Sienkiewicz főhősei is folyamatosan panaszkodnak, hogy micsoda idők azok, amikor a szolgák úgy gondolják, hogy joguk van az uraság tulajdonához.

Amúgy a nemesség szépen lassan annyi jogot gyűjtött ott magának, amihez képest a Werbőczy féle kiváltság is csak apróság nemesi szempontból. Ráadásul előfordult, hogy egy hadjáratban szorgos település lakói valamennyien (!!!) nemesi rangot kaptak. Szóval a kiváltságaikat féltékenyen őrizték, csak éppen csinálniuk nem akaródzott semmit.

Az 1505-ös ún. radomi alkotmányban rögzítették a szejm és a szenátus egyenjogúságát és a "nihil novi" (semmit nélkülünk) törvényt, amely korlátozta az uralkodókat abban, hogy szejmen kívül beleszólhassanak a nemesség jogaiba. Megtiltották a hivatalok halmozását, ami egyaránt vonatkozott az egyházi és a világi méltóságokra, s főként a főurakat érintette érzékenyen.

Ez a debilizmus folytatódott aztán a Rzespospolitában, és a XVIII.század elejére gyakorlatilag zéróra redukálta Lengyelország potenciálját.

A lengyel nemesség számomra valami elképesztő jelképe a hedonizmusnak, nemtörődömségnek és egoizmusnak.

Nem mintha a mi Pató Pál uraink sokkal jobbak lettek volna, de nekik nem volt vétójoguk legalább -ettől még a Habsburg uralom is jobb volt.

Ez a szarmatizmus is csak legenda szerintem, max azt tudom elképzelni, hogy a széles sztyeppén egy szarmata néptöredék letelepedett és felolvadt a lengyel törzsek között.