''A kauzális gondolkodást Arisztotelész kodifikálta. Azonban, a primitívektől és gyerekektől eltérően, a sztageiroszi(3)3 úgy ontikus, mint episztemológiai értelemben elismerte az okságot, tehát úgy is mint objektív eshetőséget, és úgy is mint a valós okok nem tudásának megnevezését. Csakhogy szerinte a véletlen nem lehet a tudományos ismeret tárgya, hiszen per definitionem „nem különböztethetjük meg az igazságot az októl”. Minden dolog, kivéve a Mozdulatlan Mozgatót, létezik és változik, mégpedig különböző okok folytán; mindennek önmagában van az oka, kivéve az Első Okot. […]''