházi személynév esetén pl. ilyen a Hajpál, Jópál, Katipál, Kispál ~ Küspál, Nagypál, Őzpál, Tarpál, Újpál, Vargapál. A Küspál esetén látható, hogy a ejtésmód nyelvjárási is megőrződhet a véglegesedett alakban. Ilyenformán a Szélpál és az ennek megfelelő Szipál családnév olyan felmenő ragadványnevéből válhatott vezetéknévvé, akinek eredeti személy- vagy vezetékneve a Pál volt, és a többi Pál nevűtől az arra utaló kiegészítő ragadványnévvel különböztették meg, hogy a falu szélén lakott.
* Kolont csak mint szakirodalmi hivatkozást említem, a név nemcsak itt, de minden más í-ző nyelvjárási területen kialakulhatott.
Akkor már nem kérdezem meg a 'falumbéli' Hanula nevet. Róla viszont eszembe jutott egy másik híres fényképész pardon, fotóművész család: Szipál. Ez sem egy mindennapos név.
Korda: Kázmér Miklós ad magyar etimológiát, ráadásul kettős is: egyrészt a nyelvjárási korda ’kötél, zsinór’ szóból eredezteti ’kötélgyártó, kötélverő’ értelmű foglalkozásnévként. Másrészt ez a garda halnév nyelvjárási formája is, ezáltal ’halász’-t jelölő foglalkozásnév is lehet. A magyar etimológia lehetőségét támogatja a Kordás névváltozat léte is.
A szlávban a magyartól függetlenül is kialakult a Korda vezetéknév, amely ilyenként a német Konrad ’Konrád’ személynév összerántott Kordt változatából ered a szláv -da kicsinyítő képzővel.
Ui. A Borgula (Borgulya) névre történő magyarosítást én is ellenőrizni próbáltam Szentiványi XIX sz.-i gyűjtéséből, de ott nem találtam. A névmagyarosítási opciót én is kérdésesnek tartom, mert nem tűnik számomra annyira a magyarba ágyazott névnek. A fentiek értelmében azonban a Korda ilyen. Az merült fel még bennem a vegyes házasságon kívül, hogy ha a névadó felmenő Lengyelországból települt ide, akkor éppen a névlengyelesítés is felmerülhet: de a hipotetikus lehetőségen kívül erre semmi ráutaló adatatom nincs.
A marhuľa ’sárgabarack’ szó végén az -uľa nem képző. Adott esetben a német Marille ’ua.’ növénynevet honosította meg ilyen formán a szlovák. Ez a végződés gyakori az átvett növénynevekben, pl. cibuľa ’vöröshagyma’ (< latin cepulla), fazuľa ’bab’ (< német Fasole < latin phaseolus), levanduľa ’levendula’ (< latin lavendula), mišpuľa ’naspolya’ (< olasz nespola < latin nespilus) s í. t. Látható, hogy így a végsősoron latin -ul(l)a, -ola végű szavak illeszkedtek be a szlovák fonotaktikai rendszerébe – persze nem véletlenül az -uľa képző hasonító hatásától.
Az -uľa képző olyan szavakon van, mint baba ’nagyanya’ > babuľa ’fiatalasszony, leány’, breh ’part’ > brehuľa ’parti fecske’, frnda ’piperkőc nő’ > frdnuľa ’ua.’, hádať ’találgat; jósol’ > haduľa ’jósnő; őszi kikerics’, hviezda ’csillag’ > hviezduľa ’homlokán foltos tehén’ stb.
Az előbbihez tartoznak az olyan női becéző, illetve köznapi nevek, mint Hana ’Hanna’ > Hanuľa, Magdaléna ’Magdolna’ > Magduľa stb. Az ilyen női nevek anyanévkénti családnévvé válása folytán jelenik meg a képző a férfi családnevekben.
A jelenkori szlovákra kevésbé jellemző, de (időben, térben más) szláv környezetben férfi neveket is alkotott ez a képző. Ilyen pl. a szerb Jankula, Hunyadi János népi neve.
Léteztek olyan névmagyarosításokváltoztatások, amikor a felvett név nem volt magyar eredetű név, hanem magyarnak gondold, Magyarországon elterjedt (valószínűleg szláv eredetű) név volt. Lényeg, a tipikus zsidó név lecserélése, egy átlagosra/hétköznapira, azok között meg sok a szláv eredetű.
Azt azért érdemes megjegyezni, hogy az 1890. évi népszámlálás szerint a szerbek csak a negyedik legnépesebb nemzetiséget alkották Szentendrén, és náluk számosabban voltak akkor ott a szlovákok. A Pilisben olyan szlovák többségű falvak voltak, mint Pilisszántó. 1890-ban, ha csekély számban is, de Budakalászon is jelen volt a szlovák etnikum. Ezt azért írom, mert a Borgulya ~ Borgula családnév egyértelműen szlovák névadó felmenőket implikál.
Nem tudom, hogy egy magyarországi zsidó család hogyan tesz szert olyan szláv vezetéknévre mint a Borgula. Elviekben a vegyes házasság is elképzelhető, ha az anya örökíti a zsidó identitást.
