Mindig tanul az ember. De az se baj, ha egy valaszra nem talal ra mindig a kerdes. :) D. Apostolopoulos tyukeszunek, tehetsegtelennek (kota, horis talento) titulalja Kazantzakiszt, aki dicsoseget (doxa) lop maganak, babminiszterkent Plasteras kormanyaban, visszaelve hatalmaval (exousia), husz nyelvre fordittatva le muveit. Fejere olvassa buneit, (englimata) folemlemegetve szegyentelen kezfogasat az olasz diktatorral, (tyrannos) megbocsathatatlan nyilatkozatat (dilosi), melyben az otvenhatos budapesti felkeloket tamadja. Ki ez a szerencsetlen, (kakomiros) aki az irastudatlanokat (analphabitos) meg nem ertett Bergson tanokkal szediti, kinek karikatura Zorbaja tancra fogna a filozofiat? Ki ez a poffeszkedo senkihazi aki Istennel, Jezussal, nagy szellemekkel szol tolakodva? Mert azert van egy jo verse, igazmondo, es eppen ott nyilik ki az ezerszer olvasott konyv Apostolopoulos elott ahol a vers, bevallva, hogy a nagysag (megalio} nem all szoba vele. A konyv kiadoja Apostolopoulos apja, kinek azt irta egy levelben Kazantzakis, hogy meglelte istent, de nem tudja ra a megfelelo szot . Summa summarum, A. szidalomaradatabol sokat lehet tanulni Kazantzakiszrol, mint ahogy az irotol is, a gorogokrol, mikor leszedi roluk a keresztvizet.