Még egy részlet, aztán érző szüvemre tekintettel abbahgyom:




Miért lényeges megismerni nyelvünk gyökszerkezetét? Erre maga a nyelv válaszol: a TaNulás, DaNolás, ZeNélés, TáNc (TaNú, ráTaNál, kiTaNál, stb.) szerves egységet alkot. A DResszúra, TRéning beTöRés: lovak nyeregbe TöRése, emberek beTöRése a TöRvény által előírt viselkedési formába. Őseink két fajta betörést ismertek: A TöR-em, mint a fegyel-em, az ill-em belülről jön, a TöR-vény vényezett, vagyis előírt. Ebből azt hiszem, világos, hogy a mindenkori hatalom miért a dresszúrát választja a tanítás helyett. Évezredek felhalmozott tudása rejlik a gyökrendszerben, egy egész ismerettár mindig kéznél, (pontosabban nyelvnél,) amit nem tanítanak meg használni, ellenkezőleg: dresszúrával törnek ösztönös, kisgyerekkorban elsajátított használata ellen.

- Ugye, anyuci, várásoló az, aki az elvárásokat elővárásolja a kalapból? – Miket hordassz itt össze-vissza – szörnyűlködik a finnugor emlőkön nevelkedett anyuka, - először is az varázsló, másodszor semmi köze az elvárásokhoz: a szerb vrág (=ördög) vagy vrácsárá (=gonosz banya) szóból származik. Csak tudnám honnan jutnak eszébe ennek a gyereknek ilyen nacionalista gondolatok?

Úgy érzem, hogy erkölcsi kötelességem rámutatni arra, mit tesz és mit nem tesz az MTA, és legalább előmozdítani egy kiegyezést, ha reformot nem is várhatunk attól az intézménytől, mely a világon meglehetősen egyedülállóan nem a nemzet felvirágzásán, hanem egy 160 éve újrafogalmazott “Ugros...eliminados esse!” (A magyarok kiirtandók!) alattomos végrehajtásán fáradozik.

Mac’Whinney és mások tudományos kisérletei azt mutatják, hogy a magyar gyerekeknél, nyelvünk ésszerű, agyat utánzó felépitése miatt, a tanulást egy felfelé ívelő egyenessel ábrázolhatjuk. Az indoeurópai gyerekeknél egy nagy visszaesés mutatkozik a négyéves kor tájékán, amikor meg kell ismerniük anyanyelvük flektáló, szabálytalan viselkedését. (Bővebben a Magyar UFO-ban.) Nyelvészeink azzal foglalkoznak, hogy minél több flektáló, kívételesen viselkedő szóval terheljék nyelvünket, hogy ezt az előnyünket is megszüntessék. A magyar gyerekek lemaradása akkor kezdődik amikor a magyar nyelvtannak nevezett förmedvénnyel kezdik tömni a gyerekek fejét.

Mivel a MTA vezetését, a hatalom szemszögéből, legeredményesebben a dresszírozottak végzik, világos, hogy ma is ugyanolyan gyűlölettel vannak kultúrjavaink iránt, mint Bach-korszaki elődeik. Szerencsére (minoszi) magyar nyelvemlékeinket elégetni nem tudják és ignorálni is legfeljebb csak pár évig.

Az intézmények és tudósok szabad versengése következtében az indoeurópaiak hamarább fognak megbékélni a tudattal, hogy az európai civilizáció bölcsőjét magyar dajka ringatta, mint a magyar értelmiség. Ha tudósaink nem kivánnak nevetség és gúny tárgyává válni, akkor kénytelenek lesznek változásokat kieszközölni a magyar nyelv- és történelemkutatás, valamint -tanítás terén.